Szabad Nógrád. 1956. január (12. évfolyam. 1-8. szám)

1956-01-18 / 5. szám

2

SZABAD AiklíÍD

1958. Január 21.

xl partsscrveset segítségével.. T

Hogyan változott mrg a DISZ-élet Karancskesziben

Apart hívó szavára...

Amikor 2955. januárban pár_ twnfc Központi Vezetősége határozatot hozott a mezőgazdaság fellendítésére és felszólította a tapasztalt pártmunkásod, hogy személyesen vegyenek részt a falu szocialista átalakításában — gondolkozni kezdtem... Vájom, én a tapasztalataimmal az első tűzvonal- ban hogyan tudnám segíteni pártunk politikájának végrehajtását. Sokat gondolkodtam, töprengtem, beszélgettem róla a feleségemmel. Nem volt könnyű határozni. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetében, ahol mint osztályvezető tevékenykedtem. könnyebb és megszokottabb volt a helyem. A sok gondolkodás után végül is jelentkeztem falusi pártmunkára. A Tiárt kéthónapos mezőgazdasági tanfolyam elvégzése után, január 2-án, a Kisterenyei Állami Gazdaságba küldött.

Három hete vagyok új beosztásomban. de már eddig ismert szépségeivel és nehézségeivel együtt megszerettem ezt 0 helyet. Valamennyi dolgozóval baráti módon élünk és dolgozunk. A párttagság bizalmából párttitkár lettem. Ennek a megbízatásnak teljes egészében eleget akarok tenni. Bár nehéz és felelősségteljes munkám lesz. de közösen, a pártvezetőség tagjaival, a kommunistákkal és a pártonkívüli dolgozókkal együtt le küzdj ük a nehézségeket.

PINTÉR JÓZSEF

A Központi Vezetőség miusi

határozata előtt a néphadseregben dolgoztam. Ez a határozat nem maradt nyomtalanul bennem. Először egyedül gondolkodtam, majd a feleségemmel megbeszélve úgy döntöttünk. hogy én is falura megyek. Így kerültem a pásztói járási pártbizottságra a gépállomások titkárának. Amint a munkatársak fogadtak .és az általuk nyújtott elvtársi segítség még jobban megnövelte önbizalmamat és a munkalendületemet.

A legfontosabb feladatnak látom munkámban a gépállomások gazdasági és pártszervezeti életének segítését, hogy a gépállomások minél jobban elősegítsék a mezőgazdaságot a kettős feladat megoldásában.

SZŰCS FERENC

filmvetítéssel egybekötött előadást rendeznek menyénkben f remréq felfedezett Békebarlangról

Hogyan fedeztem fel a Békebarlangot címmel dr. Jakucs László főgeológus előadást tart megyénk két városában. Az előadást Salgótarjánban február 7-én, Balassagyarmaton február 8-án rendezi meg a TTIT két-két alkalommal. Déli 12 órakor a November 7. illetve a Madách Filmszínházban iskolások részére, este 6 órakor a városi, illetve a járási kultúrházban felnőttek részére. A rendezvényeken leforgatják az Aggtelek című színes, természettudományos filmet és a Békebarlangról készített több dia-filmet;

Nagyon kevesen emlékeznek

arra, hogy a múlt év augusztus hónapja előtt mikor volt DISZ- taggyűlés Karancskesziben. Mintegy háromezer lelket számláló község ez, ahol bőven- található fiatal is. És, hogy éltek ezek? ... Nem volt senki, aki törődött volna velük. Mindenki csellengett, amerre akart, nem talált megfelelő művelődést, szórakozást. Ezért legtöbb fiatal a kocsmában talált menedéket és a legkárosabb szórakozást, a kártyázást választották. Egyre gyakoribb lett a fiatalok között a leré- szegedés, és nemegyszer ellenségeskedni kezdtek egymással. Nagy volt a széthúzás, csoportok alakultak a paraszt, munkás és egyéb fiatalok között. Ezért mindenki elmarasztalta őket, a középkorúak és az idősebbek egyaránt.

A Szabad Nógrád is, és akiknek jobb meglátásuk volt, nap, mint nap bíráltak ezért bennünket, de nem tudtuk életre kelteni a DISZ-t. A pártszervezettől akkor nem kérhettünk segítséget, mert ott sem sokkal volt jobb a helyzet. A DISZ-bizottságokon pedig elkönyvelték, hogy Kesziben nem lehet a DISZ-tagokat ösz- szehozni, így nem- is próbálták meg, hogy ezért tegyenek valamit.

Mint ahogy minden bajnál szokott jönni valami megmentő, így szervezeti életünk betegségére is kaptunk orvosságot. Pártunk felhívást adott ki, hogy a legjobb pártmunkások menjenek a szocializmus építésének tűzvonalába, falura és ott tudásuk legjavával dolgozzanak a párt határozatainak megvalósításáért. így került hozzánk Gyanó Sándor elvtárs a községi pártbizottság élére, aki eddig Gödöllőn az agráregyetemen személyzeti osztályvezető volt. Tőle kaptuk az első segítséget. Ittlétének második napján már magához hivatott. Minden érdekelte ... S így válaszolt:

— Kesziben olyan DISZ- szervezetnek kell lenni, amilyen a járásban kevés helyen van.

! 3 halig nagyon szokatlan volt, s ezeket a szavakat is talán először hallottam. Haza- menve sem tudtam elfelejteni. Legközelebb már én kerestem

De hiszen hova mehetnék? A házak már sötétek, a falu alszik... Hova mehetnék — emberekhez? Csendesen fordulok a Kis utca felé — hazamegyek. De két fényes ablak megállít... A DISZ-ben világos van. Két kicsi szobája van a mi DISZ-szervezetünknek (panaszkodnak, sírnak is eleget emiatt a DISZ vezetői), s az egyik szobában világosság. Semmit sem tétováztam. Gyerünk: megnézzük őket. Kellenek most az emberek, bánt az egyedüllét. Ilyenkor elvtársakhoz fordul az ember, barátokhoz, együttérző emberekhez, akik akár vitatkoznak, akár vigasztalnak — megköny- nyítik a terhet az ember vállán, szívén.

Benyitok az ajtón, s a következőket látom: A vezetőség, a titkár — Lámpán elvtárs, s a szervező titkár, akinek még nem is tudom a nevét, egy ci- gányképű, barna gyerek, csak annyit tudok róla, hogy a malomban dolgozik, meg még vagy három-négy fiú ülnek a fal mellett a lócán, ketten pedig a ping-pong-asztalon. S a szoba közepén — ha más mondaná, nem is hinném — Bor- bás elvtárs, a párt-végrehajtó- bizottság tagja, az öreg. fehérhajú harcos — 19-ben 6 volt a falu vezetője — ingben, hosz- szú, fehér gatyában, mezítláb topog a padlón, mint egy lázas látomás, egy rémes kísértet. Nem, nem valami vigasztaló látvány ezen az estén. Inkább megdöbbentő. A kezében magasra tartja a nadrágját, egy ócska katonanadrágoí, a két

fel őt, s egészen késő estig beszélgettünk arról, hogy hogyan is kezdjük meg a munkánkat. Ügy határoztunk, hogy először összehívjuk a DISZ-tagokat és közösen beszéljük meg a DISZ-szervezet fellendítésével kapcsolatos tennivalókat. Mi volt az eredmény? ... Semmi! A DISZ-tagok közül senki sem jött el. Ekkor a párt-végrehajtóbizottság tagjai Gyanó elvtárs vezetésével személyesen ellátogattak egy-egy DISZ- taghoz és elmondták, hogy ők meg akarják javítani a DISZ- szervezetet, azt akarják, hogy a fiatalok kellően művelődhessenek, szórakozhassanak. De ez a tagság akarata nélkül lehetetlen. S amikor a taggyűlésről újra kiértesítettük a DISZ-tagságot, már 12-en jelentek meg. Ezen az összejövetelen mái' részt vett Klement József elvtárs is. aki nem sokkal később a község tanácselnöke lett. Klement elvtárs sokáig volt az ifjúsági szervezet élén és komoly segítséget tudott adni a munkában. Az ő kezdeményezésére e kislétszá- mú taggyűlés úgy határozott, hogy a legközelebbi alkalommal a megjelent fiatalok közül mindenki hozzon magával még két fiatalt.

Ei a szeptember végi nap

fordulópontot hozott szervezetünk életébe. Ugyanis a legközelebbi taggyűlésen — mivel azt komoly előkészítő munka előzte meg — már mintegy negyvenen jelentek meg. A taggyűlésnek egy komoly napirendi pontja volt. Mivel anyagi alapokat kellett teremteni a jó szervezeti élet megindításához, elhatároztuk, hogy vasárnaponként brigádokat szervezünk és az állami gazdaság fontosabb munkáiban részt veszünk.

Ezek után már minden taggyűlésen szép számmal jelentek meg fiataljaink. Ezt elősegítette az is, hogy minden nagyobb szervezeti megmozdulást egy-két órás zene. tánc előzött meg. Mivel DISZ-tag- ságunk túlnyomó része még elég fiatal és kedvelik a táncot, a brigádmunka első keresetéből 2700 forintért egy nagydobot vásároltunk. S, hogy még jobban összefogjuk a tagságot, megkezdtük egy színdarab tanulását. A falu véleménye kezdett megváltozni a

lába a bokájánál — mint amikor a lovat kibéklyózzák — össze van kötve dohányzsineggel.

Csend van — úgy érzem — döbbent csend, ahogy a szobába lépek. De már szeretnék is visszafordulni. Elment az esze az öreg Borbásnák? Vagy behúzták valami csúnya tréfába az öreget ezek a szemérmetlen kölykök, hogy kinevethessék azt a már-már másodszori gyermekkorába levő öreg kommunistát?

— Szabadság, titkár elvtárs — örvendezik Borbás elvtárs, s megrázza a nadrágot.

— Jóestét — mondom — hát maga mit csinál itt?

De már remeg a hangom a méregtől — óh, én szerencsétlen — ilyen emberek az én harci társaim, a „vezérkar“ tagjai: gatyára vetkőzve ugrálnak a szoba közepén.

— Szeminárium! Szeminárium, titkár elvtárs. Ilyet te —nem tudom — láttáié már?

— Nem. Sose láttam ilyet. —S leülök én is a ping-pong- asztalra, hogy megreccsen alattam.

— Na, gyerekek, felhúzzam ugyanott, a lábamra? Vagy el- hiszítek anélkül is?

Lampért elvtárs, komoly, sőt elkomolyodott képpel — mintha csakugyan szemináriumon lenne, s ott tisztelettel hozzászólna a témához — azt mondja: — Szükségtelennek látjuk, Borbás elvtárs.

Körülnézek a fiúkon — mindegyik komoly. Sőt, azt is mondhatnám: megilletődöU.

Mi van ezekkel? A szervezőjó1 sikerült színdarab láttán. A pedagógusok, főleg Szter- men József elvtárs segítségével november 7-ét már a harmadik színdarabbal ünnepeltünk.

Az Új VSZCtŐség a tagszervezés munkáját látta a legfontosabb feladatnak. Ebben a munkában különösen kitűntek Bal- kó Éva, aki egymaga 28, és Andó Alfréd, aki 12 tagot szervezett. A kollektív szervező munka eredményeképpen november végére 72 DISZ-tagot számlált alapszervezetünk. Most már valóban megindult az élet. A szakszervezettől kapott helyiség majdnem minden este megtelt és megtelik fiatalokkal. Sakkoznak, ping-pongoznak, vagy éppen könyvet olvasnak. Minden kedden Petőfi-iskolát tartunk, ahol mintegy 30 DISZ-tag rendszeresen megjelenik. A Petőfi-iskolán Zsidai Zoltán, a pártbizottság titkárának helyettese az előadó, s ennél talán semmi sem bizonyítja jobban, hogy a községi pártbizottság törődik a fiatalok életével. De bizonyítja még az is, hogy esténként a párt- és tömegszervezeti vezetők eljárnak a DISZ-helyiségbe, vigyáznak a rendre és a fegyelemre. A DISZ-tagok munkáját lépten- nyomon szemmel kísérik, s ha azok véletlenül is megsértik a fegyelmet, vagy az illemszabályokat, megmagyarázzák annak helytelenségét és jó példa erejével nevelik őket.

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy Gyanó eivtársnak a DISZ-szervezeti élet megjavítására tett mondása valóság lett és a járás legjobb DISZ- szervezetei között emlegetnek bennünket. A rosszul működő DISZ-szervezetből tehát egy megújhodott, erős, jól működő DISZ-szervezet vált. Ezt a szervezeti fellendülést elsősorban a pártnak, a helyi pártbú zottság segítségének köszönhetjük. Mi ezt úgy háláljuk meg, hogy a megkezdett úton tovább haladunk, tanulunk, hogy méltó tartaléka lehessünk pártunknak és bizton számíthasson ránk.

KICSINY PÁL DISZ-titkár, Karancskeszi.

titkár szemében villan valami, a zsebébe nyúl, bicskát vesz elő, odalép az öreg Borbás elé, féltérdre ereszkedik, s elnylsz- szantja az öreg lábán a madzagot. S aztán, mint aki nagy dolgot cselekedett, visszaül a helyére.

Mi van itt — egy szót sem értek az egészből.

Borbás elvtárs felhúzza a nadrágját, s mivel arcomon nagy tanácstalanságot láthat

— csak nekem, hogy én is tisztában legyek a helyzettel, magyarázni kezdi:

— Ez a szemléltető oktatás, elvtárs! Mit tudják ezek a gyerekek... tanulják, tanulják, de felfogni nem tudják, mit tesz az, ha a könyvben le van írva, hogy éjjelre sem vették le a foglyok lábáról a bilincset, mert például ott, ahol én voltam, a Doftánában — nem vették le. Hetekig úgy aludtam, bilincsben. A kommunistákra nagyon vigyáztak ám! S most azt mutattam meg —, mert nem hitték el, hogy azért minden este levetkeztünk, bár a bilincs a lábunkon volt. ösz- sze volt kötözve a két lábunk ... kitaláltuk, hogy a bilincs alatt is lehet levetkőzni éjszakára. Mi az, tán te se hiszed? Megmutatom még egyszer, ha akarod.

... Nem akarom. Borbás elvtárs ott áll most már felöltözve a fiatalok előtt, kezében csüngeti a madzagdarabot, ami a bilincset jelképezte. Kínt álmos esti csendbe borult a falu

— későre jár... Menjünk haza, tegyük el magunkat holnapra, elvtársak,

MOCSÁR GÁBOR.

EGY PARTTITKÁR FELJEGYZÉSEI

II. részlet

Á VEZETŐSÉGVÁLASZTÁS EDDIGI TAPASZTALATAI

Pártszervezeteink életében mindig komoly jelentőséggel bír a vezetőség újjáválasztása. Ez alkalommal gondosabban, felelőségte ljesebben számol be a pártvezetőség a párttagságnak az elmúlt két év munkájáról. Ez a beszámolás nem lehet egyszerűen felsorolása az elmúlt két év eseményeinek, hanem az elvégzett munka eredményeiből és hibáiból le kell vonni a tanulságot és meg kell határozni a legfontosabb feladatokat.

A vezetőség újjáválasztása nem jelenti a régi vezetőségi

tagok többségének, vagy mindegyikének a leváltását. A KV határozata világosan meghatározza, hogy a pártvezetőségnek nem a teljes újraválasztásáról, hanem az újjáválasztásáról van szó. Ez a határozat kizár minden olyan káros nézetet, amely azt igyekszik hangoztatni, hogy le kell váltani minden régi pártvezetőségi tagot és helyettük teljesen újakat kell választani; A vezetőségek újjáválasztásának mindenek felett azt a célt kell szolgálni, hogy erősödjék a pártszervezet vezetősége és ezen keresztül a pártszervezet.

Nem engedhető meg az olyan választás, mint például Kazár községben, ahol az előző vezetőségi tagok túlnyomó többségét nem választották újból meg. Az a feladat, hogy a párttagság alapos komolysággal, tárgyilagosan tegye vizsgálat tárgyává, minden egyes pártvezetőségi tag munkáját. Ezt a fontos feladatot tartotta szem előtt Legénd község pártszervezetének tagsága is, amikor önkritikusan elmondották azokat a hibákat, amelyeket tapasztaltak a pártvezetőség munkájában és egészséges vita alapján vették fel a szavazólapra az újonnan jelölt vezetőségi tagokat.

A pártszerű, önkritikus vita kialakulása nem valósulhat meg automatikusan, önmagától, ehhez szükség van az alapos politikai előkészítő munkára. A gyakorlat azt igazolja, hogy az elmúlt választástól eltérően sokkal komolyabb lehetőségeink vannak a párttagság között végzett politikai munka megjavítására, mert a párttagság, de a pártomkívüliek is komoly érdeklődést tanúsítanak a vezetőségek újjáválasztása iránt. Ezt igazolják az eddig lezajlott taggyűlések, amelyek egy-két kivételtől eltekintve mind határozatképesek voltak, s helyenként, mint például az endrefalvi tsz pártszervezeténél minden párttag megjelent.

Komoly eredménynek mondható a taggyűlések szervezésében az a politikai munka, amelyet a pártcsoport-bizalmiak végeznek. Általánosságban elmondhatjuk, hogy nemcsak egyszerűen meghívókat küldenek a párttagságnak, hanem a pártvezetőség, pártcsoportvezetők személyesen is felkeresik őket. Az ilyen előkészítő munkának volt eredménye, hogy olyan helyeken is, mint például Kazáron, ‘ Nemtiben hosszú idő után határozatképes taggyűlések voltak. Ebben a politikai előkészítő munkában azonban még mindig komoly fogyatékosságok tapasztalhatók, amely elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a párttagsággal való tanácskozást szűkén értelmezik és csupán arra az időre korlátozódik, amikor meghívják a párttagokat a taggyűlésre. A beszélgetés a legtöbb esetben itt is altkor válik hosszabbá, ha az illető párttag azt mondja: nem tud eljönni a taggyűlésre. Ebben az előkészítő munkában részvevő vezetőségi tagok, pártcsoportvezetők és aktívák megfeledkeznek arról, hogy az ilyen felületes „ki- értesítés1“ visszahat a taggyűlések vitájánál, mert a párttagság nincs kellő időben értesítve arról, hogy milyen főbb, a párt- szervezet életével összefüggő eredményeket és hiányosságokat fog megtárgyalni a taggyűlés.

A beszámolók elkészítésénél komoly törekvések vannak arra, hogy a beszámolók színvonalasak legyenek és számot adjanak a pártszervezet fejlődéséről, a pártvezetőség munkájáról, a tömegszervezetek tevékenységéről. De ezen túlmenően, számot adnak a gazdasági és kulturális fejlődésről. Az Acélárugyár hideghengerműjében pedig nemcsak az üzem eddigi fejlődését mutatták meg, hanem ismertették az üzem fejlődésének távlatait. Helyenként komoly konkrétan bírálják azokat, akiknek rossz munkája akadályozza a termelékenység rendszeres növekedését. A hiba ezen beszámolókban abban van; hogy nem adnak számot a párttagságnak arról, hogyan és milyen formában valósították meg a termelés pártellenőrzését, hány esetben vonták felelősségre az üzemvezetőt, vagy műszaki vezetőt, mint párttagot. A termelés pártellenőrzásének ismertetését nem kötik össze az üzemvezetőség munkájának és magatartásának bírálatával. Községi és tsz-pártszervezeteknél szinte kivétel nélkül foglalkoznak a tsz-mozgalom és a terméshozam növelésének feladataival. E feladattól nem marad el az állampolgári kötelezettséggel való foglalkozás sem. A hiba ennek tárgyalásánál ott van, hogy nem ismertetik, e feladatból milyen példamutatással és hogyan veszi ki részét a pártvezetőség és a párttagság A beszámolók jelentős részére el lehet mondani, hogy az elért eredményekben, s megjelölt feladatokban nem tudják értékelni a pártszervezet és a párttagság munkáját.

Például a pásztói Il-es körzetnél majdnem három és fél oldalon foglalkozott a beszámoló a nemzetközi helyzettel, ezen túl egyéb általános kérdésekkel, de a pártszervezet, a pártvezetőség, s a párttagok munkájának az értékelése teljesen elmaradt; A beszámolókra természetesen nem az ilyen példa jellemző, azt azonban el lehet mondani, hogy csak általában tárgyalják, különösen a hibákat, s a felelősséget nem konkretizálják egyes személyekre is, hanem csak általában a pártszervezetre. Például Mátramindszenten a tsz-szervezéssel kapcsolatban csupán annyit mondott, hogy a hibákért a pártszervezet vezetősége a felelős.

Komoly fogyatékosságai a beszámolóknak, hogy kevés szó esik a pártszervezet és a tanács viszonyáról. Itt az az általános tapasztalat, hogy a pártszervezetek nem értik a tanács sokoldalú munkáját és ebből következően helyenként igen bizonytalanoka tanács munkájának értékelésében. A párttagsággal való tanácskozás hiánya és a beszámolók fogyatékosságai minőségben komoly mértékben csökkentik a hozzászólások szín. vonalát. A taggyűléseken mennyiségbe hat-nyolc, sőt nagyobb alapszervezeteknél 10—16 hozzászóló is van, hiba azonban, hogy a legtöbb esetben csak kiegészítik a beszámolókat, vagy bírálatot mondanak felette. Hiányzik a hozzászólásokból az önkritika és azok a javaslatok, amelyek megvalósításával meg lehetne javítani a párt- és gazdaságvezetés munkáját.

Azok az elvtársak, akik taggyűléseken hozzászólnak, sok esetben megfeledkeznek arról, hogy elsősorban a pártszervezet életét, s a pártépítés feladatait kell megtárgyalni. Ebből következik, hogy a hozzászólásokban elsikkad a pártszervezet életének tárgyalása. S az ilyen helyeken, ha esik is szó a pártépítés egyes területéről, ez a legtöbb esetben csak tag-, tagjelöltfelvételre, vagy .a tagdíjmunkára korlátozódik, s nem foglalják magukban a hozzászólások a pártépítés sokrétű területét. Hiány, zik a hozászólásokból a kezdeményezés, amely, arra irányulna, hogy megjavuljon a pártépítő munka és a gazdaságvezetés. A jövőben a párttagság jobban bírálja meg a vezetőséget a beszámolók elkészítéséért, hogy kellőképpen értékeljék a végzett munkát. A pártépítést pedig necsa^ a tag- és tagjelöltfelvételben lássák, hanem azt részleteiben is tárgyalják meg.

Toronyi László,

a megyei pártbizottság pártós tömegszervezetek osztálya politikai munkatársa,