Szabad Nógrád. 1956. június (12. évfolyam. 44-52. szám)
1956-06-13 / 47. szám
31 szabaii \ot.n vn 1956. június 13. Georgij Ponomarjov és Jakov Szuszko: Jugoszlávia gazdasági eredményei és problémái Jugoszlávia népeinek gazdasági sikerei vitathatatlanak: Jugoszlávia a háború utáni években elmaradott agrárországból fe/lödó iparú országgá vált. Ez a rohamos haladás azért volt lehetséges, mert a hatalom a munkásoké és a parasztoké lett. Most a jugoszláv iparban a termelőeszközök társadalmi tulajdona uralkodik. Az iparnak több mint kilenctized része társadalmi tulajdon. A magán- szektor aránya az iparban a tíz százalékot sem éri el. A mező- gazdaságban a vetésterületnek körülbelül négyötöd részén egyéni gazdálkodás folyik. Jugoszlávia Kommunistáinak Szövetsége és a népi kormány az ország gazdasági átalakításakor a nehézipar építésére fordította a legnagyobb figyelmet. Ennek eredményeképp az ipari termelés az 1939. évihez képest majdnem két és félszeresre, a termelőeszköztermelés több mint kilencszeresre, a fogyasztásicikk-terme- lés pedig több mint kétszeresre növekedett. A vaskohászatnak és az ásványolaj-iparnak nemcsak a helyreállítása valósult meg aránylag hamar, hanem voltaképp teljes újjáalakítása is. Hadd beszéljenek a számok. Jugoszlávia acéltermelése 1939- ben 235 000 tonna, 1955-ben pedig már 805 000 tonna volt. Jugoszlávia 1939-ben 101000 tonna nyersvasat, 151 000 tonna hengerelt acélt és 7 millió tonna szenet termelt. 1955-ben pedig az ország nyersvaster- melése elérte az 514 000 tonnát, hengereltacél-teimelése a 494 ezer tonnát, s széntermelése a 15,2 millió tonnát. A gépipar évről évre fejlődik. Ez az iparág voltaképp teljesen a népi hatalom szülötte. Különösen gyorsan nőtt a villamossági ipar termelése (a háború előttinek körülbelül ti- zennatszorosára). Fölépült több nagy gépgyár, köztük a Rade Koncsar Művek, a Litosztroj és a Crvena Zasztava-gyár. A gépipar 1955-ben 108 új termékfajta gyártását kezdte meg. Az iparfejlesztés eredményeképp az ipar ma már több mint 40 százalékkal részesedik a nemzeti jövedelem termelésében (ez az arány a háború előtt 18 százalék volt). A népgazdaságban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma, a legutóbbi három év folyamán 250 000-rel növekedett. A sikerek nagyok. De még jó néhány nehézség akadályozza a szocialista társadalom gazdasági alapjának megteremtését. Ezek a nehézségek elsősorban a népgazdaság minapi elmaradottságából származnak. Az anyagi erőfonásoknak a régi rendszertől örökölt korlátozottsága még ma is érezteti hatását. A jugoszláv gazdaságban nagy nehézségeket okozott, hogy a mezőgazdaság fejlődése messze elmaradt az iparétól. A JSZNK mezőgazdasága a jugoszláv sajtó szerint, szinte az egész háború utáni időszakban egy helyben topogott, s csak a mezőgazdaság egyes ágainak termelése növekedett. A mező- gazdasági termelés nem fedezte az országnak sem élelmiszer-, sem nyersanyag-szükségletét. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a népi Jugoszlávia nagyon szétaprózott, technikailag elmaradt, a háborúban szétdúlt mezőgazdaságot örökölt a régi rendszertől. A háború idején mintegy 300 000 parasztgazdaság minden felszerelésével együtt, a tűz martalékává vált és megsemmisült, s az egész állatállománynak több mint fele elpusztult. Az egymást követő több aszályos év. még inkább súlyosbította az úgyis nehéz helyzetet. A jugoszláv falvak szövetkezeti mozgalma fokozatosan fejlődik. Most a beszerző és értékesítő szövetkezeti típus a legelterjedtebb. Ez év elején több mint 6500 ilyen szövetkezet működött, s tagjaik száma meghaladta a kétmilliót. De Jugoszláviában termelőszövetkezetek (úgynevezett zadrugák) is vannak; számuk ez idő szerint 896. A zadrugák főként a kis, parcellás parasztgazdaságokat egyesítik. Például a Vajdaság autonóm területnek (az ország egyik legfejlettebb mezőgazda- sági vidékének) majdnem 200 000 hektár szántóföldjén, vagyis az ottani szántóterületnek 11 százalékán szövetkezeti gazdálkodás folyik. A termelőszövetkezetek termése általában nagyobb, gazdaságuk pedig jobban fölszerelt, mint az egyénileg gazdálkodó parasztoké. A vajdasági szövetkezetek búzaterméshozama majdnem 2 mázsával, zabterméshozama 1,7, kukorica terméshozama 4,1, cukorrépa terméshozama pedig 4 mázsával meghaladja a terület átlagos terméshozamát. Az említetteken kívül még más nehézségek is akadályozzák a jugoszláv gazdaság fejlődését. A legutóbbi években a könnyű- és az élelmiszeripar termelése nagyon elmaradt az ország szükségleteitől. Most, ennek az aránytalanságnak a megszüntetése végett a leghatározottabb intézkedések szolgálják a közszükségleticikk- termelés fokozását. De a nehézipar elsősorban történő fejlesztésének általános irányvonala természetesen változatlanul érvényesül. Hadd említsük meg azt is, hogy a nehézipari üzemek építése roppant sokba került. 1947-től 1955 végéig a népgazdaság! beruházások összege 2300 milliárd dinárra rúgott. Emiatt a pénzügyi helyzet feszültté vált. Egyszersmind va- lutáris nehézségek is támadtak, főként azért, mert Jugoszlávia sok élelmiszert importált: 1955. évi behozatala 1,3 millió tonna volt, az idei pedig előreláthatóan 900 000 tonna lesz. Ez a fizetési mérlegben feszültséget okozott. Jugoszlávia és a Szovjetunió, valamint a népi demokratikus országok gazdasági kapcsolatainak évekig tartott megszakadása még tetézte a gazdasági nehézségeket, Jugoszlávia rákényszerült, hogy kapitalista országoktól súlyos feltételű kölcsönöket vegyen föl. E kölcsönök kamatja egyes esetekben elérte, sőt meghaladta az évi hat százalékot. Az ország külföldi adóssága a múlt év elején 400 millió dollár volt. A szocialista országokkal való baráti együttműködés felújítása és kiterjesztése roppant kedvezően hatott a jugoszláv gazdaságra. A Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia nagyon kedvező feltétellel, évi kétszázalékos kamatra adott kölcsönt és hitelt Jugoszláviának. A Nasa Zajednica című lap 1955. október 25-i száma hangsúlyozta, hogy a tavaly szeptemberben megkötött szovjet—jugoszláv gazdasági egyezmény a legközelebbi évek folyamán megkönnyíti majd a jugoszláv ipar munkájának további javítását. A lap utalt rá, hogy Jugoszlávia világpiaci helyzete a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés eredményeképp jelentősen megváltozik: „Most minden piacon eredményesebben tárgyalhatunk az árucsere-feltételekről, s általában sikeresebben fejleszthetjük bármely országhoz fűződő gazdasági kapcsolatainkat.” Jugoszlávia eredményesen fejleszti gazdaságát. Az országban a hatalom a népé, s a jugoszláv nép a Kommunisták Szövetségének vezetésével bátran leküzdi az új társadalom építésével kapcsolatos összes nehézségeket. NŐMOZGALMUNK TOVÁBBI FEJLŐDÉSÉRŐL Megyénk asszonyait, jói dolgozó MNDSZ aktívéit az utóbbi hetekben egy fontos kérdés foglalkoztatja, hogyan dolgozzunk ezután, mi lesz az MNDSZ-szel, amely tizenegy éven keresztül szívügyének tekintette a nők problémáival való törődést, annyi színes rendezvényen, gazdásszony- körön nevelte az asszonyokat. Az MNDSZ szervező, nevelő munkájának is része volt abban, hogy a nők nemcsak szociális és kulturális tevékenységet fejtettek ki, hanem mind nagyobb szómban vettek részt a politikai jellegű akciókban, támogatták pártunk politikájának végrehajtását. Közismert az MNDSZ szerepe a szülői munkaközösségek megalakításában, az ifjúság nevelésének segítésében is. Jól dolgozó MNDSZ szervezeteink mind jobban megtalálták a módját annak, hogy elsősorban a nagyobb akciókban együttműködjenek más szervekkel. Ez az együttműködés azonban nem volt állandó. A községekben sok probléma adódott abból, hogy a különböző szervek nem tudták összeegyeztetni rendezvényeiket, hegy egymástól igyekeztek tömegeket és aktívákat elhódítani és így gyakran egymás fejlődését, munkáját akadályozták. Az MNDSZ munkájára az volt jellemző, hogy szervezeteink főleg a nagy színes kampányfeladatokban mutatták meg kezdeményezésüket, lendületüket. M^ÍDSZ.iick nem volt joga, hogy más szervek tevékenységébe beavatkozzék és ellenőrizze a nők között végzett munkájukat. Ezért célszerűvé válik egyrészt az irányítás egyszerűsítése, másrészt, a nők között végzett munka kiszélesítése szempontjából annak átadása, üzemekben a szakszervezeteknek, városon és falun a Hazafias Népfront-mozgalomnak. Emellett biztosítani kell a nők további fokozott részvételét a tanácsok munkájában is. Eljutottunk odáig, hogy a nőkérdés már túlnőtt az MNDSZ keretein és el kell érni, hogy az egész társadalom feladata legyen. A nők közötti munka kiszélesítése, egyesítése a Hazafias Népfronttal és a szakszervezettel egy lépést kell hogy jelentsen annak megvalósítása felé, hogy most már nemcsak egyes akciókban, hanem mindennapi problémáik megoldásában is segítségére legyenek a nőknek a társadalmi és állami szervek. Fontos lépés lesz ez a Hazafias Népfront erősítése szempontjából is, amelynek nagy jelentősége van népünk erkölcsi, politikai egységének kialakításában. Ahhoz, hogy a népfrontmozgalom valóban kibontakozhasson. szükséges, hogy egyesítse magában elsősorban a nőmozgalmat és békemozgalmat, melyeknek tevékenysége elválaszthatatlan a Hazafias Népfront programjától és munkájától. Amellett az MNDSZ és a bákemozgalom meg kell, hogy tartsa saját jellegét, színét, módszerét. Városi és községi alapszervezeteink neve megváltozik, azok vezetőségei a Hazafias Népfront Nőtanácsává alakulnak át. A helyi MNDSZ-szer- vezet jelenlegi elnöke a Hazafias Népfront nőtanácsának vezetője lesz és mint ilyen a Hazafias Népfront helyi bizottsága elnökségének alelnö- ke. A jelenlegi MNDSZ vezetőségi tagokból áll a Hazafias Népfront nőtanácsa. A nőtanácsok az ismert módszerek szerint vezetik bizottságaikat: mint például az anya- és gyermekvédelmi, termelési, kereskedelmi. kulturális bizottságokat. Az a célunk, hogy ezeket a bizottságokat továbbra is bővítsük, minél több asszonyt vonjunk be munkájukba. Továbbra is megmaradnak az MNDSZ gazdaasszonykörei, az olvasókörök. Ezután is rendezhetnek asszonyaink teaesteket, sördélutánokat, asszonytalálkozókat, a Hazafias Népfronton belül a oőta- nács rendezésében. Üzemekben. hivatalokban és állami gazdaságokban a nőmunka a szakszervezetek feladata lesz. Az ÜB mellett a munka átadása során az eddigi MNDSZ-szervezetek nőtanáccsá alakulnak, amelyek a szakszervezet keretein belül a nőmunkát biztosítják. Itt is megmaradnak a nőmunka eddig bevált formái a különböző bizottságok, gazdaasszonykörök, munkadélutánok stb. A párt irányítása, ellenőrzése teljes mértékben biztosítja azt, hogy a Hazafias Népfront és a szakszervezet munkájában méltó helyet kapnak a nőmozgalom feladatai. De az átmenet mégsem lesz egyszerű feladat, nagy munka vár minden MNDSZ-aktívára, új körülmények között kell majd folytatniok azt a munkát, amit annyira szívükön viselnek. A mi feladatunk, MNDSZ aktíváink feladata, hogy minden nőt meggyőzzünk arról, mennyivel kedvezőbb helyzetben fognak dolgozni, mint eddig. Nem magunkra hagyatva és nem is a többi szervvel versengve, hiszen a Hazafias Népfronthoz, szakszervezethez tartozva hatalmas erőre támaszkodhatunk. A munka sajátos jellege megmarad, tartalma bővül, sokoldalúbb lesz. A nőket módunkban lesz bevonni érdekes és szép akciókba is, amelyeket a Hazafias Népfront rendez: nagy történelmi, vagy munkásmozgalmi évfordulók, nagyjaink emlékünnepélyei, hazánk különböző vidékeinek hagyományos; megmozdulásai, nagy kulturális akciók szervezése, s a velejáró felvilágosító munka. így az új keretek között jobban tudjuk majd nevelni az asszonyokat a haza- szeretet, a nemzetközi szolidaritás, a kultúra megbecsülésének szellemében és több eszköz, lehetőség áll majd rendelkezésünkre, ismereteik sokoldalúbb fejlesztésére. Többet és eredményesebben dolgozhatunk majd a nők megbecsüléséért, előmeneteléért. Ott leszünk mi is a Hazafias Népfrontban, amely előkészíti a népi szervek választását és megteszi javaslatait a jelöltekre. Ugyanígy ott leszünk a szakszervezetben, amikor el kell bírálni, ki kerüljön szakmai iskolára, kit terjesszenek fel kitüntetésre, kit javasoljanak előléptetésre stb. A nőmunka jelentősége, hatásköre megnövekszik, új fellendülés előtt áll. Éppen ezért igen erélyesen fel kell venni a harcot az olyan hangulat ellen, amely a nőmunka átszervezésében annak megszüntetését látja. A vezetőségi tagoknak kell segíteni abban hogy az újtól való esetleges félelmet, vagy ellenállást türelemmel, meggyőzéssel eloszlassuk és minden MNDSZ-asszonyt megnyerjünk az egyesüléshez és az elkövetkezendő időben még szélesebb nőtömege legyen a Hazafias Népfrontnak, akik szíwel-lélekkel dolgoznak a közös érdekek megvalósításáért. Ezeknek a hagy feladatoknak a végrehajtásához a Hazafias Népfront Nógrád megyei Nőtanácsa felhívja az MNDSZ aktíváit és tagjait, azokat a városi, falusi, üzemi asszonyokat, akik évek óta lelkes, fáradhatatlan munkával bizonyították be a nőmozgalomhoz való tartozásukat. hűségüket a béke, a párt, a haza iránt, folytassák hasznos tevékenységüket, segítsék továbbra is egész népünk nagy céljainak megvalósítását. Szoó Béláné a Nógrád megyei Hazafias Népfront Nőtanácsának elnöke DR. GAJZÁGÓ ALADÁR: ÉLMÉNYEIM A SZOVJETUNIÓBAN ni. Április 27-én derűs, napsütéses reggelre ébredtünk. Egy-kettőre talpon voltunk, valamennyien, hogy kihasználjunk minden percet. Ez azonban nem sikerült, mert a reggelivel nagyon sok idő ment el. A szovjet pincérek előzékenyek ugyan, de lassúak, kényelmesek. A reggeli öt fogásból állt. Először hideg kefir volt, amihez kalács-kenyér és fekete formakenyér, vaj, sajt, felvágott és tormásmustár járt. Aztán hozták a hái'om tojásból készült tükörtojást. Végül citromos teát ittunk csokoládémázzal leöntött mákos darázsfészekkel. A vizet narancsszörp helyettesítette. A bőséges reggeli után utunkat a Lav- rák felé vettük. Több órát vett igénybe, míg nagyjából megtekintettük a körülbelül 22 négyzetkilométer területen elterülő Lavrákat és a katakombát. A Lavra a Kiev területén emelkedő hegyen épült a múlt századok vallási és kulturális életének központja volt. A fennmaradt legrégibb írásos emlék 1113-ból való. Maga a szó nagylétszámú kolostort jelent. A Lavra alapjait a XI. században rakták le. A Lavra a feudalizmus egyik fellegvára volt, s a kievi herceg politikáját támogatta. Itt van Djuri Dolgoruki (Hosszúkezű György) kriptája is. Ö volt Moszkva alapítója, I. György cár. (A német megszállak a Lav- rának sem kegyelmeztek. Mintegy 30 épületét pusztították el. Ezek közül a szovjet hatalom már sokat helyreállított.) A templomokat I., II. és III. oszíályba sorolták, ahová csak a megfelelő rangú és származású ember tehette be a lábát. A legérdekesebb és legdíszesebb a ■XII. században épült I. osztályú Troicki templom. A templomokban múzeumok vannak, amelyekben különböző ötvösmunkák, miseruhák, káprázatos szépségű emléktárgyak találhatók aranyból, ezüstből, gyémántból, elefánt- csontból, majolikából és platinából. Mindezeket a Lavra papjai és metropolitái ajándékba kapták. A szovjet nép féltő gonddal őrzi, óvja a műemlékeket. Aztán megtekintettük a Lavra legmagasabb tornyát, a reneszánsz-stílben épített 93 méter magas és 8 méter széles harangtornyot. 1731-től 1745-ig építették és a torony a XVIII században Oroszország legmagasabb épületének számított. Mellette az Uszpienszki székesegyház romjai találhatók. A templomot a németek aknával robbantották fel a második világháborúban. Helyreállítani már nem lehet, romjait azonban műemléknek tekintik, ugyanis a romok alól gazdagon aranyozott falak és freskók kandikálnak ki. A székesegyház alatt sok sírbolt maradt meg épségben. Közelében találhatjuk a metropolita palotáját, aki a Lavra főnöke volt. Itt gazdagon berendezett népművészeti múzeum működik, ahol az ukrán kerületek népviseletei láthatók, gyöngyhímzés, fafaragás stb. Aztán a gazdasági udvart tekintettük meg. Itt tudtuk meg. hogy a Lavra papjai rendkívül gazdag emberek voltak. A XVII—XVIII. században például 200 faluval és 300 000 hektár földdel rendelkeztek. A XVII. század elején nyomdát is állítottak fel. A hatalmas birtokot II. Katalin cárnő nyirbálta meg. Mielőtt a katakombába indultunk a Dolgoruki síremlékkel szemben vidám gyermekseregre lettünk figyelmesek. Az egyik kultúr- technikum diákjai töltötték az iskola udvarán az óra közti szünetet. Pillanatok alatt lekerült mellükről a kamszomol jelvény, s mi piros- fehér-zöldet adtunk cserébe. Az iskola tanulói valamennyien bátrak, öntudatosak. Aztán elbúcsúztunk ismerőseinktől, s a Lavra katakombájába indultunk. Villanyvilágítás nincs, ezért valamennyien gyertyát vásároltunk. Lent feketekucsmás, szakállas papok voltak, akiknek a zarándokok kezet csókoltak. A koporsókban „szent’* múmiák feküdtek. I1 áradtan érkeztünk vissza szállásunkra. De aztán újból róni kezdtük Kiev utcáit. Főiskolások csatlakoztak hozzánk, akik mesélni kezdtek Kievről, a régi kulturális központról. Egyetemét 1588-ban Vilnában alapították, s 1833-ban helyezték át Kievbe. A városban számtalan főiskola van. A gyakorlati jellegű intézményeket főiskolának, az elméletit viszont egyetemnek nevezik. Van műszaki, orvosi, építőipari, könnyűipari, élelmiszerpari. testnevelési, közgazdasági, képzőművészed, idegennyelvű, pedagógiai, általános mérnöki főiskolája. Később a főpostára indultam. Az épület minden emeletén más más postaszolgálati ág foglal helyet. A csomagfeladás például csak egységes méretű ládában történik. A postán, a furnirlemezből készült ládába több V-alakú nyílást vágtak, ide került a kötözőspárga, melynek végét pecsét viasszal ragasztják le. Az olyan csomagot, melynek értéke 1000 rubelnél nagyobb, még zsákba is varrják. Aztán a levél-, távirat- és a pénzfeladó részleget néztem meg. Hatalmas, világos terem, fényesre kefélt parkettel, szőnyegekkel, függönnyel és csillárral. írni negyven asztalnál lehet. Az asztaloknál zöld betétes székek, az asztalokon pedig tinta, toll, ceruza, radír, itatós és ragasztó. Körben a teremben dolgoznak a posta alkalmazottai. A postaszolgálat rendkívül olcsó. Helyi telefon 15, levelező-lap Magyarországra 25, egy levél pedig 40 kopekbe kerül. Még egyszer sétára indultam Kiev utcáin. Újból betértem az ízléses, tiszta üzletekbe. Útközben fényképezőgépem csődöt mondott, amit az egyik fotószalon azonnal meg is javított, ingyen. Időnk azonban lejárt. Autóbu- szunkból, amely a Leningrad felé induló vonathoz vitt, utoljára még kitekintettünk a neonfényes városra, aztán a kupolás pályaudvarról kigördült vonatunk. 21 óra 55 perc volt az idő. Áthaladtunk a széles Dnyeperen, lassan eltűntek a fények, s mi robogtunk Leningrad felé. Reggel már a Bjelorusz Szocialista Szovjet Köztársaság területén jártunk. Egyhangú a táj. Órákig haladt velünk a vonat, míg egyszer megállt. A kanyargó Dnyeperrel többször találkoztunk. Vonatunk Hlovnitól a folyás irányát követve haladt. Mogiljev, Sklov, Orsa a Dnyepe partján települt. Orsónál a Dnyepert elhagytuk s rendületlenül északi irányban haladtunk. Orsán hatalmas szürke új vasútállomás van. Nagy rendezője szembetűnő. Fontos vasúti góc, mert innen van az elágazás Minszken keresztül Lengyelországba, valamint Moszkva irányába. Délután fél hatkor megpillantottuk a Nyugati-Dvinát. Ezen a vidéken már összefüggőbb a hótakaró, s be vannak fagyva a vizek. A vasút mellett, ahol nincsen természetes hóvédő növényzet, ott hóvédő kerítések vannak. Errefelé több településen nincs villany, de a rádióantennák ott feszülnek a házak tetején. Sok-sok kilométeren keresztül vonatunkat két oldalt nyírfával kevert fenyves erdők kísérték. Olyan a táj, mintha téli nyugovóra készülne a természet, pedig április 28-át mutat a naptár. Közben elhagytuk Bjelorussziát és az Orosz Szocialista Szovjet Köztársaság területén jártunk már. Elhagytuk Viricát, ahol barka-árusok igyekeztek eladni áruikat és 9 óra 20 perckor, menetrend szerint érkeztünk utunk második célpontjához, a 60. szélességi fokon fekvő ősi városba, Leningrádba. (Folytatása következik.)
