Szabad Nógrád. 1955. december (11. évfolyam. 95-103. szám)

1955-12-07 / 96. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABOD M DP NÓGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOT IS Á| 7ÁN AK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 96. SZÁM, ARA: 50 FILLÉR 1935. DECEMBER 7. Szocialista építőmunkánk egyik kulcskérdése az ipar és az egész népgazdaság technikai alapjának fejlesztése j Megyei nagyaktíva értekezlet December 3-án rendkívül fontos megbe­szélésre ült össze a megyei nagyaktíva- értekezlet. Pártunk Központi Vezetőségének novemberi határozatát vitatták meg a me­gye sajátos feladatainak tükrében. A párt- tömegszervezeti és gazdasági vezetőkön kívül jelen voltak megyénk ipari üzemeinek neves sztahanovistái, újítói is, akik már eddig is nagy segítséget nyújtottak a termelés jobb megszervezéséhez, iparunk technikai színvo­nalának emeléséhez. A nagyaktíva-értekez- leten jelen volt Takács Vilmos elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, akinek megnyitó szavai után Kovács József elvtárs, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának vezetője ismertette az eddigi eredményeket és megyénk ipari üzemei előtt álló feladatokat. Kovács József eivtárs beszámolója Kedves elvtársak! Pártunk Központi Vezető­cége ez év november 9-i ülé­sén meghatározta ipari ter­melésünk megjavításának és műszaki színvonala emelésé­nek feladatait A Központi Vezetőség megállapította, hogy szocialista építőmunkánk egyik kulcskérdése az ipar és az egész népgazdaság tech­nikai alapjának fejlesztése. A szocialista társadalomban a technika nem topoghat . egy­helyben, hanem állandóan tökéletesíteni és fejleszteni kell azt. Az elavult technikát újjal, az újat pedig a legújab­bal kell felváltani. Ahhoz, hogy lépést tarthassunk a világszerte rohamosan fejlődő technikával, sürgősen meg kell szüntetnünk iparunk vi­szonylagos technikai elmara­dottságát. A technika fejlesztésének gyorsabb ütemét követeli meg a szocializmus gazdasági alap­törvényének fokozottabb ér­vényesülése is. A szocialista termelés célja a társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése a leg­fejlettebb technika alapján, A Központi Vezetőség meg­állapította, hogy első ötéves tervünk időszakában komoly eredményeket értünk el a ter­melésben. Ipari termelésünk 1954- ben 131 százalékkal volt magasabb, mint 1919-ben, s a termelés az idén is jelen­tősen fokozódott. Eredményeink még nagyob­bak lehettek volna, ha a ká­ros jobboldali nézetek hatása nem gátolta volna fejlődésün­ket. Pártunk Központi Veze­tőségének ez év márciusi ha­tározata felfedte a káros jobboldali nézeteket és meg­jelölte számunkra a helyes utat, A márciusi határozat óta eredményes harc folyik a káros jobboldali nézetek el­len. Ennek már most mutat­koznak eredményei megyénk ipari üzemeinek munkájában, ezek azonban korántsem kielégítőek. Az ipari termelés pangása megszűnt és lassú, de egész­séges fejlődés tapasztalható. Megyénkben a minisztériu­mi ipar teljes termelése ez évben — október 31-ig be­zárólag — mintegy 6,3 szá­zalékkal magasabb, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. Különösen az első félévben értünk el komoly eredménye­ket. Szénbányászatunk ebben az időben túlteljesítette ese­dékes tervét és terven felül több mint 29 ezer tonna sze­net adott a népgazdaságnak. Az Acélárugyár is túlteljesí­tette ekkor a tervét, s több százezer forint értékű terven felüli áruval segítette elő a népgazdaság fejlődését. Ha­sonló eredményeket ért el a Tűzhelygyár, amely első negyedéves tervét 117,6 száza­lékra, második negyedéves tervét 105,6 százalékra telje­sítette, továbbá az Üveggyár és általában megyénk legtöbb üzeme. A bányászatban és ipari üzömeinkben az első félév folyamán a termelé­kenység terén is egészséges fejlődés indult meg, és az előző időszakokhoz viszonyít­va kedvezően alakult a minő­ség, a selejt, az önköltség és a többi mutató teljesítése is. A III. negyedévben visszaesés mutatkozott a termelésben Az első félév jó munkája után a XII. negyedévben je­lentősen elmaradtunk. Ebben az időszakban a szénbányászat nem telje­sítette tervét és több mint 31 000 tonna szénnel ma­radt adós népgazdasá­gunknak. III. negyedéves tervét az Acélgyár is mindössze 96,8 százalékra, a Tűzhelygyár 90,8 százalékra, az Építőipari Vállalat pedig mindössze 84,1 százalékra teljesítette. Vannak azonban olyan üzemeink is, amelyek az év első felének jó eredményei után sem pihentek habá­raikon, s erőfeszítéseik eredményeként III. ne­gyedéves tervüket is túl­teljesítették. Ilyen például a Vasötvözet­gyár, a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár, továbbá a Salgótarjáni és a Zagyvapál­falvi Üveggyár. Visszaesést látunk az első félévhez viszonyítva az ön­költségcsökkentés terén is. Bányáinkban a III. negyedév folyamán egy tonna szén ki­termelési költsége több mint 13 forinttal került többe a tervezettnél, ezáltal sok millió forint kár érte népgazdasá­gunkat. Az Acélárugyárban az első két negyedévhez vi­szonyítva 3 és fél százalékkal túllépték az önköltségi ter­vet. Ez annak tulajdonítható, hogy csökkent a gyár­ban a gépek kihasználá­sának foka, s a munkaver­senyt sem irányították meg­felelően. Lazán kezelik az ön­költségcsökkentési feladatokat az építőiparban is, ahol októ­ber 31-ig 1 297 000 forinttal drágábban termeltek a terve­zettnél. Ennek főleg az az oka, hogy a vállalatnál a napi munkaidőből mindössze 6 és fél órát használnak ki, tehát minden műszakban másfél órát időbérben, vagy állásbérben kell elszámolni a dolgozóknak. Emögött pro­duktív teljesítmény természe­tesen nincs. összefoglalva: az eddig el­mondottakból világosan lát­ható, hogy bár értünk el egyes területen eredményeket a Központi Vezetőség már­ciusi határozatának végre­hajtásában, de még mindig nagy erőfeszítések szüksége­sek ahhoz, hogy gyökeres fordulatot hozzunk létre a termelékenység növelésében, az önköltség csökkentésében, a minőség javításában. IJj kezdeményezések, növekvő aktivitás a Központi Vezetőség és a Minisztertanács levelének ismertetése utón Pártunk Központi Vezető­sége és a Minisztertanács nemrégiben levélben fordult a dolgozókhoz, s kérte őket, hogy tegyenek meg mindent a fej­lődést gátló technikai elmara­dás felszámolásáért, a Köz­ponti Vezetőség márciusi hatá­rozatának tökéletes végrehaj­tásáért. A levél megjelenése után megyénk üzemeiben hoz­záfogtak a belső helyzet fel­méréséhez és kibővített párt- vezetőségi üléseken, munkás­gyűléseken, aktívaértekezle­teken tárgyalták meg az üzem előtt álló legfontosabb felada­tokat. Üzemenként megválasz­tották a műszaki fejlesztési bizottságokat, amelyek kidol­gozták a dolgozók által beter­jesztett javaslatokat és értéke­sítették azokat az üzemi, mű­szaki intézkedési tervekben. Bányaüzemeinknél jelen­tős kezdeményezések tör­téntek a szállítás megja­vítására, a tömegtermelő munkahelyek előkészíté­sére. Az Acélgyárban in­tézkedéseket tettek az anyagmozgatás megjaví­tására, új technológiai el­járások bevezetésére. Elhatározták például a zárt­ciklusú kapagyártás megindí­tását. Ennek évi eredménye mintegy 450 000 forint. A levél megjelenése óta nö­vekedett a dolgozók aktivitá­sa. Erre mutat, hogy a szén- bányászatban rövid két hónap alatt körülbelül 47 újítási ja­vaslat érkezett be. Ezek gaz­dasági eredménye több, mint félmillió forint. Az Acélgyár­ban a III. negyedévben be­adott újítások száma megha­ladja a 300-at. Hasonló ered­mények tapasztalhatók a Zagyvapálfahd Bányagép­gyárban és üveggyárban, az Erőműnél, a Vasötvözetgyár­ban és másutt. Mindez fénye­sen bizonyítja, hogy igen je­lentős az a segítség, amelyet újítóink, élenjáró dolgozóink adnak a népgazdasági tervek teljesítéséhez, a termékek elő­állítási költségének csökkenté­séhez. Üzemi dolgozóink kez­deményező készsége és alkotó­vágya — ha azt kellően segít­jük, támogatjuk — egyre na­gyobb szerepet tölt be minden­napi életünkben. Pártszervezeteink, szakszer­vezeteink, gazdasági vezetőink azon­ban még nem követtek e! mindent azért, hogy a dol­gozók alkotó kezdeménye­zésében rejlő hatalmas erőforrást teljes egészé­ben a termelés szolgála­tába állítsák. Ennek tulajdonítható, hogy a technika fejlesztését még nem sikerült a legszélesebb dol­gozó tömegek központi ügyévé tenni. Az eddigi tapasztalatok azt ♦ A Salgótarjáni Üveggyár bővelkedik termékeinek választéka* mutatják, hogy gazdasági ve-1ban. Ezt a képen látható mintateremnek egy része is igazolja, zetőink a technika fejlesztésé- X Itt az exportra készülő gyártmányok egyes mintadarabjai lát-, nek feladatait elsősorban nemi hatók. A szép kivitelű üvegáruk világhírnévre tettek szert. A a széles tömegek bevonásával, | Salgótarjáni Üveggyár dolgozóitól a külföldi országok 1956-ban a rejtett tartalékok feltárása- X másfélszer annyi exportárut várnak, mint amit ez évben val akarják megoldani, hanem X termeltek. nagyobb összegű központi be- | Sziklai Dezső — Magyar Foto ruházások útján. Kétségtelen, nyező kedvét, háttérbe szorít­ja a helyi tartalékok feltárá­sát, s nem utolsó sorban ve­szélyes azért is, mert veze­tőink a felsőbb segítségre hogy népgazdaságunk, pártunk és kormányunk céljának meg­felelően, hatalmas beruházá­sokat fordít a technika fej­lesztésére, de ezek még tized- részét sem fedezik annak az igénynek, amely gazdasági ve­zetőink részéről tapasztalható. Az, hogy vezetőink központi beruházásra várnak, komoly károkat okoz a népgazdaság­nak. Veszélyes ez azért, mert a nagy központi beruházások- ra való várakozás leszereli i vonásával a belső, eddig rejtett műszaki vezetőink kezdemé-1 tartalékok feltárásához. tősen ki kell szélesíte­nünk, mert a fejlett tech­nika fejlett kádereket kö­vetel. Megállapíthatjuk tehát, hogy-------- _ W VJ-- -----,-­ne m támaszkodnak a a Központi Vezetőség és a Mi­tömegekre, nem kérik segít­ségüket. Elvtársak, az idő drága! Egy percet sem várha­tunk tovább, erőteljesen hozzá kell látni a széles tömegek be* Minden iparágban bőséges tartóiéi* áll rcndelk ezésiinkre Ha körülnézünk megyénk üzemeiben, látjuk, hogy igen jelentős tartalékokkal rendel­kezünk, amelyeket a termelés szolgálatába kell állítanunk. A szénbányászatban például ko­moly tartalékot jelent a gépi kapacitás teljes kihasználása. Egyelőre meglévő berendezé­seinket sem használjuk ki olyan mértékben, mint aho­gyan kellene. A széntermelésnek eddig mindössze 37,6 százaléka történik gépesített szállí­tással. Pedig elsősorban a szállítás­nál fokozható a gépek, a ka­paró és gumiszalagok kihasz­nálása. Jelentős belső tartalékot képvisel a szocialista munka- fegyelem megszilárdítása. Az igazolatlan mulasztás csökken­tése, a nyolcórai munkaidő tö­kéletes kihasználása terén még igen sok teendőjük van párt, szakszervezeti és gazda­sági vezetőinknek. Ugyanígy igen fontos feladat a millsze- kundumos robbantás to­vábbi elterjesztése. Ezt a módszert sok üzemben meg lehetne még valósítani, de sem pártszervezeteink, sem műszaki vezetőink nem har­colnak következetesen a mill- szekundumos robbantás beve­zetését gátló maradi nézetek leküzdéséért, holott a gyakor­latból látjuk, hogy ez a mód­szer mintegy 8 százalékkal nö­veli a termelékenységet, amel­lett magasabb kereseti lehető­séget biztosít a bányászoknak, tehát alkalmazása során egész­ségesen találkozik az egyén érdeke a társadalom érdeké­vel. Hasonló tartalékokkal ren­delkezünk a vasipari üze­meinkben és az építőiparban is. Nem egy helyen, például az Acélárugyár hideghenger­mű üzemében, hosszú időn ke­resztül áll egy-egy gép kihasz­nálatlanul azért, mert a szak­munkásokat segédmunkára, anyagszállításra osztják be, noha jobb szervezéssel meg le­hetne oldani a segédmunkaerő kérdését is. Ehhez az kell, hogy az Acélárugyárban he­lyes módszert találjanak az anyagmozgatás megkönnyíté­sére, gépesítésére. Erre vonat­kozólag Szekszárdi elvtárs, az acélöntöde művezetője igen ésszerű javaslatot tett. Eddig ugyanis a törőműtől keskeny nyomtávú vasúti kocsikra rakva, az öntödét megkerülve szállították a töredéket a tá­rolóhelyre, s innen hordták is­mét a szükségletnek megfele­lően a kúpolóhoz. Ez a hosz- szadalmas munka többszöri le- és felrakodást jelentett, több embert és mozdonyt vett igénybe. Szekszárdi elvtárs újítása révén az adagoló ko­csikkal közvetlenül a kúpoló­hoz hordják most már a töre­déket. Ez a módszer 300 mé­terrel megrövidíti az utat, fel­szabadít egy sereg munkaerőt és szállítóeszközt, s ami a leg­fontosabb: megkönnyíti a ne­héz fizikai munkafolyamatot. Hasonló megoldást kell másutt is találni műszaki vezetőink­nek az anyagmozgatás egysze­rűsítésére, a munka jobb meg­szervezésére. Igen fontos feladatunk a belső tartalékok kihaszná­lása érdekében a dolgo­zók szakmai képzettségé­nek növelése. Ezen a téren sok hiba volt. A Központi Vezetőség levele óta bizonyos javulás tapasztalható, mivel iparáganként egyre több tanfolyamot szerveznek. A szénbányászatban például 1421 dolgozó vesz részt a különböző tanfolyamokon. Az Acéláru­gyárban jelenleg 16 tanfolyam működi, 247 fő részvételével. Az építőiparban mintegy 100 fővel szabadegyetemet szer­veztek. A szakmai továbbkép­zésben jelentős segítséget ad a TTIT, amely az Acélárugyár­ban kohászakadémiát, Kiste- renyén, Nagybátonyban és Mizserfán pedig bányászaka­démiát szervezett. Mindez azonban még csak a kezdet. A továbbiakban a szakmai oktatást jelen­nisztertanács levelében meg­jelölt feladatok végrehajtásá­ban értünk el kezdeti eredmé­nyeket, de ezek nem kielégí­tőek. A legnagyobb hiba az, hogy pártszervezeteink sem értették meg, hogy a technika fejlesztése szorosan összefügg a termelékenység növelésével, az önköltségcsökkentésével, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának növeléséveL Üzemi párt- és szakszerveze­teink, valamint gazdasági ve­zetőink nem foglalkoztak még kellőképpen azzal, hogy a munkaverseny középpontjába a technika fejlesztését állítsák. Akadnak még olyan párttitká­rok is — mint például Gyürki elvtárs, vagy Balázs elvtárs —, akik maguk is azt a maradi nézetet hangoztatják, hogy a „mi üzemeinkben” nem lehet technikáról beszélni. Ezek az elvtársak nem értik meg azt, hogy nemcsak az új gépek tö­meges beállítása jelenti a technika fejlesztését, ha­nem hozzátartozik ehhez a millszekundumos robban­tás, vagy a ciklusos mun­kamódszer bevezetése, a dolgozók szakmai képzésé­nek további növelése, a gépek jobb kihasználása. Ezt éppen pártszervezeteink­nek kell megértetniök a dol­gozókkal! A technikai színvonal fejlesz­tése kemény harcra kötelezi a vezetőket. Jó példa erre a margittárói üzem, ahol sokáig azt az elcsépelt álláspontot hangoztatták, hogy az üzem „speciális helyzete” nem enge­di meg a munkahelyi szállítás gépesítését. Az üzem vezetői az egyik munkahelyen rázó­csúszda beépítésével határozot­tan megcálfolták ezt a nézetet. A szállítás megjavítása követ­keztében azon a munkahelyen egy-egy műszakban mintegy 5 mázsa szénnel többet ter­melnek személyenként a dol­gozók. Ma már a többi munka­hely dolgozói is kérik a rázó csúszda beépítését. Bíztató eredmények novemberben Meg kell azonban állapíta­nunk azt is, hogy a III. ne­gyedéves elmaradás után pártszervezeteink kitartó szer­vező és nevelőmunkája ered­ményeképpen újra egészséges, felfelé ívelő irány jelentkezik üzemeink gazdasági mun­kájában. A salgótarjáni járási pártbi­zottság a forradalmi hónap megszervezésével nagy segítsé­get adott az e havi termelési tervek teljesítéséhez és a gaz­dasági mutatók kedvező ala­kulásához. Ugyancsak nagy jelentősége van bányaüze­meinkben a brigádok szerve­zésének is, különösen Mizser­fán, Mátranovákon és a zagy­vái üzemegységnél, ahol párt­szervezeteinknek konkrét, eredményes segítség ível sike­rült megszüntetni a termelést gátló akadályokat. Igen jelentős eredmény az, hogy a Szénbányászati Tröszt hosszú hónapokig tartó elma­radás után novemberben is­mét 100 százalékon felül tel­jesíti tervét, és kedvezően alakult a termelékenység, to­vábbá az önköltségcsökkentés is. Végleges, számszerű ada­tok ugyan még nem állnak rendelkezésünkre, de az eddi­gi értékelések biztatóak. Kü­lönösen figyelemre méltó a kisterenyei üzem eredménye. Ez az üzem áprilistól kezdve egyetlen hónapban sem telje­sítette tervét, novemberben (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents