Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)
1956-03-14 / 21. szám
2 SZABAD XOfiBAD 1956. március 14. A nagyüzemi gazdálkodás megteremti a gépek használatának lehetőségét A termelőszövetkezeli mozgalom fejlesztéséről tárgyaltak megyénk DISZ-fiataljai Salgótarjánban a háromhónapos pártiskola helyiségében március 9-én a Nógrád megyei DISZ-bizottság tagjai és a falusi DISZ-szervezetekbő! meghívott vendégek kibővített DISZ-bizottsági ülésen beszélték meg a falusi ifjúságnak a mezőgazdaság szocialista átszervezésében soron lévő feladatait. Juhász Sándor a megyei DISZ-bizottság titkára a beszámoló ismertetésénél a többi között a következőket mondotta: — A szocializmus felépítéséhez nemcsak az ország iparosítása, hanem a mezőgazdaság szocialista átalakítása is szükséges. Amint tudják az elvtár- sak, népi demokráciánkban az ipar teljes egészében szocialista tulajdon. Ezzel szemben a mezőgazdaságban az ország szántóterületének 33.5 százaléka van csak szocialista szektorokban egyesítve. A szocialista állam és a szocializmus építése nem támaszkodhat huzamosabb időn át egyidejűleg két különböző alapra: a szilárdan összefogott szocialista nagyiparra és a szétforgácsolt, elmaradott, kis- érutermelő parasztgazdaságra. Ezt az ellentmondást — ami így létrejött — csak a kisparaszti gazdaságnak a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság útjára vezetésével lehet megszüntetni, A párt Központi Vezetősége és a DISZ II. kongresszus határozatainak útmutatása alapján az elmúlt évben értünk el eredményeket a termelőszövetkezet fejlesztése terén. A falusi pártszervezetek munkáját segítették a mi falusi DISZ- szervezeteink is. melynek eredményeként 1955-ben 957 család 1140 taggal lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára. A belépőknek mintegy 10—15 százaléka fiatal. Eredményes munkánkat mutatja az is, hogy olyan fiatalokat vittünk vissza termelőszövetkezetekbe, akik 1953-ban kiléptek a termelőszövetkezetből és üzembe, vagy más területre mentek dolgozni. A jó felvilágosító munka eredményeként tértek vissza az erdő tárcsái Szabadság Tsz-be a fiatalok, akik azóta is példamutatóan végzik munkájukat. Ez a fejlődés megkövetelte, hogy termelő- Bzövetkezeteinkben erős DISZ- szervezetet hozzunk létre. így 1956-ban 16 új termelőszövetkezeti DISZ-szervezet alakult. Meg van az eredménye. Nem egy olyan termelőszövetkezetünk van, mint például, Zsunypuszta, Tolmács, Felsőpetény, ahol a fiatalok voltak a tavaszi, nyári, őszi mezőgazdasági munka élharcosai. A fiatalok voltak azok, akik fáradtságot nem ismerve, ha szükséges volt vasárnap is végezték a növényápolási vagy betakarítási munkákat. 1955-ben termelőszövetkezeteinkben átlagban mintegy 10 —11 százalékkal magasabb jövedelmet értek el, mint az előző évi zárszámadásnál. Pél dául a Tolmácsi Szabadság Termelőszövetkezetben az egy munkaegységre eső részesedés terményben és készpénzben összesen 39.83 forint. Farkas Mihály DlSZ-fia- tal 453 munkaegységre a természetbeni juttatások mellett 10 093 forint készpénzt és ezenkívül 853 forint prémiumot kapott. Ez bizonyítja, hogy azok a fiatalok, akik a szövetkezetben rendszeresen fegyelmezetten dolgoznak, megtalálják számításukat. Az egyénileg dolgozó parasztok és parasztfiatalck termelőszövetkezetbe való belépéséhez nagymértékben hozzájárult, hogy az elmúlt év ben széles körben különböző találkozók megszervezésével népszerűsítettük a meglevő termelőszövetkezetek eredményeit és a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényét Az egyénileg dolgozó parasztok között — akik látogatásra mentek a termelőszövetkezet be — mintegy 15—20 száza 'lék volt fiatal. Az elmúlt évek során nagy • problémát jelentett nekünk, hogy a termelőszövetkezetekben a fiatalok sportolási és kulturális igényei még csak minimálisan sem voltak kielégítve. Az elmúlt évben — figyelembe véve ezt a helyzetet — jelentős támogatást nyújtottunk termelőszövetkezeti fiataljainknak, falusi fiataljainknak is sport- és kulturális anyagokban. A DISZ megyei végrehajtó bizottság, a Megyei Testnevelési és Sportbizottság mintegy 100— 150 ezer forint értékű felszerelést osztott ki termelőszövetkezeti DlSZ-szer- vezetek, falusi DlSZ-szcr- vezetek és sportkörök részére. Ezzel nagymértékben elősegítettük, hogy a termelőszövetkezeti fiatalok most már rendszeres kulturális munkát végezhetnek, rendszeresen sportolhatnak. Ebben az évben még több segítséget nyújtunk a tsz-fiataloknak. Nagyon sok olyan egyénileg dolgozó parasztfiatal van, aki a szövetkezetről igen keveset tud és sokszor ezt a keveset is rosszul tudja. Sok esetben a termelőszövetkezetek rossz munkájával ellenérveinek, ha beszélgetünk velük a termelőszövetkezetbe való belépésről. Éppen ezért meg kell magyarázni, hogy a nagyüzemi gazdálkodás a gépek használatának lehetőségét jelenti és ezek a gépek pedig a legnehezebb, legfáradságosabb munkától kímélik meg dolgozóinkat, nem utolsó sorban fiataljainkat. Államunk évről évre hatalmas összegeket fordít mezőgazdasági gépek gyártására. Megyénk gépállomásai és állami gazdaságai csak 1955-ben 128 traktort és ezenkívül számos egyéb mezőgazdasági gépet kaptak. Munkásosztályunknak a parasztság hű szövetségesének nagyszerű segítségét bizonyítja ez. Munkásosztályunk segítsége azonban nemcsak a falura küldött gépekben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy gépállomásainkon, állami gazdaságainkban a parasztfiatalokból új és új szakmunkások nőnek feL A gépesítés szükségessé teszi, hogy parasztfiataljaink szakmát tanuljanak, sokoldalú tudásra tegyenek szert, iskolákat végezzenek, mert a géppel végzett munka nagyobb kultúráltségot, nagyobb szaktudást igényel. Mindezek a körülmények megváltoztatják dolgozó paraszt- ifiúságunk életkörülményeit. S ha ezt mi a parasztfiatalok között megfelelő módon magyarázzuk. könnyen különbséget tud tenni a kisparaszti gazdálkodást folytató és a nagyüzemi gazdálkodásban dolgozó paraszti élet között. A mezőgazdaság nagyobb arányú szocialista átszervezése megköveteli tőlünk, hogy az eddigieknél szélesebb körben használjuk ki az agitá- ciónak minden olyan formáját és módszerét, mellyel elősegítjük dolgozó parasztfiataljaink között a nagyüzemi mezőgazdaság népszerűsítését. Juhász elvtárs azután a fel adatokról beszélt. A DISZ számszerű növelése mellett fő feladatunknak továbbra is a területi DlSZ-ve^ zetőségek megerősítését kell tekinteni. A pártszervezetek kel közösen törekedni kell arra, hogy a DISZ-vezetőséig élén a párttól kapott fiatal kommunisták álljanak. Meg kell javítani járási DISZ-bi- zottságainknak a falusi, területi DISZ-szervezetek inst- ruálását is. Be kell vezetni, hogy egyes funkcionáriusok hosszabb időt töltsenek el egy egy területen, így jobban meg-' ismerik és több segítséget is tudnak nyújtani. A jövőben valamennyi alapszervezetnek konkrétan kell foglalkoznia a mezőgazdaság szocialista átszervezésével. Éppen ezért a megyei DISZ-bizottság azt a fr z.datot állítja a megye v~ ’amennyi alapszervezete elé, hogy az év végéig 1000 fiatalt győzzenek meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről. Ugyanakkor szó esett az ellenség fokozottabb harcáról és a parasztfiatalok szakképzettségének emeléséről. Meg kell ismertetni fiataljainkkal az agro- és zootechnika számos új módszerét, annak előnyeit, mert enélkül nem lehet magas teljesítményt, hozamot elérni. Fontos ez azért is, mert a mi falusi ifjúságunk nem ért eléggé a földműveléshez. Legtöbbje csak annyit tud, amit az apjától eltanult Juhász elvtárs a feladatok ismertetésénél nyomatékosan kihangsúlyozta az őszi gabonavetések tavaszi ápolását. „A diszístáink legyenek az elsők, akik elvégzik a tavaszi fejtrágyázást, a csíráztatott vetőmagokkal való pótlást, s megkezdjék a tavaszi gyomirtást.” Beszédét azzal fejezte be, hogy mind a megyei, mind az országos problémák, feladatok megoldásában vívott harcban a diszisták legyenek az elsők. Majd a hozzászólások következtek. Elsőnek Hegedűs András, a balassagyarmati járási pártbizottság első titkára szólalt fel. — Már eddig is szép eredményeink vannak a tsz-szerve- zésben, de a jövőben — mint ahogy megnövekedtek a feladataink is — még jobban akarunk dolgozni, DlSZ-szer- vezeteinknek sokkal jobban és sokkal világosabban kell magyarázniok a szövetkezeti út helyességét az ifjúság körében. Ehhez azonban szükséges, hogy a DISZ-fiatalok az eddigieknél sokkal jobban ismerkedjenek meg a termelő- szövetkezet minta-alapszabályzatával, mert enélkül nem tudhatnak eredményes munkát végezni. Somoskői István, a salgótarjáni járási DISZ-bizottság első titkára arról beszélt, hogy a legjobb DISZ-fiatalokat meg kell tanítani és be kell osztani az állatgondozásba, mert a tervek szerint a megnövekedett állatállományhoz hozzáértő és becsületes állatgondozókra van szükség. Továbbá ki kell szélesíteni azt a kezdeményezést, amit a nagykeresztúri tsz-nél már megkezdték, hogy a DISZ-fiatalok vállalták a négyzetes kukorica- vetést, melynek teljes megmunkálását a DISZ-fiatalok egy brigádba tömörülve Végzik. Csincsik elvtárs, a salgótarjáni járási pártbizottság PTO- vezetője arról beszélt, hogy nagyon sok példa volt már arra, hogy egy-egy dolgozó paraszttal már megértették a szövetkezeti út helyességét, de teijes elhatározást még az asz- szony és a gyerekek akadályozták. Ebből az a tanulság, hogy nemcsak a gyerekek függnek a szülőktől, hanem a szülők is a gyermekektől Márpedig a DlSZ-szervezetek- nek éppen az a feladata, hogy a fiatalokkal, DISZ-tagokkal megértessék és megszerettessék az újat, mint fejlődésünk egyik legfontosabb előfeltételeit. Az értekezleten felszólalt Szatmári elvtársnö is, aki a DISZ Központi Vezetőségét képviselte. Beszédében az agi- tációs csoportok jelentőségét, szükségességét méltatta és egy pár hasznos tanácsot adott ezzel kapcsolatban, hogy milyen erőkkel, hogyan alakítsák meg azokat, és mik legyenek az első lépéseik. A vita közel négy óra hosz- szat tartott, ezen mintegy 15 fiatal elvtárs mondta el véleményét az előttünk álló feladatokról. S amikor eltávoztak, látni lehetett rajtuk, hogy hazatérve, felfrissülve úgy kezdik meg felvilágosító munkájukat és az ellenség elleni harcukat, hogy a nagyüzemi gazdálkodás előnye és fölénye az egyéni gazdálkodással szemben mindenki tudatában legegyszerűbben, de a legvilágosabban tükröződjék, JaoysKrü fejlődésünkről őrömmel írom e sorokat“ Amióta a dicső Vörös Hadsereg felszabadította hazánkat — közte a mi községünket is, azóta községünk nagy léptekkel halad előre. 1949-ben autóbuszjáratot kapott, majd 1950 tavaszán megjelentek az Áram- szolgáltató Vállalattól, hogy Nagylóc községgel megegyezést hozzanak létre a villany beszerelésére. Rossz nyelvek azt állították, hogy egy kis aprópénzre van szükség, azért jöttek egyezkedni. hiszen olyan hihetetlennek csak álomnak tűnt. hogy Nagylócon villany le. gyen. De azért kötöttünk szerződést, mert mindenki szeretett volna villanyt. Alig 3—4 hét leforgása után megkezdték a belső szerelési munkákat, amely- lyel 2—3 hónapon belül el is készültek. Ekkor a lakosság újra elkeseredett, hogy most belső szerelés ugyan van. de áram sehol nincs, még csak híre-ham- va sem. Novemberben aztán jött a hír, hogy állítják az oszlopokat és húzzák a vezetéket, majd december 1-én egyes helyeken megjelent a fény és karácsonyra az egész község örömére mindenhol égett a villany. 1951-ben vezetékes rádiót szereltek, 1952-ben mozit kaptunk. Községünkben minden lehetőség megvan a fejlődésre, művelődésre, arra, hogy a lakosság minél kulturáltabb legyen. Községünkben napköziotthon is létesült, végül pedig két évtizedes álmunk vált valóra: községünk piacot és vásárteret kapott. Sári István Nagylóc Ax SZKP XX. kongresszusának anyagából Az energiatermelés fejlődése a Szovjetunióban Elfogadjuk a tűzhelygyáriak versenyfelhívását A Salgótarjáni Acélárugyár vasöntödéjének Petőfi-brigád- ja, a Vasöntöde és Tűzhelygyár öntödéje Rákóczi brigádjának a Szabad Nógrád március 7-i számában közzétett versenyfelhívását elfogadja. A brigád tagjai március 9-én rövid megbeszélésen egyhangúlag fogadták el a versenyfelhívást, de szükségesnek tartják, hogy a verseny értékelésére értékpontozást vezessenek be. figyelembe véve. hogy a két brigád munkafeltételei nem teljesen azonosak. A Petőfi-brigád Bulganyin elvtárs beszámolójából tudjuk, hogy a hatodik ötéves tervben két óriási vízierőmű épül a Volga mellett: a szaratovi és a csebokszári. De befejezik a már megkezdett kuj- bisevi, gorkiji, sztálingrádi, molotovi és volkinszki erőművek építését is. Természetesen nem hagyják kiaknázatlanul a többi villamosenergia termelésre alkalmas folyamokat sem. Építeni kezdik a Káma-folyó- nál az alsó-kámai, a szibériai Angarán pedig a brat- szki. a Jenyiszejen meg a krasznojarszki vízierőműveket. Ezek mind 3 200 000 kilowattóra villamos áramot szolgáltatnak évente. Ha ehhez hozzászámítjuk a meglevő erőművek bővítését, fejlesztését, továbbá azt. hogy a következő ötéves tervben már 2,5 millió kilowattóra teljesítményű atomerőművek is épülnek, meg egy sereg hőerőmű — akkor fogalmat alkothatunk róla, milyen hatalmas mértékben, minden eddigit felülmúló gyorsasággal fejlődik öt év alatt a Szovjetunió energiabázisa.. A terv célkitűzései szerint 1960-ig 88 százalékkal emelkedik az áramtermelés, amely jelenleg harmincnégyszerese annak a mennyiségnek, amelyet az első ötéves terv idején termeltek az erőművek. Csupán esyetlen év alatt, 1955-ben 170 milliárd kilowattóra áramot termeltek a Szovjetunióban. Miért van szükség a villamos energiatermelés ilyen nagyarányú és gyors fejlesztésére? Azért, mert öt év alatt 65 százalékkal növekszik az ipari termelés, új üzemek százait építik fel, új gépek tízezreit állítják munkába. Ehhez áram kell, hiszen a korszerű gépek, az automaták elektromos meghajtással működnek. De áram kell ahhoz is, amit a Szovjetunió Kommunista Pártja egyik legfontosabb feladatként jelölt meg: a vasutak fokozatos villamosításához. A hatodik ötéves tervben 8100 km hosszú vasútvonalat villamosítanak. Hogyne kellene hát sok, igen sok áram például ahhoz, hogy a Moszkva és a szibériai Irkutszk közötti végtelenül hosszú vasútvonalon a gőzmozdonyokat a gyorsabb, korszerűbb és gazdaságosabb villanymozdonyokkal váltsák fel! És nem elég az sem, ha a villamos energiatermelés éppen csak lépést tud tartani az ipar, közlekedés stb. növekvő szükségleteivel. A népgazdaság szempontjából az a helyes, az a megnyugtató, ha az energiabázis fejlődése egy lépéssel megelőzi a szükségleteket. A Szovjetunió hatodik ötéves terve éppen ezt akarja megvalósítani. De más szempontból is igen-igen fontos a Szovjetunió gyors villamosítása; Amióta megszületett a lenini jelszó: „kommunizmus = szovjet hatalom -f- az egész ország villamosítása”, a szovjet emberek szüntelenül, a legnehezebb időkben is áldozatos munkával fejlesztették energiabázisukat, mert a lenini tanítás értelmében tudták, hogy országuknak gazdasági téren meg kell előznie a legfejlettebb kapitalista államokat. A gigászi erőfeszítéseknek köszönhető, hogy Hruscsov elvtárs, a Központi Bizottság nevében ígv számolhatott be az addigi eredményekről: „Az ipari termelés fejlődésének gyors üteme a szocializmus sikereit biztosítja a kapitalizmussal való gazdasági versenyben. Az ipari termelés tekintetében a Szovjetunió már most is a világon a második. A nyersvas-, az acél-, az alumínium- és a réztermelés, valamint a gépgyártás, a villamos ent.gia- termelés. a cementtermelés, és a széntermelés mennyiségét tekintve már régen megelőzte Franciaországot, Nyugat-Németorszá- got, Angliát és biztos léptekkel mindjobban megközelíti az Egyesült Államokat.” Valamennyi szocializmust építő ország, az egész nemzetközi proletariátus, minden békeszerető ország érdeke, hogy ebben a békés gazdasági versenyben a Szovjetunió megelőzze az Egyesült Államokat. Már közel az idő, amikor meg is előzi. Ehhez segíti egy nagy lépéssel közelebb a Szovjetunió népeit a villamosítási célkitűzések megvalósítása. A magyar falepároló üzemek „mintapéldánya“ T izenegy év alatt nem egyszer elmondjuk már. hogy szépül, gazdagszik a mi kis országunk, és most újra el kell ezt mondanunk, éspedig jogos büszkeséggel, mert... 1952 tavaszán Tolmács község szélén az egykori Hertzfeld- és Martos-féle elavult Mezőgazdasági Szeszgyár helyén egy olyan üzem építése indult meg, amilyen eddig még nem volt Magyarországon, de még Közép-Európá- ban sem; az Országos Erdészeti Főigazgatóság irányítása alatt működő Erdőkémia Vállalat egy korszerű falepároló üzem létesítését kezdte meg ekkor. Az új üzem építésének megszervezésében a munka legnagyobb részét az Erdőkémia Vállalat vezetői, Szalontai Béla igazgató, Burghardt László főmérnök és Vicze László mérnök végezték el. Az üzem ..alapítótagjai” közül is az elsők között emlegetik Fejes Ferencet, Novák Józsefet, akik már megkapták az „Erdőgazdaság Kiváló Dolgozója” kitüntetést és Balogh Jánost, aki a „Kiváló Dolgozó” cím büszke viselője. Ez a három helybeli kovács ma már az üzem három „legöregebb” szakmunkása, éspedig nem is akárhogy váltak azzá, hanem saját erejükből és leleményességükből, azaz | hogy nem egészen jól mondom, mert abban, ♦ hogy Fejes Ferencből, Novák Józsefből, Ba- I logh Jánosból és az üzem többi tolmácsi és | környékbeli községekből való dolgozójából jó | és szorgalmas falepároló üzemi munkás lett, I legnagyobb része Schmith Ernőnek, az üzem- t vezető mérnöknek van. t ttchmith Ernő 1952 közepétől vezeti az üze- ♦ ^ met. Ö irányította az építkezést és amiI kor tavaly januárban, illetve márciusban I üzembe helyezték először a desztillációs, majd fa szenítő részleget, a termelés gondjait is ma- ♦ gára vállalta. A Nógrád megyei Építőipari Vál- | lalat, amely az üzem építését jelenleg végzi, * silány minőségű munkájával csak szaporítja Schmith elvtárs gondjait. Az üzem szénosztályozójának és a széntárolójának építése befejezés alatt áll. Épül az üzem irodaépülete is, ahol a laboratórium, az öltözők, a fürdő és kultúrterem is helyet kap | majd. ezenkívül raktárak és műhelyek is épü'.- I nek, Amikor aztán mindez elkészül, parkosítják az üzem területét, s ekkor majd nemcsak azt mondhatjuk el a tolmácsi falepároló üzemről, hogy egyik legkorszerűbb ipari létesítményünk, hanem azt is, hogy a legszebbek közé tartozik. Ha azt akarjuk elmondani, hogy milyen nyersanyaggal dolgozik az üzem, nem kell hosszas tudományos fejtegetésekbe bocsátkoznunk, mert egyetlen nyersanyaga a fa, s ezt a közeli Börzsöny hegység erdei egyszer s mindenkorra biztosítják számára, éspedig korlátlan mennyiségben. Azt viszont már, hogy mi minden készül itt a fából, egy kissé hosszadalmas lenne elmondani, de hogy csak az üzem legfontosabb termékeit említsük, faszenet és ecetsavat gyártanak itt a fából. Mindkettő olyan nyersanyag, amelyből még mindig nagy behozatalra szorul iparunk. A z üzem hazai és külföldi jelentőségének ismertetésére két fontos tényezőt említünk meg. Ha egy falepároló üzemi munkás felcsapna szénégetőnek, csak negyedmagával tudna olyan értékű munkát végezni egy nap alatt, mint amilyent az üzemben ugyanannyi idő alatt, s ha ehhez még hozzászámítjuk azt is, hogy üzemi úton történő szenítésné! évente mintegy 4,5 millió forint értékű fontos vegyi anyagot mentenek meg Tolmácson azonnal fel tudjuk mérni az üzem jelentőségét. Az üzem külföldi jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a népi demokratikus országokból már több küldöttség látogatott el Tolmácsra. Különösen nagy érdeklődést tanúsítottak az üzem iránt a lengyelek, a románok, a csehek és a bolgárok. Látogatásuk alkalmával magukkal vitték az üzemmel kapcsolatos dokumentációs anyagokat és rajzokat, hogy hazájukban is felépítsenek hasonló üzemeket. Tehát — visszatérek első félbehagyott mondatomhoz — jogosan vagyunk büszkék a tolmácsi falepároló üzemre, mert olyan nyersanyagokat gyárt, amelyekért értékes valutát fizethetnénk más országnak, s nem kisebb ok büszkeségünkre az sem, hogy már külföldön is híre van neki. K. J,
