Szabad Nógrád. 1956. október (12. évfolyam. 79-84. szám) / Nógrád Népe. 1956. október (1. évfolyam. 1. szám)

1956-10-29 / különkiadás

1956. október 29. SZABAD NÓGRÁD 2 A falu népéhez! Több szabadsághoz több kenyeret akarunk, VESSETEK* Híven az igazsághoz A Szabad Nép október 28-i vezércikkéből ázás napokat él az országi Nehezen jut­nak el a hírek a falvakból a fővárosba, fővárosból a falvakba. A falu népe is nagyrészt arra a szűkszavú tájékoztatásra van utalva, amit a rádió ad az ország és világ számára. De e2 a tájékoztatás nagy esemé­nyekről ad hírt. Nagy je­lentőségű változások kö­vetkeznek be az ország éle­tében. Olyan új ország, va­lóban szabad, valóban füg­getlen demokratikus, szoci­alista Magyarország képe bontakozik ki most, amely­ért nagyon sokat kell’ még dolgozni, küzdeni, mert na­gyon súlyos károk érték az országot, Budapestet. De ez a Magyarország igenis fel­épül. Ezt akarja a Pást, ezt akarja az új,'most alakult nemzeti kormány. Ezt akar­ják a munkások, az értel­miségiek. Ezt akarják, hi­szen ezért harcolt az ifjú­ság. Ezt akarta,, hiszen ezért várta vissza a kor­mány élére Nagy Imrét a magyar parasztság is. Pártot és a Kormányt olyan emberek vezetik, akikben hazánk mihden rétegének bizalma és re­ményteljes várakozása ta­lálkozik. örömmel hallot­tuk azt a Vas megyei vissz­hangot, amely ennek a vál­tozásnak a hírére hozzánk érkezett. Vasszentmihály- ról, több járásból jelentik: a parasztság nagy meg­nyugvással vette tüdőmé- sül, hogy a kormány veze­tését Nagy Imre vette a ke­zébe. Nagy Imre elvtárs személyében biztosítékot lát arra, hogy leszámolunk a múlt hibáival. További biztositékot láthat azokban a személyi változásokban is, amelyek az új Nemzeti Kormányban bekövetkez­tek. Az a Kovács Béla lett Szabad Nép cikke. földművelésügyi miniszter, aki a Rákosi-féle önkény idején éveken át börtönben szenvedett és aki annak­idején a Kisgazda Párt fő­titkára 1 volt.' Az a Kádár János lett a párt első tit­kára, akit ugyancsak bör­tönbe vetett a személyi ön­kény. Az ő személyük is biztosíték arra, hogy nem­csak szavakban ítélték el a törvénybiprásokat, a pa­rasztság nagy-nagy sérel­meit, hanem minden tekin­tetben érvényesül a jog, a szabadság, a_ biztonságos termelés elve,’ a falun is. De nemcsak a személyi vál­tozások nyújtanak erre biz­tosítékot. Törvényeket ho­zunk a nép, a munkásság, a • parasztság érdekében való törvényeket, hogy meg­szűnjék a falusi létbizony­talanság, hogy jövőjével nyugodtan tervezhető pa­rasztság éljen és termeljen az országban. A párt és a nép legjobb erői megkezd­ték már korábban is ezért a harcot, azonban a fejlő­désnek makacsul útját áll­ták a néptől, a munkás- osztály, a dolgozó paraszt­ságtól elszakadt, a múlt bűneiben leginkább részes egyes vezetők. Félreállítot­ták őket. A vas megyei pa­rasztok a változás hírére sok helyütt azzal válaszol­tak, hogy ezekben a nehéz és sorsdöntő napokban a nélkülözés óráiban élelmi­szert, gabonát, sertést kül­denek a fővárosnak, testvé­reiknek, a munkásoknak. TPudjuk, hogy a paraszt­ság körében a terme­lőszövetkezetekben is, az egyéni gazdák körében is sokan most várakozón töp­rengenek: Vájjon mi lesz a jövőben? Hogyan alakul a helyzet? Milyen változá­sok lesznek a falusi politi­kában? Érthető ez a vára­kozás. Az ország egész tár­sadalma sorsdöntő kérdései van most- napirenden. Sok mindent meg akarunk vál­toztatni, sok mindenben — természetesen a mezőgaz­daságban is — új módon akarunk dolgozni. Uj mó- dgn akarunk az egész dol­gozó parasztság jóváha­gyása mellett — erősíteni a termelőszövetkezeteket. A parasztság, a falu problé­máit is meg kell oldanunk, nem nélkülük, hanem ve­lük, a parasztok millióival együtt. Nagy munka vár ránk, de ki tudhatná job­ban, mint .a falu népe, hogy kenyér nélkül nem lehet dolgozni. S most .már az újjászülető országért akarunk dolgozni. A füg­getlen Magyarország népé­nek, a szocialista demokrá­cia útján haladó hazánk­nak, az ország népének .több szabadság mellé, több kenyeret kell adnunk. Gon­doljatok Ti is az ország jövőjére! Vessetek gyorsan minél többet! BJtosszú heteken át a *■* szárazság akadályozta a vetést. De akadályozta az is, hogy sok helyütt bizony­talanság volt a falvakban. Várták, hogy változás le­gyen. A változás bekövet­kezett. A parasztság, a falu problémáit meg fogjuk ol­dani, de mindenki tudhatja, hogy bármily gyorsan és határozottan is akarja a kormány, nem lehet egyik napról a másikra mindent megtenni. De igen is, egyik napról a másikra — vetni kell! Be kell vetni minden előkészített föld-darabot és elő kell készíteni, szántani, tárcsázni kell, ami még hátra van. Vetniök kell az egyénileg dolgozóknak és a termelőszövetkezeteknek, hogy a több szabadság mel­lett több kenyerünk legyen!* Nem értünk egyet azokkal, akik az el­múlt napok eseményeit summásan el­lenforradalmi, fasiszta puccskísérletnek minősítik. Figyelemmel kísértük ái fejle­ményeket, meglehetősen tájékozódtunk a különféle megmozdulásokról és mindezek alapján állapítjuk meg az alábbiakat: 1. Az események a budapesti főiskolai és egyetemi ifjúság tüntetésével kezdőd­tek. de a legnagyobb tévedés volna csak ifjúsági mozgalmat látni ebben. A buda­pesti ifjak az egész nép szívéből fakadó érzésének és nemes, forró szenvedélynek adtak kifejezést. Látnunk kell végre, hogy egész népünket átfogó és eggyé forrasztó, nagy nemzeti demokratikus mozgalom fej­lődött ki hazánkban, melyet az elmúlt évek önkénye a felszín alá szorított, de az utóbbi hónapokban a szabadság első szel­lőiétől lobogó lángra gyűlt. Ez a mozga­lom fejezte ki a munkások igényét arra, hogy valóban az üzemek gazdáivá válja­nak.'Ebben a mozgalomban fejeződött ki a parasztság emberi igénye arra, hogy szabaduljon meg az örökös létbizonyta­lanságtól és indokolatlan zaklatástól, élje á maga egyéni, vagy szövetkezeti életét- a kedve és a vágya -szerint.. Ezt a moz­galmat erősítette a kommunista és a pár- tonkívüli értelmiségiek harca az alkotó munka szabadságáért és rendszerünk mo­rális tisztaságáért. E népi- mozgalom legnagyobb erejét és forróságát,' halált vállaló szenvedélyessé­gét a hazaszeretet adta meg. Az ország függetlenségének és egyenjogúságának a követelése olyan átfogóvá lett, mint maga az anvanvelv. amelyet beszélünk. Örök szégyen, hogy akadtak kommunisták ve­zető funkcióban is, akik nem értették meg saját népük nyelvét. Az men­tette meg a Párt besületét, hogy az ön­kény, ' Rákosi önkényuralma idején is voltak kommunisták, egyre számosabban, fokozatosan a többséget téve ki, akik for­radalmi módon megértették a nemzet szívének nyugtalan, heves dobogását. Élé­a A Minisztertanács •> 28-án, délután Nagy a Minisztertanács elnöke ZetéséVvl ülést tartott. Az ülé­sen a Minisztertanács tagjain kívül részvett Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Rónai Sándor, az Országgyűlés el­nöke. A Minisztertanács meghall­gatta és megvitatta Nagy Imre beszámolóját a politikai hely­zetről és jóváhagyta az általa előterjesztett kormánynyilat­kozatot. A kormánynyilatko­zatot Nagy Imre, a Miniszter- tanács elnöke rádió útján azonnal ismertette az ország lakosságával. A Minisztertanács meghall­gatta a Közellátási Kormány- bizottság elnökének, valamint a közlekedésügyi miniszter­nek beszámolóját A LAKOS­SÁG ELLÁTÁSÁNAK MEG­SZERVEZÉSÉRŐL. Megálla­pította, hogy a főváros lakos­ságának zavartalan ellátása az élelmiszeripari munkások, különösen a pékipari dolgozó!:, valamint a belkereskedelmi és közlekedési dolgozók önfel­áldozó munkája révén bizto­sítható. Átmeneti nehézségek vannak a tejellátás körű:, mi­vel a szállítás megszervezése több időt igényel. A Miniszter- tanács utasította a Közellátási Kormánybizottságot, hogy kü­lönösen a gyermekek, iskolák, kórházak, klinikák tejellátá- ról feltétlenül gondoskodjék. A Minisztertanács tárgyalt A FEGYVERES HARCOK KÖVETKEZTÉBEN KELET­KEZETT KÁROK HELYRE- ÁLLÍTÁSÁRÓL.* Határozatot hozott a harcok következtében betört ablakok pótlásának biztosítása érdekében a hazai üveggyártás fokozásáról és az ablaküveg importról. Tildy Zoltán államminiszter javaslatára utasította a föld­művelésügyi minisztert, hogy A TAGOSÍTÁSOK VÉGRE­HAJTÁSÁT FÜGGESSZÉK FEL és tegyen előterjesztést a tagosításról szóló törvény- erejű rendelet felülvizsgála­táról. ' A Minisztertanács figyelem- bevéve A KISIPAROSSÁG JOGOS SÉRELMEIT, határo-| zatot hozott a kisiparosság anyagellátása és adózásának felülvizsgálására. A begyűjtési miniszter javas­lata alapján a Minisztertanácsa az érdekelt miniszterekből bi-3 zottságot küldött ki- A BE-* GYŰJTÉSI RENDSZER FE- ■ LÜLVIZSGÁLATÁRA, figye-S lembevéve a parasztság kíván-3 ságát. ■ A Minisztertanács utasította* az oktatásügyi minisztert arra, 5 hogy AZ ISKOLAI TÖRTÉ-; NELEM TANKÖNYVEKET £ haladéktalanul vonják ki a ■ használatból és egyéb tan-! könyvekben pedig a személyi; kultusz szellemével átitatott 3 részeket a pedagógusok az elő-* adások során helyesbítsék.- 3 A külügyminiszter és a köz- 3 ellátási kormánybiztosság el- ■ nöke bejelentette, hogy a 3 Szovjetunió, Jugoszlávia, Né- ■ met Demokratikus Köztársa- 3 ság, Lengyelország, Cseh- ■ Szlovákia, Svájc, az Amerikai 5 Egysült Államok, Ausztria,; valamint a vöröskereszt szer- ■ vezetek segélynyújtást aján- g lottak fel hazánknak. A Mi- 3 nisztertanács úgy határozott, g hogy a fegyveres harcok sebei- ■ nek gyors begyógyítása érdé- g kében a felajánlott segítséget ■ köszönettel elfogadja. g----------------------------------­ül ést tartott Minisztertanács tegnap, Imre ve­KEDVEZÖ VÁLASZ re álltak annak a harcnak, amely magyar és demokratikus úton vezeti a szocializ­mus felé az országot. A Megyei Ideiglenes Forra­dalmi Nemzeti Tanács a mi­nisztertanácshoz továbbította a dolgozók petícióit. A minisztertanácsban komo­lyan elemezték az ország min­den tájáról beküldött petíció­kat — köztük a Nógrád me­gyeiekét is —, amelyeknek egyrésére Nagy Imre elvtárs okt. 28-i rádió-nyilatkozatában biztató választ adott. Ilyenek: a begyűjtési rendszer felül­vizsgálása, a bér- és norma­kérdés rendezése, az általános tűzszünet elrendelése, az or­szágban tartózkodó szovjet haderő visszavonulása, stb. A kormány ezen intézkedé­sei igen megnyugtatóak. Ked­vet és erőt adnak a dolgozóknak a termelőmunka megkezdésé­hez, amely alapját képezi az anyagi jólét megteremtésének.; f '3 Uj Forradalmi i Nemzeti Tanácsot! Ez a szenvedély, amely száz évben ha egyszer ragad magával egy egész nem­zetet, — ez sodorta magával huszonhar- madikán Budapest diák- és munkásfiatal­jait a tüntetésre. A sok és többnyire he­lyes követeléshez, amely ezen a tünteté­sen elhangzott, — még egvet kell most hozzáfűznünk. Meg kell állapítani, hogy milyen tényezők, és kik a felelősek azért, hogy ezt a hatalmas hazafias demonstrá­ciót vér szennyezte be és a legszörnyűbb testvérharc kezdetét jelentette. Ma még nem tudunk , erre felelni, de népünk nem fog nyugodni addig, amíg igaz és világos választ nem kap a kérdésre. Szenvedély nélkül, tárgyilagosan ve­gyünk sorra néhány tényt, amely segít­het a helyzet megítélésében. Október 23-án 150—200 ezer budapesti fiatal — akikhez egyébként jócskán csat­lakoztak az öregek is, — tüntetett a jo­gos. demokratikus és nemzeti követelések mellett. Követelték a tüntetők többek kö­pött a magyar—szovjet kapcsolatok felül­vizsgálását s a teljes egyenjogúság alapján +örténő rendezését. Az ideiglenesen össze­hívott Forradalmi Tanács két ízben ülésezett. Ezen világosan kiderült, hogy összetétele nem megfelelő. Lehetetlenség, hogy „hiva­talból”, választás nélkül üljenek benne egyesek, sőt vezessék is, amikor véleményük és az elmúlt napokban mutatott maga­tartásuk a Forradalmi Ta­nács feladataival szöges ellentétben áll. Bízhatjuk-e kecskére a káposztát? Nem és nem! Uj For­radalmi Nemzeti Taná­csot, amely bírja a nép bizalmát és cselekedni is tud. Legyenek benne a MUNKÁSTANÁCSOK küldöttei és az egész' szer­vezetek demokratikusan választott képviselői. Dol­gozzon ki új programot a Forradalmi Tanács, válasz- szón új elnökséget és ala­kítsa meg a szakbizottságo­kat. Csak így lesz rend, csak így marad jó kezek­ben a nép sorsa. 3 2. A tüntetésben — különösen a késő ■délutáni órákban — keveredtek disszonáns ■ hangok is, amelyek túlléptek a szocialista 5demokratizmusért vívott harc keretein. ■ Meg kell azonban jegyeznünk, hogy eb- 3 ben a szakaszban számos tüntető egyete­■ mi hallgató vállalkozott az elvakultak, a 3 szélsőséges elemek meggyőzésére arról, ■hoey nem a rendszer ellen, hanem a szó5­■ dialista demokratizmusért, a nemzeti füg­■ vétlenség biztosításáért folyik a harc. 3 3. Nagy várakozás előzte meg kedd este ■8 órakor Gerő Ernő rádióbeszédét. Ez a ■ beszéd azonban súlyos csalódást okozott, 3mert először: — arról tanúskodott, hogy ■ az akkori vezetés egy része nem tudta, 5 nem akarta megérteni a tüntetés lényegét ■s másodszor: nem tudott és nem akart Smeefelelő konkrét tanulságokat levonni “belőle. ■ 4. Az utca hangulata ekkor már patta- Snásig feszült. A váfos különböző pontjain ■elkezdődött a tűzharc. Fontos megjegyez­em, hogy ezután is, másod-, harmadnapo 5 is jelentek meg tüntetők középületek előtt, többek között ilyen jelszavakkal: függetlenség, szabadság — nem vagyunk mi faszisták. Igaz az, is, hogy csak a tün­tetésbe belekeveredő rossz, becstelen ele­mek részéről folyt kisebb mértékben fosz­togatás. Viszont több helyen láthattuk, hogy a betört kirakatablakok mögött érin­tetlenül maradtak az áruk. a Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a tűzharc kitörése után sem arról volt szó egyszerűen, hogy az egyik olda­lon harcolnak az ellenforradalmárok, s a másik oldaloh a rendszerhez hű egységek. Az igazság az, hogy a harcban résztvevő felkelők között kezdetben igen nagy volt azoknak a becsületes hazafiaknak a szá­ma, köztük kommunisták is, akik fnind- addig nem látták kellő biztosítékait a szo­cialista demokráciának. A tragikus esemé­nyek sem torzíthatják el annyira látásun­kat, hogy szem elől veszítsük az igazsá­got:. a felkelők zömét kitevő munkás-pa­raszt és értelmiségi egyetemistákat és munkásgyermekeket nem tekinthetjük a népi demokrácia ellenségeink. Meg kell jegyezni azt is, hogy a közvéle­mény bizakodással fogadta Nagy Imre miniszterelnökké való kinevezését, de olaj volt a tűzre az a határozat, amely Gerő Ernőt megerősítette első titkári funkció­jában. Nagy Imre nyilatkozata, majd Gerő Ernő leváltása és Kádár János első tit­kárrá történt kinevezése, valamint a meg- újhodott Központi Vezetőség nyilatkozata s az a tény, hogy az új kormányban sze­repel például Tildy Zoltán, Kovács Béla, Lukács György, Babits Antal helyesléssel találkozott jelentős tömegek részéről. De torzítanánk a teljes igazságot, ha elhallgatnánk, hogy a tüntetésben kezdet­től fogva résztvettek rossz elemek is. Ezek különösen a tűzharcok megindulása után fegyveresen garázdálkodtak, népi demokráciánkkal szemben léptek fel, ár­tatlan és fegyvertelen embereket, továbbá foglyokat gyilkoltak le, s fosztogattak is. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy az elfo- gottak között számos rovottmultú akad, s több volt horthysta tisztet is lefegyverez­tek. Ezeknek az elemeknek ellenforradal­mi céljai voltak és vannak, ezekkel az elemekkel szemben, akik még most is lö­völdöznek, veszélyeztetve a békés lakos­ság éltét — a törvény teljes szigorával kell eljárni. Éppen ezért a nagyobb vérontás elke­rüléséért kérjük józan, higgadt szavakkal, s nem bosszúálló gyűlölettől vezetve azo­kat a még most is harcoló, de qpgk meg­tévesztett, vagy megmámorosodott embe­reket, hogy határolják el magukat az el­lenforradalmároktól, a lumpenelemektől, tegyék le a fegyvert, — számíthatnak nemzeti kormányunk nagylelkűségére. De ez a 24-ik óra, hogy visszafordulhatnak az ellenforradalomhoz vezető útról! Fővárosunkban vége felé közelednek a harcok. Rendet, nyugalmat kell teremteni. Erre meg van minden lehetőség, mint ahogy erre irányul az egész nép óhaja. Először: népünk lényeges követeléseit máris teljesítette nemzeti kormányunk. Másodszor: További követeléseket, mint például a szovjet csapatok kivonása, kormá­nyunk magáévá tette, s e kérdésben a rend helyreállításával párhuzamosan tár­gyalásokat kezdeményez. Harmadszor: a jólét, a demokrácia sok­oldalú fejlesztéséhez átgondolt politikai és gazdasági intézkedésekre van szükség. Ehhez pedig nyugalom, rend kell. Enél- kül nem tudjuk elkezdeni a békés élet mindennapjaiban a demokrácia színvona­lának és az életszínvonalnak emelését. Negyedszer: a még most is fegyveres harcban állók jelentős része már talán szubjektív szándéka ellenére is ténvlege sen rendszerünket veszélyezteti. Ezekkel szemben minden eszközt fel kell használ­nunk népünk, rendszerünk, demokratikus programunk védelmében. E tekintetben közös alapra kell hogy kerüljön a három­négy nappal ezelőtt tüntető tömeg, a ma­gyar ifjúság, az egész nép, a párt és az új nemzeti kormány. ötödször: lakosságunk megelégelte már a vérontást, a nélkülözéseket, békére, nyu­galomra vágyik. Legyen lakosságunk aktív részese a béke, a rend megteremtésének, ez most a legfőbb feladat. SZABAD NÖGRÁD. — Felelős kiadó: Hajdú József. — Szerkesztőség és Telefon: 18-74, 19-74, 16-83 Salgótarjáni Nyomdaipari y. kiadóhivatal: Salgótarján, Damjanich út 2. Felelős vezető: Tóth Imre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents