Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)

1956-02-25 / 16. szám

•»

SZABAD AOC.RAD

1956. február 25.

(Folytatás az első oldalról)

gyors fellendítése szempontjából. Ezek és egész sereg más intézkedés mezőgazdaságunk új távlatait nyitották meg, a kolhozparasztságnál pedig egységes támogatásra találtak.

Ki kell emelni, hogy a párt és a szovjet kormány különös figyelmet fordít a kolhozparasztság jólétének növelésére. A kommunista építés feladatainak megfelelően as állami tervek előirányozzák, hogy a falusi népjólét mind jobban közeledjék a városi életszínvonalhoz. Ismeretes, hogy az ötödik ötéves terv esztendeiben a kolhozparasztok reál- jövedelmének színvonala 50 százalékkal, a munkások és az alkalmazottak reálbére pedig 39%-kal növekedett. A hatodik ötéves terv előirányozza, hogy tovább kell növelni a kolhozparasztok jövedelmét — átlagosan legalább 40 —. a munkások és az alkalmazottak reálbérét pedig átlagosan 30 százalékkal. A párt ezen politikai irányelve egybeesik a munkás-paraszt szövetség további megszilárdításának érdekeivel, biztosítja államunk még fokozottabb erősítését.

A második világháború igen komolyan próbára tette a szovjet szocialista társadalmi és államrendet — jelentette ki Molotov. — Ez a próba megmutatta, hogy a nép odaadó támogatását élvező szocialista államnak kimeríthetetlen szellemi és anyagi erőforrásai vannak.

Jóllehet a Szovjetunió azoknak az államoknak a sorába tartozik, amelyek a második világháború íőterhét viselték, hazánk a háború befejezése után rövid idő alatt újból a gazdasági és a kulturális építés rohamos fellendülésének útjára lépett. Tudjuk, hogy a szocializmust építő népi demokratikus országok is sikeresen oldják meg feladataikat.

A Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársaság és más szocialista országok viszonya szilárd baráti alapon, az alapvető célok egységének jegyében fejlődik. A szocialista országok rendületlen előrehaladását a kommunista- és munkáspártok kipróbált vezetése biztosítja — állapította meg Molotov, majd kiemelte Kína sikereit a szocializmus építésében, s hangsúlyozta a béke, a demokrácia, a szocializmus hatalmas tábora létrejöttének rendkívül fontos nemzetközi jelentőségét.

E tábor országainak tapasztalata megmutatja — mondotta Molotov —, hogy. a szocializmus építésének útjai különbözőek, egyszersmind példátlan mértékben kiterjeszti a szocializmus befolyásának lehetőségeit és arányait. Ez a tábor ugyanakkor biztos támasza a tőkés országokban a jogaiért és élete megjavításáért küzdő munkásosztálynak és minden dolgozónak. A gyarmatok és a függő országok népei tudják, hogy e tábor ereje és további megszilárdulása hatalmas jelentőségű szabadságuk és nemzeti függetlenségük kivívása ég megtartása szempontjából. (Taps.)

Jelenleg a kapitalista világ- rendszer mellett létezik a szocialista világrendszer is. A történelem napirendre tűzte e rendszerek békés egymás mellett élésének kérdését. Természetesen számolni kell azzal, hogy a két rendszer között elkerülhetetlenek a nézeteltérések és a viták. Ezért világosan válaszolni kell arra a kérdésre, hogyan kell megoldani a meglévő és az események során jelentkező vitás kérdéseket.

Erre csak két út van: vagy a tárgyalások, a nézeteltérések békés rendezése, vagy a háború. Más út nincs. A Szovjetunió és minden más szocialista ország határozottan elutasítja a ‘háborút. Arra törekszünk, hogy a szembenálló rendszer hívei is elismerjék a békés egymás mellett élés elvét és nem kíméljük erőnket, hogy tárgyalásokkal oldjuk mea a megérett és felmerülő nemzetközi problémákat, hogy elősegítsük a béke és a népek bizMolotov ezután az ipar és a kereskedelem fejlesztésének kérdését érintette, hangsúlyozta a nehézipar fellendítésének jelentőségét, foglalkozott az ipar műszaki színvonalának emelésével, a termelés szervezésének általános megjavításával. A Központi Bizottság irányításával végzett munkának — mondotta — nagy mértékben fel kell lendítenie az ipart és az építőipart.

Ezután a hétórás munkanapra való áttérésről, valamint a reálbérek további emeléséről beszélt, amiben ismét megmutatkozik a párt gondoskodása a dolgozók életének megjavításáról. Majd így folytatta:

A párt őszintén és bátran feltárja a nagy fogyatékosságokat a gazdasági és a kulturális építés valamennyi ágazatában. A párt minden módon arra törekszik. hogy megjavítsa és ezzel csökkentse az államanpará- tust, a legszigorúbban biztosítsa a törvényességet. A párt mindebben a munkások, a kol- (hozparasztok, az értelmiségiek támogatására és tevékeny közreműködésére támaszkodik.

tonságának fenntartását és megszilárdítását. (Hosszas taps.)

Molotov ezután — utalva a két világháború véres következményeire, amelyek sok millió embert sújtottak, rámutatva arra. hogy az úi világháború mérhetetlenül pusztí- tóbb lenne —. hangsúlyozta, hogy N. Sz. Hruscsov beszámolója idejében vetette fel a háború elhárítása lehetőségének

Molotov elvtárs ezután leszögezte, hogy abban a kérdésben. lesz-e háború vagy nem, most teljesen más a helyzet, mint a legutóbbi világháború előtt és méginkább más, mint amilyen az 1914— 1918. évi háború előtt volt, majd az első világháború eseményeit elemezve Lenint idézte. aki 1915 közepén ezt írta:

„A háború tapasztalata, mint a történelem minden válságának, az emberi élet minden nagy csapásának, nagy fordulatának a tapasztalata, egyeseket eltompít, és megtör, de viszont másokat felvilágosít és megacéloz és az utóbbiak száma és ereje a világtörténelem tanulsága szerint — egyes eseteket kivéve, amikor egyik vagy másik állam hanyatlóban és pusztulóban volt — általában nagyobb mint az előbbieké” (Lenin Művei, 21. kötet, 210. lap. Szikra, 1951.).

A második világháború az elsőnél még nagyobb mértékben világosított fel és acélozott meg sok millió embert.

A második világháború hatalmas változásokra vezetett a politikai életben, különösen az európai és ázsiai országokban.

Most az államoknak két világtábora van. Az egyes imperialista országokban a legag- resszívabb körök új háború előkészítésén mesterkednek, a szocialista tábor országai viszont a béke megóvásában és megszilárdításában, a békéért, a népek barátságáért és együttműködéséért vívott

harc szervezésében látják fő fe’adatukat.

Ha a néptömegekről van szó, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és más népi demokratikus országok ily módon nemcsak saját országaik népeinek, hanem más népeknek a legmélyebb, legféltve őrzöttehb és valóban létfontosságú érdekeit is kifejezik.

A béke kérdésében valamennyi nép érdeke, függetlenül az egyes országok társadalmi és állami berendezkedésétől, egybeolvad az egyetemes béke, a népek közötti barátság és együttműködés ügyét önfeláldozóan védelmező szocialista tábor országainak érdekeivel.

Nem szabad lebecsülnünk a háborús veszélyt — folytatta Molotov —, de nem szabad leproblémáját. Mindent meg kell tennünk — jelentette ki Molotov —. hogy az egész emberiség érdekében megoltalmazzuk a békét. Egyetlen lehetőséget sem szabad elszalasztanunk. rá kell világítanunk a béke ellen szőtt ármányokra és le kell lepleznünk őket, egyesíteni kell a népeket és szorosabbra kell zárni soraikat az imperializmus agresszív erői ellen, a békéért, a népek barátságáért és az együttműködésért. (Taps.)

Molotov hangsúlyozta, hogy a jelen körülmények közt létrejöttek azok a társadalmi erők, amelyek elegendők és képesek arra, hogy megakadályozzák a háborúkat, hogy véget vessenek az imperialista háborúknak.

Ezen erők megjelenésének következtében — jelentette ki — megszületett a háború elhárításának reális lehetősége. (Taps.)

Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy az imperializmus legagresszívabb körei a történelmi fejlődés kerekének visszafordításáról szövögetnek terveket.

Köztudott, hogy az ilyenfajta törekvéseket fejezték ki a „fékentartási” tervek és különösen a „felszabadítási” tervek, amelyeket agresszív szellem hat át a szocializmus országai ellen. De más ilyesfajta képtelen terveket szőni arra, hoigy a kapitalizmust a szocializmus országaiban erőszakosan visszaállítsák és megint egészen más, mennyire valósíthatók meg e tervek a jelen körülmények között, tekmt- ye, hogy a Szovjetunió létezése és fejlődésének egész örlénete oly ragyogóan bebizonyította: e tervek légvárak, irreálisak. (Hosszan tartó taps.)

becsülnünk erőinket sem, sok lehetőségünket a béke megvédésében és biztosításában. Az ilyen lebecsülés akadályozna bennünket abban, hogy a béke fenntartásában és megszilárdításában felhasználjuk mindazokat az erőket, amelyek a második világháború után a földkerekség minden részén feltűntek és rendületlenül növekszenek.

Az ellenséges erők táborában jól tudják, hogy mi felmérhetetlen anyagi lehetőségekkel és technikai vívmányokkal rendelkezünk — köztük a leghatalmasabb és legkülönfélébb, legkorszerűbb fegyverfajtákkal is —, hogyha szükséges, kellőképpen álljuk a sarat. (Viharos, hosszan tartó taps.) Gondolnunk kell arra, hogy ellenfeleink felhagytak sok olyan illúzióval, amelyben még nemrégiben ringatták magukat. Nekünk pedig gondoskodnunk kell arról, hogy anyagi és technikai erőben — beleértve a biztonság biztosításának és az agresszióval szembeni ellenállás biztosításának összes elengedhetetlen és legtökéletesebb eszközeit — még erősebbek, szervezettebbek és hatalmasabbak legyünk. (Hosszan tartó taps.) Lehetőségeink nem kisebbek, mint a másik táboréi. Anyagi forrásaink, legújabb technikai vívmányaink, óriási embertartalékunk és népeink elmélyült barátsága, erkölcsipolitikai egysége a szocializmus táborának legyőzhetetlenségébe vetett biztos tudattal töltenek el bennünket. (Viharos, hosszan tartó taps.)

Most teljes joggal beszélhetünk az egész szocialista tábor népeinek szakadatlanul erősödő erkölcsi-politikai egységéről. A szocialista országok népei egységesek, barátságuk fejlődik és erősödik s a szuverén és független országok szoros és minden irányú testvéri együttműködésévé válik. Az ilyen helyzet nagymértékben megsokszorozza minden egyes ország erejét és lehetőségeit. Mindezekkel feltétlenül számolnia kell annak az agresz- szomak, amely támadást merészelne indítani egyik, vagy másik szocialista ország ellen. (Taps.)

A béke megvédésének kérdésében olyan a nemzetközi helyzet, amilyenről 10—15

esztendővel ezelőtt csak ábránMélyrehotó változások a nemzetközi helyzetben és az új háború elhárításának lehetősége

A béke kérdésében valamennyi nép érdeke egybeolvad a szocialista tábor országainak érdekeivel

dozhattunk volna. A szocialista tábor határain túl is gyarapszik szövetségeseink száma. Nem csekély az olyan más államok száma sem — különösen azok körében, amelyek tegnap még

Á gyarmati rendszer szétesésének világtörténelmi jelentősége

E helyütt feltétlenül szólni kell a gyarmati rendszer mos- táni szétesésének világtörténelmi jelentőségéről. A független ázsiai és afrikai országok létrejötte hozzájárul a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdulásához. Elegendő megemlíteni azt az öt békés alapelvet, amelyet India és a Kínai Népköztársaság hirdetett meg a népek szabadságának, függetlenségének és békés egymás mellett élésének támogatására és amely később oly hatékony és széleskörű visszhangot keltett világszerte. Feltétlenül meg kell emlékeznünk a 29 ázsiai és afrikai ország bandungi értekezletéről. Ez az értekezlet megmutatta, hogy a nemzetközi ügyekben mennyire megnőtt az ázsiai és az afrikai országok népeinek szerepe. Ezek a népek — ha teljesen még nem is mindenütt — de lerázták magukról a gyarmati igát.

A gyarmatellenes mozgalom rendkívül széles tömegeket ragadott magával Ázsiában, de mindinkább kezd kibontakozni Afrikában is. Köztudomású, hogy a kapitalista országokban is széles méreteket öltött a néptömegek háborúellenes mozgalma, a békemozgaMm.

Soha azelőtt agresszoroknak még nem kellett oly nagy neÁ nemzetközi feladatok sikeres megoldásának biztosítéka: az elviség és a rugalmasság összekapcsolása a külpolitikai vonalvezetésben

teljes mértékben az imperializmustól függtek és csak most tértek rá a nemzeti élet önálló útjára — amelyek nyíltan állást foglalnak az agresz- sziós tervekkel szemben.

hézségekkel megküzdeniök terveik keresztülvitelében, mint most. A támadók ugyanis most már nem számíthatnak arra, hogy politikájuk végrehajtását a népek engedékenyen és alázatosan szemlélik. De korántsem szabad elbizakodnunk, ennek nem szabad arra vezetnie, hogy a véletlenre bízzuk magunkat.

Tudjuk, mily hatalmas és

mennyire különböző eszközöket vesznek igénybe az imperialisták a fegyverkezési hajsza folytatására és a háborús hisztéria felszítására, hogy ebben a légkörben újabb terveket szőjenek támadó háborúra. Tudjuk, mily széles körben használják fel e cél érdekében a burzsoá sajtót, rádiót, mozit és minden más propaganda- eszközt. Mindezt nem szabad lebecsülnünk nemcsak azért, hogy ne gyengítsük, hanem azért is, hogy minden lehető módon fokozzuk a népek ellenkezését és ellenállását minden, a háború előkészítésére irányuló tervvel szemben. Ezután sokkal többet kell tennünk, mint tettünk eddig ayégett, hogy minden országban állandóan fokozódjék a társadalom élenjáró erőinek és a széles tömegeknek aktivitása és egysége az újabb háború megakadályozása érdekében.

Korántsem állíthatjuk, hogy már mindent megtettünk az új háború elhárítására. Még gyakran vagyunk olyan szokások és sablonok rabjai, amelyek a múltban, a második világháború előtt alakultak ki és amelyek most gátolják a háborúellenes küzdelem újabb szé- lesebbkörű és tevékenyebb formáinak kibontakozását. Nem egyszer még lebecsüljük a háború befejezését követő időszakban jelentkezett újabb lehetőségeket. Ilyen hiányosság mutatkozott a külügyminisztérium munkájában is s erre annak idején rávilágított pártunk Központi Bizottsága. Ezt fel kell számolni, véget kell vetni annak, hogy lebecsüljük azokat a hatalmas lehetőségeket, amelyekkel rendelkezünk a béke és a népek biztonságának védelmében. E lehetőségek alapja a szocialista világtábor megteremtése és erőinek szakadatlan gyarapítása; a gyarmati és függő népek felszabadító harcának példátlan fellendülése, a tőkés országokban kialakult» harcos munkásmozgalom és a munkásosztály nemzetközi szolidaritása, a széleskörű demokratikus békemozgalom; a demokratikus, ifjúsági és nőszervezetek tevékenysége, valamint a békét védelmező, a háború ellen vívott, tömegharc más formái. (TapS.)

Pártunk külpolitikájában mindig azt a módszert követi, hogy a legkomolyabban számba kell venni az adott feltételeket, az adott helyzetet és fel kell ismerni a történelmi fejlődés távlatait. Az elviség és a rugalmasság lenini összekapcsolása a külpolitikai vonalvezetésben — ez az. ami biztosítja pártunk sikerét a nemzetközi feladatok megoldásában.

Az a törekvésünk, hogy megvédj ük a békét és megakadályozzuk az újabb világháborút a szocializmus országainak legyőzhetetlen barátságára és —• függetlenül társadalmi és államrendszerüktől — az olyan nem szocialista országok mind hathatósabb támogatására támaszkodik, amelyek kiállnak a béke érdekeinek ellentmondó katonai tömbök ellen és állást- foglalnak az államok békés egymás mellett élésének elve mellett. Köztudott, mily nagy jelentőségű a béke megszilárdítása szempontjából az olyan országok álláspontja, mint India, Burma, Indonézia, Egyiptom és más országok.

A háborús tervek meghiúsításáért vívott harcunkban lenini módon kell figyelembe vennünk azt a tényt, hogy a különböző támadó tömbök résztvevői között gazdasági és politikai ellentétek vannak és ezek az ellentétek növekszenek. Ezek a nézeteltérések elkerülhetetlenek olyan viszonyok között, amikor az ilyen tömbök legerősebb résztvevői partnereik rovására imperialista pozícióik megszilárdítására törekszenek. Az említett ellentétek gyengítik az agresz- szív erőket és ugyanakkor növelik a béke védelmének lehetőségét. A békéért és az új háború veszélye ellen vívott harcunk érdekei megkövetelik, hogy mind a kommunista, mind a szocialista pártok figyelmének középpontjába a munkásosztály egységének megteremtése kerüljön. A munkásosztálynak feltétlenül le kell vonnia a tanulságot abból, hogy az agresszív erők már két ízben használták fel sorainak megosztottságát világháború előkészítésére és kirobbantására. Ez a megosztottság nem indokolható azzal, hogy a kommunisták és a szocialisták nem egyféleképpen értelmezik a szocializmusért vívott harc útjait és eszközeit akkor, amikor oly létfontosságú kérdésről van szó, mint a népek megmentése egy újabb háború fenyegetésétől. A nemzetközi proletár szolidaritás leküzdhetetlen akadállyá válik a háború erői előtt, ha a munkásosztály biztosítja sorainak egységét. Nem lesz háború, ha a munkásosztály tettekkel egyesíti érőit és mindvégig kitart a béke védelmére irányuló eltökélt szándéka mellett. (Viha> ros, hosszan tartó taps.)

A Szovjetunió harca a békéért és a nemzetközi biztonságért

Molotov a továbbiak során foglalkozott az elmúlt esztendő egyes eseményeinek — a jugoszláv néphez és a jugoszláv államhoz fűződő kapcsolatok megjavításának, az osztrák államszerződés megkötésének, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai kapcsolata megteremtésének — jelentőségével. Foglalkozott a Szovjetuniónak az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére tett javaslataival, a tavalyi júliusi genfi kormányfői értekezlettel. Ez a tanácskozás — mondotta Molotov a genfi kormányfői értekezletről — világosan megmutatta, hogy milyen lehetőségek vannak a nemzetközi feszültség enyhülésére és milyen módon lehetne megjavítani a Szovjetunió és a másik tábor vezető országainak viszonyát. De az események további alakulása azt mutatta, hogy e viszony megjavítása még nem kevés akadályba ütközik. Molotov ezután az Egyesült Államok bizonyos köreinek ösztönzésére létrehozott támadó katonai tömbökről, az Egyesült Államok és Anglia vezette északatlanti tömb szerepéről beszélt. Majd így folytatta:

A hitlerizmus összeomlása és a békeszerető Német Demokratikus Köztársaság létrejötte után az európai földrészen most már nincs olyan agresz- szív állam, amely az adott körülmények között új világháború kirobbantására szánná el magát, támadást indítana a

Szovjetunió, vagy a népi demokratikus országok ellen. To- vaszálltak már a háború előtti éveket jellemző idők. amikor a hitlerista Németország Európában lépésről lépésre előkészítve kirobbantotta a második világháborút.

De nem lehet szó nélkül elmenni Nyugat-Németország új- rafelfegyverzésének tervei mellett. Nyugat-Németországot már bevonták olyan támadó katonai csoportosulásokba, mint az északatlanti tömb és a nyugat-európai katonai szövetség. Nyugat-Németország

újrafelfegyverzése minden kétségen kívül fokozza az ellentéteket és növeli az összeütközések lehetőségét, beleértve az imperialista országok ellentéteit és konfliktusainak lehetőségét is.

Ázsiában, ma — mutatott rá Molotov —, ha Dél-Koreát figyelmen kívül hagyjuk, az agresszió veszélyének az a fő forrása, hogy Tajvan szigetét amerikai katonai támaszponttá változtatták. Ez a támaszpont teljesen szükségtelen lenne, ha nem lennének agresszív tervek a nagy Kína ellen.

A Szovjetunió fejleszteni kívánja baráti kapcsolatait minden országgal

A mi álláspontunk az — emelte ki Molotov — hogy minden államot s elsősorban a nagyhatalmakat — a köztük lévő nézeteltérések ellenére — egyesíteni kell annak a körülménynek, hogy valamennyien érdekeltek a béke megőrzésében.

Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az egyetemes béke biztosításának ügye mily nagymértékben függ a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyának gyökeres megjavításától. Ügy véljük, hogy ebben a szovjet nép, az amerikai nép, s természetesen a többi népek is egyaránt érdekeltek. Ennek figyelembevételével a szovjet kormány N. A Bulganyinnak Eisenho- werhoz, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez intézett

ismert üzenetében, javasolta a szovjet—amerikai barátsági és együttműködési szerződés megkötését. E javaslat amerikai fogadtatása arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államokban most erősek azon körök híveinek pozíciói, amelyek a rendezetlen kérdéseket nem tárgyalások, hanem háború útján kívánják megoldani, s hogy ezek a körök bizonyos befolyással vannak az elnökre és a kormányra. De hiszen az amerikai nép érdekei. éppúgy, mint a többi nép érdekei is a békéről való fokozott gondoskodást követelik meg. Ilyen körülmények között feltételezhetjük. hogy erőfeszítéseink a szovjet— amerikai viszony megjavítására kellő megértésre talál- (Folytatás a harmadik oldalon)