Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)
1956-02-04 / 10. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABOD NÓGRÚD M D P NÓG RÁ DMEGYE I PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 10. SZÄM. ÁRA: 50 FILLÉR 1956. FEBRUAR 4. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1956. feV ruár 2-án ülést tartott, amelyen meghallgatta Matolcsi János elvtárs földművelésügyi, Szobek András elvtárs begyűjtésig Csergő János elvtárs kohó- és gépipari, Kiss Árpád elvtárs vegyipari- és energiaügyi miniszternek, valamint Pogácsás György elvtársnak, az állami gazdaságok miniszterének beszái mólóját a Központi Vezetőség 1955 júniusi határozatának végre- ; hajtásáról és az 1956. évre tervezett intézkedésekről. A Központi Vezetőség a beszámolókat megvitatta és az ■1956-ra tervezett intézkedéseket tudomásul vette. yX)Q000OO00000OO0OCy?000O00<X?000(VXiOOOC^XVTOOOOOC)OOOOOOO0OO000000C)0000000000CX300000Q0fl A kollektív szerződések megkötése elé Az elmúlt évben kötött kollektív szerződések 1956 április elsejével érvényüket vesztik. Április 1-ig tehát minden olyan üzemben, ahol ezideig is kollektív szerződésben foglalták a dolgozók és az igazgató egy évre szóló kötelezettség vállalásait és szabták meg üzemük fejlődésének irányát, új kollektív szerződést kell kötni, amely 1957 április 1-ig szól. Az üzemi kollektív szerződések az elmúlt öt év alatt megyénk üzemeiben is nagymértékben elősegítették a dolgozók alkotó kezdeményezésének fejlesztését, a gazdasági és szakszervezeti munka terén előforduló hibák széleskörű bírálatát, a dolgozók érdekeltségét az üzemük előtt álló feladatok végrehajtásában, szociális és kulturális igényeik kielégítését, a biztonságosabb munka feltételeinek megteremtését. A kollektív szerződés már eddig is sok üzemben teremtett szervezett kapcsolatot a vezetők és a dolgozók között. Kölcsönösen növelte felelősségérzetüket az üzemeik előtt álló feladatok végrehajtásában. Több üzemben, mint például a Zagyvapálfalvi Üveggyárban, vagy a Salgótarjáni Acélárugyárban ma már becsületbeli ügynek tekintik a kollektív szerződésben foglaltak teljesítését. Ezekben az üzemekben a kollektív szerződés mint törvényes dokumentum, úgy is, mint végrehajtandó feladatterv, és úgy is, mint a dolgozók és vezetők közös törvénye, fontos hajtóerővé vált és hozzájárult a termelési sikerekhez, a dolgozókról való jóléti és kulturális gondoskodáshoz. A kollektív szerződések megkötése igen fontos politikai és gazdasági kampány, mely évről évre mind jobban elválaszthatatlan része az üzem életének — állapította meg a SZOT elnöksége. Az elmúlt évben kötött kollektív szerződések tartalmában már jobban kifejezésre jutott a termelékenység emelésére, a termékek önköltségének csökkentésére és a minőség megjavítására való törekvés. Már a szerződéskötés előkészítésének idején széleskörű aktíva tevékenykedett a szerződés szövegezésének előkészítésében. így az egyes szerződésekben, mint a Salgótarjáni Üveggyár, a Tűzhelygyárban és Acélárugyárban világosan megmutatkozott, hogy a növekvő gazdasági eredmények nyomán milyen jóléti, munkavédelmi és kulturális juttatásokat, létesítményeket kapnak a dolgozók. Ezért a kollektív szerződések végrehajtásáért ebben az évben már céltudatosabb, keményebb harcot folytattak maguk a dolgozók, az üzemi bizottságok és a vállalat igazgatói is, mint az előző években. A vállalások végrehajtásában elért sikerek értékelésénél azonban látnunk kell, hogy a vállalt kötelezettségek javarésze szerény, óvatos volt, amelyeknek megvalósítása többnyire nem igényelt nagyobb erőfeszítéseket. A SZOT elnöksége az 1955. évben kötött kollektív szerződések értéke’ésénél hiányosságként jelölte meg, hogy a helyi adottságok és lehetőségek jobb kihasználására történt kötelezettségvállalalások háttérbe szorultak. Egyes vezetők csak azt vállalták, amit az állami terv amúgy is kötelezően előír. Nem található meg az üzemi kollektív szerződések többségében, hogy a dolgozóknak milyen közvetlen előnyük származik abból, ha túlteljesítik a tervet, milyen jutalmat kapnak, vagy hogyan növekedhet a keresetük, ha csökkentik az önköltséget, hogyan bővíthetik a vállalat jóléti, kulturális létesítményeit, a terv túlteljesítése után járó igazgatói alapból. Mivel a dolgozók ezeket nem látják a szerződésekből, a végrehajtás során sincsenek kellően ösztönözve. Hiba az is, hogy a kollektív szerződésekben foglaltak végrehajtásának elmulasztása esetén sem a minisztériumok, sem a szakszervezetek nem gyakoroltak felelősségrevonást. Az elmúlt években elkövetett hibákat a jövőben ki kell javítani és már az 1956. évi kollektív szerződések megkötésénél elsőrendű feladatnak kell tekinteni a kollektív szerződéseik tartalmának megjavítását, ösztönző erejének kibontakoztatását munkásokra és alkalmazottakra egyaránt. Megyénk ipari üzemei sajátosságaik figyelembevételével és az előttük álló feladatok alapos ismei'etében olyan vállalásokat tegyenek a most megkötendő kollektív szerződésekben, amelyekből minden dolgozó számára világossá válik, hogy a termelésben, a technika fejlesztésében, a dolgozókról való gondoskodásban, szociális és kulturális életük fejlesztésében meddig akarnak eljutni a szerződés érvényességi ideje alatt. Az 1956. évre kötendő kollektív szerződéseknek a szénbányászatban, a vas- és építőiparban tükrözniök kell, hogy vállalataikon belül, de külön-külön egy üzemben is, milyen intézkedéseket tesznek az élenjáró technika elterjesztésére, a legjobb munkamódszerek széleskörű alkalmazására, a dolgozók szakképzettségének növelésére, az újító-mozgalom további kiszélesítésére, a munka- és technológiai fegyelem megszilárdítására, a munkakörülmények és munkavédelem további javítására, az üzemek és az üzemeket egységesítő vállalat éves tervének és a különböző tervmutatók részleteiben való teljesítésére. A kétoldalú kötelezettségvállalások megtételénél az állami tervekben biztosított beruházások mellett az üzemek belső erőforrásaira is támaszkodni kell. Arra kell törekedni, mind a gazdaságvezetés részéről, mind a szakszervezet részéről, hogy a kisebb beruházásokat a vállalatok saját eszközeikből valósítsák meg és kérjék ehhez a dolgozók javaslatait, segítségét. Az 1956. évi kollektív szerződésekben kifejezésre keli jutnia, hogy a vállalat termelési célkitűzéseinek megvalósítása esetén közvetlenül milyen előnyökben részesülnek a dolgozók. Ezért a dolgozókat közvetlenül érintő munkavédelmi, szociális, kulturális és sport- létesítmények, lakóházak építése, karbantartása, az üzemi kollektív szerződésekben teljes egészében szerepeljenek. Fel kell venni a kollektív szerződésbe azokat a várható juttatásokat is, amelyek az állami költségvetéstől függetlenül — a nyereség visszafizetésből, igazgatói alapból, az élüzem címmel járó jutalomból stb. nyújtanak majd a dolgozóknak. A kollektív szerződésnek az a fejezete, amelyben a juttatásokat rögzíti, év közben is kiegészíthető az elért eredmények alapján. A most megkötendő kollektív szerződésnek megyénk minden ipari üzemében kollektív munka gyümölcsének kell lenni. Az előkészités időszakában a dolgozók széles tömegeit be kell vonni egy-egy fejezet kidolgozásába. Ki kell kérni a dolgozók véleményét, javaslatát és hasznosítani kell azt a kollektív szerződés szövegezésénél. A kollektív szerződés tervezetének megvitatásánál (Folytatás a 2. oldalon) ÜZEMEINK ÉLETÉBŐL ■■ i ■ • ■ — Melyik a legjobb bárom brigád az adós Kazáron? A kazári bányaüzem egész januárban az adósok között szerepelt. Ezúttal nem azokról írunk, akik a bányaüzem lemaradását okozták, hanem felsoroljuk azt a három legjobb brigádot, amely minden erejével azon fáradozott, hogy csökkenjen a lemaradás. Medve Gusztáv brigádja a Tőkés II. aknában a legutóbb 177,5 százalékos nagyszerű eredményt ért el, de nem sokkal maradt le tőle Tótfn István számel-brigádja sem a szurdoki üzemi-észben 174 százalékos teljesítményével. György-aknán Pósity Pál brigádja volt a legjobb, 129 százalékos eredményével. Kövesse példájukat a többi kazári brigád! BIZTATÓAK AZ ELSŐ HAVI TREDMÉKYEk AZ ACÉLÁRUGYÁRBAN A Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói január havi tervüket 106.4 százalékra, export kiszállítási tervüket pedig 119.5 százalékra teljesítették. A vasöntödében a kokillás csoport Berczeli Ferenc és Eonczi József irányításával az első osztályú kokillák mennyiségét 46 százalékra növelték a december havi 38.7 százalékos eredményükhöz viszonyítva. Ez azt jelenti, hogy a januárra tett 5 százalékos vállalásukat túlteljesítették. A kokillás csoportnak ez a kiváló eredménye a mennyiségi növekedés mellett a minőség javulását is jelenti, mert az első osztályú kokilla tonnánként 270 forint- 'tal ér többet. A hideghengermű 1955-ben 719 tonnával maradt adós népgazdaságunknak és ebből már az első hónapban jelentős mennyiséget sikerült letörlesz- tenie. A hideghengermű dolgozói 1956-ra 120 tonna túlteljesítésre tettek fogadalmat, ezzel szemben már az első hónapban 122,9 tonnával termeltek többet. így minden remény megvan arra. hogy néhány hónap ■múlva nem lesz múlt évi adósság a hideghengermű rovásán. A VÉGZETT MUNKA EREDMÉNYE • A Nógrádi Szénbányászati Tröszt bányászai szép sikerrel zárták a második ötéves terv első hónapját. Tervüket 103.4 százalékra teljesítve, annyi szenet termeltek előirányzatukon felül, amennyi több mint 3000 család téli tüzelőszükségletét fedezi. A korszerű technika bátor alkalmazása jelentősen hozzájárult eredményeik kivívásához. Januárban egy újabb aknában kezdték meg a millszekundumos robbantás alkalmazását és a termelékeny eljárás hatását még tovább fokozzák azzal, hogy ugyanott négy kisfelrakod ógéppel me- chanizálták a szén lapátolását. A Gáti II. aknában gépesített csoportos kamrafejtést indítottak be és Kányáson a front homlokhosszát növelték. A szénmedencében azonban még mindig elég sok a javítani való. Ebben a hónapban ugyanis sok gondot okozott a hullámzó termelés és fájó pont volt a munkafegyelem kérdése a nagvbátonyi kötélpályáknál. A szénbányászati tröszt vezetői ezért most komoly harcot indítottak az egyenletes termelésért és egy sor intézkedést hoztak a munkahelyek ciklus- grafikonjainak pontos betartására, az egyenletes szállítás biztosítására, valamint a munka- és technológiai fegyelem megszilárdítására. ÉLENJÁRÓK: Mizserfa: 3872 tonna többlet. Üzemvezető: Sándor Béla, főmérnök: Józsa Pál. Szorospatak: 3229 tonna többlet. Üzemvezető: Fuchs Jenő, főmérnök: Demeter Ferenc. Kisterenye: 1518 tonna többlet. Üzemvezető: Ujj János, főmérnök: Sándor Gáspár. Zagyva: 1176 tonna többlet. Üzemvezető: Simon Ernő, főmérnök: Harmos Mihály. Kányás: 1069 tonna többlet. Üzemvezető: Kovács d. László, főmérnök: Szebányi Ferenc. Nagybátony: 1045 tonna többlet. Üzemvezető: Tanyai Ferenc, főmérnök: Marton Mihály. Tiribes: 613 tonna többlet. Üzemvezető: Pintér András, főmérnök: Bakos Péter. Ménkes: 322 tonna többlet. Üzemvezető1: Szabó Imre, főmérnök: Cserjési Miklós. ADÓSOK: Róna: 160 tonna tartozás. Üzemvezető: Bükkhegyi János, főmérnök: Laczkó István. Kazár: 1502 tonna tartozás. Üzemvezető: Szomszéd gy. István, főmérnök: Kreffli Iván. Mátranovák: 2595 tonna tartozás. Üzemvezető: Sárai Lajos, főmérnök: Révfalvi János. A tröszt január havi többlete 10 056 torma. Izotermikus hőkezelést vezetnek be az Acélárugyárban A Salgótarjáni Acélárugyár | szerint az eflzendő acélt nem gazdasági szerszámgyárában I hűtik le közvetlenül szobai újfajta hőkezelési eljárással I hőméréskletre, hanem az anyag felszerelt elektromos fűtésű sósfürdős kemencékben izotermikus edzéssel kezelik a különböző szerszámokat. Az újfajta eljárás lényege, hogy a magas olvadáspontú sókat folyékonnyá olvasztják és ebben a sósfürdőben edzik az anyagokat. A sóolvadék egyenletesen melegít, melynek eredményeként csaknem teljesen megszűnik az anyagok méretváltozása és a gyakori elhúzódás. Lényegesen előny, hogy a melegítés gyorsabb, mint más kemencéknél és az izzított anyagok nem Tevésednek, sőt az esetleges tisztátlariságok is leégnek felületükről. Az izotermikus hőkezelési módszer előnyösebb szövetszerkezeteinek kialakítása érdekében előzőleg egy kétszáz-négyszázötven Celsius fokú sósfürdőbe teszik. Az acél anyaga így szí- vósabb és keményebb lesz, ami jobban ellenáll a különböző ütéseknek és más erős igény- bevételnek. A gyár dolgozói az új hőkezelési eljárás üzemszerű alkalmazását a második negyedévre tervezték, de az eddigi kísérletek sikerei alapján a csavarkulcsok és ráverőkala- pácsok folyamatos edzését máris megkezdték. Elhatározták, hogy más szerszámok hőkezelési kísérleteinek befejezése után sem várnak az üzemszerű alkalmazással a második negyedévig. 4. Egy j« előbb fejezte be havi tervet a Murlos-aKna Mizserfán a Duclos-akná dolgozói január 27-én jelen« tették, hogy befejezték első havi tervüket. Különösen nagy része van ebben a nagyszerű teljesítményben Koós István brigádjának, amely január 27-én 131,5 százalékos teljesítményt ért el. Kitűnt még a terv határidő előtti teljesítésében Bányász József brigádja is 104,3 százalékos eredményével. A Duclos-aknán azonban nemcsak a széntermelés folyik eredményesen, hanem jól haladnak a többi munkálatok isi Hajas Mihály brigádja egy elővájást hajt és átlagosan 115,7 százalékot ér el. Jól dolgozik Demecs József brigádja is, amely egy 50 méteres légaknát hajt; Monori Ignác om- lasztó brigádja naponta több mint 1 köbméter olyan bányafát rabol ki, amelyet újból fel lehet használni. Monori Ignác brigádjából szorgalmas munkájával különösen Pintér András tűnik ki. Újfajta teakonyhatűzhely mintapéldányai készülnek a Tűzhelygyárban A Salgótarjáni Tűzhelygyárban a választék növelése érdekében újfajta tűzhelyek mintapéldányait tervezik és készítik. A szerkesztők most teakonyhába való kis tűzhelyekkel a kisebb családok igényeit akarják kielégíteni. Két típust mutatnak be majd a kereskedelemnek. Formáját nézve az egyik jégszekrényhez hasonlítj A felső részén lesz a tűztér és alul a sütő, amelynek melegítésére maid ötletes füstiáratot alkalmaznak. A másik minta- példány kicsiben tökéletesített formája a normális nagyságú tűzhelyeknek. A felső széleit áramvonalasai! lekerekítik és alulról lemezfiókot szerelnek a tüzelő tárolására. A tervezők ügyelnek arra is. hogy a zománcozás színe összhangban legyen a most divatos konyhabútorokkal. Az új mintapéldányok még ebben a negyedévben elkészülnek és a továbbiakban a vállalat maid azt a típust gyártja, amely a legjobban megnyeri a kereskedelem és a vásárlók tetszését. A SALGÓTARJÁNI ÜVEGGYÁR LEGJOBBJAI KÖZÜL Simkó Ferencné, a gyár egyik legjobb csomagolója. Átlagteljesítménye meghaladja a 175 százalékot is. Munkamódszerének átadásával ő is hozzájárul a jobb -redmények eléréséhez. Sink József és Varga Sándor kézifúvók exportárukat gyártanak, és jó munkájuknak köszönhető, hogy a vállalat az elmúlt évi exporttervét 112 százalékra teljesítette. Ök maguk 170 180 százalékos teljesítményt érnek el, és munkamódszerük átadásával segítik gyengébben dolgozó társaikat a jobb termelési eredmény elérésében. Varga Lajosné kötöző. Már nagyon sok jó munkás került ki a keze 'il. Vállalta, hogy munkatársait minden tudásával ^ segíti a 100 százalékon aluli termelés megszüntetésében.
