Szabad Nógrád. 1956. február (12. évfolyam. 9-17. szám)

1956-02-08 / 11. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÓGRÚD AZ MDP NÓGRÁD MEGYE I BIZOTTSÁG ANAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR 1956. FEBRUÁR 8. Termelőszövetkezeteink életéből Dósa Kálmán „kiváló állattenyésztő” juhtenyésztés! módszere Kommunista példamutatással A bujáki kommunisták pél­damutatására és a hényelpusz­tul Állami Gazdaság dolgozói­nak igaz, meggyőző szavára alakult meg Bujákon néhány napja a Kossuth nevét viselő termelőszövetkezet. A bujáid kommunisták igen sokat tanultak az elmúlt esz­tendőben Egyházasdengelegen. Kiss László községi párttitkár, Szabó József, a község pártbi­zottságának titkára és Sramkó Károly tanácselnök rendszere­sen eljártak Dengelegre a tsz-t szervezni, a hényelpusztai Ál­lami Gazdaság dolgozóival. Dengelegen igen sokat tanul­tak és ezeknek a tapasztalatok­nak a felhasználásával kezdtek hozzá Bujákon a szervezéshez. Január elejétől Pete Imre, Holló Imre, Bagi Mihály, Ve- rebélyi Antal, Dohonyi Mihály és Márton József gyakori ven­dégek lettek az állami gazda­ságtól Bujáikon. A bujáki kom­munistákkal sok-sok gazdához bekopogtattak és elbeszélgettek velük a közös gazdálkodásról. Elmondták annalk korlátlan le­hetőségeit, előnyeit. Igazukat, a környező termelőszövetkeze­tekből vett példákkal támasz­tották alá. Rendkívül sokat se­gített a szervezésben Fekete elvtársnő, a járási pártbizott­ság titkára is. Elsőnek a párttagok írták alá a belépési nyilatkozatot. Fin­tor István, Bagi András, Kiss László lépett be elsőnek a szö­vetkezetbe. Belépésük után né­hány nap múlva 18-ra növeke­dett a belépők száma. 100 hol­don megalakíthatták a szövet­kezetei. Az agitáció tovább folyik Bujákon. Most már maguk a termelőszövetkezet tagjai jár­nak házról-házra. Meggyőző, felvilágosító szavuk után nap- ról-napra szaporodik a Kos­suth Tsz létszáma. Állattenyésztésünk egyik fontos ága a juhtenyésztés. Hatalmas népgazdasági és mezőgazdasági jelentősége részben abban van, hogy a veszendőre ítélt mezőgazda­sági terményeket értékesíti, ugyanakkor értékes nyers­anyagot ad a textiliparunk részére. A tereskei Zalka Máté Tsz juhállománya az elmúlt évben közel 60 000 forint jö­vedelmet biztosított. A hatal­mas jövedelem titka a jó gondozás, a megfelelő takar­mányozás. Dósa Kálmánt, a termelőszövetkezet juhászát jó munkájáért .,Kiváló állat- tenyésztő“-jelvénnyel tüntet­ték ki. Dósa elvtársat, mint a megye legtapasztaltabb juhá­szát kértük meg, mondja el munkamódszerét, sokéves ta­pasztalatát: — Tizenkét éves voltam, amikor először gondoztam juhokat. A felszabadulás előtt minidig a másét, az urakét őriztem, de ma már a sajá­tunkat, a csoportét gondozom. Legfontosabbnak az állatok takarmányozását tartom. Jó kondícióban lévő juhok érté­kesebb gyapjút, több tejet adnák, mint a gyengék. Az ősz folyamán felkerestem minden alkalmas legelőt, kíi- lönösen a pillangósok tarlóit, hogy juhaiim jó erőben, ha­talmas bundával rendelkez­zenek a tél folyamán. A le­geltetést a januári napokban sem hagytam abba. Most, hogy a hó leesett és az el- lések megindultak, csak. néhány órára engedem ki az állományt. Ez nagyon szüksé­ges az állatoknak. A mozgás erősíti a csontot, a jó levegő pedig megfelelő étvágyat ad az állatnak. — A legeltetés mellett nem feledkeztem meg az anyák abrakolásáról sem. Az elő­készítési idő alatt naponta 25—30 dekagramm abrakot adtam, most pedig az elles ideje alatt és után már napi 50 dekagrammot kapnak. A megfelelő takarmányozás kö­vetkeztében az újszülött bá­rányok a szokottnál 1—1,5 kg-mal nehezebbek, ellen­álló képességük pedig lénye­gesen jobb. — Az elles megkezdése előtt a trágyát kihordtuk a hodólyból és jó vastagon szalmával terítettem be. A hodály állandó tisztántartá­sával elkerülöm • a gyakori köldökfertőzést és az elhul­lást. Az istálló belsejét az ellés előtt átrendeztem, külön fogadtató ketreceket állítot­tam fel az ellésre váró anyák részére. Ugyanakkor elválasztottam a fiasokat és az egyéves juhokat is. — Az ellesi időszakban még éjjel is megnézem az állato­kat, nincs-e valamelyiknek baja. Az idén már 62 darab kisbárány született, megfelelő súllyal és elhullás csak egy volt, az is azért, mert a szo­kottnál nagyobb súllyal, több mint 6 kilóval született. — Sokan kérdezték mór tőlem, hogyan lehet az, hogy az én állataim egészségesek, még elvétve sem találni rü- höst, bélférgest, vagy büdös­sántát? Hogyan gyógyítom? — A válasz nagyon egysze­rű. Én a betegséget előzöm meg. Nem adok alkalmat és lehetőséget arra, h<*gy álla­taim megbetegedjenek, mert csak az az állat betegszik meg, amelyiknek szervezete gyenge, nem tud elegendő ellenanyagot termelni a be­tegségek ellen. — Mindig a maga kárán tanul az ember, mondja a közmondás. Én az eltelt 34 év alatt, amióta juhokkal dolgo­zom, sokat tanultam, sokszor a magam kárán is, de meg­tanultam szeretni az állatot és megfelelően , gondozni azt. — Az állattenyésztés — legyen az szarvasmarha, ser­tés, vagy juh — csak akkor lesz kifizető, ha gondozóik lelkiismeretes munkát végez­nek, ha szeretik az állatokat és megadnak részükre minden szükségest a megélhetésükhöz. Ha jól takarmányozzuk, gon­dosan ápoljuk, hatalmas jöve­delmet biztosítanak. ■4 m Új tagokkal gyarapodott a karaocssági tsz . Járásunkban egyre több dolgozó kis- és kö­zépparaszt választja a közös gazdálkodás út­ját. Karancsságon az utóbbi napokban két nagy tekintéllyel bíró középparaszt: Ujj Mik­lós (Matyó) s özv. Ujj Lajosné léptek be a helybeli termelő­szövetkezetbe. Mindketten 13—13 kh földdel gyarapították a szövetkezet földterületét. Példájukat már több dolgozó pa­raszt követte. Özv. Ujj Lajosné a következőket mondotta a népnevelőknek: „Már többször be akartam lépni a szövetke­zetbe, de félúton mindig lebeszéltek rosszakaróim. Bánom, hogy előbb nem cselekedtem ... Tóth Endre, tsz-szervező Szécsény, Járási Tanács A mezőgazdasági termelőszövetkezet mintaalapszabályzata A szocialista nagyüzemi termelés megvalósításának útja A falvak dolgozói köré­ben egyre nagyobb tért hó­dít a szövetkezés gondola­ta. Naponta sok dolgozó pa­raszt választja a szövetke­zeti gazdálkodás útját. So­kan nem tudják elhatározni magukat a belépésre, mert nem ismerik a szövetkezeti munka és élet törvényét, iránytűjét; az alapszabály­zatot. Lapunk folyamato­san közli és magyarázza az alapszabály fejezeteit, hogy azt minden dolgozó paraszt megismerje. Hazánk felszabadítása, a nagybirtokok felosztása, a né­pi demokrácia államrendjének kialakulása és megszilárdulása lehetővé tette, hogy a magyar dolgozó parasztság elinduljon a Magyar Népköztársaság Al­kotmánya által biztosított em­beribb élet útján. A dolgozó parasztság életét azonban csak úgy lehet jobbá, könnyebbé, szebbé tenni, ha b mezőgazdaságban ugyanúgy, mint az iparban, szocialista nagyüzemű gazdálkodást ho­nosítunk meg, ha korszerű gé­peket, traktorokat, nemesített vetőmagot, műtrágyát, nö­vényvédőszereket alkalma­zunk. Csakis a szocialista nagyüzemi termelés adhat a falunak, a dolgozó parasztság­nak jólétet és műveltséget: villanyt, vízvezetéket, kórhá­zat, szülőotthont, jó iskolát és óvodát, könyvtárat, mozit, egy­szóval kulturált, jómódú éle­tet. a dolgozó parasztság számára: a szövetkezés. Dolgozó paraszt­ságunk a szövetkezetekben való önkéntes társulással biz­tosíthatja magának a nagy­üzemi termelés előnyeit. A.kö­zös, szövetkezeti termelés jobb eredményei, a termelés minő­ségének megjavítása, a kor­szerű állattartás magasabb ho­zama a termelőszövetkezetek­ben egyesült dolgozó paraszt­ságot anyagilag felemeli, jólé­tet teremt számára. Ez a felismerés vezet ben­nünket, dolgozó parasztokat arra, hogy önkéntes elhatáro­zásunkból, a jelen alapszabály szerint mezőgazdasági terme­lőszövetkezetet alakítsunk. Ezt az alapszabályt társas gazdál­kodásunk és egész szövetkezeti életünk alaptörvényének te­kintjük. L Célok és feladatok 1. A termelőszövetkezeti gazdálkodás célja, hogy a szö­vetkezeti parasztok szorgalma­san végzett közös munkával növeljék a földek terméshoza­mát, állattenyésztésük jöve­delmezőségét, s ezzel maguk és családjuk számára jómódú, kulturált életet biztosítsanak. A termelőszövetkezet tagjai kötelezik magukat, hogy min­den erővel fejlesztik közös gazdaságukat, megvédik és nö­velik a közös termelőszövetke­zeti vagyont, hiánytalanul tel­jesítik termelési feladataikat és kötelezettségeiket népi de­mokratikus államunk iránt. Vállalják, hogy gazdaságukat — a gépállomással szoros együttműködésben — magas színvonalú, példamutató, szo­cialista gazdasággá fejlesztik, mely saját maguk és családjuk számára a jól dolgozó közép­parasztok életszínvonalát lé­nyegesen meghaladó jólétet és biztonságos életet teremt. A termelőszövetkezeti parasztok egyesített erejükkel — a mun­kásosztály támogatásával — kivívják a győzelmet a kulá- kok, a kizsákmányolok, a dol­gozó nép valamennyi ellensé­ge felett, hogy a szocializmus, a dolgozó parasztok kizsákmá­nyolástól mentes jó élete a falun mielőbb megvalósuljon. (Folytatjuk.) Mi újság a berceli Aranykalászban (Levél) utóbbi időben csorba esett a berceli Aranykalász Tsz hírnevén. A tsz-ben volt két-három olyan tag, akik nap mint nap részegek voltak. A kívülállók ,',részeges aranykalászosoknak“ nevezték el a három embert. A tsz párttagjai, vezetői nem nézhették tovább tétlenül a három tag káros magatartását. Január 21-én rendkívüli közgyűlést hívtak össze, hogy maguk a becsületes tagok dönt­senek a fegyelmezetlen tagok ügyében. Miklósik György fogatos, fegyelmezetlen magatartásával rossz hírbe hozta az Aranykalászt. Lovai sokszor félnapokat a kocsma előtt álltak, a legnagyobb dologidőben. Miklósik Györgyöt többször figyelmeztették, de mégsem változtatott életmódján. A vezetőség azt javasolta a közgyűlésnek, zárják ki Miklósik Györgyöt a szövetkezetből. A tagság többsége helyeselte a javaslatot. Miklósik Györgyöt kizárták a szö­vetkezetből. Az ugyancsak részegeskedő Molnár Pál könyvelőt levál­tották funSkciójából s helyébe Mravik Ferenc (Borsányi) párt­tagot választotta meg a közgyűlés. Dobrocsi András ügyében a tagság nem hozott fegyelmi határozatot. A tagok kemény, de igazságos bírálatot gyakoroltak feléje. Kérték, tanúsítson példás fegyelmet a munkában. Az Aranykalász Termelőszövetkezet, tagsága élt az alap- szabályzatban biztosított jogával. Most már megerősödve, na­gyobb kedvvel folyik n munka. Csongrádi Mihály, Bércéi község PB-titkár a A Salgótarjáni Üveggyár termékei i megbecsülést szereznek szerte a világon a magyar iparnak Moszkvában, egy fényes étterem egyik asztalánál, ta- : Ián éppen most tölti tele a pincér a poharakat gyöngyöző, i tüzes tokajival, s talán éppen most emelik a vendégek po- ; haraifcat Magyarország üdvözlésére. Tokajt, a pompás nedű : szülőföldjét köszöntik, s vele együtt Salgótarjánt is, hiszen : itt készülték a nemes vonalú, karcsú palackok, amelyekben i a bor — zamatát megőrizve — eljutott a messzi Moszk­• vába .;i Isztanbulban nagybajiszú, öreg törökök ülik körül a : narzsilét (vízipipát), s gumicsöveken át szopogatják belőle • a vízzel hűtött, finom dohányfüstöt. Álmos szemük néha • az öblös üvegedény aranyosan csillogó díszei alatt meghú­• zódó kis címkére, a tarjáni Üveggyár háromszögletű véd­I jegyére téved, amelyről ezt olvashatják: Made in Hungary ; (Magyarországon készült)... Dél-Afrika kis falvaiban ; petróleumlámpákhoz hajolva betűzik az elnyomott négerek • a kommunisták röplapjait, amelyek szervezkedésre, emberi i jogaik kivívására szólítják fel őket. Hej, hogy megörülné- : nek, ha tudnák, hogy a lámpaüveg azon országok egyikéből ; ered, ahol „szabad népek tesznék csuda dolgokat“ s példá- : jukkái lelkesítik a ma még elnyomottakat! : Képzeletben sokáig követhetnénk a hazánk legnagyobb ; üveggyára által külföldre szállított áruk útját, sorsát. Ha • elkísérnénk az exportszállítmányokat, bejárhatnánk az i egész földet, mert a Salgótarjáni Üveggyár termékei vala- ; mennyi világrészbe eljutnak. Tavaly Svájc, Anglia, Dél- ; Afrika, Irán és a közel-keleti országok, Dél-Amerika o-rszá- Z gai, az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália rendelték • a legtöbb árut. Különösen az ízléses, csiszolt kelyhe'knek, • serlegeknek, a színezett anyagú és festett' likőrös-, boros­• és vizesüveg-készleteknek nagy a keletjük a világpiacon. : Ezeken kívül közvetett módon is sokat exportál a gyár: ; boraink, szeszáruink, gyógyszerféleségeink és illatszereink • jelentős része a gyár palackjaiban, üvegeiben jut el kül­• földre. Az üvegáruk minőségére jellemző, hogy az elmúlt év­• ben egyetlen reklamáció sem érkezett rájuk. Ellenkezőleg, • a Ferunion — amely a gyár exportját irányítja — elismerő • leveleket kapott a világ minden részéből. Kanadából pél- : dául ezt írták nemrégiben: „A vevőknek mind a formák, • mind a csiszolások nagyon tetszenek.“ A sok megrendelés • kielégítése nagy feladat elé állította a gyár dolgozóit, akik : — bár egy-két esetben késedelmeskedtek ugyan — álap- I jában jól teljesítették kötelezettségeiket és 1955. évi ex- ; port tervüket már november 28-ra teljesítették. • A Központi Vezetőség novemberi határozata, új ötéves : tervünk célkitűzései azonban arra kötelezik iparunk dol- ; gazóit, hogy további erőfeszítéseket tegyenek exportunk : megjavítására. Béréi Andor elvtárs ez évi tervfeladataink S ismertetésekor ezt mondotta: „Az 1956. évi terv központi ; jelentőségű kérdése,, hogy a felesleges importot kiküszö- J böljük, exporttevékenységünket ugyanakkor lényegesen ; megjavítsuk és így olyan tartalékokat gyűjtsünk devizában ; és importanyagban, amelyek külkereskedelmi forgalmun­• kát a tőkés országok viszonylatában is a lehető legtoizton­• ságosabbá teszik.“ E nagy feladat megvalósítása nem kis részben függ a I Salgótarjáni Üveggyár dolgozóitól, hiszen üzemük termé­• kelnek 60 százaléka exportra készül. Ebben az évben az • Üveggyárnak 59 százalékkal kell növelnie exporttermelését, j ügyelve arra, hogy pontosan az előírt határidőkre szállítsa • ki az egyes cikkeket. Januárra eső kötelezettségüknek pon­• tosan eleget tettek a dolgozók: havi exporttervüket 102,5 : százalékra teljesítették, s a kiszabott határidőre pontosan • elküldték összesen 9 vagon szép, tetszetős üvegárut Kama­• dába, Dél-Aírikába, az Egyesült Államokba, Ciprus szige- 5 téré és Hollandiába. : Még talán meg sem érkeztek rendeltetési helyükre ; ezek az áruk, amikor Mánczos József és Takács Géza ipar­• művészek, az exportáruk tervezői, már isimét a rajztábla : mellé ültek és megkezdték az újabb gyártmányok terve- ; zését. Az ő munkájuk egy pillanatra sem szünetel. A fel­• szabadulás óta festett üvegekből 496, csiszolt kelyhekből, j serlegekből, poharakból 383 újfajta forma és minta gyár- : tását kezdte meg az Üveggyár, ez azonban még mindig • kevés.... Kevés, mert minden külföldi megrendelő új, • eddig ismeretlen mintát kíván, mert sok országban évente : változik a díszítések divatja. Kevés, mert a világpiacon ; nagy a kínálat, s csak új és olcsóbb üvegáruk készítésével ; bírjuk a versenyt. Az Üveggyár iparművészei szakadatlanul és sikeresen S tervezik az új fajtákat, úgy, hogy azok megfeleljenek a • különféle népek ízlésének, az egyes országokban kialakult • díszítő hagyományoknak. Ügyelnek arra is, hogy a szebb, : vonzóbb külsejű üvegek egyúttal olcsóbbak is legyenek, r kevesebb kézifestést, csiszolást igényeljenek. Fejlett alkotó­• képzeletet, alapos szakismeretet, nagy körültekintést, kíván ; a két iparművész munkája. Mindebben nincs Is hiány ná- ; luk. Annál inkább hiányoznak azonban a külföldi folyó­• iratok — ilyeneket egyáltalában nem kapnak —, amelyek- I bői tájékozódhatnának a világ üvegiparának helyzetéről, ; láthatnák, milyen választékkal is kell versenyezniük. Hjá­• nyoznak a tapasztalatcserék, a tanulmányi látogatások az ; üveggyártás hazájába, Csehszlovákiába és Kelet-Német­• országba. Ezeket az utazásokat eddig nem tették lehetővé ; számukra, sőt Takács elvtárs még a budapesti Iparmű­• vészeti Kiállításra is csak „magánemberként“, saját költ­• ségén juthatott el, hogy ötleteket merítsen a kiállítás ! anyagálból. : Ha a minisztérium következetesen végre akarja haj­; tani a Központi Vezetőség határozatát, segítenie kell az ; Üveggyár tervezőinek! Ha ők fejlődnek, tájékozottabbá • válnak, ennek eredménye az lesz, hogy még inkább nő a j gyár exportja, növekszik a külföld elismerése üvegtermé­• keink iránt. Ez az elismerés pedig nem csupán a magyar • ipar hírnevét fokozza, hanem sok-sok értékes valutát : eredményez, tehát: népgazdaságunk erősödését eredmé- í nyezi. Miklós Dezső Új* pácolóüzem épül a Salgótarjáni Acélárugyárban A második ötéves terv gaz­dag ajándékkal örvendezteti meg a Salgótarjáni Acéláru­gyár dolgozóit: csaknem húsz­millió forintos költséggel kor­szerű, új pácolóüzemet építe­nek a hengerlésre és dróthú­zásra szánt anyagok savas tisz­títására. Az új létesítmény tel­jesítménye több mint másfél­szer akkora lesz, mint a jelen­legi pácolóé. A tervezők az eddigi technológiai eljárást is tökéletesítették. Olyan beren­dezést szerkesztettek, amely körülforgó rendszerű savellátás­sal dolgozik. így a pácolóká­dak savas fürdőjének maró erejét és hőfokát állandóan azonos szinten tudják majd tartani, aminek eredményeként 25—30 percről 8—10 percre csökkentik a pácolás idejét. Az egészséges munkakörülmé­nyeket korszerű savgőzelszívó berendezések, rakodógépek, fürdők és öltözők biztosítják majd az új üzemben. Az idén már befejezik a savfrissítő üzemrész építését és előrelát­hatóan 1958-ban az egész pá­colóüzem megkezdi munkáját

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents