Szabad Nógrád. 1956. május (12. évfolyam. 36-43. szám)

1956-05-23 / 41. szám

1936. május 23.

szabad xfitn'ín

3

i

A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának aktÍTaülése

(Folytatás a inásodik oldalról)

mesek velük szemben. Ugyanakkor informáljuk őket a lehető legszélesebb mértékben, hogy módjuk legyen a kérdéseket minden oldalról látni és hozzájuk helyesen állást foglalni.

A Központi Vezetőség egyik fontos feladatának tartja, hogy számba vegye a régi párthű elvtársakat (nagy taps), akik az illegalitás nehéz éveiben, a spanyol szabadságharc füzében, a II. világháború idején a legnehezebb viszonyok közt bátran küzdöttek a kommunizmus nagy ügyéért s gondoskodjon róla, hogy a régi harcosok példaként álljanak az új kommunista nemzedék előtt. (Nagy taps.)

Harcoljunk kíméletlenül minden olyan kísérlet ellen, mely el akarja fojtani a szabad kritikát.

Szakadatlanul küzdenünk kell a bürokratizmus minden megnyilvánulása ellen.

Nálunk rengeteg a felesleges ülés, a papirosmunka, a felületes ellenőrzések légiója, a rengeteg statisztika és kimutatás, a bürokratizmust tenyésztő rendeletek.

A bürokratizmus elleni határozott, rendszeres és eredményes harc egyik legjobb módja annak, hogy megerősödjön pártunk és a dolgozó tömegek kapcsolata. A pártélet lenini normáinak megerősítésével kapcsolatban nem kell félni attól, ha az egyszerű dolgozók kritikája nem mindig találó, vagy csak részben helyes. Mi magunk vagyunk a hibásak abban, ha az egészséges építő kritika nehezen bontakozik ki, mert azelőtt az ilyet bizony nem nagyon bátorítottuk és támogattuk. Az egyszerű emberek alulról . jövő kritikáját akkor is fogadjuk el, ha annak csak egy része is megfelelő. Ismétlem, ne féljünk a legszélesebb kritikától sem, ha az valóban építő szándékú, valóban népi demokratikus rendünk és szocialista építésünk szeretete sugallja.

A pórtszerű bírálat és önbírálat mellett, elkerülhetetlenül előfordul nálunk is. más országokban is. hogy kispolgári, vagy kispolgári befolyás alatt álló elemek csak hibákat látnak, nagy eredményeinkkel szemben teljesen vakok, s a bírálat szabadságát megkísérlik a párttal szemben, a párt kárára és a párt egysége ellen felhasználni. Az ilyen kispolgári, vagy ingatag elemek a XX. kongresszus határozatait is — nem egyszer a szocialista építés védelmének ürügyével — pártellenes szellemben próbálják kommentálni. Az ellenséges, burzsoá propaganda hatására igyekeznek a tömegek figyelmét olyan kérdésekre összpontosítani, mint Sztálin hibái, mint a szocialista törvényesség megsértése és ezzel megkísérlik gyengíteni pártunk befolyását, vezetőszerepét, kétségbevonni politikai vonalának helyességét és elterelni a dolgozók figyelmét a szocialista építés soron lévő legfontosabb feladatairól. Mi erőteljesen felvesszük a harcot az ilyen kispolgári ingadozással és elvtelenséggel szemben, mely megkísérli a párt sorainak egységét megbontani, sérti a pártfegyelmet és gyengíteni akarja pártunk befolyását. Ezt is Lenin szellemében tesszük, aki nem egyszer élesen aláhúzta, hogy nem szabad megengedni olyan bírálatot, mely árt a pártnak, vagy megnehezíti a párt által meghatározott akciók egységét.

Világosan látnunk kell a jobboldali elhajlás és a baloldali szektás hibák kérdésében. A pártnak két fronton kell vívni a harcot, s a párt magatartását a mindenkori konkrét viszonyok alapján kell meghatározni. A jobboldali elhajlás és a szektaszellem ellen egyszerre, akkor és ott kell a jobboldali, illetve a szektaszellem ellen fokozni a küzdelmet, ahol és amikor a két veszély közül az egyik megnövekszik és akadályozza a párt előtt álló feladatok megvalósítását. S szakadatlanul őrködni kell azon, hogy e harcok közepette a párt helyes irányvonala jusson érvényre,

Az ellenséges bírálat elutasítása mellett azonban változatlanul teljes erővel támogatni és bátorítani kell az egészséges építő bírálatot, a pártdemokrácia minden megnyilvánulását. Küzdeni kell a bírálat elfojtása, az utasítga- tás, a parancsolgatás, a dog- matizmus, a bürokratikus maradiság ellen. Nem szabad megengedni, hogy néhány demagóg pártellenes kritika miatt csökkenjen az egészséges kritika, a pártdemokrácia szabadabb levegőjének áramlása. Minden kommunista szent kötelessége, hogy miközben az elkövetett hibákat és bajokat bírálja, mindig azt tartsa szem előtt, hogy ez a kritika erősítse és ne gyengítse a pártot, azt mutassa, hogy hogyan tudunk jobban dolgozni, hogyan tudjuk a hiányosságokat kiküszöbölni. így minden téren gyorsabban és eredményesebben haladunk előre.

A kritika mellett nem szabad megfeledkeznünk az önkritikáról sem. A kritika és önkritika egymást gyakran kiegészíti, alátámasztja. Ezért arra kell törekednünk, hogy az egészséges bírálatot hamarosan mindenütt kiegészítse a helyes önbírálat. Erre annál inkább is szükség van. mert az önbírálatról mostanában szinte egy szó sem esik. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a pártélet lenini elveihez tavtozik a demokratizmus mellett a centralizmus is, vagyis a felsőbb pártszervek határozatainak kötelező végrehajtása.

Nekünk nem arra kell a kritika és önkritika, hogy lazítsunk soraink egységén, hogy lazítsunk a párt vasfegyelmén, hanem arra, hogy nagy, dicső pártunkat még hatalmasabbá, még öntudatosabbá, még egységesebbé. még cselekvőképesebbé. a tömegekkel még ö--z- szeforrottabbá tegyük, hogy pártunk egész tagsága megértse, magáévá tegye, segítse kidolgozni Központi Vezetőségünk helyes politikáját és eól/-akarattal és ros-fegyelem- mel biztosítsa a politika sikeres megvalósítását. (Nagy taps.)

A XX. kongresszus tanulságai alapján meg kell javítanunk a párt munkastílusát is. Most. hogy nálunk is a marxizmus—lenin'ymus gazdasági oldalai és a tömegek po’itikaí nevelése kerültek előtérbe, szükséges, hogy pártfunkcionáriusaink és párttagjaink konkréten és ne általánosságban dolgozzanak és vezessenek. Ismerniük kell saját területük gazdasági kérdéseit, az ötéves terv és az éves terv saját területükre vonatkozó célkitűzéseit. a termelőszövetkezetek helyzetét, és fejlesztési terveit, az ott do1 gozó vezető kádereket, a nehézségeket és lehetőségeket. Közvetlenül a helyszínen dolgozzanak, úgy, hogy munkájuk, gyakorlati segítséget jelentsen és megköny- nyítse a dolgozóknak feladataik megoldását. Sajátítsák el legalább a minimális szakismereteket, melyek lehetővé teszik számukra, hogy a felmerülő kérdésekhez biztosan tudjanak hozzányúlni. Az ötéves terv perspektívái felkeltették a dolgozók érdeklődését, s ezt fel kell használni arra, hogy erősítsük köztük pártunk befolyását, népszerűsítsük a szocialista építés célkitűzéseit, erősítsük bennük a szocialista hazaszeretetét. A munkájuk folyamán ne csak gondosan, figyelmesen hallgassanak meg minden panaszt, bírálatot, vagy javaslatot, de tudjanak a dolgozóknak olyan tanácsokat adni, olyan segítséget nyújtani, melyek gyakorlatilag használhatók, s amelyek a dolgozókat közelebb hozzák pártunkhoz.

Most, hogy a széles tömegek közti munka újra előtérbe kerül, azt halljuk, hogy a pártfunkcionáriusok helyenként nem szívesen mennek a tömegek közé. Ha ez igaz, úgy az ilyen funkcionáriusok elszakadtak a tömegektől és bürokratákká váltak. Mi a felszabadulás utáni nehéz esztendőktől kezdve, amikor a dolgozók többsége még nem állott pártunk mögött, állandóan, örömmel és szivesen dolgoztunk a tömegek sűrűjében. A tömeg a mi elemünk. Ügy érezzük magunkat benne, mint a hal a vízben.

Mindannyian tudjuk, hogy a XX. kongresszus óta, a XX. kongresszus hatására nálunk is megelevenedett a pártélet. A párt kezd aktívabban dolgozni, ennek a munkának minden téren jelentkeznek is kezdeti eredményei. Most teljes súllyal fel kell vetni a kommunisták felelősségét a rájuk bízott területért, a pártért, a pártfegyelemért, a szocializmus építéséért* a bürokratizmus elleni harcért. Ezt azért kell így aláhúzni, mert a pártmozgalom megele- venedésével egvideiűleg helyenként tapasztalható, hoav a kommunista felelősség- vállalás kezd elsikkadni, s a felelősséget nemegyszer igyekeznek a felső szervek munkájára hárítani. A pártdemokrácia kiszélesítése, a szabad bírálat és önbírálat szorosan összefüggenek a pártfegyeiemmei, a párt egységének és a kommunisták felelősségének kérdésével. Ezek a kérdések összetartoznak: a pártfegyelem növekedése megerősíti a kommunisták felelősségét, bátor kiállásukat a párt mellett, s azt az áldozatos példamutatást, mely a dolgozó tömegeket a párt köré tömöríti. A felelősségvállalás kérdését nálunk minden alkalommal fel kell vetni, annál is inkább, mert pártkádereink zöme helytáll, jól dolgozik a maga helyén.

egy részük az ellenkező végletbe csapott át, csak a hibákat látta, s fitymálta a szocialista építés eredményeit.

Azoknak az író elvtársaknak, akik munkánkban elsősorban a hibákat és a negatívumokat látják, javasoljuk, hogy szívleljék meg T cninnek azt a büszke megállapítását, hogy minden száz hibánkra, amiről szerte a világon a burzsoázia és lakájai annyit kiabálnak, a nagy és hősi cselekedetek tízezrei jutnak, melyek annál nagyobbak és hősiesebbek, mert egyszerűek, nem láthatók és a gyári negyedek, vagy a falvak mindennapi életében vannak elrejtve. (Hosszantartó, nagy taps.)

A XX. kongresszus munkája után az eddiginél hasonlíthatatlanul nagyobb figyelmet kel]1 szentelni az ideológiai frontra is. Amit az íróknál tapasztalunk, az ideológiai munkánk gyengeségének egyik mutatója. A párt Központi Vezetőségének határozata alapján, ez év végére felül kell vizsgálni a párt történetéről szóló előadásokat, a népi demokratikus állam felszabadulás utáni történetét tárgyaló tankönyveket. Át kell vizsgálni őket abból a szempontból, hogy jobban kifejezésre jusson bennük a tő megek történelemformáló szerepe és az, hogy a történelmet a párt vezetésével maga a nép csinálja (Nagy taps.) s ki kell hagyni mindazt, ami bennük a személyi kultusz maradványa és ezzel kapcso latban nem egyszer a tények elferdítése is.

As osztályharc kérdéséről

Szólni kívánok az osztályharc egyes kérdéseiről is. A XX. kongresszus megállapította, hogy Sztálinnak 1937-ben kifejtett azon tétele, mely szerint a szocialista építés sikerével párhuzamosan az osztályharc egyre erősödik, hibás. A szocializmus győzelmével a Szovjetunióban megerősödött és szilárdabb lett a népi hatalom, gyengültek a kizsákmányoló osztályok maradványai. Sztálin fenti megállapítása figyelmen kívül hagyta ezt a tényt, valamint azt is. hogy a kizsákmányoló osztályok felszámolásával a Szovjetunió számára az éles osztályharc nemzetközi porondra terelődött át, ami egyebek közt abban is megnyilvánult, hogy a német fasiszták lázasan készülődtek a Szovjetunió megtámadására.

Hogy áll a mi viszonyaink közt ez a kérdés? Nálunk, a falun még előttünk á’l a szocialista mezőgazdasági nagyEgyre többen értik meg az idők szavát

Hogyan állunk a XX. kongresszus után az osztálvharc- cal? Az ipari munkásság a legnagyobb helyesléssel fogadta a kongresszus határozatait. lelkesen veszi ki részét a termelésből, a második ötéves terv irányelveinek megvitatásából és mint mindig, most is egységesen felzárkózva követi pártunkat. A mi hősi munkásosztályunk, pártunk vezetésével változatlanul egész szocialista fejlődésünk motorja. A május elsejei felvonulás újra megmutatta, hogv szelleme bátor, harcos, optimista, s hogy pártunk mindenkor bizton számíthat hősi munkásosztályunkra, elsősorban a harcokban edzett, példamutató budapesti munkásságra! (Hosszantartó nagy taps.)

Ami a dolgozó parasztságot illeti, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése egyik mutatója annak, hogv a falu dolgozó népe is egvre fokozottabb mértékben érti meg az idők szavát és követi pártunk vezetését. A tavaszi munkák ló elvégzése, a begyűjtés, az adófizetés menete mutatja, hogy úgy az egyénileg dolgozó, mint a termelőszövetkezeti parasztság állampolgári fegyelme erősödik. Az olvan rendkívüli esemény, mint az idei árvíz, ahol a falu és város dolgozóinak tízezrei vívtak vállvetve hősi harcot az elemi csapás ellen, azt bizonyította, hogy a munkás-paraszt szövetség ele ven és aktív. Ugyanezt mutatta az az áldozatkészség, mely- lyel országszerte a dolgozó nép az árvízkárosultak segítségére sietett. A munkás-paraszt szövetség erős és a második ötéves terv. melv annyit tesz a falu fejlesztéséért, azt még csak szilárdabbá teszi.

Az értelmiség zöme, a régi csakúgy, mint az új, döntő többségében szilárdan áll a népi demokrácia oldalán, s hazafias lelkesedéssel végzi munkáját, melyhez új lendületet adnak a második ötéves terv irányelveinek hatalmas távlatai.

Ugyanakkor nem hányhatunk szemet a fölött, hogy az értelmiségen belül vannak egyes csoportok, ahol olyan kedvezőtlen jelenségekkel ta lálkozunk, melyeken még nem tudtunk úrrá lenni. Az iroda lom egyes területein kétségki' vül vannak eredmények. De a párt az íróknál nem végezte el a feltétlenül szükséges ideoló giai és politikai nevelőmunkát. Az íróknak jó része a felszabadulás után rendszerint rózsaszínűén „lakkozva” ábrázolta a fiata] népi demokrácia életét, 1953 júniusa után, amikor ön , kritikusan feltártuk hibáinkat,

zőgazdasági termelés megvalósítására, részben maguk számolták fel gazdaságukat és elhelyezkedtek az ipar, az állami gazdaság stb. területein, részben a kulákot korlátozó rend szabályok hatása alatt elvesztették régi gazdasági és politikai befolyásukat. Jelenleg körülbelül egy tizede van meg azoknak a külgazdaságoknak, amelyeket 1948—49-ben számbavettek olyan földterülettel, amely kizsákmányolásra lehetőséget nyújt Ezek a gazdaságok is aránylag kicsik, ritkán haladják meg a 25—30 kát. holdat. Ezért a kulákok, bár mindent megtesznek arra, hogy a mezőgazdaságban szocialista nagyüzemi gazdái kodásra való áttérést gátolják de olyan károkat, mint 1930— 1931-ben a Szovjetunióban, nálunk aligha tudnak okozni.

Felmerült nálunk a kérdés, hogy ilyen viszonyok között nem jött-e el az ideje, hogy a termelőszövetkezetekbe is be

üzemi termelés teljes megváló- | vegyék a kulákot. E kérdés egy sítása. Azt azonban mór előre j sor termelőszövetkezetben fel

meg lehet mondani, hogy a tér melőszövetkezeti gazdálkodás ra való teljes áttérés nálunk nem jár olvan megrázkódtatásokkal mint 1930—3I-ben a Szovjetunióban a kulákok ellenállása miatt történt. Ennek az az oka, hogy nálunk a ku- lákság gazdasági és politikai ereje a korlátozó rendszabályok és sok kulákgazdaság felszámolása következtében jelentékenyen meggyengült. Nálunk a kulákok, éppen, mert ismerték azt, ami e téren a Szovjetunióban végbement, valamint látták, hogy hazánkban csakúgy, mint a többi népi demokratikus országokban a párt és a kormány el van szánva a szocialista nagyüzemi memerült. A kulákok felvételével szemben azonban a legtöbb termelőszövetkezet elutasítóan viselkedik: helyenként, ahol ez a kérdés felmerült a termelő- szövetkezetek szegényparaszt tagjai azt mondották, hogy in kább otthagyják a szövetkeze tét, semmint együtt legyenek a kuíákokkal. Ott is, ahol egy- egy volt kulák bekerült a termelőszövetkezetekbe, legtöbbször nehézségek vannak vele. Ezen a téren tehát most nem kívánatos változtatni.

A mi véleményünk szerint kívánatos felülvizsgálni az olyan kuláknak minősített dolgozó parasztokat is. akiknek esztendőkkel ezelőtt cséplő- gépjük. vaáv műhelyük volt. s

ezen a címen kerültek a kulákok közé. Véaül aiánlatos felvenni a termelőszövetkezet .agiai közé azokat a dolgozó parasztokat, akiket eddig a ku- lák-rokonság miatt utasítottak el. A felvétel kérdésében természetesen döntő a termelőszövetkezeti tagság többségének véleménye. Bárki legyen is. csak azt lehet felvenni a termelőszövetkezetbe, akit a termelőszövetkezeti demokrácia betartásával, azaz a többség határozata alapián befogadnak.

Az osztályharc viszonyaira nálunk erősen rányomja bélyegét a szocialista világrend- szer létrejötte. Nyolc-tíz évvel ezelőtt, amikor a dolgozó nép hazánkban uralomra jutott, ez a szocialista világrendszer még csak kialakulóban volt. Elég rámutatni arra, hogy a Kínai Népköztársaság akkor még nem létezett. A szocialista világrendszer, melynek mi is tagja vagyunk, olyan tényező az osztályharcban, amely a mérleg nyelvét igen erőteljesen a mi javunkra billenti.

Emellett azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a régi uralkodó osztályokat még nemrég vertük le és még elég elevenen él bennük a restauráció, a nyeregbe visszakerülés reménye. Azt is látnunk kell, hogy ezek a rétegek aránylag szélesek nálunk és a Nyugat közelsége, az ellenséges sajtó- és rádiópropaganda, sőt gyakran közvetlen anyagi támogatás is tartja bennük a lelket. Ilyen viszonyok között az osztályharc nálunk kevésbé látható, bonyolultabb, jobban fedett formában, de természetesen tovább folyik.

A párt és a kormány nem kívánja az osztályharc éleződését. Ellenkezőleg: mindent megtesz arra. hogy azoknak az osztályidegen elemeknek, akik belátták eddigi hibáikat s bele akarnak illeszkedni szocialista rendünkbe, iól dolgoznak, segítik a népi demokráciát, mindenben a kezükre járjon. Ezt szolgálják az amnesztiák, a külföldre szököttek hazaengedése és hazahívása s egv sor egyéb rendszabály is.

A népi demokratikus állam egyházpolitikája is azt célozza. hogv lehetőleg jó viszony alakuljon IrT az állam és az egyház között. Ennek a helyes politikának megvalósításaképpen kapott kegyelmet a püspöki kar kérésére Grősz kalocsai érsek. Ezt a lépést helyesléssel fogadták a vallásos katolikus tömegek, s benne nem államunk gyengeségét, hanem ereiét és ióindulatának!

isiét látták.

Hatékonyabbá kell tennünk a Hazafias Népfront és az országgyűlés munkáját

Beszélni kívánok a Hazafias Népfrontról is, melynek megerősítése és aktivizálása ugyancsak napirendre került Az a körülmény, hegy 1954-ben volt olyan tendencia, melv a Hazafias Népfront-mozgalmat szembe akarta állítani a párttal. oda vezetett, hogv elvtársaink egy része bizalmatlanul nézte e mozgalmat és nem segítette eléggé a népfront- bizottságok munkálat. sőt gyakran részt sem vett benne. Ezen a helyzeten most határozottan változtatni kell s oda kell hatni, hosv a Hazafias Népfront a benne dolgozó kommunisták ió munkáiénak eredményeképpen teliesen magáévá tegve a párt helyes politikáját s a munkás-paraszt szövetségre épülve egész né pünk legszélesebb, az összes tömegszervezeteket, a nemzet összes hazafias, demokratiku erőit magába foglaló eleven, alkotó mozgalma tegyen.

Hogy a Népfront az eddiginél nagyobb aktivitást fejtsen ki, jobban védje a népek közötti békét, a nyugodt alkotó munka lehetőségeit és a népek közti barátságot, pártunk Központi Vezetősége azt javasolta, hogy egyesüljön vele a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, valamint a békemozgalom és az eddiginél sokkal szorosabban kapcsolódjék hozzá a Magyar—Szovjet Társaság működése. E szervezeteknek a Népfront-mozgalommal való egye

sülése és szorosabb együttműködésének biztosítása éppen ezekben a napokban folyik. A Hazafias Népfront azonban csak akkor tudja feladatát jól megoldani, csak akkor tudja jól támogatni a szocializmus építését, a magyar nép haladó, demokratikus, forradalmi és szocialista hagyományainak éberen tartását és erősítését, ha pártunk szervezetei és tagjai teljes erővel támogatják és szakadatlanul részt vesznek munkájában.

Biztosítanunk kell, hogy a megerősödött Hazafias Népfront követelje meg és szervezze meg az országgyűlési képviselők és a tanácstagok beszámolóit, azt, hogy a beszámolókon elhangzott helyes kritika, javaslat, jogos panasz meghallgatásra és orvoslásra találjon

Pártunk Központi Vezetősége szükségesnek tartja az országgyűlés munkájának megjavítását is és rajta lesz, hogj az országgyűlés teljesítse azt a feladatát, melyet az alkotmány számára megszabott, s eleven, sokoldalú viták közepette tárgyalja meg és emelje törvényerőre a hazánk legfontosabb kérdéseire vonatkozó javaslatokat. (Taps.) A felszabadulás utáni esztendőkben a magyar kommunisták az országgyűlé sen állandóan ebben a szellemben dolgoztak, s értették a módját annak, hogy az ország- gyűlésen keresztül célkitűzéseink megvalósítására hogyan

mozgósítsák a dolgozó népet, a hogy olyan törvények jöjjenek létre, melyek a dolgozó nép javát szolgálják. Semmi okunk nincs arra, hogy ezt a jó és helyes tradíciót veszendőbe engedjük menni. Ellenkezőleg, fel kell újítani és biztosítani kell azt, hogy az országgyűlés a haza javára minden téren aktívan, jól végezze funkciójátj (Taps.)

Ugyanez vonatkozik az országgyűlés bizottságainak a munkájára. Ezeket a bizottságokat lehetőleg be kell vonni mindazoknak a fontos kérdéseknek az előkészítésébe is, amelyek a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé kerülnek a akkor is igénybe kell venni törvényelőkészítő munkájukat, amikor az országgyűlés nem ülésezik. Az országgyűlésnek és bizottságainak ez a fokozott munkája egyben az állami demokrácia kiterjesztését, erősítését is jelenti.

Mi nem féltünk a parlamenti vitáktól akkor, amikor kisebbségben voltunk, ellenkezőleg, ezek a viták hozzájárultak pártunk sikereihez, dolgozó népünk felvilágosításához, Most, amikor a népi demokrácia gyökerei mélyek, épülete erős és szilárd, bátran támaszkodjunk a parlament munkájára.

Fel kell vetni azt a kérdést is. hogy a megyék, a járások beosztása megfelel-e az új, (Folytatás a negyedik oldalonJ