Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)

1956-07-28 / 60. szám

1956. július 28. SZABAD NOGRAD 3 Irányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez (Folytatás a 2. oldalról) szakában legalább 62—65 szá­zalékkal emelkedjék. A kor­szerű építőipar legfontosabb anyagának, a'cementnek ter­melését öt év alatt mintegy 700 000 tonnával kell növelni, a betonelőgyártó iparban a termelés mintegy 2,5-szeresé- re emelkedjék. Az eddiginél lényegesen nagyobb választé­kot kell biztosítani az előre­gyártott — részben elő- és utófeszített — vasbetonele­mekben. Ki kell szélesíteni a vasúti vasbetonaljak és vas­beton vezetékoszlopok terme­lését. A lakásépítkezés céljá­ra meg keli indítani a nagy­méretű falazóblokkok, fal- és födémelemek (panelek) gyár­tását. ■ Az összes téglatermelés mintegy 50 százalékát az építőipar termelékenységé­nek növelése érdekében üreges gyártmányokban kell előállítani. Gondoskodni kell a kazán- és kohósalak­nak korszerű építőanyagok gyártására való fokozott hasznosításáról. Hazai szükségletre és a ki­vitel fokozására 56—58 száza­lékkal emelni kell az üveg- és mintegy 60 százalékkal a finomkerámiaipar termelését. Biztosítani kell a minőségi húzottüveg termelés széles­körű bevezetését, valamint az optikai üveggyártás, a színesfémeket pótló kristá­lyosműkő és a színescsempe- gyártás megvalósítását. Ki kell terjeszteni a hazai nyersanyagokból előállítható hő- és hangszigetelő lemezek és anyagok gyártását. A tűz­állóanyagok termelése 1960- ban mintegy 30 százalékkal legyen több, mint 1955-ben. 10. A gépiparnak az eddigi­nél lényegesen nagyobb meny- nyiségben. korszerűbb kivi­telben, jobb minőségben és nagyobb sorozatokban kell gé­peket, berendezéseket, jé mű­veket, műszereket és más ter­melőeszközöket előállítania a népgazdaság összes ágai és a külkereskedelem számára, a honvédelem erősítésére, va­lamint a lakosság gyorsan fo­kozódó szükségleteinek kielé­gítésére. Ennek megfelelően a második ötéves terv időszaká­ban a gépipari termelést mint­egy 70 százalékkal kell nö­velni. A gépipar fejlesztésére mint­egy 3,5 milliárd forint beru­házást kell fordítani, ennek több mint 80 százalékát a meglevő üzemek fejlesztésére kell felhasználni; A nemzetközi együttműkö­dés által nyújtott lehetőségek felhasználásával a géniparban az ország adottságainak leg­inkább megfelelő ágakat és a kevésbé anyagigényes gyárt­mányok termelését kell fej­leszteni, s olyan cikkek tö­megtermelésére kell elsősor­ban berendezkedni, amelyek a belföldi szükséglet mellett magas műszaki színvonaluk­nál fogva a nemzetközi együtt­működésben részvevő orszá­gok igényeit is kielégítik. Be kell vezetni, illetve ki kell terjeszteni a sorozatgyártást, elsősorban a Diesel-mozdony­nál. egyes mezőgazdasági nagygépeknél (gabona-, kuko­rica-kombájn, traktorok) és az autóbusznál. A szerszámgépgyártás több mint kétszeresére emelkedjék, különösen a kevésbé anyagigé­nyes típusok (finommechani­kai szerszámgépek), valamint a cél- és agregát-gépek terme­lése fejlődjék. A golyóscsap- ágy-gyártást több mint 2,6-sze- resére kell növelni. Különösen súlyt kell helyez­ni a Diesel-motoros járművek gyártásának fejlesztésére. A Diesel-motorral hajtott külön­féle teljesítőképességű. nor­mál nyomtávú mozdonyokból 1960-ban 380 darabot kell elő­állítani. A második ötéves terv időszakában 90 motorvonatot és több mint 200 motoros hajót kell gyártani. A Diesel-motoros traktorok termelése 1960-ban érje el az 5700 darabot, szem­ben az 1955. évi 100 darabbal. A Diesel-motorok gyártása 1960-ban. 1955-höz képest — lóerőben — mintegy hétszere­sére növekedjék A Diesel-mozdonyokon kí­vül fejleszteni kell a nagytel­jesítményű vasúti villamos­mozdonyok gyártását is, ezek­ből 1960-ban 15 darabot kell előállítani. A mezőgazdasági gépgyártást öt év alatt mintegy 110 száza­lékkal. a traktorgyártást 112 százalékkal kell növelni. Kor­szerű talajmegmunkáló és be­takarító gépeket kell előállí­tani: öt év alatt az ipar közel 9000 nagyteljesítményű lánc­talpas traktor, mintegy 10 000 univerzál traktor, több mint 10 000 gabonakombájn, mint­egy 17 000 kukoricakombájn és silókombájn gyártását bizto­sítsa. A vegyipar nagymértékű fejlesztésével összhangban az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani kor­szerű vegyipari gépek gyár­tására. A vegyipari gépek termelését öt év alatt az 1955. évinek mintegy 2,5-szeresére, az eme­lő- és szállítóberendezésekét több mint 1,6-szeresére, a szi­vattyúk és kompresszorok gyártását több mint 1,7-szeresé- re, a hajógyártást több mint 1,4-szeresére kell növelni. Nagymértékben kell fokozni a vízturbinák gyártását. Biz­tosítani kell bányagépek, sújtólégbiztos védelmi be­rendezések, valamint kor­szerű építőipari és élelmi- szeripari gépek fokozott gyártását. Be kell hozni az erősára­mú ipar viszonylagos elma­radását. Nagy feszültségű és nagy teljesítményű beren­dezéseket vizsgáló laborató­riumot kell létesíteni. Ki kell fejleszteni a különböző teljesítményű Diesel-elekt­romos mozdonyokhoz szük­séges vontatómotorokat és fődinamókat. Ki kell alakí­tani a legmegfelelőbb hű- tésű 50 MW-os turbógenerá­tor típust, be kell vezetni az új nagyvasúti villamos­mozdonyok gyártását. Az erősáramú iparnak rövid időn belül meg kell oldani az ipar és mezőgazdaság te­rületén levő automatizálási és villamosvezérlési felada­tokat. Mintegy kétszeresére kell emelni a hazánkban jelentős gyártási hagyományokkal ren­delkező gyengeáramú gépipar termelését és biztosítani kell, hogy az új, korszerű gyárt­mányok egész sorát állítsa elő. Főként a vacuum technikai és híradástechnikai gyártási ágak fejlesztése szükséges (átvitel­technikái berendezések, tran­zisztorok). Különös súlyt kell helyezni a mikrohullámú rá­dióvevők és televíziós készü­lékek, frekvenciamodulált adó- berendezések gyártására, öt év alatt mintegy 110 000 darab televíziós vevőkészüléket kell gyártani. A műszeripar termelése több mint kétszeresére növekedjék. Különösen az elektronikus műszerek, anyagvizsgáló mű­szerek. az automatikaelemek és a komplett laboratóriumi berendezések gyártását kell nagymértékben fejleszteni. Tovább kell fejleszteni a radiológiai (nukleáris) mű­szerek gyártását, a kutatási célokon túlmenően az ipar­ban és a gyógyászatban tör­ténő fokozott alkalmazásuk érdekében. Tovább kell fej­leszteni a geofizikai mérő­műszerek sorozatgyártását. Az orvosi készülékek és mű­szerek gyártásánál a fejlet­tebb készüléktípusok és a rozsdamentes acélműszerek fejlesztését kell biztosítani. Gyors ütemben kell emelni a gépipar által előállított köz­szükségleti cikkek termelését, öt év alatt legalább 2 100 000 rádió-vevőkészüléket, 60 000 tonna fémedény árut kell gyártani. Meg kell kezdeni az olcsó, 50—75 köbcentiméteres be­épített motorral ellátott, pe­dállal is hajtható kerékpá­rok (Moped) gyártását. Rá kell térni a motorkerékpár­motorral hajtott négykere­kű, fedett karosszériájú jár­művek gyártására. öt év alatt összesen1 230 000 motorkerékpárt, illetve mo­torkerékpár-motorral hajtott járművet és 1 700 000 kerék­párt. illetve Moped-kerékpárt kell előállítani. A háztartási villamoskészü­lékek gyártását több mint há­romszorosára kell növelni. A gépiparnak meg kell ol­dania az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a népgazdaság többi ágában használt gépek, berendezések, járművek megfelelő minőségű alkatrészekkel való rendszeres ellátását. A pótalkatrészgyártást je­lentősen fejleszteni kell úgy, hogy 1960-ban az 1955. évi­nek mintegy 2,5-szerese le­gyen. Különös gondot kell fordítani a külföldre eladott gépek al­katrész-utánpótlására. Ki kell szélesíteni a szabványosított, j egységesített gépalkatrészek alkalmazását. A gépek súlyának csökken­tésével, ötvözött acélanyagok alkalmazásával, az anyagmeg­takarítás fokozásával. 1955-höz képest 1960-ban 18—20 száza­lékkal kell csökkenteni a gép­ipar fajlagos hengereltacél fel- használását. Nagy súlyt kell helyezni a színes fémek he­lyettesítésére, egyedül a ká­belgyártásnál 3350 tonna ól­mot és 400 tonna rezet kell 1960-ban alumíniummal he­lyettesíteni. Biztosítani kell, hogy a gép­ipar egyre több, a korszerű műszaki követelményeknek megfelelő, gazdaságosan érté­kesíthető exportcikkeket gyártson. A gépkivitelben fo­kozni kell a finommechani­kai. híradás- és vacuumtech- nikai gyártmányok, Diesel­mozdonyok, autóbuszok, me­zőgazdasági gépek részará­nyát, a szerszámgép-export­ban pedig technikaiiag töké­letesített új típusú gépek, a nagy teljesítményű marógépek, esztergák és köszörűk ará­nyát. A finommechanikai ex­portban növekedjék az újfaj­ta röntgenkészülékek, textil­vizsgáló és elektromos mérő­műszerek részesedése. A gép­kivitel előirányzatait pontosan a műszaki és minőségi követel­ményeknek megfelelően kell teljesíteni, és ebben fokozni kell az exporttermékeket elő­állító vállalatok anyagi érde­keltségét. 11. A könnyűiparban öt év alatt mintegy 25 százalékkal kell emelni a termelést, ezen belül a textiliparban hozzáve­tőlegesen 22 százalékkal, a konfekcióiparban 28 százalék­kal, a cipőiparban 26 százalék­kal, a bútorgyártásban 37 százalékkal, a papírgyártás­ban 55 százalékkal. A könnyű­iparban öt év alatt 2,3 mil­liárd forintot kell beruházni. A könnyűipari termékek ki­sebb hányadát kell exportál­ni, mint az elmúlt években, ami lehetővé teszi, hogy bel­földön 1960-ban 40 százalék­kal több könnyűipari cikk ke­rüljön forgalomba, mint 1955-ben. A könnyűipari ter­mékek minőségét meg kell ja­vítani és választékát jelentő­sen ki kell bővíteni. A tartós, szép kivitelű, új könnyűipari termékek egész sorát kell for­galomba hozni. Elsősorban a jó minőségű textilanyagok, a jó kivitelű konfekcióáruk és lábbelik, valamint a szinteti­kus szálból készült különféle ruházati cikkek gyártását kell fejleszteni. Minthogy a könnyűipar használ fel jelenleg legna­gyobb mértékben külföldi nyersanyagot, jelentős erőfe­szítésre van szükség a könnyű­ipar hazai anyagforrásainak kiszélesítése és a könnyűipar­ban felhasznált importanya­gok részarányának csökken­tése érdekében. Üzembe kell helyezni új, évi 22 000 tonna teljesítőképességű szalmacel- ,lulóz-gyárat, fel kell építeni négy farost- és két forgácsle- mez-üzemet, 1960-ban mint­egy 27 500 tonna szalmacellu­lózt 47 500 köbméter farost - és forgácslemezt, és 22 000 tonna kenderrostot kell hazai nyersanyagból előállítani. 12. A második ötéves terv időszakában az élelmiszeriparban a ter­melés 48—52 százalékkal növekedjék. A termelést hozzávetőlegesen a húsfeldolgozó iparban 47 százalékkal, a baromfifeldol­gozó iparban 70 százalékkal, a konzerviparban 45 százalék­kal, a tejiparban 48 százalék­kal, az édesiparban 66 száza­lékkal kell növelni; Fokozni kell a koncentrált tápanya­gok, a vitamindús készítmé­nyek gyártását, valamint a mélyhűtött főzelék- és gyü­mölcskészítmények termelé­sét. Az élelmiszeripari beruházá­sokra öt év alatt 2,2—2,4 mil­liárd forintot kell fordítani. A termelés kellő színvonalának elérése szükségessé teszi, hogy 1960-ban a cukoripar mintegy napi 3200 tonnával több cukorrépát, a tejipar napi 230 000 literrel több tejet, a baromfifeldolgozó ipar évi 6000 tonnával több baromfit dolgozzon fel. A sörgyárak teljesítőképességét évi 775 000 hektoliterrel kell növelni. A hűtőházak befogadóképességét több mint 20 000 tonnával kell bővíteni. Jelentősen javítani kell az élelmiszerek és egyéb termé­kek minőségét, bővíteni kell a választékot, higiénikusabbá kell tenni az élelmiszeripari cikkek termelését és csomago­lását. Az élelmiszeripar minden ágában jelentősen csökkenteni kell az anyag- és készáru­veszteséget. 13. Az állami helyiipari vál­lalatok és a kisipari termelő­szövetkezetek az eddiginél je­lentősen nagyobb mértékben járuljanak hozzá a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásához, mind jobban elé­gítsék ki a javítási igényeket. A döntően helyi anyagokkal, helyi szükségletek ellátására dolgozó minisztériumi iparvál­lalatokat át kell adni a taná­csoknak. Ez utóbbiakat nem számítva, öt év alatt az állami és szövetkezeti helyi ipar ter­melése mintegy 35 százalékkal emelkedjék. Nagy súlyt kell helyezni a helyi (állami cs szövetkezeti) építőanyagipari termelés fej­lesztésére és ehhez megfe­lelő anyagi feltételeket kell biztosítani. Továbbra is biztosítani kell, hogy a magánkisipar részt ve­gyen a lakosság szükségletei­nek kielégítésében. Fejleszteni kell a háziipari tevékenységet, és ki kell szé­lesíteni a háziipar termékeinek értékesítését. Gondot kell for­dítani a népművészet és ipar­művészet termékeinek a la­kosság körében való szélesebb elterj esztésére. 14. Az építőipart jelentősen fejleszteni kell, hogy képes le­gyen a beruházási és felújítási célkitűzéseknek megfelelően betölteni növekvő feladatát mind a lakásépítés, mind az ipar. a mezőgazdaság, a közle­kedés és a népgazdaság többi területén előirányzott építke­zések tervszerű megvalósítá­sában. öt év alatt az építőipar termelése 54—56 százalékkal emelkedjék. Az építőiparba mintegy 1 milliárd forintot kell beruházni, ennek több mint kétharmadát új gépek­re fordítsák. Az építési tevékenység mesz- szemenő átalakítását kell meg­indítani. Az építési munkák összpon­tosításával, a közművek idő­ben való megépítésével, az építkezések lényeges meg- ; gyorsításával és olcsóbbá- tételével, továbbá az építőiparnak, fő" ként a lakásépítkezéseknek — előregyártás és gépesítés út­ján gyáripari iellegű szerelőiparrá való fokozatos átalakítását kell elérni. Jelentősen fokozni kell az előregyártott vasbetonelemek és szerkezetek alkalmazását; Több mint nyolcszorosára kell növelni a felhasznált üreges téglák és falazóblokkok meny- nyiségét. Az építkezéseknél biztosíta­ni kell a helyi anyagok mi­nél nagyobb mértékű fel- használását. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell kislejtésű te­tőket építeni. Az építőiparral párhuzamo­san fejleszteni kell az épü­letgépészeti berendezések előállítását. Az építőipar rendelkezésére álló gépek, berendezések és egyéb eszközök ésszerűbb ki­használása szükségessé fo.zi az építőipar szervezettségének fokozását, a jelenlegi szétfor­gácsolt építőipari szervezet célszerű átalakítását; 15. Az ipar minden terüle­tén nagy gondot kell fordítani a szükséges nyersanyagok, félkésztermékek és alkatré­szek kellő időben való biztosí­tására. Szigorú tervszerűséget kell érvényesíteni mind - vál­lalatok egymás számára tör­ténő szállításainak lebonyolí­tásában. mind az importanya­gok és alkatrészek beszerzé­sében. Már a második ötéves terv első éveiben a készletek oly mértékben való feltöltését kell elérni, amely szükséges a termelés zavartalan mene­téhez. Ugyanakkor az ipar minden ágában — a minő­ség javításával egy időben — csökkenteni kell a fajla­gos anyagfelhasználást és a legszigorúbban fel kell lépni az anyagpazarlás és se- lejtgyártás ellen. II. Az ipar műszaki színvonala Az egész népgazdaság to­vábbi fejlődése megköveteli, hogy a második ötéves terv so­rán az ipar minden ágában a műszaki színvonal gyors ütem­ben emelkedjék. A nemzetkö­zi munkamegosztásra támasz­kodva. s felhasználva a szo­cialista tábor és a tőkés or­szágok legjobb tapasztalatait, biztosítani kell a rohamosan fejlődő technika eredményei­nek fokozott meghonosítását, az élenjáró tapasztalatok szé­leskörű elterjesztését és ezzel a műszaki haladás jelentékeny meggyorsítását. A technika fejlesztésére ren­delkezésre álló eszközöket a következő alapvető feladatok megoldására kell összpontosí­tani: 1. A munka termelékenységé­nek növelése és a dolgozók munkakörülményeinek javítá­sa érdekében jelentékenyen fokozni kell a termelő folyama­tok. mindenekelőtt a nehéz fizikai és egészségre ártalmas munkák gépesítését. A fő fo­lyamatok mellett fokozottan törekedni kell a kisegítő és mellékmunkák gépesítésére és ezáltal el kell érni, hogy az iparban dolgozó munkások mi­nél nagyobb részét a termelés alapfolyamatában lehessen foglalkoztatni. Egyes területe­ken meg kell kezdeni és ki kel] terjeszteni a termelő folya­matok automatizálását Jelen­tékenyen növelni kell a gépi beruházásokat: az elavult gé­pek fokozatos kicserélésére, új gépek és berendezések üzem­behelyezésére az iparban öt év alatt a beruházásra és a felújításra előirányzott össze­gekből összesen mintegy 14 milliárd forintot kell fordítani, mintegv 70 százalékkal töb­bet. mint az első ötéves terv időszakában. 2. A gépesítés fokozását a vil­lamosítás kiterjesztésével kell megalapozni. Az iparban egy munkásra jutó villamosener­gia felhasználását hozzávető- lecesen 44 százalékkal, az 1955. évi 5766 kwó-ról 1960-ra mint- eev 8? -wó-ra, azaz gyorsabb ütemben kell növelni, mint a munka termelékenységét; 3. Széles körben kell alkal­mazni a korszerű vegyi eljá­rásokat az ipar különböző te­rületein. Fokozni kell vegyi el­járások segítségéve] a fémek korrózióvédelmét. Az iparban felhasznált fémeket és egyes mezőgazdasági eredetű nyers­anyagokat nagyobb mértékben kell helyettesíteni vegyipari termékekkel. Növelni kell a különböző melléktermékek és hulladékok vegyipari feldolgo­zását. Az egy lakosra eső mű­anyagtermelést 1960-ban 1.1 kilogrammra, az 1955. évinek több mint négyszeresére kell fokozni. 4. Jelentősen ki kell ter­jeszteni a termelési folyama­tok ellenőrzésében és irányí­tásában a műszerek használa­tát. Növelni kell a korszerű rádiótechnikai, elektronikus berendezések alkalmazását az ipar különböző területein. A műszerellátásra fordított be­ruházásokat öt év alatt két és félszeresére kell növelni. 5. Fordulatot kell elérni az energiatermelés és felhaszná­lás gazdaságosságában. Arra kell törekedni, hogy a fűtő­anyagokat olyan berendezé­sekben használják fel, ame­lyekben az eddiginél kedve­zőbb hatásfokot lehet elérni. Növelni kell á jobb hatásfok­kal hasznosítható, nemesített energiahordozók felhasználá­sát. A szenek osztályozásával, dúsításával, vegyipari feldol­gozásának fokozásával, a da­raszenek portalanításával, korszerűbb tüzelési eljárások alkalmazásával, az energiaát­alakító és felhasználó beren­dezések újjáalakításával és korszerűsítésével, új, jobb ha­tásfokú berendezések létesí­tésével, az erőművek és egyéb berendezések hulladékener­giájának hasznosításával I960- ban összesen 3—3,5 millió ton­na szenet kell megtakarítani. Meg kell kezdeni az ipar hulladék hőenergiáinak — ahol ez gazdaságos — az épületek távfűtésére való fel- használását. Az energiagaz­dálkodás megjavítására öt év alatt mintegy 700 millió forint beruházást, illetve felújítást kell biztosítani. Lényegesen növelni kel] a Diesel-rendszerű erőgépek al­kalmazását. 1957-től kezdve hazai célokra kizárólag Die­sel-rendszerű traktorokat kell előállítani; 6. Lényegesen meg kell gyorsítani gyártmányaink kor­szerűsítését és a haladó tech- nika követelményeinek meg­felelő új gyártmányok kibo­csátását. Gondoskodni kell korszerű gyártmányaink állan­dó továbbfejlesztéséről is. A gyártmányfejlesztésnél a ha­zai szükségletek lehető leg­jobb kielégítése mellett első­sorban a külkereskedelem igé­nyeire, a kivitel gazdaságossá^ gának fokozására kell tekin­tettel lenni. Ebből a szempontból külö­nös gondot kell fordítani a termékekhez felhasznált anya­gok, elsősorban importanya­gok mennyiségének csökken­tésére. a gépek súlyának le­szállítására, a gyártmányok minőségének, tartósságának fokozására. E célok megvalósítására fejleszteni kell a legfonto­sabb iparági kutató- és ter­vezőintézeteket, azok gépi, laboratóriumi és kísérleti be­rendezéseit, eszközeit, vala­mint az üzemek szerkesztő és kutató részlegeit. Az egyes iparágakban a főbb műszaki fejlesztési cél­kitűzések a következők: a) A szénbányászatban fő feladat a bányaüzemek minél nagyobb részében a gépe tés- re alkalmas fejtési rendszerek széleskörű kiterjesztése, kor­szerű vágatbiztosítások alkal­mazásának kiszélesítése. a robbantás technika fejleszté­se, a Kóta-féle millszekundos robbantás el.erjesztése, a kül­színi és földalatti munkála­tok gépesítése. Az ötéves tervidőszak végé­re a géppel jövesztett és gép­pel felrakott szén mennyiségét mintegy tízszeresére kell emelni és ezzel el kell érni, hogy a jövesztés gépesítésének foka mintegy 9 százalékra, a rakodásé 22—25 százalékra emelkedjék. A munkahelyi szállítás gépesítésének foka 1960-ban 70 százalékot érjen el. Meg kell valósítani leg­alább három bányaüzem tel­jes gépesítését. b) A kőolajkutatás meg­gyorsítása szükségessé teszi a fúrási technológia fejleszté­sét. Szélesebb körben kell al­kalmazni a jól bevált sugár- öblítésű fúrást.* El kell érni. hogy az ötéves terv végére a fúróberendezések 40 -- 'zaléka a legkorszerűbb turbinás el­járással működjék. A radio­aktív és egyéb korszerű eljá­rások bevezetésével tökéletesí­teni kell a fúrólyukak vizsgá­latát a kőolattorrp=iásré’ —1 elsősorban a dél-zalai lelőhe­lyeken — a kutakba iránvuló olajbeáramlás fokozására na­gyobb mértékben kell másod­lagos termelési eljárásokat al­kalmazni. c) A villamosenergia fej- (Folytatás a 4, oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents