Szabad Nógrád. 1956. január (12. évfolyam. 1-8. szám)
1956-01-11 / 3. szám
a 1856. január 14, SZABAD AOGBAD EGYÜTTES ERŐVEL, KOLLEKTÍV MEKKÁVAL... A Szabad Nógrád ankétja a bányász pártoktatásról A mátranováki kultúrterem ablakából kiszűrődő villanyfény már messziről jelzi, hogy ott most sem csendes az élet. Kedden este ugyanis a Szabad Nógrád szerkesztőség tartott ankétet a kultúrotthonban. Mintegy harmincán jöttek már össze, pártvezetőségi tagok, propagandisták. Az ankét főcélja, 'hogy a legjobb módszerek ismertetésével, megvitatásával a jelenleg még hiányos megjelenésű és alacsony színvonalú bányász pártoktatást segítse megjavítani. Ez igen fontos. A Központi Vezetőség már nem egy esetben hangsúlyozta, hogy a párton belül fennálló hiányosságoknak, hibáknak a jobboldali nézetek elterjedésének fő oka az elméleti képzetlenség, a politikai tisztánlátás hiánya. Ez így van. De így van ez a termelésben is. Ahhoz, hogy a kommunisták megismerjék feladataik fontosságát, jelentőségét — és ez kétszeresen áll a bányász párttagokra, akik a második ötéves terv legfontosabb alapanyagát termelik — és meg is oldják tervfeladataikat, elengedhetetlen az elméleti felkészültségük fokozása. Ez a szellem kísérte végig az ankétot. A hozzászólók közül Szomszéd István elvtárs, a kazári pártszervezet propagandistája például hiányolta, hogy a konferenciák idejéről legtöbbször későn kapja az értesítést és így sokszor fel sem tud készülni. Gluka elvtárs, aki ugyancsak Kazárról jött, arról beszélt, hogy náluk gyenge a megjelenés. Ha fel is keresik a hallgatókat, azok megígérik, hogy eljönnek, a valóságban azonban mégsem jelennek meg a konferenciákon. Sokáig ekörül folyt a vita. Lehet-e Kazáron jó oktatás, vagy nem? Alaposan elemezték a hibák okait. Elmondották, hogy a jelenlegi nem kielégítő helyzetért, nem kizárólag a mostani pártvezetőség felelős. Ennek már régebbi gyökerei vannak. A fő o:k, hogy elhanyagolták a párttagság közösségi szellemben és a pártosságra való nevelését. így az a szellem lett úrrá, hogy „tudjuk mi a szenet vágni politikai tudás nélkül is’‘. Ez a szellem káros, veszélyes a pártra, mert jobboldali nézet, mert a fejlődés rovására megy. Lehet-e biztosítani a párton belül az egységes cselekvést, akár csak a termelésben is, a politikai ismeretek állandó bővítése nélkül? ..; Nem!... Nem lehet. Hát akkor lehet-e számunkra fontosabb feladat, mint a politikai oktatások kellő megszervezése, színvonalának emelése, hogy a második ötéves terv feladatainak maradéktalan végrehajtására erősítsük pártunkban a cselekvés egységét. Erről beszélt Szabó Imre, a kazári üzem személyzeti osztályvezetője is: — Ne csak az oktatások előtt keressük fel a hallgatókat — mondotta. Ez rossz módszer. Állandó kapcsolatot kell, hogy tartsunk velük, adjunk segítséget munkájukban, válaszoljunk problémáikra és használjuk fel a bányajárásokat is az oktatás propagálására. A jövőben semmi se legyen fontosabb a vezetőség számára, mint a dolgozók személyes és egyéb problémáinak meghallgatása és ha ez jogos, sürgősen segítsenek megoldani azokat. Nagyon sokan azért maradnak el az oktatásról és nemegyszer a taggyűlésekről is, mert jogos követeléseiket nem teljesítik. Vannak azonban egyesek — sokan párttagok iK — akik jogtalan követelésekkel lépnek fel. „Fejőstehénnek“ nézik a pártot. Csak személyes céljaikért harcolnak, s teljesen elfelejtik azokat a szörnyűségeket, amelyben a múlt részesítette őket. Nincsenek megelégedve a 2000—2500 forintos keresetükkel és arra akarják bírni a vezetőséget, hogy akár jogtalanul is, segítsék őket keresetük növeléséhez. Ez ellen a kispolgári nézet ellen is a pártoktatás színvonalának emelésével tudunk harcolni. Sok szó esett a kollektív vezetés hiányáról is. főként Kiss Báli István hozzászólása nyomán, aki ezeket mondotta: — Nálunk nem megy elég jól az oktatás, mert nagyon széttagolt a terület és a párttitkár nem tudja kellően összefogni a hallgatókat. S hiba az is. hogy egyes hallgatók nem a nekik megfelelő helyen tanulnak. Az ankét részvevői helyesen foglaltak állást ebben a kérdésiben. Az oktatás mint minden más pártmunka a vezetőségnek kollektív munkáját iaényli. A hallgatókkal való elbeszélgetést Beim egyedül a titkárnak kell végezni, hanem a vezetőség minden tagjának, az aktíváknak, a propagandistáknak, a pártcsoportvezetőknek, a műszakiak bevonásával. Ha ez az elosztás megvan, megoldható a feladat. S hogy a hallgatók sem megfelelő helyre lettek beosztva, szintén a kollektív munka hiányát jelenti, mert az asztal mellől történt, a hallgatók meghallgatása, véleményeik kikérése és figyelembe vétele nélkül. Majd a konferenciák levezetésének módszeréről esett szó. Nádasdi Ferenc elvtárs, aki Mátranovákon a marxizmus— leninizmus tanfolyamot vezeti, a következőket mondotta: — Nálunk jó a megjelenés, a hallgatók 80—90 százaléka mindig eljön a konferenciákra. Főleg azért, mert a vezetőség törődik velük, az aktívákat és a műszakiakat is bevonja az előkészítő-munkába. Nemcsak az oktatási napon, hanem egész héten napirenden tartják és beszélnek az ezzel kapcsolatos kérdésekről. Ha valaki a konferencián valamilyen oknál fogva nem jelenik meg, azt a következő napon felkeressük és az indokokat is felülvizsgáljuk, elfogadható-e? Az elvtársak nagyon hajlamosak arra, hogy elmaradozzanak az oktatásról, különösen akkor, ha nem megfelelően foglalkoznak velük. Fő feladatunk most, az oktatás tartalmi színvonalának emelése — mondotta Nádasdi elvtárs. — Első feladatként meg kell tanítani az elvtársakat a helyes jegyzetkészítésre. Ezt mi úgy oldjuk meg, hogy minden oktatási napon egy pár percet foglalkozunk a jegyzeteléssel. Felolvasok egy oldalt és a hallgatók annak lényegét lejegyzik. Majd egy-két hallgató felolvassa a jegyzetét és kollektíván elbíráljuk, hogy kinek a jegyzete volt helyes, mi hiányzott belőle, vagy milyen felesleges dolgot jegyzett le. Horváth Bálint elvtárs is arról számolt be, hogy nap mint nap segítenek az elvtársaknak a felkészülésben. Az oktatáson a termelés nehézségeit is elmondják az elvtársak. így jutott tudomásomra, hogy sokan üres csillehiánnyal küzdenek. Egy alkalommal lementem a bányába éppen emiatt és meglepődve láttam, hogy egyes helyeken az üres csillére vártak, de volt hely, ahol a kelleténél is több üres csille volt — ezt is megoldottuk. Mivel érzik a hallgatók a velük való törődést, szívesen, minden alkalommal pontosan eljárnak az oktatásra. Soproni elvtárs is arról számolt be, hogy Mizserfán jó az oktatás látogatottsága, mert a hallgatók 85—90 százaléka rendszeresen megjelenik a konferenciákon. Azonban nem mondhatják el ugyanezt Mát- raverebély és Homokterenye pártoktatásáról. Pedig ezek is a mizserfai bányákhoz tartoznak. Ott még sok javítanivaló van. A vita során kiderült, hogy a legjobb káderek nem is járnak ezekre a helyekre, sem szervezni, sem ellenőrizni az oktatást. Sőt Soproni elvtárs maga bevallotta, hogy Homok- terenyén még egyszer sem volt. Azzal akarta elhárítani a felelősséget, hogy ő elküldötte megbízottait és ő megbízik azokban. Az elvtársak Soproni elvtárs kijelentését nem hagyták any- nyiban. Elmondották, hogy az ellenőrzésnek nemcsak az a célja, hogy meggyőződjünk a kiadott feladatok végrehajtásáról és nem is a bizalmatlanságot jelenti, hanem egyik legfontosabb célja, hogry menetközben segítsünk a problémák megoldásában. Az eddigi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy az ellenőrző elvtársak hajlamosak arra, ho,gy azokra a helyekre menjenek, ahol aránylag jó az oktatás. Ezt meg kell szüntetni. Menjenek oda is az elvtársak, ahol gyenge az oktatás, mert különösképpen itt van szükség a segítségre. Ezen az ankéton 15 elvtárs szólalt fel és legalább tízszer annyi hasznos javaslat hangzott el. És 'azok az elvtársak, akik eddi?- lehetetlennek tartották az oktatás megjavítását, most ígéretet tettek a jobb munkára. Hajas Vendel, a kazári párt- titkár ezeket mondotta: — Nálunk a vezetőség munkájában van a fő hiba. Nincs meg a példamutatás, gyakran elmaradnak a konferenciákról. A propagandisták meg csak az előadást és a konferenciák megtartását tartják saját feladatuknak. A szervezéssel úgyszólván senki nem foglalkozik. A jövőben kollektív munkává fogjuk tenni az oktatás megjavítását. Bevonjuk a középkádereket is, megmozgatunk minden erőt és ha mindenki két elvtárssal beszél, meg lesz az eredménye. Az ankét részvevői valamennyien megegyeztek abban, hogy a jövőben sokkal többet foglalkoznak a pártoktatással, mert ez nem egyes embereket érintő kérdés, hanem társadalmi feladat, nagy ügyünk egyik igen fontos mozgatórugója. Kökényes! Béla Megjelent ai Anyag' és Adatszolgáltatás decemberi száma Az úí szám többi között közli P. Fiqurov: Hogyan tanulmányozzuk Marx „Tőké”-jét, D. NadrocseJev; A kommunizmus felépítéséinek lenini terve című cikkét, Vaszil Ivanov írását az osztályokról és az osztály harcról a mai Bulgáriában. A nem- zetközi kérdések rovatában két érdekes cikk lelent mea, az egyik J. Kotkovszkiltól A két rendszer békés qazdasáqi versenyéről címmel, a másik Ulrich Schmidttől az Izrael és Eqyip- tom közötti feszültségről. Az Anyaq- és Adatszolgáltatás ú| száma közli méq V. Szmirnov: A lélekmltosz é-s a pszichés tevékenység tudománya című írását, a Párt — Pártmunka rovat: Te- qyük aktívabbá az ideolóqiai munkát című cikkét. Válasz az olvasók kérdéseke rovatban meq jelent Martin Weckwert: Mely tényezők alkot ák eqy nép életszínvonalát? című írása. A pásztói II. körzet páríalapszervezetének vállalása A megyei pártbizottság határozata értelmében, a vezetőségválasztás tiszteletére a pásztói II. körzet pártalap- szervezete vállalja, hogy 1956. január 20-ig 60 új, dolgozó parasztokból szervezett előfizetővel növeli a Szabod Nóg- rád olvasóinak táborát. Ezt főleg az egyéni és háziagitáció kiszélesítésével akarják elérni. A vezetőség minden tagja három-három, az alapszervezet bizalmiai pedig összesen 33 tagot kötelesek beszervezni. A párttagság végül úgy határozott, hogy e feladat megvalósításáért Pásztón az I. körzet alapszervezetét, de a járás valamennyi alapszervezetének tagságát versenyre hívja. Szakszervezeteink szerepe az új társadalombiztosítási rendelet végrehajtásában Társadalombiztosítási rendszerünk rohamléptekben fejlődött a felszabadulás óta. Egyre inkább csökkent a társadalombiztosításban a régebben szabadon burjánzó bürokrácia, egységes irányítást hoztunk létre a dolgozók biztosításával foglalkozó szervezetekben. Pártunk és kormányunk a SZOT javaslatára az elmúlt években egész sereg olyan intézkedést hozott, amellyel bővültek, illetve egyes területeken emelkedtek a társadalom- biztosítási szolgáltatások. Ehhez maguk a dolgozók teremtették meg az alapot azáltal, hogy túlteljesítették terveiket, gazdaságosabban állították elő a különféle termékeket s a megtakarított összegből lehetővé vált a társadalombiztosítás további fejlesztése is. 1956. január 1-én a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa új társadalombiztosítási rendeletet adott ki. Ez a rendelet tovább faragja a még meglévő bürokratikus vonásokat, közérthető, világos formában rögzíti le az érvényes jogszabályokat, egyes területeken bővíti a szolgáltatásokat. Ez a bővítés kiterjed a biztosított személy családtagjaira is: a 18 évesnél fiatalabb családtag például az eddigi 180 nap helyett ezután 270 napig részesülhet kórházi ápolásban gümökóros megbetegedés esetén. Gyermekbénulásban szenvedő családtagoknak ezentúl 2 évig jár kórházi ápolás az eddigi 1 év helyett. Változást jelent többek között az új rendelet az ideiglenes rokkantsági járadékkal kapcsolatban. A járadék ezen■ túl azonos lesz a rokkantsági nyugdíjjal. így összege emelkedik. A mezőgazdasági dolgozók részére is tartogat előnyös változást a rendelet, amely kimondja, hogy az a biztosított mezőgazdasági dolgozó, aki valamelyik állami gazdaságban két egymást követő esztendőben évente legalább 220 napot ledolgozott, betegség esetén 75 százalékos táppénzre jogosult. A rendelet végrehajtásában nagy feladat vár szakszervezeteinkre. Ez már abból is következik, hogy a rendelkezés szerint ezentúl a szakszervezeti anyasági és temetkezési segélyeket a betegbiztosítás alapján járó segélyekkel #■* ve ó rí ni nmíhi ■7tns.lt áfií szervek fizetik. Az új rendelet szerint 75 százalékos táppénzre csak az a beteg jogosult, aki legalább 2 évig folyamatosan egyhelyben dolgozik és legalább 1 éve szakszervezeti tag. Nyilvánvaló, hogy ez fokozott gondosságot követel szakszervezeteinktől a nyilvántartások vezetésében. Ez azonban csak egyik része a munkának. Igen fontos az, hogy megyénk társadalombiztosítással foglalkozó, 1500 szak- szervezeti aktívája alaposan megismerje az új rendeletet és ellenőrizze annak helyes, pontos végrehajtását. De nemcsak az aktíváknak kell megismer- niök az új társadalombiztosítási törvényt, hanem azoknak is, akiknek érdekében készült: a dolgozóknak. Ha üzemi bizottságaink a szakszervezeti tanfolyamokon ismertetik az Elnöki Tanács társadalombiztosítási rendeletét, akkor bizonyos, hogy maguk a dolgozók is segítenek annak tökéletes végrehajtásában. Szojka Irén, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkatársa Megyénk helyi iparának fejlődése, feladatai a második ötéves terv első esztendejében A helyi Ipar fogalmát így lehetne pontosan meghatározni: a helyi ipar népgazdaságunknak az az ága, amely magában foglalja a tanácsok irányítása alatt álló, ipari termelést folytató, vagy ipari jellegű szolgáltatást nyújtó állami vállalatokat, az összes kisipari termelőszövetkezeteket és a magánkisipart. Helyi iparunk kiegészíti a nehézipart, s közvetlenül segíti fejlődését azzal, hogy közbenső állomásként szakmunkásokat nevel számára a mezőgazdaságból átáramló munkaerőkből, továbbá azáltal, h°gy ... elvégzi a lakosság igenyelt kielégítő javításokat, apróbb ipari szolgáltatásokat, dolgozik a helyi árualapra, s így tehermentesíti a nagyipart ezen feladatok megoldásától. Ennek a kiegészítő szerepnek betöltése — amely a szocialista iparosítás jelenlegi szakaszában jelentős segítség a nehézipar és a népgazdaság számára — a helyi ipar legfontosabb feladata, mint ahogyan ezt az 1951-ben kiadott N. T. határozat is kimondja. Űj ötéves tervünkben hatalmas iramban fejlődik a nehézipar. Ez a körülmény megköveteli a nehézipar fokozott tehermentesítése, erősítése céljából a helyi ipar további, tervszerű fejlesztését is. Most, a második ötéves terv megkezdésekor hasznos megvizsgálnunk, mit ért el eddig, s merre tart a jövőben Nógrád megye helyi ipara. 1952-től kezdve töretlenül felfelé ível helyi iparunk fejlődése. Látszik ez már a termelési értékek alakulásából is. Ha az egyes években elért termelési értékeket egymáshoz viszonyítjuk, azt tapasztaljuk, hogy az 1953- as termelési érték 194 százaléka az előző évinek, az 1954- es viszont már 130 százaléka az 1953-asnak, végül 1954- et véve alapul, ehhez képest az 1955-ös termelési érték 107,3 százalék. A termelés állandó növekedését a helyi ipar fokozott gépesítése tette lehetővé. íme, két jellemző adat erre is: a helyi iparra fordított összes beruházásból 1954-ben 16,2, 1955- ben pedig 11 százalékot fordítottunk gépesítésre. A fejlődés üteme — a fokozott követelményeknek megfelelően — jelentősen meggyorsul a második ötéves tervben. Már most, az első esztendőben 17 százalékkal kell emelnünk a termelést a tavalyihoz képest. Ahhoz, hogy a helyi ipar elfoglalja a dolgozók ellátásában a számára kijelölt helyet, 1956- ban az utóbbi évek 15—20 százalékos arányával szemben 1956-ban már az összes termelés 35—40 százalékát kell kitennie annak az árumennyiségnek, amelyet a helyi árualapra termelnek. Ezt az arányt az ötéves terv további éveiben azután fokozottabban kell növelnünk. Nagy feladataink sikeres megvalósításához további gépesítés, a termelés előfeltételeinek fokozatos megjavítása szükséges. A Megyei Tanács ipari osztályának összes beruházásaiból ez évben 24 százalékot használunk fel a helyi ipar gépparkjának növelésére. Jövőre és az utána következő években ezt az arányt tovább növeljük, hogy így lényegesen emelhessük a helyi ipar kapacitását. Ezek a beruházások azonban csak egy részét képviselik a fejlesztési tervnek. A géppark növelése mellett rá kell térnünk a munka- folyamatok komplex gépesítésére. ez gyorsabbá és olcsóbbá teszi a helyiipari termelést. Pontosabb, korszerűbb technológiai eljárást dolgozunk ki a termékek előállításához, fejlettebb formákkal, módszerekkel cseréljük ki az egyes elavult termelési folyamatokat. Az új beruházások azonban önmagukban még nem oldanak meg mindent. Helyiipari vállalatainknak arra kell törekedniük, hogy minden egyes gépet a lehető legjobban kihasználjanak. önálló kezdeményezésekkel a vállalatok is segítsék a helyi ipar technikai színvonalának emelését, a termelékenység fokozását! Erre máris találunk néhány szép példát. A zagyva- pálfalvi téglagyár bevette műszaki intézkedési tervébe az üreges téglák gyártását. Az újfajta gyártmány bevezetése külön beruházást nem igényel, de a termelés térfogatát 20 százalékkal emeli, az önköltség pedig egy százalékkal csökkenthető általa, A Fatömegcikkipari Vállalat olyan szárító építését tervezi, amelyben 48 óra alatt megszárad az anyag, így jelentősen csökken a termékek átfutási ideje. A helyiipari dolgozók leleményességét, alkotóvágyát hirdetik azok a szép számú törekvések, amelyek a helyi anyagok feltárására és felhasználására irányulnak. Ma már salaktéglát gyártunk, sikeresen termeljük ki a helyi sódert, biztató kísérletek folynak a tari kő samott helyett történő felhasználására. Jó úton halad tehát megyénk helyi iparának fejlődése. Ha a tervszerűség hiánya — amely főként a hóvégi és negyedévvégi hajrákban éreztette káros hatását — nem fékezte volna a fejlődés iramát, ma még szebb, még értékesebb eredményekről számolhatnánk be. Ezért idén már ütemesebbé kell tenni a termelést, s gondoskodni kell arról, hogy minden részleg, minden brigád pontosan lebontott tervekkel rendelkezzék, s ezeket hiánytalanul tartsa is be. Megkövetelik feladataink az irányító és ellenőrző munka gyökeres megjavítását is. El kell érnünk azt, hogy az ellenőrzések valóban segítsék a vállalatok munkáját. Foglalkozni kell a helyiipari dolgozók és vezetők problémáival, nehézségeivel. Sok helyiipari vezető még mindig azt a káros nézetet vallja, hogy a műszaki intézkedési tervek csupán papiroshalmazokat jelentenek, amelyeket úgy-ahogy elkészítünk, majd az íróasztal fiókjában „pihentetjük” őket; Márpedig hogyan irányíthat az a műszaki vezető, aki a műszaki intézkedéseket nem képes összekapcsolni a közvetlen termelési feladatokkal? Meg kell tehát értetnünk a műszakiakkal, hogy a műszaki intézkedési tervek végrehajtását tekintsék szívügyüknek, hiszen ezzel a Központi Vezetőség novemberi határozatának megvalósítását segítik elő. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a helyi ipar műszaki vezetői is becsüljék meg végre a legutóbbi időkig hiányzó TMK-t, s úgy fejlesszék azt, mint a vállalat munkájának, az önköltség csökkentésének egyik fontos, nélkülözhetetlen tényezőjét. Feladataink nem könnyűek, de maradéktalanul végrehajthatók, ha munkánkban fokozottan támaszkodunk a dolgozók alkotó kezdeményezéseire; Dolgozóink akarata, helytállása. a vezetés megszilárdítása segítségével a helyi iparban is megvalósítjuk a Központi Vezetőség határozatát, sikeresen alapozzuk meg második ötéves tervünk teljesítését. Mészáros Ottó A propagandeenyag- terjeszt és hírei AZ ATOM LÁZADÁSA címmel lelent meq az Érdekes Könyvek sorozatában Frank László kisre- qénye. A kalandos, izgalmas részletekben bővelkedő kisregény eqy hitleri Németországból menekült atomfizikus történetén keresztül a nyugati atomkutatás és az atombomba megteremtésének út lát mutatja be. Külön érdekessége Frank László kisregényének, hogy a benne lejátszódó események tényként alapulnak, több szereplőt a valódi nevén ismer meg az olvasó. Még a főhősnek is csak a nevét változtatta meq az író. AZ IPARFEJLESZTÉS FELADATAI HAZÁNKBAN címmel megjelent az MDF Központi Vezetősége 1955. november 9 — 12-i ülése második napirendi pontjának rövidített Jeavzőkönyve. A fontos kJadvánv Mekis József elvtárs előadó! beszédét, a hozzászólásokat, a KV határozatát, valamint az ezekben előforduló néhány fontosabb műszaki kife*ezés ma- rva,'ár-',-e* tartalmazza. Megrendelhet a Pro pagan daanyaq Terjesztőnél.
