Szabad Nógrád. 1956. szeptember (12. évfolyam. 70-78. szám)
1956-09-12 / 73. szám
2 SZABAD >0«.RÁI> 1956. szeptember 18. A Minisztertanács határozata a mező gazdasági szövetkezeti mozgalom fejlesz téséről A Minisztertanács a mező- gazdaság szocialista átszervezésének előmozdítása, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeti csoportok gazdálkodásának fejlesztése, valamint a földművesszövetkezeti mozgalom kiszélesítése és az egyszerű termelői társulások fejlesztése érdekében az alábbiakat határozza: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok gazdasági megerősítéséről I A Minisztertanács a ter* melőszövetkezetek közös gazdálkodásának minél gyorsabb megalapozása érdekében javasolja a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek. hogy — a minta-alapszabálytól eltérően — az alábbiak szerint gondoskodjanak a belépők által bevitt állatállomány és egyéb vagyontárgyak elszámolásáról. a) A bevitt tehén, üsző, kcca és takarmány ellenértékét — a közgyűlés határozata alapján — a bevitelkor egy összegben kifizethetik. A tehén, üsző és koca ellenértékéből a fel nem osztható szövetkezeti alap növelésére 10—20 százalékot vonjanak le. a bevitt takarmány ellenértékét pedig levonás nélkül fizessék ki. A közgyűlés határozhat úgy is, hogy a bevitt takarmányt a termelőszövetkezet egy-két éven belül természetben visz- szaadja. b) A bevitt vetőmag ellenértékét — a közgyűlés határozata szerint — minden levonás nélkül természetben, vagy pénzben megtéríthetik. c) Ha a termelőszövetkezeti tag a háztáji gazdasági szükségletét meghaladó gazdasági épületét a termelőszövetkezetnek önként átadja, ennek ellenértékét a tulajdonossal való kölcsönös megegyezés alapján a termelőszövetkezet a felértékelés után levonás nélkül egv- szerre kifizetheti. Erre a célra a termelőszövetkezetek beruházási hitelt vehetnek igénybe. d) Ha a belépő egyéni gazdálkodó szőlőt, vagy gyümölcsöst visz be a termelőszövetkezetbe és a beléoést megelőző négy éven belül újratelepítést, vagy 20 százaléknál nagyobb pótlást végzett, annak költségeit vissza nem térítendő állami támogatásból a tag részére fizessék ki a termelőszövetkezet által végzett szőlő- és gyümölcstelepítések után nyújtott állami támogatással azonos feltételek mellett. O Ha a termelőszövetkezet * a bevitt tehén, üsző, koca és takarmány 1/a) pont szerint téríthető ellenértékét saját erejéből nem tudja kifizetni, az érvényben levő hitel- feltételek szerint megfelelő hitelt kell részére folyósítani. Q A termelőszövetkezetek szarvasmarha (tehén, üsző) és sertés tenyészállatokat közvetlenül vásárolhatnak állami, kísérleti, tan- és cél- gazdaságoktól, az Állatforgalmi Vállalattól, a termelőszövetkezetektől és egyéni termelőktől. Az állami, kísérleti, tan- és célgazdaságoktól vásárolt tenyészállatok ellenértékét az állami gazdaságok eladási árain kell kifizetni, illetőleg lehet meghitelezni. E gazdaságoktól közvetlenül vásárolt tehenek, üszők és egyéb tenyészállatok után biztosítani kell az eddig engedélyezett ártámogatást. A közvetlen vásárlás útján szerzett tenyészállatoknak más megyébe való elszállítását a megyei, járási és községi tanácsi szervek nem akadályozhatják. A A mezőgazdasági terme* lőszövetkezetekben a földjáradék kifizetését az alapszabály értelmében továbbra is kötelezőnek kell tekinteni, azonban r> minta-alapszabálytól eltérően abból a földadót levonni nem lehet. A földjá- radékot azoknak a tagoknak is ki kell fizetni, akik a termelőszövetkezetbe saját földdel léptek be. de előrehaladott koruk, vagy egészségi állapotuk miatt a közös munkában részt venni nem tudnak. A közös gazdaságba bevitt szőlő és gyümölcsös esetében — annak minőségétől és állapotától J függően — általában az egyéb I terület után fizetett földjáradék két-háromszorosát kell fizetni, kivéve, ha a telepítés költségeit a termelőszövetkezet a belépő tag részére az 1/d pont alapján megtérítette. A közgyűlés úgy is határozhat, hogy a bevitt szőlő után a termelőszövetkezet a földjára- dékot borban adja ki. Haszonbérelt föld bevitele esetén a termelőszövetkezet földjáradékot nem fizet, köteles azonban a szerződésben kikötött haszonbért a föld tulajdonosának (haszonélvezőjének) megfizetni. ^ A Minisztertanács a ter* melőszövetkezetek építőanyag ellátásának megjavítása érdekében az alábbiakat határozza: a) Kötelezi az építésügyi minisztert, valamint az Országos Tervhivatal elnökét, hogy a termelőszövetkezetek építőanyag-ellátását (vasbetongerenda. cement, tégla, mész, fenyő- és lombfűrészáru, fe- nyő-gömbrúd. tetőfedő anyag stb.) szeptember 30-ig hozza arányba a többi népgazdasági ág építőanyag ellátásának mértékével és ütemével. A termelőszövetkezetek anyagellátását a továbbiakban is a többi népgazdasági ág építkezései anyagellátásával egy szinten kell tartani. Közös létesítmények építése esetén a termelőszövetkezeti csoportokat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel azonos építőanyag-ellátásban kell részesíteni. b) Az Országos Tervhivatal elnöke az országos erdészeti főigazgatóval együtt gondoskodjék arról, hogy a termelőszövetkezetek 1956-ban az előirányzott 30 000 köbméter építkezési faanyagon felül további 20 000 köbméter hazai termelésből eredő faanyagot kapjanak. c) A város- és községgazdálkodási miniszter a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok építkezéseihez az 1956. év végéig folyamatosan biztosítson 1 millió kéve száraz nádat és 500 000 négyzetméter nád- pallót. d) Lehetővé kell tenni, hogy a termelőszövetkezetek az építkezéshez szükséges faanyagot a belkereskedelmi szervek kikapcsolásával közvetlenül az állami erdőgazdaságoktól és az Országos Erdészeti Főigazgatóság értékesítő vállalatától — kiskereskedelmi áron — szerezhessék be. A termelőszövetkezetek építési faanyagjszükségletét az Országos Erdészeti Főigazgatóság értékesítési tervében kell előirányozni. e) A földművelésügyi és az építésügyi miniszter, valamint a SZÖVOSZ igazgatósága elnöke a 39/1954 (VII. 15 ) MT számú rendelet végrehajtása érdekében szeptember 30- ig dolgozzák ki és adiák ki azokat az intézkedéseket, amelyek elősegítik, hogy a mező- gazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok, illetőleg az őket kiszolgáló földművesszövetkezetek az eddigieknél nagyobb mértékben foglalkozzanak építőanyagok előállításával (tégla. cserép, mészégetés. nád- és szalmapalló készítés, kör- és szalagfűrészelés stb.) f) A termelőszövetkezeti építkezéseket vasvázas szerkezetek gyártásával és felhasználásával is segíteni kell. A kohó- és gépipari miniszter és a földművelésügyi miniszter 1956. szeptember 30-ig állapodjanak meg a gyártáshoz szükséges anyag biztosítása érdekében. ^ A földművelésügyi mi* niszter segítse e’ő. hogy a termelőszövetkezeti éoítések . fokozása érdekében több ter- | rnelőszövetkezet közös építő-1 brigádot szervezzen. Abban a kérdésben, hogy a közös építőbrigád munkája munkaegység-jóváírással, vagy munkabérben számolják el, az építtető termelőszövetkezet közgyűlése határozzon. Munkabér alapján történő elszámolás esetén, a Magyar Nemzeti Bank engedélyezheti, hogy a munkabért a létesítményekre engedélyezett hosszúlejáratú beruházási hitelből egyenlítsék ki. A termelőszövetkezet építőbrigádját — kölcsönös megsegítés keretében — más termelőszövetkezet részére átengedhetik. Ilyen esetben az építőbrigáddal nem rendelkező termelőszövetkezet részére az építőbrigád munkabéreinek kifizetésére hitel folyósítható, s az így végzett építőipari munka forgalmiadcsnentes. Azok a termelőszövetkezetek. amelyek saját építőbrigádot alakítani nem tudnak és közös építőbrigád sem áll rendelkezésükre, termelőszövetkezeti építkezéseiknél magánkisiparosok munkáját is igénybe vehetik értékhatárra való tekintet nélkül. Abban az esetben, ha a termelőszövetkezet az építkezési költségeket saját erejéből fedezi, az építő kisiparosok részére a velük kötött megállapodás alapján fizethető a munkabér. , 7 A termelőszövetkezetek * * fával való ellátását saját kitermelés útján is javítani kell. aj Az érvényben levő rendelkezéseknek megfelelően a termelőszövetkezeteknek — kérésükre — használatba kell adni az olyan 50 katasztrális holdnál kisebb állami erdőket, amelyek a termelőszövetkezet területén belül vannak és nem véderdők. A termelőszövetkezetek használatába lehet adni az olyan véderdőnek nem minősülő 50 katasztrális holdnál kisebb állami erdőket is. amelyek a termelőszövetkezet területével érintkezőén helyezkednek el. A termelőszövetkezetek használatába átadott erdőkben a gazdálkodást az általános erdőgazdasági elvek alapján az Országos Erdészeti Fő- igazgatóság felügyelete mellett kell végezni. b) Azoknak a termelőszövetkezeteknek, amelyek erdővel nem rendelkeznek, lehetővé kell tenni, hogy a legközelebbi állami tulajdonban vagy kezelésben levő erdőből — a tervszerű fakitermelés keretében — az erdőgazdaság irányítása és felügve’ete mellett indokolt gazdasági szükségletük mértékéig, fakiterme'ést végezzenek és a részükre szükséges fát az érvényes kiskereskedelmi áron az erdőgazdaságtól megvehessek. Ezeket a vásárlásokat is az erdőgazdaságok, a helyi értékesítés keretében kötelesek megtervezni. c) A termelőszövetkezetek erdöhasználatának rendezésével és a faanyag közvetlen értékesítésével kapcsolatos rendelkezéseket az országos erdészeti főigazgató — a földművelésügyi és a belkereskedelmi miniszterrel egyetértésben — 1956. szeptember 30-ig adja ki. Q Az olyan 50 kát. hold- * nál kisebb állami tulajdonban levő nádasokat, amelyek a termelőszövetkezet területére esnek, vagy azzal határosak — amennyiben a termelőszövetkezetek kérik — 1956. október 1-ig részükre át lehet adni nádkitermelés és feldolgozás végett. Az átadással kapcsolatos viták esetén a megyei tanács végrehajtó bizottsága dönt. A város- és községgazdálkodási miniszter gondoskodjék arról, hogy a Velencei, a Fertő-tavon levő valamint más nagyobb nádasokból a vállalatok által ki nem termelt területeket elsősorban termelőszövetkezetek fö’dművesszövetkezetek, valamint a termelői társulások kapiák meg természetbeni részesedéiért történő nádkitermelésre. Q A földművelésügyi *niniszter tegye lehetővé, hogy a termelőszövetkezetek —1 a növényvédőállomások, illetőleg a gépállomások gépparkjából — még a folyó évben univerzál traktorokat (Zetor) és pótkocsikat vásárolhassanak. 1957-től kezdődően az éves népgazdasági tervekben kell biztosítani a mezőgazdasági termelőszövetkezetek részére az univerzál traktorokat és a hozzávaló pótkocsikat. A traktorokhoz biztosítani kell az üzemanyagot és az alkatrészeket. A vételárat az átvételnél történő műszaki felértékelés alapján, a használhatósági fok és a termelőszövetkezetekre érvényes új beszerzési ár alapján kell megállapítani. A közlekedés- és postaügyi miniszter a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben tegye lehetővé, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az alapszabályszerűen gaz- dá’kodó termelőszövetkezeti csoportok az 1956. évi tervben előirányzott mennyiségen felül további 150 új tehergépkocsit vásárolhassanak. Az univerzál traktorokat és tehergépkocsikat azoknak a termelőszövetkezeteknek kell iuttatni. amelyek azt saját erőből vásárolják meg. I í) A mezőgazdasági ter* melőszövetkezetek és terme1 őszövetkezeti csoportok a tehergépkocsival történő áruszállításnál minden vonatkozásban az állami vállalatokkal és a földművesszövetkezetekkel azonos e1 bírálás alá esnek. Tehát saját tehergépkocsijaikkal 50 kilométeres körzetben áruszállítást minden korlátozás nélkül végezhetnek. A termelőszövetkezetek állandó piaci elárusító helyükre — bármely városba — távolságra tekintet nélkül szállíthatják saját termelvényeiket, valamint tagjaik háztáji gazdaságainak és más termelőszövetkezeteknek termelvényeit nyers vágj' feldo1gozott állapotban. Más termelőszövetkezetek részére történő szállításoknál a gépkocsi csak TEFU menetlevéllel közlekedhet és az érvényben levő TEFU díjtételeket ke’l alkalmazni. Ezenfelül az év bármely szakában körzethatár-korlátozás nélkül szállíthatnak primőrárukat. gvorsan romló termékeket, valamint hízott állatokat. A fentiekben nem említett, elengedhetetlenül sürgős esetekben a mezőgazdasági termelőszövetkezet, illetőleg termelőszövetkezeti csoport e’nö- kének írásbeli igazolása alapján a termelőszövetkezetek a körzethatáron túl is végezhetnek teherszállítást az általános közlekedési szabályok megtartásával. A mezőgazdasági ter* melőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok árutermelésének növelését a közös értékesítés előnyösebbé tételével az alábbiak szerint kell elősegíteni. a) Biztosítani kell, hogy a termelőszövetkezetek jó minőségű saját termelésű boraikat és gyümölcspálinka termékeiket palackozhassák s abban az esetben, ha a márkázási előírásoknak megfelelnek, saját márkájukkal elássák és forgalomba hozzák. A Minisztertanács engedélyezi, hogy az állami és szövetkezeti vendéglátóipar közvetlenül a termelőszövetkezetektől is vásárolhasson bort. A belkereskedelmi miniszter és a SZÖVŐSZ igazgatóságának elnöke erre vonatkozóan a szükséges intézkedéseket tegve meg. A termelői borkimérés! engedélyek kiadását a községi (városi) tanácsok végrehajtó bizottsága kereskedelmi szakigazgatási szerveire kel] bízni. A terme’ős/öve^ezeteknek telenhelvíikön poharazás! engedélyt is kell adni, telephelyükön kívül a poharazási engedély csak indokolt esetben adható ki. Ezen túlmenően állami pincék használatba adásával is elő kell segíteni a termelőszövetkezetek borértékesítő tevékenységét. b) Meg kell engedni, hogy a termelőszövetkezetek a közös és a 'háztáji gazdaságból származó tejnek a beadására és értékesítésre előírt mennyiségen felüli részét saját tejfel- dolgozó üzemeikben feldolgozhassák, abból sajtot és vajat készíthessenek. A tejfeldolgozó üzemek kiszélesítésére a termelőszövetkezetek részére megfelelő gépeket kell rendelkezésre bocsátani. Az élelmiszeripari miniszter gondoskodjék arról, hogy a termelőszövetkezetek kérésükre — az évszaktól és az ipari jellegtől függetlenül — a szerződés alapján átadott tej után 40—60 százalék fölözött tejet vagy irót és savót kapjanak visszatérítés ellenében. A szerződött tej ellenértékének 30 százalékát a terme1 őszövetkezetek részére árelőlegként az előlegszámlára ki lehet fizetni. c) A belkereskedelmi miniszter a SZÖVOSZ igazgatósága elnökével és a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben biztosítsa, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok 1956. október 1-től kezdődően a közös és a háztáji gazdaságból származó termékeiknek a beadási, értékesítési és szerződéses kötelezettségen felüli részére vonatkozóan szállítási szerződést köthessenek közvetlenül a kiskereske- de’mi, vendéglátóipari és az üzemélelmezési vállalatokkal, valamint az üdülőkkel, a kórházakkal és az üzemi konyhákkal. d) A termelőszövetkezetek számára lehetővé kell tenni, hogy exportminőségű termékeiket a közvetítő kereskedelem kikapcsoláséval közvetlenül külkereskedelmi vállalatoknak adják el. il'etve velük kössenek szerződést. Az exportra kerülő cikkeket, amennyiben az előírt követelményeknek megfelelnek, a termelőszövetkezet saját márkázásával láthatja el. e) A termelőszövetkezetek részére biztosítani kell a nagybani értékesítéssel járó előnyöket. Az élelmiszeripari, a begyűjtési, a belkereskedelmi és a külkereskede’mi miniszterek dolgozzák ki a nagybani értékesítésnél alkalmazandó magasabb árak rendszerét. A magasabb ár megilleti a termelőszövetkezeti csoportokat és a termelői társulásokat is. 12 A begyűjtési miniszter * 1956. december 31-ig adja át a termelőszövetkezeteknek azokat a helyi jelentőségű, kisebb raktárakat, amelyek a termelőszövetkezetek területén vannak. Amennyiben a Begyűjtési Minisztérium szervei és a termelőszövetkezetek a raktárátadásban nem tudnak megegyezni, a vitás esetekben a begyűjtési miniszter és a földművelésügyi miniszter együttesen döntsenek. IQ Az alapszabály szerint * gazdálkodó termelőszövetkezeti csoportok, ameny- nyiben gazdaságuk valamelyik ágában a mezőgazdasági termelőszövetkezetekéhez hasonló közös termelési tevékenységet alakítanak ki — a közös termelési tevékenységgel kapcsolatosan — ugyanazokra a kedvezményekre jogosultak, mint a népgazdasági termelő- szövetkezetek (beadás, adó, hitelfeltétel, gépállomási munka- díj). Az alapszabály szerint gazdálkodó termelőszövetkezeti csoportoknak közös tevékenységük előmozdítása érdekében ugyancsak meg kell engedni segéd és feldolgozó üzemek létesítését saját közös ter- melvényeik. illetőleg tagjaik termelvényeinek feldolgozására. 1 zL A tewnelőszövetkeze* tek 1955. október 31-én fennálló közép és hosszúlejáratú hiteltartozását a következők szerint keil rendezni: a) A termelőszövetkezetek hitelállományát egységesen évi 1 százalékos kamatozású, 25 éves hitellé kell átalakítani. E hitelek lejáratát úgy kell megállapítani, hogy a termelőszövetkezetek hite1 állományuknak évenként mintegy 4 százalékát fizessék vissza. b) 1955. november 1. után folyósított és folyósításra kerülő beruházási hiteleket egységesen 1 százalékos kamat mellett kell folyósítani. A folyósításra kerülő hitelek lejáratát az amortizáció és a termelőszövetkezetek teherbíróképességének messzemenő figyelembevételével kell megállapítani az alábbiak szerint. I. Épületek, építmények, telkesítés, talajjavítás 20— 35 év. II. Gépek, berendezések, felszerelések, igás- és tenyészállatok, új termelőszövetkezetek részére alapítási hitel 5—15 év. Az I. pontban felsorolt hitelek lejáratát a Magyar Nemzeti Bank úgy állapítsa meg, hogy a visszafizetés általában a negyedik évben, a II. pontban szereplő hiteleknél pedig a második évben kezdődjék. Az egyéb célokra folyósított hitelek visszafizetési feltételeit a Magyar Nemzeti Bank a Földművelésügyi Minisztériummal együtt állapítsa meg. c) Annak a termelőszövetkezetnek. amely a felvett hiteleket a Magyar Nemzeti Bankkal kötött megállapodás szerinti lejáratnál korábban fizeti vissza, és az állam iránti egyéb természetbeni és pénz- beni kötelezettségeit teljesíti, kedvezményképpen a fennmaradt hitelállományt az eredetileg esedékessé vált hitelen felül visszafizetett összeg 25 százalékának megfelelő további összeggel kell csökkenteni. d) A termelőszövetkezetek eladósodásának megakadályozása érdekében az egyes termelőszövetkezeteknek csak annyi hitelt lehet folyósítani, amennyinek évenkénti törlesztési hányada nem haladja meg a tagok között kiosztásra kerülő természetbeni és pénzbe- ni részesedés 15 százalékát. Ennek módozatait a Magyar Nemzeti Bank elnöke a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza. A Magyar Nemzeti Bank kivételesen indokolt esetben ettől eltérhet. A folyósítható hitel összegének megállapításánál a termelőszövetkezet saját erőből történő új beruházásait is figyelembe kell venni. e) A Magyar Nemzeti Bank a beruházási tartalékszámlán levő összeget a termelőszövetkezet kérelmére üzemviteli célra is kiadhatja, abban az esetben, ha a beruházási hitelek esedékes részletének visz- szafizetése egyébként biztosítva van. /) A Minisztertanács felhatalmazza a Magyar Nemzeti Bank elnökét, hogy a fö’dmű- velésügyi miniszterrel egyetértésben szabályozza a termelőszövetkezetek hitelellátásá- nav rendszerét. 1^ A termelőszövetkezetek úi gyümölcsös telepítéseinek gépi forgatással történő talajelőkészítését 1956. szeptember 1-től kezdődően vissza nem térítendő állami támogatásból kell biztosítani. A visz- sza nem térítendő állami támogatás igénybevételének feltételei megegyeznek az új szőlőtelepítések a’á történő gépi forgatag feltételeivel. 16. A Minisztertanács kö- * te'ezi az illetékes minisztereket arra. hogy a termelőszövetkezetek által a szerződéses kötelezettségeik teljesítésére átadandó termények és termékek ellenértékének 30—40 százalékát a felügyeletük alá tartozó szervek és vá'lalatok árelőleg címén a Magyar Nemzeti Banknál vezetett előlegszámlára átutalták. Ebbe az összegbe a termelési szerződés szerint járó pénzbeni előleget is be kell számítani. A Minisztertanács engedé- 'vezi, hogy a Magvar Nemzeti Bank a termelőszövetkezeteknek rövidlejáratú hiteit folyósítson munkaegység-előlegre. 17. A begyűjtési miniszter a belvízkárok miatt súlyos gazdasági hely. zetbe került termelőszövetkezeteknél az 1956. évre kivetett hízottsertés beadási kötelezettség egy részét, szövetkezetenként! elbírálás alapián. a kár arányának megfelelően töröl, ie. A fennmaradó rész teljesítését — figyelembe véve a termelőszövetkezet gazdasási helyzetét — szükség esetén három évre hosszabbítsa meg. \ terület utáni hízottsertés beadás és a szerződéses sertés- bizla'ás teljesítésének valamiét 07 áúatáilománv áttelel- (Folytatás a 4. oldalon)
