Szabad Nógrád. 1956. október (12. évfolyam. 79-84. szám) / Nógrád Népe. 1956. október (1. évfolyam. 1. szám)

1956-10-06 / 80. szám

1956. október 6. SZABAD VÓKR Ín s Kis színészek nagy sikere Nincs országos hírneve a zagyvapálfalvi diákok színjátszó gárdájának, annyi bizo­nyos. De az is bizonyos, hogy érkezhettek volna akármilyen neves színészek az el­múlt vasárnap Pálfalvára. játékukat nem tekintették volna meg többen, mint az út­törők várva-várt jellépését, akik a Hó­fehérke és a hét törpe című mesejátékot adták elő. Így első olvasásra nincs ebben semmi különös, hisz száz és száz faluban lépnek színpadra vasárnaponként az is­kolák diákjai, száz és száz faluban örül­nek és tapsolnak esténként a kis színé­szeknek. De olyan széleskörű összefogásra, mint amilyen a pálfalvi pajtások készülő­dését előzte meg, még nemigen volt példa a megyében. A próbák már a nyáron meg­kezdődtek és amíg Csiki Mária tanítónő a színpadon a gyermekek mozdulatait irá­nyította, a szülők a ruhatervezés gondjaiba merültek, a pártszervezetek, a tanács és a két gyár képviselői pedig a díszletek elő­teremtéséről tárgyaltak. Lehetetlen a ké­szülődés lázas izgalmát e rövid néhány sor­ban elmondani. A lényeg az, hogy egyem- berként mozdult meg a falu népe az elő­adás sikeréért. És a siker nem maradt el. Hatszázötvenen tapsoltak szombaton és va­sárnap a 34 kis szereplőnek, A királynő: Callovics Évi. Hófehérke: (Gugyela Kati) és a királyfi A pillangó (Tóth Júlia) a gombával barát­kozik (Vadas Mária). (Foto: Gáspár) MI TÖRTÉNIK KÜLFÖLDÖN? Börtönbe vetik a sorozás I elől menekülőket Az ADN jelentése szerint az utóbbi időben igen sok nyugat­német fiatalt szedett le a rend­őrség a vonatról, akik Lud­wigstadt bajor határállomáson át akartak menni az NDK-ba, hogy megmeneküljenek a hs- sorozás elől. A fiatalok közül sokat a kronachj járásbíróság börtönébe zártak. Blank had­ügyminiszter utasítása szerint a hadköteles korban levő fia­taloknak csak az illetékes kör­zeti katonai parancsnokság en­gedélyével szabad elhagyni Nyugat-Németországot. Ez a rendelkezés nemcsak a külföl­di beutazásokra, hanem az NDK-ba, a Saarvidékre, sőt még a Nyugat-Berlinbe szóló utazásokra is érvényes. Ametikai szívspecialisták a Szovjetunióban Amerikai szívspecialisták ér­keztek Moszkvába, hogy a szívbántalmak kivizsgálásának szovjet módszereit tanulmá­nyozzák. Finnország korszerűsíti dohányiparát Finnországban egyre növek­szik a dohányáruk — főleg a cigaretta — fogyasztása. A növekvő kereslet megköveteli a dohányipar új gépekkel va'ó felszerelését. Ennek egyelőre az az akadálya, hogy a gépek vásárlásához jelenleg nem áll elég deviza rendelkezésre, Kincs megállás s nmqa >-nemet áremelkedésben Az ADN müncheni jelentése ' szerint 'az utóbbi három hét alatt a leveshús további 25 I pfenninggel, a sütnivaló hús pedig 13 pfenninggel lett drá­gább. A tojás és a vaj ára ugyancsak tovább emelkedett. 21 730 halálos közlekedési baleset hét hónap alatt Az Egyesült Államok bal­eset-statisztikai hivatalának közlése szerint ez év első hét hónapjában 21 730-an vesztet­ték életüket az Egyesült Álla­mokban közlekedési baleset következtében. Amerikai katonai' ' '' ' Dél-Victnamban Az ADN hanoi híradása sze­rint júniusban és- júliusban több, mint 500 amerikai kato­nai instruktor érkezett Dél- Vietnamba, hogy részt vegyen a délvietnami hadsereg kikép­zésében. Az Egyesült Államok az Indokinára vonatkozó genfi egyezmény megsértésével fo­kozott mértékben szállít fegy­vereket, katonai felszerelése­ket, lövegeket és pótalkatré­szeket katonai repülőgépek számára Dél-Vietnamba. ismét lezuhant egy amerikai bombázó Az alaskaí Fairhanksban le­zuhant egy amerikai bombázó. Tizenegyen vesztették életüket Amerikai megszállók újabb büntette Ingrid W. 13 esztendős I tanulólányt szeptember 23-án ' a Mücthen közelében lévő Waldperlach mellett négy amerikai megszálló katona le­rántotta kerékpárjáról és egy erdőbe hurcolták, ahol erő­szakot követtek el rajta. A gyermek, akit emellett még véresre is vertek, súlyos sérü­lésekkel egy fogadóig vonszolta magát, ahonnan kórházba vitték J£ívülről lakóháznak nézné a sétáló idegen, az ajtó felett azonban tábla figyelmez­teti a tévedésére: Szécsényi Háziipari Szövetkezet. Benn, az épületben, Pap elvtárs irodáját meleggé, ott­honossá teszik a szövetkezet készítményei. A szövetkezet vezetőjének íróasztalán gyö­nyörű, palócmintás térítők, ilyenek borítják a falakat is, ugyanilyen a függöny. ízléses minden. Pap elvtárs pedig jólesően mosolyog, amikor látja a tetszésemet. Hogyne örülne neki. Azután a szövetkezetről beszél: — Közel öt éve működünk a mai formánkban, október 22-én lesz a jubileum. A szö­vetkezet nem csupán a szécsé­nyi üzemből áll, hanem van részlegünk Balassagyarmaton és Nagylócon is. Ezenkívül több községbe adtunk ki szövő­gépet, így Ludányhalászi, NógrádszaSkál, Érsekvad'kert községekbe. A bedolgozókkal, tehát azokkal, akik otthon dolgozzák fel a tőlünk kapott anyagot, összesen 210 dolgozó­ja van a szövetkezetnek. — Miket készítenek? — kérdezem. Körülmutat az irodában. — Ezeket. Fő készítmé­nyeink a népművészeti szőt­tesek. Kis, lő'Xlő-os térítőktől a 280-as sezlontaikaróig min­dent készítünk. Ezenkívül füg- gönyanyagcikat, szódákat, tö­rülközőket. Fordítsunk nagyobb gondot az oktatási anyagok biztosítására Pártszervezeteinknek a sike­res pártoktatás előkészítéséért végzett munkájukat főként a tananyagok rendezésének a technikai feltételek biztosításá­nak kell most jellemeznie. Mert hiába jó az előkészítő, agitációs munka, ha a hallga­tók nem kapnak időben meg­felelő anyagokat, alkalmas he­lyiséget a szemináriumok meg­tartására, ez felkészüléseikre, aktivitásukra rányomja bélye­gét. Általában a szemináriumi helyiségek okoznak sok problé­mát különösen ott, ahol több tanfolyam is indul. De ahol a pártvezetőség résen van, meg­felelő kapcsolatai vannak a különböző szervekkel, ez sem okoz komolyabb nehézséget. Ludányhalásziban például há­rom oktatási formán nyolc tan­folyam indul mintegy 90 fővel és már valamennyinek meg­van a saját szemináriumi he­lyisége. Olyan helyiségek ezek, amelyekkel mind a propagan­disták, mind a hallgatók meg vannak elégedve. Ez évi pártoktatásunk szín­vonalának emelése érdekében — Ludányhalásziban — Ta­kács elvtárs, a párttitkár és a propagandisták valamennyien hozzákezdtek a helyi anyagok kidolgozásához. Sorra szedték az utóbbi időkben megjelent párthatározatokat, s ezt saját községükre vonatkoztatva dol­gozták fel. Ezek az eredmé­nyek dicséretére válnak Lu­dányhalászi község pártszerve­zetének, a pártvezetőségnek, a propagandistáknak, ugyanak­kor meg kell említeni, hogy baj van az oktatási anyagok körül. A propagandisták az útmutatókat még nem kapták meg és emiatt felkészületlenül mentek el a szécsényi járási pártbizottság által megtartott propagandisták előkészítő tan­folyamára. Vagy a hallgatók közül többen még nem fizették be az oktatási anyag árát, pe­dig a múlt hónap 30-ra már el is kellett volna küldeni a Pro­paganda Anyagterjesztő Vál­lalathoz. Ez a tény jogosan en­ged következtetni arra is, hogy bizonyára hiba lehetett az önkéntesség elvének betar­tásánál. Különben már — sa­ját fejlődésüket szem elölt tartva — a hallgatók vala­mennyien befizették volna azt a kevés összeget. Az oktatás megkezdéséig a még hátralevő időben pártszer­vezeteink, pártbizottságaink fordítsanak nagyobb gondot az anyagok megszerzésére, hogy a hallgatók már jól előre megis­merkedjenek feladataikkal, s megkezdhessék az első szemi­náriumra való felkészülést. Meggyőződtem róla az elmúlt időkben, sohasem lenne jó időjós belőlem... Arról írtam nemrég: szeles idők járnak, befellegzett immár az idei nyárnak. S mire megszáradt a sorokon a tinta, olyan meleg lett, mely még nyáron is ritka. Izzadtunk s töröltük sűrűn a homlokunk szidtuk a hőséget — volt is erre okunk, mert igaz, drága kincs az ilyen „utó-nyár”, csakhogy igen száraz mindenütt a határ, Ikiadós, jó eső jöhetne már végre, ez kellene nagyon az őszi vetésre. ügy látszik, az eső nem sokáig késik — no, de nem jósolok, mert még majd úgy vélik ha netán nem válik be a jósolgatás, hogy meteorológus vagyok és nem dudás;;; Hagyjuk hát a jóslást — ez nem az én dolgom, inkább elmondom, hogy miért sok a gondom? Azért sok, mert sokan ügyet sem vetnek rám, s becsukják a fülük, mikor szól a dudám, pedig nekik szólok, őtőlük kérdezek, s joggal várok tőlük gyorsan feleletet, hogy amit mondanak, tovább dudálhassam, Dehát várhatok én! Féléve lesz lassan, íjogy egyik szombaton a kérdést feltettem: olcsó női szandál mért csak Budapesten kapható? Máig sem mondta meg a Kisker,. i ügy látszik, őszintén válaszolni restell. Most már ne feleljen, elmúlt az ideje a szandálhordásntík, ki törődik vele? De tanulságképpen jegyezzék meg végre: válaszolni illik mindig a kérdésre! Vendéglátóipar, Teneked is szól ez! Megírtam, Boglyason van egy finom, jó Rex, aminek csupán az egyetlen hibája, hogy egy forint rajta egy-egy menet ára, Azóta még mindig ugyanaz a helyzet, egy forintért játsszák még most is a Rexet, Nem intézkedtek a vállalatnál semmit, nem is válaszoltak még csak egy szemernyit sem. Talán azt tartják ők is. igaza van annák, ki úgy véli: a hallgatás — arany? Hát hogy ezt ne higgyék, én biz’ nem hallgatók, amíg megfelelő választ nem kaphatók! De látják, a „Szabin nők elrablása” más, ennél elrendezte a vitát a tanács. Kiderült, hogy — nem most, már korábban, régen — két színjátszó csoport megegyezett szépen, hogy mindketten színre hozzák a darabot, jen, de mikor az egyik gyanút fogott, ogy a másik előbb tart majd előadást, tó nélkül felrúgta a megállapodást, a bemutatóját előbb meghirdette — jy ment el az acélgyári csoport kedve. _ Lm a „konkurrensék” — Zagyvapálfalvóról * rieg sem kérdezték a városi tanácstól, ítszhatnak-e itt benn, szabad-e a terem? Íz ilyen eljárás persze viszályt terem, mint múlt szombaton írtam is már róla. lála a tanácsnak, rendbe jött azóta ninden. Kibékültek a panaszos felek, negállapodtak az időpontok felett, i október utolján egyszerre játszanak, ló ez így, de bennem eztán is megmarad i kíváncsi kérdés: miért e versengés, íz az egész heves színjátszó versenyzés :gy olyan darabért, melyiknél találhat bármelyikük jobbat, nem is egyet, százat?! Jubileumra készül a Szécsényi Háziipari Szövetkezet — Nem ókoz problémát az áruik elhelyezése? — Az első félévben még ko­moly értékesítési gondunk volt, ma azonban az a helyzet, hogy nem tudunk eleget gyár­tani ivei magyarázza a válto­zást? — Talán a megnövekedett idegenforgalommal. Nagy ke­letje van a külföldi vendégék körében a szőtteseinknek. Bi­zonyára innen ered az az ör­vendetes tény is, hogy ma már nemcsak hazai fogyasztásra, hanem exportra is dolgozunk. — Es hová exportálnak? — A két utóbbi szállítmá- nyurkról tudom, hogy hová ment. Az egyik Frankfurtba, a másik Milánóba. A korábbia­kat Pestre küldtük. Volt úgy, amikór tudtuk, hogy külföld­re kerül az áru, azt azonban már nem közölték velünk, hogy hová. — Ki veszi át a szövetkezet­től a szőtteseket? — Mindent a Népművészeti és Háziipari Vállalatnak szállí­tunk Budapestre. Ök helyezik el az ország különböző váro­saiban. — Mi az oka annak, hogy Nógrád megyében sehol sem árulják az itt készített palóc szőtteseket? — Régi probléma• ez és örülök, hogy az elvtárs is fel­vetette — mondja. Kihúzza az íróasztal fiókját és egy árjegyzéket vesz elő. — Ez az árjegyzék legalább kétéves. Ebben már Salgótar­ján is szerepel, mint olyan város, ahol a Népművészeti és Háziipari Vállalatnak üzlete van. Azóta is húzódik ez a kérdés. Annyit tüdők, hogy ha Salgótarjánban kap a vállalat egy üzlethelyiséget, akkor azonnal üzletet nvit és a palóc szőttesek palócföldön is kap­hatók lesznek. Csupán a helyi­ségen múlik E'rdemes elgondolkozni ezen. Nem hiszem, hogy ne le­hetne megoldani a problémát akkor, amikor az Állami Áru­házzal néhány üzlethelyiség mégis csak felszabadult Salgó­tarjánban. — Mik a további terveik? — Természetesen fejleszteni alkarjuk a szövetkezetett Helyi­ség kérdése ez is. Gyarmaton szeretnénk ugyanilyen üzemet nyitni, mint a szécsényi. Dol­goznak ugyan Gyarmaton szövőnőink, a szövőgépeket tőlünk kapták, az anyagot is mi adjuk nekik, de odahaza dolgoznak. A helyiséggel kap­csolatban eddig ígéreten kívül mást nem kaptunk. Elhallgat. Látszik Pap elv­társon, hogy régi gondját sza­badítottam rá. Aztán újból beszélni kezd a tervékről: — Ez ideig csupán palóc- motívumú szőtteséket készítet­tünk, most azonban rá akarunk térni a perzsaszőnyeg készítésére is. A növekvő ide­genforgalom minden árunkat felveszi, ezenkívül az export- lehetőségeink is egyre nagyob­bak. Ha nem élünk az alka­lommal, akkor idegén valutát dobunk el magunktól. ( — Lenne elegendő szakkép­zett szövőnőjük a megnöveke­dett feladatók megoldására? — Lenne — felel habozás nélkül. — Állandóan van ta­nulónk. Nemcsak olyan, aki itt az üzemben folytatja majd a munkát, hanem olyan is, aki vidékről jár be, nálunk tanul és amikor rábízhatunk már egy szövőgépet, alkkor otthonra ellátjuk géppel, be­dolgozó lesz. Ezen a téren te­hát nem lenne baj, csa)k helyi­séget kapjunk. Jfopogtatnak és a beszélge­tés szép befejezéséül hoz- zák a napi kész árut. Kis vit­rintérítőktől nagy asztalterítő­kig minden van a napi „ter­mésben”. Büszkén, mosolyogva hozzák a lányók munkájuk eredményét Mosolyog Pa$ elvtárs is és mosolya elisme1 rés: derék munkát végezlek i szövőnők. Ma is, mint min1 dig. M. J. ^

Next

/
Thumbnails
Contents