Szabad Nógrád. 1956. augusztus (12. évfolyam. 61-69. szám)
1956-08-18 / 66. szám
6 SZABAD NOCrXd 1956. augusztus 18. JL rts Iltis társadalmi szerepéről II. Vallás és tudomány Az egyház történelmileg a tudomány kíméletlen üldözője volt. elsősorban azért, mert a vallás és a tudomány kibékíthetetlenül ellentétes fogalmak. Az éles szembenállás oka, hogy a vallásos nézetek a tudománnyal ellentétesen keletkeznek és ha a valóság tényei ellentmondanak az egyházi dogmáknak, ez egyáltalán nem zavarja az egyház képviselőit. Szerintük nem az az elsődleges, hogy megismerjük a minket körülvevő világot, hanem éppen ellenkezőleg, annak „teremtőjét”, Istent kell megismernünk, szemlélnünk. Ezért üldözte az egyház Gal- lileit, aki a föld mozgásáról mert írni. ezért kellett meghalnia Giordano Brúnónak, mert a világ végtelenségét hirdette, Vanininek kitépték a nyelvét és megégették, mert hitt az anyag örökkévalóságában. Campenellát huszonhét évre börtönbe vetették, mert támadni merte Aristoteles tekintélyét, De Dominist, aki a szivárványt először igyekezett természettudományosán megmagyarázni, életfogytiglani börtönre ítélték és még számtalan tudóst lehetne említeni a történelemből, aki az egyház üldözésének áldozata lett. IX. Pius pápa például kijelentette München-Freysing érsekhez írott levelében, hogy „.;. nem szabad mást kutatni, mint ami Kristus által taníttatott, aki számunkra nem parancsolta másnak a kutatását, mint amit tanított.;.” Napjainkban az egyház félve, hogy a tudomány haladásával felvilágosult tömegeit elveszti, látszólag megtagadja tudományellenes múltját és igyekszik a kultúra, a tudomány és művészet hívének beállítani magát. Különösen megmutatkozik ez a teremtés bibliai mítoszánál, ahol tagadni igyekeznek azt az álításu- kat. amit nemrég még az iskolában a gyermekeknek is tanítottak, hogy a világot isten 6000 évvel ezelőtt teremtette. Pár száz évvel ezelőtt, a XVI. sz. végén XIII. Gergely pápa még azt nyilatkoztatta ki, hogy a világ teremtése Krisztus születése előtt 5199 évvel történt. Ma már kénytelenek elfogadni a világ évmilliós fejlődésének elméletét. De ugyanúgy kénytelenek elfogadni az ember állatvilágból való származásának elméletét is, azzal a különbséggel, hogy a „lelke” az isteni teremtés műve volt. XII. Pius pápa a szentszéki akadémia előtt a világmindenségben végbemenő folyamatokról azt mondotta, hogy: „Első pillantásra valóban csodálat forrása annak a megállapítása, hogy a változások tényének felismerése mint nyert mindig szélesebb és szélesebb alapot mind a makrokozmoszban, mind a mikrokozmoszban, a tudomány új és új eredményei nyomán, ilyen módon új bizonyítékokkal erősítve meg He- rakleitos tételét: minden folyik, panta rhei!” Csakhogy a változó világban kell lenni egy abszolútnak, egy mozdulatlannak. Ez pedig isten. A változások tehát szerintük nem a dialektikus fejlődés, hanem isten létezésének bizonyítékát jelentik. És változatlanul hirdetik, hogy a vallás a tudomány fölött áll, a tudomány a vallás tételeit igazolja. Ahol pedig a tudomány még nem ért el megdönthetetlen érveket, ott továbbra is a bibliai legendák uralkodnak. Tagadják, hogy a világ megismerhető, mert a vallás a világot a tudományra nézve „örökre megközelíthetetlen oldalról" vizsgálja. Ez a régi viszonyok védelmezőinek kedvez. De amikor az egyház a kultúrát terjesztette, haladó módon a történelem folyamán, akkor is a kizsákmányoló osztályok érdekében tette. Erre már a termelési tapasztalatok terjesztése miatt is szükség volt.: ; Az egyházi reakció létezésével napjainkban is számolni kell. Az imperialista körök mindent elkövetnek, hogy hatásukat el ne veszítsék az egyház egyes vezetői fölött. Ennek ellenére egyes papok haladók és megértették, hogy a dolgozó nép oldalán van a helyük. Az alsópapságra, valamint az egyházi vezetők túlnyomó többségére a békemozgalom rendkívüli hatást tett. Helytelen volna állandóan hánytor- gatnunk a reakciós múltat, ez azonban nem jelenti azt, hogy antidemokratikus múltbeli ténykedésüket demokratikusra mázolhatjuk. A marxizmus számára természetesen nem közömbös a vallás kérdése. A haladó polgárság ideológusai számára sem volt közömbös. Voltaire, Diderot, Helvetius, Holbach stb.... következetesen harcoltak ellene. Leleplezték a vallás hazugságait. A tömegfelvilágosításban látták a harc egyetlen eszközét, mert úgy vélték, hogy a vallás fennmaradása a tömeg tudatlanságából ered. A marxizmus ellenben a vallás társadalmi gyökereit akarja megszüntetni. Alárendeli az osztályharcnak. A kapitalizmus megszűnése, a szocializmus felépítése, tapasztalatok az osztályharcban és a termelésben, a tudomány fejlődése — az emberek legszélesebb köreinek felvilágosodásának feltételét jelentik. Természetfeletti okok nem játszanak többé szerepet, az emberek saját sorsuk irányítói és a lét többé nem bizonytalan. Az okok megszűnésével a vallás elhal. A vallást nem kell betiltani. Népi államunk sohasem volt híve az egyház elleni erőszaknak, sőt a lelkiismereti szabadságot, a vallás szabad gyakorlását a legmesszebbmenőkig biztosítja, de nem ellenzi az ateista propagandát sem. A mi pártunk harcol a vallásos maradványok ellen. De sohasem állította, hogy a párthoz való tartozás előfeltétele az ateizmus. Nem. A pártba bekerülnek vallásos munkásak, parasztok. A mi pártunk helyes agitációval, népnevelőmunkával harcol, hogy levessék nézeteiket. A vallás aktív terjesztőit a párton belül természetesen nem tűri meg. Történelmi tény ma már, hogy ott, ahol a néptömegeknek sikerült lerázni magukról az elnyomók és kizsákmányolok uralmát, a vallás és az egyház elveszti korlátlan hatalmát az emberek felett. A mi korunk példája bizonyítja ezt ha- zánkban, ahol már a szocializmust építjük, hogyan vezet az embereknek a kizsákmányolástól való felszabadulása a vallási előítéletektől való fel- szabaduláshoz. Haaser Antal A Salgótarjáni Vendéglátóipari Vállalat a KIOSZ és a Nemzeti Étterem kerthelyiségeiben magyaros konyhakészítményekkel, jó szórakozással várja vendégeit AZ ÜNNEPI VÁSÁRON MILYEN LESZ A DISZ-OKTATÁS EBBEN AZ ÉVBEN? A Szovjetunió Kommunis- ta Pártja XX. kongresz- szusának tanulságai alapján a következő időkben meg kell javítanunk a DISZ eszmei, politikai, nevelőmunkáját. Szakítani kell a DISZ munkájában is fellelhető dogma- tizmussal. Az élettől elszakadt, elvont kérdések magyarázása helyett meg kell valósítanunk az elmélet és a gyakorlat egységét. A kevés élettapasztalattal rendelkező fiatalok számára különösen fontos, hogy az elméleti kérdések magyarázásánál, annak igazolására gyakorlati példákat mondjunk el a helyi viszonyokról. A jövőben az adminisztratív és sokszor erőszakos, vagy rábeszélő jellegű nevelési forma helyett ki kell alakítani a színes, érdekes, a fiatalok igényeit figyelembe vevő propagandamunkát, mint a vitaestek, ankétok, idős kommunistákkal, vagy neves emberekkel való találkozókat, beszélgetéseket. Többet és meggyőzőbben kell beszélni fiataljainknak a Magyar Dolgozók IVirtja nagy harcairól, megismertetni a harcokban hősiesen helytálló elvtársaink életét s rajtuk keresztül az egész dicső munkásmozgalmat. A párt eredményeivel és harcos múltjával legyen a példaképe minden magyar fiatalnak, így magyarázzuk a pártvezetés egységének jelentőségét, a személyi kultusz helytelenségét. Biztosítani kell, hogy a fiatalok megismerjék a bel- és külpolitika eseményeit és őszinte választ kapjanak minden kérdésre. E feladatoknak megfelelően változtatta meg a DISZ Központi Vezetősége a DISZ-ok- tatás rendszerét az 1956/57-es oktatási évre. Az a célunk, hogy minden fiatal érdeklődésének és képességének megfelelő formában tanulmányozhassa a marxizmus—len inizmust, szoros egységben a termelési feladatok ismertetésével. A DISZ elsősorban a Pető- fi-iskola marxizmus— leninizmus alapjai tanfolyam, „Hősök voltak” olvasókörök és a kérdezz — felelek körök szervezésével kívánja elősegíteni a fiatalok marxista—leninista nevelését. A Petőfi-iskolák eltérően a múlt oktatási évtől, egy évesek lesznek. Itt megismerkedhetnek a fiatalok a marxizmus —leninizmus legalapvetőbb kérdéseivel, a szocializmus építés feladataival, a párt- és a DISZ-vezetés kérdéseivel. Az ifjúsági marxista—leninista tanfolyamot azoknak a I fiataloknak javasoljuk, akik I már elvégezték a Petőfi-isko- lákat, bizonyos politikai ismeretekkel rendelkeznek. Itt a fiatalok részletesebben ismerhetik meg a marxizmus—leninizmus alapjának kérdéseit, alapot ad a politikai továbbképzéshez. Az elmúlt évben jelent meg a „Hősök voltak” című könyv a kommunista párt és a KIMSZ ifjú mártírjainak az életéről. Ezek életének, munkájának a megismerése bátorságot. akaraterőt ad a fiataloknak. Megtanulhatják fiataljaink a „Hősök voltak” körben, hogyan lehet jó hazafivá lenni, mit jelent a pártot és népet szeretni. Ezt az oktatási formát azoknak a fiataloknak javasoljuk, akik még nem vettek részt semmilyen oktatásban. A kérdezz — felelek kör a fiatalok igényeinek megfelelő témakörrel indul. Például kérhetik az alapszervezetek fiataljai, hogy indítsanak számukra egy kérdezz — felelek kört a párt harcairól, a Horthy-f as izmus idején, vagy a DISZ hogyan neveli a magyar ifjúságot — vagy a mezőgazdaság szocialista átszervezése kérdéseiről — s itt választ kapnak a témával kapcsolatban felmerült összes kérdésekre. Ezenkívül tanulhatnak még fiataljaink a helyileg szervezett különböző szakmai, vagy állami oktatásokban. például dolgozók esti iskolájában. Minden fiatal saját maga döntse el, hogy milyen oktatási formában akar résztvenni, figyelembe véve, hogy szervezeti szabályzatunk értelmében minden DISZ-tag kötelessége, hogy politikailag képezze magát, csak így tud a fiatalok példaképe lenni. A DISZ alapszervezeti vezetők feladata, hogy minden fiatallal megbeszéljék, hogyan akarja magát továbbképezni s ennek megfelelően szervezzék a különböző oktatási formákat. Ehhez pedig kérjenek a párttitkár elvtárstól segítséget. A DISZ oktatás 1956. október 15-én kezdődik. Az a feladat. hogy DISZ-vezetőink minél előbb tisztázzák az alapszervezet tagjaival, hogy ki milyen oktatási formában fog résztvenni. Ennek elvégzésére helyesnek tartjuk és javasoljuk a Karancskeszi Állami Gazdaság DISZ-vezetőség módszerét, ahol először a pártvezetőséggel egyetértésben DISZ vezetőségi ülésen beszélték meg, milyen oktatási formát javasolnak megindítani, majd a taggyűlés határozata alapján minden vezetőségi tagot beosztottak, hogy a fiatalokkal részletében is beszéljék meg a tanulás rendszerét. Alapszervezeti DlSZ-veze- tőink a helyi viszonyoknak megfelelően, a csoportbizalmiak bevonásával a nagy nyá-s ri munkák mellett is ismertessék a fiatalokkal az oktatásban való részvétel fontosságát és feltételeit. TVA iután elhatározták a fiatalokkal együtt, hogy milyen oktatási formát indítanak, gondoskodni kell megfelelő propagandistáról. Ebben kérjenek a pártvezetőségtől és a járási DISZ-bizottságtól segítséget. Helyes, ha fiataljaink csoportosan felkeresik a fiatal pedagógusokat, agronómuso- kat, tapasztalt párttagokat, s megkérik őket, hogy vezessék a fiatalok számára a Petőfi- iskolát, vagy a marxista—leninista kört. A zavartalan tanulás fontos feltétele megfelelő oktatási helyiség biztosítása. Alapszervezeti titkáraink — ahol nincs önálló DISZ-helyiség — a tanácselnök, vagy az illetékes vezető elvtársakkal állapodjanak meg az oktatás állandó helyiségében. A másik fontos feltétel a megfelelő tananyag biztosítása, hogy fiataljaink könnyebben megérthessék a marxizmus— leninizmus alapjait. A tan* könyvet a hallgatók kiválogatása után azonnal meg kell rendelni a járási DlSZ-bizott- ságnál, csak így biztosíthatjuk az oktatás időbeni megindulását. Az oktatási év sikere elsősorban az előkészítéstől függ. DISZ-vezetőink türelmesen kell. hogy magyarázzák a fiataloknak a tanulás jelentőségét. fiataljainknak különösen fontos, hogy elsősorban tanulással, tudással felvértezve lépjenek be az életbe. A DISZ-nek, mint a párt ifjúsági szövetségének az a leg-, fontosabb feladata, hogy szocialista szellemben nevelje a fiatalokat. Ezt a marxizmus— leninizmus tanításai alapján érheti el elsősorban. A párt és a fiatalok a DISZ vezetőségi tagokat bízták meg a munka megszervezésével. DISZ alapszervezeti vezetőink akkor tesznek eleget e fontos megbízatásuknak. Iha biztosítják. hogy a területükön dolgo. zó minden fiatal képzettségének és érdeklődési körének megfelelő formában tanulmányozhassa a marxizmus—leninizmus tanításait. Ellenbach Istvánná, a megyei DISZ VB oktatásfelelőse Mi as iy assay .tuyassiáviáról ? A jugoszláv és magyar nép közötti békességre, barátságra való törekvést szolgálja a Hazafias Népfront most megjelent népszerű képes kiadványa: Mi az igazság Jugoszláviáról. A szerzők: Fekete Sándor, Gondos Ernő, Horváth László és Tatár Imre nagyobb részt személyes tapasztalatok alapján igyekeznek választ adni azokra a kérdésekre, melyek a mai Jugoszláviával kapcsolatban felmerülnek az újságolvasó, rádióhallgató emberekben. Személyes tapasztalatok: ez a füzet legfőbb erénye. Ara: 1,50 forint, kapható az újságárusoknál, a helyi népfrontbizottsáqnál. Ha tübb példányra van szükség — a füzeit a propagandaanyag terjesztőnél (Budapest, VI., Révay utca 16.) levélben is megrendelhető. Az alábbiakban részletet közlünk a füzetből. Magyarok Jugoszláv iában Jugoszláviában mintegy félmillió magyar él. Javarészük a Vajdaságban. A Vajdaság, akárcsak az albánlakta Kosovo és Metochia, autonóm terület. Mindkét területnek a szövetséges köztársaságokhoz hasonlóan saját szkupcsiná- ja, népi parlamentje van. Közismert, hogy a Vajdaságban magyar lapokat adnak ki: a Magyar Szón kívül még mintegy 10 lap és folyóirat jelenik meg magyar nyelven. Rádiójuk, kulturális intézményeik, iskoláik vannak a vajdasági magyaroknak. Az általános adatok után most néhány személyes benyomást. Egy Baranya megyei küldöttség osijeki (eszéki) látogatásának tapasztalatait ismerteti Gondos Ernő, a Szabad Nép munkatársa. Ha az Osijek környéki magyarokról írok, österlicher Sándor bácsival kell kezdenem. Nemcsak azért, mert ő a horvátországi magyar kulturális szövetség elnöke, hanem azért is, mert a jugoszláv és a magyar forradalmi munkásmozgalomnak egyaránt veteránja. Szürkülő hajú, barázdált arcú munkás, esztergályos. Az első világháború előtt a Győri Vagonban, a Ganzban, a Slick-Nicholsonban, s másutt is dolgozott. A Magyar Kommunista Párt alapító tagjai közé tartozik. A horthysta ellenforradalom üldözése elől menekült Jugoszláviába és ott telepedett meg. Élete összeforrott a jugoszláv munkásmozgalommal. Ma a horvát szövetségi gyűlés képviselője. Tisztelt és megbecsült ember Horvátországban. Sándor bácsi mindenhova velünk jött és fáradhatatlanul tolmácsolt. Már amikor szükség volt rá, hiszen Ősijeiken és környékén sok ember érti a magyar szót. A járási néptanácsnál például kitűnő magyarsággal tolmácsolt egy ismeretlen fiatalember. Szóltam a szomszédomnak, hogy szívesen elbeszélgetnék ezzel az emberrel a jugoszláviai magyarság helyzetéről. Mikor bemutatkoztunk, kiderült, hogy az illető — horvát, Sztipo Andricsnak hívják. Még az ükapja is horvát volt. Beszélgetésünkbe többször is beleszólt valaki — ugyancsak magyarul. Segített érthetővé tenni egyes kérdéseket. Róla is kiderült, hogy horvát: Lav Mirkszi, a színház igazgatója, az operaegyüttes karmestere, a járási néptanács kulturális bizottságának vezetője (ez társadalmi funkció). Aki a horvátok közül ismeri nyelvünket — szívesen beszél magyarul. A magyar nyelv használata teljesen szabad, mint erről Sándor bácsi tájékoztat. A horvát kormány elve: beszéljenek anyanyelvükön a magyarok, de legyenek hűségesek a szocializmust építő jugoszláv hazájukhoz. A horvát kormányban egyébként külön bizottságok foglalkoznak az országban élő nemzetiségek kulturális problémáival, együttműködve e népcsoportok kulturális szervezeteivel. Vannak-e problémáik? — kérdeztem a magyaroktól. — Akadnak. Ilyen például a tanítóhiány a magyar iskolákban. A kormány igyekszik segíteni. A Vajdaságban folyik a magyar tanítóképzés, ez azonban kevésnek bizonyult. Ezért az osijeki tanítóképzőben is létesítettek magyar katedrát. Jelenleg 17 diák tanul itt. Már végzősök is vannak közzöttük. Problémáik vannak az egynyelvű magyar tanítással. Felsőbb iskolákban ugyanis nehezen boldogulnak azok a diákok, akik csak magyarul beszélnek. A szülők szeretnék, ha kétnyelvű lenne az oktatás. Sándor bácsi dicsérte a mi kétnyelvű iskolánkat, amelyet Kátolyban látott. A kétnyelvűség egyébként spontán is terjed. Kialakulását kedves kis magyarázattal tette világossá előttem Sándor bácsi. Az ő fia — mondja — horvát lányt vett feleségül. A fia ma már tud horvátul, az asszony meg kitűnően megtanult magyarul. Az unoka. Gordonka (Kevélyke) most 6 éves. A családban kisebb fajta verseny alakult ki a nagymama és a mama között: horvát vagy magyar legyen-e Gordonka „anyanyelve”. Buzgón tanították mind a ketten. Ennek eredményeként a kislány kitűnően beszél mindkét nyelven. Az itteni magyarok érdeklődnek a magyar- országi kulturális események, a magyar filmek, a magyar sport iránt. Rétfalun beszélgettem egy magyar fiúval, aki nagy tá;éko- zottságot árult el nemcsak az NB I-es, hanem még az NB Il-es labdarúgó csapataink helyzetéről is. A Kinizsi csatársorának problémáit jobban ismeri, mint én. Persze, a nemzetiségi kérdés sehol sem, így Horvátországban sem csupán nyelvi-kulturális kérdés. Biztosítják-e a magyarok állampolgári jogait? Megbecsülik-e őket? Néhány napos tapasztalatom azt mutatja: igen. Bármerre jártunk, csaknem mindenütt találkoztam magyarokkal vezető állásban. Osijek egyik legfontosabb üzemének, a Mezőgazdasági Gépgyárnak az igazgatója Somogyi Ferenc, volt vasmunkás, — magyar. Ugyanott az egyik főmérnök is magyar. A Kokingrád baromfitelep igazgatótanácsának egyik tagja is magyarul üdvözölt bennünket. Beszélgető:; közben megemlítette, hogy fia magyar iskolába jár. Néhány szót a közös harcok emlékéről. Brkics nevű kísérőnkkel ültünk egy kocsiban, éppen Bellye felé igyekeztünk. Gépkocsivezetőnk horvát fiú volt, de valamicskét tudott magyarul. Közvetítésével megpróbáltunk irodalomról beszélgetni. Nehezen indult. Valahogy azonban szóba került Petőfi neve, s erre kísérőnk nagyon felélénkült, örültem, hogy ismeri legnagyobb magyar költőnket, de kiderült, hogy nemcsak erről van szó. Katonákról van szó. Katonákról beszélt, 600 magyarról, akik a Petőfi Sándor-dandár kötelékében harcoltak a jugoszláv felszabadító hadsereg egységeként a fasiszták ellen. Mikor beértünk Bellyére, gyorsan előkeritettük Sándor bácsit, aki röviden ismertette a Petőfi-dandár történetét. 1943-ban már sok szlavóniai meg vajdasági magyar harcolt a felszabadító hadsereg 40. hadosztályában. Eleinte a cseh Ziska-dan- dár kötelékében, később önálló zászlóaljként. Ez a zászlóalj a Vajdaság felszabadulása után, 1944. nyarán alakult. Akkoriban már özönlött a nép a felszabadító hadsereg soraiba. Gyorsan erősödtek a magyar egységek is. 1944 telén már önálló zászlóaljak egyesültek Petőfi Sándor neve alatt dandárrá. (Kaptam egy albumot is Brkics tői. Ebben a többi között fénykepmásolatban látható az a hadiparancs, amely az új dandár megalakításáról szólt.) A 3. jugoszláv felszabadító hadsereg kötelékében küzdő Petőfi-dandár Bolman és Novi- Bezdany között esett át a tűzkeresztségen. Pavelics usztasáival és a visszavonuló német és magyar fasiszta hadseregekkel ütközött meg. — A párt megbízásából többször jártam a Petőfi Sándor-dandámál — mondta Brkics. — Együtt voltam velük jóban, rosszban. Együtt mentünk előre — és együtt is vonultunk visz- sza olykor, ha szükség volt rá. Becsülettel harcolt a Petőfi-dandár. Mondhatom: nagyon örültem Brkics barátunk elismerő szavainak.
