Szabad Nógrád. 1955. december (11. évfolyam. 95-103. szám)

1955-12-31 / 103. szám

1955. december 31. SHMA1I ft Óvjuk, becsüljük kenyerünket PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS ft A párttagság véleményén alapuló beszámolók kerüljenek a vezetőségválasztó taggyűlések elé Mi az oka annak, hoqy időnként zavarok mutatkoz­nak a kenyérellátásban? Kü­lönösen falun fordul elő, hoqy nem érkezik meq időben o kenyér es ha meqérkezik is, qyakran éppen azok nem jutnak hozzá, akik ellátatla­nok, akiknek nincs telve a kamrájuk qabonával. íqy foq- laihatnánk össze olvasóink hozzánk intézett kérdéseit, a kenyér- és iisztellátással kap­csolatban. Szerkesztőséqünk Pálvölqyi Antalhoz, a Meqyei Élelmiszeripari Osztály sütő­ipari előadójához fordult, aki e kérdésre a következőket mondotta; — Kétségtelen, hogy elő­fordultak és előfordulnak ma is zökkenők az ellátásban. Ag­godalomra azonban — mint egyes zavartkeltők állítják — egyáltalán nincs ok. Lisztrak - táraink teltek, nem lesz, nem lehetséges' kenyérhiány. A sü­tőipar kapacitása is megfelel annak, hogy teljes mértékben kielégítse a szükségletet. Az esetleges zavarok korántsem az állítólagos liszthiányból adódnak. Például december­ben is éppen olyan magas a kenyérfogyasztás, mint ami­lyen volt májusban, vagy .jú­niusban. Pedig azóta már arat­tunk. És igen szép termést ta­karítottunk be. Az hová lett? Nyilvánvaló, a kamrákban hever, sok ellátott termelő nem akar belőle sütni, inkább az üzletbe jár kenyérért. De még más is világosan bizo­nyít. Ez pedig az a tény, hogy most 20 százalékkal több ke­nyeret fogyaszt megyénk, mint egy esztendővel ezelőtt. Miért? Talán ilyen mértékben megnőtt a szükséglet? Koránt­sem. A felelet csak az előbbi lehet. Mi tehát a megoldás? .Sem­mi esetre sem az, hogy több kenyeret süssünk, mert ez fe­lesleges. Amennyit sütünk, az bőven fedezi a szükségletet. Az kell, hogy meggátoljuk ke­nyérrel hizlalni a sertéseket, és a kenyeret vásárló ellátot­takat okos, meggyőző szóval jobb belátásra bírni. És ebben a munkában a legnagyobb fel­adat a kommunistákra hárul. Az ő személyes példamutatá­suk és felvilágosító szavuk nélkül lehetetlen előbbre jut­ni. Nekik ’-ell megmagyaráz­ni mindazoknak, akik még nem látják tisztán: az egész falu, az egész ország vallja ká­rig annak, ha a kemény mun­ka árán megteremtett kenye­ret valaki elherdálja, vagy ha olyanok elől hordja el. akik­nek nem termett. Az állam nagy és előnyös kedvezményben részesíti azo­kat, akiknek megtermett a fejadagjuk. Saját lisztjükből sütött kenyeret ehetnek anél­kül, hogy bajlódnának a sü­téssel. Egy kiló lisztért cseré­be 1,36 kiló kenyeret kapnak. Csupán be kell sétálniok az üzletbe a liszttel — és haza a kenyérrel. Az okos gazda örömmel használja ki ezt a kedvezményt: összegezve: bőséges liszt­készlet áll rendelkezésünkre. A kenyér- és lisztszükségletet teljes mértékben képesek va­gyunk kielégíteni. De hogy az ellátás zökkenőmentes legyen, arra van szükség, hogy ne en­gedjük meg senkinek kenyé­ren tartani állatait, ne enged­jük meg az ellátottaknak fe­leslegesen elhordani a kenye­ret az üzletekből az ellátat­lanok elől, ★ A beqyűjtési apparátus dol­gozóinak is naqy szerepük van a kenyér- ős lisztellátás biztosításában. Különösen a kenyérqabona szabadfelvásár­lása révén. Milyen eredmé­nyeket ért el ebben meqyénk és a beqyűjtési szervek, ho- qyan kívánják szorqalmazni továbbra is a felvásárlást. Erről nyilatkozott lapunknak Kaszás József, a Meqyej Be­qyűjtési Hivatal vezetője. — Megyénk országos vi­szonylatban is jó eredményt ért el a kenyérgabona szabad­tervének teljesítésében. A dol­gozó parasztság nagy többsé­ge sietett eladni gabonáját az államnak, hisz’ jól járt vele, szép pénzt kapott érte. A fel­vásárlás természetesen nem korlátozódott csupán a csép- lési időszakra. Azóta is rend­szeresen folyik. Október óta a magye termelőszövetkezeti tagjai és egyénileg dolgozó pa­rasztjai 44 vagon kenyérgabo­nát adtak el az országnak. Ál­lami gazdaságainktól 52 va­gon felesleges gabona került az állam raktáraiba. Egyik legfontosabb felada­tunk továbbra is a felesleges kenyérgabona felvásárlása marad. Elsősorban a tsz-ek tagjai rendelkeznek nagy- mennyiségű gabonával, de van még felesleg az egyéniek kamrájában is. En%l>a mun­kánál is feltétlen szükséges támaszkodni a kommunisták példamutatására. Különösen a termelőszövetkezetek pártszer­vezetei előtt áll sok tennivaló. Mert ha a szövetkezet-kommu­nista tagjai úgy döntenek, hogy államunknak adják fe­leslegeiket és ennek jelentősé­géről, előnyéről elbeszélgetnek valamennyi taggal, meggyő­zik őket. akikor egészen biztos, ők is követik a jó példát. Sok-sok szövetkezeti tag kezdett házépítéshez, vagy ép­pen most tervezgeti. Könnyen építőanyaghoz jut, ha gaboná­ját az államnak adja, mert a pénz mellé kiutalást iá kap építőanyagra. Minden szem­pontból előnyös hát ez az egyezség, csak élni kell vele. MEGTARTOTTÁK a zár- számadó közgyűlést a felsőpe- tényi Rákosi Tsz-ben is — je­lenti Vidovszky András alsó­petényi levelezőnk — a szövet­kezet alakulása óta ez az első esztendő, amelyiken aktívan zártak. / Az olvasó kérdez — a szerkesztőség válaszol Kémet y Tibor drépelypalán- ki oltvisónk kérdésére vála­szoljuk: Az anyák és gyermekek vé­delmének fokozása, anyagi és egészségügyi helyzetének meg­javítása, a többgyermekes családok támogatása érdeké­ben az állam jelentős anyagi köteiezettségeket vállal. Mél­tányos, hogy e kötelezettsé­gekhez hozzájáruljanak azok a gyermektelen családok, a nőtlenek és hajadonok. A gyermektelenek adóját fi­zeti az a 22. életévét betöltött szeméiv, akinek önálló kerese­te vagy jövedelme van és nincs élő, vérszerinti. örökbefoga­dott, vagy nevelt gyermeke. Az adófizetési kötelezettség a 22. életév betöltését követő naptári év első napjával, illet­ve közjegyzői okiratban vál­lalt gyermektartás esetében a tartási kötelezettség megszű­nését követő hó első napjával kezdődik. Az adó összege a kereset 4 százaléka, a háztartási alkal­mazottaknál pedig 15 forint havonta. Az adó összegét a munkabér kifizetésekor kell levonni. Azoknál a személyeknél, akik munkaviszonyon kívüli jövedelem alapján fizetik a gyermektelenségi adót (önálló kisiparosok, kereskedők stb.), az adó összegét a jövedelem- adóval együttesen keli befi­zetni. Az adófizetés alól mentesek azok a szülők, akiknek első gyermekük születik (a szülést követő hónap első napjától); az a férfi, aki valamely gyer­meket magáénak elismer és tartásáról gondoskodik, vagy akit a bíróság jogerős ítélettel valamely gyermek apjának nyilvánított, illetve a gyermek tartására kötelezett; az, aki házasságon kívül született gyermekének vagy unokájá­nak tartását közjegyzői ok­iratban vállalta; az a férfi, aki az 50.. illetőleg az a nő, aki 45. életévét betöltötte (a be­töltést követő naptári év első napjától); azok a szülők, akik­nek gyermeke halva született, vagy meghalt; a néphadsereg és az Államvédelmi Hatáság zsoldilletményt élvező tagja, valamint feleségük: a 100 szá­zalékos. valamint a 75 százalé­kos hadirokkantak és a hábo­rús polgári rokkantak; a vakok; azok a személyek, akik egye­temi (főiskolai) tanulmányokat folytatnak, annak az évnek vé­géig. amelyben 24. életévüket betöltötték. A munkaviszonyban állónak a munkaviszonyon kívüli te­vékenységéből származó jöve­delme nem esik a gyermekte­lenek adója alá. Amikor valakinek a szemé­lyi körülményeiben olyan vál­tozás következik be, hogy az adófizetés alól mentesül, vagy pedig az adófizetésre jogsza­bály alapján kötelezetté válik, a változást munkahelyén be kell jelentenie. Pw M| IWiva megyéink vala­mennyi alapszervezetében megkezdődnek a vezetöségvá- lasztó taggyűlések. A hátra le­vő idők legfontosabb feladata a taggyűlések beszámolóinak elkészítése. A beszámolók mi­nőségétől nagyban függ a párt­tagság aktivitása és a taggyű­lések sikere is. A januári taggyűléseknek kettős feladatot kell megol­dani, egyrészt olyan pártveze­tőséget kell választani, amely­nek tagjai hűek a néphez, a párthoz és olyan politikai és szakmai ismeretekkel ren­delkeznek, hogy saját területü­kön helyesen tudják vezetni a tömegeket a második ötéves terv első két évére eső terv­feladatainak • megoldására. Másrészt a párttagoknak ja­vaslataikkal, bírálatukkal, a pártonkívüliek helyes észrevé­teleinek ismertetésével hozzá kell segíteni a vezetőséget, hogy minél eredményesebb munkát végezhessen. A januári taggyűlések te­hát nagy jelentőséggel bírnak alapszervezeteink életében. Alapszervezeteink legtöbbjénél még sem igyekeznek azt jelen­tőségének megfelelően előké­szíteni. Sóik alapszervezetnél a decemberi taggyűléseket is csak a hónap második felében, vagy éppen a hónap végén tartották meg. Emellett az elő­készítésben is voltak hibák. Ezek a kezdeti (hibák rá­nyomták bélyegüket a további munkákra, így a beszámolók elkészítésére is. Mivel késve és nem elég alaposan szervez­ték meg a decemberi taggyű­léseket. késett a párttagság és pártonkívüliek véleményé­nek kikérése, de késik a beszá­molók elkészítése is. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy a beszámoló elkészítésére ke­vés1 idő jut. éppen emiatt könnyen megsértik majd a be­számolók kollektív elkészíté­sének elvét. Nagyon kevés azoknak az alapszervezeteknek a száma, amelyeknél már elkészült a beszámoló. S jellemző, hogy üzemi pártszervezeteink mö­gött — bár még itt is van mit tenni — jóval elmaradtak a falusi alapszervezetek. Pató Pál módjára húzzák, halaszt­ják a beszámolók elkészítését. Nagyon kém a jó tapaszta­lat. Ezek közül is kiemelkedik a mátranováki üzemi alapszer­vezetnél végzett előkészítő munka. Itt az előkészítő tag­gyűlés után a vezetőség min­den tagja feladatul kapta, hogy saját területéről készítsen feljegyzéseket a beszámoló­hoz. Majd népnevelőértekezle­ten tárgyalták a feladatokat, főképpen a párttagok és pár­tonkívüliek véleményének ki­kérésében. Hasonló feladatokat kaptak a pártcsoport bizalmiak is. Ezek az elvtársak a veze­tőség választó-taggyűlés előké­szítése érdekében végzett fel- világosító munka mellett adat­gyűjtést is végeztek. Felje­gyezték a legfontosabb problé­mákat, és azokat a vezetőség­hez juttatták. A négy hétig gyűjtött adatokat a vezetőség mérlegelte, levonták a megfe­lelő következtetéseket és meg­határozták, hogy a beszámolót milyen szempontok alapján kell összeállítani. A vezetőség Nádasdi Dezső elvtársat, a párttitkárt és Simon Imre elv­társat, a vezetőség egyik tag­ját bízta meg a beszámoló el­készítésével. A beszámoló de­cember 28-ra el is készült, s a vezetőség 30-án újra megtár­gyalta, javaslataival kiegészí­tette. A Salgótarjáni Tűzhelygyár aiaP­szervezeténél is elkészültek már a beszámolók. Itt minden vezetőségi tag saját reszortjá­ról jelentést vitt a vezetőség elé és ebből, valamint a párt- csoportok és népnevelők mun­kájának eddigi eredményeiből és tapasztalataiból készítette a vezetőség a beszámolót. Ko­moly segítséget adott még az a 13-fős brigád, amelyet a pártértekezlet beszámolójához adatgyűjtésre hoztak létre. Ez a brigád tapasztalt pártmun­kásokból áll és egyik legfonto­sabb feladata, hogy észrevéte­leivel segítse az alapszerveze­tek munkáját, a vezetőségvá­lasztó taggyűlések, és a beszá­molók elkészítését. S hogy a taggyűlések minél jobban si­kerüljenek. a gyár négy alap­szervezete közül az egyik alap­szervezet vezetőségválasztó taggyűlését jó előrehozzák, ide a három alapszervezet titká­rát és egy-két vezetőségi tagot is meghívnak, hogy a tapaszta­latokat hasznosítsák. Ezeken a helyeken a párt­tagság mindegyike feszült ér­deklődéssel várja a taggyűlést. Az ilyen kollektíván készült beszámolók, amelyek nyíltan vetik fel az eredményeket, a hibákat, a felelősséget, meg­mutatják a további utat, még inkább fokozza a tagság ér­deklődését és biztosítja, hogy a választás ügyünk, a szocia­lizmus építésének előnyére váljék. Ezt az érdeklődést kell valamennyi alapszervezetünk­nek a párttagság körében megteremteni, mert ez egyben pártunk vezető szerepének nagyrabecsülése és a párttag­ságnak a további fejlődésünk iránt érzett felelősségérzete is. Sok helyen azonban nem tud­ják ezeket helyesen értékelni. Bár abból az elvből indulnak ki. hogy az aktív vezetőségvá­lasztó taggyűlés felmérhetetlen jelentőségű a pórt életében, men itt két évre választanak vezetőket és ezeknek munká­jától nagyban függ egy-egy üzem, vagy község gazdasági életének fejlődése. Azonban az ehhez szükséges előfeltételeket nem teremtik meg. Csupán a vezetőség beszámolójának kol­lektív elkészítését látják fel­adatnak. Ez a kollektív mun­ka is csak abban áll, hogy a vezetőség együtt próbálja azt összeállítani. Így bizonyára — mivel nem tárja fel a tömegek problémáit — nem sikerülhet jól a taggyűlés. Ez történt körülbelül Bocsár- lapujtőn a falusi alap- szervezetnél. A pártvezetőség már több mint két hete tár­gyalta a beszámoló elkészíté­sének tervét. A párttagok kö­zül fejlettebb elvtársaknak fel­adatul adta, hogy saját terüle­tükön gyűjtsenek számszerű adatokat és beszélgessenek el a párttagsággal. Mivel a veze­tőség nem ellenőrizte ezeknek az elvtársaknak a munkáját — a rájuk bízott feladatokat nagyon hiányosan hajtották végre. Bár a számszerű adato­kat „nagyjából“ megszerezték, azonban a párttagsággal való személyes foglalkozást mond­hatnánk teljesen elhanyagol­ták. Főképpen azért, mert a vezetőség egyetlen esetben sem segítette őket munkájuk­ban. Ez az oka annak, hogy egyes vezetők így vélekednek Bocsárlapujtőn: „Nem érdekli a tagságot a vezetőségválasz­tás, közömbösnek veszik azt”.a Igen, először az alapszervezet vezetősége vette közömbösnek: Ami eredmény mégis van, az a községi pártbizottság jó munkájának tudható be. A jövőben sokkal több gon­dot kell forditaniok a felsőbb pórtszerveknek is a taggyűlé­sek megszervezésére, a tag­gyűlések előkészítésére. Eddig ez sem volt kielégítő. Ezt mu­tatja az eddig összeállított be­számolók legtöbbje is. Nem a Központi Vezetőség márciusi határozata óta értékelik a munkájukat — figyelembe vé­ve a KV novemberi határoza­tát is — hanem sokszor két év távlatából. Emellett túl sok he­lyet szentelnek a külpolitiká­nak és az országos problémák­nak. Különösen fontos, hogy a be­számolók elkészítésénél az el­múlt hónapok munkája mellett mondjuk el az előttünk álló feladatokat is, hogy az új ve­zetőségnek milyen problémák­kal kell megbirkózni. Vala­mennyi kommunista, de a pár­tonkívüliek helyzete is nagy­ban függ majd az új pártve­zetőség munkájától. Kökényesi Béla A Kreml palota csillogó ter­meiben az orosz nép régmúlt­jának kincseit nézhettük vé­gig. Aranyozott fegyverek, ru­hák és más dísztárgyak végte­len sora kápráztatta szemün­ket. A sok kincs között láttunk egy igen régi és érdekes órát, amelynek rúgóját kivéve min­den alkatrésze fából volt. Ha asszonyféle elkerülne a Kreml palotába, biztosan azt hinné, hogy a mennyországban van. Moszkvában a Lenin hegyen van a Lomonoszov egyetem ha­talmas . harminchat emeletes felhőkarcolója, amelyet négy és fél éven át 25 ezer munkás épített. Méreteivel kapcsolat­ban csak egy-két számot mon­dok. Az épületóriásnak 30 ezer helyisége van és folyosóinak hossza 110 kilométer. Itt az egyetem épületében láttam először úgynevezett ön- kiszolgáló ebédlőt. Látogatás a moszkvai szénmedencében Azt ugye nem kell monda­nom. ez elé a látogatás elé te­kintettem a legnagyobb vára­kozói sál, hisz bányász vagyok és már most az elején meg­mondhatom, hogy a látottak és hallottak itt is, mint eddigi lá­togatásaink során egyik ámu­latból a másikba ejtettek, pe­dig a bányászatot csak-csak is­merem valahogy. De kezdem az elején. Mie­lőtt leszálltunk a bányába az üzem vezetősége ugyanúgy, mint az ottani bányászokat, bennünket is felszereltek bá­nyászruhával és védőberende­zésekkel. Legelőször a bánya főszál­lító vágatát néztük végig. Itt az volt az új számunkra, hogy sehol sem láttunk benne fa- ácsolatot, hanem végig vastá- mos ácsolatokat. Ebben a bányában a csillést nem ismerik, mert minden munkahelyen kombájn dolgo­zik s a 20 mázsás csilléket a kombájn alól villanymozdony viszi el. Az itt használatos kombájn 20 perc alatt vesz ki egy 250X 250-es szelvényű vágatot. Ezt a munkát három bányász kb 5 óra alatt végzi el. A bányában folyó csaknem minden munka gépesített. A bányász-kéziszerszámok közül sehol nem láttunk csákányt, lapátot, és fúrógépet. Két ké­ziszerszám van még használat­ban, ezek az ácsolásnál hasz­nálatos fűrész és fejsze. A bánya szellőztető berende­zéseknek csövei nem vasból vannak, mint nálunk, hanem gumiból, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gumicső sok­kal gazdaságosabb és könnyeb­ben kezelhető. A bónyafa szállítás is majd­nem teljesen gépesített. Egy különleges csőberendezés se­gítségével jut be a fa a bányá­ba, onnan pedig pályakocsik viszik a munkahelyekre. Még valamit, s ez bányásza­ink számára ugyancsak fontos. A moszkvai szénmedencében a bányászoknak átlagosan 1500 rubel a keresetük, s ez igen jó fizetésnek mondható Ötpercenként egy teherautó A moszkvai Sztálin Autógyár méreteire mi sem jellemző job­ban. mint az, hogy 40 ezer munkás dolgozik benne, ebből 40 százalék nő. Először a gyár öntödéjét néztük meg. Itt is csaknem gé­pesített a munka. A forma­szekrények futószalagon men­nek. Az öntés ugyancsak gépe­sített. Azt is végignéztük, hogyan készül el egy a nálunk is jól ismert „ZISZ” teherautóból. A két méter széles gumisza­lagra a szerelőcsarnokban mozgó daru először az autó alvázát helyezi rá, majd jön­nek a többi alkatrészek. Mire az autó körülbelül 100 méteres futószalag végére kerül már csak be kell szállni a vezető­nek és mehet is. És tényleg úgy van, amikor a kész autó lekerül a szalagról, beszáll egy autóvezető és raktárba vezeti a kész kocsit. Ez a folyamat 5 percenként játszódik le, az­az ebben a gyárban 5 perc alatt egy teherautó készül. Jártunk a kerékpárgyárban is. A kerékpár valamivel gyor­sabban készül. Itt percenként hagyja el egy kész. becsoma­golt kerékpár a szalagot. Meglátogattuk a gyár híres kultúrotthonát. Sokfelé jártam már az országban és külföldön is, de még ilyen nagyszerűen berendezett üzemi kultúrott. hont sehol nem láttam A Lenin—Sztálin mauzóleumban Ez a nap lesz életem leg­emlékezetesebb napja. Most sem tudom azt az em­léket könnyek és megható- dottság nélkül idézni. A mauzóleum fekete már­vány termének közepén két üvegkoporsó, bennük a világ leghatalmasabbjainak, Lenin­nek és Sztálinnak a holtteste. Mintha csak aludnának mind a ketten. Éreztem, hogy ebben a meg­ható csendességben csodálatos örök kapocs kötött össze a földkerekség minden felszaba­dult és még kapitalista rab­ságban sínylődő dolgozójával. Miután kiléptünk a mauzó- leumból, hosszú ideig nem szóltunk egymáshoz, s ezek a percek életreszóló fogadalma­kat szültek lelkűnkben. Két nap Kijevben Kijev egyike azoknak a szov­jet városoknak, amelyek so­kat szenvedtek a fasiszták bar­bárságától. Ez a város igen gazdag régi emlékművekben. Ezekből is so­kat leromboltak a fasiszták. A város emlékműveinek helyre­állítása napjainkban is folyik. Most építik újjá az ősrégi ki­jevi templom egyik felrobban­tott részét. Kijevben többek között meg­tekintettünk egy olyan intéz­ményt, ahol olyan gyermekek kaptak otthont, akik a hábo­rúban minden hozzátartozóju­kat elvesztették. Ezeket a gyer­mekeket féltő gondoskodással nevelik a szovjet állam hűsé­ges, odaadó polgáraivá. r Újra itthon Amikor Kijevben felszáll­tunk a vonatra, hogy most már egyfolytában utazzunk hazáig, a Szovjetunióban tett látoga­tás örömei mellett a hazatérés öröme is kezdte megtölteni szívünket. A kettős öröm érzésébe őszinte köszönet is vegyült mindazok iránt, akiknek ré­szük volt abban, hogy élmé­nyekben és tapasztalatokban gazdag, jó 10 napot tölthet­tünk a Szovjetunióban. ■k Egy nappal előbb értem ha­za, mint ahogy várt a család. Nagy volt a meglepetés. Fele­ségemnek egy búzakék kardi­gánt, két kendőt és egy pár bőrkesztyűt hoztam, kisfiam­nak meg játékokat és édessé­geket. Magamnak is vettem néhány ruhadarabot. Amikor hazaértem, kis szo­bánkban. ahová a napokban jött meg az új bútor, boldo­gan tettem a karácsonyfa alá ajándékaimat. A „Szabad Nógrád” olvasói­nak legkedvesebb élményei­met és emlékeimet szeretném ajándékba adni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents