Szabad Nógrád. 1956. március (12. évfolyam. 18-26. szám)

1956-03-10 / 20. szám

1956. március 10. SZABAD AOGBAD 5 ÉRDEKES APRÓSÁGOK A LIPCSEI VÁSÁRRÓL A március 8-án bezárult Lipcsei Tavaszi Árumintavásáron a korszerű gépóriások, a technika jelentős új vívmányai mellett sok érdekes apróság keltett nagy érdeklődést. íme néhány a sok közül: A „Molli*1 hőtároló-lemez A berlini Beck kisipari üzem hőtároló-lemeze egészen mini­mális egyenáram — vagy váltóáram — fogyasztás után több órán át kellemes meleget áraszt. Az automatikus kap­csolású hőtérolólemez háztar­tásokban, irodákban, gép­kocsikban és utazásokon egy­aránt kiváló szolgálatot tesz. Emeletes gyorsfőző-edény Nemcsak a nők, hanem az agglegények körében is osztat­lan sikere volt a quedlinburgi „Union" gyár emeletes gyors- főzőedényének, amelyben az étel nagy nyomás alatt 15 perc alatt teljesen megfő. A gyors­főzőedény alján helyezik el a párolásra szánt főzelékfélét. A 4 és 6 literes gyorsfőzőedény- ben egy négytagú család komp­lett ebédjét lehet negyedóra alatt megfőzni. A nagy idő­megtakarításon kívül igen nagy előnye, hogy mindössze egyötödét fogyasztja annak az árammennyiségnek, amely más főzőedényekhez szükséges. Csak férfiaknak... Több lipcsei áruházban min­den férfi kipróbálhatta a ber­lini Bergmann-Borsig gépgyár villanyborotva-készülékét — akár szándékában volt vásá­rolni, aikár nem. A formás, rendkívül stabil és tartós kis készüléknek egész sor nagy elő­nye van. így példánul pillana­tok alatt megtörténik a száraz­borotválkozás és a bőr megsér­tése szinte teljesen kizárt dolog, emellett csak annyi áramót fo­gyaszt. akár egy villanyikörte. Az ingyen borotválkozás lehe­tőségével rengetegen élték és az csak a készüléket dicséri, hogy jórészük meg is vette a borotválkozás után. 26 golyó egymásban A kínai pavilon 2209 export­cikke ízelítőt adott ennek a hatalmas országnak a gazdag­ságáról és rohamos fejlődésé­ről. Közvetlenül olyan kor­szerű gépek szomszédságában, amilyeneket Kínában azelőtt sohasem gyártottak, csodálato­san finom, művészi selyem­hímzések, porcelánfigurák, lakkfestésű tárgyak, elefánt- csont- és fafaragások bűvölték el a látogatókat. Különösen nagy sikere volt egy elefánt­csont-golyónak, amelyet egy darabból faragtak és belsejé­ben további 26 golyó helyez­kedett el egymásban. Ugyan­csak nagy csodálatot keltett Heinrich Heine és a berlini Sztálin-fasor selyemből hímzett képe. Egy külön pavilonban, ahol a színpompás kínai sely­meket, brokátokat és dísztár­gyakat meg is lehetett vásá­rolni, állandóan csúcsforgalom volt, alig lehetett bejutni. A háziasszonyok különösen a ta­valyi vásár alkalmával is nagy sikert aratott lágy kínai frotír- törülközőket vették tömegesen. Perion-bőrönddel könnyebb az utazás... A perionanyagok, amelyek alkalmazási területe egy év alatt jelentősen kibővült, ez­úttal is mágnesként vonzották a nőket. A habkönnyű, ízléses mintájú, fehér és pasztell, vagy élénkszínű ruhaanyagok, a halványkék és rózsaszín ágy­neműanyag és különböző kész cikkek, például estélyi ruhá­hoz hasonló plisszés hálóingek általános elragadtatást keltet­tek. Újdonságnak több perion­szövet elegyanyagot és t'émmel hímzett estélyi ruhaanyagokat mutattak a kiállításon. Fehér­neműben a fehér a divatszín, ezután következik a halvány­rózsaszín és világoskék. Külö­nösen a biedermeier-stílusú fehérnemű és blúzok tetszet­tek, amelyek anyaga az eddigi­nél is lágyabb, de kevésbé át­tetsző. A kindelbrücki bőrönd­gyár újdonsága egy 1,5 kg súlyú perionbőrönd. Ugyanez a méret vulkánfiberből 2,3 kg. Eisenhower vnlnsza iV. it. tinlganyini üsenetére Moszkva, március 6. (TASZSZ) Mint ismeretes, N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke 1955. szeptember 19-én levelet intézett Dwight D. Eisenhowerhez, az Egyesült Államok elnökéhez. Le­velében kifejtette elgondolásait a leszerelés !'kérdéséről azzal a javaslattal kapcsolatban, amelyet az Egyesült Államok elnöke a genfi négyhatalmi kormányfői értekezleten tett a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közötti katonai értesülések ki­cserélésére és a két ország területe fölött végrehajtandó köl­csönös légifényfképezésre vonatkozólag. Ezt a levelet a szov­jet sajtó 1955. szeptember 25-én közölte. Március 5-én N. A. Bulganyin, a Szovjetunió miniszter­tanácsának elnöke fogadta Charles Bohlent, az Egyesült Ál­lamok moszkvai nagykövetét, aki átnyújtotta Dwight D. Ei­senhower amerikai elnök 1956. március 1-én kelt üzenetét, válaszként N. A. Bulganyin 1955. szeptember 19-i levelére. Dwight D. Eisenhowemek, az Egyesült Államok elnökének az üzenete a következőképpen hangzik: „Nyikolaj A. Bulganyin őexcellenciájának, a Szovjet­unió minisztertanácsa elnöké­nek 1956. március 1. Igen tisztelt Elnök úr! Annak megfelelően, amit október 11-i üzenetemben kö­zöltem Önnel, gondosan meg­vizsgáltam szeptember 19-i üzenetét arra az általunk Genfben megvitatott kérdésre vonatkozólag, hogy hozzunk létre elfogadható leszerelési rendszert. Megelégedéssel állapítottam meg, hogy ön egyetértését fe­jezte ki azzal, hogy kölcsönös biztosítékokat kell teremteni egy meglepetésszerű támadás­sal szemben és kívánatos a fegyverzet kölcsönös csökken­tése. ön utal arra, mennyire őszintén óhajtom, hogy módot találjunk a nemzetközi ellen­őrzés és felügyelet fontos prob­lémájának rendezésére. ön azonban, úgy látszik, kü­lönböző kérdéseket vet fel az én genfi javaslatommal kap­csolatban. ön azt kérdezi, va­jon javaslatom elfogadása a fegyverzet csökkentésére ve­zetne-e, és kételyét fejezi ki ezt illetően, ön annak a gon­dolatnak ad hangot, hogy más országokra is ki kell terjeszte­ni a felügyeletet, ön felvet egyéb, az atomfegyverekre vo­natkozó kérdéseket is. Nekem az a meggyőződésem, hogy genfi javaslatom elfogadása, összekapcsolva az ön által ja­vasolt földi ellenőrző őrségek­kel. csökkentené a rajtaütés- szerű támadás veszélyét és ténylegesen elvezetne a fegy­verzet csökkentésére, a feszült­ség enyhülésére, és a tartós béke kilátásainak meg javulá­sára. Az Egyesült Államokat kétségtelenül az az elhatározás tölti el, hogy eléri ezeket a cé­lokat. Az ENSZ leszerelési al­bizottságában működő képvi­selőm hajlandó lesz segítséget nyújtani abban, hogy progra­mot dolgozzanak ki ennek az elhatározásnak valóraváltására kormányaink megfelelő intéz­kedéseinek útján. Véleményem szerint erőfeszítéseinknek kü­lönösen arra kell irányulniuk, hogy ellenőrzés alá helyezzük az atomveszélyt. Az Egyesült Államok az említett cél felé vezető fontos lépésként és ab­ból a feltételezésből kiindulva, hogy légi és szárazföldi fel­ügyeleti rendszerünk kielégí­tően fog működni, kész volna más államokkal együtt elfo­gadható és garantált intézke­déseket tenni, hogy a hasadó anyagok jövőbeni gyártását, bárhol történjék is. ne hasz­nálják fel többé a fegyverkész­letek kiegészítésére. Ezzel ösz- sze lehetne kapcsolni 1953. de­cember 8-i javaslatomat, hogy „már most kezdjük meg és a továbbiakban folytassuk együt­tes hozzájárulásunkat” egy nemzetközi atomügynökség létrehozásához a meglevő nor­mális urán- és hasadóanyag­készletekből. Ezek az intézke­dések, amennyiben megfele­lően megvalósulnak, megvál­toztatják a nukleáris fegyver állandó fejlesztésének a vilá­got fenyegető mostani irány­zatát. Végső reményem abban van, hogy a hasadó anyagokat, világszerte mindenütt kizáró­lag békés célokra használják fel. Tekintetbe veszem e téren az ön kormányának 1955. má­jus 10-i javaslatában megem­lített nehézségeket, amelyek amiatt támadnak, hogy lehető­ségek vannak a nemzetközi el­lenőrzés megkerülésére és az atom- és hidrogénfegyver tit­kos gyártásának megszervezé­sére. Azok a veszélyek azon­ban. amelyek akkor keletkez­nének, ha nem sikerülne az ellenőrzést biztosítani, szüksé­gessé teszik a nehézségek le­küzdését, a biztosítékok haté­kony rendszerének kidolgozá­sát és megvalósítását. Meggyő­ződésem, hogy amennyiben mindkét fél igazán törekszik erre, akkor sikert érhetünk el e téren. Egészben véve úgy vélem, hogy a leszerelésre főként, ha­bár nem kizárólag, a fegyver­zet, nem pedig az emberállo­mány korlátozása szempontjá­ból kell törekedni. Az előbbi jobban megfigyelhető, szabá­lyozható és ellenőrizhető, mint az utóbbi. Ügy látom, hogy a jelen nemzetközi helyzetben és különösen az igazi távolke­leti béke hiánya miatt mosta­nában nehézségekbe ütközhet a fegyveres erők általános színvonalának csökkentéséről való megegyezés. Meg kell azonban lennie annak a lehe­tőségnek, hogy már most meg­egyezzünk olyan stabilizáló jellegű intézkedésekben, ame­lyek. kellő biztosítékokkal, a fegyverzet fő fajtáinak ellen­őrzésére és korlátozására vo­natkoznak. Ezek az intézkedé­sek elszakíthatatlan részei lesznek egy olyan, mindent magában foglaló rendszernek, amelyre a résztvevő államok biztonságának szavatolásához szükség van. Ha az Egyesült Államok és a Szovjetunió az Egyesült Ki­rálysággal. Franciaországgal és Kanadával, albizottságbeli kol­legáinkkal együtt el tudja érni az alapvető megegyezést, ak­kor meggyőződésem, hogy más államok is csatlakozni akarnak majd azokhoz az intézkedések­hez, amelyeket az egyetemes béke szempontjából pozitív je- lentőségűeknek fognak tekin­teni. Az Egyesült Államok felté­telezi, hogy a többi érdekelt állam hozzájárulásával a meg­egyezés alapján létrejövő fel­ügyeleti rendszer kellő és ha­tékony alkalmazást nyer azok­ra a fegyveres erőkre és esz­közökre vonatkozólag is, ame­lyekkel országaink határaikon túl rendelkeznek. E program kezdeti szaka­szaiban mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok igen jelentős fegyveres erők­kel fog rendelkezni, köztük atom-fegyverkészletekkel :s. Világosan rá kívánok mutatni arra. hogy az Egyesült Álla­mok a maga részéről továbbra is fenn fogja tartani ezeket az erőket, de nem agresszió cél­jára és nem önző nemzeti cé­lok elérésére, hanem annak ér. dekében, hogy ebben az átme­neti időszakban az általános stabilitás ügyét szolgálják. Üdvözlöm azt a közlést, hogy ön nagy figyelmet szen­tel e kérdésnek, amely rend­kívül nagy jelentőségű álla­mainknak és a világ többi or­szágai népeinek szempontjá­ból. _ Engedje meg, hogy biztosít­sam önt és országának népét arról, hogy az Egyesült Álla­mok célja továbbra is az igaz­ságos és tartós béke biztosítá­sa. Remélem, a leszerelési al­bizottság küszöbönálló ülés­szaka lehetővé teszi majd, hogy valóban előrehaladjunk e cél felé. Szeretném megragadni az alkalmat arra is. hogy megerő­sítsem az ön február 1-i le­velének vételét, válaszként január 28-i levelemre. Felfo­gásom általában ugyanaz ma­radt, mint említett levelem­ben kifejtettem. Mindamellett tovább fogom tanulmányozni ezt a kérdést, hogy tisztázzam, nem lehetne-e újabb hasznos lépéseket tenni kapcsolataink szempontjából. Később való­színűleg újból érintkezésbe lé­pek önnel ebben a kérdésben. őszinte híve Dwight D. Eisenhower” (Folytatás) Borongós reggel következett. Nehéz felhők úsztak az égen. Egyesek arról beszéltek, hogy ez a hét végig rossz lesz. Ezt az öregek elő­ítéletei alapján hangoztatták, mely szerint ha hétfőn rossz az idő, akkor az egész hét olyán lesz. Bár az eső még nem esett, de Zsidai elv­társ esőköpenyben indult el hazulról. Félnyolc órakor már a tanácsházán volt. Onnan éppen akkor jött ki, amikor Hollandi András lovait az udvarból a „nye” szóval útnak indította. Pontosan a kapuban találkoztak. — Jó reggelt Gyula! — kezdi a szót a gaz­da és az ülés közepéről a jobb óldalra húzó­dott. — Hát felébredtél? ... —Fel András, ahogy megbeszéltük. — No ülj ide!... — Zsidai elvtárs egy moz­dulattal felugrott és a lovak már is folytatták útjukat. Az asszonynak — aki a férjét ki­kísérte — gyanússá vált a dolog és egy egész napra való izgalmat jelentett. Sőt úgy érezte, hogy az öregeknek igazuk van, ez a hét tény­leg rosszul kezdődik. Egy ideig az időjárásról, a család egészségi állapotáról beszélgettek. S közben örömmel állapították meg, hogy a pilinyi vár felé — éppen amerre tartottak — felszakadoztak a felhők és helyenként a nap sugarai már elő­bukkantak. — Kellene még egy kis jó idő. A sílózás sincs befejezve és a háztáji földeken is akad még egy kis munka — mondotta Zsidai elv- társ és a távolba mutatott, amerre a háztáji földek voltak. — Háztáji földek? — adta a tudatlant. — Igen. Nálunk — és máshol is — min­den család kapott a tsz-től egy hold földet, amit azzal ültetett be, amivel akart és ennek a termése is kizárólag az övék maradt. Mert hát szüksége van egy családnak zöldbabra, zöldborsóra, paradicsomra, paprikára, új- krumplira és itt ezen az egy holdon megter­melik. Nem beszélve arról, hogy a háztóján nevelt baromfiak, süldők étkeztetésénél, meg aztán a hizlalásnál is sokat segít. De legin­kább mégis a konyha ellátását szolgálja, mert a gazdasági év végén a közösből min­dig jut annyi, hogy egész évben kitart az állatoknak, még a tehénnek is. — S minden évben megmarad ez az egy hold föld?... — Persze. Ez jár... de nem mindig egy helyen. Hogy hol adják, az már a kollektív döntés dolga. — Gyula, arra adj már nekem választ, hogy mi lesz azok felszereléseivel és földjei­vel, akik a tsz-be lépnek. — A tsz-be bevitt állatoknak és felszere­lési tárgyaknak az értékét felmérik és ezt az értéket részletekben visszafizeti a tsz. A földnél már más a helyzet. A bevitt föld után minden évben földjáradék jár. A te húsz holdad is hozna egy pár mázsa gabonát a házhoz. — Hát akkor nem mindegy, hogy kj meny­nyi földdel lép be? — Látod!... De ha jól dolgozik valaki, ha föld nélkül lépett is be, szépen kereshet, csak úgy nem jár földjáradék. Ti középparasztok itt is jobban jártok — mondja mosolyogva és tenyerével enyhén a középparaszt vállára ütött. Miután meggyőződött a népnevelő felkészült­ségéről így folytatta. — Gyula, azért ti elég nehéz helyzetben vagytok... nem valami jók azok a földek amelyiken ti gazdálkodtok. — Hót ez nagyon igaz. Ez az egyik bajunk, a másik meg az, hogy nem az adottságaink­nak megfelelően gazdálkodtunk. Minden áron gabonatermeléssel akartunk foglalkozni, holott itt az állattenyésztés a legkifizetőbb. De a legújabb tervünk már eszerint készült el. Éppen a bánya-pusztára értek. Hollandi András megállította a lovakat és Zsidai elv­társ kellő óvatossággal lelépett a kocsiról. — No gyere te is. — Ezzel a középparaszt is lekelt a kocsijáról és együtt elindultak. Alig mentek két-háromszáz métert, máris az istállóhoz értek. Bent már végezlek a fejős­sel és a felgyülemlett trágyát hordták ki a trágyadombra. — Hát nem vagytok ti olyan szegények, mint ahogy egyesek mondják. — Szegények nem vagyunk... de jövőre még gazdagabbak leszünk. Tudod eltervez­tük, hogy főképpen állattenyésztéssel és pil­langósnövények termelésével foglalkozunk. Ez majd sokat segít rajtunk. Azt te is tu­dod, hogy az állattenyésztés mindig kifizető volt. Hát még nálunk, ahol ennyi legelő van... — Jó teszitek Gyula..., Jól gondolkodtok..: Pár perccel később elváltak. Hollandi kö­zépparaszt újra meg újra csak helyeselni tudta a tsz tervét. Otthon is elmondta a csa­ládnak, amit látott és hallott. (Az asszony megint a hétfőre, meg az öregasszonyokra gondolt.) Sokat gondolkodott. Fel-felidézte Zsidai elvtárs szavait — amelyet otthon részletesen megtárgyaltak — de nem tudta ráadni fejét a belépésre. Zsidai elvtárs is nehéznek tar­totta a harcot, de nem adta fel a reményt. Gyorsan peregtek a napok, a hetek. Egyszer aztán az idő elért egyik jelentős állomáshoz. Február volt és vasárnap. A hó vastagon bo­rította az utakat, a meg-megélénkülő szél az ember arcába sodorta a jeges havat. Hollandi András az udvarát takarította. Zsidai elvtárs pedig éppen erre tartott. Nem ment el szót­lanul. — Hogy vagy hóhányó barátom? — Jól, Gyula!... Ebben a hidegben sem tudsz otthon nyugodni. Csak nem a pusztára mégy? — Nem! Most más munkám van. — Sietsz? — Hát... nem. — Akkor gyere beljebb. — Jó!... — ezzel belépett k kapun. Hol­landi középparaszt is letette a lapátot és be­mentek a konyhára a melegre. Majd leültek és beszélgettek. Egyszer az asszony is meg­szólalt. — Mondd Gyula, mit tettél te ezzel az emberrel? Amióta veled beszélget, minden második szava a tsz és esténkint annyit szá­mol. Mór még azt is kiszámította, hogy ti kö­rülbelül, hogy tudjátok a tehénállományoto­kat fejleszteni. — Nem baj az hé, legalább gyakorolja a számolást. — Hát nézd. Gyula — veszi át a gazda a szót — átolvasgattam azt a mintaalapsza­bályzatot. — No... tetszett? — Tetszett — közben vállát vonogatja. — Csak az nem tetszik, hogy ott már az ember nem a maga ura, mert hát a föld ... — Nem az a lényeg, hanem az, hogy ho­gyan él az ember. — Ühüm!... Én látok benne egy sor előnyt... de az egyetértés. A mi parasztjaink nem értik meg magukat. — Nem lesz akörül baj, ha látják a közös gazdálkodás előnyét. Már pedig azt könnyen meglátják, saját bőrükön tapasztalják. Mert 250—300 forintnál jóval olcsóbban tudják megtermelni mázsáját a gabonának. Amel­lett a tsz-ben nagyobb az átlagtermés is. Vannak tsz-eink, ahol csak 100—150 forint a gabona termelési költsége. Itt mór holdan­ként több mint 1000 forintos különbség van: Ez egy évben nagyon sok pénz. Aztán ^ papírt, ceruzát vettek a kezükbe és számolni kezdtek. Az asszony is figyelt. Az eredmény szerint az évi termelési költségük annyival volt magasabb, hogy abból a család minden egyes tagja beruházkodott volna. Aztán Gyula, mással is beszéltél már, erről a tsz-ről? — Beszéltem ... Mindenki az elsőbbségtől fel. — A gazda nagy gondokkal küzdött és fejetetejét simogatta. ~ ■ ■ ■ dől... — Aztán körülnézett. — Hát akkor én... hát akkor én... elkezdem. Az én 20 holdam is többet ad talán így. Mi­nél több szálból fonódik egy kötél, annál erő­sebb lesz — mondotta rekedt hangon. [f a nap, február 19 sorsdöntő fordulat lett Hollandi középparaszt életében. De megmoz­dult a falu is, S eddig már 17 család válasz­totta a szövetkezeti utat 150 kh földdel és ma tartják alakuló közgyűlésüket, Kökényesi Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents