Szabad Nógrád. 1956. június (12. évfolyam. 44-52. szám)
1956-06-20 / 49. szám
9 SZABAD AOr.R:ÍD 1956. június 20. A leszerelés kérdésének új felvetése TV' A. Bulganyin, a Szovjet- ^ * unió Minisztertanácsának elnöke a leszerelés kérdésében üzenettel fordult az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Kanada és Törökország kormányához,; Világszerte százmilliók vallják, hogy a leszerelés ma rendkívül fontos és halaszthatatlan probléma. Az országok, elsősorban a nagyhatalmak, valamint a nagy államok kormányai nem mellőzíhetik a népek e követelését; A népeknek létérdeke, hogy megvalósuljon a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentései A leszerelés problémájának megoldása haladéktalanul szűk. ségessé vált az utóbbi években, amikor megjelentek a tömeg- pusztító fegyverek, az atom- és Ihidrogénbomba: Ugyanakkor most vannak a legkedvezőbb feltételek e probléma megoldásához, annak eredményeként, hogy jelentősen enyhült a nem. zetközi feszültség. Ebben a helyzetben a fegyverkezési hajsza fenntartását és folytatását semmivel sem lehet indokolni. Haladék nélkül intézkedéseket kell tenni a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésére. Gyakorlati lépésekre van szükség, halogatás nélkül, még ma, nem várva, amíg az ENSZ-ben létrejön a nemzetközi megegye, eés a leszerelésről; A szovjet kormány, mint ez N. A; Bulganyin üzeneteiből kitűnik, a leszerelés kérdésének új felvetését javasolja, a kérdés olyan felvetését, amely végtére kivezethet a zsákutcából. A világközvélemény kellően értékelte azt a tényt, hogy a Szovjetunió valóban történelmi jelentőségű új kezdeményezést tett az utóbbi időben a leszerelés kérdésében. A szovjet kormány példát mutatott valamennyi állammnak a leszerelés problémájának új felvetésére. A népek közti béke megszilárdításának fennkölt céljai által vezéreltetve, május 14-i nyilatkozatában közölte, hogy nem várva be, míg létrejön a megegyezés a leszerelésről, 1957. május 1-ig újabb 1 200 000 fővel csökkenti fegyveres erői létszámát, az 1955. évi 640 000 fős leszerelésen túlmenően. Ennek megfelelően csökkenti a szovjet fegyveres erők fegyverzetét és felszerelését, valamint az állami költségvetés katonai kiadásait is. A szovjet kormány természetszerűleg elvárja, hogy más államok kövessék békés kezdeményezését s tegyenek gyakorlati intézkedéseket fegyveres erőik és fegyverzetük csökkentésére. Minden békeszerető nép osztja a szovjet népnek N. A. Bulganyin üzeneteiben kifejezésre juttatott ebbeli reményét. Ha mindegyik állam csökkentené fegyverzeteit még. a nemzetközi megegyezés létrejötte előtt, ez kétségkívül még egészségesebbé tenné a nemzetközi helyzetet és létrehozná a feltételeket átfogó leszerelési program végrehajtásához. Természetesnek tűnne, hogy valóban megtegye a megfelelő intézkedéseket egész sor olyan állam, amelynek képviselői már he- lyeslőleg nyilatkoztak a szovjet kormány fegyveres erői létszámának csökkentésére hozott határozatáról. Az, hogy egyes államok részt vesznek bizonyos egyezményekben és ebből kifolyólag meghatározott, köztük katonai jellegű kötelezettségeket vállaltak, nem lehet akadálya annak, hogy az ilyen egyezményekben részvevő legnagyobb államok most gyakorlati lépéseket tegyenek fegyveres erőik és fegyverzetük csökkentésére. A világ valamennyi orszár%~ gának közvéleménye üdvözli a Szovjetunió új, békés kezdeményezését. Kínában, az európai népi demokratikus országokban és Jugoszláviában a sajtó az ázsiai országok széles társadalmi köreivel együtt aláhúzza a kezdeményezés jelentőségét. A nyugati országokban, mint a Times című angol lap beismeri. a szovjet kormány javaslatai „már mély gyökeret vert eszméket erősítenek meg .;.“ Ennek fényében igen gyengének tűnik egyes amerikai, nyugatnémet és más körök elutasító álláspontjai. Ezek a körök kézlegyintéssel szeretnék túltenni magukat a szovjet kéz. deményezésen s azt „propagandának“ (!) állítják be. Ezzel elárulják magukról, hogy a fegyverkezési hajsza folytatása az érdekük és félnek a békétől. A leszerelési probléma megoldása elől azonban senki sem térhet ki. A népek követelik a leszerelési probléma megoldását. Ezt a kérdést meg kell oldani! Népeink javára, a béke és a szocializmus érdekében LÁTTUK... HALLOTTUK Levél egy főmérnöknek A jugoszláv sajtó a moszkvai tárgyalások menetét mérlegelve aláhúzza, hogy e tárgyalások jelentősége messze túllépi a két ország egymás közti kapcsolatainak kereteit. A moszkvai tárgyalások nagy kihatással lesznek a nemzetközi kapcsolatok általános fejlődésére, elsősorban a szocialista oi-szágok közti kapcsolatok erősödésére a béke megszilárdítására. „Jugoszlávia és a Szovjetunió közeledése és együttműködése — írja a Radnik című lap — vitathatatlanul erősíteni fogja Jugoszlávia és a kelet-európai országok együttműködését Márpedig ez igen fontos az egyetemes béke és a szocializmus haladása szempontjából/ A jugoszláv lapok amerikai angliai, franciaországi stb. tudósítói nap mint nap közlik hogyan reagál a burzsoá sajtó a moszkvai tárgyalásokra Megállapítják, hogy egyes burzsoá szemleírók ezúttal sem foglalkoznak tárgyilagosan a szovjet—jugoszláv együttműködéssel. A Borba élesen bírálja az amerikai sajtó egy részét, amely abbeli állítólagos „aggodalmát" fejezi ki, hogy Jugoszlávia nem tudja majd megőrizni függetlenségét, ha fejleszti gazdasági és politikai együttműködését a Szovjetunióval. Az efféle „aggodalom“ — jegyzi meg a Borba — elárulja, hogy Washington konzervatív politikai körei nem képesek ennek a helyzetnek megfelelő pozitív programot kialakítani. A moszkvai tárgyalásokhoz nagy reményeket fűz mindenki, aki a béke híve. Nagy Ferenc főmérnök Nógrád megyei Építőipari V. Salgótarján. Tisztelt Nagy Elvtárs! látja, én „tisztelt elvtárs”- nak szólítom, pedig vasárnapi cselekedete után sem a tisztelt jelzőt, sem az „elvtárs" megszólítást nem érdemli meg. ön, hogy az olvasók is megtudják. vasárnap Bükkszéken, " a fürdőben megtagadta vállalata FF 406-os rendszámú autójának átadását egy lábtö- _ réssel sérült bányász mentőállomásra való szállítására. Még szerencse, hogy volt a helyszínen rendőr, az ő erélyes beavatkozása segített és ön — kénytelenségből — vé- gülis átadta a kocsit. Megjegyzem, hogy N. rendőrőrmes- tert ilyen beavatkozásra még soha nem kérték meg. De azt hiszem, hogy még más rendőr sem járt közben ilyen ügyben, amiből tulajdonképp nem lett volna szabad ügyet csinálni, hisz a jóérzésű emberek szó nélkül, emberbaráti kötelességből szoktak segíteni bajbajutott társukon. De ön nem segített, Ön embertelenül viselkedett, és ha ügyet csinált, lássa a következményeit! Tudja-e, hogy a Budaváribrigád tagjai között, akik közül való volt a szerencsétlenül járt bányász, nagy volt a felháborodás ön iránt, s ez gyorsan átragadt a többi fürdővendégre is? És ez a megvető felháborodás jogos volt, mert az az ember, akit Ön nem akart egy állami kocsiba beengedni, hogy Pétervásárára szállítsák (Pétervására Bükkszéktől 8 kilométer), az hasonló helyzetben szó nélkül, ha más mód nem lett volna, még a hátán KÜLPOLITIKAI HÍREK A jugoszláv közvélemény óriási érdeklődéssel kíséri Tito elvtárs és más jugoszláv vezetők útját a Szovjetunióban. Országszerte szétkapkodják a lapokat ezekben a napokban. Az újságárusok körül, a kávé házakban, az utcákon az emberek egyre a moszkvai találkozásról beszélnek. Egyöntetű az a vélemény, hogy Tito elvtárs látogatása a Szovjetunióban még közelebb hozza egymáshoz a két testvérnépet, tovább erősíti majd barátságukat. A jugoszláv lapok kiemelik a moszkvai megbeszélések őszinte hangnemét, a kölcsönös megértés légkörét. Mint a Politika írja, ez egyáltalán nem „szenzáció”, hanem annak az útnak a követése, melynek mérföldköveit a belgrádi nyilatkozat tűzte ki. A teljes egyenjogúság elvein, a függetlenség és szuverenitás tiszteletbentartásán és a be nem avatkozáson alapuló szovjet—jugoszláv együttműködés gazdasági és kulturális téren egyaránt sikeresen fejlődik; Fejlődőben van a két állam külpolitikai együttműködése, ami természetes, mert Jugoszlávia, ugyanúgy, mint a Szovjetunió, a béke fenntartására, a nemzetközi együttműködés kiszélesítésére, a különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés egymás mellett élésére törekszik. Ezért azonosak Jugoszlávia és a Szovjetunió nézetei az alapvető nemzetközi kérdésekben. „A Szovjetunió — írja a Politika —■, mint az egyik kiemelkedő nemzetközi erő, sokszor beigazolta, hogy hajlandó olyan alapvető kérdések megoldására, amilyen a leszerelés, a német kérdés és sok más, az ENSZ-tagsággal járó kötelezettségek adta probléma, így a gazdaságilag elmaradt országok segítése, az együttműködés az atomerő békés felhasználásában, a nemzetközi feszültség és a bizalmatlanság megszüntetése, a széleskörű kereskedelmi és kulturális kapcsolatok kifejlesztése stb.” Tények sora tanúsítja — állapítja meg a Privredni Preg- lad című lap —, hogy a szovjet —jugoszláv kapcsolatok helyes úton fejlődnek, s szilárd alapon nyugszanak. Németországban állomásozó szovjet csapataik vezérkari főnöke, Szigyelnyikov altábornagy, levelet intézett az Egyesült Államók, Anglia és Franciaország Nyugat-Nímet- országban állomásozó vezérkari főnökeihez és kérte őket, vegyenek részt a Németországban leszerelésre került egységek első részlege búcsúztatásán. Ugyancsalk meghívták a búcsúztatásra az angol szakszervezetek, a Munkáspárt, a Francia Szocialista Párt vezetőségét, az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország társadalmának más képviselőét. * URÁNIUM ÉRC-TOLVAJT tartóztattak le Csehszlovákiában. Josef Hruby, a Jachymovi bányák 36 éves alkalmazottja hónapokon át mintegy 60 kilogramm kiváló minőségű urániumércet lopott el munkahelyéről. Arra készült, hogy elszökik Csehszlovákiából, s az ellopott ércet eladja az amerikaiaknak. is a segélyhelyre szállította volna önt. S mit tett Ön? Ezt ugyan már tudjuk, de még valamit hozzá kell tennünk, mert ez ténybelileg fontos. Azt tette, hogy pontosan háromnegyed órán át visszatartott egy súlyosan sérült, zokszó nélkül szenvedő embert attól, hogy a kórházba kerüljön. Az illető helyében Ön talán ordított és követelőzött volna. És látja, iít van a legnagyobb különbség az egyszerű munkások és az Önhöz hasonszőrű — szerencsére egyre kevesebb — vezetők között: ők csendesen és szerényen dolgoznak, s ha baj szakad rájuk, azt is szó nélkül tűrik. Ön pedig, aki napról napra beszél a dolgozókról való gondoskodásról, megtagadja azt a legkisebb gondoskodást is, amelyben részesíthetné őket. Az Önhöz hasonló vezetők saját maguknak persze nyugodtan biztosítják a kellemes bükkszéki autókiraji- dulást. amely ezúttal az Önök hibájából rosszul végződött. Azt én most nem kutatom, hogy Ön és családja, szemtelen gépkocsivezetőjükkel a kormánykerék mellett milyen úton voltak Bükkszéken? Ha esetleg „fekete" úton lettek volna, ezért a rendőrségtől kapják meg a magukét. A segítség megtagadásáért méltán érdemelték ki nemcsak a jelenlevők, hanem most már az olvasók megvetését is, akik sokáig emlegetni fogják, hogy Bükkszéken egyszer rendőrségi beavatkozással tudtak csak kórházba szállítani egy súlyosan sérült bányászt egy embertelen főmérnök miatt. Sok-sok felháborodott bükkszéki fürdővendég nevében: Kovács János Közleményt hoztak nyilvánosságra a Koreai NDK kormányküldöttségének romániai látogatásáról. A tár gr lások során a két kormány képviselői állást foglaltak az országaik közötti politikai, gazdasági és kulturális együtt- műlcödés továbbfejlesztése mellett és ezért elhatározták, hogy hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményt, valamint tudományos és technikai együttműködési egyezményt kötnek. Dr. Gajzagú Aladárt Élményeim a Szovjetunióban v. A PRILIS 30-ÄN délelőtt egyenesen a Téli Palotához mentünk. A hatalmas Palota tár közepén már messziről felismertük a Sán- dor-emiékoszlopot. Vele szemben foglal helyet a Téli Palota és az Ermitage árkádos épülete; Az emlékoszlop mögötti félköralakú épületben székelt a vezérkar — most rendőrfőkapitányság — ahonnan 1917-ben rohamra indultak a forradalmárok; Ütünk az Ermitagébe vezetett, ahol közel négy órát időztünk. Bent a hatalmas tömeg fegyelmezetten várta a bebocsátást. Színes volt a kép. Katonák —1 tábornoktól a matrózig — vasmunkások, építők, bányászok egyenruhában, messziről érkezett kolhozparasztok, hivatalnokok, iskolások és külföldiek kevert társasága. A legtöbb látogató kezében ott láttuk a több mint 100 oldalas múzeumi kalauzt, jegyzetpapírt, mert aki ebbe a múzeumba megy, annak mindenre szüksége van; Friss léptekkel mentünk fel a süppedő sző- nyegű lépcsőkön, de a sok látványtól, pompától megrészegülve, elcsigázva jöttünk ki; Pedig nem is láttunk mindent; Több napra, hétre, talán hónapra lett volna szükség, amíg a kétmilliós gyűjtemény minden tárgyát 24 kilométeres gyaloglással megtekinthettük volna. Az Ermitage ugyanis a világ egyik leghatalmasabb és Szovjetunió legnagyobb és leggazdagabb kultúr- és művészettörténeti múzeuma. Az itt szerzett rendkívül sok benyomást, a látottakat és szépséget sem leírni, sem elmondani nem lehet, mert a felbecsülhetetlen értéket, a világhírű művészek alkotásait, a szemkápráztató pompát látni kell!.... A kiállított munkák sok ország és nép évezredes kulturális fejlődését mutatják be. Az Ermitage gyűjteményeit és kiállításait négy épületben helyezték el. Legrégibb közülük a barokstilben készült Téli Palota, amit 1754—1762 között Restrelli orosz építész készL tett. Az 1837-es tűzvész után a palotát Stassew és Brülow építészmesterek állították helyre, illetve építették újjá. Az Ermitage második épületét (Kis Ermitage) a Téli Palota elkészülése után rövid idő múlva emelték és a XIX. század közepén újjáépítették, miközben a Pavilontermet Stakenschneider műépítész korának stílusára formálta. Ez a terem fehér márványból készült gazdag aranyozással, padlózata római mitológiai alakokat ábrázoló mozaik. Megkapok a firenzei mesterek gyöngyházból és 2—3 mm hosszú kövekből készített mozaik asztalai. A legnagyobb látványosság, a „Páva. óra”, ami a Patyomkin-palotából került a múzeumba. Egy aranyból készített páva forog, a mellette lévő aranykakas óránként kukorékol és az aranyozott bagoly minden órában lábával dobog. Maga az óra egy arany gombában van elrejtve, mely mellett több apró gomba és virág, időnként meg-megmozdul. Ennél a körülbelül embernagyságú óránál hosszú perceket töltöttünk; Minthogy a múzeum gyűjteménye rohamosan növekedett, ezért a XVIII. század végén újabb épületet készítettek, ez a harmadik épület, amit később „öreg Ermitagé”-nak neveztek. Ebben az Ermitage részben az olasz festőművészet remekeit láttuk a XIII. századból a XVIII. századig. Harminc termet tölt ki az olasz festőművészet. Mit is említsek? Mindegyik kép megragadott, de felsorolni őket nem lehet, mert ehhez külön katalógus kellene. Hosszú ideig csodáltuk Leonardo da Vinci (1452—1519) két eredeti művét „Madonna a kisdeddel” és „Madonna és Littá”-t, hiszen a világon összesen csak tíz eredeti kép van a nagy olasz mestertől, s ebből kettő az Ermitagében látható. Hasonlóképpen csodálatba ejtett Sebastiano del Piombi (1485— 1547) munkásságából „Krisztus levétele a keresztről“ című eredeti festménye. Az olasz majolika-teremben láttunk két eredeti Raffael (1483—1520) képet: „Madonná”-t, amelyet még tanuló korában készített a mester a képkerettel együtt és a „Szent csia- lád”-ot, ahol József szakái nélkül ábrázolta- tott. Mély hatást váltott ki belőlünk a fehér márványból készült Lorenze Lorenzett/ (1509—1541) szobor „Holt gyermek a delfinnel"; TV AGY ÉRDEKLŐDÉSSEL NÉZTÜK ' Michelangelo Buonarroti (1475—1564) egyetlen eredeti szoborművét és hallgattuk annak történetét, A fehér márványból megkezdett „Guggoló fiú”-t a nagy mester nem fejezte be, mert ezt ugyan a Medici-család szarkofágjára készítette, de arra más került. Közel fél órát időztünk Tiziano Vecellio hét eredeti képe: Danaje, a Fiatal női arckép, Mária Magdolna stb. előtt. Ütünk a két Tintoretto (1518—94) képhez vezetett a „Szent György a sárkánnyal” és „Keresztelő János születése” című művekhez. Sok-sok kép következett még, amelyek közül Caravaggio (1573—1610) realista képe a „Gitáros nő” osztatlan tetszést aratott. (Caravaggiónak egyetlen képe van a Szovjetunióban.) Utolsóként a „Szabin nők elrablása” Giovanni Tiepolo (1696—1770) kép ragadta meg figyelmünket; Bájos volt Canova (1757—1822) fehér márvány szobra: Ámor és Psyché, valamint a Három Grácia. A múzeum negyedik épülete az „Üj Ermitage", 1850-ben készült el. Termei éppen olyan díszesek, mint a Téli Palotáé. Malahit, jaspin, porfir, achát és más kőfélék díszítik, nem említve a gazdag aranyozást. Ebben a múzeumépületben a XV—XVII. század nyugati fegyvereit láttuk, a lovagok ruháit, fegyvereit, a lovak páncélzatát stb. Ugyancsak ebben a múzeumban találhatók a spanyol mesterek munkái a XVI—XVIII. századig; Megragadó volt Velasquez (1599—1660) kettő és Murillo (161R—1682) öt eredeti képe: „Útban Egyiptom felé”. „Fiú a kutyával” stb; Megtekintettük az Üj Ermitagé-ben a fland- riai termeket, ahol sok eredeti Rubens és Dyck képet láttunk. Legjobban tetszett Rubens (1577—1640) „A bor istene“ című festménye. 25 eredeti Rembrandt (1606—1669) festményt vallhat magának az Ermitage, mely. bői a „Tékozló fiú”, „A tudós arcképe” és „Izsák feláldozása" tetszett a legjobban. TTTUNK EZUTÁN a Téli Palotához veze^ tett a Kis trónteremhez, amit 1833-ban díszítettek fel. Itt áll Péter arany trónja, amely angol mesterek munkája. A trón felett hatalmas olajfestményen Minerva és I. Péter szimbolizálva Péter bölcsességét. A gyönyörű teremből az 1812-es Honvédő Háború tiszteletére készült történelmi csarnokba lépünk. (Hősök terme.) A falakon 332 tábornok festett arcképe látható, akik az említett háborúban és Párizs bevételénél 1814-ben az orosz csapatokat vezették. Több tábornoknak csak a neve szerepel az üresen hagyott képhely alatt, ezeknek fénykép hiányában nem tudták arcképét megfesteni, Lenyűgöző volt belépni a történelmi levegőjű Malahit-terembe is, amely tanúja volt az Októberi Forradalomnak. Itt tartotta az Ideiglenes-kormány üléseit és ide szorultak vissza 1917. október 25-én a hadapródiskolá- sok védelme alatt a kormány miniszterei; Itt is tartóztatták le őket. A termet uráli malahittal díszítették. 1839-ben készült el a terem, melynek nyolc oszlopához több mint kéttonna malahitot használtak fel. Megkapó volt egy másik teremben Alexander Nyevszki herceg jelképes síremléke, amely 1,5 tonna ezüstből készült, rajta páncélja és pajzsa. * A György-teremben, amely 800 négyzetméterével a Téli Palota legnagyobb termei közé tartozik. láttuk a Szovjetunió 27 négyzetméter nagyságú 45 ezer rubinból, topázból, ahátból stb. készült szétszedhető térképét, amit az 1937-es párizsi kiállításra készítettek. Azóta a térképen határkiigazítás történt és így 450 nagyváros látható, Szépen kivehetők a felszíni formák is. Végezetül megemlítem azt a termet, ahol Nagy Péter cár ülő alakját láttuk fából és viaszból saját ruhájában, fején eredeti hajjal; Itt láttuk hatalmas íróasztalát, ami a két- méter és négy centiméteres férfihez volt méretezve, hajógépeit, esztergapadjait stb. Nagyon kevésről számolhattam be, olyan jelentős művekre, mint például a francia művészek 56 teremben elhelyezett festményeire, szobraira, az orosz, indiai, kínai, a belga, a német, osztrák, svéd, dán, angol stb. művészet képviselőire már ki sem térhettem. A sok-sok kincset a széles tömegek a múltban nem láthatták, mert az Ermitage palota- múzeum volt, a közönség elől el volt zárva. 1852-ben nyíltak meg kapui, de sokáig mégis korlátozó rendelkezésekkel tartották vissza a tömegeket. Először a XIX. század végén és a XX. század elején enyhítették a demokratikus és haladó körök nyomására a korlátozást és csak az 1917-es forradalom után lett ennek az intézménynek is tulajdonosa a dolgozó nép. AZ ERMITAGE IRÁNT különösen a IL világháború utáni években mutatkozik nagy érdeklődés. Például 1954-ben 1 250 000 látogatója volt Manapság is ünnepnaponként 10, hétköznaponként 6 ezer ember keresi fel a forradalom utáni években háromszorosára növekedett műemlékeit.
