Nógrád Népe. 1956. november (1. évfolyam. 2-4. szám) / Új Úton. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám) / Nógrádi Népújság. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám)

1956-11-04 / 4. szám

1M6. november 4. NÓGRÁD népe 2 Szenet adjatok! IffV kiált most az ország. Boltozzatok! Nem sztrájktörő, hanem becsületes hazafi, aki most munkába áll. Ha nincs szén, nincs élet. Ezt az igazsá­got könnyű megérteni. Akik most nem így gondolkodnak, azok gyengítik a forradalom erejét, hiszen a kórházak, az izemek és az egész ország várja a szenet! Ezt a kiáltást meg kell hallani minden be­csületes magyarnak. Ha nem dolgozunk, miből élünk? Mi­vel tudjuk biztosítani a for­radalom eredményeit? Ezt ne­künk kell megvédeni. Már pe­dig a lét alapja a munka. He­lyes a sztrájk addig, amíg van készletünk. De most már mu­száj termelni, mert élni aka­runk! Bányáinkban még nem megy rendesen a munka. Nagyban hátráltatja a megindulást az autóhiány. A vidékiek nem tudnak munkahelyükre menni és így csak a helybeliek dol­goznak. Sok helyen csak a fenntartást végzik. Nézzük most a részletes jelentést. Kazárnak csaknem minden bányája dolgozik. A munkás- tanács határozata alapján fő­leg ott termelnek, ahol jó szén van. Ha a vidékiek bejönnek, megindult a rendes termelés, Zagyván is megindult a mun­ka mindhárom műszakban, csak még nem teljes a létszám. Kisterenyén a szombati nap­tól kezdve dolgoznak. Hétfőn már a vidékiekre is számíta­nak. Mátranovákon és Rónán is megindult a munka, csak még nem dolgoznak minden műszakban. Szorospatakon pénteken megkezdték a mun­kát, de csak egy műszakban. Mizserfán is megindult a ter­melés, de éjjel és délután még nem tudnak dolgozni. Nagy- bátonyban, Ménkesen. Kánya- són és Tiribesen még csak a fenntartást végzik a helybeli­ekkel. A hétfői napon viszont valószínűleg már minden bá­nya rendes kapacitással fog termelni. A Magyar Vasötvösetgyár Munkástanácsának felhívása A Zagyvarónai Magyar Vas- ötvözetgyár Munkástanácsa 1956. november 3-án ülést tar­tott, amelyen elhatározta, hogy csatlakozva a Salgótar­jáni Acélárugyár, valamint a többi gyárak és üzemek mun­kástanácsainak felhívásához, november 5-én megindítja a gyárat. Egyben közli, az érde­kelt szervekkel, hogy a gyár teljes megindításának feltéte­lei a következők: 1. Az energiaellátás biztosí­tása. 2. A szénelektródák folya­matos beérkezése. 3. Az alapanyagszállításhoz szükséges kisvasúti szállítás megindítása és egy teherautó rendelkezésre bocsátása. 4. A munkásszállító autók elindítása. A gyár Munkástanácsa java­solja a Megyei Nemzeti Bi­zottságnak, hogy szervezzen a nógrádi iparvidék békés mun­kájának védelmére munkás­zászlóaljat. A Munkástanács arról is határozott, hogy haladéktala­nul felveszi a kapcsolatot a Budapesten megalakult Kohá­szati Szervező Bizottsággal. Végezetül a Munkástanács felhívja a gyár munkásainak figyelmét, hogy november 5-én ki-ki műszakjában kezd­je meg a munkát.-------------­Na gy István: INDUL A PESTI TÜNTETÉS A Petőfi-szobor felől Kossuth utcáján özönöl Három szín oltalma alatt Az ifjú, magyar áradat. Szívekből kinyilatkozó Egység ez itt, mindenható, Felülről nem hazudható, Parancsra nem mozdítható, Nem oldható, nem rontható, Októberi tavaszt hozó. A Kossuth-nóta dallama Szilajul-szebb, mint valaha. Nyomul a háromszínű sor, Egy ember-fürtös balkonon Zászló merészkedik elő, Könnyet ejt a járókelő. Feltámadási körmenet Vonul: hívő magyar sereg Millió résből fényre jő Egész országnyi tüntető Óh, forradalmi honfiság, Ősz harmatán kinyílt virág, Te félelem és csalatás Alól kivillanó parázs, Te csipkerózsa-álmú nő, . Ily virradásra serkenő, Te földalatti szenvedély, így bujtogass: „Magyar, ne félj!” Hírrel híreszteld szerteszét A szabadság jövetelét! MI ELESTÜNK, DE ÉL AZ ESZME Mindszentek délutánján hosszú évek után, a 25. loson­ci honvéd gyalogezred hősi ha­lottainak emlékére Salgótar­jánban emelt dombormű pár­kányán újra meggyújtották a gyertyákat. Az őszi szél gyak­ran kioltotta a lángokat, de azok, amíg ember járt az ut­cán, újra kigyulladtak és hir­dették a nemzet minden hősi halottjának örök emlékét. Azokét is, akik egykor idegen földön hullatták vérüket a; hazáért és azokét is, akiknek drága vére a forradalom nap- • jaiban a pesti utcán ömlött a nemzet szabadságának meg­váltásáért. Ne felejtsünk! A dombor­művön ez a felírás volt ol­vasható: „Mi elestünk, de él az eszme. A feltámadás nincs már messze”. E felírást a Rá- kosi-önkény időszakában bar­bár parancsra leverték, de most eljött az ideje, hogy azt újra visszavéssék a dombor­műre, hogy ez is hirdesse a múlt és a ma magyarjainak feltámadását. Kovács János fl Magyar Népköztársaság népe semleges Nem ma vetődött fel először ez a gondolat. Latolgatták ezt már régen, egyszerű emberek a maguk naivságával és poli- kusok csavaros észjárásukkal. Tárgyaltak róla nyíltan és burkoltan. Interpelláltak a parlamentben, de nem volt fontos, hogy valóság legyen belőle. Miért? Mert az idegen érdekeknek nem felelt meg a semleges Magyarország Kézzel-lábbal kellett tiltakoz­ni, egy olyan ország semleges­sége ellen, amelynek annyi természetes értéke van és oly gazdag, mint Magyarország. És van néhány, idegen kézzel bármikor kinyitható „Csap”-ja. Ma már jól látjuk, hogy a megszervezett belső ellenség, az idegen érdekeket kiszolgáló klikk ezt nem engedhette lét­re jönni. Az idegen érdeket magyar akaratnak «feltüntetve be­bizonyították, milyen ká­ros lett volna a semleges­ség. Ez volt a helyzet 1946—47-ben. Pedig akkor már „igaz béká­ról”, „tartós békéről”, a Szov­jetunió vezette „béketáborról” beszéltek. Igazi, nyugodt béke pedig kis állam részére sem­legesség nélkül el sem képzel­hető, mert ez a szabadság és függetlenség koronája. A terminológiába becsúszott olyan szó is, amely nem tette kétségessé az effajta béke el­lenkezőjét. Ez a „békeharc” szó volt. Magyarázgatták is évekig, de széliek, valójában harc volt. Eleinte tettekben is megnyil­vánuló kisebb-nagyobb ellen­állás. Majd a lélek legbelse- jében húzódó forrongás. Ké­sőbb már csak a szemek tűzé- ben összpontosult megvetés és fejlehajtásban megnyilvánuló elkeseredés. Az egyénnek és a nemzet­nek ez a megaláztatása és kiszipolyozása robbantotta ki a dicsőséges szabadság- harcot. A követelések kö­zött pedig a nemzet sem­legességének követelését. Amiről évekkel azelőtt komo­lyan nem is tárgyaltak, azt ma már az egész nemzet követelte. A miniszterelnök szózata sze­rint: „A magyar kormány... a magyar népmilliók akara­tát kifejezve kinyilvánít­ja a Magyar Népköztársa­ság semlegességét.” Tudjuk azt is, hogy ma már nem akadhatnak Andics Er- zsébet-féle kardcsörtető ama­zonok, akik népünk ezen meg­másíthatatlan elhatározása ellen akárcsak szót is emelné­nek. Hazánk semlegessége ér­téket és patinát ad régi vágyunknak, a hőn óhaj­tott, valódi szabadságnak és igazi függetlenségnek. Bátran küzdött az egész magyar nép ezért az ered­ményért, de még bátrabban kell semlegességünk védel­mére kelni. Csengjen fülünk­ben a költő szava: csak kevesekkel sikerült el­hitetni, hog’f ez a két szó: béke és harc, összeírható. Az a béke, amelyről akkor be­„Legkülönb ember, aki bá­tor, s csak egy különb van, aki bátrabb.” Dr. Horváth Gyula A közellátátás helyzete Változások st kormányban Megkezdődött az iskolai oktatás forradalmi átszervezése Az Oktatásügyi Miniszté­rium Forradalmi Bizottságá­nak közlése az iskolai oktat ás forradalmi átszervezésével kapcsolatos első intézkedések­ről. Az általános iskolák és va­lamennyi középiskola történe­lem tankönyvét kivonja a mi­nisztérium az iskolai oktatás­ból. A magyar irodalom oktatá­sát illetően az általános isko­lákban a tanárok a könyvek­nek csak a magyar irodalmat tartalmazó szemelvényeit használják fel. A szovjet iro­dalommal foglalkozó részeket ki kell hagyni. A magyar nyelvtanból a kö­zépiskolákban csak a leíró anyagát kell tanítani, minden nyelvelmélet nélkül. , Az általános iskolai föld­rajztanításban a Szovjetunió földrajzát ugyanolyan mérték­ben kell tanítani, mint bár­mely más állam földrajzát. Az összes középiskolai földrajz­könyveket az iskolai tanítás­ból kivonja a minisztérium. A középiskolák IV. osztályai­ban az általános biológiai tan­könyveket ugyancsak kivonja a használatból. Az általános iskola VIII. osztályában az alkotmánytan oktatását megszünteti. Biztosítani kell valamennyi általános és középiskolában a szabad vallásoktatást. A hit­oktatásra vonatkozó külön be­iratkozást megszünteti a mi­nisztérium. Akik a júniusi be­iratkozáskor hitoktatásra nem jelentkeztek, de abban részt kí­vánnak venni, az órákat külön jelentkezés nélkül is látogat­hatják. Az orosz nyelv köte­lező oktatása az ország vala­mennyi általános és középisko­lájában megszűnik. Az általános iskolák felső tagozataiban egy élő idegen nyelv oktatása kötelező, de a megválasztás fakultatív.. Az idegen nyelvek megvá­lasztásánál az általános és kö­zépiskolákban a szülők és diá­kok igényét és a szakoktatás lehetőségét kell figyelembe venni. Az orosz tagozatú álta­lános iskolák megszűnnek. Az orosz tagozatú gimnáziumi osztályokat humán tagozatú osztályokká kell azonnal át­szervezni. A Maxim Gorgij magyar­orosz iskola megszűnik. A középiskolákat érintő vál­toztatásoknak megfelelően az érettségi vizsgák módosításá­ról gondoskodás történik. A légoltalmi ismeretek ok­tatása minden iskolában meg­szűnik. Ez a nehéz időszak próbára teszi kereskedelmi dolgozóin­kat is. Annak ellenére, hogy élelmiszer van bőven, a lakos­ság szédületes vásárlásba fo­gott. Dicséret illeti a kereske­delem dolgozóit, akik vala­mennyien fölvették a munkát, állták a vásárlók rohamát. Élelemből nem lesz hiány, van tartalék bőven, viszont meg­csappantak a ruházati és ipar­cikkek. Ha a közlekedés meg­indul, lehetőség nyílik ezek pótlására is. Felhívás a tanítás megkezdésére Az Oktatásügyi Miniszté­rium Nemzeti Forradalmi Bi­zottsága felhívással fordult a helyi forradalmi szervekhez, az általános és középiskolák igazgatóihoz és pedagógusai­hoz, hogy ahol a feltételek megvannak, november 5-én, holnap kezdjék meg a rend­szeres iskolai oktatást. fl MAGYAR ANYÁK FELHÍVÁSA A Külkereskedelmi Minisz­térium dolgozó anyái a követ­kező felhívást intézték a világ anyáihoz: Mi, a Külkereskedelmi Mi­nisztérium dolgozó anyái, nem akarjuk, hogy több vérontás legyen. Ezért azzal a kéréssel fordulunk a világ anyáihoz, segítsenek a véráldozatok árán kivívott szabadságharc ereményekért kért semleges­ségünk megszervezésében. Világ anyái, hozzátok szó­lunk! Ne engedjétek, hogy ha­zánk újból hadszíntér legyen! Álljatok mellénk és segítsetek, hogy a mi gyermekeink is szabadságban és békében él­hessenek! Soha nem volt na­gyobb szükségünk a Ti segít- ségtekre, mint most, ezekben a sorsdöntő órákban. Gyors segítségre van szükség. Egy percig se habozzatok! Kérjük az Egyesült Nemze­tek Szervezetét is, támogassa felhívásunkat. Aki manapság rádiót hall­gat, az egymás után magyar állomásokra bukkan a rövid­hullámon. Miskolc, Eger, Győr és Pécs után megszólalt a sal­gótarjáni adóállomás is. A hírek, amelyek szétfutnak az ország különböző pontjairól, gyakran ellentétesek. Itt -ott már megkezdték a munkát. Pest egyes üzemeiben szintén dolgoznak. Máshol viszont még ragaszkodnak a sztrájkhoz. Hiányzik az egység. A kéz már cselekszik, a testet viszi a láb, de a fej még nem képes irányítani. Legalábbis nem úgy, ahogyan kellene. És a sok kéz, meg a sok láb gyakran azt teszi, amit nem akar a fej. Vicclapokban látni azt a csolnakot, amelynek evezősei egymással szemben ülve, tel-r jes erővel húzzák a lapátot, még sem jutnak előre. Gyak- ; ran így vagyunk mi is. Nem j egy irányban lépünk, nem I egyformán látjuk a legfonto- í sabb kérdéseket, pedig az egy- , ség felesleges ülésezésektől, erőpazarlástól mentesítene va­lamennyiünket. Ugyanaz a vér fussa át a testet, ugyanazok az eszmék és tettek vezessék az ország mindegyik megyéjét! Ez ma a győzelem kulcsa. Egyszer már megnyertük a csatát, nem sza­bad, hogy most veszítsük el a teljes győzelem küszöbén. Ezért jött létre a dunántúli szövetség, és ezért ült össze november 2-án Miskolcon az északkelet- magyarországi me­gyék tanácskozása. Nem ke­vesebbről volt szó, mint ar­ról, hogy Heves, Szolnok, Nógrád, Borsod és Miskolc megyei jogú város egyesítse erejét katonai, közigazgatási és erkölcsi értelemben egyaránt. Heves vita folyt. Kicsit ta­A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nemzeti kormány kiegészítése és megerősítése érdekében Kéthly Annát ál­lamminiszterré, Kelemen Gyu­lát államminiszterré, Fischer Józsefet államminiszterré, Bi- bó István államminiszterré, Maiéter Pált honvédelmi mi­niszterré megválasztja. A külügyi és honvédelmi minisztériumokon kívül a többi felelős miniszteri tiszt­séget az Elnöki Tanács nem tölti be. Ehelyett a miniszté­riumok vezetésére a nemzeti kormány miniszterhelyettese­ket nevez ki azzal a feladat­tal, hogy a nemzeti kormány döntése és rendelkezése sze­rint lássák el a minisztériu­mok működésének államigaz­gatási és gazdasági tevékeny­ségének irányítását. E határozatok alapján a nemzeti kormány összetétele a következő: Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke és külügyminiszter, Tildy Zoltán, Kovács Béla, B. Szabó István, Kéthly Anna, Kelemen Gyula,. Fischer Jó­«nwnmncma—bm AKCIÓEGYSÉGET! Ián már sok is a szó, az érv és ellenérv; sokszor talán csak az eddig visszafojtott vágy, az érvek csatájának szépsége ve­zeti a feleket, amikor heve­sen magyarázva próbálják meggyőzni egymást arról, ami­ben lényegében egyetértenek. így volt ez itt is. Heves szó­harc után létrejött az egység. Jelentőségét érzékelteti, ha fel­sorolom, miről is volt szó: — Létrehozni a Nemzeti Ta­nácsot, amely lényegében a legfelső ideiglenes államhatal­mi szerv. — Menedékjogot adni a for­radalomhoz csatlakozott szov­jet katonáknak. — Az ENSz-szel kinyilvánít­tatni Magyarország teljes füg­getlenségét és semlegességét és záros határidőn belül ki vonni a szovjet csapatokat. — Visszaszorítani az újon­nan létesült pártok közötti harcot mindaddig, amíg ha­zánk ilyen súlyos helyzetben van. — Felvenni a munkát, a sztrájkjog fenntartásával, mert a továbbiakban már csak ma­gunkat gyöngítjük vele. — Megteremteni az észak­kelet magyarorsági megyéit akcióegységét. Ezenkívül még sok egyéb, jelenleg mellékesnek látszó, valójában azonban szintén fontos kérdés jött elő, amely­nek megvalósítására azonban csak később lesz időnk. Nagy vita folyt az új pártok alakulásáról és szervezkedésé­ről. Elmondották a küldöttek hogy néhol civakodás folyik a bútorok és felszerelési tárgyak körül. Szekrényt, íróasztalt, és sok minden mást követelnek vissza, kétségkívül jogosan, de nem megfelelő formában. Erő­teljesen indult meg nem egy helyen a tagok toborzása is. Aki ma képes elfelejteni, hogy fegyverben az ország, s hogy szovjet páncélosok ve­szik körül városainkat, aki ma nem arra összpontosítja ere­jét, amivel egyetértünk, hanem azokra a fontos, de pillanatnyi­lag mégis csak mellékes kü­lönbségekre, amelyek a társa­dalmi rétegződés következmé­nyei, — az nem a forradamért dolgozik. Sokan tették fel a kérdést, mi legyen az üzemi, hivatali párthelyiségekkel? — Fordít­suk hasznosabbra! Kell a hely zsúfolt gyárainkban, kell a hely az irodákban is. Egyéb­ként is megszűnik a pártok­nak az a tevékenysége, ame­lyet a MDP pártirányítás cí­mén kisajátított magának. Sok kárt okozott eddig is, hogy hozzá nem értők köz­vetlenül avatkozhattak bele a műszaki, közigazgatási, tudo­mányos és művészeti kérdések­be csak azért, mert valaho­gyan érvényesülnie kellett a párt vezető szerepének. Ha most aztán hat párt csinálná ugyanazt, tönkremenne bele az ország. — Ott lesznek a munkástanácsok. Jogkörükbe tartozik, hogy megvizsgálják és irányítsák a termelést. Egyelőre azonban még tart a sztrájk. Üzemeinkben csak a legszükségesebb karbantar­tó munkálatokat végzik. A gyárakban áll a munka, az zsef, Bibó István, Farkas Fe­renc, Losonczi Géza és Kádár János államminiszterek, vala­mint Maiéter Pál honvédelmi miniszter. A nemzeti kormány tagjai, mint államminiszterek, a nem­zeti kormány által meghatáro­zandó csoportosítás szerint lát­ják el az egyes minisztériumok irányítását a nemzeti kormány által kinevezendő miniszter- helyetteseken keresztül. (MTI) üzletekből meg egyre fogy az áru, mert a nép inflációtól tart. Elvásárolja a pénzét, mert azt hiszi, hogy elértékte­lenedik. Erről persze még nincsen szó, de azt meg kell mondani, hogy ez a két ellen­tétes irányú folyamat aligha tartható sokáig. Lehet, hogy nemsokára éppen azok méltat­lankodnának, ha pénzükért nem kapnának árut, akik ma hangosan tiltakoznak és sztrájktörést emlegetnek, ami­kor munkára hívják őket. ,,Ez a fegyverünk” — mondogat­ják. És ez igaz. Csakhogy ki ellen? Magunktól vesszük el az árut, a mi üzleteinkből fogy a hús, cipő. — „És ha mindent felpakol a szovjet hadsereg?” — Jogos a féle­lem, de mégsem annyira, mint ezt sokan hiszik. Aligha kép­zelhető, hogy összeszedik la­kásainkból a szenet, ami na­gyon is kellene télire, hogy kiszedik ablakainkból az üve­get, vagy elszállítják a háza­kat, melyek az új téglából készülnek. — Az ENSZ már tárgyalja ügyünket, képvise­lői hazánkban vannak. A hí­rek azt mutatják, hogy a szovjet csapatok általában már tartózkodnak az erőszak­tól. Ezért döntött az öt megyé­ből álló testület a munka meg­indítása mellett. Ha minden ujjunk másba kapaszkodik, hiába erős a kar. Az öt ujjnak együtt kell mar­kolnia, hogy bírja a terhet. Ha nem vagyunk egységesek, ha másként tesz Zala mint Nógrád, ha a nagy feladatok­ban nem ugyanaz a gondolat vezérel mindannyiunkat, az ország látja kárát. Mlinárik

Next

/
Thumbnails
Contents