Szabad Nógrád. 1956. október (12. évfolyam. 79-84. szám) / Nógrád Népe. 1956. október (1. évfolyam. 1. szám)

1956-10-20 / 84. szám

1956. október 20. w rv SZARAD KOGR.ID KOLLÉGISTA SZEMMEL A közösségi élet iskolája ki- törölhetetlen jeleket vés kemény stílushegyével az ifjú lélek viaszába, a férfikor már­vány napjaiban is leolvasha- tóakat. Sohasem voltam közös­ség híján: a gyerekkori major egyetlen meleg fészekalj volt. Ezzel a meleg-utravalóval ér­keztem a határszéli kisváros internátusába. Tizenöt éve an­nak, ma is hallom tanáraim súlyos intelmeit, ma is megha­tódva érzem, hogy derengett föl abban a kis közösségben az élet komolysága. Az ifjonti emlékek hálásan kísértő hűsé­ge: a tanulás, az alvás, a cső- magfölvétel, az ébredés, a tár­salgás, a tánc, a kimenő, az önképzés kérlelhetetlen rend­je, a felsős évjárat tekintélye, a hívő engedelmeskedés a kis közösség értelmes szabályai­nak, a tudomány előtti alázat és a világ elleni első lázongás, a becsület lélekemelő mámo­ra, a szorgalom maga-igazolá­sa, az álnokság nélküli baráti szó, fölhorgadások és elernye­dések, hős remények és első fenntartásaik, mennyi ifjonti élmény és egyik se tűri elfe­lejteni magát. Áprilynál szeb­ben tán senki nem emlékezik a régi diákotthonra: Cti egyszer erre Jártam iskolá­ba — SondolkoztanMSok messze-húllt fiún. Mémán emelkedett az éjszakába az ó kollégium. Éjfélutáni, mély szilencium. Néhány hónapja a 425. éves pataiki kollégium emlékünne­pélyén az öreg diákok is föl- sereglettek. Képes Géza nagy ódájában így szólította meg egykori iskoláját: Állj elém roppant tömör falaiddal, 6a iskolám, hogy gyökeret ver­jen a lábam, s kiálts rám: ,.Élünk még az idő vad forgatagában, erősen állunk!” Ami azt jelenti, hogy embe- tí-nemzeti megtartóerő is egy- egy kollégium. Egy darab mindegyik a nemzeti sorsból. Nemcsak egy darab művelő­déstörténet: valódi történelem. Ki sorolná föl, hány nemzeti nagyságunk gyűjtött er°t Pa~ tokon, Debrecenben a jöven­dő pályafutás harcaihoz? Bes­senyeik, Csokonaik, Kossu- tho'k, Kölcseyk. S mindenütt megteremtek a hatalom-üldöz- te csittvári krónikások, a for­radalom hamu alatt parázsló romantikájával. A XVI—XVII. század protestáns kollégiumai­ban találkozunk először a diák-önkormányzat különbö­ző formáival. Az öreg diákok tanították az alsóbb klasszi­sokban, a diá kság maga intézte pénzügyeit, maga bíráskodott fegyelmi ügyekben, maga vá­lasztotta önkormányzati tiszt­ségviselőit. jnzzel a hagyománnyal tar­ja vagy teljesen, vagy nagy részben hazúgnak bizonyult. Annál kétségtelenebb, hogy a diák-autonómiában rejlő peda­gógiai erőt kár volt és egyre nagyobb kár lenne eltékozol- ni. Salgótarján diákvárossá fej­lődésében jelentős szerep volt a 47-ben alakult fiúkollé­giumnak. Petőfi Sándor Népi Kollégiumnak hívták, egy há­borút átvészelt kaszárnyában kapott helyet, 37-en kezdték benne az új diákéletet. Nóg­rádi fiatalok, főleg bányász­gyerekek. 1952-ben beköltöz­tek az új diákotthonba. Ma már 270 a létszámuk, s eQV olyan zsúfolt bérházhoz hason­ló a kollégium, amelyben min­den családnak albérlője is van. Csurda József igazgató, a kol­légium régi szerelmese. Szinte föloldódik a hatalmas család nevelésében. „Látástól valkulá- sig” a fiúk gondjai foglalkoz­tatják. Józansága, szigora, hu­morérzéke, sokoldalú érdeklő­dése, s ami a legfontosabb: emberszeretete a jó kollégiu­mi légkör biztosítéka. Nem. ma ismerte föl, milyen erkölcsi tá­mogatást jelent a pedagógus­nak a szervezett közösség. Az utóbbi időben, ahogy a népi kollégiumokról folyó sajtóvi­tát figyeli, mégis elégedetlen­séget érez. Azt hiszi, hogy még sok rejtett energiát szabadít­hatna föl egy hatékonyabb ön- kormányzati rendszerrel. Fo­kozni lehetne a tanulók érde­keltségét, becsvágyát, felelős­ségét és bizalmát mind a ta­nulás, mind a fegyelem terén, A kollégium belső rendjét, életstílusát, kellene átalakíta­ni a népi kollégiumi örökség értékes elemeinek átvételével. Éppen a napokban terjesztette föl javaslatait a minisztérium­hoz. Néhány reformot máris bevezetett. A legfőbb önkor­mányzati szervbe, a kollégiu­mi tanácsba a tanulószobák fe­lelősein kívül a sport-, illetve a kultúrfelelőst is bevonta. A kibővítéssel együtt jogkörét is tágítani akarja. Ne csak össze­kötő, végrehajtó, utasításokat közvetítő szerv legyen a kollé­giumi vezetők és a tanulók közt, hanem valóban a diák- autonómia alapja, persze nem egyetemi fokú önállósággal, hanem a szó középiskolai ér­telmében. A fegyelmi bizottság hatáskörét ki akarja terjesz­teni a súlyos fegyelmi ügyek­re is. A jelek arra vallanak, hogy tanulók örülnek az ön- kormányzatot fejlesztő refor­moknak, a nagyobb beleszólás jogának. Hogy helyesen él­nek-e a lehetőségekkel, az ké­sőbb válik el. Édes György ne­gyedikes gimnazista, kollégiu­mi titkár lelkesen nyilatkozik az ifjúság életrendjéről: „Nagy előnyünk az iskolában, hogy közösségben élünk és tanu­naponta ellenőrzik a gondjaik­ra bízottakat. Tanulópárok működnek. Ez meg is látszik tanulmányi átlagukon. A segí­tés itt jobban érvényesülhet. Vitaesteket rendezünk a fiúk és lányok helyes viszonyáról, fontos nemzetközi kérdésekről, pl. a szuezi-ügyről. Újságot mindenki olvas. Hetenként kétszer lefekvés után ajándék­műsort közvetít egy-egy tanu­lószoba a házi-mikrofonon a hálókba a jó tanulóknak. Ezt az adást a Tanulók Hangjának nevezzük. Meg kell szervezni az iskolai DISZ és a kollé­gium kapcsolatát.“ 4 diákotthon tizedik évében sí jár. Nincs 425 éves hagyo­mánya, mint a patakinak. Sal­gótarján fiatal város. De érde­me lesz ennek az évtizednek, hogy többszáz falusi ifjú ott­hont és tudást kapott ebben a fiatal kollégiumban, És máris van hagyománya, a régen vég­zettek szívesen visszajárnak. S ami ennél is fontosabb’- a 270 mai lakója szereti. Készen áll arra, hogy megnövekedett fel­adatát teljesítse. Nagyművclt- ségű, gyakorlott nevelőtanárai lelkiismeretesek pedagógiai és szociális értelemben egyaránt. Nincs is külön pedagógus és külön társadalmi lelkiismeret. A kettő egyesül abban a föl­ismerésben, hogy ez a kis kol­légium 270 ifjúval és a min­dig-új 270-ekkel: saját jövőnk. Nagy István lünk. A tanulószobák felelősei totttík rokonságot a Győr- ffy-kollégiumból kisarjadt né- í300000^0^^ ni iosc — msa « sokan a viszontlátás, de még töb­ben az első külföldi út izgalmaival szálltunk ki Bécsben a vonatból. Te­le voltunk tervekkel, hogy megis­merjük Bécset, ízelítőt kapjunk a Nyugatból, elmenjünk a moziba, igyunk Coca-Colát, rágjunk rágógu­mit, s nem utolsósorban megnézzük, hogyan élnek a bécsiek. Mi van az üzletekben és mennyiért, mit csinál­nak a fiatalok, hogyan öltözködnek a nők. Mondanom sem kell, hogy a rendelkezésünkre álló három napot azt sem tudtuk, hogyan osszuk be, hogy mindenre jusson időnk. Két hír Benczúrfalváról Október 14-én, vasárnap dél­után a Népművelésügyi Mi­nisztérium öttagú kultúrcso- portja szórakoztatta Benczur- falva dolgozóit. A kétórás műsorban népda­lok, jelenetek, operettrészletek váltották egymást. A nézők nagy tetszéssel fogadták az előadást. Az őszi kenyérgabonavetés­ről tanácskoztak a gazdák az elmúlt héten Benczurfalván, az október havi tanácsülésen. A kenyérgabona, a szárazság miatt itt is későn kerül a föld­be és nehéz a megfelelő mag­ágy biztosítása is. A tanács­ülésen megalakult a községi szabálysértési bizottság. (Mikiién Pál leveléből.) , A türelem Morrisnak birkaitü- relme volt. Életének tizedik évében feltette magában, hogy millio­mos lesz. Türelmesen megpróbált mindent a nagy cél érdekében és türelmesen vette tudo­másul a kudarcokat, amelyet a gonosz sors rámért. Megházasodott. Olyan asszonyt vett feleségül, akinek egyet­len rokona éppen olyan öreg, mint amilyen gaz­dag. És Morris évtize­dek óla türelmesen várja, hogy a dúsgazdag nagybácsi — akitől örökölni fog — meg­haljon. Egy napon hirdetést olvasott az újságban. Valamelyik vállalat rátermett kereskedőt keres, akit magas fize­téssel alkalmazna... A megüresedett állásra csak az jöhet számítás­ba, akinek legerősebb oldala — a türelem. Morris a kezét dör­zsölte örömében. Pilla­natig sem kételkedett benne, hogy nincs, aki öt türelem dolgában túlszárnyalná. Termé­szetesen pályázott az állásra. Kérvényében gyakorlati példákkal ecsetelte, milyen óriá­si türelemmel rendelke­zik és állításának bi­zonyítására kétszáz sza­vahihető tanút jelen­tett-be. Három év múlva, azon a napon, amikor a 99 éves nagybácsi kö­zötte, hogy eljegyezte magát egy tűzről pat­tant görllel, a kétség- beesett Morris az illető cégnél megsürgette pá­lyázati kérvénye elin­tézését. A válasz így szólt: „Fájdalom, törülnünk kellett önt a jelentke­zők listájáról, mert sürgető kérelme vilá­gosan megmutatta, hogy ön csak mérsékelten rendelkezik az általunk megkövetelt fő jel­lemvonással: a türelem­mel". mimimimijiinmaimiMMii // Ősz a salgótarjáni sétányon NAPIREND - ÉLETREND Október derekán járunk. Egyre hűvösebbek a napok. Az időjárás fordulásával meg­változtatjuk életrendünket is. Különösen nagy gondot igényel az elsőosztályos, hat év körüli gyermekek életrendjének ki­alakítása. Az első és a legfontosabb ta­lán az, hogy helyes napirendet állítsunk össze számukra. En­nek tervezésénél mindenre ter­jedjen ki figyelmünk. A reggeli felkelés idejét úgy határozzuk meg, hogy legyen elegendő idő a mosakodásra, öltözködésre és a kényelmes reggelizésre. Kevesen tudják, hogy a reggeli étkezés mennyi­re fontos a fejlődő szervezet számára. A kapkodva, idege­sen, állva behörpintett tejet, vagy kávét a gyermek gyak­ran ki is hányhatja. Ha a reggeli időbeosztás va­lóban ésszerű, akkor elég idő marad arra, hogy az iskolába sietség nélkül eljusson. Sok­sok gyermekbaleset okozója az eikéséstől való. félelem. Nem néz körül az úttestre lépés előtt, mert háromnegyed 8-ra az iskolában kell lennie. így esetleg egy jármű elé kerülhet. Inkább keltsük fel még a leg­sötétebb téli hónapokon is 10 perccel előbb, semmint egész életére viselje egy közlekedési baleset következményeit. Ruházata mindig alkalmaz­kodjék az időjáráshoz és a tanterem hőmérsékletéhez. Le­hetőleg úgy öltöztessük, hogy a többrétegű öltözéket tetszés szerint növelhesse vagy csök­kenthesse. Amíg a gyermek készülődik, az édesanyák — nagymamák — a tízórait (uzsonnát) készí­tik. A tiszta fehér papírba, vagy papírszalvétába csoma­golt ennivaló mellé tegyünk a tízóraitáskába külön kis ivópo­harat is. Rá kell szöktatnunk a gyermeket, hogy mindig csak a saját poharából igyék. A megmosott gyümölcsről se fe­ledkezzünk meg. Szilva, alma, körte mindig jólesik. A szét­guruló szőlőszemek az iskolá­ban csak szemetet okoznak. Evés előtt pedig feltétlenül kezet kell mosni! Erre a célra mindig legyen vele egy na­gyobb zsebkendő nagyságú, törülközőnek „kinevezett“’ tiszta ruhadarab. Indulás előtt győződjünk meg róla, hogy előző este a gyermek minden — aznapra szükséges — iskolaszert beké- szített-e a táskájába. A tanítás után hazaérkező iskolás lehetőleg váltson ruhát, s csak alapos kézmosás után ültessük asztalhoz. A napirendet úgy állítsuk össze, hogy étkezés után pihen­jen a gyermek. Csak pihenés után lásson hozzá a házifel­adatok elvégzéséhez. Jóllakot- tan, kipihenten jobban megy a tanulás. Ha minden leckét el­végzett, táskáját összerakta, jöhet a játék, szórakozás. Szabad idejében minél töb­bet tartózkodjék a levegőn, játsszon, sportoljon, Feltétle­nül gondoskodnunk kell arról, hogy erre is jusson elég idő. Hisz magunkról tudhatjuk, oly hamar elrepülnek a gyermek­évek, a gondtalan, vidám já­ték ideje, Ne terheljük túl a gyermeket mindenféle külön­órával. Beszéljük meg tanító­jával, tanárjával, milyen kü­lön tanulást javasol. Nem kell és nem is szabad arra töre­kedni, hogy a gyermek minden szabad percét tanulásra for­dítsa. A túlerőltetett szellemi munka a gyermek testi fejlő­dését, egészségi állapotát i'- befolyásolja. pi kollégiumok 1945 és 1949 között. A feladatuk persze egészen más volt. Nem is fel­adat volt már ez: küldetés. Történelmünkben először tá­rultak ki sarkig az egyetem kapui, olyan szélesre, hogy nemcsak egy-egy szerencsés ifjú sodródott be rajta, hanem valóságos áradatban özönlött a munkás- és parasztifjúság a tudomány falai közé. Azt hi­szem. se azelőtt, se azóta nem hallottak olyan nótázást a Ze­neakadémia cirádái, mint ami­kor ezer nékoszista dalolva várta az előadót szokásos heti seregszemléjén: „Ablakomba, ablakomba besütött a holdvi­lág’’. Azon a természetességen, amellyel a nép küldöttei tele- dalolták a klasszikus zene ■ templomát, ma is ámuldozom. Először egyfajta szentségtörés­nek éreztem ezt a „profán”, arató-ízű, kocsma-ízű danolá- szást. de oly ismerősek voltak a soha nem látott vasi, nóg­rádi, csongrádi ifjak, lányok hangsúlyúkkal és kopott ruhá­jukkal: egyszerűen magukkal ragadtak a nótázásba. Pátosza volt azöknak az időknek. „Lé­lekcserélő idők jártak” — ahogy Jókai mondaná. Aztán 49-ben elnémult a NÉKOSZ. Az utóbbi időben sokan buz­gólkodnak a népi kollégiumi rendszer föltámasztásán. Ma már tisztán láthatók múltbeli érdemei, hibái, sorra jelennek meg a jelentőségével foglalko­zó írások. Mit állapítanak meg a legtöbben? Azt, hogy a na- rodnyikság, a nevelők lebe­csülése, a pártvezetés tagadá­sa, a külföldi ügynökség vád­BECSI SÉTÁK A bécsiek kedvence Amikor az utcára lépve a szá­munkra szokatlanul nagy autóárada­tot megláttuk, az volt a véleményünk, hogy no, itt nehéz lesz közlekedni; Nyugtalanságunk rövidesen eloszlott, amikor az útkeresztezésnél halad­tunk át és minden kocsi leállt előt­tünk. Először azt hittük, hogy az ud­variasság csak nekünk, a nagy bő­röndökkel felszerelet idegeneknek szól. De a hosszú kocsisorok megáll­tak a magánosán közlekedő „ha­zaiak” előtt is. A csodálkozásunk azonban akkor lett teljes, amikor a Burg Theáter előtti forgalmas útke­reszteződésnél megláttuk az első köz­lekedési rendőrt. Fehér kesztyűs ke­zével, elegáns karmesteri mozdulatá­val a bécsi rendőr nem mechaniku­san váltja a lámpaszíneket, hanem valóban irányítja a közlekedést. Min­dig mosolygós arccal, arra is jut ide­je, hogy naponta ki tudja hányszor üdvözlésre emelje a kezét, viszonoz­va az előtte elhaladó kocsik vezetői­nek köszöntését, akik között igen sok a csinos nő. Bár épp oly szívesen üd­vözli a férfiakat is. Az ott töltött na­pok alatt még sokszor percekig fi­gyeltük ügyes mozdulatait, s mikor észrevette érdeklődésünket, egy ked­ves mosolya nekünk is jutott. Naponként újjávarázsolt kirakatok De nemcsak a rendőrök és a fi­gyelmes sofőrök miatt kellemes jár­kálni a bécsi utcákon! A kirakatok mindegyike önmagában is gazdag látványt nyújt. A nagy kínálat és a kereslet hiánya arra ösztönzi az üz­lettulajdonosokat, hogy ízléses, tet­szetős kirakataikkal hívják fel a ve­vők figyelmét áruikra. Szinte elkép­zelhetetlen, hogy többnapos, sőt he­tes, poros, kifakult kirakata legyen egy-egy üzletnek. Amikor például úgy akartuk megjegyezni magunk­nak az egyik kedves kis eszpresszó­hoz vezető utat, hogy megfigyeltük a kirakatokat, hiába keresgéltünk, bár tudtuk, hogy mégis jó úton já­runk, de délután már egészen más bundákat, estélyiruhákat, bőröndö­ket és ékszereket találtunk a dél­előttiek helyén. A Kärtner-strasse legnagyobb di­vatszalonja különösen eredeti ötle­tekkel hódítja magához a bécsi di- vathöigyeket. Esténként az üzletben divatbemutatót tartanak, amit a já­rókelők a kirakaton keresztül néznek végig. Az érdeklődők között különö­sen sok a férfi. S hogy miért? Van­nak, akik azt mondják: csupán azért, mert Bécsben is a férfiak döntik el, hogy milyen legyen a női divat. Má­sok véleménye szerint, azonban a OOOOOOCXJOOOGfXJOOOOOOOOOOaXXjíXJOOQOOOOOOOCOCKiOOaOQOOOOOOOOQCOOZ-'. modelleket bemutató csinos nők § ^ vonzzák a férfinézőket; Tény az, jí hogy a mi férfikollégáink is szívesen £ időztek a kirakat előtt, bár aligha hiszem, hogy az ő véleményük ki­hatna a bécsi divatra! Nem ártana, , ha ezekből az ötletekből a mi szocia­lista kereskedelmünk is egynéhányat megvalósítana, de legalább is eltűn­hetnének a poros kirakatok. Egyéb­ként a Kärtner-strasse megfelel a mi Váci utcánknak, méregdrága árai miatt nem a dolgozó nők vásárlöhe' lye. Az utcák képére jellemzőek még a különböző angol, amerikai, fran­cia és nyugat-német autótrösztök : óriási kirakatai, amelyek minden : sarkon megtalálhatók. Itt a húszezer \ schillinges néigyszemélyes kiskocsiktól . az 52 000 schillinges autó-királyig min- > denféle kocsi megvásárolható. S nem > lenne teljes a felsorolás anélkül, ha nem említenénk meg az utcák, te- \ rek, parkok ragyogó tisztaságát, ame- l lyet rendszeresen gumicsővel mos- nak A bécsiek parkot varázsolnak a 1 betonra is. Az útkereszteződések kis f háromszögeibe hatalmas virágcsere- ■ pékét állítanak és így varázsolják £ széppé. A jellegzetes bécsi utcák ké- j; péhez tartoznak még a lépten-nyo- | mon megtalálható automaták, ame- 8 lyek rágógumival, csokoládéval, ké- § peslapokkal, cigarettával szolgálják § a járókelőket. S no végül a baráteá- 8 gos osztrák járókelőkről sem szabad S elfelejtkeznem, akik kézzel-lábbal 8 magyarázzák a megkérdezett utca p irányát, nemegyszer el is kísérik a 8 tévelygő idegent, s akkor sem kell § meglepődni, ha tiszta magyarsággal o adják meg az útbaigazítást. (Folytatjuk) j Fehér Gabriella /xXX>COGKAXXXí0CKXXX>CX)0O0OCO(X<XXDCXXXXCO00000000000CXXXXXXXXXX)0000OG0000CXXXXXXX)000Q0000000000000C)C)C100000CK»0000000O \XXX>OOOCXXX)OOOCXXXX»OOOOOCXX)OC>OC)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOCX>X<XXOCXXX)OCXXX)OOOOOOOOGOOCC<!.*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents