Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)
1956-07-21 / 58. szám
SZABAD XOGBÍD 1956. július 21. (Folytatás a 3. oldalról) nyát. Ugyancsak változatlanul érvényben marad az, amit pártunk III; kongresszusa, Központi Vezetőségünk ez év márciusi határozata az egyéni parasztgazdaságokról, a szegényéi; középparasztsághoz való 'iszonyunkról mondott, hogy mi az egyéni parasztgazdaságokat is támogatjuk, igyekszünk elérni, hogy termelési tartalékainkat jobban kihasz- ná.jék, hogy mindenekelőtt a termelőszövetkezeti parasztság mellett a szegényparasztségra támaszkodunk, de igyekszünk szoros szövetséget teremteni a középparasztsággal, és jóvátenni azokat az igazságtalanságokat, melyeket számos helyen a középparasztokkal szemben őket kuláknak minősítve, elkövettek. Ez folyamatban van, és reméljük, hogy ez a jóvá étel igen rövid időn belül, j—2 éven belül lezárul. Végül le kell szögeznünk, hogy a kulákoknak minden jogit meg kell adni, amely a Magyar Népköztársaság -polgárait megilleti, semmiféle törvénytelenséget nem szabad velük szemben megtűrni, de politikailag a kulákságot el kell szigetelni. Nem érdekünk, hogy kiélezzük a harcot a ku- láksággal szemben. Ellenkezőleg, az az érdekünk, hogy ez a harc lehetőleg ne éleződjék ki. De résen kell lennünk. Nem stahad megengedni, hogy törvényeinket megszegve, mezőgazdasági termelőszövetkezeteink. állami intézményeink stb. el’en bárki aknamunkát toiyrasson. Legfontosabb a pártélet lenini normáinak következetes megvalósítása Ami magát pártunkat illeti, a párt belső életét és a párt munkáját, itt a legfontosabb a kollektív vezetés további megszilárdítása, a személyi kultusz maradványainak teljes felszámolása, a pártdemokrácia kiszélesítése, a bírálat és önbírálat további kifejlesztése, s egyben a pártban helyenként meglazult fegyelem megszilárdítása, a vasfegyelem megteremtése eszmei-politikai alapon. Röviden, a legfontosabb most a pártélet lenini normáinak, beleértve a demokratikus centralizmust, következetes megvalósítása. Pártunkban mélyek mind a szektarianizmus, mind a jobboldali opportunizmus gyökerei. Mind a kettővel szemben a legélesebb, a legkövetkezetesebb eszmei-politikai harcot kell folytatni a párt főirányvonalának és helyes politikájának érvényesítéséért. Miben nyilvánult meg és nyilvánul meg részben még most is nálunk a szektarianizmus? Természetesen nincs szó arról, hogy mindent felsoroljak, csak a legfőbbeket. Megnyilvánult és megnyilvánul abban, hogy gyakran politikai felvilágosítás helyett adminisztratív rendszabályokat és eszközöket alkalmaznak. Pl. még legutóbb is, néhány hónappal ezelőtt, ez év elején, részben múlt év végén, Vas, Zala és Somogy megye egyes községeiben teljesen tűrhetetlen és megengedhetetlen módon, kijátszva és megszegve a Központi Vezetőség utasításait — kimondom —, becsapva a Központi Vezetőséget, olyan rendszabályokat alkalmaztak, amelyek a parasztságot nem a termelőszövetkezetekbe hozzák, hanem eltaszítják a párttól és a népi demokráciától, kompromittálják a pártot és a népi demokráciát. Időnként az adminisztratív eszközökre szükség van, de ezek nem helyettesíthetik az eszmei-politikai felvilágosítást és harcot. Megnyilvánult a szektarianizmus egyes, megdönthetetlennek hitt tételek dogmatikus hangoztatásában, komoly, mélyreható viták hiányában a tudományos és politikai kérdésekben. Jelentkezett a sokszor egyoldalú és türelmetlen káderpolitikában. Kifejezésre jutott az osztályharc egyoldalú, nem a konkrét viszonyok elemzésén alapuló értelmezésében. A termelőszövetkezetek fejlesztésénél. Megnyilvánult a bürokratikus vezetési módszerekben, államapparátusunk, s részben különböző egyéb szerveink, még pártszervezeteinknek bürokratikus vonásaiban is. Jelentkezett, a Volt szociáldemokrata elvtársakhoz való, nem ritkán helytelen viszonyunkban, ezen elvtársak mellőzésében. Kifejezésre jutott a szövetségesek sokszor helytelen mellőzésében, abban, hogy nem számoltunk eléggé velük. Kifejezésre jutott többek között ez abban is, hogy háttérbe szorult a Hazafias Népfront. Helyes volt, hogy a párt fellépett a jobboldali elhajlók ellen, akik a párt fölé akarták helyezni a népfrontot és szembe akarták állítani a párttal, de nem volt helyes emiatt háttérbe szorítani, elhalványítani a Hazafias Népfrontot. Pártunk most ezt a hibát kijavította, illetve kijavítja. Mindez persze összefüggött és összefügg a kollektív vezetés háttérbe szorításával pártunkban és a személyi kultusszal, főként 1953 júniusa előtt, de részben még ez után is. De természetesen nemcsak szektariánus hibák voltak és vannak pártunkban, hanem vannak igen komoly, vaskos jobboldali hibák, sőt volt jobboldali elhajlás is, amelyet elsősorban Nagy Imre képviselt, s Központi Vezetőségünk 1955 márciusi határozata leleplezett és határozatában megírt. A határozat maga helyes volt. E; a határozat nemcsak a jobboldali elhajlást leplezte le, hanem ugyanakkor megmondta azt is, hogy tovább kell folytatni a harcot a szektás hibák ellen. Munkánkban a hiba ott történt, hogy ezt a határozatot nem mindenben hajtottuk helyesen végre. Egyrészt nem folytattunk következetes eszmei-politikai harcot a jobboldali nézetek ellen, nem mutattuk meg, hogy hová vezetnének ezek a nézetek, ha úrrá lennének a pártban, nem győztük meg erről teljes mértékben a pártaktívát, a párttagságot. Nem fegyvereztük fel eléggé a pártaktívát és a párttagságot. Emiatt nem tudtuk meggyőzni a népi demokráciánkhoz hű embereket. Elmulasztottuk ennek a rendkívül fontos feladatnak a végrehajtását az értelmiség közölt, s különösen az úgynevezett „szabadfoglalkozású“ értelmiség között. Másrészről, bár a határozat egyenesen figyelmeztetett arra, hogy a jobboldali hibák erősödése, s az ezek ellen szükséges harc nem jelentheti a szektás hibák elle- leni határozott fellépés beszüntetését. A gyakorlatban erről egy időre megfeledkeztünk. Ez komoly hiba volt azért is. mert a jobboldali elhajlók malmára hajtotta a vizet, erősítette a jobboldali irányzatot. Mindez azt bizonyítja, hogy a jelenlegi helyzetben — egyébként ez minden helyzetre vonatkozik — különösen óvakodni kell, hogy üres formulák közé szorítsuk a politikai munkát. Nem szabad betűrágók módjára azon vitázni, hogy a jobboldali vagy a baloldali veszély-e a nagyobb, hogy melyik a fő veszély. A jelenlegi helyzetben mindkettő igen komoly veszélyt jelent számunk- j ra, s ezek sokszor annyira ősz- jj szefonódnak, hogy nem is köny- j nyű őket jobboldalinak vagy baloldalinak osztályozni. A mindenkori konkrét helyzetnek megfelelően kell a jobboldali, a szektás és opportunista jelenségeket elemezni, s ennek alapján kell küzdeni mindenfajta pártellenes, anti- marxista, antileninista nézet, s természetesen pártunk és államunk ellen irányuló minden támadás ellen! Nem azonosítva a kettőt, minden Ilyen támadást egységesen, egy akarattal kell pártunknak visszavernie! Meg kell változtatnunk a pártninnka. n pártvezetés stílusát Ahhoz, hogy az előttünk álló feladatokat sikeresen megvalósíthassuk, az említetteken kívül, lényegesen meg kell változtatnunk a pártmunka, a pártvezetés stílusát. Túl sokat ülésezünk, túl hosszú határozatokat írunk, túlságosan sok nálunk a papirosmunka, és kevés a közvetlen, szervező, irányító munka, az emberekkel, a káderekkel való közvetlen foglalkozás, a szervezetek közvetlen segítése. Ezen kell változtatnunk. Ez nem könnyű dolog. Megszoktuk a régi módon való munkát. A pártmunkásokat, az instruktorokat nem aszerint kell megítélni, hogy milyen jelentéseket adnak — bár a jó jelentések igen fontosak —, hanem aszerint, hogy milyen eredményesen dolgoznak, s az eredmény mindenekelőtt a gazdasági sikereken mérhető le. Természetesen nem kevésbé fontos ma a pártélet elevensége, annak kollektív jellege, az eszmei-politikai kérdések tisztázása, a propaganda- munka, s a párttagok és a pártonkívüli dolgozók helyes tájékoztatása. Mindez azonban azt a célt szolgálja, hogy biztonságosabban és gyorsabban haladhassunk előre azon az úton, amelyet pártunk fő irányvonala megjelöl számunkra, s megvalósíthassuk azt a politikát, melyet Központi Vezetőségünk meghatároz. A pártnak, a pártszervezeteknek, a pártaktívának segítenünk kell abban, hogy közvetlenebbül, alaposabban foglalkozzanak gazdasági kérdésekkel; hogy megismerjék, megtanulják az ipar, a mezőgazdaság, általában a gazdaság kérdéseit, mert enélkül a gazdasági munkát és általában az állami munkát nem képesek irányítani. E téren vannak eredményeink, helytelen lenne ezeket lebecsülni, de teljes fordulatot ezen a téren még nem értünk el. Párttagjainkat arra kell nevelni, hogy bátran, félelem nélkül mondják meg véleményüket, őszintén, úgy ahogy itt az elvtársak a Központi Vezetőségben az első napirendi pont tárgyalásánál elmondották, de ugyanakkor pártsze- rűen, mértékkel és figyelembe véve a párt mindenkori érdekeit. Párttagjainkat továbbá arra keil nevelni, hogy bátran és félelem nélkül, nyíltan szánjanak szembe minden antimar- xista, antikommunista, antileninista nézettel és szánjanak szembe határozottan minden ellenséges megnyilvánulással, amely pártunkat, pártunk ve; zetését, államunkat érinti, de tanulják meg megkülönböztetni a jó barátot az ellenségtől. Nevelnünk kell párttagjainkat, pártszervezeteinket arra, hogy legyenek éberek az ellenség újabb, bonyolultabb, váratlan támadásaival szemben, s verjenek vissza minden ellenséges támadást; Pártunk és a tömegek kapcsolatának kiszélesítése és megerősítése szempontjából rendkívül fontos a szakszervezetek munkája. Magyarországon a szakszervezetek jelentősége jóval nagyobb, mint egy sor más országban. Nagy hagyományai vannak a szakszervezeti munkának. Jelenleg mintegy 2 millió szakszervezeti tag van hazánkban, egy nem egészen 10 millió lakosú országban. A szakszervezetek munkája az utóbbi időben javulást mutat, de még nagyon sok itt is a tennivaló. Hasonlóképpen megjavult a DISZ munkája, de nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a DISZ-ben egyesek akarya-akaratlanul abban az irányban viszik, legalábbis vitték a munkát, hogy a DISZ harca eltávolodjon a párt harcától, s egyes elvtársaknál polgári liberál-demokrata illúziók elemei jelentkeztek. A DISZ intéző bizottságának egységesnek kell lennie és egységesen, töretlenül kell állnia a párt és a párt vezetésének az oldalán. Említés történt már arról, hogy a Hazafias Népfront kérdésében a III. kongresszus után voltak bizonyos hibák, s hogy ezeket a hibákat részben már kijavítottuk, részben kijavítjuk. Politikai Bizottságunk véleménye az, hogy a Hazafias Népfrontnak igen jelentős helye és szerepe van s kell hogy legyen országunk, népünk életében. A lépéseket, amelyek a Hazafias Népfront felélénkítésére, szerepének növelésére történtek, az elvtársak ismerik. Elvileg ebben a tekintetben is rßn da p est—JHos zkaa 2 é ra 10 pere Csütörtökön délben Budapestre érkezett a világhírű TU—104-es szovjet lökhajtásos utasszállító óriásrepülőgép. Képünkön a gép a ferihegyi repülőtéren, valamint Maja, a kedves stevardesse. (A képet a Szabad Ifjúság pénteki számából vettük át) változatlan — véleményünk szerint — pártunk III. kongresszusának iránymutatása, melynek szellemében tettünk és teszünk is lépéseket. Tisztelt Központi Vezetőség! Pártunk, mindenekelőtt a munkásosztály, ezen túlmenően azonban a dolgozó parasztság, az értelmiség, egész népünk pártja, a szó legigazibb értelmében: nevének megfelelően a magyar dolgozók pártja! Munkásosztályunk a termelésben kifejtett nagyszerű munkájával, Központi Vezetőségünk június 30-i határozatának szinte egyöntetű támogatásával, ezer és ezer más módon bizonyítja, hogy szilárd támasza pártunknak. Határozottan támogatja pártunkat a szövetkezeti parasztság is. Ami az egyénileg dolgozó parasztságot illeti, ennek pártunkhoz és népi demokráciánkhoz való ragaszkodását igazolja mindenekelőtt szorgos munkája a földeken, a beadási fegyelem megszilárdulása, jó teljesítése, s a békéért folytatott harcban való cselekvő részvétele. Az értelmiség zöme is hive népi demokráciánknak és pártunknak. De hiba volna elhallgatni, hogy az értelmiség egyes rétegeivel vannak nézeteltéréseink. Különösen vonatkozik ez az írók jelentős részére. Mi azt gondoljuk, hogy ezeket a kérdéseket nem szabad forró fejjel intézni. Az íróktól pártunk és népünk mindenekelőtt azt kéri, hogy írjanak jó könyveket, novellákat, verseket. Nem akarunk mi nekik diktálni, de kifejtjük nézeteinket, s arra kérjük őket, hogy összefüggéseiben, fejlődésében lássák és ábrázolják a magyar valóságot. Mutassák meg a hatalmas fejlődést, amely országunkban a felszabadulás után bekövetkezett, ábrázolják igaz módon, magas művészi színvonalon az egész életet, s ne csak jelenünk árnyoldalait vegyék szemügyre, bár, persze ezt is meg kell mutatni. Ügy gondoljuk, hogy helyes politika mellett, s pártunk politikája kétségtelenül helyes, a párt és a pártvezetés teljes egységével megtaláljuk a megoldást minden kérdésre. Meg fogjuk találni a megegyezést az Írókkal is, és mindazokkal. akikkel most némi nézeteltérésünk van. Pártunknak fontos adósságot kellett és részben kell még letörlesztenie Jugoszlávia népeivel, és a Jugoszláv Kommu. r.isták Szövetségével, a Jugoszláv Népköztársaság kormányának és pártjának vezetőivel szemben. Az elvtársak tudják, miről van szó. Mi ennek az adósságnak a letörlesztéséért már sokat tettünk eddig is. Alapjában rendeztük a két ország közötti állami viszonyt, de úgy gondoljuk, hogy ez nem elegendő. Mi, kommunisták, leninisták, proletár internacionalisták vagyunk, pártunk vezetésével országunkban a szocializmust. építjük. Meggyőződtünk arról, hogy ugyancsak a szocializmust építik Jugoszláviában is a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetésével. Ezért helyesnek, szükségesnek tartjuk, hogy visszavonjuk a rágalmakat, amelyeket a feszült nemzetközi helyzetben a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságra, a jugoszláv népre és vezetőire szórtunk, s javasoljuk a tárgyalások megindítását annak érdekében, hogy baráti, elvtársi kapcsolatok jöjjenek létre nemcsali a két állam, hanem most már a két párt között is. Ezt nemcsak azért tesszük, mert ez pártunk, országunk, népi demokráciánk érdeke, hanem azért is, ‘ mert proletár internacionalisták vagyunk. Népi demokratikus államunk. s pártunk egész politikájának alapja a munkásosztály s a dolgozó parasztság szilárd szövetsége, s e szövetségen belül a munkásosztály vezetése. Pártunknak mindent el kell követnie, hogy ez a szövetség még szilárdabb, még szorosabb, megbonthatatlan legyen. dacoljon minden támadással és minden ellenséges aknamunkával szemben, s akkor népi államunk képes lesz leküzdeni mindenfajta nehézséget. Tisztelt Központi Vezetőség, elvtársak! A pillanatnyi nehézségek ellenére is, a mi pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja erős párt. Erős, hatalmas párt, azért, mert széles tömegeket, mindenekelőtt öntudatos munkástömegeket, egyénileg dolgozó parasztokat, értelmiségieket egyesít magába. Erős párt, mert a nép milliós tömegeire támaszkodik; erős párt. mert közel negyven éve végzi önfeláldozó, nehéz munkáját, vívja áldozatos harcát munkásosztályunkért, népünkért, hazánk szabadságáért, függetlenségéért. a szocializmusért! Erős a mi pártunk, mert törhetetlen harcával hazánk fel- emelkedéséért. a szocialista demokrácia kiterebélyesedésé. ért, a tartós békéért, s a nemzetközi feszültség csökkentéséért folytatott harcban milliók és milliók legbensőbb vágyait fejezi ki, s egyesíti szélesen hömpölygő folyammá! Erős párt a mi pártunk, mert mélyen eltölti munkásosztályunk, népünk szeretete, mert mélyen hazafias párt, s ugyanakkor proletár internacionalista párt; mert velünk van a hatalmas szocialista világrendszer minden országának minden kommunista pártja, s a kapitalista és gyarmati országok kommunista és munkáspártjai. Mert nem utolsósorban velünk van, oldalunkon áll, segít tanácsával a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártja. Erős a mi pártunk, mert a nemzetközi szolidaritás, s a proletár internacionalizmus: élő valóság! Erős a mi pártunk, mert olyan legyőzhetetlen, halhatatlan, tudományosan megalapozott, a történelem által igazolt tanítás vezérli, mint. amilyen Marx—Engels—Lenin tanítása! Erős és még erősebb lesz pártunk és pártunk irányította népi államunk, mert valamennyien el vagyunk szánva arra, hogy mindenben és mindenütt, ahol bonyolult, nehéz feladatot kell megoldanunk, a Központi Vezetőséghez, a párt- bizottságokhoz. a pártaktívához, a párttagsághoz, a dolgozók széles tömegeihez fordulunk. Mert előttük nyíltan, őszintén feltárjuk és fel fogjuk tárni nemcsak az eredményeket — ezekről beszélni kell —, de a nehézségeket is. Megmondjuk, hogyan akarunk úrrá lenni rajtuk, tanácskozunk a dolgozókkal, bátran támaszkodunk, építünk rájuk. Elvtársak! Az a párt, amelynek politikai irányvonala helyes, amely egységes, fegyelmezett. s a széles tömegekre támaszkodik, hegyeket képes megmozgatni. Ilyen pártnak kell lennie, s nem kétséges, mindinkább ilyen párt lesz a mi sok dicső, nehéz harcban megedzett pártunk, az a párt, mely győzelemre vitte országunkban a magyar munkásosztály, a magyar dolgozók ügyét — a Magyar Dolgozók Pártja! «
