Szabad Nógrád. 1956. május (12. évfolyam. 36-43. szám)
1956-05-12 / 38. szám
2 SZABAD ftOGHÁD 1956. május Vt. Szeressenek érvényt a dolgosak bírálatának. javaslatának a M^udány halászi Téylayyárban A kommunista pártok ereje többek között- abban van, hogy bátran feltárják a munkájukban elkövetett hibáikat és a kijavításukhoz kérik a kommünikék. a dolgozók segítségét, bírálatát, javaslataikat. Pártunk Központi Vezetősége több határozatában rámutatott a bírálat fontosságára. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa rámutatott, hogy ha a párton belül, de a gazdasági szervek munkájában is nem szereznek érvényt a helyes. őszinte kommunista bírálatnak. milyen károk származnak abból a-pártnak, az egész népgazdaságnak. A helyes, őszinte segítő bírálat óvja a vezetőket a sorozatos hibák elkövetésétől. segíti munkájukat. Nagy szerepe van a káderek. az emberek formálásában, nevelésében. Különösen nagy szerepe van ai alulról jövő bírálatnak, a tömegek javaslatainak, a hibák feltárásának, ha ezeket helyesen értelmezik a vezetők és ezt felhasználják gyakorlati munkájukban. Pártunk Központi Vezetőségének több határozata hívja fel a- figyelmet a bírálat és az önbírálat fejlesztésére. Szigorúan fel kell lépni az olyan vezetők ellen, akik bármilyen formában is elfojtják a bírálatot. Mégis még mindig tapasztalható, főként gazdasági vezetők részéről, hogy különböző formákban visszaverik a bírálatot. Van, ahol nyíltan visszautasítják. De van. ahol látszólag elfogadják, azonban az illetővel szemben, aki legtöbb esetben helyesen bírál, különböző megtorló intézkedéseket tesznek s igyekeznek munkájának legkisebb hiányosságait felhasználni arra. hogy büntessék, üldözzék. Így van ez a Ludányhalászi Téglagyárban is. Jekkel József endrefalvai községi párttitkár 1954-ben került a téglagyárba, mint gépkezelő. 1954. március 23-án lett az üzem szállítási felelőse. Ezt jó munkája alapián érdemelte ki. Ebben az időben állandóan dicsérték munkáját. Puszta Mihály akkori művezető, de Czobor Pál igazgató is. Nem is volt semmi baj addig, amíg Jekkel József szállításfelelős meg nem bírálta munkájukat. Például a vállalat Deák Ferenc dolgozó parasztnak 5000 darab téglát adott el féltéglaként a selejtből. Viszont a vállalatnak csak 2700 darabról volt papír. Mikor Jekkel elvtárs ezt közölte a vállalat vezetőségével, azt mondták neki és az üzem párttitkárának. Kováics József elvhársnak, kérdezzék meg Deák Ferenctől. hogy mennyi téglát vitt el. Mikor beigazolódott, hogy 5000 darabot, akkor Czobor Pál igazgató. Puszta Mihály művezető. Sümegi István bérelszámoló egy jegyzőkönyvet írattak alá Jékkdl Józseffel. amiben az állt. hogy 5000 téglát vitt el Deák Ferenc és azt ki is fizette. Utána Czobor Pál olyan kijelentést, tett Rikkel elvtársnak, a szécsényi téglagyár szállítási felelősének, hogy Jekkelt ..ki kell nyírni”, mert ez mindenbe beleavatkozik, s hogy vigyázzatok tőle. mert ezt az embert a pártbizottság küldte ide. Jekkel elvtárs megbírálta az egyesülés vezetőit is. mert ha lemennek az üzembe, csak 10—15 percet tartózkodnak ott, idejük nagyrészét pedig az állomási vendéglőben töltik. Ha még így is áll a dolog, ahogy Karia István iparigazgató elv- társ írja Jekkel Józsefnek küldött válaszlevelében, hogy a kivizsgálás alapján megállapították: a tröszt igazgatója és munkatársai több mint fél órát tartózkodtak az üzemben, még altkor sem helyes, mert egv fél óra alatt képtelenség ió ellenőrző munkát végezni és főképpen kevés os az idő ahhoz, hegy ott az üzemben a hibák kijavításához, a munka további jó megszervezéséhez valami kis segítséget is tudjanak adni. Jekkel elvtárs helyesen bírálta a gyár igazgatóját, amikor e<?v úi fészer építésénél nyolcméteres vasúti sínt betakartak, aminek egy méternyi része állott kj a föld alól. Az ÜB-titkár azzal a jelszóval, hogy el kell tüntetni, mert ha iönnek Pestről, „letolnak” érte, le akarta fűrészelni. Ahelyett, hogy az illetékes vezetők az elhangzott bírálatból levonták volna részükre a megfelelő tanulságot és kijavították volna hibáikat, jobban megszervezték volna munkájukat, önbírálatot gyakoroltak volna, nem ezt tették. Ehelyett minden igyekezetük arra irányul, hogy azt a kommunistát. aki őket megbírálta és ielenleg is bírálja, eltávolítsák az üzemből, vagyis arra kényszerítsék, hogy önként felmondjon. Sajnos ez már meg is történt, Hogy milyen módon csinál ják ezt? A következőképpen: a Munka Törvénykönyve kimondja. ha egv dolgozót roßsz munkáiéért négyszer megbüntetnek, a vállalatnak iogában áll fegyelmdleg elbocsátani. Tehát most arra az útra léptek, hogy Jekkel elvtárs munkájában csak a rosszat keresik és most már a dicséret helystt a büntetéseket osztogatják. Nézzünk erre is egy pár példát. A szállítási osztály a diszpozíciókat megváltoztatta, ezért a MÁV kötbérezte a vállalatot, amiért Jekkel elvtársat büntették, mint szállítási felelőst. 1953. március 13-án holtfuvar volt. Jekkel elvtárs pedig 23- án lett szállítási felelős, de visszamenőleg őt büntették meg ezért is. Az 1955. november 30-i szállításnál 1300 darab téglával ment el kevesebb, mivel a vagon teljes kihasználására szükséges téglamennyiség nem volt meg. Ha pedig a vagont lemondja, a MÁV 300 forintra büntette volna meg a vállalatot. Ezért szintén Jekkel elvtársat büntették meg 120 forintra. azzal az indokkal, hogy miért nem kért kölcsön a szécsényi téglagyártól. De közben megadni már nem lett volna miből. Mivel Jekkel elvtársat már harmadszor büntették és fél a fegyelmi úton való elbocsátástól. arra kényszerült, how maga mondjon fel a vállalatnak, amit a vállalat viszont visszautasított. Helyes lenne, ha a Ludányhalászi Téglagyár és az egyesülés egyes gazdasági vezetői a bírálat megtorlása helyett — ami ellentétes pártunk politikájával — végrehajtanák a Központi Vezetőségnek a bírálat és önbírálat fejlesztéséről szóló határozatát. A bírálat alapján igyekeznének megjavítani munkátokat és támaszkodnának a dolgozók bírálataira, javaslataira. ami feltétlen segítené őket a munka állandó javulásában. a munkaszervezés állandó tökéletesítésében. A Ludányhalászi Téglagyárban a bírálat elfojtása terén mutatkozó hiányosságokért felelősség terheli a járási pártbizottságot is, mivel pontosan ismerik ezeket a dolgokat, sőt azt is tudják, hoey amikor a JB behívia Jekkel elvtársat, abból is baja származik, mert azt is munkája rovására íriák a vállalatnál, H'bÄt követett el a tórési pártbizottság azért, mert úgy kezelte ezt a kérdést, hogy mivel nem tartoznak hozzájuk hatáskörileg, ebben az ügyben nem tehetnek semmit. Az lett volna a helyes eljárás, ha haladéktalanul jelentették volna ügyet a felsőbb pártszervek- nek. Pártszervezeteink mindezekből co^tók a mentoléin tanulságokat, folytassanak szívós harcot a bírálat és önbírálat állandó erősítéséért, keményen lépjenek fe] a bírálat el- fojtóival szemben, bármilyen formában is mutatkozik g-r a gyakorlati életben. Ne tűrjék el. hogy egyes vezetők a bírálókkal szemben bármilyen formában is megtorló intézkedéseket alkalmazzanak. Védjék meg az őszinte, helytál1ó bírálatokat! A TITKÁR ÚR ALAPOSAN ELHIBÁZTA — Orhalmi feljegyzések — Továbbra is első a berkenyéi Petőfi Tsz tehenészete Továbbra is a berkenyéi Petőfi Tsz tehenészete vezet a termelőszövetkezetek tehenészetei között folyó éves tejtermelési versenyben. A verseny kezdete óta egy tehéntől átlagosan 1986 liter tejet, 3,9 százalék tejzsírral termeltek. Ebben a tehenészetben találhatók meg a megye legjobb tehenei is, a „18 Szegfű” és a „9 Cifra”. A verseny kezdete óta már 3000 literen felül termeltek. Második a cered-tótújfalusi Búzakalász Tsz tehenészete 1527 liter tej és 3,9 tejzsírral. Harmadik a tolmácsi Szabadság Tsz tehenészete 1377 liter tej és 3,7 százalék tejzsírral. A sárga színű íróasztalnál zömök, gömbölyűarcú. szemüveget viselő titkár: Zborai úr ül. Előtte kopott írógép, benne indigóval papír. Körülötte akták. Tőle távolabb az utcára nyíló ablak mellett N. F., a község egyik legtekintélyesebb középparasztja álldogál. Derék ember. Tartása egyenes, tekintete nyílt. A kisparaszti termelésről folyik a szó... — Semmi hír még a műtrágyáról? — kérdezi a középparaszt. A titkár felfigyel a szóra. Ásít egyet, s közömbös pillantást vet szemüvege fölött a középparasztra, s vállat von. — Semmi jó hír — válaszolja, s az aktára szegezi tekintetét, majd nehézkesen bökdösi húsos ujjaival a gép billentyűit. A gazda maga elé néz. elkomorul az arca. — Mindenki csak azt mondja, hogy nincs. Hogy miért nincs, erre nem kap feleletként mast, csak vállvonogatást — jegyzi meg nyersen a középparaszt. A titkár — mintha kígyó csípte volna meg — felkapja a fejét. Nem ízlett neki a bírálat. Először a parasztra, majd utána rám néz. De most már felenyhült arccal. Ráadásul még kacsint is. de még mekkorát! Talán ez azt jelenti, hogy védjem meg őt, mossam tisztára a középparaszt előtt, hogy ő. a község tanács- titkára nem fakaszthat műtrágyát az iroda falától]?! — Nézze, van műtrágya, csak.;: — Csak a téeszcsének, de nem az egyéni parasztoknak! — vágott szavamba a középparaszt. mielőtt kimondhattam volna, hogy bizony kevés a műtrágya, műszaki hiba miatt nem tud eleget termelni a kazincbarcikai műtrágyagyár. Megint ő szólt előbb: — ön is csak elmondja egyfelé — s itélőleg legyint kezével. A titkárra néz. amaz meg csak bickel a nagy kövér fejével, igazat adva a gazdának. Megint kacsint, de ezúttal már sunyisan. Biztatás volt ez a középparaszt felé, hogy csak egész bátran vagdossa fejemhez minden fájdalmát. Hát csak vagdalódzon. — Nem kertelek én kérem, megmondom, hogy mi fáj, nem baj az, ha az ember kimondja az igazságot. — Csak bátran. — Nekünk nem jut pétisó, ez pedig nem igazság! — mondja hozzámhajolva. — Ha lenne pétisóm. 16 mázsa gabonát is képes lennek termelni egy holdon. De így meg van kötve a kezünk... Tudom én, mire megy a játék. Azt akarják, hogy keveset termeljünk, ne tudjunk jól élni, hogy aztán könnyebben beszervezhessenek a téeszcsébe..: Amikor ezeket mondta, arca elkomorult, s szeme mintha villámokat lövellt volna. — Magát bizony alaposan félretájékoztatták a jóakarók. A pártnak, a kormánynak nem érdeke eltitkolni a műtrágyatermelés nehézségeit. Hogy miért kevés a pétisó? Ennek is megvan az oka. Egyrészt keveset termel a gyár — éppen a műszaki hibák miatt — másrészt pedig a dolgozó parasztok és a termelő- csoportok felismerték a pétisó termésfokozó hatását, s most oly nagy az igény, amit csak a többtermeléssel lehet kielégíteni. De mire elérkezik a gabonák szárbaszökkenés előtti pétisózásának ideje, lesz pétisó is, a dolgozó parasztoknak. Az őrhalmiaknak is, magának is. A párt és a kormány segíti a dolgozó parasztok termelését, hiszen a második ötéves terv irányelvei is hangsúlyozzák: „elengedhetetlenül szükséges, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok is növeljék termelésüket. Ezért biztosítani kell számukra azokat az anyagi feltételeket, amelyeknek segítségével ki tudják használni meglévő termelési lehetőségeiket .;. Növelni kell az egyéni termelők műtrágyával való ellátását: 1960-ban 1955-höz viszonyítva az egy katasztrális hold megművelt területre jutó műtrágyát több mint négyszeresére kell emelni az egyéni gazdaságokban“. Amint látja, a párt és a kormány nem azt akarja, hogy a parasztokat elszegényedés útján erőszakolja a szövetkezetbe. A szövetkezetek nem az elszegényedett parasztok gyülekező helye, s nem erőszak által, hanem meggyőződésből, önszántukból lépnek oda a dolgozó parasztok. Tehát termeljenek, amennyit tudnak, a nagyüzemi termelést úgy sem tudják legyőzni. Nyílik az ajtó, s egy kislány, N. F. unokája lépett be az irodába. — Nagyapa, itt vannak a tehénvásárlók — újságolta a kisunoka. — Gyere haza, várnak. — Megyek már, megyek — mondta, s felém fordult. — Van valami igaz abban, amit mondott .; : Amikor kilépett az ajtón, a titkár is felállt az asztal mellől, s mellém lépett. Nadrágzsebébe süllyesztette jobb kezét, a ballal pedig a fületövét vakarta. Közben cinikusan mosolygott. — Keményfejűek ezek a gazdák. Pétisó kéne nekik... Ha bolondok lennénk ...?! Elv- társam! Ezek a parasztok többet termelnének, mint a mi termelőcsoportjaink, hát ezt nem lehet.;; Hogy még pétisót, egy nagy...! Elv- társkám, így majd előbb meghajtják fejüket a téeszcsé előtt! így kell ezt csinálni elvtárs- káni. Másként nem lehet szövetkezesíteni. Ez a mi politikánk, igaz-e elvtárskám? Jó politika ez — fecsegi csillogó szemmel — jól tudom én. ugye elvtárskám? ..; — Mit fecseg ön összevissza? Hogy ez a mi politikánk? Ez csak az ön politikája, vagy az önhöz hasonlóké, akik felcserélve a kispolgári mezt, kommunista szólamokat zengve, elferdítik a párt helyes politikáját, meghamisítják, s ezzel rútul becsapják a dolgozó parasztokat, A párt politikája ellentétes az ön politikájával, és a párt kemény kézzel küzd az olyan káros, haszontalan fecsegések ellen, mint az öné. A párt és a kormány segíti a dolgozó parasztok termelését, de azt is hangoztatja, hogy a dolgozó parasztok a szövetkezeti gazdálkodás útján juthatnak a jómódhoz, a kulturált élethez. Ezért ajánlja a dolgozó parasztoknak a nagyüzemi gazdálkodás útját. Nem adminisztratív eszközökkel, hanem igaz, emberi szóval, az önkéntesség és a fokozatosság elvé .leír tiszteletbentartásával szervezi a dolgozó parasztokat a szocialista szövetkezeti gazdaságokba. A dolgozó parasztok nem szeretik a hazug fecsegéseket. Könnyen magára unhatnak.. i — De kérem... drága elvtárskám. mit jelentsen ez? — kérdezi idegesen a titkár. — Semmi mást, csak a dolgozó parasztok becsületét, önérzetét, termelési biztonságát 6értö hazug fecsegés beszüntetését..; LANTOS LÁSZLÓ A MAGYAR BÓRKARBID WJt a kísérletektől a nagyipari gyártásig -* A csiszolóanyagokkal kapcsolatos problémák egyik legjobb magyar ismerője, Mattya- sovszky-Zsolnay László, múlt év szeptemberében megjelent A csiszolókorong című könyvében olvashatjuk a következő mondatot: „Még nagy nehézségekkel jár a bórkarbid- szemcse előállítása is.” A kiváló tudósnak igaza volt, mert éppen az elmúlt hónapokban okozott sok nehézséggel járó, de kutató számára mégis izgalmas és szép gondot a borkariad hazai előállítása Horváth Dezsőnek, a Zagyvarónai Magyar Vasötvö- zetgyár mérnökének és kutatótársainak. Ám a néhány hónappal ezelőtt még helytálló megállapítás ma már a múlté, mert Horváth mérnök és kutatótársainak kísérleteit a múlt hónap végén teljes siker koronázta, befejezték a Magyar Vasötvözet gyár 200 kilowattos kemencéjének építését, amelyben annyi bórkarbid készül, amely teljesen kielégíti a hazai szükségleteket. A sikeres munka igazi örömet és jogos büszkeséget okoz. Ezt tükrözi Horváth mérnök arca, amikor megtudja, hogy miért kerestem fel. Mielőtt az ötlettől a gyártás megindulásáig mindent felölelő, alapos elbeszélésre megkértem volna Horváth elvtár- saf, kikötöttem: — Ahhoz, hogy tényleg tárgyilagos tudjak lenni, szükségem van arra, hogy túlzott szerénységével ne kisebbítse a bórkarbid előállításában vállalt szerepét. Kikötésemre szerény mosoly a válasz. Az ötlet — Tavaly májusban — kezdi elbeszélését Horváth elv- társ — Lizsnyánszky kollégám, a Salgótarjáni Acélárugyár főmérnöke, felhívott telefonon és javasolta, hogy próbálkozzunk meg a bórkar- bidgyártással, mivel fogytán van a csiszolóanyagkészletük. Mi kapva az ötleten és Szabó Gyula acélárugyári technikus közreműködésével tüstént hozzá is láttunk egy kis kísérleti kemence elkészítéséhez. Mi a bórkarbid? — Azt hiszem, helyes lesz, ha itt megszakítom a Kísérletünk történetének elbeszélését és elmondom a legfontosabb tudnivalókat erről az anyagról. A bórkarbid a legfontosabb mesterséges csiszolóanyag. Azért kell azt is tudnunk, hogy mesterséges, mert vannak természetes csiszolóanyagok is, ezek közül a legfontosabb a gyémánt, amelynél keményebb anyagot nem ismerünk. Keménységi foka a Mohs-keménységi skála szerint a legmagasabb, 10-es fokozatú. A bórkarbid a keménységi skálán közvetlenül a gyémánt után következik. Különösen laza csiszolószemcse alakjában alkalmas a keményfémek csiszolására. A bórkarbid fő alapanyagai a bórsav és a petrolkoksz. Most már visszatérek kísérleteinkhez. A legfontosabb kísérleti probléma — Azt tudtuk, hogy mik a bórkarbid anyagai, de az azok közötti keverési arány titok volt számunkra. — Tehát ilyenformán munkájuk nemcsak egyszerűen újítás, hanem a bórkarbid magyar újrafeldolgozása! — Ha már munkánk jelentőségéről beszél, hozzátehetem, hogy a népi demokratikus országok közül mi gyártjuk először a bórkarbidot, úgy. hogy bizonyára kivitelünk is lesz majd belőle. — Mint már emlílettem, kísérleteink első állomásaként építettünk egy kisméretű. 10 kilowattos kemencét .Két hónap alatt annyira előrehaladtunk a kísérletekké1, hogy a kis kemence már kísérleti célokra sem felelt meg, ezért építettünk egy 70 kilowattosat. Ebben a kemencében már olyan bórkarbidot állítottunk élő, amely az Acélárugyárban és a Budapesti Keményfémipari Vállalatnál állta a próbát. A második kemencénél elért sikereink ez év első napjaiban időszerűvé tették egy nagy- teijesítőképességű kemence építését. Újabb probléma — 40 ezer forint megtakarítás Már a második kemencénél is gondot okozott nekünk, hogy honnan szerezzünk a kemencéhez áramot. De egy újításom segített, „megcsapolták” az egyik nagy kohó transzformátorát, s ezzel egy 40 ezer forintos transzformátor árát takarítottuk meg. Az új kemencénél, hogy a korszerű követelményeknek mindenben megfeleljen, felszereltünk egy füstelszívó berendezést is. Egy tanulságos érdekesség Most, amikor ország-világ tudtára adjuk, hogy van már magyar bórkarbid, mint érdekességet elmesélem, hogy a Salgótarjáni Acélárugyár milyen forrásból volt kénytelen fedezni bórkarbid szükségletét. Egy budapesti, Szentpéteri nevű nagykereskedőnek volt „raktáron” ebből az értékes csiszolóanyagból, s ő 1200 forintért adta kilóját a gyárnak. Ebből a tényből fény derült arra, hogy milyen nagy jelentősége van a bórkarbinak az iparban, mert hogy példán érzékeltessem, ha nincs bórkarbid, nincs dróthúzókő, ha nincs dróthúzókő, nincs drót, és ha nem volna folyamatos drótgyártás, nem kell mondanom, hány népgazdasági ág látná kárát annak. * Ha szűkszavú akartam volna lenni, az alábbi kurta hírt bocsátottam volna szárnyra: „A napokban a Zagyvarónai Magyar Vasötvözetgyárban felépült a 200 kilowattos bórkarbidgyártó kemence, amelyben meg is indult az értékes csiszolóanyag nagyüzemi gyártása." Ennek a kis hímek a szárnyára azonban nem fért volna fel azoknak a neve sem, akiknek Horváth Dezső mérnökön kívül tevékeny részük volt ennek az országos jelentőségű újításnak a bevezetésében, pedig ezek a kiváló szakemberek: az ötletet adó Lizsnyánszky Antal főmérnök, Szalay János, a Vas- ötvözetgyár főmérnöke, Szabó Gyula technikus, Bábolnai Lajos művezető, Zatrok Imre lakatos brigádvezető, Wágner János főenergetikus és Turcsá- nyi István főmechanikus, még számos névtelen munkatársukkal együtt megérdemlik, hogy megemlékezzen róluk a hír, mert mindannyian érdemes szolgálatot tettek a hazának, a magyar nehézipar fejlődésének. Kovács János
