Nógrád Népe. 1956. november (1. évfolyam. 2-4. szám) / Új Úton. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám) / Nógrádi Népújság. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám)

1956-11-17 / 4. szám

, 1956 november 17 ÚJ ÚTON 2 Gáspár Sándor a Szabad Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökének rádióbeszéde Magyar munkások, szerve­zett dolgozók! Kedves szak­társak! A tegnapi nap folyamán is számos munkásküldöttség ke­resett fel, hogy mondjuk meg, mi a szabad szakszervezetek véleménye a jelenlegi hely­zetről, a munkásokat foglal­koztató kérdésekről. Több ki­sebb és nagyobb politikai és gazdasági kérdésről van szó. A munkásosztály soraiban ál­talános a félelem a régi, sok vonatkozásban népellenes po­litika visszatérésében. Ezzel kapcsolatban látni kell azt, hogy a Rákosi—Gerő-klikk ál­tal folytatott politika törvény- sértést, létbizonytalanságot teremtett, amely a magyar nép életét semmibe vette, nemzeti hagyományaikat láb­bal tiporta és egész népünk önérzetét megsértette, életkép­telennek bizonyult. Ezt a ká­ros és bűnös politikát mélyen elítéljük, meggyőződésünk, hogy ezt mégegyszer rákénysze­ríteni a magyar népre senki nem tudná. Látni kell azon­ban azt is, hogy a garanciát a dolgzóknak kell biztosítani a normális élet megindításá­val. A régi politika káros kö- vekezményei annál tovább hatnak életünk minden terü­letén, minél tovább tart ez a rendkívüli állapot. Sem a kor­mány intézkedései, sem a sza­bad szakszervezetek javasla­tait nem lehet addig megvaló­sítani az üzemekben, munka­helyeken, amíg meg nem in­dul a munka. Ez vonatkozik a kis és nagy kérdésekre egy­aránt. A szabad szakszerveze­tek teljes mértékben egyetér­tenek és azonosítják magukat a magyar nép azon követelé­seivel, hogy hazánk független és önálló ország legyen és mi­előbb kivonják Budapestről és az egész ország területéről a szovjet csapatokat. Határozott intézkedésre van szükség a kormány részéről az ország va­lódi függetlenségének megte­remtésére, nemzeti sajátossá­gaink szabad kibontakoztatá­sára. Ehhez azonban elsősor­ban az kell, hogy a normális élet meginduljon, dolgozzanak az üzemek, hivatalok, helyre­álljon a közbiztonság, felszá­moljuk az ellenséges erőket, melyek eddigi vívmányainkat, népi demokratikus rendsze­rünket fenyegetik. Tudjuk, ne­künk, szakszervezeteknek és az egész dolgozó népnek elég •oka van arra, hoy bizalmat­lanok legyünk az ígéretekkel szemben. De most nincs más, mint bíznunk kell abban, hogy a munka megindítása, a rend •és fegyelem helyreállítása után a kormány teljesíti ígé­retét, illetve programjának azt a részét, amely a nemzeti függetlenségre, a szovjet csa­patok kivonására vonatkozik. Bíznunk kell ebben és meg kell adnunk a lehetőséget ah­hoz, hogy a kormány dolgoz­ni tudjon. Addig, amíg lehe­tőséget nem adunk erre, nincs kellő indokunk a bizalmatlan­ságra. Másik ilyen nagyobb kér­dés, amelyben le akarjuk szö­gezni álláspontunkat, a pár­tok kérdése. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy ami ed­dig volt, az tovább nem tart­ható. Nem is tételezhetjük fel, hogy bármely politikai párt egyedül vállalhatná az ország irányításáért a felelősséget. Vannak ezen a téren komoly tapasztalataink, s ezt még­egyszer megismételni lehetet­lenség. Határozott álláspon­tunk az, hogy mind a kor­mányban, mind a társadalmi és gazdasági élet minden te­rületén be kell vonni felelős beosztásba pártonkívüli és más pártállású dolgozókat, a rátermettség mellett azt az egy feltételt lehet megszabni, hogy híve legyen a népi de­mokratikus rendszerünknek, élvezze a dolgozók bizalmát. Csakis ezen az alapon bonta­kozhat ki az a széles, népi, nemzeti összefogás, amely egész jövőnknek, életünknek alapja, az országot helyreállí­tó munkának záloga. Igen nagy az érdeklődés a dolgozók között a munkásta­nácsok működésével kapcso­latban. Ismeretes, hogy ma a kormány a szabad szakszer­vezetek javaslatára rendele­tet hozott a munkástanácsok választásáról és működéséről. A munkástanácsok megválasz­tásával megvalósul a munkás önkormányzat. A dolgozók ér­vényesíteni tudják akaratukat az üzemek vezetésében és ma­guk döntenek az üzem életé­vel kapcsolatban minden kér­désben. A munkástanácsok döntenek az üzem sajátosságá­nak legjobban megfelelő bér­rendszer kialakításában, a bér­alap felhasználásában, az erőltetett normarendszer fe­lülvizsgálásában és korrigálá- ban. Bízunk benne, hogy a végleges munkástanácsok ön- tevékenysége, meggondolt in­tézkedései meg tudják szün­tetni azokat az üzemen belüli hibákat, melyek a munkáso­kat sújtották és sértették a dolgozók igazságérzetét. Meg­győződésünk, hogy a munkás­tanácsok létrejötte nemcsak áz egyes üzemeken belül hoz változásokat, hanem egész gazdasági rendszerünkben messzemenően kihat, egészsé­gesebbé, normálisabbá teszi népgazdaságunk szervezetét. Nagyon sok dolgozóban fel­vetődik a kérdés, vajon a szakszervezeti mozgalom tény­leg képes lesz-e a pártoktól és a kormánytól független, szabad szakszervezet lenni. Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a szakszer­vezetek szabadságát, a pártok­tól és a kormánytól való füg­getlenségét mi nagyon komo­lyan vesszük és csírájában el­fojtunk minden olyan meg­nyilvánulást, amely ezeket az elveket megsérti. Bátran el­mondhatjuk, hogy ma a sza­bad szakszervezetek munká­ját valóban a dolgozók érde­kéért, a munkásosztály ügyé­ért mély felelősség hatja át. Mi nem vonunk vissza azok­ból a követelésekből semmit, amelyeket eddig is nyilvános­ságra hoztunk. Ez a felelős­ségérzet, a munkásosztály jö­vőjéért való aggodalom kész­tett bennünket arra, hogy ál- lástfoglaljunk a jelenlegi leg­fontosabb kérdésben, a mun­ka felvételében. Budapesten immár három hete tart a tra­gikus helyzet. Házaink, laká- saiok jelentős része romba- dőlt. A családok százai és ez­rei dideregnek, ablaktalan, fűtetlen lakásokban. A gyárak nagyrésze áll, a kalapácsok, a gépek hallgatnak, megállt az életet jelentő munka. Elsősor­ban a munkáscsaládokat sújt­ja, ha most a tél küszöbén, a romos lakásokat nem tudjuk felépíteni, a munkásgyermekek fáznak, éheznek és a munká­sok fogják legjobban megérez­ni. A termelés további késé­se, a nemzeti vagyon pusztu­lásához vezet, s esetleg komo­lyabb mértékű inflációt okoz. Nem kell erről bővebben be­szélni, hiszen alig 10 évvel ez­előtt mindenki a maga bőrén érezte, hogy mit jelent az in­fláció. Úgy gondolom, ez a felismerés, családaink, gyer­mekeink féltése vezette azo­kat a munkásokat, akik teg­nap reggel elindultak, hogy bemenjenek az üzemekbe dol­gozni. A vidéki üzemekben és Budapesten is egyik, másik helyen kisebb-nagyobb lét­számmal megindult a munka. A munkásosztályért érzett felelősség a munkáscsaládok jövőjéért érzett aggodalom készet bennünket arra hogy felemeljük szavunkat azok el­len, akik akadályozzák a mun­ka felvételéi Nyíltan és vilá­gosan kijelentjük, hogy nem lehet nemzeti célkitűzésnek nevezni azt, ami a nemzet pusztulásához vezet. Mi tidjuk ezt, hiszen kivétel nél­kül minden munkásküldöttség elmondotta, hogy a dolgozók nagy többsége látja a fenye­gető helyzetet és dolgozni akar. de egyes csoportok fe­lélő Jenül akadályozzák a munka felvételét. Talán tuda­tosan, talán félrevezetve nem gondolnak arra, hogy a laká­sok nagyrésze rombadőlt, hogy családok gyermekek tízezrei fáznak, éheznek, nem látják azt, hogy a testvéri szocialista és más országok baráti segítsége csak ideig óráig enyhíthet valamit ezen a tragikus helyzeten. Ha nem indul meg a munka feltar'óz- tathatatlanul rohanunk olyan tragédia felé, amelyet népünk történelme során még soha nem élt' át. A szabad szakszer­vezetek est már nem támo­gatják, mi nem akarunk sír­ásók lcnn:- megásói annak a gödörnek, ahol egy nemze süllyed el. Minden családját és gyermekét fé'tő szerető embernek, mindenkinek, aki' ehhez a néphez és nemzethez valami is fűz* meg kell érte­ni, hogy a munka további ha­logatása egyenlő a nemze pusztulásával. Milyen hazafias és nemzeti követelés, célkitű­zés az, amely a nemze'et pusztulásra ítéli? Meg kell in­dulni a munkának, munkanél- kül nincs élet. A Rákosi, Ge­ro féle gyűlölt, népellenes po­litika kihatásait mindaddig nem lehet megszüntetni, a nemzeti függetlensége\ a nép szabadságát mindaddig nem lehet megvalósítani, míg meg nem indul az élet, helyre nem áll a rend a fegyelem hogy az egész dolgozó nép tá­mogatásával fokozatosan meg- valósítha'juk a magyar nép, a szabad szakszervezetek kö­veteléseit. Ez a szabad szakszerveze­tek véleménye és ez az éin határozott egyéni meggyőző­désem is. Ezért szólítlak fel benneteket, munkások, szer­vezett dolgozók, szaktársak, lássunk munkához, van elég tennivaló! Dr. Garun,völgyi 4 nyilatkozata Nem a magam nevében szó­lok, vagy jobban mondva: nemcsak a magaméban. Azok­nak a parasztoknak a fejével igyekszem nézni az esemé­nyeket, akiknek józansága, igaz logikája évszázadokon ke­resztül fenntartotta a magyar­ságot. Sokan nem értik még a bonyolult összefüggéseket, mint ahogyan más társadalmi rétegek sem értik teljesen. Ehhez túl kevés adatot, ma­gyarázatot kaptunk a kor­mány vezetőitől és a rádiótól. A magyar paraszt kicsit bi­zalmatlan. Elfogadja a ténye­ket, ahogyan eddig is elfogad­ta. Tudja, hogy bent van a szovjet hadsereg és tényként elfogadja Kádár János kor­mányát. Tudja, hogy az ellen- forradalmi elemek ellen fel kellett lépni, de még nem érzi biztosan, hogy ez a megoldás volt-e a legmegfelelőbb. Lát­ja az új kormány jószándékú kezdeményezéseit, de még nem látja biztosítva benne a forradalom valamennyi vív­mányát. S mi a bizalmatlanság leg­főbb forrása? Félelem a múlt­hoz való visszatéréstől. Pedig ennek meg volna az ellensze­re. Kínában valamennyi ré­teg politikai párttal képvisel­teti saját érdekeit és úgy épí­tik a szocialista 'társadalmat közös erővel. Az egypártrend- szer megint diktatúrához ve­zethet. A parasztság is részt kér — mégpedig súlyának megfelelő arányban — a poli­tikai vezetésből. A volt koalí­ciós pártok egyenként, külön- külön is biztosítékai annak, hogy ebben az országban a hatalom a népé. Az egypárt- rendszer nem biztosíték arra, hogy a végcélt, a szocializ­must demokratikus úton, a nemzet sajátosságainak, a nép vágyának, lelkének meg­felelően valósítják meg. Félő, hogy újból erőszakos úton, a nemzet leikétől idegen esz­közökkel és módszerekkel igyekeznek a végcélt elérni. Ez a bizalmatlanság oka. A magyar nép politikailag érett, nem kell félteni tőle a népi demokrácia helyes vívmá­nyait. Munkásküldöttség Kádár Jánosnál (Folytatás az 1. oldalról) Kádár elvtárs azután be­szélt arról, hogy a déli forra­dalmi bizottság megalakította a dunántúli köztársaságot és ki­jelentették, .hogy nekik a Nép- köztársaság kormánya nem parancsol. Támogatták őket a nyugati határon beözönlött felfegyverzett katonai egysé­gek és Nyugatról élelmiszeres autókkal és vöröskeresztes küldeményekkel küldték az országba a fegyvereket. Ilyen helyzetben jutottak néhányan arra az álláspontra, hogy min­den eszközzel, ha kell, a szov­jet csapatok segítségével is le kell törni az ellenforradalmat, és megerősíteni a népi hatal­mat olyan fegyveres erővel, amely a szocializmus alapján áll s majd a rend helyreállta után kivonni a szovjet csapa­tokat Budapestről és azután tárgyalni az országból való kivonásukról is. Ezen az ala­pon lehet csak független Ma­gyarország, lehet semlegesség­ről beszélni. A semlegességhez erős or­szág, megfelelő politikai helyzet kell, nem elég csak papírra fektetni, hogy semlegesek vagyunk, ha az imperialisták köpnek a semlegességünkre. Az ÁVH-val kapcsolatban elmondta, hogy annak sok tagját személyesen is ismerte, azonban ennek ellenére mér­sékletre intett mindenkit, mi­vel egyszerű munkásemberek is bekerültek az ÁVH-ra, és nem az ő bűnük, hogy ide fa­jultak a dolgok. Egyszerű em­bereket nem szabad legyilkolni Farkas Mihály és társai bű­neiért. Az ÄVH szétoszlott, de nem szabad hajszát indítani az oda besorozott fiatalok el­len. Ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy az ÁVH tagjai kedvezményes állások­ba jussanak. A sztrájkkal kapcsolatban felszólította a küldöttség tag­jait, hogy jól gondolják meg a dolgot, mert a további sztrájk súlyos nehézségeket, éhínséget okozhat. Sokan van­nak még olyanok, akik nem hisznek az ellenforradalom­ban, pedig az itt van és szer­vezetten dolgozik. Mindig a helyzetnek megfelelő jelszava­kat használva. Senki sem áll ki azzal, hogy ő ellenforradalmár, de egyes követelésekben világosan felismerhető az ellenforradalmi célkitűzés. Például azon, hogy ne legyen az üzemekben pártszervezet. Ha az ellenforradalom győzött volna és a pártot illegalitás­ba szorították volna, a mun­kásosztálynak, akkor is lett volna pártszervezete, és akkor is az üzemekre épült volna fel. Nem azt mondjuk, hogy ne legyen pártszervezet az üzemekben, hanem azt, hogy ne legyen olyan, mint volt, ne legyen a munkásoktól elsza­kadt bürokratikus szervezet. Befejezésül kijelentette Ká­dár elvtárs, hogy az alapkérdéseket értjük és van bátorságunk szem­benézni a helyzettel. A tárgyalók többen leszö­gezték, hogy az alapkérdések­ben egyetértenek, de az egyes részletkérdésekben vita ala­kult ki. Kádár elvtárs határozottan leszögezte, hogy senkit sem érhet bántódás, amiért részt- vett a múlt hetek népmozgal­maiban. A szovjet parancs­noksággal megállapodás tör­tént, hogy az országból senkit sem szabad kivinni, de fel kell lépni a hatalom teljes sú­lyával azokkal szemben, akik­kel szükséges. Az ellenforradalom a hábo­rú veszélyét rejti magában. Kádár elvtárs elmondotta, hogy tárgyalt a kínai nagy­követtel, aki kihangsúlyozta, hogy a 600 milliós Kína min­den segítséget megad a világ békéjének megvédése céljá­ból. Ugyanígy nyilatkozott a Jugoszláv kormány is. Kádár elvtárs kérte a kül­döttségeket, hogy gondolják át az elhangzottakat, a népi hatalmat meg kell szilárdítani és így biztosí­tani az ország független­ségét. A szovjet kapcsolatokról szólva elmondta, hogy a jövő­ben nyilvánosságra lesznek hozva a kereskedelmi szerző­dések. A magyarországi urán­ércet világpiaci áron adjuk át a Szovjetuniónak, mivel en­nek kitermeléséhez szükséges drága felszerelésekkel nem rendelkezünk. Ámbár az urán­érc kitermelése kezdeti stá­diumban van s mindeddig ki­vitelről még nem igen lehetett beszélni. ^WWWWVWWvWvWvAAAAAVVVWVyVVVVVN Akadályozzuk meg az erdőirtást Az utóbbi napokban új, nehéz problémákkal kell szembe néznie karhatalmunknak: a falopással, az erdőírtással. Me- gyeszerte vágják, lopják közös vagyonúnkat, erdőinket. Szécsényben november 9-én például egész szekérkaraván in­dult szerencsét próbálni. Hátha ... A vágás sikerült ne­kik, de a beszállítással a TÜZÉP-nek tettek szolgálatot. A lopott fát ugyanis derék nemzetőreink megmentették. A veszély elhárítása nem mindenütt ilyen egyszerű fel­adat. ' Nem egyszer a nemzetőr tiltakozása ellenére vágják és szállítják a „szerzett” fát. Nemcsak tűzifáról van szó, vannak, akik építkezésükhöz szállítanak. Minden eszközzel meg kell akadályozni ezt az önmagun­kat megkárosító erdőírtást. Javaslat a végleges munkástanácsok és igazgatótanácsok választására Annak érdekében, hogy a gyárakban, üzemekben, bá­nyákban, vállalatoknál meg­valósuljon a munkások, a dol­gozók önigazgatása, a Magyar Szabad Szakszervezetek Orszá­gos Szöve'ísége helyesnek és szükségesnek tartja a végle­ges munkástanácsok megala­kítását. A végleges munkástanácsot akkor lehet megválasz'|ani, ha az összes dolgozóknak leg­alább kétharmada megjelenik munkahelyén. Javaslat a munkástanácsok létszámára és összetételére: 1. Azokban az üzemekben, ahol a dolgozók összléiszáma nem éri el a 160 főt. a mun­kástanácsot az összes dolgo­zók együttesen alkotják. 2. Ahol a dolgozók összlét­számú a 100 főt meghaladja 21—”1 főből álló munkástaná­csot lehel választani. A munkás'lanácsban az üzem dolgozóinak minden cso­portja kapjon képviseletet. Mindenképpen biztosítani kell. hogy a termelésben részt vevő dolgozók megfelelően képvi­selve legyenek. Ennek érde­kében a termelő üzemekben a munkástanács tagjainak kétharmadát1 a termelő mun­kások közül válasszák. Hogyan történjék a munkástanácsok megválasztása A munkástanácsot az üzem dolgozói üzemi gyűlésen, köz­vetlenül és titkosan válasszák meg. A választást az üzemi, szakszervezeti bizottság ké­szíti elő, a dolgozók bevoná­sával. Nagyüzemekben, ahol önál­ló gyáregységek vannak (pél­dául a Csepeli Vas- és Fém­művekben) önálló üzemi bí­zót'Ságokkal, a munkástaná­csot gyáregységenként külön- külön válasszák meg. Ilyen nagyüzemekben alakítsanak központi munkástanácsot is és ebben a gyárrészlegek (egy­ségek) létszámuk arányában legyenek képviselve. A munkástanács tagjainak megválasztandó dolgozókra az üzemi, szakszervezeti bizot'ság listán terjessé javaslatot az üzemi gyűlés elé. A választás nagyobb üzemekben üzemré­szenként műhelyenként egy­behívott gyűlésen történjék. A gyűlést az üzemi bizottság valamelyik 'hgja, illetve a műhelybizoüság elnöke vezes­se be. Személyenkénti titkos választás A dolgozóknak joguk van az előterjesztett listát megvál­toztatni, illetőleg az általuk javasölt személyekkel a lis­tát kiegészíteni. A titkos sza­vazás alkalmával a választók­nak joguk van a listáról bár­mely jelöltet kihúzni és he­lyette mást beírni. A dolgo­zók nem listára, hanem egyes személyekre szavaznak. Az üzemi, szakszervezeti bizottság, valamint a műhely- bizo'itságok tagjai, továbbá a vállalat igazgatója, főmérnö­ke és főkönyvelője nem vá­lasztható be a munkástanács­ba. Az üzemi, szakszervezeti bizottság képviselője és a vál­lalat igazgatója a munkásta­nács ülésein tanácskozási jog­gal vesz részt. A megválasztott munkásta­nács névsorát lehetőleg még a választás napján, legkésőbb pedig a választást követő 24 órán belül ismertessék a dol­gozókkal. A választott mun­kástanács a választást követő­en legkésőbb 24 órán belül összeül és tagjai sorából meg­választja a munkástanács el­nökét, elnökhelyettesét és tit­kárát. A munkástanács tagjai 5—• 15 főből álló igazgató tanácsot választ. Az igazgató tanács tagjaira a munkástanács elnö­ke az üzemi, szakszervezeti laszt. A titkár egyben a jegy­zői teendőket is ellátja (jegy­zőkönyvvezetés, adminisztrá­lás). Az igazgató 'tanács ülésein az üzemi, szakszervezeti bi­zottság képviselője (a dolgo­zók érdekvédelmi szerve ne­vében) és a vállalat igazgató­ja beosztásánál fogva) részt vesz. A munkástanács az üzem, munkahely legfontosabb kér­déseiben dönt. Az igazgató tanács a munkástanács hatá­rozatainak megfelelően tevé­kenykedik megszabva az igaz­gató feladatait. Törvényes rendeletiekkel (határozatokkal) ellentétes ha­tározatokat nem köteles vég­rehajtani. Abban az esetben, ha az igazgató tanács törvény- sértő határozatot hoz, úgy az igazgató a törvényesség be­tartása érdekében köteles a vállalat közvetlen felügyeleti szervét, valamint a munkás- tanácsot tájékoztatni. A munkástanács és az igaz­gató tanács, mint társadalmi szerv tevékenykedik, tagjai nem függetlenítettek. A munkástanács és az igaz­gató tanács szükség szerint ülésezik. A Magyar Szabad Szakszer­vezetek Országos Szőve'gége szükségesnek tartja és java­solja, hogy mindenütt, ahol megalakították már ugyan a végleges munkástanácsot, de az személyi összetételénél fog­va nem tudja hivatását betöl­teni, a fenti irányelvek figye­lembevételével újonnan vá­lasszanak munkástanácsot. A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége bizottság elnökével egyetértés­ben a dolgozók véleményének meghallga ásával tesz javas­latot. Az igazgatótanács feladata és jogköre Az igazgató tanács elnöke a munkástanács elnökhelyettese. Az igazgató tanács a mun­kástanácsnak van alárendel­ve. Tagjai sorából titkárt vé­„ÚJ ÚTON” Szerkeszti a szerkesztőbizott­ság. Salgótarján, Damjanich u. 2. Salgótarjáni Nyomdaipari V. Nógrád megye dolgozóinak lapja Felelős kiadó: Lauké György Nyomdavezető: Topa György

Next

/
Thumbnails
Contents