Szabad Nógrád. 1956. augusztus (12. évfolyam. 61-69. szám)

1956-08-04 / 62. szám

1956. augusztus 4. SZABAD iXOGRAD S il cered-tritújfalui Bűzakalász segíti a fiatal termelőszövetkezeteket Befejezték a cséplést a cered- tótfalui Búzakalász Termelőszö­vetkezetben. Búzából több mint 700 mázsát cséipeltek el. Beadá­sukat a cséplőgéptől azonnal tel­jesítették. A tagoknak pediq min­den munkaegységre előlegként 2 kq búzát osztottak. A Búzakalászban befejezték a cséplést, de a salgótarjáni járás több fiatal termelőszövetkezeté­ben, mint például a lucfalvi Kle- ment Gottwáld és Petőfi termelő­szövetkezetekben méq aratatlan 3 zab. Ezért a cerediek úqy hatá­roztak, segítséget adnak ezeknek a termelőszövetkezeteknek. Az el­határozást tett követte. Auqusz- tus 1-én Molnár Pál tsz-elnök és Szilágyi József nővénytermesztési brigád vezető vezetésével Ifjúsáqi aratóbriqád kezdte meq a munkát a tél folyamán alakult lucfalvi Klement Gottwald Termelőszövet­kezetben. A hat pár arató és a néqy fogat — mert az aratáson kívül a hordásban is segítenek — feldíszített kocsikon, nótaszóval érkezett meg a fiatal termelőszö­vetkezetbe. 12 tagú önkéntes munkásbrigád alakult Szandán Szanda község kommunistái már másnap megbeszélték pár­tunk Központi Vezetőségének július 18-i határozatát. A ha­tározatot és a Politikai Bizott­ság beszámolóját valameny- nyien örömmel, megelégedéssel fogadták. Pártunk irányvona­lát pedig — mezőgazdaságunk szocialista átalakítására — kü­lön tanulmányozták. S a köz­ség vezetői egy 12 tagú önkén­tes munkabrigádot szerveztek, mely minden héten egy dél­utánt a helyi termelőszövetke­zetben tölt el, hogy segítsen az aratási, cséplési munkálatok­ban. A brigád 20-án délután a termelőszövetkezet nyolc hold tavaszi árpáját kötötte kévébe. Hetven csomó tavaszi árpát és hatvan csomó búzát raktak így össze. Tetszett a termelő- szövetkezet tagjainak a közsé­gi vezetők szorgoskodása, s az, hogy munkájuk végeztével még elbeszélgettek a tagok ügyes-bajos dolgairól. Kajdy György iskolaigazgató Saját erejükből végezték a cséplést > p a beeskei Uj Elet Tsz-ben Jó eredményeket ért el eb­ben az évben a becskei Uj Élet Termelőszövetkezet — írja le­velében Papp László. — Min­den munkát idejében elvégez­tek, és annak ellenére, hogy csak 14 tagja van a szövetke­zetnek, saját maguk csépelték el az ősziárpát és a rozsot. Jó a termésátlaguk is, ősziárpá­ból 12. rozsból pedig 8,5 má­zsás hodankénti termésátlagot értek el. Az Uj Élet Tsz pél­dája azt mutatja, ha kicsi is a termelőszövetkezet és kevés a munkaerő, helyes szervezés­sel. saját maguk is el tudják végezni az aratást, a cséplést. Csehszlovák és magyar erdészek találkozója Kedves vendégeket fogadtak az elmúlt hét keddjén a Cser­háti Erdőgazdaság dolgozói. Ötnapos látogatásra érkeztek a megyébe a Besztercebányai Er­dőgazdaság Losonci Erdőüze­mének képviselői; erdőmérnö­kök. erdészek, kocsisok. A küldöttség tagjai elláto­gattak a gazdaság erdészetei­be. hogy kicseréljék tapaszta­lataikat a nógrádi erdészekkel. Jártak a litkei erdészetben, ahol egy napot töltöttek el a csemetekertek tanulmányozá­sával. Megnézték itt azt a ter­mészetes magtermő állományt, amely a minőségi magterme­lés biztosítását szolgálja. Kí­váncsiak voltak arra is, hogy magyar kollégáik hogyan tisz­títják a fiatal erdőségeket, mi­lyen eredményt érnek el a te­lepítésben és a kitermelésben. Ellátogattak Romhányba, megcsodálták Közép-Európa legmodernebb falepárló üze­mét, a tolmácsi Erdőkémiát. Fogadták a csehszlovák vendé­geket az inászói erdészet dol­gozói is. Megmutatták nekik csemetekertjeiket. Hosszasan elbeszélgettek a losonciak a salgótarjáni erdészek képvise­lőivel, és jártak Bujákon is. Mind a csehszlovák, mind pedig a magyar erdészek szá­mára nagyon hasznos volt ez a tapasztalatcsere. A Cserháti Erdőgazdaság dolgozói büsz­kén mutatták eredményeiket a vendégeknek, de nem takar­gatták a hibákat sem. De nem is takargathatták volna, mert a vendégek éles szeme min­den hibát meglátott. Ám nem­csak meglátták a hibát, hanem azonnal, ott a helyszínen sok­sok hasznos tanácsot adtak a hibák kijavítására. A vendég­látók örültek ennek, hisz ez a segítség nagymértékben meg­könnyíti a munka megjavítá­sát. Tanultunk sokat. De volt mit jegyezgetni szlovák bará­tainknak is. Sok más egyéb mellett legjobban a tolmácsi Erdőkémia ejtette őket ámu­latba. Elsősorban nem is an­nak korszerű berendezése, ha­nem az üzem dolgozóinak ta­karékossága. Mint mondották, el sem képzelték eddig, hogy ennyire gazdaságosan, ennyire takarékosan lehet bánni ilyen üzemben a fával. Nagyon sok jót mondtak a Cserháti erdőgazdaság telepí­tési munkájáról. Tetszett ne­kik az is, hogy nálunk milyen nagy-gondot fordítanak a cse­meték nevelésére, gonodzásá- ra. Meglepte őket, hogy a mi gazdaságunk ennyire sokré­tűen és szakszerűen dolgozik. Búcsúzáskor a küldöttség valamennyi tagja elmondotta, hogy sokkal több jót tapasztal­tak, mint rosszat. Sztolár Ist­ván, a Losonci Erdőüzem fő­mérnöke a következő szavak­kal indokolta meg a Cserháti Erdőgazdaság eredményes munkáját. — Nálatok sokkal kevesebb a papírmunka, mint nálunk. A ti gazdaságtok szakembereit, szakvezetőit sokkal kevésbé köti az íróasztalhoz a papír­munka. Gyakrabban mehetnek ki a területre szakmai segítsé­get adni a dolgozóknak. A mi gazdaságunk szakembereit lé­nyegesen többet foglalkoztatja az adminisztráció. Én elsősor­ban ennek tulajdonítom a Cerháti Erdőgazdaság jó mun­káját. Hazatérve, szeretnénk hasznosítani ezt a tapasztala­tot is. A gépesítés azonban — mint j ahogy azt a losonciak elmond- ‘ ták — náluk sokkal előrehala­dottabb. Számos olyan mun­kafolyamatot végeznek Nóg- rádban kézierővel, amit Lo­soncon már gépesítettek. Ezért szlovák barátaink arra kérték vendéglátóikat, hogy látogas­sanak el hozzájuk, és ők meg­mutatják majd azokat a gépe­ket — és természetesen az egész gazdaságot is —, ame­lyek óriási segítséget nyújta­nak munkájukban. Nincs osztály béke! Az Igazi osztályellenség még megvan a falun! A pataki falugyűlés tovább­ra is kuláknak minősítette Oravecz Ferenc 37 holdas nagygazdát. Bár Oravecz uno­katestvére 'követelte, hogy a falugyűlés mentesítse a kulák- terhek alól, hiszen nem tartott cselédjét, és így nem zsákmá­nyolhatott ki senkit. A falugyűlésen részvevő árt- és tanácstagok, dolgozó is- és középparasztok felszó­lalásaikban bebizonyították, hogy Oravecz Ferenc a 'kizsák­mányolás másik formáját gya­korolta. „Oravecz a döglött ser­tést is felfüstölte, s háromszo­ros áron adta el a szegény nép­nek'' — mondotta többek kö­zött Vodr.ák Jánosné tanácstag. Oravecz a múltban a helybeli hitelszövetkezetnek volt az egyik vezetőségi tagja. S ami­kor valamelyik szegényparaszt eladósodott, az anyagi szorult­ságát kihasználva fillérekért vásárolta fel földjeit. A hábo­rús időkben pedig kevés gabo- r.ajuttatás fejében fosztotta meg földjeiktől az éhező kis- parasztokat. Oravecz helypetét meg az is súlyosbítja, hogy készaikarva nem teljesíti (éveik óta) az ál­lami begyűjtési tervet. Több vagon hátraléka van! A múlt héten Oravecznek újabb bűncselekményére de­rült fény. Grízesliszttel leszórt zöldtakarmányt etetett — ki tudja mióta — állataival. Húsz kilogramm összecsomósodott grízeslisztet rejtegetett még a szénában, ugycnalclror rendsze­resen vásárolta a kenyeret a földművesszövetkezetből — jogtalanul elvonva azt az ellá­tatlanok elől. A köze’látás veszélyeztetése súlyos bűncselekmény! A ke­nyérliszt állatolécal váló ete­tése pedig erkölcstelenség! A pataki nép reméli, hogy Ora­vecz utóbbi bűncselekményé­ért nem marad el a szigorú fclelősségrevonás. Szemben az osztálybéhe hí­veinek nézeteivel: az igazi osz­tályellenség még megvan a fa­lun! S ha a dolgozók, a párt­ós tanácstagok nem elég ébe­rek, a kulákok nyílt, vagy burkolt formában tovább foly­tatják népellenes tevékenysé­güket. Az éberségre most nagy szültség van! A. tényétet mérlegelve meg­állapítható: Oravecz Ferenc ügyében igazságosan döntött a falugyűlés. <L — s) Egymillió forint megtakarítás a Salgótarjáni Üveggyárban Az Építőanyagipari Köz­ponti Kutatóintézet üveg- osztályának vezetője, Lőcsei Béla, és Fodor Emil kutató kísérletei nyomán a Salgó­tarjáni Üveggyárban új el­járást vezettek be a zöld­üveg gazdaságos gyártásá­ra. Az új módszer lényege az, hogy a zöldüveg leg­drágább alapanyagának, a nátriumszulfátnak, az ada­golását az olcsó, vulkanikus eredetű fonolit kőzettel csökkentik. A gyár dolgozói az egyes számú zöldüveg- gyártó kádkemencében már kipróbálták az új eljárást, amely teljes mértékben be­váltotta a hozzáfűzött re­ményeket. Rövidesen még két kemencénél térnek rá az új módszer alkalmazásá­ra, amellyel az óvatos szá­mítások szerint is évente egymillió forintot takaríta­nak meg népgazdaságunk­nak. Értékelték a Biósjenő cs Itógrád községek közötti párosversenyt Érdekes megbeszélés színhe­lye volt július 2I-én Diósjenőn a községi tanácsháza. Ncgrád- ból egy bizottság érkezett, hogy megnézze, ki is vezet hát a két község párosversenyé­ben, melyikük dolgozott ered­ményesebben az eltelt idő alatt. De mielőtt így okoskod­tak volna, szemlét tartottak mindkét község határában. Először a termelőszövetkezetek területét nézték meg. Az ara­tást, tarlóhántást, sőt a csép­lést is befejezte már a két tsz. De betakarították a szénát, behordták és asztagokba rak­ták a gabonát az egyénileg dol­gozó parasztok is, Diósjenő és Nógrád községekben egyaránt. Az aratást és tarlóhántást, va­lamint a begyűjtést figyelem­be véve, a bizottság a diósje- nőiek munkáját értékelte ered­ményesebbnek. Megnyílt a járási mezőgazdasági kiállítás Szécsényben Ma délelőtt nyílt meg Szécsényben a kétnapos járási me­zőgazdasági kiállítás. A kiállításon a járás legjobb termelő- szövetkezetei és egyénileg dolgozó parusztjai vesznek részt, ahol bemutatják a legjobb agro- és zootechnikai módszereket. A növénytermesztési és állattenyésztési bemutatón kívül a járási kultúrotthonban képek és grafikonok teszik szemlélete­sebbé a kiállítást. A kiállításon láthatjuk a pllinyl Dózsa Termelőszövetkezet „Jolán“ nevű tehenét. A tehén jelenleg előkészítés alatt áll. A tejtermelése előreláthatólag eléri a 26 litert. A kiállítás egyik érdekessége a 3 és fél mázsás hízósertés. A kornva! és berksir keresztezésből származó sertés Ven- dovszki Béla pilinyi dolgozóé. 6880 kg tejet és 272,9 kg zsírt termelt 300 nap alatt Gál Mik­lós ipolytarnóci dolgozó paraszt 203-as Szegfű nevű tehene. Ez­zel az eredménnyel a járás legjobb tehenének bizonyult. KIRÁLY Férje után Nagy Balázsnénak hívják, de a faluban csak Király Emerának mondja min­denki. Negyven esztendős csupán, de nap­égette, barna arca, a fekete fejkendő után, meg ahogy vékony, szikár alakja hajlong, amit tesz-vesz a szobában, idősebbnek gondol­ná az ember. A kisebbik leányka ebédet visz az eladónak, a cséplőgéphez. Azt készíti. Jó levest csinált, sok tésztával. Meg rétest sütött, 'almásrétest. Had egyenek a gyerekek. — Eredj utódnak — mondja, miután meg­rakta a kosarat, s a leányka elindult... Három gyermeket hozott a világra, de csak ez a kettő maradt meg közülük. A harmadik — akkor még a Szarka völgyben cselédes- kedtek — tüdőgyulladást kapott a vizes, hi­deg lakásban. Az aztán el is vitte. 4 hónapos volt akkor. Azt hitte ki sem bírja a csapást. De az apja, az öreg Király — aki mióta életét tudja, cselédeskedett — a maga módján vi­gasztalta: — Sose búsulj leányom... ki tudja mire nőnek a mai világban a gyerekek ... S igaza lett az öregnek. Nagy Balázst kato­nának hívták, 1942 májusa volt akkor. Vissza sem jött többé. A családot arról értesítették, hogy eltűnt. Keserves esztendők következtek. Purgli Emil, a birtokos, két álló esztendeig üldözte a lakás miatt, a hideg, nedves, ablaknélküli lakás miatt. Üj cseléd kellett, mert mit csi­náljanak most egy magára maradt asszonnyal, meg két gyerekkel? Még éjjel sem volt nyu­godalma. Hányszor megzörgették az ablakot: — Te Emer a. holnap szedelőzködj és menj ... jön az új cseléd. EMER A Ö meg látott-futott, nap nap után, még ara­tott is, csakhogy ne szóljanak már, hogy meg­tűrjék. 1945-ben aztán bejött a faluba a bátyja há­zába. de nemsokára azok is bejöttek a tanyá­ról, se megint nem volt hol laknia. A bíróhoz, Petrovics Pálhoz ment el, hogy segítene baján: — Lakás kellene — mondta — a bátyám bejön a tanyáról, hová menjek a gyerekek­kel? — Van a Guszti-udvarban egy — szólt Pet­rovics —, ha megfelel, költözzetek bele... — Azóta is ott laknak. Kapott 4 hold földet és azon dolgozott. De nagyon nehezen ment az ember nélkül, egye­dül. Reggeltől estig benne volt, mégis 3—4 mázsa gabona termett rajta. Trágyázni nem tudta, meg szántani is más szántotta a földet. De mégsem olyan volt az, mint amikor saját magának csinálja az ember. Pedig megadta az árát is, kapálni ment érte és az aratásban is segített. — Egyszer, egyetlen egyszer lett 17 mázsa gabona — emlékszik vissza. — A bátyámnak fogata volt, s ő segített megdolgozni a földet. Ki sem lehet azt mondani, mekkora volt az öröm. De hát örökké nem számíthattunk erre a segítségre sem... Ahogy beköszöntött az ősz, az erdőgazda­ságnál dolgozott: fát ültettek. Reggel, a haj­nali harangszó előtt kelt, mert 6 órakor volt a gyülekező az erdész lakásánál. S addig még a ház körül is el tellett végezni. Bezárta a két gyereket, s szaladt, hogy még idejében érkezzen. Nem volt aki törődjön velük. Kora tavasszal aztán kezdődött újra a munka. Ül­tettek tölgyet, burfát, meg ki tudja elsorolni milyeneket a Csóka-hegyre, de távolabb is. Este aztán egész úton szaladt hazafelé. — Nem lett-e valami baj a gyerekekkel? Amikor aztán engedte a föld, azon dolgo­zott, hogy teremjen is valami... S a csemete meg az erdőgazdaságnál segített, hogy élhes­senek. Egyszer a faluban aról kezdtek beszélni az emberek: nemigen haladnak így magánosán. Próbálnák meg közösen, mire mennek akkor, így alakult 1950-ben a Haladás Tsz. s Király Emera az elsők között volt. aki beállt... Meg- únta már a munkát egyedül. Nem bírt így to­vább élni. S ott volt a két gyerek. Milyen jö­vő várt volna rájuk? Erre gondolt, amikor belépett. Azokat a nehéz, válságos esztendőket —1 míg a csoport eljutott a máig — már megír­tuk. Most csupán annyit, hogy Király Emera is érezte azt. — Három éve — emlékszik vissza — beteg voltam. Sokáig feküdtem, de dolgozni még azután sem tudtam. Hiába, hogy az alakulás óta dolgoztam becsületesen, mégsem akartak annyit sem adni. hogy ne menjünk üresen a télnek. Pedig nem hiába, pénzért kértem már... „Aki egész nyáron nyaralt, nem jár annak semmi...” mondták. A pártbizottság közbenjárására mégis megkaptam a fejadagot. — Azóta aztán mind jobban megy a munka. Már tavaly is szépen kaptak, de az idei ré­szesedés még jobb lesz. Három esztendő telt el azóta, s Király Emera a legszorgalmasabb asszonytagok egyi­ke lett. A kapálás alatt 45—50 munkaegységet szerzett. Az aratásban ez már 70-re szaporo­dott. Pedig az emberek azt suttogták: nem kellenek asszonyok markot szedni, intézzük csak el egy családon belül. Hej, felpattant er­re Király Emera, szaladt a többiekkel az el­nökhöz. hogy megmondja: nem igazság ez így. Ha szükség van az asszonykézre a kapálásnál, segítsenek az aratásban is. Az elnök aztán megnyugtatta a felháborodott asszonyokat: — Ne féljetek, mindenki dolgozni fog... Ügy is lett. Előfordult bizony az is, hogy az esteli harangszó még kinn találta az alsó ré­ten. Markot szedett Királyi Józsi után. Mel­lette nagyobbik leánya dolgozott. Hajnalban míg nem szállt fel a harmat, kötni szaladt. Nappalra volt munka éppen elég, nem lehe­tett azt csinálni. — Tavaly 130 egységem volt — mondta — de az idén még többet szeretnék. Aztán Sági elvtárs, az agronómus mondta, hogy kenyér- gabonából 6 kilogrammot kapunk egyelőre egységenként. De lehet, hogy többet is, ezt majd a zárszámadásnál tudjuk meg. Aztán ott van az árpa, burgonya, kukorica, hogy csak a fontosabbakat említsem... ' Jövőre már a kisebbik leány is bejön a csoportba. Hárman dolgoznak hát, a két leány, meg ő. — Bizony, majd ha nem bírja a munkát — hízeleg a leányka — majd itthon süt-föz, mi meg dolgozunk. — Mert az öregekről, bete- pékről gondoskodni fog már a termelőszö­vetkezet is. Így dolgozgatnak, tervezgetnek a jövőről Nagyék, mely egyre szebben bontakozik ki előttük. S ez az, mely arra késztette Király Emerát, hogy így búcsúzzon: — Ha mégegyszer újra kezdeném, ismét csak ide jönnék, ti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents