Szabad Nógrád. 1956. október (12. évfolyam. 79-84. szám) / Nógrád Népe. 1956. október (1. évfolyam. 1. szám)

1956-10-30 / különkiadás

1956 október 30. NOGMD $ NÓGBÁD MEGYE DOLGOZÓINAK LAPJA Olvasd és add tovább »♦♦♦♦«* ♦ cA békés építúiruutka áj áljául 5 Egy új kor hajnala van : kibontakozóban, országunk. • megyénk felett, a szabadság • függetlenség és a népjólét j jelszavával, népünk sza- J badságharca nyomán. Uj • életünk jellemzője: a leg­• szélesebbkorű demokratiz- mus, a munkástanácsok £ megalakulása és azok a • célkitűzések, amelyeket • pártunk Központi Vezető- ; sége és a kormány népünk • jogos követeléseinek és aka­1 rátának megfelelően igyek- S szik megvalósítani. ; A nép érdekei. Ez a so­• kát hangoztatott, sokszor • megtépázott jelszó ma már • teljes jelentőségében él, a • kormány valamennyi intéz­• kedéseiben és a jövőben : gyakorlataiban is. Erre biz- j tosíték az új kormányunk, • amelynek nem egy tagját a 2 nép érdekeiért folytatott • harcokban, vitákban a sztá­• lini, rákosi politika fékte- 2 len uralma hallgattatta el. £ ök tudják, mit jelent az • igazság félremagyarázása, S elhallgattatása. Küzdenek is S ellene minden erejükkel. • A kormány azonban egye- S dűl képtelen programja, e : halaszthatatlan feladatok S megoldására. Feltétele, • hogy — miután a jogos • követelések egy része a le- £ hetőség szerint már telje­• sült —, népünk egységesen, I teljes egyetértésben, biza- : lommal álljon a kormány • mögé és békében alkosson. • Alkossunk tiszta magyaros- S sággal, a bennünket, ma­• gyarokat jellemző lendület­• tel. Ne engedjük, hogy or- : szágunk gazdasági helyzete | gyengüljön, hiszen ez is hátráltatja fejlődésünket, : életünk jobbulását. : A magyar név, a hazafi- j ság most azt követeli mind- • annyiunktól, hogy álljunk £ ki népgazdaságunk mellett. £ Minden üzemben haladék- • talanul gondosan válasszák £ meg a munkástanácsokat, • vigyázva arra, hogy bizto- • sítva legyen a rétegek kép- £ viselete, főleg a munká- • soké, a becsületes embe- ! reké. Ezzel egyidőben min- £ dénki, saját munkahelyén í vegye fel a munkát, hogy £ meginduljon hazánk vér- • keringése, és dolgozzon ab- • ban a tudatban, hogy saját- £ maga és utódai jövőjét for- • málja. A társadalmi élet £ alapja a munka. Ez az örök £ törvény ránk is vonatkozik. • Bármilyen keserűek is a £ múlt emlékei, hallgassunk • józan eszünkre, s a kor- : mánnyal együtt fogjunk • hozzá saját jövőnk tudatos • formálásához — ma ez a S népérdek. Ne feledjük el, ; hogy minden munka nélkül I töltött órával hazánknak : milliós károkat okozunk. ; Bányászok, vasasok, dől- ^ gozó parasztok, értelmisé- : giek, mindannyian magya- • rok, gondolkozzunk tehát • józanul. Bízzunk a Nagy ; Imre vezette kormányban, • az üzemeket irányító mun- • kástanácsokban és mun- • kánkkal, javaslatainkkal se- I gítsük célkitűzéseink meg- : valósítását. Előre a békés építő mun- • ka új útján! j Kökényesi Béla : Válasz a Pravdának A Szabad Nép október 29-i számából A Pravda legutóbbi számá­ban tudósítójának cikkét közli a magyarországi események­ről. A cikk címe: „A népellenes kaland összeomlása Magyar- országon.” Ez tévedés! Ami Budapesten történt, nem volt sem népellenes, sem kaland, s nem is omlott össze, öt napig robbantak a bombák, szóltak-a haláltosztó gépfegyverek, öt napig vérzett és szenvedett ez a balsorslepte város és mégis, mégis, száz halálon át is az igaz hazaszeretet, a demokra­tizmus eszméi égtek a szívek­ben, á szocialista demokrácia jelszavai szóltak a leghango­sabban, nem a reakcióé, nem az ellenforradalomé! Szabad­ságot akar Pest és Buda for­radalmi népe, népszabadságot, önkény, terror és félelemmen­tes életet, több kenyeret és nemzeti függetlenséget. Ez volna hát a „népellenes ka­land?” Ami összeomlott, valóban népellenesnek nevez­hető: az a Rákosi—Gerő-klikk uralma. A cikk továbbá azt állítja, hogy a pesti nép megmozdulá­sát, a felkelést az angol és amerikai imperialisták akna­munkája váltotta ki. Nyugod­tan mondhatjuk: Budapest egész másfélmilliós lakosságát bántja és sérti a Pravdának* ez a megállapítása. Testben vagy lélekben Budapest nagy része ott volt a keddi tünte­tésen, s mindvégig együtt ér­zett vagy egyetértett a nagy népmegmozdulás alapvető, hazafias és demokratikus cél­jaival. Az öt napig dúló véres, tragikus, de egyben felemelő küzdelmet nem holmi akna­munka váltotta ki, hanem — sajnos — önön hibáink, bű­neink. S e hibák és bűnök kö­zül is elsősorban az: nem óv­tuk, nem védtük a szent tüzet, amit nagy őseink ránk hagy­tak őrzeni: a nemzeti függet­lenséget! „Mit kíván a magyar nemzet?” — tették fel a kér- dé't 1848-ban a márciusi ifjak. „Kívánja a nemzet független­ségét” — hangzott az első vá­lasz, az első, a Petőfiék 12 pontja közül. Beszéljünk végre nyíltan! Ma is ez az első vá­lasz, az első, a Petőfiék 12 pontja közül. Beszéljünk végre nyíltan! Ma is ez az első vá­lasz, ma is ez az első a nem­zet követelései között: Ma­gyarország legyen szabad, le­gyen független ország — s ezen az alapon éljen békében és barátságban szomszédaival és a Szovjetunióval! Ezért harcolunk, ezt akarta és akarja a tollával küzdő író és újság­író, ezt a mérnök és a mun­kás, a paraszt és a tüntető diák, ezt a felkelők — és az ország miniszterelnöke. Nyo­masztó teher, mázsás szikla gördült le szorongó szívünk­ről, amikor e követelést magá­évá tette az új kormány és a párt új vezető testületé. Vö­rösen, mint ami vérben für- dött, de mégis a szabadság és a béke napja bukkan ki ezzel a sötét felhők mögül . . . S ha már erről szólunk: még egy megjegyzést hadd te­gyünk a Pravda sajnálatos cikkére. Igaz, napokig dúlt az áldatlan testvérháború, s most már, hisszük, végétért. Büntetni kell majd, — bün­tetni azokat, akik hatalmukat féltve és életükért rettegve felidézték ezt a harcot, akik védtelenekre adtak tűzparan- csot a parlament előtt. Bün­tetni kell a forradalmi hul­lámba sodródott, börtönükből szabadult bűnöző elemeket is. Büntetni kell majd, de ez más, mint az a „felszámolás”, amiről a Pravda ír. A magyar nép harcát nem tudta, s ma mar nem is akarja senki „fel­számolni!” Ez a harc meghozta, ha drága áron is a maga gyü­mölcsét, meghozta a nagy sza­badságeszmék győzelmét, s ezzel, csakis ezzel meghozza végre a véráztatta földön a fegyverek csendjét, a békét, s új, szép, többé már nem vé­res harcaink és alkotómun­kánk kezdetét. Azonnal végre kell hajtani a SZOT programját Intézkedések a bérrendezésről, a norma megszűntetéséről és egyebekről azonnal meg kell szüntetni és rését kell hogy kapják. Azok- helyi viszonylatban alakítsák nak pedig, akik odahaza ma­ki, hogy mivel mérjék a telje- radtak, átlagkeresettel kell ki­Mint már korábban hírül adtuk, a SZOT 1956. október 26-án kiadta a szakszervezetek programját, helyet adva benne dolgozó népünk jogos követelésének, javaslatainak. A SZOT programjában meg­jelölt pontokat, minden üzem­ben azonnal végre kell haj­tani. 1. Meg kell választani a munkástanácsokat és rájuk kell bízni az üzem irányítását. 2. A bérfizetéseket az esedékes fizetési napon eszközölni kell minden körülmények között, s erre a pénzt meg kell szerezni. 3. A béreket 800 forintig azonnal 15 százalékkal növel­ni kell, 1500 forintig pedig 10 százalékkal. Ha az igazgató, vagy az üzem más gazdasági felelőse ellen­áll, a munkástanács és az *'B tegyen intézkedést, hogy ez végre legyen hajtva haladék­talanul. 4. A normákat, ahol a mun­kástanács és a dolgozók kérik, sítményeket. 5. A 4 százalékos gyermek- telenségi adót a keresetből le­vonni nem szabad. Azonnal meg kell szüntetni a levonást. 6. Ahol a tüntetésben halál­eset történt, a családtagok ré­szére a szakszervezetnek rend­kívüli segélyt kell folyósítani, 300—500 forintig. Ezt az össze­get rendkívüli esetben (nagy család, stb.) 1000 forintra lehet növelni. 7. A TB. és az ÜB-ok, vala­mint a munkástanácsok köves­senek el mindent, hogy meg- I induljon a békés termelés és a szállító munkások biztosítsák a dolgozók üzembe való számí­tását, valamint a dolgozók szá^ mára az élelem szállítását. 8. Azon dolgozóknak, akik fegyveres őrséget álltak az üzemben, vagy részt vettek a leállás alatt is a munkában, bérüket duplán kell kifizetni, vagyis az átlagkereset kétsze­esett napjukat elszámolni. 9, Összegezve: a SZOT prog­ramját végre kell hajtani, s ha valahol ellenállásba ütközne, tegyék meg a kellő intézkedést a munkástanácsok és az Üze­mi Bizottságok. A Honvédelmi Minisztérium közli A budapesti ellenálló cso­portok vezetőivel való meg­egyezés alapján az ellenállók megkezdik fegyvereik átadá­sát a szovjet egységeket fel­váltó magyar csapatoknak. A fegyverek leadása után hu­szonnégy órán belül megkez­dődik a szovjet egységek ki­vonása Budapest területéről. A lakosság kenyérellátásáért A Salgótarjáni Sütőipari Vállalat helytáll. Éjjel­nappal megy a munka, hogy ellátási területük lakossága — Salgótarján és a salgótarjáni járás községei — ne érezzenek kenyérből hiányt. Szombaton például 220 mázsa kenyeret indítottak útnak. Dolgoztak vasárnap is. Hogy a délutáni műszakcsere megtörténjen, beálltak sütni a vállalat mű­szaki és adminisztratív dolgo­zói is. 70 mázsa kenyeret sü­töttek ezen a napon. De meg­felelő mennyiségű tartalékkal is rendelkeznek, s tudnak oda is juttatni, ahol sürgős segítség kell. A megalakult munkástanács is abban a szellemben kezdi meg ténykedését: biztosítani a zavartalan termelést, a lakos­ság kenyérellátását. Szenet kérünk, bányászaink í „Dolgozzatok, mert fogy a kenyér!“ Emlékeztek munkások? A Tanácsköztársaság kiáltott így felétek annak idején. Most is ezt kiáltjuk felétek, bányászok! Dolgozzatok! Ne engedjétek, hogy akkor kiáltsunk így, amikor már nálunk is fogy a kenyér! Most dolgozza­tok. Most, amikor még van kenyér, de ha nem dolgoz­tok, akkor elfogy. Ha nem lesz szén, megbénul az élet. Ha leálltok, munkátok hiányát az egész ország meg­sínyli. A szénre szükség van minden körülmények kö­zött. Ne álljatok hát le! Adjátok folyamatosan a szenet. Ez jelenti az életet. Ne hagyjátok ilyen nehéz helyzet­ben cserben az országot. Mindenki várja munkátok gyümölcsét. Ne akarjatok rosszat saját magatoknak. Ha nincs szén, nincs semmi. Bányászaink egyrésze tudja kötelességét és dolgo­zik. Mizserfán például tegnap 64 bányász, Kisterenyén 116, Margittárón 120 bányász dolgozott. Mátranovákon a vidékiek kivételével mindenki leszállt. Sok bányá­ban csak azért nem dolgoznak többen, mert a vidékiek az autóhiány miatt nem tudtak megjelenni munka­helyükön. Bányászok! Csak akkor tudják teljesíteni jogos követeléseiteket, ha rend lesz. Már pedig addig nem beszélhetünk rendről, amíg meg nem indul rendes ütemben a termelés. Ezért dolgozzatok! A rendért! A nyugalomért! Zavartalan a munka a Vágóhídon Mátyás István, a Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat dol­gozója mondotta sunknak: „V állalatunknál nyos közlekedés miatt. A kör­nyékről jönnek a dolgozók, munkatár- I ahogy éppen tudnak s ahogy j érkeznek, úgy veszik fel a munkát. Nincs most 8 órás ~ munkaidő. A népnek élelem teljes kapacitással kell. Addig dolgozunk most is, míg el nem készítjük a 13—15 mázsa kész és a 10—12 mázsa félkész árut.” zo-uzem dolgozik. A vágóhídra azon­ban nem érkeztek meg teljes számban a munkások a hiá­Az Acélárugyár dolgozóinak közleménye Az Acélárugyár munkássága állásfoglalásában egységes. A mai napon az üzemrészek tel­jes és titkos választással, min­den befolyástól és kényszer­től mentesen megalakí­tották a munkástanácsokat. Megalakult a nagyüzemi ta­nács és megválasztotta szó­többséggel az igazgatósági ta­nácsot. Az üzem szünetel. Ml TÖRTÉNT a Biztonsági Tanács ülésén ? A Magyar Távirati Iroda közleményei alapján a követ­kezőkben számolunk be az Egyesült Nemzetek Szövetsé­gében történtekről: Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok ENSZ-kép- viselői szombaton arra kérték a Biztonsági Tanács elnökét, hogy a Biztonsági Tanács sür­gős és rendkívüli ülésre üljön össze a magyarországi helyzet megtárgyalására. Időközben Olaszország és Argentina is csatlakozott ehhez a kívánság­hoz. Magyarország ENSZ-kép- viselője, Kós Péter, levelet intézett Dag Ham- marskjöldhöz, az ENSZ- főtitkárához, s tiltakozott az ellen, hogy a Tanács megtárgyalja a nyugati hatalmak által előterjesz­tett kérdést. Heveiében leszögezte, hogy a Magyarországon történt leg­utóbbi események kizárólag a Magyar Népköztársaság bel- ügyét képezik. Hivatkozott az ENSZ-alapokmány 2. cikke­lyére, amely megtiltja, hogy az ENSZ beavatkozzék egy tagállam belügyeibe. Kós Pé­ter később egy másik levelet is intézett a Biztonsági Ta­nácshoz, amelyben azt a kí­vánságát fejezte ki, hogy mint érdekelt felet, hívják meg a Tanács üléseire mindaddig, amíg a kérdést tárgyalják. unió ENSZ-képviselőinek til­takozása ellenére a Biztonsági Tanács va­sárnap este mégis összeült, s megkezdte a vitát. Szoboljev, a Szovjetunió kép­viselője az alapokmány 2. pontja értelmében tiltakozott a kérdés megtárgyalása ellen. Jugoszlávia képviselője azt mondotta, hogy a kér­désnek a Biztonsági Ta­nács elé terjesztése egyet jelent a tragikus helyzet­nek politikai célokra való kihasználásával. Hangsúlyozta: bízik abban, hogy a ma­gyar kormány és a ma­gyar nép megfogja ta­lálni a megoldást a jelen­legi nehézségekre, ezért alkalmat kell adni a ma­gyar kormánynak és a ma­gyar népnek, hogy a békét helyreállítsák. Ha a Tanács napirendjére tűzi ezt a kérdést, az csak még súlyosabbá tenné a helyzetet Magyarországon és az egész világon. Azok, akik a kérdést most a Tanács elé terjesztet­ték, a múltban hasonló esetek­ben- más álláspontot foglaltak el. „Jugoszlávia természetesen a kérdés napirendre tűzése ellen szavazna“ — mondotta Jugoszlávia képviselője — „azonban a jelen esetben, minthogy elvileg ellenezte ide­gen csapatok beavatkozását, Jugoszlávia nem fog szavazati jagával élni‘ A Biztonsági Tanács ezután kilenc szavazattal egy ellené­ben (egy tartózkodással, mivel Jugoszlávia tartózkodott a sza­vazástól) úgy döntött, hogy a kérdést megtárgyalja. Szobol­jev azt javasolta, hogy halasz- szák el a vitát 3—4 nappal, de a Tanács ezt elvetette. Ezután sor került a vitára, amelyben felszólalt az USA, Anglia, Peru, Ausztrália, a Szovjetunió, Irán és Belgium képviselője. Az ülésnek —, amely hat óra hosszáig tartott — utolsó szónoka Kós Péter, Magyarország képviselője volt. Kijelentette, hogy pillanatnyi­lag még nem kapott részletes utasításokat kormányától, any- nyit azonban mindenesetre le akar szögezni, hogy Magyar- ország ellene van annak, hogy k Biztonsági Tanács a kérdést megvizsgálja. A Biztonsági Tanács végülis elhatározta, hogy „sine dia“ elhalasztja a kérdés további megtárgyalását, vagyis nem tűzi ki a magyarországi hely­zettel foglalkozó következő ülés időpontját. A Tanács azonban megbízta az elnököt, — aki Franciaország képvise­lője — hogy ha szükségesnek tartja, hívja ismét össze a Biztonsági Tanácsot a kérdés további megvitatása végett. Lengyel üzenet A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága felhívást intézett a magyar néphez, kérve, hogy vessen véget a vérontásnak. A fel­hívást, amelyet Wladyslaw Gomulka, a Központi Bizott­ság első titkára és Jozef Cy- rankiewicz, a Politikai Bizott­ság tagja, a Minisztertanács elnöke írt alá, hétfőn reggel közölte a PAP lengyel hírügy­nökség. „A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága távolról sem szándékozik be­avatkozni Magyarország bel­ügyeibe” — hangzik a felhí­vás, amely a többi között még a következőket tartalmazza: „Ügy véljük azonban, hogy a magyar nemzeti egységkor­mány programja, a szocialista demokratizálás programja, megfelel a magyar nép és az egész béketábor érdekeinek. Ügy hisszük, hogy az összes magyar hazafiak hozzájárulá­sukat adhatják ehhez a prog­ramhoz, ugyanúgy, mint azok, akik ma a barrikád másik ol­dalán vannak.” HÍREK A salgótarjáni Erőmű dol­gozói biztosítják a teljes üze­meltetést, ha a szénellátásban nem lesz fennakadás. Október 28-án egy négytagú, if jakból álló küldöttség keres­te fel az Ideiglenes Forradal­mi Nemzeti Tanácsot. A fia­talság nevében ígéretet tettek: minden erejükkel azon lesz­nek, hogy valamennyi üze­münkben meginduljon a munka. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents