Szabad Nógrád. 1956. január (12. évfolyam. 1-8. szám)
1956-01-07 / 2. szám
1956. .január 11, SZABAD mRÍn s DOLGOZÓK LEVELEI Einem n dolles „karácsonyi üzemeiéről „Mi nagyon jól megvagyunk hercegek, bárók, és más kizsákmányolok néikiii is“ Felháborodással értesültem Eisenhower és Dulles uraknak karácsonyi üzenetéről. Azt üzenik, hogy „imádkoznak“ érettünk és készek mindent latba vetni, hogy minket a népuralom alól felszabadítsanak. Nekünk, magyar dolgozóknak elég volt az 1945-től eltelt 11 év, hogy különbséget tudjunk tenni a régi és a mostani rendszer közötti A magyar munkásosztálynak, a dolgozó parasztságnak elég tapasztalata van a 25 évig tartó Horthy- rendszerről, mely felett Horthy kakastollas csendőrsége gyámkodott. Emlékszünk még rá, hogy kukoricagörhével és margarinnal tengettük életünket, fabakancsban jártunk. Ennek az életformának már vége, sohasem fog visszatérni, bármennyire’ is kívánnák az amerikai urak. A mi felszabadításunkat 1945-ben elvégezte már a Szovjetunió dicső vörös hadserege. Mi, dolgozók lettünk az ország gazdái. Az eltelt 11 szabad esztendő tanúskodik arról, hogy napról napra építjük, szépítjük, erősítjük népi demokráciánkat a nagy Szovjetunió, a béke őre példája és elért eredményei nyomán pártunk iránymutatásával. Mi a béketáborban, a szocializmust építő magyar nép államában nagyon jól megvagyunk hercegek, bárók és más kizsákmányolok nélkül is. Nekünk így jó, Kesse Alajos Szocialista hazánk építésében nem gátolhat meg bennünket semmiféle üzenet Üjév napján qjvastuk Hegedűs András elvtársnak, a Minisztertanács elnökének nyilatkozatát a Szabad Népben. A legnagyobb felháborodással szereztünk tudomást ebben Eisenhower és Dulles urak ^karácsonyi üzenetéről”. Mi, tűzhelygyári dolgozók azt látjuk ebből, hogy Amerika vezetői számára nem rokonszenves a mi rendszerünk, de őszintén bevallva, nekünk sem rokonszenves az 1945 előtti idő, a chorinok és a földesurak ideje. Ma a gyár dolgozói autóbuszokon jönnek munkába. 12- től 24 napig terjedő fizetett szabadságot kapnak évente. 1945 előtt a dolgozóknak, ha nem bocsátották el őket idő előtt — legjobb esetben 6—8 napi szabadságot adtak. Ma nyugodtan dolgoznak, 45 előtt a munkanélküliség réme kísértett. Lebontottuk a régi, egészségtelen öntödét és modern, gépesített öntödét építettünk, amelyet a második ötéves tervben tovább tökéletesítünk. Mi, tűzhelygyári dolgozók tudjuk, mit jelent a kapitalista rendszer. Tudjuk, mit ér nekünk a szabadság. Éppen ezért a legnagyobb helyesléssel fogadtuk Hegedűs András elvtárs határozott tiltakozását. Egy régi közismert közmondással válaszolunk az ilyen üzenetekre: A kutya ugat, a karaván halad. Igen haladunk, építünk. Köszönet és hála érte a mi felszabadítónknak, a Szovjetuniónak, amelynek példája nyomán pártunk vezetésével eredményesen építjük szocialista hazánkat és ebben semmiféle üzenet nem gátolhat minket; Szmolenszki Elek. Salgótarjáni Tűzhelygyár Hz amerikaiak által nyújtott szabadság nem egyéb, mini a tőkések uralma Az elmúlt évek eredményei bizonyítják, hogy jól gazdálkodtunk, jól dolgoztunk nemcsak a munkapadok mellett, hanem a béke megszilárdításáért vívott harcunkban is. Egyre javuló életszínvonalunkat össze sem lehet hasonlítani a múltéval, amikor csak szezonmunkát végezhettek még a szakmunkások is, a lehető legalacsonyabb bérért. Én is, de velem együtt még nagyon sokan, alig tudtunk megélni. Most jól élünk, jól keresünk, vásárolni is lehet. A fennálló hibákat pedig mi fogjuk leküzdeni. Ebből a helyzetből akarnak bennünket felszabadítani az amerikaiak? Nem!... Ne szabadítsanak fel ők minket. Az ő általuk nyújtott szabadság nem egyéb, mint a tőkések uralma. Mi ebből már nem kérünk. Először adják meg saját népeiknek a szólás-, sajtó- és a legelemibb szabadságjogokat. Ez legyen számukra az első és legfontosabb feladat. Bármit is beszéljenek az amerikai urak, mi, a Szovjetunió vezetésével tovább haladunk az eddigi úton és munkánkkal szorgalmasan építjük hazánkban is a szocializmust. Kurucz Károly Tervkészítés a berkenyéi Petőfi Tsz-ben Berkenyén, a Petőfi Termelőszövetkezet irodájában papírokkal telerakott asztal körül ül a tervkészítő bizottság. Ber- tók István tsz-elnök, Berkenyéi Antal állattenyésztési brigádvezető, Bublos József növény- termesztési brigádvezető, a termelőszövetkezet könyvelője és néhány termelőszövetkezeti tag, akik részt vesznek a terv kidolgozásában. A vita éppen arról folyik, hogy a növénytermelés terve mennyiben térjen el a tavalyitól. — Nagyobb területen kell kukoricát és szálastakarmányt termelnünk— mondja a növénytermelési brigádvezető. — Igen, de honnan veszünk ehhez földet? — veti ellene az elnök. Nehéz kérdés ez, hiszen eddig is csak azokat a növényféleségeket termelték, amelyekre a legnagyobb szüksége volt a termelőszövetkezetnek. Ebben az évben több takarmány, több kukorica, több árpa kell, mint eddig. Mi tehát a feladat? — Növeljük az egy holdra eső átlagtermés mennyiségét — javasolja az elnök. — Ha a búza, árpa és kukorica átlagtermését növeljük. Erre megvan a lehetőségünk. Van elegendő műtrágyánk, van elég munkaerőnk a kukorica meg- kapálásához. A termésátlag növelésével több föld jut takarmánytermesztésre és nagyobb területen tudunk termelni ipari növényeket is. Az elnök javaslatát vita követi. Mindenkinek van valami mondanivalója. Mindenki helyesli, hogy kisebb területen nagyobb termésátlagokat kell elérni ebben az esztendőben. A termelőszövetkezetnek az elmúlt évben 150 000 forint jövedelme volt az állattenyésztésből. Csupán a tejből 110 000 forintot kaptak. Ezek a számok azt mutatják, hogy érdemes állattenyésztéssel foglalkozni. — A tehenészet a mi nagyiparunk — mondja Berkenyéi Antal brigádvezető. — Ha a tagság is úgy akarja, azt javaslom, a jelenlegi 19 darab tehénlétszámot az év végére emeljük 30 darabra. A megnövekedett állatállomány számára persze több férőhely kell, mint amennyivel a szövetkezet jelenleg rendelkezik. — A jobb elhelyezés érdekében javaslom, vegyük a tervbe egy 50 férőhelyes istálló építését — mondja az elnök. — Istállót a javából — szól közbe Berkenyéi Antal. — Tűrhetetlen állapot, hogy a jelenlegi állományunk is négy istállóban legyen. Ha növeljük a létszámot, új istálló kell, de olyan új típusú legyen, amelynek a tetején magtár is van, mert arra is szükség van, s ha lehet, csináljuk meg egyszerre. A jelenlevők helyeslik a brigádvezető javaslatát és tervbe veszik, hogy még az év első felében felépítik az istállót a magtárral együtt. Az anyagra és az építésre kölcsönt vesznek fel, de amit csak tudnak, saját erejükből végeznek el. Szép Sorjában így vitatja meg a tervkészítő bizottság a növénytermelési és állattenyésztési tervet. Persze kész tervről még nem beszélhetünk. Csak akkor mondhatjuk, hogy teljesen kész van a berkenyéi Petőfi Termelőszövetkezet terve, ha azt a közgyűlés alaposan megvitatja, javaslataival kiegészíti és elfogadja. Január 29-én ünnepeljük a földművesszövetkezetek fennállásának 10. éves évfordulóját. Sokat fejlődött 10 év alatt megyénk földművesszövetkezeti hálózata; növekedett a forgalom, gazdagodott a választék, javult az áruellátás. Az öt év alatti fejlődésük is óriási. 137 földművesszövetkezeti fiókbolttal számlálunk most többet, mint 1950-ben. Az elmúlt esztendőben 247 293 000 forinttal bonyolítottak le nagyobb forgalmat földművesszövetkezeteinkben, mint 5 évvel korábban, Hírek Tizedikén délelőtt nyílt meg Salgótarjánban az Országos Béketanács, a TTIT és a MÁV Politikai Főosztályának két vasúti kocsiba szerelt atomkiállítása a főtéri állomáson. Megnyitó beszédet Kovács József elvtárs, a városi párt- bizottság agit.-prop. osztályának vezetője mondott. 40 sertés hizlalását írja elő ez évre a tolmácsi Szabadság Tsz terve. A hizlalt sertések összsúlya meghaladja majd az 50 mázsát. Hogy a takarmányalap biztosított legyen, a szántóterület 15 százalékán kukoricát termelnek. A mátraverebélyi színjátszó-csoport nagy sikerrel mutatta be Gárdonyi Géza „Fehér Anna“ című színművét. Képünkön a darab szereplői. Több, mint 5 és félmillió forintot fordítanak megyénk termelőszövetkezeti fejlesztésére ez évben. Ezen összegből 3 700 000 forint jut építkezésre. ★ ÜGY HATÁROZTAK a nagyoroszi Úttörő Tsz tagjai, hogy ez évben 370 mázsa kenyérgabonát adnak el az államnak szabadfelvásárlási áron. Több, mint 100 ezer forintot kapnak érte. ★ Szakmai bizottság alakult a nagyüzemi gyümölcstermelés fajta-körzeteinek kijelölésére. A bizottság ma tart ülést, amelyen eldöntik — a talajviszony, a lakosság és a feldolgozó ipar igényeinek figyelembevételével — hogy hol, milyen gyümölcsfát érdemes telepíteni. * UJ LÉTESÍTMÉNNYEL GAZDAGODOTT az érsekvadkerti és a szécsényi gépállomás. E héten adtak át mindkét gépállomásnak egy-egy 186 000 forintos költséggel létesített víztornyot. ★ Csütörtök este fél 6 és 8 órai kezdettel vidám műsoros estet rendez a salgótarjáni Városi Kultúrházban a budapesti Színes Színpad. A műsoros esten Dianna Sorelle francia sanzonénekesnő is fellép. Megjelent az új esztendő kiadványa, a Budapesti Műsorkalaúz A Fővárosi Tanács Népművelési Osztálya és a Társadaloméi Természettudományi Ismeret- terjesztő Társulat Budapesti Szervezete kiadásában „Budapesti Műsorkalaúz” címmel most először megjelent, a jövőben pedig havonként jelenik meg a főváros kulturális eseményeinek havi ismertetője. Az új esztendő első új kiadványa a rendezvények Idejének, valamint helyének megjelölésével ismerteti a József Attila Szabadegyetem, a Társadalom- é«s Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat egyéb nyilvános előadásait, előadássorozatait, várossétáit, üzemlátogatásait. Rendszeresen közli a budapesti múzeumok és kiállító- termek állandó és időszakos kiállításait, a színházak műsorát, s bérleti előadások idejét. Tájékoztat a havonta műsorra kerülő új filmekről, az újonnan megjelent tudományos művekről, a Rádióeqyetem előadásairól stb. A Budapesti Műsorkalauz segíti a művelődésre és tartalmas szórakozásra vágyó dolgozókat abban, hogy könnyen, különösebb utánjárás nélkül kiválaszthassák a nekik legjobban megfelelő programot. —— ■ • ■-------HI RDETÉSEK Gyöngyösi Fő téri két szobakonyhás lakásomat elcserélném hasonló lakással Salgótarjánban. Rekamlék, kétszemélyesek, fotelok. székek, hathavi részletre, elsőrendű kivitelben. Budapest. Dohány utca 5. Závodszky kárpitos. jobban már csak a szobánk falán függő szent- képeiktől féltem; azoktól is csak azért, mert bárhonnan, néztem is őket, olyan volt, mintha rámnéztek, engem néztek volna. De „cse” embert még mindig nefti láttam. Egy meleg péter-páli nyári napon — éppen búcsú volt a Narancson — megszöktem otthonról. Beálltam a faluból jövő búcsúsok közé és együtt mentem velük a Karancshegy lábáig. Ott aztán megrészegített hirtelen orozott szabadságom és a hatalmas erdő fenséges titokzatossága. Soha nem jártam még ott, de azért bátran nekiiramodtam a meredek ösvénynek. Időnként megálltam, hogy kifújjam magamat. A fák közül néha előbukkanó, lent kígyózó úton néha előpiroslott egy-egy fejkendő, valakié a búcsúsok közül, dehát azok sokkal lassabban haladtak és igen lemaradtak. Én azonban csak törtettem előre és föl. A végén már kézzel, lábbal kapaszkodtam, de végre mégis csak feljutottam a tetőre. Itt aztán elálmélkodtam. Az elég nagykiterjedésű hegycsúcson, de a lankásabb oldalakon is sátor-sátor mellett. Egyik helyen mézeskalács, máshol szentképek és árvalány- hajak. A sor végén meg éppen kolbászt sütöttek sistergő zsírban. A kis kápolna előtt rengeteg ember. Öreg nénik olvasójukat morzsolgatják, mások elpil- ledten szunnyadtak a bokrok tövében. Nekem azonban mindig a kolbászsütők sátra felé forgott a nyakam. Délig még csak kibírtam valahogy, de amikor a karancsaljai templomban a delet harangozták és mindenki előszedte a hazulról hozott kosarakat, hogy bőségesen belakjanak, szinte elviselhetetlenül éhes lettem. Pénzem nem volt, egy vasam sem, ismerőst sem találtam a rengeteg ember között. Odaálltam hát a kolbász-sütők sátrához és teleszívtam magamat a piruló kolbászok mennyei illatával. De ez még nem volt elég. Amikor gondolatban már ezerszer jóllaktam a finom kolbász- szál, meg is szomjaztam rá. De még hogyan! Majd megvesztem egy nyelet vízért. Víz pedig sehol. Azazhogy majdnem minden családnál ott volt a víz zöldcsattos üvegekben, gondosan letakarva, árnyékban. Dehát art kérni kellene... Később megtudtam, hogy van itt egy kis kút. Egyetlenegy. De az is odaát a cseheknél. Mindegy. Lesz, ami lesz. Ügy éreztem, mintha csiszolóporral sikálták volna szárazra a nyeldeklőmet és torkomat. Víz kell, víz kell. Megindultam hat a kilátótornyok felé. Hallomásból már tudtam, hogy pont legmagasabb hegygerincen, az országhatáron ott áll egymás mellett a magyarok, meg a csehek kilátótornya. Ott kell tehát lenni valahol a kútnak is, ha már a cseheknél van. A két torony körül, de magán a kilátón is sok-sok ember, öregek, fiatalok vegyesen távcsövezték az alant elterülő vidéket. Sóvárogva néztem fel a szédítő magasból integető ismeretlen búcsúsokra, szerettem volna fölmenni, de a szomjúságérzetem erősebb volt. Egy nagy, fehérre festett kövön öreg néni ült kibontott fejkendővel, onnan hunyorgott fel a magasba. Nehezen szedte a levegőt, minduntalan a melléhez kapkodott, legyez- gette magát és mezítelen, dagadt lábfejét kéjesen nyújtoztatta a hűvös fűben. Az ösvény most az észak felé lejtő hegyoldalon vezetett tovább. Nem tudtam, hol lehet itt a határ. Kétoldalt málnabokrok, de rajtuk a vadmálna még éretlen, zöld. A csúcstól lejjebb már ismét faóriások között kellett bujkálnom, az ösvény ide-oda kanyargóit. Az egyik forduló után aztán torkomba ugrott a szívem. Egy kőszikla tövében 0tt ült két egyenruhás ember, öt méternyire tőlem. Azazhogy nem egészen egyenruhás, mert mindkettő ingujjban volt, zubbonyuk felakasztva egy galyra, sapkájuk a fűben hevert. Puskájuk nekitámasztva a széles fatörzsnek. Hátuk mögül, a sziklából kis vascsövön át folydogált a kis kút vize, mennyei muzsikának beillő csobogással. Tágrameredt szemmel bámultam őket. Az egyik erősen kopsz, kétoldalt deresedő hajú, kékszemű, komoly, majdnem mord kinézésű bácsi volt. Orra tövén kétoldalt mély árok húzódott szájszélei felé. Arca sovány, de szép barnára sült. A másik fiatalabb, huncut szemű, kerek képű, szőke sörte hajú tagbaszakadt nagy ember volt. Majd kicsattant az egészségtől. Ezek hát a csehek? Birtosan, mert egyiknek sincs bajusza. Azt tanultuk, a csehek nem szeretik a bajuszt. Lehet. De akkor baj van, mert én akkor már Csehsországban vagyok és ezek most engem elfoghatnak... Hangosan beszéltek tele szájjal. Egy mukkot sem értettem szavukból. De értettem másból. Mindkettő kezében ott volt egy hatalmas bicska, azzal hadonásztak. Ügy emlékszem, felvillant előttem egy pillanatra, hogy talán én vagyok az első a történelemben, aki két csehtől megfutamodik, de jobbnak láttam felvenni a „nyúlcipőt”. Jóformán azonban még meg sem fordulhattam, egyikük utánam kiáltott: — Héj... klapci... Idegyere! Magyarul! Rogyadozó leptskksl sompolyogtam hozzájuk. Megálltam előttük. Elfelejtettem én már szomjúságot, éhséget, mindent, csak a történelmet, meg a bicskát nem. És bámultam is azokat kezükben. — Üljél csak le,;, Ne filj. Leültem hát... Mi az, hogy ültem ... Leroskadtam. Az öregebbik katona aztán kenyeret és szalonnát vágott a magáéból — ők is éppen art falatoztak — akkor láttam csak meg és odanyújtott nekem egy hatalmas darabot: — Nesze... Egytl... Bicskád van? — ... Nincs..; Fehér szalvétájába törölte az övét és ideadta. — Tessig..; Paprika kel? Valami eddig ismeretlen érzés szorította össze a torkomat. Percekig ettem szótlanul. A bőrtáska illat kicsit érződött a kenyéren, de azért úgy éreztem, soha ilyen jót még nem ettem. Az öreg újra odaszólalt: — Nekem is megvan egy ilyen kicsi klapci, mint te... Irted? A fiatalabbik meg a kulacsát nyújtotta. — Tessig.;; Igyál! Én meg csak ettem és ittam ... Nyeltem a kenyeret, nyeltem a szalonnát és nyeltem a könnyeket. Az első pillanatokban megalázottnak, de később már nagyon becsapottnak éreztem magamat. Pedig milyen jól tudtam a történelmet! Nem tudtam már tovább uralkodni magamon. A befelé nyelt könnyeket még csak eltitkoltam valahogy, de később az arcomon Is folytak már és odapotyogtak le a kenyeremre. Az öreg megsimogatta a fejemet és úgy vígasztalt: — No ... ne sírj;.; ne filj klapec ... Eeej- nye... hat micsoda katona te megleszel? Da én csak sírtam... és olyan jó volt így... Valami végtelen jó érzés volt ilyen felszabadultan, „megcsalottan” sírni és arra gondolni, hogy megbuktam a történelemből..; HABONYI ZOLTÁN
