Szabad Nógrád. 1956. május (12. évfolyam. 36-43. szám)

1956-05-19 / 40. szám

1958. május 19. SZABAD KOGHAD S Traktorosaink versenyéről Egyre élénkebbé válik a traktorosok versenye. 252 trak­torvezető teljesítette eddig idénytervét. Továbbra is a kis- terenyeiek haladnak az élen. Közülük Zeke József bizonyult továbbra is a legjobbnak. 138 műszaknormát teljesített ed­dig. Almási József 103.7 mű­szaknorma teljesítéssel a má­sodik helyet foglalja eL A brigádok versenyében is a kisterenyeieké az elsőség. Csortos Rudolf brigádja 75,2 nívszaknormát teljesített, míg Klement János brigádja 54,7 műszaknormát ért el. A megye gépállomásainak brigádjai kö­zül egyébként eddig 34 tett ele­get idénytervének. A legtöbb gépi kapálást vég­ző traktorvezető: Tóth Károly. (Erdőkürti Gépállomás.) Telje­sítménye 43 kh. Bevonták a családtagokat - jól halad a munka (Tudósítónktól.) Nagy szükség van most sok, dolgos munkáskézre a berke­nyéi Petőfi Tsz-ben is. Várja a kapát a burgonya, kukorica, cukorrépa. Ahol lehet, ott gép pusztítja a gyomot. A 25 hold réti csenkeszt például már má­sodszor kapálják géppel. A burgonyát kétszer, a kukoricát egyszer fogasolták. A tolmács! gépállomás közel 180 holdon végez növényápolást ebben az esztendőben a berkenyéteknek. A Petőfi-beliek tehát szere­tik a gépet, nem idegenkednek tőlet hisz tudják, hogy nagy segítség az. Ám azt is tudják, i hogy a gép még nem minden. Ahová nem tud eljutni, ott a kézi erőre van szükség. Ezért fontos a családtagok bevoná­sa a munkába. A tagok több­sége megérti ezt és van olyan nap, hogy százan is dolgoznak a földeken. Csak két tag. Cseri László és Gál József nem lát­ja még ennek fontosságát. Nagy munkában van a szö­vetkezet építőbrigádja is. Hasz­nálhatatlan. dűlőiéiben levő gazdasági épületeket bontanak le és egy 50 férőhelyes tehén­istállót építenek. Az állam nyújtotta segítség mellett sa­ját erőből 133 000 forintot for­dítanak az építkezésre. 40 ezer darab téglát, 3 ezer darab cse­repet, 10 köbméter követ, és 6 köbméter faanyagot már az építkezés színhelyére szállítot­tak. Emmer Ferenc Végezzük el a rozsvetések pótbeporzását Különösen a balassagyarma­ti járás homokos földjein, de a megye többi részében is nagy ' területet foglal el a rozs. Fon­tos tehát, hogy második ke­nyérgabona-növényünk minél nagyobb termést adjon. A rozs termése nagymértékben attól függ, hogy a természetes be­porzás idején milyen az időjá­rás. Ha erősen fúj a szél, esik az eső, akkor a megtermelt pollen nem jut a virágra. A növény nem tud megterméke­nyülni, a kalász ablakos lesz. A virágok megtermekényür lését elősegíti, ha Virtffjzás idő­jén 3—5*" napon át, a reggeti órákban elvégezzük a pótbe­porzást. Ez a fontos munka könnyen elvégezhető. Két dol­gozó egy 20—30 méteres kife­szített kötelet végig húz a vi­rágzó rozstáblán. Ezáltal a vi­rágzó kalászok egymáshoz ér­nek és tökéletesebben beporo- zódnak. A pótbeporzást azért kell többször megismételni, mert a kalászban levő virágok nem egyidőben nyílnak, hanem a megfigyelések szerint a vi­rágzás 5—6 napig elhúzódik. A pót beporzás — az eddigi tapasztalatok szerint — egy mázsával növeli a holdankénti termésátlagot. Érdemes tehát minden hold rozsvetésen elvé­gezni. A terméseredmények növelésén kívül a pótbeporzás- fial megjavul a magvak fizikai és kémiai tulajdonsága. A mag­vak több fehérjét és zsírt tar­talmaznak, s nagyobb az ezer­szám-súly isi A növények megierméke- ■nyülése rövidé bb idő alatt zajlik le, ennek következtében a magtermés kiegyenlítettebb, kevesebb a vékony szem, vala­mint az ocsú. A pót beporzásból származó magvak ellenállóké­pessége nagyobb a betegségek­kel szemben. SZOMBATTÓL-SZOMBATIG — A HÉT ESEMÉNYEIBŐL — Példamutató szécsényi gazda Szécsényben a mező­gazdasági munkák el­végzésében élen jár Oláh János (dongó) dolgozó paraszt. Idejében elvé­gezte a vetést és már megkezdte a kapálást. Példát mutat a beadás­ban is. 1956-ra már csak a sertéshússal tartozik, de ezt is hamarosan tel- | jesíti. Az ő jó munkája I is hozzásegíti Szécsén.v | községet ahhoz, hogy a I Pásztó val vívott páros - | versenyt megnyerje. 13 330 villa Görögországnak Mintegy 13 350 darab villát készített a Salgótarjáni Acél­árugyár Gazdasági Szeráru- gyár részlege Görögország ré­szére. Már el is indult a szállít­mány, hogy segítséget nyújt­son a görög mezőgazdasági dol­gozóknak munkájukban. Szív-bál Nagysikerű Szív-bált rende­zett a megyei MNDSZ május 12-én, szombaton 7 órai kezdet­tel a Megyei Tanács kultúrter­mében. A belépővel — igen öt­letesen — a férfiak egy-egy megszámozott piros, a nők pe­dig kék szívecskét kaptak. Éj­félkor aztán valamennyi szív megkereste a p>árját. A hajnali két óráig tartó táncmulatsá­gon valamennyi részvevő jól szórakozott. lT| homlokzatot kap a Nemzeti Szálló A Salgótarjáni Lakáskar­bantartó Vállalat csütörtökön megkezdte a Nemzeti Szálló új homlokzatának építését. A teljesen modern homlokzat ta­lapzata bazaltkőből készül, A homlokzatra fordított összeg több mint 49 000 forint. Tizennégy vagon táblaüveg Nagymennyiségű táblaüveget szállított el; öt nap alatt a Zagyvapálfalvi Üveggyár. A csaknem 14 vagon táblaüveg Budapest, Veszprém, Kecske­mét, Pécs. Tata, Kaposvár és Békéscsaba üzleteibe érkezett. Az Úttörő Ház sportköre Budapesten Budapesti szerepléséről tért haza kedden a salgótarjáni Úttörő Ház sportköre. Pénte­ken, szombaton, vasárnap és hétfőn az Országos Úttörő Spartakiádom vettek részt az atléták, 'a kosarasok és az ifjú labdarúgók. A legeredménye­sebben a labdarúgócsapat sze­repelt. Szeged ellen vívta dön­tő mérkőzését a bajnokságért. Míg végül egyenlő küzdelem után a salgótarjáni Úttörő Ház csapata a második helyen vég­zett. Eredményes szereplésü­kért egy gyönyörű serleget és sok-sok ezüstérmet kaptak. Olcsóbb lett a zöldségféle Olcsóbban vásárolhatják a héten a háziasszonyok az ét­rendhez oly nélkülözhetetlen zöldségféléket. Lement a sa­láta, retek és a zöldhagyma ára is. Egy fej saláta 70—80, egy csomó retek SO. a zöldhagy­ma csomója pedig 80 fillérbe kerül. Nagymennyiségű zöld­főzelék — sóska és paraj — is érkezett a szövetkezeti és álla­mi boltokba, de bő választék­ban van belőlük a szabadpia­con is. Virágzik a borsó a pásztói Szabadság Tsz-ben Virágot vetett a héten a pásztói Szabadság Tsz borsója is, amely helyenként már a 40 centimétert is eléri. A Szabad­ság Tsz tagjai ügy számítják, hogy három hét múlva meg­kezdhetik az első szedést. Salgótarjáni vashuzal Dél-Ameriltáhan Pénteken 205 mázsa vashu­zalt szállított el a Salgótarjáni Acélárugyár huzalmű-részlege. A szállítmány útja: Dél-Ame- rika. Dudás Ma a Patyolattal kezdődjék az ének — miatta adtam el ruhámat a MÉH-nek. fillérekért csupán, rongy hulladék-ár on, higyjék el, még most is siratom a károm! Úgy történt, hogy a cég hírnevében hittem, s ezért ruhámat a Patyolathoz vittem. Ép volt még az öltöny, át is vették rendben: „Szépen kitisztítjuk, érte jöhet kedden Kedden nagy örömmel, vidáman mentem én t— s ím, nagy lyukat látok a nadrág fenekén. Nézem a térd helyét — olyan, mint a szita, szakadt a kabát is... ahhoz sem fér vita, hogy felemás színű most a nadrág s zakó, rongy az egész ruha, többé nem hordható! Miután az öltönyt elkótyavetyéltem, a károm fejében legalább hadd kérdjem: mivel tisztították? milyen eljárással? zsilettpengével-e, vagy tálán —■ bicskával?! Lenn, Kisterenyén is csaknem ráfizettem, amikor egy este vonatjegyet vettem. Előhozakodtam egy tízes bankóval, de a pénztárosnő rámszólt: „Csak apróval fizethet, különben nem adok, ki jegyet.“ Igen ám, de aprót ugyan honnan vegyek? jön a vonat rögtön... szaladgálni kezdtem, először trafikba, majd korcsmába mentem, s a szükséges aprót megszereztem végül, nem 'kellett felszállnom a menetjegy nélkül. De ha nem sikerül, ugyan baj lett volna, jókora büntetést fizethettem volna! Mások, kik a sorban még mögöttem álltak, ennél bizony kisebb szerencsével jártak! Míg aprót kerestek, a vonat elrohant, s a póruljártakban ez a kérdés fogant: miért ők bűnhődtek? ők tehetnek róla. hogy a pénztárosnak kevés az aprója? Haragszik mostanság Baglyasalja népe. mert a Faluszínház játékának vége! Az történt ugyanis, hogy egy új rendelet szerint ezentúl a tíz százalék helyett nyolcat adnaSk csak le a jövedelemből. Hej, milyen galiba, perpatvar lett ebből! „így nem adunk helyet” — mondta Ravasz Kálmán kultúr ház-vezető, és a szavát állván. azóta sem hívja meg a színészeket, nem mutathatják be a színművészetet. A különbözet csak ötven forint, vagy száz —- és ezért nem lehet Baglyasalján színház!! Persze, hogy ez aztán nem tetszik a népnek, nem is helyes, hogy még ilyenek történnek! Ugyan Ravasz Kálmán mért háborog azon. hogy vagy száz forinttal kevesebb a haszon? Láttak-e valaha dudás-szerenádot? No, most láthat az is. aki még nem látott! Szerenádot adok a versengéseknek, hátha talán ettől végre felébrednek. -. Mert míg bányáinkban csáknem minden bányász megadott tervénél több szenet kibányász. s derék vájáraink versenyeznek váltig, az értékelésre várhatnak sokáig. Verseny felelősök BátonybanT erényén! Alszanak talán az asztalok tetején? Nincsen kész időre, ami pedig kéne: nincs meg a díszesek versenyeredménye, versenyhíradókból, mire megjelennek, legtöbbször bizony csak álmoskönyvek lesznek! Ami itt történik, szinte hajmeresztő.. Versenyes elvtársak! Ébresztő! Ébresztő!!! Több önállóságot, több felelősséget 1 _ Egv halálon» baleset követfkczménveinek tanulsága — Köze ! négy esztendeig várták a kisterenyeiek, hogy elkészül­jön bányaüzemünk új büszke­sége, a szép, új meddőkötélpá­lya, amelynek működése lé­nyegesen megjavítja az üres- csille-ellátást, mert a palahor­dásnál feleslegessé teszi a csil­léket. Hol munkaerő, hol anyaghiány miatt évekig hú­zódott az építés befejezése. Tavaly októberben végre elér­kezett a régen várt pillanat: a kötélpályán — egyelőre ugyan csak próbaképpen — megin­dultak a kasok. Az ünnepi hangulatot, az örömet azon­ban szomorú esemény zavarta meg. A kötélpálya próbaüze­meltetése ugyanis halálos ál­dozatot követelt: a feladóállo­más közelében visszacsúszott egy kas, s nekiütődött egy má­siknak, amelyet Róza József éppen a felrakóhelyre tolt. A kasok elütötték az idős bá­nyászt, aki néhány óra múlva belehalt sérüléseibe. Mindjárt a szerencsétlenség Után bizottság alakult a Nóg­rádi Szénbányászati Tröszt, a tröszt szakszervezeti'bizottsága és a kerületi Bányarendészeti Felügyelőség képviselőiből. A bizottság pontosan tisztázta, hogyan történt a baleset így: A felrakóállomásról elindult egy kas, amelyet Szomora Li- pót adott fel. A lakatban va­lami hiba volt, rosszul kap­csolt, ezért a kas már az első néhány méterről visszacsú­szott az állomásra. Szomora Lipót, aki legközelebb állt hozzá, észrevette, félre is állt. de ijedtében nem tudott kiál­tani, s nem nyomta meg a pályát leállító gombot sem. Tőle valamivel hátrább mun­katársa. Róza József éppen a zuhanó kassal szemben tolta a feladásra következő kast, még­hozzá az előírásokkal ellentét­ben hátulról megfogva, ráadá­sul lehajtott fejjel. így nem vette észre a veszélyt, nem tudott oldalt kilépni, s ez lett a veszte.;» Mindebben egyetértettek a bizottság tagjai, azonban ab­ban nem tudtak megegyezni, terhel-e valakit felelősség a szerencsétlenségért? Egyesek azt mondták, senki sem köve­tett el mulasztást. Mások — különféle érvelés alapján — úgy látták. Almási Géza gé­pészmérnök. a tröszt beruházá­si osztályának gépészeti elő­adója, Ádám István, a Salgó­tarjáni Szénszállító és Szol­gáltató Vállalat főmérnöke, továbbá Czéki László, a szol­gáltató kisterenvei részlegének vezetője, nem jártak el eléggé körültekintően a próbaüzemel­tetésnél. Végülis az ellentmon­dó állásfoglalásokat jegyző­könyvbe vették, s elküldték a jelentést a Szénbányászati Mi­nisztériumnak. Döntsön az! Kisterenyén is. a trösztben is azt várták, hogy a miniszté­rium majd igazságot tesz, s szakértőivel felülvizsgáltatja az esetet, eldönti, kit és ho­gyan kell felelősségre vonni. És kell-e egyáltalán? A szak­értők azonban nem jöttek, a minisztériumban a jegyző­könyvből próbálták kiokos­kodni az igazságot. Úgy lát­szik. nem nagy sikerrel, mert végül is december 7-én Za- vadszky Jenő, a Szénbányásza­ti Minisztérium titkárságának vezetője, írt a salgótarjáni já­rási ügyészségnek. Előadta a balesetet, ismertette á hozzá­juk küldött jegyzőkönyv tar­talmát, majd így fejezte be át­iratát: „Minthogy a balesetet ki­vizsgáló bizottság tagjai kö­zött a bűnvádi úton felelős­ségre vonandó személyekre vonatkozóan egységes állás­foglalás nem jött létre, a 471 248/1953. NIM sz. utasítás értelmében Kocsis Lajos elv­társ, a miniszter első helyette­se döntése folytán kérem a T. ügyészséget, hogy szívesked­jék Almási Géza gépészmér­nök és Garamszegi József munkavezető ellen a bűnvádi eljárást élet és testi épség ve­szélyeztetésének bűntette miatt lefolytatni.“ Miután a minisztérium a vizsgálatot feljelentéssel he­lyettesítette, most már az ügyészségen volt a sor. hogy tisztázza az ügyet, s eldöntse, vádat emel-e vagy sepr? Hogy a vizsgálat hogyan folyt le, kikkel beszéltek, mire keres­tek választ, nem tudjuk. De némileg következtetni lehet rá a vádiratból, amely jónéhány meglepetést tartalmaz. Hogyan keletkezhet egy baleset? Úgy, hogy nem léte­sítenek megfelelő balesetelhá­rító berendezéseket, vagy azok nem jól működnek. Ügy. hogy nem tanítják meg a dolgozó­kat a védekezésre, vagy a dol­gozók nem tartják magukat az előírásokhoz. Ügy, hogy nem elég körültekintően ké­szítik elő a munkát. Róza Jó­zsef esetében nyilván minden­ki arra kíváncsi, vajon Kiste­renyén, a kötélpályánál betar­tották-e a munkavédelmi elő­írásokat? Ellenőrizték-e a ve­zetők a munkavédelmi beren­dezések állapotát, működé­sét? Kioktatták-e a dolgozó­kat? Meg lehetett volna-e aka­dályozni Róza József halálát? Csaba István járási ügyész február 24 én kiadott vádira­ta minderről hallgat. Az ügyész lényegében arra ala­pozza a vádat, hogy a kötél­pálya építési engedélye szep­tember 30-án lejárt, a vádlot­tak elmulasztották kérni az engedély meghosszabbítását, s mégis üzemeltették a pályát; „Ezt persze a terheltek próba- üzemeltetésnek nevezik“ — mondja kissé gúnyosan a vád­irat, pedig a gúnyos hangra nincs ok. mert a pályán való­ban próbaüzemeltetés folyt. Persze, erre vonatkozólag jó lett volna megkérdezni már előzőleg egy szakértőt, olyat, aki tudja, mi is az a próba- üzemeltetés ..; Akkor még idejében kitűnt volna ennek az érezhetően minden áron való vádemelésnek a tarthatatlan­sága! így azonban csak a május 9—10-én megtartott bírósági tárgyaláson derült fény a vád alaptalanságára Itt a Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­rium szakértője. Szemkeő Gás­pár, azt vallotta, hogy a vád­lottaknak nem is kellett az en­gedélyre hosszabbítást kér- niök, hiszen a pálya építése gyakorlatilag szeptember 30-ig befejeződött. Hasonlóan nyilat­kozott a többi szakértő is. Megállapították azt is. hogy a próbaüzemeltetés az előírások­nak megfelelően történt. Ezzel a vádirat állítása meg­dőlt, de a bíróság egy sereg tanú kihallgatásával a vádira­ton túlmenően is tisztázta az ügyet. Bebizonyosodott, hogy éppen a próbaüzemeltetésen kellett kiderülni, jók-e a laka­tok? Ezért különös gonddal oktatták ki a dolgozókat, el­lenőrizték a műszaki berende­zéseket, amelyek egyébként megfeleltek az előírásoknak. Hogy Róza József mégis meg­halt, ennek az az oka, hogy egy óvatlan pillanatban megfeled­kezett magáról, s visszatért a régi. eléggé soha nem kárhoz­tatható szokáshoz: hátulról tolta a kast, nem láthatta a ve­szélyt. vánvaló volt a vádlottak ártat­lansága, hogy végül maga az ügyész is visszavonta a vádat, s a bíróság jogerősen felmen­tette a vádlottakat. Az ügy ezzel le is zárult volna. Mégis beszélnünk kell róla, néhány tanulság miatt. Mert a Róza-eset — amelyről első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy nem tartozik a bí­róság elé — több mint féléves pályafutása alatt egy sereg fe­lesleges költséget, munkát, egyeseknek pedig sok megpró­báltatást „eredményezett“. Ve­gyük sorba ezeket. Költségek: a tárgyalásra megidézett 3 szakértőnek. 10 tanúnak útiköltséget, napidí­jat kellett fizetni. Ezenkívül a tárgyalás részvevői egy napig nem végezhettek termelőmun­kát. Munka: a bíróság hosszú időt töltött a per anyagának tanulmányozásával, feldolgo­zásával akkor, amikor bíráink- nak amúgyis rengeteg a mun­kájuk, s az ilyen ügyek miatt nem tudnak komolyan elmé­lyedni az igazi bűnesetek tár­gyalásának előkészítésében; De ami ennél Is súlyosabb: ez az ügy álmatlan éjszakákat, hónapokig tartó állandó ideg- feszültséget okozott három olyan embernek, aki mindez­idáig becsületesen, jól, köz- megelégedésre végezte munká­ját. (Almási István éppen ezért kapta a Magyar Népköztársa­sági Érdemérem aranyfokoza­tát.) Bíróság elé kerülni — mégha ártatlanul is — nem kellemes dolog; ráadásul az olyan embert, akiről tudják, hogy bírósági ügye van. körül­veszi a bizalmatlanság, a gya- núsítgatás légköre, Félreértés ne essék í akik bű­nösök. akik mulasztást követ­nek el, azokat kíméletlenül felelősségre kell vonni, még következetesebben, mint ed­dig. De nem nyugodhatunk meg abban, hogy tengeri kí­gyóvá nőtt bűnperek keletkez­zenek, hogy embereket hur­coljanak meg azért, mert a minisztériumban valaki fél a felelősségtől, mert az ügyész­ség gépiesen vádat emel. ha feljelentés érkezik hozzá, mondván, majd a bíróság úgyis eldönti. Túlságosan kényelmes meg­oldás ez! Sajnos — ezt legjob­ban a bíróságon tudják — elég gyakran előfordul, nemcsak ebben az egy esetben történt meg. Ezért kellett beszélni róla, hogy levonhassuk a vég­ső következtetést: több önálló­ságot. több felelősséget, elv­társak! Az emberség, a szocia­lista törvényesség követeli ezt tőlünk, bárhol is dolgozzunk, bármiről is kell határoznunk; MIKLÓS DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents