Szabad Nógrád. 1955. december (11. évfolyam. 95-103. szám)

1955-12-07 / 96. szám

1955. december 7. szabad ívScnlif ISI PART ÉS PÁRTEPITÉS & A vczrtésrgvalaszrásra készülnék ala pszervezeieink A dolgozókkal való kapcsolat erősítéséit dolgoznak Szír ókon A sziráki földművesszövetke­zet irodahelyiségének ajtaján férfi hangok szűrődnek ki. Sándor Ferenc, a községi párt- szervezet titkára és Mladon- ceki Géza, a falusi alapszerve­zet titkára beszélgetnek. A párt életéről esett egy-két szó. — Javítani kell a párt belső helyzetét!;.? El kell érnünk, hogy párttagjaink sokkal töb­bet törődjenek a pártélettel — mondotta Sándor elvtárs. Amilyen szenvedélyesen be­széltek erről, úgy gondoltam, hogy itt a pártalapszervezetek nagyon gyengék lehetnek. Ez a gondolat azonban nem hono­sodhatott meg bennem, mert rövid idő alatt sikerült meg­tudni egy sor olyan dolgot, ami eloszlottá kételyeimet. Amint ez elvtársak elmondották, eb­ben az évben egy kivételével az alapszervezetek még min­den esetben megtartották a taggyűléseiket, ahol a tagság 80—85 százaléka rendszeresen megjelent. Ezt úgy tudták el­érni, hogy a vezetőségek tag­jai a feladatokat, a taggyűlé­sek megszervezését kollektí­ván oldották meg. A falusi alapszervezetnél például a leg­utóbbi taggyűlés megszervezé­séért a vezetőség a titkárt tette felelőssé. Ez azonban nem je­lentette azt, hogy a vezetőség többi tagja nem tevékenyke­dett. Belus Mihály, a szervező- titkár megírta a kiértesítőket, amelyeket a pártvezetőség tag­jai személyesen vittek el a pártcsoportbizalmiakhoz, hogy azok a tagságot kiértesítsék il­letve a nevezettekkel aláíras­sák. Ezt ellenőrizték is a párt­vezetőségi tagok. A kiértesítés és ellenőrzés során a pártcso­port vezetők és vezetőségi ta­gok igyekeztek a tagoktól a legfontosabb kérdésekről véle­ményt kérni, amelyeket a be­számoló elkészítésekor felhasz­náltak. A párttagok érzik, hogy róluk és az őket közvetlenül érintő kérdésekről esik szó a taggyűléseken, azért kötelessé­güknek tartják, hogy azokon minden esetben megjelenje­nek, Az aktivitás sem marad el. Ennek az alapszervezetnek a vezetőit elismeri a tagság, megbecsüli őket. Két év óta már nem egyszer elmondották: jól választottunk. Nem is cso­da: hisz valamennyien fárad­hatatlanok a munkában. Mla- donicki elvtárs, a párttitkár, a legkisebbnek látszó problémá­kat is figyelemmel kíséri és a lehetőségek szerint orvosolja azokat. A múlt héten például, amikor észrevette, hogy a csar­noktól kiadott tej vizes, négy éjszakát szánt rá, hogy kide­rítse, honnan ered a baj. Si­került is. Fehér Ilonát, a tej­szedőt — aki esténként 20—30 liter vizet töltött a mintegy 300 liter tejbe — eltávolítot­ták és azóta is rendesen megy a munka. Sokat dolgozik Mra- vik János is, aki amellett, hogy a községi pártvezetőség tagja, még tanácselnök is. A hozzá intézett, megoldható panasz kö­zül egy sem marad elintézet­lenül. És elsősorban a vezető­ség ilyen munkájának köszön­hető, hogy a párttagság és ezek példáján a pártonkívüliek is iparkodnak eleget tenni a reá­juk háruló feladatoknak. A be­gyűjtésben már 98 százalékig eleget tettek az éves feladatuk­nak. Elhatározták, hogy a jö­vőben saját erejükből, járdát építenek, rendbehozzák a ku­takat és valamennyi házhoz vezetékes rádiót szerelnek. Ez a határozat a dolgozók, főleg Csákvári János javaslatára va­lósult meg. A pártvezetőség javaslatára a gyengén működő DlSZ-veze- tőség helyett új vezetőséget vá­lasztottak. Kiépítették a DISZ- aktívahálózatot is. Mint mond­ják: az új vezetőség hatékony támogatást akar nyújtani a vá­lasztásnál a pártszervezetnek. A községben különösen nagy gondot fordítanak a népneve­lők munkájára. Minden alap­szervezetnek meg van a maga népnevelő-hálózata. A népne­velőknek rendszeresen meg­tartják a tájékoztató értekezle­teket, ahol elmondják a fel­adatokat, valamint ismertetik az ország belső és külső hely­zetét, mert azok ismerete ok­vetlenül szükséges a népnevelő munkához. Előadásokkal eme­lik a népnevelők felkészültsé­gének színvonalát, hogy azo­kat lehetőleg ne érhesse vá­ratlan kérdés. A népnevelők ellenőrzését a községi pártvezetőség végzi, karöltve az alapszervezetek ve­zetőivel. Így minden népnevelő jobban elvégzi a kiadott fel­adatokat. Akadnak itt olyan népnevelők, mint; ' özV. Csé- lóvszky Pálné, Molnár Ferenc- né, Tóth István. Szrehárszki István ifjabb, Kollár István, akik minden igyekezetükkel, tudásukkal harcolnak a .párt célkitűzéseiért. Persze varrnak olyanok is, akik többszöri fel­szólításra sem végzik rendsze­resen munkájukat. Ilyenek Falka Gyula, Szekeres Gyula és Falus Pál. Pedig nemcsak mint népnevelőknek, hanem mint egyszerű párttagoknak is kötelességük lenne a párt po­litikája mellett felvilágosító munkát folytatniok. A legtöbb hiba azonban még­is a pártcsoportok, MDP-cso­portok és a tömegszervezetek munkájánál tapasztalhatók. Nem tartanak pártcsoport ér­tekezleteket, nem foglalkoznak megfelelően a párttagokkal, minden legkisebb feladat meg­oldását a pártvezetőségtől vár­ják. A tömegszervezetek kom­munistái sem támogatják meg­felelően a vezetőség munká­ját. Pedig a népnevelők mel­lett ők lennének hivatva arra, hogy átfogják a széles párton - kívüli tömegeket, világosítsák meg előttük pártunk célkitű­zéseit. Amint látjuk, a sziráki párt- vezetőség és az alapszerveze­tek munkájában viszonylag nincsenek túl komoly hibák, de mint Sándor elvtárs is mon­dotta: „... fel kell számolnunk a meglévő kicsinyeknek látszó hibákat is, mert ezekből jöhet­nek a nagyobbak. Most pedig — a pártvezetőség újjáválasz- tása előtt — kétszeresen fontos ennek a feladatnak pontos vég­rehajtása." Azért folyt hát kettőjük kö­zött olyan szenvedélyesen a pórtélét megjavításáról a vita, hogy a tagságot neveljék és jó előre felkészítsék a pártvezető­ség újjáválasztására. Hogy jobb kapcsolatot teremtsenek a pár­tonkívüliek széles tömegével kikérjék azok véleményét, és azok is bizalommal fordulja­nak majd a pártszervezethez javaslataikkal, véleményükkel az új vezetőséget illetően. Kökényes? Béla \i h wiw Isumtmistái s gemfas karbantartásért A Salgótarjáni Erőműben máris megkezdték a technikai színvonal emelését szolgáló in­tézkedések végrehajtását, hogy így is megkönnyítsék éves ter­vük teljesítését. Ebben a mun­kában oroszlánrészt vállalnak az üzem kommunistái. Az új, lengyel módszer alapján ké­szült tápvíz-előmelegítő beren­dezés felszerelésénél a kommu­nista Sztancs Lőrinc, Mahalék Ferenc és ifj. Szabó Sándor je­lentősen meggyorsították a szerelést. Ezzel elősegítették, hogy a berendezés minél előbb működhessék, ami jelentős ka- icria-megiakarítást eredmé­nyez az üzemnek. Kamarás Jó­zsef, a VI-os számú kazán ros­tély-javítását három nappal a határidő előtt végezte §1, Mi- kus László viszont a salak-ele­vátor felújítását fejezte be há­rom nappal az előirányzott idő letelte előtt. >•♦♦♦♦♦♦ ************** ♦♦♦♦♦««♦« Figyelmeztetés az adott szóra — Megyénk bányász pártokfatásáról — A Z UTÓBBI IDŐKBEN sok szó esett a párt tag­jainak marxista—leninista képzésről, mint további fejlő­désünk nélkülözhetetlen felté­teléről. Sokan így válaszolnak erre: a fejlődés úgy sem áll meg, ha nem tanulunk, mert a munkánkat elvégezzük, és munkánk eredményei is a fej­lődést szolgálják. A tanulás pedig a pihenésre szánt időn­ket veszi igénybe. Nagyon sok­szor találkoztunk már ilyen hangokkal. Vajon mi lehet en­nek az oka, hogy egyesek még mindig így vélekednek a pártoktatásról? Nem más, mint az, hogy a marxizmus—leni- nizmus tanításai, a felvilágosí­tó szó még nem jutott el hoz­zájuk, legalábbis nem a meg­felelő formában. Pedig a po­litikai tisztánlátás sohasem volt fontosabb, mint éppen most, a jelenlegi gazdasági helyzetben, a jelenlegi hatal­mas feladatok megvalósítása előtt. A pártosan gondolkodó em­ber egyre inkább meglátja a nehézségekből kivezető utat, össze tudja mérni az ország és a saját érdeke közötti össze­függéseket. Okvetlen szüksé­ges a párt politikájának mé- lyenható tanulmányozása. így válnak egyre világosabbá a pártunk által meghatározott feladatok, mint például a tech­nika fejlesztése stb. A FEJLŐDÉS — a párton belül — elsősorban a párttagok fokozottabb eszmei és politikai tisztánlátását je­lenti, amely magával vonja a gazdasági fejlődést is. A dol­gozók között a kellő optimista és pártos gondolkodás megte­remtésének fontos módszere a pártoktatás. . S ha ilyen fontos szerepet tölt be a pártoktatás a párt szerepében és a gazdasági fej­lődésben is. Vizsgáljuk meg, hogy folyik ez megyénk egyik legfontosabb területén, a bá­nyászoknál? Két éve még az üzemek fel­olvasótermeiben tartották meg ezeket az előadásokat és konferenciákat. AZ eimuít- 'ok­tatási év elejétől a bányászok kérésére azonban már saját falujukban tanulhatnak. S míg ezelőtt sárosán, porosán, munkásruhójukban ültek le a tananyag megbeszélésére, most megmosakodva, tisztán mehetnek el a pártoktatásra kijelölt helyre, és baráti kör­ben tanulhatnak, elvtársi han­gon vitatkozhatnak az anya­gokról, egymás hibáiról, s ar­ról, hogy mik a közvetlen fel­adataik a szocializmus építésé­ben. Ez társadalmi ügy is. Ezek az ismeretek — amelyek­hez a pártoktatás hozzásegít — hozzátartoznak az emberek általános műveltségéhez. A szocializmus építésének fejlő­dését a szocializmus építőinek fejlődése jóval meg kell, hogy előzze — ez törvény. Mégis akadnak egyesek, akik ennek a törvénynek az ismeretében sem akarnak tanulni vagy ta­nítani. Etesen például még eddig egyetlen egyszer nem volt bá- nyász-pártoktatás. Ezért a he­lyi pártvezetőség is, de főleg az újlaki pártvezetőség a fele­lős, mert nekik kellett volna megszervezni ezt az oktatást, és amint a tények is igazolják, elmulasztották azt. Nem sokkal jobb a helyzet Saigon vagy Mihálygergén sem, bár az elmúlt oktatási év­ben ezeken a helyeken kifo­gástalanul, jól folyt az okta­tás. Az illetékes pártszerveze­tek nem törekednek a hibák felszámolására. A hallgatók az ilyen nagyfokú nemtörődöm­ség láttára elidegenednek az oktatástól. Különösképpen rossz hatással van a dolgozók­ra az, ha a propagandisták fel­készületlenül állnak eléjük, így volt ez Kazáron, ahol Ko­vács elvtársnak, az üzemi bi­zottság elnökének nem volt meg a vitavezető vázlata, és Karancsságon, ahol Karnis elv­társ majdnem szó szerint ki­jegyzetelte a hallgatók segéd­anyagát, és ebből tartott elő­adást. Karancsalján még nem fűtenek, sőt villany sincs az oktatásra kijelölt helyiségben. Emelkedő tendenciát mutat színvonalában Karancskeszi és Bocsárlapujtő község bányász- pártoktatása. Ezeken a helye­ken már 23—25 hallgató is megjelenik és felkészüléseiben is van némi javulás. A bányász-pártoktatások leg­többjét azonban inkább bírá­lat. mint dicséret illeti. Nem kielégítő sem a hallgatók, sem a propagandisták felkészülése. A megtartott konferenciákon nem a legfontosabb kérdések­ről vitatkoznak. A propagan­disták elaprózzák a kérdése­ket, és így azok összefüggés­telenné, nehezen érthetővé vál­nak. A BÁNYÁSZ ELVTÁR­SAK azt ígérték, hogy odahaza, saját községükben tartják meg a konferenciákat, és ők minden alkalommal meg­tisztálkodva, megebédelve me­hetnek el oda, szívesebben ta­nulnak, és sohasem hiányoz­nak. Az adott szavuk azonban eddig még nem teljesült. A jö­vőben gondolkozzanak ezek az elvtársak, hogy mit jelent a pártnak adott szó, és ho­gyan is kellene azt teljesíteni. O k még előtte vannak az összegzésnek, de ered­ményeik híre már „nagy port“ vert fel a téesz-berkekben. Igaz, pontosat csak akkor tudunk majd, amikor az utolsó cseppig számba veszik vagyonukat. De lehet-e csendben maradni? — így kérdik ott lenn Püspökiben a Béke tagjai—, amikor 80 forint már kiviláglik. Vagyis ennyi már egészen biztosan jut egységenként — és ez csak feljebb kerekedhet, lejjebb semmi szín alatt. Bizony nem lehet csendben maradni. Kikiáltja ezt — az ilyen eredményt — az emberből a büsz­keség. Pláne akkor, ha észbe ötlik az, amit tavaly néhány tsz mondott a püspökiek eredményéről. Ügy mondták, „az már plafon, az a 72 forint, amit most osztotok. Azt már nem lehet hizlalni, legfel­jebb ha mindent szélprédáltok“. Nos, nem prédái­tok szét mindent, mégis a 72 forintból legkevesebb 80 lett egy esztendő alatt. Pedig a földjük most is csak 99 hold, mint korábban egy esztendővel. És olyan takarmánykészletet biztosítottak télre az ál­lataiknak, amilyent még öt év alatt egy ízben sem sikerült — nem volt hozzá erejük. 150 mázsa szá­lastakarmányon, 16 vagon cukorrépaszeleten, 120 mázsa kukoricán, 35 mázsa árpán telel majd át a Béke állatállománya. Ehhez járul még a már elké­szült 210 és a még most készülő 150 köbméter siló. A terménydaráló is hoz vagy 80 mázsa darát a konyhára. Aztán alighanem arról a közelgő zárszámadó közgyűlésről milliomosokként távoznak majd a Béke tagjai. Nagyon valószínűnek látszik. Legalábbis úgy alakul, gömbölyödik a püspökiek számvetése .. -, ★ gy szó mint száz, csodáikat műveltek azon a zagyvaparti 99 hold földön ezek a Béke-be­liek. A legcsodálatosabb a cukorrépa. Aki nem látta, még most sem hiszi, hogy 310 mázsára libbent a mérleg nyelve egyetlen hold termése alatt. Most sajnálják igazán a püspökiek, hogy csak 7 holdon termeltek cukorrépát. De még az őszi árpa, burgonya, búza is gyakori szóbeszéd tárgya a falu­ban. Nem fér a kívülállók fejébe, hogy takarítha­tott be a csoport több mint 17 mázsás búza, 24. őszi árpa, 19 tavaszi árpa, és 186 mázsás burgonya- termést. De a tsz tagjai már tudják. És amikor erről esik a beszéd, mosolyognak is — önmagukon. Mert kétrhárom évvel ezelőtt az volt a dívik a szö­Képek a szurdokpüspöki Békéből vetkezetben, hogy amikor egyik kifogásolnivalót látott a másik munkájában és persze szóvá is tette neki — nem, nem rossz szándékkal —, amaz nya­kába dobta a tarisznyát és mint annak a rendje, úgy faképnél hagyta a munkát. Soltan jobbnak lát­ták aztán nem „bele ártani“ maguliat a másik munkájába. De lazára engedték a gyeplőt a reggeli munka­kezdéskor is. Sokat ágyban fekve, vagy éppen a kocsmában köszöntött a nap akkortájt. Kevesen voltak tisztában még nyolc óra felé is napi munká­jukkal. Pedig a nyolc óra faluhelyen már szégyen­letesen késői munkakezdést jelent. Megszólják azt, aki akkor ballag ki a határba. Egyszóval: hiba volt a munkafegyelemmel, ami azóta példásan megja­vult már. Ha a terméseredmények növekedésénék okát ma- gyarázgatjuk, álljunk meg egy szóra az agrotechni­kánál is. Akkoriban még a járási tanácson is úgy vélekedtek, hogy könnyebb a dolga annak, aki puszta kézzel akarja átszakítani a Kínai Falat, mint az agrotechnikának, amelyik a püspöki Békébe akar betörni. Mi tagadás, volt ebben egy jó adag igazság. Szidták a tagok a vezetőket, amikor elő­ször mentek ki a földre műtrágyával, mint a bok­rot. „Van eszetek? Földbe szórni a pénzt?!“ Pedig csak 50 kilót szórtak ki holdanként. Ennyivel kezd­ték az agrotechnika barátai. Többel nem merték — így is kaptak érte elég szidást. Most már 150 kilónál tartanak. És akkor lenne nagy ribillió a ta­gok között, ha nem tellene ennyi holdanként. „Pénzt vetünk, az igaz — mondja már most mindenki a Békében —, de azt is aratunk.“ Így van ez rendjén, milliomos-jelöltek... ★ önyörgött Odrel Lajos, hogy vegyék vissza. Könyörgött több mint egy fél esztendőn ke­resztül, amíg végül most novemberben meg­puhult a tagók szíve. No, nem mintha az emberelő­nek könyörögni kéne a belépésért a Békébe, hiszen nem fordítanak ők hátat senkinek. Kapujuk sar­kig nyitva áll. Csak hát Odrel az más volt. Neki nem ártott a lecke. Egy éve lépett ki. Én pénzt akarok keresni mondta. — Ezreket. — Gyöngyösorosziban bánya nyílt éppen és az a hír járta, hogy ott egy vájár megkeresi a kétezret is. Az meg is kereste. Ám Odrel nem volt vájár. Mondani sem loell, hamar ott hagyta a bányát. Próbálkozott az állami gazdaság­nál is. Selypen is a cementgyárban, de félszemmel mindig a tsz felé pislogott. Nagyon megbánta a ki­lépést. Nagyon szerette volna, hogy visszavegyék. Szólni nem mert a tagoknak, röstellte. Csak az el­nök körül forgolódott. Juhász Józsi bácsinak meg úgy látszik tetszett a szánom-bánom. Csak most no­vemberben vitte a kérelmet közgyűlés elé. Így lett ismét tag Odrel. Érdemes megjegyezni, hogy mit vesztett Odrel Lajos egy esztendő alatt. Mondjuk — havi ezer fo­rinttal számolva — évi jövedelme 12 000 forint volt. (Bár ennyit nem keresett meg.) Amikor azelőtt a csoportban dolgozott, 317 egységet teljesített. Eny- nyit — ha nem többet — biztosan elért volna most is. Szorozzuk csak meg a 317-et 80-nal, az egy ■munkaegység értékével. Eredmény: 25 360 forint. Plusz az az 5000 forint, amelyet a háztáji gazdaság hozott a Béke valamennyi tagjának. Vagyis 18 360 forintot dobott el magától Odrel egy esztendő alatt. Ezreket aikart keresni — és ez­reket veszített... ■k M ilyen a szövetkezet viszonya az egyéniekkel Püspökiben. Sűrűn gördül ki a tsz udvaráról olyan kocsi, amelyik az egyénieknek indul trágyát hordani, vagy egyéb munkát elvégezni. Elő­fordult már olyan eset is, hogy a csoportbeliek azt mondták: inkább mi késsünk meg valamelyest a munkában, de segítjük az egyénieket, ne mondják, hogy „befelé fordulunk“, hogy nem akarunk ma­gunk közé senkit... Igen ám, de. álljon csak le valaki most a Béke őszi búza táblája sarkába és tekintsen végig a sze­gélyén. Ügy letipratták azt kocsival, hogy abból már nem lesz kenyér. Mintegy 800 négyszögölön veszett kárba a fáradságos munka. Egyesek ráhaj­tottak kocsijaikkal, pedig a föld mellett 12 méter széles út fut... Hiába no — az új mindig birkózik a régivel. A Béke tagjai is nehezen barátkoztak az agrotech­nikával ... KISS GY. JÁNOS A bcsárbjíójlSi Ój Barázda Tsz tagjai Az elmúlt héten tartották meg a zárszámadást a bocsár- lapujtői Üj Barázda Termelő- szövetkezetben. Az elmúlt gazdasági évben közel félmil­lió forinttal növekedett a ter­melőszövetkezet összvagyona, a tavalyi 37 forint helyett az idén 48 forintot ér egy mun­kaegység. Az eredmények lát­tán 15 új taggal növeltedéit a termelőszövetkezet tagsága. Hegedűs Dezső Novak Gyuláné Ha.jda Éva Klinee Éva Barta Ilona ÜZEMEK! GÉPÁLLOMÁSOK! ÁLLAMI GAZDASÁGOK! SZÖVET­KEZETEK! Vattásruhák, munka­ruhák. szerelöruhák, munkaköpe­nyek. és egyéb ruházati cik­kek készítését vacv javítását a megye bármely részében vál­lalunk. Balassaqyarmati Szabók Szövetkezete, Balassagyarmat. Te­lefon; 135. Kétszemélyes rekamiék első­rendű kivitelben, nagyon kedvező feltétellel. Budapest. Dohány utca 5. szám.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents