Szabad Nógrád. 1956. szeptember (12. évfolyam. 70-78. szám)

1956-09-26 / 77. szám

SZABAD NOGRAD 19!;:. mber í<S. Akit a csönd nem hagy aludni A New York He­rald Tribune félre­veri a harangot: „A moszkvaiak mil­lióinak utolsó sza­badságjoga, a szabad élet is veszélyben forog.” Hogyan, ta­lán valamiféle ve­szedelem fenyegeti a szovjet főváros lakóit? Az amerikai lap állítása szerint igen. Moszkva egész lakossága veszély­ben van. Mi lehet ez a borzalmas ve­szedelem, amely ily terjedelmes ciklk közlésére ihlette a New York Herald Tribünét. Kezdjük a legele­jén. Tételezzük fel, hogy e vésztjósló cikket efféle be­szélgetés előzte meg a lap külpolitikai rovatvezetője és az „orosz ügyék szak­értője” között: — Ön, kedves kartár­sam, bizonyára úgy gondolja, hogy nem munkahelyen, ha­nem valamelyik floridai üdülőben van. Az utóbbi idő­ben nincs semmifé­le ötlete, nem mu­tat semmi kezdemé­nyezést. — Nos, azért nem olyan rossz a hely­zet, főnök — emlé­kezzen vissza, mi­lyen ügyesen kom­mentáltuk a Kom­szomolszkája Prav­da legutóbbi cikkét a szovjet iskolások munkára való okta­tásáról. Vajon ta­lán nem volt ügyes fogás, amikor meg­írtuk, hogy a Szov­jetunióban több mint két- és •félmil­lió gyermeket kül­denek a nyári szün­időben kényszer- munkára. — Ez valóban nem volt rossz, de kevés. — Később meg­rágalmaztuk a Szovjetuniót, hogy léggömböket bocsát a levegőbe, noha jól tudjuk, hogy ebben éppen mi vagyunk ludasok. — Maga mindig a régi sikereivel hen­ceg. Valami újdon­ság kellene. A lap­nak szenzációra van szüksége. — Dehát főnök, a Szovjetunióban nincs olyan szenzá­ció, amilyen ne­künk kellene. Ott most nyugalom és * béke van. Még az amerikai közmlondás is azt mondja, a csend nem okoz bajt. Moszkvában pedig a szó szoros értelmében csend van: augusztus 1 óta tilos az autóduda és a villamoscsengő használata. — Várjuk csak, ez jó lesz. Máris írjuk.. i És másnap reg­gel a New York Héráid Tribuneban feltűnő helyen egy cikk jelent meg, melyből megtudhat­juk, milyen végze­tes következmé­nyekkel jár a szov­jet főváros lakóira az utcai zaj ellen folytatott küzde­lem ... „Az új rendelet még jobban meg­nehezíti a moszk vaiák millióinak éle­tét” ... A szerző ugyan beismeri, hogy New York­ban, Párizsban és Rómában már ré­gen betiltották az autóduda és a villa­moscsengő használa­tát, mégis azt írja, hogy ezzel az intéz­kedéssel ismét meg­csorbították a moszkvaiak jogait. A fent közölt be­szélgetés termesze tesen nem tart igényt gyorsírói jegyzőkönyv pon­tosságára. A felso­rolt példák azon­ban igen jellemzőek arra, hogyan végzi feladatát a New York Herald Tribu­ne a nemzetközi fe­szültség általános enyhülésének ko­rában. Gondosabb kiszolgálást... ,Gazdasági háború a Közép-Keleten" Ez a címe a Magazine of Wall-Street and Bussines Ana­list című amerikai folyóirat nemrég megjelent cikkének. A „gazdasági háború”, amelyről a folyóirat ír, nem más, mint a közel- és közép-keleti álla­mok érdekeinek és a nagy amerikai és angol olajipari tár­saságok érdekeinek konfliktu­sa.. A konfliktus alapja az olaj, amely jog szerint az Arab- Kelet országainak tulajdoná­ban van, és amit ennek ellené­re a nyugati mágnások magu­kénak tartanak és milliókat akarnak zsebrevágni belőle. A Magazine of Wall-Street and Bussines Analist cikke annyi­ban érdekes, hogy megmutatja, milyen célok rejlenek a nyu­gati politika és hadászat mö­gött, amelynek segítségével a nyugati hatalmak igyekeznek megszilárdítani pozícióikat az arab országokban és amelyek­kel többek között igyekeznek Egyiptomot törvényes lépésé­től — a Szuezi-csatorna álla­mosításáról — eltéríteni. Ismeretes, hogy a végtelen homoksivatag alatt a föld gaz­dag kőolajlelőhelyeket tarto­gat. Egy neves amerikai geoló­gusra hivatkozva, a folyóirat közli, hogy a Közép-Keleten a kapitalista világ kőolaj tartalé­kainak mintegy 75 százaléka van, 1955-ben ez a vidék, 20,6 százalékkal (162,1 millió ton. nával) részesedett a világ kő­olaj termeléséből. A felszínre hozott kőolaj csaknem 100 szá­zalékát kiszállítják ezekből az országokból. Az elmúlt évben a kőolajexport kétmilliárd-száz- kilencvenkét-millió dollárt, azaz a közel, és közép-keleti országok egész exportjának 60 százalékát tette ki. A kőolaj a közel, és közép­keleti országok egyik legna­gyobb nemzeti kincse, gazda­sági felemelkedésük és a nép­jólét alapja. Ez a kincs azon­ban mindeddig a külföldi tőkét szolgálta. „A közép-keleti kő­olajtermelés 58 százaléka — írja a folyóirat — az amerikai olajipari társaságok javát szol­gálja.” A kőolajtermelés fenn­maradó része az angol mono­póliumok kezében van. „Hol használják fel a közép­keleti olajat? — kérdi a folyó­irat, majd így válaszol: „A kő­olaj legnagyobb részét Európá­ba szállítják... Európa számá­ra a közép-keleti olaj a szük­ségletek 80 százalékát fedezi. .. Európa számára a közép-keleti elaj elengedhetetlenül szüksé­ges. Nagy-Britanniát és szövet­ségeseinket katasztrofális csa. pás érné, energiaválság fenye­getné, ha valamilyen okból hosszabb ideig nem jutnának a közép-keleti olajhoz.” Milyen következtetésre jut ebből a fo­lyóirat? A folyóirat követeli, hogy minden eszközzel tartsák fenn a Nyugat ellenőrzését az arab országok kőolaja, útjai és szállítmányai fölött, azaz lé­nyegében valamennyi arab or­szág fölött, legyen az gazdag kőolajlelőhelyen, vagy fontos útvonalon, például a Szuezi- csatornánál, vagy másutt. Ugyanakkor a nyugat-euró­pai gazdaság szükségleteire hi­vatkozva, igyekeznek igazolni az arab országokkal kapcsola­tos gyarmatosító terveiket, bár minden józan ember előtt vi­lágos, hogy Nyugat-Európa kő­olajszükségletét a legjobban akkor lehetne biztosítani, ha a gyarmati kényszertől függetle­nül, az egyenlőség és a kölcsö­nös előnyök figyelembevéte­lével folyna a kereskedelem a nyugat-európai államok és az arab országok között. A Magazine of Wall-Street and Bussines Analist ezt az el. gondolást félreállítja, amikor az amerikai tőkéről esik szó. Egyenesen beismeri, hogy az amerikai olajmágnások érdekei „nagy jelentőségűek” a Közel­és Közép-Keleten. A nyugati hatalmak gyarma­ti rendszere az arab országok­ban azonban a végét járja. Anglia közel, és közép-keleti helyzetét elemezve, a folyóirat megjegyzi: „Ezt csak egy szó­val lehetne jellemezni — rosz- szabbodik.” „Volt idő, amikor — nem is olyan régen — az1 angol tanácsadók álltak az arab kormányok mellett, angol tisztek irányították az arab rendőrséget és fegyveres erő­ket, és mindenfelé ebben a körzetben angol haditengeré­szeti támaszpontok voltak. Ma már Anglia csak épp, hogy összefogja egykori impériumá. nak gyászos maradványait... Az évszázadok óta élő gyűlölet a gyarmati rendszer iránt meg­találta a kiutat és most a kö­zel- és közép-keleti országok népeinek angolellenes hangu­latában jut kifejezésre.” Ez helyes megállapítás. Eh­hez még csak azt kell hozzá­tenni, hogy az arab népek nagyszerűen ismerik nemcsak az angol, hanem a többi, köz­tük az amerikai gyarmati rendszeri is és annak is hatá­rozottan ellenállnak. Az elmúlt hét egyik reg­gelén betértem a salgótar­jáni bútorüzletbe, hogy egy dohányzó- és egy rádióasz­talt vegyek. Szokás szerint mind a két bútordarabot alaposan körülnézegettem. Egy kék Iköpenyes férfi — aki kiszolgálói minőségben ténykedett — udvariasan megkérdezte: — Melyiket parancsolja? — Ezt a két darabot — válaszoltam, még az asztal­sarkát is megfogtam. (Kü­lönben is végig ott volt, amíg én a két asztalt néze­gettem.) Ezután kiállították a számlát. A két asztalt csák délután szállítottam el, mi­vel akkorra találtam fuva­rost. Legnagyobb meglepe­tésemre az általam kivá­lasztott asztal már másnak volt eladva és az én szám­lámon egy gépíróasztal sze­repelt, amit előzőleg nem is láttam az üzletben. Nem volt mit tenni — mivel a fuvaros már megjött, s úgyis ki kellett qt fizetni, megvettem egy jóval drá­gább asztalt, mert az előb­biből már nem volt. Bárki joggal kérdezhet­né, hogyan történhetett ez így? Egyszerű, a felületes kiszolgálás miatt. Pedig az ő feladatuk pontosan az, hogy a legjobb tudásúik sze­rint nagyobb gondossággal szolgálják ki a vevőket, és itt van elég javítanivaló. Rövid ottlétem alatt is nem egy vevő panaszkodott, hogy a korábban kifizetett bútor­darabjaikat másnak adták el. Nagyobb összhangot és jobb munkafegyelmet kell teremteni a bútorüzlet dol­gozói között. 'Enélkül a lát­szólagos udvariasság fabat­kát sem ér. köksi... ÓCSKAVAS NAGYBAN Jelenet az Ócskavas nagyban című darabból, amelyet most ját- szik megyénkben a Déryné Színház. MEG KELLENE ÍRNI A LUDASNAK Vastag betűvel kellene ki­írni az újságba — így és még „ígyebben” is keseregtek va­sárnap Salgótarján és Miskolc között, oda is és vissza is az IBUSZ filléresvonat utasai. Be alaptalanul szidták a salgótar­jáni IBUSZ-t és vezetőit, mert nem miattuk kellett 200 salgó­tarjáninak, az út során négy átszállást, több órás idegesítő várakozást végigszenvednie a menetrendszerű vonatokon, ha­nem a MÁV miskolci Igazgató­ságának jóvoltából, amely meg­ígérte az IBUSZ-nak, hogy négy különkocsit biztosít sal­gótarjáni kirándulóknak. Az ígéret azonban csak ígéret ma­radt és ennek következtében egy csomó szidalom szállt az IBUSZ fejére, s ezt ezennel át­utaljuk a MÁV miskolci Igaz­gatóságának címére, egy meg­jegyzés kíséretében: Hc^az őszi csúcsforgalomra való tekintet­tel egy különvonatot nem is kapott Salgótarján a miskolci kirándulásra, pedig az is be­telt volna, (hol van itt az igé­nyek figyelembevétele?), leg­alább annyit megtehettek vol­na a miskolci MÁV Igazgató­ságon, hogy azt a négy külön­kocsit megadják és elvitetik a menetrendszerű vonatokkal. Lehet, hogy a felháborodott utasok mérge már elpárolgott és nem írnak a Ludasnak, de a figyelmeztetést így is meg­szívlelik a miskolci MÁV Igaz­gatóságon és nem engedik meg, hogy hasonló eset még egyszer előforduljon. FIGYELEMREMELTO SZUHAI GONDOK Talán még a megyében is solcan vannak, akik hírét sem hallották a kis Szuha község­nek. A ‘vadregényes, ezer szín­ben pompázó „öreg“ Mátra északi lejtőjén, árnyékos fák !között húzódik meg ez a kis falucska. A felületes szemlélő azt hi­hetne, hogy itt minden rend­ben van. Ilyen szépséges kör­nyezetben biztosan megelége­dettek, boldogok az emberek. Szép helyen laknak, a gazdag szántók, virágzó gyümölcsö­sök, a környéken működő szénbányák gondtalan, bizt s megélhetést nyújtanák. Csak hogy ez nem elég ám, nem elég csupán az anya­gi jólét, ha az embereknek alig van szórakozásuk, művelődési lehetőségük. Nézzük csak, hogyan élnek itt az emberek. Salgótarjánban dolgozom, de járok a megye valamennyi községébe. Az egyik helyen arról beszélnek, hogy színj'át- szócsoportjulk nagy sikert ara­tott vasárnap. Másutt labda­rúgó csapatuk legutóbbi nagy­szerű győzelméről folyik a szó, vagy épven arról társalognak, hogy milyen film szerepel va­sárnap a mozi műsorán. Fájó szívnél hallgatjuk ezeket, én is és minden szuhai. Mi nem kapcsolódhatunk az ilyen be­szélgetésekbe, nem mondha­tunk, hasonlókat. A mi községünk dolgozói­nak egyaránt, egyeben „szórakozó, helye" a föld­művesszövetkezeti italbolt. Este, ha hazaérünk minden­nap ugyan az a látvány fogad. De a napi fárasztó munka után valahol csak össze kell jönni az embereknek beszél­getni. És mivel más lehetőség egyáltalán nincs, hát kocsmá­ba mennek. Sokszor próbál­tunk már ebből az áldatlan helyzetből kikeveredni. Színdarabot tanultunk, de hol adjuk elő? A fiatalok táncolni szeretnének: de hol? Egy héten egyszer filmvetítés is lenne, de megint csak ez a kérdés: hol? Az iskolában? Nem, az nem erre való hely! Egy kis kultúr- ház kellene, hogy végre em­berhez méltó szórakozásban, számtalan művelődési lehető­ségben lenne része az eldugott, ilyen szempontból annyira el­hanyagolt kis község lákóinak. Régen szeretnénk ezt már megvalósítani, összefogtunk néhányan. „Megmozgattuk“ az egész falut. Társadalmi fel­ajánlások születtek, öregek, fiatalok egyaránt résztvenné- nek az építésben, az építő­anyag nagy részét helyben tudnánk biztosítani, csak cse­kély állami támogatásra lenne még szükség. .Az építendő kultűrház tervrajzát még áprilisban elkészítettük, szeptembe­rig tartott még minden szerv jóváhagyta. Most már csak az kellene, hogy az „illetékesek“ is be­lássák végre, milyen nagy szükség van egy ilyen eldu- dott kis községben a kultúra hajlékára. Nem állunk jobban a sport- lehetőségekkel sem. Valósá­gos mostoha gyerekei vagyunk mi a felsőbb szerveknek. A té­len egy párszor játszották színjátszóink az iskolában, így annak bevételeiből egy „komp­lett‘ szerelést tudtunk biztosí­tani labdarúgóinknak, hogy indulhassanak a járási bajnok­ságban. Vidékre kellett volna utaz­ni több esetben a csapat­nak de nincs egyetlen fil­lérünk sem. Hozzánk autó­val érkeznek a csapatok, de a mieink sokszor gya­log róják az utakat, legjobb esetben kerékpáron. Elhasználódott a szerelésünk és nem tudjuk pótolni. Leg­utóbb például, szeptember 16-án már nem (volt háló a kapun és csak tíz emberrel tudtunk a pályára lépni, mert a. tizenegyediknek már nincs szerelése. A hazai mérkőzések bevételei legfeljebb arra ele­gendők, hogy a játékvezetői költségeket fedezzék. Kérjük az illetékeseket, látogassanak már el egy­szer hozzánk is és győződ­jenek meg rpla, hogy mindez így van. Pilinyi László Szuha oocooooooooooc' xxíOoooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooocooooooooooooooooooooooooooooooQOOooot. ITMEGV/IT Fe Ivilágosulás A rétsági járás parasztküídöttsége egynapos látoga­tást tett a dunántúli pátyi Ftetőfi Termelőszövetke­zetben. Si. M. középtermetű ember. Barna bársony öltönyt, csiz­mát, s fekete kalapot vett ma­gára ez alkalomra. Otthon, Nő­tincsen 13 hold földje van. Egy pár hold földdel több is volt neki, de azt odadta már a fiá- nák. Néhány héttel ezelőtt vet­ték le válláról a kulákterhet, amit eddig jogtalanul hordo­zott. Nem volt ö kulák soha... Most kétszeresen élvezi az em­beri szabadságot. Ott áll az embermagasságú, sárguló kukoricaültetvény szé­lén. Tekintete a telt csöveken nyugszik. Nem tudja megáll­ni, hogy oda ne lépjen az egyik tőhöz. Nézi, nézi a szép, hosz- szú, kifejlett csövet, majd egy mozdulattal letöri, s meg­fosztja csuhaleveleitől. A sö­tétbarna színű, retking kukori- caszeme'k üdén csillognak a napfényben... Szinte bántja a szemét. — Nem rossz — állapítja meg elismerően és sorra must­rálja a mellette levő csöveket is. — Én is tudnék ilyent ter­melni ... Hej. ha Nőtincsen lenne ez a föld.,-, Eszébe jutott az aszály, de az nemesük Nőtincset, hanem a pátyi határt is sújtotta. Ér­dekes, ott alig lesz kukorica, itt meg ... keresi a dolog nyit­ját. Csizmája hegyével feltúr­ja a földet: nedves! — csúszik ki száján a szó s vér szökik az arcába. Bezzeg túrhatná ö ott­hon a saját parcellájában, még sem lelne nedvességet. Eszébe jutnak az elnök szavai: Mély­szántás ... morzsalékos mag­ágy ... korai gépi vetés ... többszöri gépi kapálás ... nagy földtábla.. . Igen, igen itt kez­dődik minden. Ö ezt egyénileg aligha bírná ... A többiek már jó messzire elhaladtak, amikor ő is utá­nuk indul. Kezében a sötétbar­na kukoricacső himbálózik. Majd megmutatja a többiek­nek odahaza... Egy dombtetőre értek., csodá­latos kép tárult szemük elé. Balra, a távolban a budai mészkőhegyek kopár csúcsai, 1enyvesei látszottak, még jobb­ra egészen Zsámbákig lehetett látni. Mindenütt nagy tölddáb- lák terültek el. Sz. M. is kém­lelte a távolt, de kis parcellát alig lát... Mélyen szemébe húzza fekete kalapját, tenye­rével megtörli izzadtságtól gyöngyöző homlokát, s elindul együtt a többiekkel, szótlanul. Lehet, hogy a 13 holdja jutott az eszébe. 2000 s 13... mily nagy a különbség, mint egy csepp a tengerben ... Újra csak egy kukoricaültetvény szélén állottak meg. Egy kö­zéptermetű, szemüveges férfi beszélt. Ö a tsz főmezőgazdá­sza. — Ez egy kísérleti parcella — mutatott kezével a három holdnyi kiterjedésű ültetvény­re. Ebbe a darab földbe egyet­len egy asszony sem vágta be­le a kapáját, de még kézzel sem szakított ki egy szál gyomfüvet sem. A kukoricát a gép kapálta, a gyomokat meg a vegyszer pusztította el... Két-három mázsával több ter­més lesz itt, mint másutt. — Ez aztán igen — jegyzi meg Sz. M. s mindjárt belép a kukoricatáblába. Nézi a ter­mést, s itt is letör egy csövet. Odateszi a bal kezébe a má­sik mellé. Géczi elvtárs a járá­si pártbizottság titkára lép hoz­zá. — No látja, Nőtincsen is meg lehetne ezt valósítani. — Meg, persze hogy meg — válaszolja a középparaszt. — Okosan gazdálkodnak. A vegyszer olcsóbb, mint a ké­zikapa, ráadásul még több ter­mést lát utána az ember. — Nőtincsen is ki lehetne alakítani ilyen szép nagy föld­táblákat. — Ki, de még mennyire! Szervezkednek otthon egy pá­ran, de nem tudom mire vi­szik. Jó lenne úgy közösen... — Magukon múlik, magán is... — Az igaz! Nem mondom, ha egy jó páran gazdák össze­fognánk, meg tudnánk mutat- ni, hogy mi is az a tszcs — je­lenti ki gazdatudattal Sz. M. így, beszélgetve járták a iía_ tárt, a Petőfi birodalmát. Sz. M. látóhatárát, gondolatvilágát már nem a 13 hold korlátozza. Újat látott itt Pátyon, s ez mély nyomokat hagyott lelkü- letében. (lantos)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents