Nógrád Népe. 1956. november (1. évfolyam. 2-4. szám) / Új Úton. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám) / Nógrádi Népújság. 1956. november (1. évfolyam. 1-4. szám)

1956-11-13 / 3. szám

1956. november 13. ÜJ ÜTŐN 2 Nógrád megyei küldöttség a kormánynál (folytatás az első oldalról) 3. Mit láttak Budapesten, mi volt a személyi be­nyomásuk? Budapesten a nappali élet normalizálódott. Bár a villa­mosok és más járművek még nem közlekednek, de az em­berek vásárolnak, félelem nél­kül járnak az utcákon. A munkások ma már látják, hogy mit akartak a terrorista csoportok. Ezt elítélik. Azon­ban bíznak abban, hogy jo­gos követeléseik teljesítve lesznek. Ezt hangoztatják az utcán folyó beszélgetéseikben is. Hasonlóképpen vélekedik a diákság és a haladó értelmi­ség is. Az ellenforradalmi erők ténykedése Budapest területé­ről kiszorult, de még vannak zavartkeltő elemek, akik alkonyat után fegyvert fogva rabolnak és fosztogat­nak üzleteket és lakóházakat egyaránt. Budapest állapotára vonat­kozóan annyit jegyzek meg, hogy csupán mintegy 20 száza­léka igaz csak azoknak a híreszteléseknek, amelyek Budapest rombadőlt há­zairól és egyebekről be­szélnek. Nem igaz az, hogy még a 45-ös állapottól is rosszabbul néz ki Budapest. Például: a Dózsa György úton végighaladva — amelyen tudvalevőleg igen ko­moly harcok folytak — egyet­len egy épületen láttunk csu­pán ágyúlövés nyomát. Ter­mészetesen emellett a kilövöl- gözött, vagy kitört ablakok sokasága ásítozott ránk. A parlament teljesen ép, sem ablakkitörést, sem épü­letmegrongálódást nem ta­pasztaltunk. Tárgyalásainkat is a parlamentben folytattuk, ahol a kormány megkezdte normális munkáját. 4. Mit tehetünk mi Buda­pest rendjének helyre­állítása érdekében? Budapest helyreállításában és a lakosság legfontosabb szükségleteinek kielégítésében a mi feladatunk főleg két igen fontos területre irányulhat. El­sősorban Budapest szénszük­ségletének biztosítása, vala­mint a kitörött ablakok pót­lása. Az áthűlt lakások felme­legítéséhez szükségünk van arra, hogy bányászaink áldo­zatkész munkája nyomán mi­nél több szenet szállítsunk Bu­dapestre. Örömmel fogadták a buda­pestiek azt, hogy bányáink már megindultak és a fenn­tartási munkák elvégzése után teljes kapacitással fogjuk az életet jelentő szenet a lakos­ság rendelkezésére bocsátani. Ugyancsak köszönetüket nyil­vánították a zagyvapálfalvai Üveggyár dolgozóinak is azért, mert a forradalom egész ide­je alatt dolgoztak. Reméljük, hogy ablaküveget is nagyobb mennyiségben tudunk Buda­pestre szállítani. összegezve a budapesti út eredményét: A küldöttség valamennyi tagja — pártállásra és foglalkozásra való tekin­tet nélkül — megnyugod­va tért haza a tárgyalás u után, teljes bizalmat sza­vazva a Kádár-kormány­nak. A kormányt biztosítjuk, hogy Nógrád megye dolgozói egy­ségesek a népi hatalom meg- szilárdásáért folytatott harc­ban. Egységesen vernek visz- sza minden olyan kísérletet, amely a kapitalisták, illetve a kapitalista rend visszaállításá­ra törekszik és egyöntetűen zárkóznak fel a békés építő munka, a rend, a biztonság megteremtéséért folytatott harcban. A gépállomások nagyobb része dolgozik Megy a munka gépállomá­sainkon is. Bár valamennyi üzemanyaghiánnyal küzd. A szécsényi gépállomáson pél­dául még egy hétre való üzem­anyag van. A munkát úgy próbálják mégis biztosítani, hogy nem dolgoztatnak vala­mennyi gépet. Most mintegy 20 gép végzi az őszi mezőgaz­dasági munkálatokat. Tolmá­cson még 8, Érsekvadkerten pedig 2 napra elég az üzem­anyag, Bercelen és Kistere- nyén viszont áll a munka emiatt. Pedig dolog van bő­ven, valamennyi gépállomá­son. A mélyszántás mellett a gépek zömét az egyéniek föld­jére kellene irányítaniok, hogy elvégezzék a vetőszántást. A Forradalmi Tanács értesítését várja valamennyi gépállomás, hogy milyen eredménnyel jár­tak a tárgyalások a baráti Csehszlovákiával az üzem­anyag pótlásával kapcsolato­san. SZÍNFOLTOK Nem tűrjük a visszaélést Csizmadia Sándor-út 18 szám alatt »lakik« Pintér Béla gépkocsi- vezető két gyermekével egy egészségtelen fészer­ben. Egy éves gyermeke ez évben kétszer volt tü­dőgyulladásban. Lakást már sokszor ígértek Pin­tér Bélának, de ezek még mindig csak ígére­tek maradtak. A tanács kiutalta most számára Göröncséri Fe­renc lakását, aki városi bérházból sajátházba költözik, ezzzel a meg­jegyzéssel; — Beszéljen vele, mert ott valami elintéz­ni való van. Lett is volna. Görön- csényi Ferenc ugyanis 7000 forint lelépést kért a lakásért állítólag a vízvezeték szerelésért. Jó lenne, ha az illeté­kesek megvizsgálnák ezt az ügyet, lehet-e állami bérházban lévő lakásért 7000 forint lelépést kér­ni, valamint intézked­nének Pintér Béla la­kásügyében. Megmarad a Balassagyarmati Előre Tsz. A balassagyarmati Előre Tsz-ben nyugodtan, rendben folyik a munka. A tagok vala­mennyien a szövetkezet mel­lett döntöttek, kivéve azt a két-három iparost, akik még a tavasszal bejelentették, hogy az ősszel már az iparban kí­vánnak elhelyezkedni. Jövő évi kenyerük biztosítására még októberben 40 hold bú­zát és 60 hold rozsot vetettek az Előre Tsz tagjai. KIS TVT em vitázni, nem rágalmaz- ni akarunk, de az igaz­ság követeli, hogy szóljunk. A nyugati hírügynökségek­ről van szó, akik már félre­téve minden emberi hangot, beszélnek a magyar népről. Ügy tüntetik fel magukat, mintha egyedül ők, csakis ők volnának a magyarországi események igaz képviselői. Azt már tudjuk, kicsodák ők, színt vallottak. Amikor zengett az ország a méltósá- gos, kegyelmes és egyéb emi- nenciális megszólításoktól, ho­zsannákat zengtek az ország­ról. Amikor emberek, asszo­nyok, gyermekek százait gyil­kolták halomra, isten áldását kérték a magyar forradalom­ra. Hát így állunk. Nem kell külön bemutatni őket. De mi van ma? Ma, amikor minden magyar embernek leg­főbb törekvése, gondja, hogy helyreálljon a rend. Ma azzal kürtölik tele a vi­lágot, hogy az országban el­keseredett harcok folynak, valamiféle forradalmi alaku­latok és szovjet csapatok kö­zött. A legutóbbi adásuk pél­dául arról számolt be, hogy a Mátrában elkeseredett harcok dúlnak. Hát ha már a Mátrá­ról van szó, Nógrád megye határterületéről, nézzük ezt meg közelebbről. Egyik munkatársunk vállal­kozott a helyszínen való kö­rültekintésre. Közel két napi szemlélődés után viszatérve kijelentette: a Mátrában min­den csendes. Egyetlen puska­lövés nem hallatszik, szovjet alakulatok sincsenek. Azaz, az igazság kedvéért: Nagybátonyból az erdőbe ve­tette magát egy csoport meg­tévesztett ember. Most félve a bányászok haragjától, ott buj­dosnak. De csupán bujdos­nak . . . Ha szerintük ezek forradal­márok, ám legyen. Lapunk más helyén már ar­ra a híradásukra is választ adunk, hogy a parlament légi­bombázás következtében ro­mokban hever-e? Mert ezt is harsogták. De menjünk tovább. Bete­kintést kaptunk arról — mert minket is megdöbbentett —, miért nem engedtek be az or­szág területére Vöröskeresztes szállítmányokat. Dunántúli kollégáink arról értesítettek, hogy saját sze­mükkel látták: az egyes egész­ségügyi csomagokban gyil­koló fegyvereket, egészség- ügyi ruhába öltöztetett gyil­kosokat fedeztek fel. Már bocsánatot kérünk, és elnézésükért könyörgünk, de ilyen üzletekbe csak nem me­gyünk bele!? Bármennyire is haragszanak érte. Ezekután csak köszönetét mondunk azért, ha sürgetik, hogy jöjjenek az ENSZ meg­figyelői. Csak jöjjenek . . . Hadd lássák, kik turkáltak szennyes kezükkel legbensőbb ügyünkben. ázósan megyek a tarjáni utcán. Körülöttem min­denki siet, a legtöbb ember jól behúzza nyakát a kabát gal­lérjába és a korán beköszön­tött hideget szidja. Én is olyan hangulatban vagyok, amikor az ember sötétebben lát min­dent, mint amilyen. Magamban mondok egy-két, cseppet sem megtisztelő jelzőt erre a korai télre. Igaz is, két hétig nem termeltek szenet az országban és akkor már november ele­jén jön ez a kemény fagy. Meg aztán itt van ni, minden­ki csak csomaggal siet, min­denkit csak a gyomra érdekel (akkor is éreztem mindjárt, hogy nagyon igazságtalan va­gyok, még jó, hogy ilyen han­gulat csak egy évben egyszer lep meg pár percre). Kinek kell ilyenkor a mi munkánk, újságírók munkája, érdekel ez egyáltalán valakit? Ilyen igazságtalan és keserű gondolatok között értem az ál­lami áruház közelébe, ahol egyszercsak arra leszek figyel­mes, hogy a sarkon pillanatok alatt nagy tömeg verődik ösz- sze. Ugyan mit árulnak ott, csak nem az utcán árulják már a zsírt vagy cukrot? — gondolom előbbi rossz hangu­latom utolsó pillanatában. Utána nyomban nagyon elszé­gyellem magam, mert akik az embercsoportból kiválnak, új­ságot szorongatnak a kezükben, friss lapot, most jött ki a nyomdából. Az most nem ér­dekes, hogy éppen a mi la­punkat. A lényeg az, hogy na­gyobb igyekezettel siettek egy példányt megvenni, mint a legnehezebb napokban az élel­met. Ó, de kisütött egyszerre a nap. Siessünk csak, hiszen en­gem fontos munka vár. Tájé­koztatni kell az olvasókat, hogy is lesz ezentúl a lakás­elosztás, mi a biztosíték arra, hogy nem ismétlődnek meg a régi hibák. Hogyan gondolhattam egy pillanatig is, hogy a mi né­pünk ma közömbös. Talán so­ha így még nem várta az igaz híreket, a pontos tájékoz­tatást, mint most. Soha még ennyi oka a szebb jövőbe ve­tett hitre, a kormány iránti bizalomra. Sőt kettős oka. Vé­ge a Rákosiék által meghono­sított hazug, rossz módszerek­nek, hibáknak — és nálunk a szépítgető újságírásnak — és vége az ellenforradalmi erők restaurációs reményeinek. _ Mennyivel szebb lesz most élni és érdemesebb dolgozni. T. L.-né )<)<><><><><><KX><K><>CK><H>aO<>0<X><>0<KXK><>CHOCK>CK><>CK>(>000-0<><K>0<K><>0<>0<>0 D<>0-0<2<><>C<><><10 0<J<K>(>0 5<>0<>C-0<KKK>CK><>00 NEM HITTEM, V hogy valaha is jókedvre derít, megnyugtat a befűtött moz­donyok ’magasra szálló füst­je .. . Szombaton reggel a salgótarjáni fűtőház messze- láthatóan jelzi: készen állunk, indulunk! Jó volt. nagyon jó volt látni. Indul, indul az Élet! Nagy betűvel kell írnunk: most lát­juk, most érezzük csak igazán, hogy milyen nagy a dolgozó, alkotó ember. Hogy’ hiányoz­tak heteken át az utcáról a mindig robogó munkásszálító autók, az asszonyoknak nem kellett (mily kedves köteles­ség) „mosdóvízzel, friss ebéd­del, csókkal” várni munkából jövő szeretteiket, hiába kutat­tuk az újságost, a postást. Indul az Élet! örömmel írom, megmozdult megyénk is! Az alábbiakban néhány ap­ró „prózai”, talán jelentékte­Megyei lennek tetsző életjellel kíván­juk örömünket dokumentálni, az Indulás tényét igazolni. Kisterenyén arról tájékoz­tattak, hogy pénteken reggel 160 főnyi bányász kezdte meg a munkát. Nemcsak a hely­beli, de a vidékiek is jelent­keztek már: a mihálygergiek nem teljes számban, de néhá- nyan felvették a munkát. Na­gyon várják Terenyén a ma- gyargéci és a szécsényfelfalui bányászokat is. A kisterenyei bányászok je­lentős részben párttagok vol­tak. Most az üzemekben 11 tagú bizottságot alakítottak, az új munkáspárt, az MSzMP szervezéséért. Nem érdekte­len megemlíteni, hogy néhány nappal ezelőtt is számbavet- ték a terenyei kommunistá­kat. Igaz, nem azonos szán­dékkal. Nem a termelőmunka megkezdésére szólították fel morzsák őket akkor. A „forradalmi­nak” nevezett „munkástanács” egy horthysta repülőshadnagy vezetésével más elképzeléseket akart megvalósítani. Nem raj­tuk múlott, hogy ez nem sike­rült . . . NAGYBÁTONY, bár bányaváros, mégis vannak mezőgazdasági dolgozói is. Az őszi szántást, vetést péntek délig 75 százalékban teljesítet­ték. Sulyok (pikó) Imre gaz­dálkodó épp péntek reggel cserélt 2 mázsa vetőbúzát, hogy mielőbb bevethesse föld­jét. Még egy megjegyzés Nagybátonyról. A Forradalmi Munkás-Paraszt kormány köztudomásúan elrendelte a kötelező beadás megszünteté­sét. Tudják ezt itt is, de még­is, a biztonság kedvéért, azért megkérdik a tanácstól: sza­bad-e vágni? Igazán nem kell beadni? Hiába, kísértenek még a rossz emlékek . . . BALASSAGYARMATON teljes a nyugalom. A nemzet­őrség tagjai derekas munkát végeztek a városban. Megelőz­tek minden szélsőséges ki­csapongást. Nagyon fontos fel­adat áll még előttük: igen sok fegyver van még a városban. Össze kell gyűjteniök mielőbb. Megindult a vasúti forgalom is, de a szénhiány már most fenyeget. Ezért a város kül­döttsége Csehszlovákiába ment, hogy segítséget kérjen. A Betonáru- és a Műanyag­gyárban elvégezték már a szükséges karbantartási mun­kákat, de szénhiány miatt nem indíthatták meg a terme­lést. 3Meg kell szüntetni a tagosítás során elkövetett törvénysértéseket 4 4 4 •* ■* \ begyűjtési rendszer után talán egy rendelet sem keserítette meg úgy a parasztgazdák életét, egy ren­delet sem dezorganizálta úgy a kisparaszti termelést, mint a rendszertelen — s tegyük hozzá —, néha szük­ségtelen földrendezés és tagosítás, valamint az e téren el­követett törvénysértések, embertelenségek. A paraszt tisztán látja azt, hogy a kulturált, nagy­üzemű szövetkezeti gazdálkodás kialakításához szinte nélkülözhetetlen a földrendezés, hiszen a parcellaföldek egytagba vonása lehetővé teszi az olcsó, s a nehéz em­beri fizikai munkát mentesítő géptechnika eredményes alkalmazását. A paraszt viszont azt is tudja, hogy a földrendezé­seket végre lehet hajtani törvénysértések, s emberség- telen cselekedetek nélkül is! Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy szinte — kevés kivétellel — mindig a kisparaszt volt a megsértett fél, mindig őt mozdítot­ták ki termelési biztonságából. Hát hogy tetszene ez a parasztnak?! Hogyan sértették meg a parasztokat? A tagosító bizottságok egyes vezetői, kik baloldali túlzásokban szenvedtek, főleg arra törekedtek, hogy a legjava földektől fosszák meg a parasztgazdákat. He­lyébe viszont a községtől legtávolabb eső, elhanyagolt, rossz táperejű tartalékföldekből adtak nekik, örültek-e ennek a parasztok? Nem! Nem örültek! M ások viszont azt csinálták, hogy olyan dűlőben ta- gosítottak, ahol a tsz-nek tulajdonképpen semmi keresnivalója sem lett volna. Azért nem, mert e dűlők­ben nem, vagy csak igen kevés földjük volt ai tsz-be lépett gazdáknak. Egyesek azt hitték, akkor végeznek jó tagosítási munkát, ha minél több dolgozó parasztot meg­bolygatnak, s kiforgatnak ősi földjeikből. S amikor a falu népe felemelte tiltakozó szavát a törvénysértések ellen, az illető vezetők a tagosítási törvényre hivatkozva próbálták tisztára mosni magukat. De az akkori politi­kai légkörben sok parasztgazda nem mert élni törvé­nyes jogával, nem használt fellebbezést a tagosítás so­rán hozott helytelen határozatok ellen. A legemberségtelenebb cselekedetek a cseretárgya­lások lebonyolításakor történtek. A bizottság vezetői sok helyen egyszerűen nem tárgyaltak a parasztgazdák­kal, hanem utasították őket a részükre kijelölt föld törvényes elfogadására. Tetszett-e ez a parasztnak? Nem. Nem tetszett! Még lehetne sorolni tovább a földrendezés és a ta­gosítás terén elkövetett törvénysértéseket, de most in­kább azt nézzük meg, mit idéztek elő ezek a törvény- sértések? i A parasztgazdák nagyrésze elvesztette termelési biztonságát, termelési kedvét. Nem törődtek földjeik táperejének növelésével, nem, mert attól féltek, hogy a következő esztendőben újra tagosítás lesz, s újra új, de rosszabb földet kényszerítenek rájuk. Ezek után nem lehetett csodálkozni azon, hogy visszaesett a mezőgaz­dasági termelés, különösképpen a kisparaszti termelés színvonala. Ez kevesebb, de drágább mezőgazdasági ter­mékhez vezetett. Érthető-e ezek után a kisparasztok aggodalma? Érthető! A törvénysértések tehát növelték a megbántott pa­rasztgazdák számát, a szövetkezés elleni ellenszenvet, de csökkentették a népi állam iránti bizalmat is. lY/f a már a tagosítás terén elkövetett törvénysértése- két mélységesen elítéljük s bízunk abban, hogy a falu népe nagy megelégedéssel fogadta a Magyar For­radalmi Munkás-Paraszt kormány azon intézkedését, mely szerint felszámol minden törvénysértést, melyeket a tagosítás területén elkövettek. < (1-1) VYVYYYVYYVVYYVYYYYYYYYYVYYYYYYYYVYYYYYYYYYYYYYVVYVYYYYYYYYYYYI Megszűnik a norma a bányászatban A Bányatröszt rendelkezései T A Nógrádi Szénbányászati Tröszt üzemeinél a dolgozók kérésére a norma megszűnt. 1956. november 1-től a norma életbelépése előtti darabárak lépnek életbe az alábbiak figyelembevételével: l Átlagos iránykereset: feltáráson elővájáson fejtésen fenntartáson kb. 55.—Frt „ 52.— „ „ 50.- „ » 46. „ Ebben a 4 bérkategóriában a progresszió is benne van, így a progresszió elszámolása megszűnik. A fenti átlag iránykerese­tekre a földalatti pótlék (30 százalék) külön elszámolandó. A fentebb megadott átlag iránykereseíékből képzendők az egyes munkálatok darab­árai. A darabbér táblázatban üze­menként esetleg fennálló ala­csonyabb tételek módosításá­ra az üzemektől kérünk javas­latot, amit a későbbiekben fo­gunk közösen megbeszélni. (pl: váltó ácsolat, talputánvét, va- sútfektetés, stb.) II. Időbéres kiszolgáló munkás szakmák bérkategóriája a következő: 1. Szakmunkások 2. Szállítók, gépkezeló'k, anyag- mozgatók 34—42 Ft/műszak 3. Betanított és segédmunká­sok 30—36 Ft/műszak 100 százalék alatt a premizá­lás megszűnik. Az üzem összes időbéres dol­gozóinak 10 százalékos bér­emelés következhet be. Az om- lasztás és farablás időbérben számolandó el 48 forintos mű­szak bérrel, amelyhez a bá­nya üzemvezető 0-30 százalé­kig terjedő műhelyi pótlékot engedélyezhet. Természetesen a földalatti pótlék itt is elszámolandó az alapbérre. Darabbérben nem végez­hető különleges munkák műszakbére 40 és 80 forint között állapítandó meg. III. A minőségi bérezés 1956. november 1-től megszűnik. Rokkant vájárokat 40 Ft-os műszakbérrel kell elszámolni és földalatti beosztás esetén 20 százalék földalatti pótlé­kot kell elszámolni. A műszaki és adminisztra­tív dolgozók bérkérdéseire ké­sőbben fogunk visszatérni. Ez vonatkozik a premizálásra is. A robbanóanyag fogyasztá­sért levonás és megtérülés megszűnik. Az üzemvezető fe­lelős azért, hogy az elmúlt havi fogyasztáshoz, képest a robbanóanyag mennyisége ne emelkedjék, illetve a kg/mn- na paxit csapatokra megálla­pítható. öntudatosan, fegyel­mezetten kell ügyelni arra, hogy ne növekedjen a fajla­gos robbanóanyag fogyasztás. Fentiek alapján az üzemek október hóról készítsenek próbaelszámolást. „ÜJ ÜTŐN” Földalatti munka esetén a teljesített műszakok arányá­ban az alapbérekre 20 százalék földalatti pótlékot kell elszá­molni. A bérbesorolásnál egyénen­ként a rátermettséget és szak­tudást kell figyelembevenni. A Magyar Szocialista Munkás­párt megyei szervezete és az Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizott­ság. Salgótarján, Damjanich u. 2. Salgótarjáni Nyomdaipari V. Felelős vezető: Topa György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents