Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)

1956-03-31 / 26. szám

1956. március 31. SZABAD \Ö(.nín 3 A szovjet zootechnikai módszerek alkalmazásának eredményei a Szügyi Tangazdaságban Gazdaságunkban a szarv asmarhatenyész- lás számítható, mert az istállóátlag január­tés alapját az a 80 darab tehén képezi, amelyet 1952-ben vásárolt részünkre az Ál­latértékesítő Vállalat, Az eltelt évek so­rán az állományból mintegy 25 darabot ki­selejteztünk, helyükbe saját nevelésű üszőket állítottunk. Az üszők beállításánál szigorúan szem előtt tartottuk az állatok származását és csak a legjobb egyedek utó­dait fogtuk tenyésztésbe. A gyenge állo­mányon fokozatosan, évről évre a fejlett szovjet zootechnikai módszerek bevezetésé­vel igyekeztünk javítani. Bevezettük a mesterséges megtermékenyítést, az itatásos borjúnevelést, a szigorú egyedi takarmá­nyozást, a tőgymasszázst és a csöpögtető fejést. Az istállóba beszereltük az önitató- kat, és az egyedi rácsokat. A dolgozók munkájának könnyebbítésére a fejést fejőgépekkel végezzük. Minden új módszer bevezetésénél figyelembe vettük azt, hogy fokozatosan végezzük el, a dolgozókkal történt alapos megbeszélés után. Egy-egy új módszer bevezetése előtt, meggyőztük dolgozóinkat annak előnyéről és azt a mód­szert először kevesebb állatnál vezettük be, s így az ott keletkezett eredmények nyomán a dolgozók meggyőzése eredmé­nyesebbé és könnyebbé vált. A szovjet zootechnikai módszerek ered­ményeképpen tehenészetünk termelése év­ről évre emelkedett. 1952—53. ellenőrzési évben az egy tehénre eső termelési átlag 2800 liter, 1953—54-ben 2950 liter, míg 1954—55. évben 3150 liter. Az elmúlt évhez viszonyítva ez évben újabb eredményjavu­ban 12,1, februárban 12,4, márciusban 13,5 liter volt. A zöldtakarmányok etetésével még nagyobb eredményeket akarunk el­érni. A szovjet itatásos módszer bevezetésé­vel ma már elértük, hogy mesterségesen itatott borjaink átlagos napi súlygyarapo­dása meghaladja az egy kilogrammot. Több mint egy éve elhullás és kényszervágás mentesen neveljük borjainkat. A borjak nevelésénél szigorúan szem előtt tartjuk a takarékosságot. Eddig egy borjú fölnevelé­séhez 420 liter teljes tejet használtunk föl, kivéve a tenyésztésre szánt bikaborjakat, amelyek nevelésénél 540 litert használ­tunk. Ezt a mennyiséget állandóan igyek­szünk csökkenteni. Célunk az, hogy bor­jainkat 350—375 liter teljes tejjel neveljük fel. Növendékállataink nevelésénél el akar­juk érni, hogy üszőinket és bikáinkat más­fél éves korban megfelelő súllyal — bikák­nál 550—600 kilogramm, üszőknél 430—450 kilogramm — fogjuk tenyésztésre. Az eddig bevezetett szovjet módszereken kívül állandóan figyelemmel kísérjük a szovjet zootechnikusok újabb és újabb módszereit és azok helyi viszonylatban tör­ténő bevezetésével tovább fokozzuk ered­ményeinket. szem előtt tartva pártunk és kormányunk szarvasmarha-tenyésztéséről szóló határozatát. Tóth Árpád, • állattenyésztő. Szügyi Tangazdaság 00000300000. xxxjoarxK^<jocxxxxx)oooooooooo(Xxxxxxx30ooooooooooooooooooooooooax»oc)0(X)OOooooococ<)00ocxoooooooooooooc<)Oúooooo<yjoo ­Hogyan kerültünk az elsők közé a beadásban? Elmondotta Kiss Mihály, Szurdokpüspöki begyűjtési megbízottja 1954 májusában kerültem Szurdokpüspökibe, mint be­gyűjtési megbízott. Akkortájt a község a pásztói járás szé­gyene volt. Hónapról hónapra az utolsó helyen kullogott a begyűjtésben. De nem is lehe­tett ezen csodálkozni, hiszen az eredményes munka leg­alapvetőbb feltétele, a terület- rendezés hiányzott. E, yesekre túlzott kötelezettségeket rót­tak, mások jogtalanul művel­ték földjeiket — nem kérte tőlük számon senki, hogy be­adták-e már az államnak, ami jár és földterületük arányá­ban teljesítették-e kötelezett­ségüket. Éppen ezért legfonto­sabb feladatomnak a terület- rendezést tartottam. Két hó­napig ezen dolgoztunk. 0 SO termelő közül 570-nél kellett módosítást végrehajtani: csök­kenteni, vagy emelni a köte­lezettséget. A rendezés után lényegesen megjavult a begyűjtési munka és megszilárdult a fegyelem. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1954 második felében már csak nyolc elszá­moltatásra került sor, míg 1953-ban akadt olyan hónap, amelynek minden napjára esett néhány elszámoltatás. A területrendezés természe­tesen még nem minden. Na­gyon fontos, a jó becyűjtési munka alapját jelenti, de ha nem párosul rendszeres, szer­vező és agitációs munkával, ha nem támaszkodunk a kommu­nisták, tanácstagok példámuta tására, ha nem igényeljük az ő segítségüket, ha elhanyagol­juk a versenyszellem kialakí­tását, akkor mit sem érünk cl a területrendezéssel. Jelenleg Szurdokpüspöki a pásztói járás 27 községe között a begyűjtési verseny élén ha­lad. Szeretném elmondani, hogy milyen módszerrel vég­zem munkámat. Rendkívül nagy körültekin­téssel hajtom végre a terv­felbontást. Egyetlen olyan gazda sincs, akivel a tervek felbontása előtt ne beszélget­nék és ne hallgatnám meg vé­leményét. A lehetősig szerint minden esetben a gazdák vé­leményének figyelembevételé­vel végzem a beütemezést. így mindenki idejében tudja, mi­korra kell kötelezettségét tel­jesíteni és van ideje bőven, hogy felkészülhessen erre. A tervfelbontás idején kijelölöm a főbeadókat. Ez nagyon meg­könnyíti a társításokat és kényszertársitás nem fordul elő. A pártszervezettel és a ta­náccsal szoros kapcsolatot tar­tok. Tudom, hogy a falu kom­munistáinak, népnevelőinek és ta nács te,: ja inak állandó, aktív segítsége nélkül jó begyűjtési munka nincs. Rendszeresen eljárok a népnevelő-értekezle- tekra, tanácsülésekre, amelye­ken beszámolok a begyűjtési munka helyzetéről. A tanács­tagok — akik valamennyien példát mutatnak a beszolgál­tatásban — sűrűn bekopogtat, nak választóikhoz beszélgetni az állam iránti kötelezettség teljesítéséről, ismertetni a leg­fontosabb rendeleteket. Én bátran támaszkodom rájuk, igénylem segítségüket. A fentiek mellett óriási sze­repe van a versenynek. Sem időt, sem fáradságot nem kí­mélek a jó versenyszellem ki­alakításáért. A tanácsház előt­ti táblát naponta friss hírek­kel látom el. A, jól teljesítők •Ravasszal, amint a hőmér­sékleti viszonyok és a talaj állapota megengedi, a vetést azonnal meg kell kez­deni. A tavaszi növények ve­tési idejét a talaj nedvességi állapota, a vetőmag által meg­kívánt legalacsonyabb csírázá- si hőfok és az esetleges késői fagyok határozzák meg. Amíg a talaj a növények csírázásá­hoz szükséges kedvező hőmér­sékletre fel nem melegszik, vetni nemcsak céltalan, ha­nem egyenesen káros is. Ha ugyanis a megduzzadt mag so­káig kelés nélkül pihen a föld­ben, könnyen megrothad, a kártevők is jobban pusztítják, ezenkívül nő az elgyomosodás veszélye is, mivel az igényte­len gyommagvak sokkal ha­marább kikelnek. Minél zor­dabb valamely vidék éghajla­ta, annál korábban kell ősz­szel és annál későbben lehet tavasszal vetni. Minél mele­gebb természetű a talaj és ked­vező annak nyirkossági foka, jól van művelve, a megfelelő táplálóanyag-tartalommal ren­delkezik. az őszi vetéssel an­nál kevésbé szabad sietni, a tavaszi vetés pedig annál ko­rábban kezdhető meg. A vetés idejét tekintve ta­vasszal is, akárcsak ősszel, ál­talános szabály, hogy a növény természetének megfelelő, lelhe­tő korai vetés a helyes. A ta­vaszi vetésű növényeknek, kü­lönösen a tavaszi kalászosok­nak az ősziekkel szemben 2— 2,5 hónappal rövidebb a te­nyészidejűk, s így gyorsabban kell fejlődniök, hogy bő ter­mést hozzanak. Ezért lehető legkorábban vessük el őket a jól előkészített, táplálóanyag­ban gazdag talajba. Tavaszi növényeinket csak a korai vetéssel védhetjük meg a gomba és rovarkártevőktől. Amikorra ezek fellépnek, a növények erősödjenek meg. A és kötelességmulasztók neveit rendszeresen kiírom. A falu két földművesszövetkezeti bolt­jának kirakatában gyakran he­lyezünk el olyan írásokat, amelyek népszerűsítik a be­gyűjtés élenjáróit, vagy a le­maradókat állítja pellengérre. Most bővítjük a hangos-híradó hálózatot, ami lehetővé teszi, hogy ezen keresztül is foglal­kozzunk a begyűjtési verseny­nyel. Röviden elmondva, ez a „titka'1 az én eredményeim­nek. Munkamódszerem bátran merem ajánlani valamennyi begyűjtési megbízottnak. hitvány, csenevész fiatal növé­nyeket a rovarok is pusztítják. Mindezek ellenére a tavaszi vetéseket elsietni nem szabad. Ha sáros a talaj, túl hideg az időjárás, várni kell a vetéssel. A tavaszi vetés sokkal na­gyobb figyelmet, hozzáértést kíván, mint az őszi. Kapkodás­sal, elnaayolással nagyon el­ronthatják a munkát. A tavaszi vetésnél igen fon­tos, hogy ismerjük az egyes növények vetési mélységét. A vetés mélységének megállapí­tásánál döntő tényező a vető­mag táplálóanyag készlete is, ami a mag nagyságával van összefüggésben. így a lucernát, vörösherét 1—2,5 centiméterre, a tavaszi búzát, árpát, bük­könyt, 3—7 centiméterre, ku­koricát, a borsót és a napra­forgót 5—10 centiméter mély­re kell vetni. Fejlődő mezőgazdaságunk­ban mind jobban elterjedt a gépi vetés. Azonban megyénk területének még számos ré­szén találkozunk kézi vetéssel. A gépi vetés nemcsak jobb, hanem gyorsabb és terméke­nyebb is, mert a vetőmagot megfelelő mélységre tudjuk vetni, míg kézi vetéssel az egyik mag mélyebbre kerül, mint a másik. A Szovjetunió­ban és a fejlett nagyüzemünk­ben mindjobban tért hódít a gabonafélék keresztsoros ve­tése. Ez úgy történik, hogy a vetőmagmennyiség felét elő­ször hosszanti irányban, a má­sik felét pedg erre merőlege­sen kereszt irányban vetjük el. A keresztsoros vetésnél 10—20 százalékkal kell több vetőmag, de ez bőségesen megtérül a kapott terméktöbbletből. ^ ermelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink ne idegenkedjenek a fejlett mód­szerek bevezetésétől, mert ezek alkalmazása jövedelme­zőbbé teszi a gazdálkodást. , A tavaszi vetési munkáról ÍGAZ BARÁTSÁG _ A szovjet fi lm küldöttség S/.crs ényben — A z ünnepet nem az teszi ** ünneppé, hogy piros be­tűvel írják a naptárban. Mert lám. kedd van és Szécsény- ben mégis igazi ünnepi han­gulat uralkodik. Egyre több házra és középü­letre tűzik ki a nemzetiszínű és a vörös zászlót. Az enyhe tavaszi szellő könnyedén vé­gigsimogatja a zászlók sely­mét. i-fu é-Uxj $ ? /// f ó t Emlékül sok szeretettel dráaa ba­rátainknak. R. Makacjonova Az emberek faluszerte a szc-vjet vendégek érkezéséről beszélnek. Mindenki érzi, hogy Szécsényben ma valami olyas­mi lesz, amilyen még nem volt és amit sokáig emleget­nek majd. Egyedül csak a nap nem akarja megszépíteni a szécsé- nyiek izgalommal teli örömét, mert bujkál a szürke felhők mögött. De nini, biztos elszé- gyelte magát, mert egyszer csak elöbújik és megnézi ma­gát a Népművelési Otthon előtt- összegyűlt fúvósok hang­szereinek tükrében és megcsil­lan az ablakok üvegén. Egyen­ként és csoportosan gyülekez­nek az emberek a vendégek fogadására. Egyre több ablak nyilik ki és telik meg kíván­csi fejekkel. • Jönnek, jönnek — hangzik * a kiáltás a falu vége fe­löl. A fúvószenekar pattogó in­dulóra zendít, és innen-onnan a vendégvárás izgatott hang­jai hallatszanak. Ám nem sok idő van az izgalomra, mert a vendégeik két áramvonalas autója máris a Népművelési Otthon előtt áll és egymás­után, fürgén szállnak ki belő­lük a küldöttség tagjai. Pilla­natok alatt elvegyülnek a vá­rakozók között és^rnár ismer­kednek is. A Népművelési Otthon klubjának ajtaja előtt vörös- nyakkendős úttörők várakoz­nak. Ök üdvözlik először a kedves vendégeket. Mindegyik füle piros az izgalomtól. A kis csoportból bátran előre lép egy kislány és aranyosan csengő hangján oroszul köszönti a küldöttséget. Ezután benn a klubban sorra üdvözlik a ked­ves látogatókat a helyi párt és tanács vezetői. Az üdvözlések­re a küldöttség részéről Fjodo­rov elvtárs válaszol. — Nincs nagyobb erő a vi­li gc-n a barátságnál, különö­sen ha az olyan, mint amilyen a mi népeinket' egyesíti — mondotta Fjodorov elvtárs po­hárköszöntőjében, amelyet így fejezett be: — Éljen a marxizmus—le- ninizmus zászlaja, amely győ­zelemre vezet bennünket! • M inden arcon mosoly és ötöm rag-yog és az üd­vözlések perceiben megindult néma ismerkedés hangján folytatódik. Van dolga a két tolmácsnak, mert bizony ki­derül, hogy a csupa filmes kül­döttséget egyformán érdeklik Szécsény és környékének ál­lat. és növényvilága, gazdasá­gi élete, történelme, persze, el­sősorban azért mégis a kultu­rális élet problémái iránt kér­dezősködnek. Érdeklődésük oly nagy, hogy Makagonova és Usakova a háziipari szövetkezetben. a vendégjog megsértése nélkül csak nehezen tudunk mi is ér­deklődni, pedig mindenkit fe­szit már a kíváncsiság, hogy közelebbről megismerje Vsa- kovát, a „Tartalékjátékos’’, a ,13-as számú ügyitök” és „Az ezüstszínű pc-r” kiváló női sze­replőjét és Makaganovát a „Bátorság iskolája", „Az emi­rátus bukása” c. szovjet fil­mek női szereplőjét. V. A. Usakova igen kedves és figyelmes művész egyéni­ség. Elragadtatással beszél Rutkai Éváról. Gordon Zsuzsá­ról, Törőcsik Mariról, Molnár Tiborról és többi magyar szí­nész barátjáról, pedig az ő szí­nészi pályafutása iránt érdek­lődünk. Több, nálunk ismeret­len filmben is játszik. Ilye­nek „A zöld fények” és az „Is­merős sorsok”. R. 1. Makagonova egyszerű, bájos színésznő. Bászov szov­jet filmrendező felesége. 0 is több olyan filmben szerepel, amelyet nem játszanak a mi f ilmszínházaink. Ö alakítja „A fiú” és a „Különös nyár” című szovjet filmek női szereplőit. Usakova és Makagonova na­gyon szeretik a színpadot is. Mindketten tagjai a moszkvai Stúdió Filmszínháznak. Usa- kova Csehov: „Sirály" c. drá­májából Nyina. szerepét ked­veli nagyon, Makagonova pe­dig Afinogenov: Kisunokám c. darabjának női főszerepét szereti legjobban. Ennyit tudtunk meg a kül­döttség két nő tagjáról, ám a két elvtárs tényleg annyira érdeklődött, hogy bennünket nemigen engedtek érdeklődni, főleg sajátmagukról nem. A. Sz. Fjodorov elvtársról megtudtuk, hogy a szovjet Kulturális ügyek Minisztériu­ma Filmügyi Főigazgatóságát vezeti, J. O. Gabrilovics elv­társban pedig több szovjet filmforgatókönyv szerzőjét is­mertük meg. e A vendégek a klubból el­indulnak, hogy ismer­kedjenek a falu nevezetessé­geivel. Miközben a falut jár­ják, barátkoznak. Az egyik leg­szebb barátság a Tangazdaság­ban szövődik, ahol Makagono­va és a kis Cservan Marika tolmács nélkül a szeretet hang­talan nyelvén kötnek barátsá­got. Nincs arra szó. amely ki tudná fejezni az ilyen barát­koz ás n agy szerűségét. Egy kedves mosolyban, egy szere­tetteljes cirógatásban benne van ilyenkor a világ minden szeretete. Mákagonova a barátság em­lékét azzal örökíti meg, hogy fényképét adja a kislánynák, de ö csak boldog szemének örömtől csillogó fényével tud­ta viszonozni azt, mert nem számított a találkozásra. • J^nnyien még soha nem gyűltek össze a Népmű­velési Otthon nagytermében, mint a vendégek tiszteletére rendezett esti díszünnepélyen. De még mindig jönnek az em­berek. A rendezőség alig tud­ja szabadon tartani a bejára­tot. Amikor a vendégék visz- szaémek Bencurfalváról, már egy tűt sem lehetne leejteni a teremben. Megkezdődik az ünnepség. A szovjet és a magyar himnusz után dob perdül meg a terem bejáratánál. Üjra úttörők kö­szöntik a vendégeket kedves szóval és virággal. A községi pártbizottság titkára meleg szavakkal üdvözli a küldöttség tagjait és ünneplőket. Beszé­dében felidézi a falu első ta­lálkozását a szovjet emberék­kel. Visszaemlékezik a tizen­egy év előtti legboldogabb ma­gyar tavaszra, amely ezt a mai nagyszerű találkozást is hozta­— Nekünk minden tetszett ezen a csodaszép Magyarorszá­gon, de legjobban a tehetsé­ges és szorgalmas magyar nép tetszett. — Ezek a szavak ab­ból a rövid kis beszédből va­lók, amelyeket Mákagonova az ünnepség részvevői előtt mondott el és amelyet így fe­jezett be. — Kívánunk önöknek, Ifeed- vés családjaiknak minden jót, amit kívánni lehet és mind­nyájuknak, mindnyájunknak békét. Ezt a két mondatot a ripor- terek csak leírhatják, de szeb- bet és szebben nem tudnak hozzá semmit tenni. * ^ kis ünnepség után azon­nal megkezdődik a gaz-* dag műsor. Egymásután pereg­nék a számok. Palóc, dalok, táncok követik egymást, és a vendégek, akiknek már any- nyit tapsolták, önfeledten nem egyszer tapsot kezdeményez­nek és megújrázzák a számo­kat. Különösen nagy tetszést arat a hetvenegyéves nógrádme» gyeri Kúkucska néninek és fiának a tánca, amelyet a kis- hartyáni Hurják Mihály kisér dudájával, és a rimóci lako­dalmas. Amikor vége van a ..Rimó­ci lakodalomnak”, a lakodal­masok nem mennek le a szín­padról, hanem a menyasszony és vőlegény előrelépnek és a szépen feldíszített örömlkalá- csőt átnyújtják a vendégek­nek. Van ebben az ajándéko­zásban valami különösen szép, V. A. Usakova Szécsény utcáján (A kislány kezét foqia) mert az örörákalács most nem a lakodalmasoké lett, akik csak játszották a lakodalmat, hanem azóké, akiknek min­denki igazán örült. A műsor után feltesszük d kérdést a vendégeknek, hogy mi tetszett legjobban. Egy­szerre és röviden válaszolnak1 — Fszjo (minden), • Már jó későre jár, amikor befejeződik a műsor. Jönnek a búcsúzkodás percei. Gabrilovics elvtárs, ez a ked­ves. örökvidám ember igy bú­csúzik. — Holnapután indulunk ha­za. de most egy kicsit mégis szomorúak vagyunk, mert el kell hagynunk a jó magyarok csodaszép országát.

Next

/
Thumbnails
Contents