Szabad Nógrád. 1955. december (11. évfolyam. 95-103. szám)

1955-12-24 / 101. szám

1955. december 24. SZABAD NOGrXd 3 Nógrádsápon történt... Mervich Vencel koldus mód­ra „tengeti“ életét. Ruhája piszkos, majd hogy rongyok­ban lóg róla. Arca borotválat- lan, lábbelije foltos, befolyik a hóié rajta. Lakása? Egy jó gazda istállója különb annál... Sokszor oly szánalmas a kiné' zése, hogy belélágyul a szom­szédok szíve: kenyeret adnak neki „keserű” élete enyhítése­képpen. Többen vigasztalták már: bárcsak magáihoz fogad­ná i menn/béli úr..: így festett külsőleg Mervich Vencel úr. „Ég a háza. de nem látszik a füstje“ — tartja a jó ma­gyar szólás-mondás. Tehát a látszat leplezi a lényeget. Mit leplezett Mervich úr? Egy négyszögöllel sem kevesebbet, mint 36 hold földet, egy fillér­rel sem kevesebbet, mint 26 000 forint adóhátralékot. Ez a lényeg! Az év vége lévén, a tanács maga elé rendeltette Mervich Urat, s megmondták neki kere­ken: elég a komédiából, ha­lasztás nélkül rendezze adó­hátralékát. Elvégre nem a ru­ha teszi az embert!? Mer­vich úr azonnyomban elővet­te „lelki hegedűjét”, s pana­szos hanglejtéssel adta hírül ama bizonyos templomegerénél is szegényebb sorsát, gondol­ván tán csak meglágyítja a ta­nácsi vezetők kőkemény szí­vét. Ha eddig lágy volt, miért ne legyen most is az?! Elvég­re 26 000 forintért érdemes Szívet lágyítani?! Hiába sírt, s jajgatott Mer­vich úr hegedűje, a tanácsbe­liek nem ropták rá a táncot. Mervich más nótába kezdett. Cinikus arccal fecsegte: „En­gem ugyan ne abajgassanak... Fogják fülön az unokát, hiszen ő élvezi a föld minden hasz­nát... A tanács sem volt rest: ma­ga elé szólíttatta az unokát és fülébe „súgták”, mihez is tart sa magát: „Hogy még én fizes­sek, kinek egy fillérje sincs, hiszen a föld, s így az adós­ság is a nagyapámé?! Hanem, lesz itt pénz kérem, csak egy kicsit rá kéne ijeszteni az öregre!” — Így mondta, igaz is, inkább az öreg vesszen, mintsem az ő gazdasága. Az öregért már nem kár, mert megette a kenyere javát. A tanácsbéliek únták a játszmát: kimondták az elszá­moltatás végrehajtását. A do hosszagú öreg padláson nem találtak egyebet, mint 9 má­zsa kenyérnek valót, az is több éve „pihent“ már a padláson vigasztalanul. „Ne vigyék el kérem, hiszen nem lesz, ami bennem tartsa a létet” — si­ránkozik a kulák. Az unoka csak kuncog, s kacsintva biz- tatgat: „Csak tovább, tovább meg kell nézni az öreg szo­bát.“ Mervich úr az ajtóba áll: egy kis türelmet, s hozom a megváltást. Tipegett, topogott már-már úgy látszott, hogy hiába, de lám, végül is pénz akadt cson­tos keze útjába: tízezer forint simult már az adógyűjtő mar­kába. Az unoka csak kacsint­gat tovább: most melegében meg kell nézni az öreg szo­bát! Tegyék tűvé a szobát, s majd meglátják, nem rejteget több pénzt a strózsák — kar­doskodik a kulák, s most már örülne, ha nem hallaná az adógyűjtők kemény szavát. Kotorjon, s t^lál, vagy se­gítséget hívjunk tán?! Pislog a kulák, kuncog az unoka, hi­szen ha így megy tovább, nem lesz veszélyben a saját vagyona: inkább vesszen a nagypapa. Az eke is azt gazda­gítja, ki szarvát kézzel szo­rítja. Mervich úrnak melege lett nyomban, amint felpattant a megtalált buksza gombja: vagy 65 darab ezüst 5 forin­tos gurul ki onnan... Az öregúr kotorászott to­vább, s megtalálta a rejtett kincs nyomát: arany, s ezüst- gyűrűk, csillogó ékszerek tar­kították a szoba ütött-kopott asztalát. Ez az övé, senki másé..; Az unoka csak kacsintgat tovább, hiszen ha nem lesz siker... ó drága strózsák, áruld el a nagypapa titkát!? Örömé­re még hét és félezer forint szegődött a többi nyomába, s így fény derült a „szegény” Mervich úr igazi voltára... A „szegény“ gazdag kulák bi­zony úgy verte az éket a ke­mény fába, hogy az a szemé­be pattant. Így kell néki, jól megjárta.;. így történt ez Sápon, s fo­gadni mernék, lesz még párja máshol. i t (lantos) Hivatásukat töltsék be a tanácsi MDP-csoportok- Ersekvadkcrti tapasztalatok ­LSy hogy tanácsaink ban sorra megalakultak az MDP-csoportok. fiatal taná csaink munkájának megköny nyítésére. Legfontosabb fel­adatuk: biztosítani a tanács ban levő kommunisták fejlő­dését. egységes állásfoglalását a munka helyes elosztását, el­lenőrizni a feladatok — főleg választóik problémáinak megoldását és végül a párton- kívüliek vezetését, főképpen jó példa erejével. Nem könnyű feladat. S, hogy betekintést nyerhessek ebbe munkába. Érsekvadkerten ér­deklődtem a tanácsi MDP-cso- port iránt. Elsőnek Balga János tanács­elnök helyettes elvtárssal be­széltem.- Hogy hívják a tanácsi MDP-csoport vezetőjét? — MDP-csoport vezető? Olyan nálunk nincs. Talán ti- zesbizalmi, az van! — feleli meglepődve. Amint a tanácselnök irodá­jában beszélgettünk. Navratill Ferenc elvtárs lépett be az aj­tón.- No. Navratill elvtárs. ki nálunk az MDP-csoport veze­tő? — kérdi Balga elvtárs az érkezőtől. Az előbb gondolko­dik. majd így válaszol: — Nem tudom — s közben a fejét is rázza. tanács MDP-csoport a múlt év decemberében alakult. 13 tagja van. A vezetője Kruzslik András lett. — Lassú, Iámért szavaival Saár elvtárs a községi pártbizottság titkára ezeket mondja. — Kezdetben jól dolgoztak ezek az elvtérssk. Bár voltak kezdeti hibák, gyermekbetegségek, mégis sok mindent tettek. Főként a ne­velés terén, ez leginkább a ta­nácsüléseken mutatkozott meg. S amint az említett „gyer­mekbetegségekről“ beszélget­tünk. kitűnt, hogy nem is olyan kis hibák azok. Például nem tartották meg rendszere­sen az MDP-csoport értekez­leteket. nem osztották ki a feladatokat, elmulasztották a kommunisták munkájának el­lenőrzését is. A szervezeti élet hiányából adódott tehát az is. hogy a tanács kommunistái között még most sem ismerik az MDP-csoport vezetőt, sőt A tanács kommunistáinak erő­feszítése szervezetlenül, párttagsággal járó kötelesség­érzetből adódtak. Arra senki sem gondolt, hogy ha ezt nagy erőt — a 13 kommunista erejét — kellően megszervezik, mennyivel megsokszorozódik, mennyivel nagyobb tettekre lesz képes, mennyivel haszno­sabban tudnak hatni a község fejlődésére. Ezeket a hibákat súlyosbítja. hogy a lazulás éppen akkor volt legszembeötlőbb, amikor pártunk fokozottabb harcot indított a nagyüzemi gazdálko­dás kiszélesítéséért. Ebben az időben sorra maradtak el a ta­nácsülések. vagy hiányos volt a megjelenés, de az MDP-cso­port egyszer sem tárgyalta en­nek okait. Nem is tudhatott segíteni, pedig voltak egyes elvtársak részéről törekvések. Hustyova Ignác elvtárs derék kommunista módra három ta­got szervezett a termelőszövet­kezetnek. Munkájával kivált a békekölcsön-jegyzés agitá- ciójában is. Kruzslik András, az MDP-csoport vezetője na­gyon sokat dolgozik a párt ér­dekében. Amerre jár. minden­hol a tsz eredményeiről beszél Eddig öt dolgozó parasztot szervezett a termelőszövetke­zetbe — ő maga is tsz-tag. Jó munkájáért elismerés illeti. De a jövőben nagyon okosan ten­né, ha szakítana időt a tanács többi kommunistáival való foglalkozásra is és mindenki­nek adna feladatokat és ellen­őrizné is azok végrehajtását. A szervezeti élet hiányábó1 dódott, hogy a tanácstagok nem ismerik teljesen feladatai­kat és az MDP-csoport ren­deltetését sem. Sokan úgy vé­lekednek, hogy az MDP-cso­port egy alapszervezet és a tanács fölé van helyezve. Pe- dig valójában a tanácsi MDP- csoport a tanács mellé rendelt hivatása segíteni fiatal taná­csaink munkáját. Tagjai a munkahelyükön levő vagy a falusi pártalapszervezetben él­nek szervezeti életet. A jövő évre készülnek üzemeink Befejezés előtt a jövő évi műszintterv összeállításának munkája a Salgótarjáni Acélárugyárban A Salgótarjáni Acélárugyár­ban az idén számos komoly termelési problémát oldottak meg a dolgozók a műszintterv javaslatai alapján. A vállalat kollektívája az új tervév meg­növekedett feladatainak sike­res valóraváltás^ érdekében most is körültekintő munkával állítja össze jövő évi műszaki, szervezési és intézkedési ter­vét. Sok értékes javaslatot ve­tettek már eddig is papírra. A gazdasági szerszámgyár­ban a négyágú mezőgazda- sági villa ágainak szétnyi- tását gépesítik, és egy újítás prototípusa alap­ján nagyteljesítményű hüve- lyezőgépet szerkesztenek. A huzalüzemben azt indítvá­nyozták a dolgozók, hogy az öt-hat- és hétfokozatú dróthú- zógépek fordulatszámának nö­velésével emeljék a termelé­kenységet. A minőség javításá­ra korszerűsítik és bővítik a hideghengermű áthúzó pácoló üzemrészét, a huzalüzemben húsz légedzéses patentirozó ke­mencét ólmos edzésüre alakí­tanak és egyes mezőgazdasági szerszámok, valamint gépal­katrészek hőkezeléséi-e sósíür- dős kemencét építenek. Ilyen és ehhez hasonló intézkedések-' kel a jövő évben 20 százalék­kal akarják csökkenteni m másodrendű gyártmányok ará­nyát az első osztályú áruk ja* vára. A dolgozók gondoltak a gazdaságosabb termelésre is. A kéményeken távozó „hulladék- meleg“ értékesítésére három füstgázhasznosító kazánt építe­nek. Ezenkívül maid importanyagokat takaríta­nak meg azzal, hogy a martinkemence .javításá­nál hazai dolomitot hasz­nálnak, és a zagyvarónai Magyar Vas- ötvözetgyárral együttműködve hazai boorkarbidot alkalmaz­nak a külföldi helyett. A jövő évi műszinttervben már csak az utolsó simítások vannak hátra. Most még ez évben lezajló tervismertető értekez­letekre várnak, hogy a dolgo­zóknak itt elhangzó újabb öt­letei se maradjanak ki e nagy­szabású műszaki fejlesztési programból. A nógrádi bányászok a jövő évi tervfeladatok sikeres megoldásáért Ennek 3 tudslnok szellemé­ben dolgozzanak a jövőben az érsekvadkerti tanács kommu­nistái. Tartsák meg. sőt növel­jék az eddigi egyéni munka­lendületet, amely a jövőben ( kellő szervezés mellett komoly egyesek azt sem tudják, hogy eredmények gyümölcsözője le- van-e egyáltalán MDP-csoport. I hét. KÖKÉNYES! BÉLA A Nógrádi Szénbányászati Trösztben már napok óta fo­lyik a jövő évi szakmai tervek megbeszélése a bányaüzemek vezetőivel. Sok szó esik az új tervév műszaki előkészítéséről is. A Szénbányászati Tröszt örömmel számolhat be arról, hogy a decemberig esedékes szén és meddőjavítási elő­irányzatot már 8477 méter­rel túlszárnyalta. Ennek köszönhető, hogy ja­nuárban az új Gyula-táró 8 és a mátranováki új altáró mint­egy 10 vagon szenet termelhet majd naponta. A tömegterme­lő munkahelyek számának növelésére Tőkés-aknán a na­pokban kezdett munkához egy csoportos kamrafejtés. A jövő hónapban ilyen munkahelyet indítanak meg a Gáti II. akná­ban és rövidesen befejezik a tiribesi 60 méteres úi frontfej* tés előkészítését. A bányaüze­mek szállítását a csillepark bő­vítésével segítik. A gyulai és a mátranováki új táró Kistere- nye. valamint Pálhegy III. és Forgách-akna bányászai össze­sen 280 új csillét kaptak, illet­ve várnak még decemberben; A jövő évi megnövekedett fel­adatok valóraváltása érdeké­ben a szér.medence műszaki c|j>lgozói nagy gonddal foglal­koznak a munkahelyi gépesí­tés; fejlesztésével. Hétfőn kezdték meg a most érkezett két darab, javított kiadású Kóta-féle kisrakodógép felszerelését a mátranováki új táróban és még ebben a hónapban 10 új kaparószalaggal bővítik a munkahelyi szállítógépek szá­mát is. A felszabadulás után kezd­ték meg feltárását, alig né­hány éve termelnek szenet Kányáson. Hosszú ideig arról volt „nevezetes“ ez a bánya, hogy sok ezer tonnányi adós­ságával húzta vissza a Nógrá­di Szénbányászati Tröszt terv­teljesítését. Adóssága most is van bőven: több mint 6 és fél­ezer tonna. De most már ‘két hónapja túlteljesítik tervüket. Most decemberben is állan­dóan a 103—104 százalék kö­zött ingadozott a tervteljesí­tés. Bizakodóbb a hangulat, több a kezdeményezés is, no, meg bosszankodnivaló is akad bőven. Látogassunk most el, kedves olvasó, a kányási bá­nyászokhoz, hogy néhány pil­lanatképben ismerkedjünk hét­köznapi munkájukkal, a 27— 30 fokos hőséggel, a vízzel, a szénnel vívott hősi küzdelmük­kel. A Holkó-csapat javaslata Holkó Gusztáv, va®y aho­gyan munkatársai nevezik, Guszti bácsi jó néhány hó­nappal ezelőtt azzal állott az üzemvezetőség elé, hogy csa­pata nevében egy új fejtési módszer, a csoportos pillérfej­tés megvalósítását javasolja a bányában. Annak idején — igen helyesen —, meg is hall­gatták ezt az ésszerű ötletet a vezetők, azonban nem volt olyan terület a bányában, ahol megvalósíthatták volna. Most aztán, az utóbbi hetekben va­lósággá vált Holkó elvtárs, a többszörösen kitüntetett bá­nyász elgondolása. A bánya keleti részén kialakították az új fejtési rendszert. S. hogy ennek milyen nagy az előnye, az már az első napokban meglepően volt tapasztalha­tó..;^ December elején aggasztó volt a helyzet Kányáson. 60 százalék körül mozgott a terv­teljesítés. „Újra mi leszünk az utolsók?“ — hangzott itt is, ott is a nem éppen bizakodó kér­dés. A vezetők most már erélye­sebben léptek fel, hogy a gé­pekhez megkapják a hiányzó alkatrészeket... Sikerült, s most már semmi sem állta út­ját, hogy cselekedjenek. 5-én délelőtt azután megindult a munka az új, csoportos pillér­fejtésen ..; Az üzem termelé­se egyszerre 100 százalék fölé ugrott.;; Huszonhét lelkes bá­nyász dolgozik ezen a munka­helyen, s már most 170—180 csille szenet adnak eay nap alatt..; De azt mondják, ez csak a kezdet. Igaz. naivon szerényen számolnak, egyelő­re csak azt ígérik, hosv elérik a napi 200 csillét, ha a fejtés teljesen kialakul. S e lelkes csapat vezetője? T»en ma°a Holkó Gusztáv, ko-rmunista vájár a javaslattevő! Ö irá­nyítja a 26 lelkes bányászt! Munkájához biztonságot ad a bányában eltöltött sok éves munka, lelkesíti őt, ahogyan nap nap után látja ki­bontakozni, megvalósulni sa­ját elképzelését. S még egyet: az ezen a fejtésen felhasznált bányafa felét újra felhasznál­ják, s hat dolgozóval keve­sebb szükséges a feladatok el­látásához. így csökkenthetik a szén önköltségét. Ez bizony rá is fér Kányásra, ha számítás­ba vesszük, hogy több miint 12 százalékkal drágábban terme­lik a szenet a tervezettnél. :;. Mindenek után joggal állították példákéitól Holkó elvtársat a legutóbbi pártna­pon. Ilyen még nem volt a bánya történetében Az előbb említett csoportos pillérfejtés, és a bánya egy másik részén lévő frontfejtés adják az üzem termelésének 95 százalékát. Érthető, hogv a vezetők, a bányászok nagy többsége nagy izgalommal fi­gyeli e két fontos munkahely minden eseményét. A csopor­tos pillérfejtésen egy 100 mé­teres gumiszalag, egy 70 méte­res kaparószalag, azonkívül rázócsúszdák segítik a munká­latokat. A frontfejtésen 120 méternyi kaparószalag és 100 méter gumiszalag könnyíti a szén elszállítását. Amikor a csoportos pillér­fejtés létrehozását elhatároz­ták, ez egyben azt is jelentet­te, hogy az oda szükséges gé­peket fel kell szerelni. Ez pe­dig nem könnyű és mindig hosszadalmas munka volt. És — milyen szerencsétlenség — ezzel egy időben a frontfejtés előrehaladása miatt, az ott lé­vő gépeket is át kellett szerel­ni. Egy hétre való munka egy­szerre! Mindez az év vége előtt, annak a veszélyét rejtve magában, hogy ha nem ipar­kodnak, tovább növekszik az adósság. „Ezt pedig nem en­gedhetjük meg“ — volt a ve­zetők egyhangú véleménye. Tanácskoztak a kommunisták­kal, a csapatvezetőkkel is. A vélemények teljesen meg­egyeztek ... Ilyen alapon meg­indulhatott a nagy előkészítő munka. A csapatvezetők a bá­nyászokkal beszéltek, a műve­zetők a legjobb iparosokat vá­logatták ki, a műszaki vezetés biztosította, hogy minden szük­séges alkatrész, szerszám kéz­nél legyen a bányában. Nem egyébről volt szó, mint arról, hogy a kányási bányászok be­csülete kezd helyreállni, s ezen már semmiképpen sem eshet csorba! De arról is, hogyan alakul a kányási bányászok keresete ... Szóval megfelelő előkészítés után, 3-án. szomba­ton* éjjel megindult a gépek átszerelése. TöWb mint száz bá­nyász, iparos, a vezetők va­lamennyien dolgoztak a sike­rért.;; És harminchat óra alatt megvalósult az, amit máskor napokig, vagy egy egész hétig kellett csinálni. A vezetők közül nem egy csak egy-két órára szaladt ki a bá­nyából, hogy aztán újra visz­szatérjen közvetlenül irányíta­ni a munkát. Annak ellenére, hogy a szerelés jórésze vasár­napra esett, hiánytalanul meg­jelent minden dolgozó, akire szükség volt a munkánál. Ötödikén délelőtt pedig meg­indultak a gépek és azóta is kifogástalanul dolgoznak..; Igen, a sokszor jogosan, sok­szor jogtalanul dorgált bánya­iparosok jó minőségű mun­kát végeztek, bizonyítva, hogy rájuk számíthatnak a' kányási bányászok. Hol a csille?... Letovai elvtárssal, a bánya­mesterrel járjuk a bányát. A bányamesternek minden mun­kahelyen van néhány útmuta­tása, gyorsan, határozottan in­tézkedik, ha valahol erre van szükség. Jó formán semmi sem kerüli el éles szemét. A leg­kisebb rendellenességet is ész­reveszi és nem hagyja szó nél­kül. Ahogy jövünk, megyünk a vágatok között, nem egvszer elhangzik a panasz, hogy „ke­vés a csille“, „nem kapunk elég üreset”. A csilleellátás tehát erősen foglalkoztatja a kányási bányászokat. Ezért van az, hogy Letovai elvtárs megnéz minden régi vágatot, nincs-e ott elhagyott csille. Egyetlen használaton kívüli csille sem kerüli el figyelmét, s máris intézkedik, hogy újra for­galomba állítsák. Voltak olyan nézetek a bányában, hogy minden aknász úgy szerezzen üreset csaoatainak, ahogy ép­pen tud. A bányamester ke­ményen felléoett ez ellen ... De azért még mindig kevés a csille .;; Azaz, hogy van még elhagyott üres a bányában! Hol, hogyan? ... Úgy, hogy a csilléket nem töltik meg telje­sen szénnel, fél, egy mázsával, némelyikben másfél mázsával is kevesebb a szén. Ha a ká- nvási bányászok javítanának ezen a hiányosságon, szerény számítások szerint is 28—30 darabbal „növekedne“ ille- parkjuk, s jelentősen csökken­ne az üreshiány. Nem hiába beszél Letovai elvtárs min­den munkahelyen arról, hogy „elvtársak, rakjuk meg jojó­ban a csilléket“. Az előbbiekben arról írtunk, hogyan tették magukévá a ve­zetők az egyik csapat javas­latát. Közös érdeket szolgál­na, ha a csillék jobb kihaszná­lása érdekében a kányási bá­nyászok is magukévá tennék a vezetők erre vonatkozó hasz­nos javaslatait. ★ Utunk .végére értünk. Las­san közeledik a műszakváltás ideje. Akiknek végétért a munka, elindulnak hazafelé, hogy pihenjenek, szórakozza­nak, tanuljanak... De még­sem! A munkásszállító autó nem egyszer elromlik, órákat késnek ezért a hazafelé tartó bányászok. Jogos a. panaszuk, hogy csak akkor vesznek fel jegyzőkönyvet, vcnnak fele­lősségre valakit, ha a bányá­ba menet késik, vagy romlik el az autóbusz. MÁVAUT-dol- gozók! Segítsetek a kányási és a többi bányászoknak, hogy időben jussanak haza. Előre­látóbb, gondosabb munkával megvalósítható ez a kérdés;;i B. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents