Szabad Nógrád. 1956. szeptember (12. évfolyam. 70-78. szám)

1956-09-15 / 74. szám

SZABAD itfÜGRAD 1956. szeptember 15. ífii&r Bérrendszerünk fogyatékosságairól, a nyugdíjasok helyzetéről, a szakszervezetek kulturális munkájáról tárgyalt a SZOT IX. teljes ülése Befejeződött a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának IX. teljes ülése. A beszámolók és a háromnapos vita értékelésé­ben igazat kell adnunk Gás­pár Sándor elvtársnak, a SZOT elnökének, aki megálla­pította: „Amióta hazánkban a munkásosztály van hatalmon, Ilyen felelősségteljesen még nem tárgyalták a szakszerve­zetek a munkásokat, a dolgo­zókat foglalkoztató legfonto­sabb kérdéseket." Valóban, az ülés lefolyása azt tükrözte, hogy szakszervezeteink — él­ve a Központi Vezetőség júliu­si ülésének határozata által biztosított új, szélesebb lehető­ségekkel, s megfelelve a Köz­ponti Vezetőség bizalmának *— igen komolyan, megnöveke­dett felelősségtudattal láttak hozzá feladataik teljesítéséhez. Ezek közül a dolgozók érde­keinek védelmét tartják je­lenleg a legfontosabbnak. Az ülésen szinte mindenről szó esett, ami a munkások, pa­rasztok, értelmiségiek munká­ját, életkörülményeit érinti; Rérrrn d sv.rr linkről A legnagyobb érdeklődést országszerte á napirend első pontja váltotta ki. Ennek tár­gyalása során Gáspár Sándor, a SZOT elnöke tartott beszá­molót. „A szakszervezetek fel­adatai a dolgozók életkörül­ményeinek megjavításában’’ címmel, majd élénk vita ala­kult Ki. A beszámoló — többek között — részletesen foglalko­zott bérrendszerünk hiányos­ságaival. Melyek ezek? Bérrendszerünk alapvető fogyatékossága — amint Gás­pár elvtárs és a hozzászólók megállapították — az, hogy még nem következetesen szo­cialista jellegű, mivel nem ér­vényesül benne megfelelően a munka szerinti elosztás elve. Hiba, hogy túlzott mértékben alkalmazzák a darabbért ott, ahol a munka jellege nem te­teszi lehetővé a helyes mű­szaki normák megállapítását (pl. a szerelő- és javítómunKák egy részénél) vagy ott, ahol a teljesítmény fokozása a minő­ség rovására megy (pl. végsze­relés). Nem kielégítő a bérta­rifák differenciáltsága sem, emiatt a minőségi, egyedi da­rabokban dolgozó munkások bére nincs aránybab az általuk végzett munka fontosságával és bonyolultságával. A műsza­kiak prémiuma sokszor bizony­talan. Általános hiba, hogy bérrendszerünk még ma is szinte kizárólag a terv meny­nyiségi túlteljesítésére ösztö­nöz, s elhanyagolja a minősé­get és a gazdaságosságot. Ezenkívül a norma- és pré­miumfeltételek nagyon bonyo­lultak. A bérezés helytelen formái, az egyes iparágak Kö­zötti aránytalanságok sok esetben munkaerővándorlás­hoz, egyes szakmákban mun­kaerőhiányhoz vezetnek. Mindez — az ülés részvevői­nek véleménye szerint — a ko­rábbi, túlzott központosítás következménye. Azt, hogy mi­lyen bérezési módszer szüksé­ges eg.v-egy helyen, legjobban az illető üzemben tudják. Ezért a szakszervezetek az! javasolják, hogy az üzemek nagyobb önállóságot kapja­nak. maguk döntsenek az alkalmazható bérrendszer és a munkások besorolásának kér­désében, azaz: lényegében ma­guk osszák fel a megszabott béralapot. Erre a Miniszterta­nács közeljövőben megjelenő rendelete alkalmat ad majd nekik. A f»vní!díikrrdé«>ről Gondosan megtárgyalták az ülésen a nyugdíjasok helyze­tét is. Egyetértettek a küldöt­tek abban, hogy az új nyugdíj- törvény nagy előrelépést je­lentett, de egyes rendelkezései hátrányosak, főleg a régi nyug­díjasok és a mezőgazdasági nyugdíjasok részére. A nyugdí­jak általános emeléséről jelen­legi körülményeink között nem lehet szó, ehhez csak a máso­dik ötéves terv túlteljesítésével teremthetjük meg a kellő ala­pot. A legégetőbb gondok enyhítésére és a hátrányos helyzetben lévő nyugdíjasok megsegítésére azonban a SZOT javasolja a kormánynak, hogy mind a nyugdíjasoknál, mind özvegyeiknél, emelje fel a leg­alacsonyabb — 350 forinton aluli — nyugdíjakat, rendezze a mezőgazdasági nyugijasok, az úgynevezett OMBI-sok igen alacsony ellátását, továbbá a még munkaviszonyban levő nyugdíjasok számára — felté­ve, hogy ez nekik kedvező — tegyék lehetővé, hogy lemond­va jelenlegi nyugdíjukról, munkaviszonyuk megszünteté­sekor az új munkaviszonyban töltött évekre való tekintet nélkül, az új törvény szerint legyenek nyugdíjazva. Megvitatták az első napiren­di pont keretében a különböző munkavédelmi problémákat, határozottan felléptek a túl­zott túlóráztatások ellen, meg­beszélték a lakásépítkezések helyzetét. Ez utóbbival kapcso­latban olyan vélemények hangzottak el, hogy az állami lakásépítkezések mellett meg kell teremteni az üzemek ön­álló, saját erőből történő la­kásépítéseinek módját is. A kulturális munkáról A második napirendi pont a szakszervezetek kulturális te­vékenységével, nevelőmunká­jával foglalkozott. A beszá­molót Cseterki Lajos, a SZOT titkára tartotta. Mind a beszá­molóból. mind a hozzászólások­ból — a gyakorlati kérdések taglalásától most el kell tekin­tenünk — kiemelhetjük azt az elvet, hogy a szakszervezetek kulturális és nevelőmunkája nem korlátozódhat a napi ter­melési feladatok közvetlen se­gítésére, mint ahogyan eddig helytelenül — vallották sokan. — A dolgozók kulturális ne­velése ennél többet, sokkal többet jelent — mondotta Cse- terki elvtárs. — A szakszerve­zeti kulturális munkával széles látókörű, művelt, öntudatos dolgozókat kell nevelnünk. Ez a munka hosszú évek erőfe­szítéseit követeli meg, hatása nem mérhető le naponként kilogrammban, vagy tonnáK- ban, de végső fokon meghozza a termelésben is a maga ered­ményeit: A IX. ülésen körvonalazott nagyszerű feladatok végrehaj­tásához azonban szükséges a szakszervezeti demokrácia to­vábbi erősödése, az alacso­nyabb szervek hatáskörének kibővítése, önállóságának fo­kozása. Ezt is mégvitatták a küldöttek, s végülis megálla­podtak abban, hogy vitára bo­csátják a SZOT einökségéneK határozat-tervezetét a szak- szervezeti demokrácia kiszéle­sítéséről, az üzemi szakszerve­zeti szervek önállóságának, hatáskörének növeléséről; Ü), „Szakszervezeti élet” című rovatunkban, amelyet ezentúl időről időre köziünk ismertetjük maid ezt a határozat-tervezetet, s kérjük olvasóinkat, mondják el véleményüket róla, írják me<j javaslataikat. De többször visszatérünk mén a IX. ülés anyagira is, hiszen ez a Jelentős esemény valóban fordulatot jelent szakszer­vezeteink munkájában, s mi ic segíteni kívánlak az általa meg­jelölt feladatok meqvalösítását. // 13 elép hivatali szobájába, sietősen lecsapja az ak­tatáskáját és a telefonkagyló után markol. Tárcsáz, a jelzés kimegy, s amíg a vonal másik végén nem jelentkeznek, a fa­lon függő Marx, Engels és Le­nin képeit nézi anélkül, hogy látná. Ujjai az asztalon dobol­nak és gondolatban M-né sza­vait idézi: . a fiamon kellene segí- - teni, X elvtárs. Nem tanult a haszontalan és képzeld, elbuk­tatták. Pedig tudjátok ugye, milyen derék, dolgos ember az apja? Legalább arra lettek vol­na tekintettel. .” Na végre! Halló. Az igazga­tó elvtársat kérném ... A párt- bizottságtól ... Szervusz Y elv­társi Itt X beszél. Egy kis ügyet szeretnék veled elintéz­ni, ne haragudj, hogy zavar­lak. Ismered ugye M. Bélát? Harmadikos volt nálatok.;. Igen. az az. amelyiket elbuktat­tatok ..; Na, szóval ennek a fiúnak az apja jó elvtárs, le­het rá építeni, jól dolgozik és ti ezt biztos nem tudjátok;;. Na mondom ugye, hogy nem tudjátok?! Éppen ezért hívta­lak, segíteni kellene a gyere­ken. Értesz engem? Átsegíte­ni ..: De mégis próbáljátok meg, mondom príma káder az apja és ezt figyelembe kell venni... Neem? Nem teheti- tek? .:. Hát nem úgy gondo­lom én csak éppen átcsúsztat­ni .;; Szóval nem lehet? Na mindegy, majd személyesen lemegyek akkor .:: De mégis lemegyek! Nyűgödtabban átbe­széljük úgy. Bent leszel ugye? ... Jó. máris indulok. | eteszi a kagylót. Leül székébe és a naptár lap­jai között motoz. Nem dühös a sikertelen telefonbeszélgetés miatt, hisz jól tudja, hogy „ne­héz emberek” a pedagógu­sok ... Mielőtt indulna Y elv- társhoz, eszébe jut, hogy hol­nap értekezlet. Ceruzát vesz elő és a naptár lapjai fölé ha­jol. Tenyere alól csak ennyi látszik ki: szerda::; Domon- kos... meg az évszám: 1956. Azaz ezerkilencszázötvenhat; l/esidéket" pcoUUüá Technikum igazgatóját, hány ízben raboltak el munkájából értékes órákat a fent említett­hez hasonló telefonpárbajok. Most! Most! Nem két-három évvel ezelőtt. Most, amikor a Nyírségtől Zaláig, a Viharsa­roktól Nógródig, ebben az or­szágban a dolgozó emberek százezrei örülnek az egyre szé­lesedő. terebélyesedő demok­ratizmusunknak. Nyilván nem megy máról holnapra eltávolitanunk a pro­tekció fekélyét, amely most ne­vet cserélve, a „szocialista ösz- szeköttetés” mögé rejtőzött. De el kell távolitani, mert fáj. És először onnan, ahol legjobban érződik, ahol a legtöbbet árt­hat: az iskolákból. A pedagógusok zöme már megkezdte a „műtétet”. De lehet-e munkájuk eredmé­nyes, ha leggyakrabban éppen onnan csörgetik rájuk a tele­font, ahonnan segítséget kelle­ne kapniok, ahonnan a legna­gyobb segítséget remélik. Le­het-e munkájuk eredményes, ha éppen azok kérik „átcsúsz­tatni” egyik-másik tanulót, akiknek legelemibb kötelessé­gük lenne hivatalból és hiva­talon kívül az ilyesfajta ösz- szeköttetés érvényesítése ellen fellépni? És kérdem, mi lesz abból a diákból, amelyik már az isko­la padjaiban megszokja, hogy az ő bizonyítványát telefonon töltsék ki? Hogy áll helyt az életben és építeni, számítani vajon lehet-e rá? A múltban nem volt létjogo­sultságuk ezeknek a kérdé­seknek. De most súlyuk van! Most egy ország holnapjának alakulásáról kérdezünk ezek­kel. S hogy ez a holnap szép legyen, azért elsősorban a kommunisták a felelősek. El­sősorban a kommunisták fel­adata, hogy kiirtsák még az emberek szótárából is ezt a két szót: szocialista összeköttetés; Egy 60 éves nénike ajándé­kot visz a tanítónak és kéri öt: engedje át az unokáját. Csodálnivaló ez? Egyáltalán nem. Nem, mert ez a nénike egy másik világban nőtt feb Egy olyan világban született és élt, amelyiknek legfelsőbb rétegét éppen az összeköttetés, a protekció tartotta magasban; És ez a nénike már nem tud más lenni. Ne várjuk tőle, hogy 60 éves fővel más legyen. De ne is ítéljük el! Az öntudatos pedagógus úgyis visszautasítja ajánlatát és ez elegendő lecke a nénikének. Bár lehetséges, hogy nem érti meg a „világ fordulását”, de máskor bizo­nyára nem megy hasonló ké­réssel a tanítóhoz. Ha egy pártbizottság munka­társa, vagy egy gazdasági veze­tő, „tekintélyét” veti latbaj hogy .ötcsúsztasson” valakit. Ez már — éles ellentétben az előbbivel — elítélendő, meg­vetendő kísérlet. És az ilyen kísérletek méltán keserítik meg a becsületes dolgozó em­berek szájaízét. TM" ire van szükség? Széles- A körű társadalmi össze­fogásra. A pedagógus merje elmondani, ha tőle protekciót kérnek, még akkor is. ha va­lahonnan „fentről” jön a „rendelés”. Mondja el bátran, hadd tudják meg az emberek, hogy egyes elvtársaknak mi mindenre futja idejükből. És a tömegek akkor 1— és csakis akkor! — hatásosan tudják majd ellenőrizni vezetőik mun­káját. Ha ez az ellenőrzés és bírálat nem hiányzik, akkor nyugodtak lehetünk: zavarta­lan lesz a pedagógus munká­ja és a bizonyítványok sorsa ott. ahol kell, az iskola pad­jaiban dől el. “ Kiss Gy. János Egy kedves esemény Levél a diákotthonból * X-et és Y-t helyettesítettem a valódi nevek helyébe, mert talán X elvtárs belekapaszkod­na abba. hogy nem a képeket nézte, mikor telefonált, az ak­tatáskát sem csapta le siető­sen az asztalra, és nem moto­zott a naptár lapjai között. Csak ezért szóval csak az úgy­nevezett „köret” kedvéért tet­tem. A fent leírt epizód veleje azonban — és ez a fontos! — színtiszta, megtörtént, szomorú valóság. Manapság ezt „szocialista összeköttetésnek” nevezik::. '!/’alaki a Salgótarjáni Álla­mi Áruházban nagyon ta­lálóan mondta a minap: ná­lunk olyan divat a szocialista összeköttetés, mint a krepp­talpú cipő. És aki kételkedik ebben, kérdezze csak meg Bor­sos elvtársat, a Salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Gebhardt József né. a salgó­tarjáni leánydiákotthon veze­tője kedves eseményről ír le­velében. A diákotthon nyerte el az 1955—1956-os tanévben a tanulmányi vándorzászlót. Ke- rényi Henriette IV. osztályos gimnáziumi tanuló, aki diák­társai nevében örömmel vette át a vándorzászlót elmondta, hogyan sikerült ilyen ered­ményt elémiök: „Mér a tanév elején nekilát­tunk a komoly munkának. Ta­nulócsoportokat alakítottunk, melyeket a legjobb tanulók ve­zettek. A tanulófelelősök nem­csak a fegyelmet biztosították a tanulási idő alatt, de rend­szeresen ellenőrizték és segí­tették a csoportok munkáját, így például Barna Irén gimná­ziumi tanuló kémiából, mate­matikából, de a többi tantár­gyakból is bármikot szívesen segített társainak. Szoó Irén. aki a múlt tanévben végezte a gimnázium IV. osztályát szin­tén sokat segített diáktársaiéi bár érettségi előtt állt és ne­ki Is sokat kellett tanulniat Jeskó Zsuzsanna és Bagyinszki Margit egy fokkal javítót- ták a tanulmányi eredményü­ket, Calli Ildikó segítségéveU Győri Lívia a Közgazdasági Technikum IV. osztályos tanu­lója Kaposvári Katalinnak se­gített sokat a tananyag köny- nyebb megértésében. Ennek a kölcsönös segítségnek köszön­hetjük jó tanulmányi eredmé­nyünket és a vándorzászlóti Az elmúlt év tapasztalatait fel­használva az idén még jobb eredményt szeretnénk elérni és ismét elnyerni a vándor- zászlót.’’ Szerkesztőségünk sok sikert kíván a diákotthon lakóinak, vezetőinek $ cél eléréséhez. \ vulkánikus közel ti Cserhát hegység Bészma hegyének délkeleti oldalán terül el a zsunyi Dózsa termelőszö­vetkezet 40 holdas szőlője. Az ültet­vény egyik vége a völgybe, a másik pedig majdhogy a hegy ormáig nyú­lik. A homdkos, Iköves, siker talajon szépen dlszlik a szőlő. Itt terem a megyeszerte híres, kitűnő, tüzes, erős, kellemes ízű zsunyi bor. Sok ezer, üdezöld levélzetű, karóhoz kötözött szőlőtőke érleli most gyümölcsét. A szölöbogyókban egyre gyűlik a nemes nedv;;: A terméskőből épített borháztól tágas földút vezet a „bőrgyárba”. Az út jobboldalán Saszla tőkék sorakoz­nak. A barna tőkéken liláspiros für. tök csüngnek. Napsugaraik cikáznak az érő bogyókon, hogy még piro­sabbra csókolják azokat. Csakúgy villog róluk az életöröm. Bársonyos héjuk alatt cukornál édesebb nedv gyülemlett fel, s majd a megrepedé- sig duzzasztotta már a kívánatos sze­meket. Ebből a szőlőfajtából — mely ép­pen ez időszakban érik. — sok van. Fürtjei középnagyok, bogyóik göm­bölyűek, vékony, de erős héjúak, hú­sosak, bőlevüek, Ikellemes' zamatúaik. Boruk ha jól megérik — már pedig most jól megérik — jó asztali bor. Kedvderítö, mint a többi jó bor. S az ilyen éppen a dolgozók asztalára Való, oda bizony! Elvégre olyan a magyar ember, hogy ha öröme van, iszik, ha bánata van, iszik, tehát min­dig iszik. Persze csak jó bort, azt is mérsékelten, hogy az egészségben kár ne essék! Távolabb, a kékszínü, hamvas, Othelló szőlőfürtök vonják magukra a figyelmet. Ebből állítják elő a sö­tét, szépszínű, savanykásizü vörös­bort. Amott, a délre néző lejtőn az olt- ványszölök között szórványosan Leányka tőkék is láthatók. A tőkék tele vannak fehéressárga színű für­tökkel. Némelyikük maguk elé von­ták levélpalástjukat, hogy elrejtőzze­nek a ’kíváncsi férfiszemek élőt Amint látjuk, a „bőrgyárban” jól halad a tervteljesítés. S reméljük, nem lesz hóvégi hajrá... A lejtő tetején — ahonnan egyéb­éként belátni az egész területet — vé­kony, magas férfi áll. Épp most emeli szeméhez a távcsövet, hogy végigfür­késsze az ültetvényt. Karján az el­maradhatatlan fokos lóg. Ez az em­ber Szabó János, ő a szőlő csősze. Most, a szüret küszöbén őrködni kell a termés felett, mert már egyikét hí­vatlan vendég csak úgy véletlenül betévedt a szőlőbe. A távcsövet most a szőlőbe nyúló alkácliget felé irá­nyítja, ah q emberek készítik a szal- mafedeles csőszkunyhólcat. hl Rrnboffil közöli élénk beszélgetés folyik, közben kötik a zsvppot. Köz­tük látni Gömöri Henrik megyei fő­agronómust is. Neki magyaráznak oly szaporán. — No, milyen változást vesz észre a szőlőben? — fordul Gömöri felé a derék, borostásarcú Bercsényi Ká­roly, aki egyébként mestere a szőlé­szetnek. Gömöri végigjáratja tekintetét a szőlőn. Megelégedés látszik arcán. — Szépért bekapálták a szőlőt. A sorközök gyomtalanok. Erősebbek a vesszők, szép zöldek a levelek, meg jobb lesz a termés is, mint tavaly ... — Azt meghiszem — veti közbe az őszhajú H moga János s lassan, méltóságteljesen ő is végigjáratja te­kintetét az ültetvényen. — Több lesz, mint 400 hektó — állapítja meg szak­értőén. Régi seőlőmunkás már ö.. < — Hátha még esőt kapnánk — kapcsolódik a beszélgetésbe a zsup- pot kötő fiatalember. Juhász József. — Teltebbek lennének a bogyók, több lenne a bor..» — Majd csak megjön az eső is — szólal meg Gömöri, s a hegycsúcs fö­lött tornyosuló sötét felhőre mutat, amely immár eltakarta a nyugovóra térő napot. — Ideje — jegyzik meg egyszerre az emberek, s néhány percig figyelik az esőtől terhes felhők vonulását. Bercsényi Káróly töri meg a csen­det. — Mondja már — fordul Gömöri- hez — igaz lenne, amit az újság ir7 Gömöri kérdően néz rá. — Azt írja az újság, hogy azok a szövetkezetek, amelyeknek jó brruk van, saját termésű bőrük, azt palac­kozhatják és az ilyen borokat forga­lomba is hozhatják. — Igaz bizony — válaszolja Gö­möri. — De még mennyire, hogy igaz! Sőt a szövetkezetek saját név­jegyüket is ráragaszthatják a palac­kokra. Nagy szó ez.-., — Bercsényinek mosolyra nyílik a szája: — Akkor még se lenne butaság, ha mink is palackoznánk a bort. Csak üveg ikellene hozzád meg névjegy ... ■— Meg egy jó borászati szakember — toldja meg a szót az egyik emberi — TósOki, a szőlő volt gazdája is így értékesítette a bort, de nem itt az országban, hanem külföldön, a néme­teknél. Sók pénzt kapott érte, többet, mintha hordóban árusította volna, — magyarázza a szőlőtőke tövében ülő Homoga bácsi. — A mi borunkat érdemes palac­kozni, vetekszik a tokaji bordkkal. A Delaware 12.5, az oltványok borai pedig 11 maligand fokosak — mond­ja büszkén Bercsényi. — Tudják mit — szól Gömöri az emberekhez — adják elő terveiket a közgyűlésen, s ’kérjék hivatalosan a borpalackozás engedélyezését. Meg­éri, jól jár a szövetkezet, meg az ál­lam is, végső soron pedig az ipari munkások', mert jó bort ihatnak. Ebben egyeztek meg. amikor elvál­tak egymástól. Az emberék hozzálát­tak a csőszkunyhó elkészítéséhez, de épp, hogy befejezték a munkát, le­zúdult az eső. Behúzódtak a kuny­hóba, s a szüret előtt elvégzendő fon­tos munkákról, az edények kisúrolá­sáról, az üres hordók kénezéséről be­szélgették, hiszen az egészséges bor előfeltétele a tisztaság. •.. Mi pedig bízunk abban, hogy meg­valósul a zsunyiak terve, s a tarjáni munkások asztaláról nem fog hiá­nyozni ünnep, s hétköznapökon sem a kiválóízü. tüzes, s egyben üdítő zsunyi asztali bor. Lantos László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents