Szabad Nógrád. 1956. július (12. évfolyam. 53-60. szám)

1956-07-11 / 55. szám

SZABAD A'OGBAIY 1958. július 11. LÁTTUK... H ALLOTTUK... Bonyodalmak a fakanalak körül i Rekordidő a kemence javításában Zagyvapáifalván Egyszerű, közönséges faka­nalakról van szó, olyanokról, amelyekkel rántást kevernek és nagyobbakról, méteresnél is nagyobbakról... Ki gondolná, hogy ezekkel az áldott fakana­lakkal nemcsak keverni, de „kavarni” is lehet?... Nézzük csak sorjában... Mátrakeresztes, ez a festői kör­nyezetben, a Mátrának nem is a lábánál, hanem a derekánál épült, cser-, bükk- és fenyő­♦ A Zagyvapálfalvi Üveggyárban két hónappal ezelőtt állí­ttatták le nagy javítás, a az ország legnagyobb, nyolcszáz tonnás deltségét, elhatározta, hogy«üvegolvasztó kemencéjét, amely a kemence kihasználás tör- „megtréfálja“ őket. A követke- i ténctében példátlan hosszú ideig, 22 hónapig és nyolc napig dol- ző módon gondolkodhatott: ha Z gozott egyhuzamban. A vállalat dolgozói a kimencékihasználás- van rosszul dolgozó mezőgaz- ♦ hoz hasonlóan a nagyjavítást is rekordidőre tervezték. A mű- dasági termelőszövetkezet. ♦ szaki vezetők részletes murtkagrafikont dolgoztak ki, amelyben tnfna ommL ~ liő?i * n? e>tiA.irti 7fi hoTuoff fí0 nnr\Ui+ őr/imm? infU nir> n intAin ersf miért ne lehetne ennek a házi- * az eddigi 78 helyett 69 napot irányozlak elő a javításra. iparinak is a nyakába esim- ♦ Már a kemence lehűtésénél új módszert, a levegőcserés pászkodni. Gondolat és csele­kedet egysége révén munkához láttak. A szövetkezeti tagok odahaza készítik a fakanalakat — könnyű volt a melléktermék vállalat munkája. Többet fizet az összegyűjtött fakanalakért. hűtést alkalmazva a számított három helyett négy nappal csök­kentették e munkafolyamat idejét. A falazásnál a szokásos fa­lazást időt öt, a munkagrafikonban előírt időt egy nappal rö­vidítették meg. A legszebb siker a kemence felfűtésénél született. Hann György főmérnök kísérleteinél: alapján új, gyors felfűtési mód­szert vezettek be s a grafikonban előírt 21 nappal szemben 17 erdővel övezett néhányszáz la- mint a szövetkezet (saját szál- ‘ vap alatt fűtötték fel a kemencét. kosú település közvetlenül Nógrád és Heves megye hatá­rán épült. A kis községet kö­rülvevő erdőrengeteg, a fával való foglalkozás, a különböző fafaragások mestereivé tette lakosait. És mivel a környező erdőség szinte kipusztíthatat­lan, nemzedékről nemzedékre öröklődik a faragás, az utóbbi időben nevezetesen a fakanál- készítés. A kanalakat az elmúlt év vé­géig mindenki egyénileg készí­tette és értékesítéséről is kü- lön-kűlön gondoskodtak. Míg aztán november közepén a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek példájára a niátrakeresz- tesiek is elhatározták: szövet­kezetét alapítanak. Nem min­denki ismerte fel azonnal a szövetkezet jelentőségét, de csakhamar 70 család mondhat­ta magát szövetkezeti tagnak. De ez a nagy nekilendülés nem volt hosszú életű. Az Er­dei Melléktermék Vállalat megirigyelte a tagok megelége­lítóeszközei vannak — hason-; líthatatlan előnyben van vele' szemben a további értékesítés­nél is) és azonnal fizet. A sző- j vetkezet ezt nem teheti. Az < anyagellátás területén is szín- < te elháríthatatlan akadályokat J gördít elébük. A TEFU í nem ♦ szállít a szövetkezetnek — a ♦ szövetkezet tagjai nyersanyag-* hiánnyal küzdenek. A mellék- J Egy.egy hónap e!ső napjai- ormot vállalatnak sikerüli^ban nem lehet niég érdemié- nagystílű elképzelését megváló tsesen beszélni tartozásokról, sítaní. A szövetkezet 70 tagja- ♦ vagy többletmennyiségekről, ból már csak 16 van és ezek I Főként nem lehet most, ami­helyzete is napról napra súlyo- í kor előző híradásunk óta a Az új munkamódszerek bátor alkalmazása nyomán a ja­vítóbrigádók a tervezett rekordidő előtt is összesen hat nappal előbb fejezték be a nagyjavítást és hétfőre virradóra éjjel is­mét megkezdte munkáját a kemence. Á javítási idő csökken­tése így most több mint félmillió forint értékű terméktöbble­tet jelent államunknak. A VÉGZETT MUNKA EREDMÉNYE sabb lesz. Pedig az emberek megszerették a szövetkezetei, de a Melléktermék Vállalat csábításainak nehéz ellenáll­ni... És nehéz azokat az aka­dályokat is elhárítani, amelye­ket a szövetkezet elé gördített. A szövetkezet tagjai egyet­len reményben vigasztalódnak abban, hogy a fakanállal nem­csak keverni és „kavarni" le­bet, hanem ütni is. Különösen * tés. szénmedence bányászai adós­ságukat elég alacsonyra szorí­tották le. Több bányaüzem közülük legjobb Mizserfa, pe­dig néhány száz tonna szénnel szerzett előnyt az elmúlt na­pok lemaradása után. Egyedül Kisterenye emelke­dik ki a bányaüzemek közül jelentősebb mennyiségű adós­ságával, melynek legnagyobb ♦ részt nem a bányászok az oko- Izói. hanem a Iétszámcsökken­a méteresnél is nagyobbal. Jelentős bányafa és robbanóanyag megtakarítás Kányáson Kányás az elmúlt hónapok tervteljesítésében nem járt elöl jó példával. Szénmeden­cénk elmaradói közé tartozott. A bányafa és robbanyóanyag felhasználásánál azonban meg­takarítás mutatkozott a máso­dik negyedévben. Az egész üzemben 372,5 köbméter bá­nyafát takarítottak meg, mely­nek jelentős részét Vörös Már­ton farabló csapata mentette meg, s tette ismét felhasz­nálhatóvá. A csapat júniusban 26 köbméter fát takarított meg. A robbanóanyag megta­karításáért indított mozgalom szintén eredményes volt. A ki­adott anyagnak csak az ötven százalékát, azaz 400 kilogramm helyett csak 200 kilogrammot használt fel az üzem 17 csa­pata. A kányásiak a termelést jú­lius első napjaiban valamivel eredményesebben kezdték meg, mint az előző hónapban. Elma­radó csapatuk azonban még most is elég szép számmal van. Nem ritkaság a 70—80 száza­lékot teljesítő brigád sem. Egyedül Sándor János sztaha­novista vájár és 9 fős kis csa­pata állja a „sarat". Ezideig a csapattagok esedékes havi ter­vüket 140 százalékra teljesítet­ték, 10 folyóméter helyett 14 folyóméteres szakaszról vájták ki a csillogó szenet. Kányáson az elmúlt hónapban is ez a csapat érte el a legkiválóbb eredményt: Tervét 154 száza­lékra teljesítve a tervezett 50,5 folyómétert 27,3 méterrel tol­dotta meg. ÉLENJÁRÓK: Mizserfa: 268 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla, fő­mérnök: Józsa Pál. Róna: 170 tonna többlet. Üzemvezető: Bükkhegyi János, főmérnök: Laczkó István. Zagyva: 121 tonna többlet. Üzemvezető: Simon Ernő, fő­mérnök: Harmos Mihály . Nagyba tony: 10 tonna több­Tanyai Marton Fe­Mi­let. Üzemvezető: renc, főmérnök: hály. ADÓSOK: Tiribes: 28 tonna tartozás. Üzemvezető: Pintér András, főmérnök: Bakos Péter. Szorospatak: 39 tonna tarto­zás. Üzemvezető: Fudhs Jenő, főmérnök: Demeter Ferenc. Ménkes: 75 tonna tartozás. Üzemvezető: Szabó Imre, fő­mérnök: Cserjési Miklós. Kányás: 140 tonna tartozás. Üzemvezető: Schaffer Péter, főmérnök: Németh Lajos. Mátranovák: 163 tonna tar­tozás. Üzemvezető: Sárai La­jos, főmérnök: Révfalvi János. Kazár: 254 tonna tartozás. Üzemvezető: Szomszéd Gy. István, főmérnök: Kreffly Iván. Kisterenye: 636 tonna tarto­zás. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár. A tröszt adóssága: 575 tonna. Igazgató: Sartóris Kálmán, fő­mérnök: Lassan József, terme­lési osztályvezető: Vörös La­jos. műszaki osztályvezető: Csillag József. Eredményes tanácskozást tartottak a szér.medence fiatal bányászai (Folytatás az 1. oldalról) formában tettek ígéretet. Még a vita elején Kaposvári Ferenc elvtárs mizserfa! csapatvezető az év végéig versenyre hívta a medence DlSZ-brigád- jait. A csapatvezetők egymás után fogadták el a felhívást, s mindjárt meg is mondták, ki mennyivel termel többet. (A szebbnél-szebb vállalásokat helyhiány miatt sajnos nem tudjuk egyenként ismertetni.) Az értekezlet végén ezután összegezték a felajánlásokat, s egyhangúlag elhatározták, hogy a szénmedence DISZ-bri- gádjai a második félévben 8000 tonna szenet adnak terveit felül a népgazdaságnak. Lelkes, hosszantartó taps pecsételte meg a fogadalmat. S ismerve kitűnő ifjú bányá­szainkat, hallva ezen a jól­sikerült tanácskozáson elhang­zott komoly, felelősségteljes, okos szavakat, nincs okunk kételkedni abban, hogy az ígé­retből az év végéig valóság lesz. M. D. A technikai haladásért Huszár Imre mizseríai lakatos ,.farabló mindenese“ A nógrádi szénmedence bányászai csodájára járnak Huszár Imre mizserfai la­katos kis gépének, amelynek a „farabló mindenes“ név felelne ■meg legjobban. A há­ton könnyen hordozható, 36 kilós gép egyaránt alkalmas farabláshoz, kaparószalagok és egyéb berendezések vonta, tásához, de emelődarulcént is használható. Megfizethetet­len előnye, hogy a kifejtett bányarész omlasztásánái és az ácsolatok kiszedésénél — az egyéb intézkedések betar­tása mellett — csaknem tel­jesen kiküszöböli a baleseti lehetőséget. A kis bánya robotgép rend­kívül egyszerű. Szerkezetét egy nagy teljesítményű lán­cos csigasor és kétféle sebes­ségre alkalmas fogaskerék- áttétel alkotja. A gép olda­lán kiálló két tengelyvéget úgy képezték ki, mint a fú­róik hátsó illeszkedési felüle­tét és így ugyanazzal a kö­zönséges fúrógéppel hajtják meg. mint amelyikkel a rob­bantólyukakat készítik.. A gép teljesítménye meglepő. Sok műszaki ember is csak akkor hitte el teljesítményé­nek adatait, amikor szemé­lyesen győződött meg a gép működéséről. A próbánál egy másfél derék vastagságú fűzfát tövestői csavartak ki vele a földből, s a bányában a tengelytörés miatt leállt öt és fél tonna súlyú nagy ra­kodógépet másfél óra alatt vontatták el a géppel 120 méterre. Ez a munka 144 órán át eltartott volna, ha emberi erővel és nem a kis farabló mindenessel végzik. Patz Ferenc omlasztó csa­pata — a gép kezelője — már semmi pénzért nem vál­na meg a géptől, amely nem­csak biztonságosabbá, hanem könnyebbé és gyorsabbá tet­te mukáját. A gyorsaságra például jellemző, hogy két óra alatt raboltak ki 90 da­rab 3 méteres bányafát, ami kézierővel nyolc órát vett volna igénybe. Ezenkívül mintegy 40 százalékkal több bányafát tudnak megmente­ni, mert ki tudják húzni az omladék alól azokat a tám- fákat is, amelyeknek kirablá­sáról azelőtt lemondtak. Huszár Imre bányalaka­tosnak sok segítséget nyúj­tott Havranek Tibor fiatal technikus is az újítás kivi­telezésében. A kiváló újító és segítő társa most úgy ter­vezi, hogy július 20-ig még két farabló mindenest készít a mizserfai bánya részére. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt műszaki vezetői pedig rxílamennyi bányaüzemüket ilyen géppel kívánják felsze­relni. ami azért sem lesz ne­héz feladat, mert egy-egy kis farabló-gép ára mindössze 1500 forintra tehető. líjabb fontos műszaki intézkedéseket valósit meg a második félévben a Nógrád megyei Építőipari Vállalat A Nógrád me­gyei Építőipari Vállalat az első féléves műszaki, szervezési és in­tézkedési terv va- lóraváltásával többet fejlődött, mint ezelőtt né­hány év alatt. Többek között az anyagmozgatás gépesítésének arányszámát hat­szorosára növel­ték. Megoldották a futószalagszerű lakásépítkezést, amelynek eredmé­nyeképpen az első félév alatt 376 la­kás építésénél mintegy két hét­tel megelőzték, tervüket. Az épí­tők dicséretére vá­lik a minőségi munka is. Az át­adási hiányossá­gok egyötödére csökkentek és — amire azelőtt alig volt példa — több átvevő már elis­merését fejezte ki a hibátlan mun­káért A második fél­évben mintegy nyolcezer négyzet- méter deszkát ta­karítanak meg a műszintterv azon pontjának végre­hajtásával, amely szerint mindenütt szögezhető salak vakpadlót alkal­maznak majd a fa helyettesítésé­re. Bevették a tervbe a vállalat négytagú műszaki újítóbrigájának javaslatát is, amelynek alapján a főfalakhoz al­kalmas salak­blokk és a szögez­hető salak vak­padló gyártásán kívül megkezdik az előregyártott salak válaszfal építését is. Ennél egyúttal azt is kikísérletezik, hogy a 30—50 tég­la felületű válasz­fal oldalainak va­kolását szintén az előregyártók vé­gezhessék el. Az előkészületek be­fejezése előtt áll nak és a jövő hé­ten már kezdik a kísérleti gyártást. ^kkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkAkkkkkkkkkkkkkt Két snin issévé*steasei rút eess b éréé he t eset k s*ee (EGYIKET SEM FOGADHATJUK EL) .,Egy rendelet margójára” címmel rövid cikk jelent meg lapunk március 21-i számá­ban Ebben kifogásoltuk, hogy a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium 6100/1956. KGM számmal olyan rendeletet adott ki, amelyben a hozzá tartozó üze­meket arra kötelezi, hogy csak a minisztérium sajtóirodájá­nak előzetes jóváhagyásával adjanak felvilágosítást a saj­tónak. Erre hivatkozva üze­meink, a Tűzhelygyár és az Acélárugyár igen nehezen és hosszadalmasan válaszolnak kérdéseinkre, s ez megnehezíti az újságírók munkáját. A cikkre hosszú ideig csu­pán hallgatás volt a válasz, ám végül mégis megérkezett a minisztérium állásfoglalását tartalmazó levél, Fazekas Mártonnak, a sajtóiroda veze­tőjének aláírásával. Hüledez- ve és ámulva olvastuk, s egy pillanatra kétségbeesetten me­redtünk egymásra. A levélben ugyanis az állt, hogy a sajtó­irodának tudomására jutott, miszerint „a lap munkatársá­nak nem adtak megfelelő fel­világosítást a Győri Szerszám- gépgyárban és más üzemekben a miniszter rendeletére hivat­kozva”. Hogyan hozott össze minket Győrrel a sors, illetve a mi­nisztérium? Ügy, hogy velünk egyidőben a Győr-Sopron me­gyei Hírlap is bírálta azt a bi­zonyos rendeletet, mert az ot­tani üzemek is elzárkóznak az újságírók elől. A többi már nyilvánvaló: a válaszleveleket bizonyára összecserélték, s a győri kollékák alighanem el­képedve olvashatták, hogy „tu­domásunkra jutott, miszerint az elvtársak nem kaptak meg­felelő felvilágosítást a Salgó­tarjáni Acélárugyárban és más üzemekben...” Fazekas Marton elvtárs, aki a jelek szerint igen nagy „gonddal“ kezeli a beérkező panaszokat, bírálatokat, leve­lében kifejti, hogy itt bizonyá­ra a rendelet félreértéséről le­het szó (szerintünk azért ér­demes lenne elgondolkozni rajta, vajon valóban világos-e a rendelet szövege, mert mégis csak különös, hogy Salgótar­jánban is, Győrben is félreér­tik!) majd befejezésül bejelen­ti, hogy „a Győri Szerszám- gépgyár igazgatóját levélben értesítettük a rendelet helyte­len félremagyarázásáról”. Mindenesetre köszönjük fá radozását, de ez körülbelül annyit ér, mint akasztott em­bernek a kötél, mivel ezután sem szándékszunk a Győri Szerszámgépgyártól felvilá­gosítást kérni. A Kohó- és Gépipari Minisztérium levelét ezért ezzel a megjegyzéssel küldjük vissza: ha már — úgy látszik — kielégítő válasz­ra nem is számíthatunk, más­kor legalább annyi gondosság­gal kezeljék a lapok bírálatait, hogy meg tudják különböztet­ni, melyik újság szerkesztősé­ge is kifogásolt tulajdonkép­pen. Akkor elkerülhető lenne az ilyen eset, amelynél csalt az lenne furcsább, ha a mi­nisztériumi sajtóiroda üres bo­rítékot küldene válaszként. Mégegyszer a gyári autóbuszok pihentetéséről... A Közlekedés- és Postaügyi Minisztériummal vitázunk az „Autóbuszok kényszerpihenő­je” című cikkben. (Megjelent a Szabad Nógrád május 30-i számában.) Szóvátettük, hogy az Acélárugyár — és sok más üzem — saját autóbusza hét­számra ki sem mozdul a ga­rázsból. mert csak sportolókat szállíthat, holott szükséges lenne, hogy időnként elvigye tapasztalatcserére a műszakia­kat. jutalomkirándulásra a jó! dolgozókat, falura a tsz-patro- nálókat és a színjátszókat stb. Minderre azonban nem adnak engedélyt, s az ilyen utakat csak az Autóközlekedési Vál­lalatok igénybevételével bo­nyolíthatná le az Acélárugyár, ha lenne rá pénze, de nincs ... „Miért kényszerítik tétlen vesztegetésre a gyári buszo­kat?” kérdeztük. Erre a miértre a miniszté­rium sajtóosztálya a legutób­bi sokszorosított sajtótájékoz­tatóban egy füst alatt vála­szolt nemcsak nekünk, hanem a többi lapnak is, amely bírál­ta a rendeletet. A válasz — címe: „Mi a helyzet a vállalati autóbuszok és teherautók használata kö­rül?” — mindenekelőtt meg­állapítja. amit úgyis tudtunk, vagyis, hogy az üzemi autóbu­szokat az 1954. évi KPM ren­delet értelmében nem szabad használni üdülők szállítására, kirándulásra, tapasztalatcse­rére. „Kulturális célokra is csak azok az intézmények használhatják őket, amelyek hivatásszerűen terjesztik a kultúrát” — mondja a rende­let, illetve a tájékoztató. Rendben van — azaz dehogy is van rendjén! — de ugyan miért intézkedtek így? Nos, a tájékoztató szerint azért, mert ha az üzemi autó­buszok is bekapcsolódnának a közlekedésbe, ez súlyos bevé­tel kiesést jelentene az autó- közlekedési vállalatoknak. Ki is számították, hogy ha min­den üzemi busz csak 100 kilo­métert menne egy-egy vasár­nap, az évente 6 millió forint kárt okozna a minisztérium vállalatainak A másik „érv", amely útjá­ban áll a tiltó rendelet meg­változtatásának, szó szerint így hangzik: „... az ilyen in­gyenes utaztatások kollektív szerződésen felülj juttatásnak számítanának azokkal a dol­gozókkal szemben, akiknek vállalata nem rendelkezik au­tóbusszal és nem tudja őket ingyen utaztatni”. Miután ilyen alapon tájé­koztattak bennünket, hadd mondjuk meg. hegy változat­lanul helytelennek tarjuk az üzemi autóbuszok kényszerpi­hentetését. Ami a tájékoztató „érveit" illeti, röviden a kö­vetkezőket vetjük ellene: 1. Hiába számol a miniszté­rium 6 milliós bevétel kiesést, amikor a valóságban egyetlen fillérrel sem rövidülne meg, hiszen jelenleg az üzemek nem járnak autóbuszkirándulásra stb., tehát nem is fizetnek ezért a MÁVAUT-nak. Ami amúgy sem folyik be a kasszá­ba, az nyilván nem is hiányoz, na onnét, ha engedélyeznék a gyári autóbuszok járatását. 2. Elfogadhatatlan az, hogy itt a „dolgozók ingyenes utaz­tatásáról” van szó, amely „kol­lektív szerződésen felüli jutta­tásnak” minősül. Miért lenne külön juttatás az, ha például az Acélárugyár saját közleke­dési eszközén — ha már egy­szer úgyis megvan neki — szállítaná mérnökeit a hivata­losan előírt továbbképzésre, tapasztalatcserére; a kul túr­gárdát — amely ugyan nem hivatásos, de a nógrádi fal­vakban nem hivatalosan is ki­tűnő szolgálatot tehet a kul- túríorradalomnak — vendég- szereplésre; a kiváló dolgozó­kat — akiket amúgy is jutal­mazni kell — jutalomkirándu­lásra, a társadalmi munkát végző patronálókat a termelő- szövetkezetekbe? A legcsattanósabb bizonyí­tékot igazunk mellett azonban maga az élet szolgáltatja. íme: Az Acélárugyár a napokban külön autóbuszt kért az Autó- közlekedési Vállalattól. (Saját autóbusza ugyanakkor a ga­rázsban vesztegelt.) A válla­lat biztosított is egyet, de csak úgy, ha az Acélárugyár adja hozzá a benzint, saját készle­téből ... Lám. az Autóközle­kedési Vállalat, amelyet a Közlekedési Minisztérium annyira félt a bevételkiesés, tői, nem képes megbirkóz­ni saját erejéből rengeteg feladatával De azért a gyári autóbuszoknak ácsorogniok kell... A válasz tehát, amelyet a tájékoztatóban kaptunk, ma­gyarán szólva „nesze semmi, fogd meg jól”. Mégegyszer kérjük a minisztériumot: tár­gyilagosan vizsgálja végre fe­lül rendeletét, amelyről a gyakorlat bizonyította be, hogy ha a minisztériumnak meg is felei, de az üzemek dolgozóinak nem! Miklós Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents