Szabad Nógrád. 1956. április (12. évfolyam. 27-35. szám)

1956-04-28 / 34. szám

1956. április 28,

SZABAD NŐGRXd

3

(Folytatás a második oldalról)

sát. Az alkatrészgyártást jelentősen fejleszteni kell, és különös gondot kell fordítani a külföldre eladott gépek alkatrész-utánpótlására. Ki kell szélesíteni a szabványosított, egységesített gépalkatrészek alkalmazását.

A gépek súlyának csökkentésével, ötvözött acélanyagok alkalmazásával, az anyagmegtakarítás fokozásával 1955-höz képest 1960-ban 18—20 százalékkal kell csökkenteni a gépipar fajlagos hengerelt acél felhasználását. Nagy súlyt kell helyezni a színes fémek helyettesítésére; egyedül a kábelgyártásnál 3350 tonna ólmot és 400 tonna rezet kell 1960-ban alumíniummal helyettesíteni.

Biztosítani kell, hogy a gépipar egyre több, a korszerű műszaki követelményeknek megfelelő, gazdaságosan értékesíthető exportcikket gyártson. A gépkivitelben fokozni kell a finommechanikai, híradás- és va- cuumtechnikai gyártmányok, Dieselmozdonyok, autóbuszok, mezőgazda- sági gépek részarányát; a szerszámgép-exportban pedig technikailag tökéletesített, új típusú gépek, a nagy teljesítményű marógépek, esztergák és köszörűk arányát. A finommechanikai exportban növekedjék az újfajta röntgenkészülékek, textilvizsgáló és elektromos mérőműszerek részesedése. A gépkivitel előirányzatait pontosan, a műszaki és minőségi követelményeknek megfelelően kell teljesíteni, és ebben fokozni kell az exporttermékeket előállító vállalatok anyagi érdekeltségét,

11. A könnyűiparban öt év alatt mintegy 25 százalékkal kell emelni a termelést, ezen belül a textiliparban hozzávetőlegesen 22 százalékkal, a konfekcióiparban 28 százalékkal, a cipőiparban 26 százalékkal, a bútorgyártásban 37 százalékkal, a papír- gyártásban 55 százalékkal. A könnyűiparba öt év alatt 2,3 millárd forintot kell beruházni.

A könnyűipari termékek kisebb hányadát kell exportálni, mint az elmúlt években, ami lehetővé teszi, hogy belföldön 1960-ban 40 százalékkal több könnyűipari cikk kerüljön forgalomba, mint 1955-ben. A köny- nyűipari termékek minőségét meg kell javítani és választékát jelentősen ki kell bővíteni. A tartós, szép kivitelű, új könnyűipari termékek egész sorát kell forgalomba hozni. Elsősorban a jó minőségű textilanyagok, a jó kivitelű konfekcióáruk és lábbelik, valamint a szintetikus szálból készült különféle ruházati cikkek gyártását kell fejleszteni.

Minthogy a könnyűipar használ fel jelenleg legnagyobb mértékben külföldi nyersanyagot, jelentős erőfeszítésre van szükség a könnyűipar hazái anyagforrásainak kiszélesítése és a könnyűiparban felhasznált importanyagok részarányának csökkentése érdekében. Üzembe kell helyezni új, évi 22 000 tonna teljesítőképességű szalmacellulóz-gyárat, fel kell építeni négy farost- és két forgácslemez-üze met. 1960-ban mintegy 27 500 tonna szalmacellulózt, 47 500 köbméter farost- és forgácslemezt, és 22 000 tonna kenderrostot kell hazai nyersanyagból előállítani.

12. A második ötéves terv időszakában az élelmiszeriparban a termelés 50—55 százalékkal növekedjék. A termelést hozzávetőlegesen a húsfeldolgozó-iparban 47 százalékkal, a baromfifeldolgozó iparban 70 százalékkal, a konzerviparban 45 százalékkal, a tejiparban 48 százalékkal, az édesiparban 66 százalékkal kell növelni. Fokozni kell a koncentrált ^tápanyagok, a vitamindús készítmények gyártását, valamint a mélyhűtött főzelék- és gyümölcskészítmények termelését.

Az élelmiszeripari beruházásokra öt év alatt 2,3—2,4 milliárd forintot kell fordítani. A termelés kellő színvonalának elérése szükségessé teszi, hogy 1960-ban a cukoripar mintegy napi 3200 tonnával több cukorrépát,

II. A.a ipar műi

Az egész népgazdaság további fejlődése megköveteli, hogy a második ötéves terv során az ipar minden ágában a műszaki színvonal gyors ütemben emelkedjék. A nemzetközi munkamegosztásra támaszkodva, s felhasználva a szocialista tábor és a tőkés országok legjobb tapasztalatait, biztosítani kell a rohamosan fejlődő technika eredményeinek fokozott meghonosítását, az élenjáró tapasztalatok széleskörű elterjesztését és ezzel a műszaki haladás jelentékeny meggyorsítását.

A technika fejlesztésére rendelkezésre álló eszközöket a következő alapvető feladatok megoldására kell összpontosítani:

1. A munka termelékenységének növelése és a dolgozók munkakörülményeinek javítása érdekében jelentékenyen fokozni kell a termelőfolyamatok, mindenekelőtt a nehéz fizikai és egészségre ártalmas munkák gépesítését. A fő folyamatok mellett fokozottan törekedni kell a kisegítő és mellékmunkák gépesítésére és ezáltal

a tejipar napi 230 000 literrel több tejet, a baromfifeldolgozó ipar évi 6000 tonnával több baromfit dolgozzon fel. A sörgyárak teljesítőképességét évi 775 000 hl-rel kell növelni. A hűtőházak befogadóképességét több mint 20 000 tonnával kell bővíteni.

Jelentősen javítani kell az élelmiszerek és egyéb termékek minőségét, bővíteni kell a választékot; higiéniku- sabbá kell tenni az élelmiszeripari cikkek termelését és csomagolását.

Az élelmiszeripar minden ágában jelentősen csökkenteni kell az anyag- és készáru-veszteséget.

13. Az állami helyiipari vállalatok és a kisipari termelőszövetkezetek az eddiginél jelentősen nagyobb mértékben járuljanak hozzá a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásához; mind jobban elégítsék ki a javítási igényeket. A döntően helyi anyagokkal, helyi szükségletek ellátására dolgozó minisztériumi iparvállalatokat át kell adni a tanácsoknak. Ez utóbbiakat nem számítva, öt év alatt az állami és szövetkezeti helyi ipar termelése mintegy 35 százalékkal emelkedjék. Nagy súlyt kell helyezni a helyi építőanyagipari termelés fejlesztésére.

Továbbra is biztosítani' kell, hogy a magánkisipar részt vegyen a lakosság szükségleteinek kielégítésében.

Fejleszteni kell a háziipari tevékenységet, ,és ki kell szélesíteni a háziipar termékeinek értékesítését. Gondot kell fordítani a népművészet és iparművészet termékeinek a lakosság körében való szélesebb elterjesztésére.

14. Az építőipart jelentősen fejleszteni kell. hogy képes legyen a beruházási és felújítási célkitűzéseknek megfelelően betölteni növekvő feladatát mind a lakásépítés, mind az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a népgazdaság többi területén előirányzott építkezések tervszerű megvalósításában. öt év alatt az építőipar termelése 54—56 százalékkal emelkedjék. Az építőiparba mintegy 1 milliárd forintot kell beruházni, ennek több mint kétharmadát új gépekre fordítsák.

Az építési tevékenység messzemenő átalakítását kell megindítani és ezzel az építkezések lényeges meggyorsítását és olcsóbbá tételét; az építőiparnak, főként a lakásépítésnek gyáripari jellegű szerelőiparrá való fokozatos átalakítását kell elérni.

Jelentősen fokozni kell az előregyártott vasbetonelemek és szerkezetek alkalmazását. Több mint nyolcszorosára kell növelni a felhasznált üreges téglák és falazóblokkok meny- nyiségét. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell kislejtésű tetőket építeni.

Az építőipar rendelkezésére álló gépek, berendezések és egyéb eszközök ésszerűbb kihasználása szükségessé teszi az építőipar szervezettségének fokozását, a jelenleg szétforgácsolt építőipari szervezet célszerű átalakítását.

15. Az ipar minden területén nagy gondot kell fordítani az anyagellátás megjavítására, a szükséges nyersanyagok, félkésztermékek és alkatrészek kellő időben való biztosítására. Szigorú tervszerűséget kell érvényesíteni mind a váilalatok egymás számára történő szállításainak lebonyolításában, mind az importanyagok és alkatrészek beszerzésében. Öt év alatt jelentősen növelni kell a központi állami anyagtartalékokat, és megfelelő, tervszerű színvonalon kell tartani a vállalati anyagkészleteket is. Ugyanakkor az eddiginél sokkal takarékosabban kell felhasználni a rendelkezésre álló nyersanyagokat és félkésztermékeket, és a legszigorúbban fel kell lépni az anyagpazarlás, a selejtgyártás ellen.

Növelni kell a dolgozók érdekeltségét az anyagok takarékos felhasználásában, ami a termelés folyamatosságának és gazdaságosságának egyik döntő feltétele.

sulii színvonala

el kell érni, hogy az iparban dolgozó munkások minél nagyobb részét a termelés alapfolyamatában lehessen foglalkoztatni. Egyes területeken meg kell kezdeni és ki kell terjeszteni a termelőfolyamatok automatizálását. Jelentékenyen növelni kell a gépi beruházásokot oly módon, hogy egy új munkásra közel négyszer annyi gépi beruházás jusson, mint az első ötéves terv során. Az elavult gépek fokozatos kicserélésére, új gépek és berendezések üzembehelyezésére az iparban öt év alatt a beruházásra és felújításra előirányzott összegekből ösz- szesen mintegy 14 milliárd forintot kell fordítani.

2. A gépesítés fokozását a villamosítás jelentős kiterjesztésével kell megalapozni. Az iparban egy munkásra jutó villamosenergia felhasználását hozzávetőlegesen 44 százalékkal, az 1955. évi 5766 kwó-ról 1960-ra mintegy 8300 kWó-ra, azaz gyorsabb ütemben kell növelni, mint a munka termelékenységét.

3. Széles körben kell alkalmazni a

korszerű vegyi eljárásokat az ipar különböző területein. Fokozni kell vegyi eljárások segítségével a fémek korrózióvédelmét. Az iparban felhasznált fémeket és egyes mezőgazdasági eredetű nyersanyagokat nagyobb mértékben kell helyettesíteni vegyipari termékekkel. Növelni kell a különböző melléktermékek és hulladékok vegyipari feldolgozását. Az egy lakosra eső műanyagtermelést 1960-ban 1,1 kg-ra, az 1955. évinek több mint négyszeresére kell fokozni.

4. Jelentősen ki kell terjeszteni a termelési folyamatok ellenőrzésében és irányításában a műszerek használatát. Növelni kell a korszerű rádiótechnikai, elektronikus berendezések alkalmazását az ipar különböző területein. A műszerellátásra fordított beruházásokat öt év alatt két és félszeresére kell növelni.

5. Fordulatot kell elérni az energia- termelés és felhasználás gazdaságosságában. Arra kell törekedni, hogy a fűtőanyagokat olyan berendezésekben használják fel, amelyekben az eddiginél kedvezőbb hatásfokot lehet elérni. Növelni kell a jobb hatásfokkal hasznosítható, nemesített energiahordozók felhasználását. A szenek osztályozásával, dúsításával, vegyipari feldolgozásának fokozásával, a daraszenek portalanításával, korszerűbb tüzelési eljárások alkalmazásával, az energiaátalakító és felhasználó berendezések újjáalakításával és korszerűsítésével, új, jobb hatásfokú berendezések létesítésével, az erőművek és egyéb berendezések hulladékenergiájának hasznosításával 1960-ban összesen 3— 3,5 millió tonna szenet kell megtakarítani. Az energiagazdálkodás megjavítására öt év alatt mintegy 500 millió forint beruházást, illetve felújítást kell biztosítani. Lényegesen növelni kell a dieselrendszerű erőgépek alkalmazását. 1957-től kezdve hazai célokra kizárólag dieselrendszerű traktorokat kell előállítani.

6. Lényegesen meg kell gyorsítani gyártmányaink korszerűsítését és a haladó technika követelményeinek megfelelő új gyártmányok kibocsátását. Gondoskodni kell korszerű gyártmányaink állandó továbbfejlesztéséről is. A gyártmányfejlesztésnél a hazai szükségletek lehető legjobb kielégítése mellett elsősorban a külkereskedelem igényeire, a kivitel gazdaságosságának fokozására kell tekintettel lenni. Ebből a szempontból különös gondot kell fordítani a termékekhez felhasznált anyagok, elsősorban importanyagok mennyiségének csökkentésére, a gépek súlyának leszállítására, a gyártmányok minőségének, tartósságának fokozására.

Az egyes iparágakban a főbb műszaki fejlesztési célkitűzések a következők:

a) A szénbányászatban fő feladat a bányaüzemek minél nagyobb részében a gépesítésre alkalmas fejtési rendszerek széleskörű kiterjesztése, a korszerű vágatbiztosítások alkalmazásának kiszélesítése, a robbantástechnika fejlesztése, elsősorban a Kóta-féle millszekundumos robbantás elterjesztése, a külszíni és földalatti munkálatok gépesítése.

Az ötéves tervidőszak végére a géppel jövesztett és géppel felrakott szén mennyiségét mintegy tízszeresére kell emelni és ezzel el kell érni, hogy a jövesztés gépesítésének foka mintegy 9 százalékra, a rakodásé 22 —25 százalékra emelkedjék. A munkahelyi szállítás gépesítésének foka 1960-ban 70 százalékot érjen el. Meg kell valósítani legalább három bányaüzem teljes gépesítését.

b) A kőolajkutatás meggyorsítása szükségessé teszi a fúrási technológia fejlesztését. Szélesebb körben kell alkalmazni a jól bevált sugár- öblítésű fúrást. El kell érni, hogy az ötéves terv végére a fúróberendezések 40 százaléka a legkbrszerűbb turbinás eljárással működjék. A rádióaktív és egyéb korszerű eljárások bevezetésével tökéletesíteni kell a fúrólyukak vizsgálatát. A kőolajtermelésnél — elsősorban a dél-zalai lelőhelyeken — a kutakba irányuló olajbeáramlás fokozására nagyobb mértékben kell másodlagos termelési eljárásokat alkalmazni.

c) A villamosenergia fejlesztése gazdaságosságának megjavítása céljából rá kell térni a jelenlegi berendezéseknél nagyobb teljesítőképességű és jobb hatásfokú kazánok és turbinák alkalmazására és ezzel el kell érni. hogy a nagy energiatelepek átlagos kazánteljesítménye 58 százalékkal. az áramfejlesztő gépegységek átlagos teljesítménye 48 százalékkal növekedjék. Az energiaszolgáltatás biztonsága érdekében mind az országos 120 000 voltos, mind a középfeszültségű vezetékeken fokozni kell a távolságvédelmi, földzárlat-védelmi és önműködő visszakapcsolást biztosító berendezések alkalmazását. Csökkenteni kell a hálózati veszteséget.

d) A vaskohászatban a nagyolvasztóknál fokozatosan meg kell kezdeni a magas toroknyomás alkalmazását. A második ötéves terv végére a kohóknál az adagolást teljesen gépesíteni kell. Az acéltermelésben az ócskavas-felhasználás csökkentése céljából be kell vezetni a szélfrissítéses eljárást és az oxigén alkalmazását. 1960-ban a gyártott acél mintegy 10 százaléka konverteres eljárással készüljön. A hegesztett szerkezeteknél használt acélok folyási határát emelni kell. A hengerlésnél, kovácsolásnál, öntésnél olyan technológiai javításokat kell eszközölni, amelyekkel számottevő fajlagos anyagmegtakarítás érhető el. Meg kell oldani a kohászatban a hulladékenergiák és melléktermékek nagyobb mértékű hasznosítását.

e) A gépiparban számos korszerű, új gyártmány bevezetése mellett elsősorban a termelékenyebb és takarékosabb anyagfelhasználást lehetővé tevő gyártási eljárások széleskörű alkalmazására van szükség. Nagymértékben kell fejleszteni a forgácsmentes megmunkáló gépek gyártását és alkalmazását hideg- és melegalakításhoz. Elsősorban az excenter- prések, könnyű légkalapácsok, a hidraulikus kovácsprések és egyéb kovácsipari berendezések alkalmazását kell fokozni. A forgácsolási munkák és az anyagveszteség csökkentésére ki kell terjeszteni a porkohászati úton előállított alkatrészek gyártását, a korszerű gépi formázást, a centri- fugál-kokilla- és precíziós öntést, a fogaskerék-meleghengerlést és húzást. a hideg sajtolást, a süllyesztékes kovácsolást. Tökéletesíteni kell és szélesebb körben kell alkalmazni a hegesztést.

Fokozni kell a megmunkáló gépeknek szerszámokkal és készülékekkel való ellátását. Az autó, dieselmotor, dieselmozdony, motorkerékpár és kerékpár gyártásánál nagyobb termelőképességű célgépek alkalmazására kell rátérni.

A gépiparban az üzemek tervszerű tudományos alapokon nyugvó szakosításának és együttműködésének fejlesztésével meg kell teremteni a nagy termelékenységű tömeggyártás alap- feltételeit. Ennek előmozdítására szélesebb körben kell olyan gépcsaládokat létrehozni, amelyeken belül különféle teljesítményű és különféle célokra szolgáló gépek nagymértékben azonos alkatrészekből, szerelési egységekből épülnek fel. A szerszámgép- ipar és az autóipar számára szakosított öntőüzemet, különféle gépalkatrészek megmunkálására nagy teljesítőképességű kovácsolóüzemet kell létesíteni, normál-alkatrészeket gyártó speciális üzemeket kell szervezni. A szakosított üzemek magasfokú gépesítéssel működjenek.

A híradástechnikai iparban a va- cuumtechnikai, átviteltechnikai és mikrohullámú berendezések egész soránál, valamint a rádiótechnika terén a legfejlettebb műszaki színvonalat kell elérni, A híradástechnikai ipar valamennyi ágában fontos feladat a berendezések és alkatrészek miniatűr kivitelezése és szélsőséges klimatikus viszonyokkal szembeni ellenállásuk fokozása. Előre kell vinni a különböző félvezetők kutatását és alkalmazását, Ki kell fejleszteni számos küA mezőgazdaságban a második ötéves terv során egyidejűleg kettős feladatot kell megoldani: a termelés nagymértékű fellendítését és a mező- gazdaság szocialista átszervezésének sikeres előrevitelét.

Az 1956—60. években a mezőgazdaságnak az első ötéves terv időszakához képest mintegy 27 százalékkal több terméket kell biztosítania a népgazdaság növekvő szükségleteinek fedezésére, az életszínvonal emelésének megvalósítására. Ennek megfelelően 1960-ban a kenyérgabona-termés az 1955. évi 27 millió mázsáról kereken 30 millió mázsára, a kukoricatermés 29 millió mázsáról mintegy 41 millió mázsára, a vágásra kerülő állatok összsúlya 8,5 millió mázsáról 11 millióra, a tejtermelés 1,5 milliárd literről 2 milliárdra, a tojás- termelés 1,4 milliárd darabról 1,8 milliárdra. a gyapjútermelés 58 000 mázsáról 100 000 mázsára emelkedjék. A termelés e nagyarányú növelését a mezőgazdaság anyagi ellátásának és műszaki felszerelésének jelentős növelésével, a termelők érdekeltségének sokoldalú érvényrejuttatásával kell alátámasztani. Az átlagosnál nagyobb mértékben kell emelni a termelést az állami gazdaságokban és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben.

A szocialista nagyüzemi gazdálkodás mindinkább megmutatkozó előnyeire támaszkodva elő kell segíteni a termelőszövetkezetek felvirágzását és a termelőszövetkezeti mozgalom jelentős fejlődését, hogy 1960-ig a dolgozó parasztság többsége saját meggyőződéséből rátérjen a szövetkezeti gazdálkodás útjára, és ezzel a tervidőszak végére a mezőgazdaságban túlsúlyra kerüljön a szocialista szektor.

A mezőgazdaságba öt év alatt állami eszközökből 13 milliárd forintot kell beruházni, 53 százalékkal többet, mint az első ötéves terv időszakában. Ehhez járul a termelőszövetkezetek saját erőből történő, mintegy 1 milliárd forintos beruházása.

1. A növénytermelés központi feladata: kielégítően biztosítani az orlönleges híradástechnikai anyag 'hazai gyártását.

f) A vegyiparban a korszerű technológiai folyamatok egész sorát, köztük új nagynyomású, magas hőfokú és katalitikus eljárásokat kell alkalmazni, elsősorban a földgáz feldolgozásánál. A szakaszos termelésről több területen folyamatos termelésre kell rátérni. A vegyipari folyamatokat a technológia korszerűsítésével meg kell gyorsítani. Lényegesen fokozni kell a vegyi folyamatoknak műszerekkel való ellenőrzését.

Meg kell valósítani a barnaszén kokszosítását. A kőolajfeldolgozó iparban a nagyobb minőségi követelményeknek megfelelően elő kell készíteni a hidrokrakkoló eljárás nagyüzemi bevezetését.

Meg kell valósítani, illetve meg kell kezdeni a különböző ipari melléktermékek (piritpörk, vörös iszap) feldolgozását.

9) Az építőiparban célul kell kitűzni a munkaigényes és nehéz fizikai munkák fokozott gépesítését és az előregyártóit elemek és szerkezetek felhasználásának nagymértékű fokozását, 1960-ra a földmunkák gépesítésének foka érje el a 67 százalékot, a betonkeverésé a 90 százalékot. Az előregyártott elemeket és szerkezeteket emeiő gépek számát kihasználásuk jelentős növelése mellett öt év alatt meg kell kétszerezni. Kiterjedtebben kell alkalmazni a gépeket a vakolás, parkettagyalulás, meszelés és festés elvégzésére. Az építőanyagiparban jelentősen fokozni kell a nyersanyagkitermelés, a szállítás és rakodás gépesítését és tovább kell fejleszteni az égetés technikáját.

h) A könnyűiparban fokozott ütemben kell folytatni az elavult termelőberendezések kicserélését, felújítását, hogy ezzel jelentős mértékben növekedjék a termelékenység. A textiliparban az automata szövőgépek számát 1960-ra 1955-höz képest két és félszeresére kell növelni. Megfelelő műszaki intézkedésekkel kell biztosítani, hogy 1960-ban a szintetikus fonalak aránya a selyem- kötszövött- és rövidáruiparban felhasznált összes selyemfonalhoz viszonyítva, meghaladja a 17 százalékot (az 1955. évi mintegy 3 százalékkal szemben), a viszkóza műszál felhasználásának aránya a pamutiparban 16 százalék felett legyen (1955: 8 százalék), a farostlemez felhasználása a bútor- és vegyes faiparban az összes enyvezett lemezfelhasználás 94 százalékát érje el (1955: 29 százalék).

i) Az élelmiszeriparban célul kell kitűzni a legmunkaigényesebb gyártási folyamatok gépesítését, a szalagrendszerű gyártás kiterjesztését, a műszerellátás fokozását, valamint egyes szintetikus vegyianyagok fel- használását. A konzerv-, cukor- és malomiparban fokozni kell az anyag- mozgatás gépesítését.

Az ipar minden ágában növelni kell az anyagi ösztönzést a haladó technika elterjesztésére, a korszerű, új gyártmányok bevezetésére,

szág kenyérgabona-ellátását és meg* felelő állami tartalék képzését. További fontos feladata: megteremteni a gyorsan fejlődő állattenyésztés szilárd takarmányalapját és ezzel a hús- és zsírellátás megjavításának legfontosabb feltételét.

A növénytermelés fokozását elsősorban a terméshozamok emelésével kell biztosítani. Az első ötéves tervben elért átlaghoz képest 1956—60- ban a kalászosok holdankénti terméshozamát mintegy 10—12, a kukoricáét 30, a burgonyáét 25, a cukorrépáét pedig 22 százalékkal kell növelni. Fokozottabban kell elterjeszteni a nagyobb és jobb minőségű termést hozó vetőmagfajtákat. 1960-ban a kukorica vetésterületének legalább 50 százalékán kell hibrid vetőmagot használni,

A második ötéves tervidőszak végére az ország szántóterületét mintegy 150 000 kát. holddal kell növelni és kereken 1 millió kát. hold gyenge termőképességű, szikes-, savanyú- és homoktalaj javítását, illetve zöldtrágyázását kell elvégezni.

Öt év alatt a kalászosok és a kukorica vetésterületét együttesen mintegy 6 százalékkal, ezen belül a kukoricáét mintegy 16 százalékkal, az évelő pillangósokét pedig 33 százalékkal kell növelni. 1960-ban 225 000 kát. holdon cukorrépát, legalább 390 000 kát. hol, dón burgonyát kell termeszteni.

Hatékonyabbá kell tenni a szervestrágya kezelését és felhasználását, 1960-ban műtrágyából összesen —• hatóanyagban kifejezve — 1 kát. holdon átlagosan az 1955. évi 5.6 kg helyett 19,9 kg-ot, nitrogénműtrágyából pedig 1,7 kg helyett 9 kg-ot kell felhasználni.

A növényi kártevők és betegségek leküzdésére lényegesen nagyobb mennyiségű növényvédőszert kell alkalmazni. 1960-ban több mint 800 000 kát. holdon kell vegyszeres gyomirtást végezni az 1955, évi 160 000 kát. holddal szemben.

Rendbe kell hozni a meglevő öntözőtelepek műszaki felszerelését. Az öntözött területet az 1955. évi 159 000

(Folytatás a negyedük oldalon)

III. VIi‘zógastlastíff