Szabad Nógrád. 1955. december (11. évfolyam. 95-103. szám)

1955-12-21 / 100. szám

1955. december 21, SZABAD KOGRÍD 3 .99 Három mázsa kenyérgabonát adok el az államnak“ Azt hiszem, nem túlzók, ha azt állítom, hogy Szurdokpüs­pökiben, a Béke Tsz tagjainak van a legtöbb ^kenyérgaboná­juk és ami ebből következik — a legtöbb feleslegük is. Helytelen lenne tagadni, hogy a kenyérellátásban nincsenek kisebb zavarok. Itt Püspökiben is vannak. Ezt elsősorban az okozza, hogy sokan: az ellátot­tak közül az ellátatlanok elől vásárolják fel a kenyeret és azt többek között sertésülc hiz­lalására használják. Nem meg­engedhető és elítélendő az ilyen cselekedet. Mindenütt küzdeni kell ez ellen. De azon túl, hogy küzdünk, hogy az ellátottakat rendre tanítjuk, nem engedhetjük meg senki­nek, kenyérrel hizlalni serté­sét és emellett üzérkedni a ga­bonával — feladatunk tevéke­nyen kivenni részünket a ke­nyérellátás megjavítását célzó munkából. És mi tsz-tagok a legtöbbet tehetünk a munka eredményességéért. Kötelessé­günk is sóikat, tőlünk legtöb­bet tenni. És legtöbbet azzal tehetünk, ha felesleges kenyér- gabonánkat az államnak adjuk el. Van miből adni, hisz’ kam­ránk telve van. Az állam 280 forintot fizet a gabona mázsá­jáért. Aki pedig építkezik — már pedig sok ilyen szövetke­zeti tag van a megyében — az ‘különösen jól jár, ha feleslegét az államnak adja. A 240 fo rintos mázsánkénti ár mellett kiutalást kap építőanyagra. Én úgy terveztem, hogy 300 kiló kenyérgabonát adok el az államnak. Igyekszem meg­győzni szövetkezetünk vala­mennyi tagját, hogy kövessék példámat. Az ország érdeke kívánja így, és mi magunk lát­juk hasznát ennek. Hajdú Fercncné, a Béke Tsz párttitkára, Szurdokpüspöki A terv reális — megvalósításához azonban nagy felelősségre és jó munkára van szükség — Műszaki konferencia a Salgótarjáni Üveggyárban — Megszüntetjük az indokolatlan liszt­es kenyérfogyasztást" Szirákon az idei gabonater­més jobb volt a tavalyinál, mégis nehézségek vannak a •község kenyér- és lisztellátása körül. Magam néztem utána, hogy mi ennek az oka. Államunk bőségesen gon­doskodik a nem önellátó lako­sok kenyér- és liszt ellátásá­ról. Ott a hiba, hogy az ön­ellátók is igényt tartanak az ellátatlanok kenyerére, lisztjé­re. Falus Pál 9, ifj. Benyo Já­nos 6, Dunajszki Béla 7 holdas dolgozó paraszt és még többen gazdák önellátók: az új aratá­sig biztosítva van a kenyerük és mégis az ellátatlanok elől vásárolják fel a kenyeret. Rá­adásul még ők hangoskodnak- a legjobban. Az állami gazda­ság dolgozói is ezt teszik, pe­dig a gazdaság mindannyiok részére biztosította a fejada­got. Helyes-e az önellátottak eme cselekedete? Nem! Ez a véle­ményük az ellátatlanoknak is. Joggal mondják ezt. A terme­lőkre jelent szégyent, ha a visszamaradt kenyérgabonáju­kat indokolatlanul tartalékol­ják, vagy pedig spekulálnak azzal. A községi tanács VB — az ellátatlanok örömére — rendet fog teremteni ezen a téren. Megszüntetjük az indokolatlan liszt- és kenyérfogyasztást. Van-e erre lehetőség? Van. Az állam november 1-től kötelezte a vámőrlőmalmokat, hogy a dolgozó parasztok kívánságá­nak megfelelően a 75 százaié kos őrlés helyett, 73 százalé­kos kihozatallal is őrölhesse­nek. Így a termelők több kor­pát és fehérebb lisztet kap­nak. Van, lehetőség arra is, hogy a termelők kilogram­monként 60 fillér térítés mel lett 1 kilogramm liszt ellené ben 1,36 kilogramm kenyeret kapjanak az állami és a szö­vetkezeti boltoktól. Ezeket a kedvezményeket ismertetni fogjuk tanácsüléseken és gaz­dagyűléseken. Az eredmény nem fog elmaradni; Mravik János ÜB-elnök, Szirák háztartási szükségletünkön felüli kenyérgabonánkat adjuk el az államnak“ Mi, a vanyarci Béke Tsz tag­jai bő gabonatermést takarí­tottunk be a nyáron. Sokan voltunk, akik még az előleget sem tudták egy kocsi-forduló­val hazaszállítani. Jutott bő­ven munkaegységenként. Per­sze a szép részesedés után fe­leslegünk is maradt. Közösen úgy határoztunk, hogy feles­leges kenyérgabonánkat az osz­tás után eladjuk az államnak szabadon. Mi jól járunk, mert szép pénzt kapunk érte, meg hasznát látja az egész ország is, hiszen több kenyér kerül­het mindenki asztalára. Amint határoztunk, úgy cseleked­tünk. Én 365 kilót adtam el szabadon. Most, a zárszámadások be­fejeztével ismét sok száz má­zsa kenyérgabonát osztanak szét megyénk termelőszövet­kezeteiben. Ezért én, a vanyar­ci Béke nevében ezúton for­dulok a megye valamennyi tsz-tagjához. Az állam várja, kéri, hogy a felesleges kenyér- gabonát eladjuk. Nagy szük­ség van erre az ország kenyér- ellátása szempontjából. És ne­künk, termelőszövetkezeti ta­goknak, példát kell ebben mu­tatni. Egész esztendőben dere­kasan dolgoztunk. Termés- eredményeink magasan felül­múlták az egyéniekét. Megtel­tek kamráink — és az ország kenyérgabonát kér, Elsősor­ban tőlünk kéri. Mi, vanyareiak már a nyá­ron is példát mutattunk. Sze­retnénk, ha a megye termelő­szövetkezeti parasztsága kö­vetné példánkat és felesleges kenyérgabonáját az államnak adná el. Paszterovics Péter Béke Tsz, Vanyarc Nyílt levél a bányatröszt és a MÁVAUT vezetőihez ÍVJár egy esetben írtunk le- ■*■*■*• velet a nagybátonyi üzemegység munkaügyi osztá­lyára — melyet elküldtünk a bányatröszt és a MÁVAUT vezetőségének is — amelyben leírtuk, hogy nekünk ságújfa- lusi dolgozóknak milyen kelle­metlen az utazásunk. Ugyanis az autónk, amely minket Nagybátonyba szállít, 4 óra 45 perckor indul és fél hatkor ér az igazgatósági épület elé. Itt teljesen egy órát kell várni, azaz dideregni, még elindulnak a munkahely felé. Amíg a szénfal mellé kerü­lünk, elfáradunk, megfázunk a sok topogásba és nem tudunk teljes erődedobással dolgozni. Történtek már emiatt megbe­tegedések is. De ha csak azt vesszük alapul, hogy ha az a 127 dolgozó, aki Ságújfaluból emiatt csak egy mázsával ter­mel kevesebbet, naponta ez is nagy összeg. Pedig ezen lehet­ne segíteni úgy, mint ahogy azt kértük is: legalább egy fél­órával indítsák később az autót. Sajnos, ezt a kérésünket nem orvosolták, sőt megfelelő vá­laszt sem adtak. Most újra megismételjük kérésünket, ab­ban a reményben, hogy ezúttal szem előtt tartva a dolgozók panaszos leveleinek elintézésé­ről szóló határozatot, rövide­sen orvosolni fogják azt. A ságújfalusi dolgozók nevé­ben: Győri Bertalan Most az év utolsó napjai­ban rendkívül mozgalmas az élet megyénk ipari üzemeiben. Az évi terv teljesítése és az egész évre szóló kötelezettség­vállalások maradéktalan vég­rehajtása nagy küzdelemre serkenti az üzemek fizikai és műszaki dolgozóit. Mindenki teljesíteni akarja a reá háruló feladatokat és adott szava után senki sem akar adós ma­radni. Emellett azonban egy másik nagyon fontos feladaton is dolgoznak: az 1956. éves ter­vek felbontását, azok megvaló­sításának feltételét beszélik, tanácskozzék meg az üzemek­ben. December 16-án éppen az 1956-os tervfeladatok megbe­szélésére ültek össze a Salgó­tarjáni Üveggyár műszaki ve­zetői is. A műszaki konferen­cián több mint 50 vezető be­osztású dolgozó vett részt. Elől járóban mindjárt megem­líthetjük, hogy a Salgótarjáni Üveggyár „vezérkaránál“ ninős minden rendjén a pon­tosság terén. A műszaki kon­ferencia kezdete délután fél 3-ra volt kitűzve, de ebben az időben még csak alig egy-két műszaki dolgozó volt található a kijelölt helyen. Már pedig az 1956-os év sokkal nagyobb igé­nyeket támaszt a gyár dolgo­zói, s köztük különösen a mű­szaki dolgozókkal szemben, mintsem hogy az egy napra kitűzött határidőket félórás késésekkel tartsák be. A második ötéves terv első évének nagy és komoly fel­adatairól Mester elvtárs, a gyár igazgatója számolt be a műszaki konferenciának. Be­vezetőben az 1955. év eredmé­nyeiről és hibáiról emlékezett meg, majd elmondotta, hogy az 1956-os évben a gyár dolgozóira háruló export­feladatok jóval nagyobbak az előző évinél. Az 1956-os terv elkészítésénél figyelembe vették, hogy1 ebben az évben minden kemence­egység hidegjavításra kerül. A gyár műszaki dolgozói a Központi Vezetőség határoza­ta értelmében felülvizsgálta a kemenceegységeket és úgy lát­ja, hogy megfelelő műszaki el­lenőrzés mellett egyes kemen­cék felújítását el lehet tolni későbbi időre, más kemence­egységeket pedig a tervezett­nél rövidebb idő alatt fel le­het újítani. Mester elvtárs ezután ismer­tette, hogy a felbontott terv alapján az első negyedévben egy-egy üzemrész hány mun­kanapot dolgozik és hogy az üzemrészeknek naponta súly­ban és értékben mennyi üveg­árut kell termelniök. Elmon­dotta, hogy az ismertetett negyedéves számok reálisak és arra épülnek, hogy a felső ve­zetőségtől kezdve a műve­zetők, brigádvezetők, de minden dolgozó úgy dolgo­zik, hogy magáénak érzi az üzemet és érzi a fele­lősségét annak, hogy a má­sodik ötéves terv a szo­cializmus fölépítésének terve lesz. Ügyelni kell arra, hogy az 7956-os évi önköltségi tervünket ne lépjük túl — mondotta Mester elvtárs — sőt a tervezettnél olcsóbban állítsuk elő az árukat. Haszno­sítani kell a tokodi tapasztala­tokat, de az anyaggazdálkodás és az egyes anyagok gazdasá­gos felhasználása terén is ren­det Ikell teremtenünk. Elő­fordult olyan eset is, hogy egyesek szembe állítják a dol­gozót a vezetővel, amikor az jogosan takarékoskodni akar. így volt ez Pleczner és Critz József elvtársak esetében is. Szükséges, 'hogy azt az árut, amibe már egyszer munkát fektettünk, kellőképpen óvjuk. Az elkészült árut ne törjék össze, mert az olyan érték, amire a gyárnak már egyszer kiadása volt. Van határozat arra, hogy nemcsak azt' a dolgozót kell felelősségre von­ni, aki az anyaggal nem taka­rékoskodik, a kész árut tönk­reteszi, hanem azt is, aki eze­ket látja és nem jelenti. Mester elvtárs kitért arra is, hogy a műszaki és fizikai dolgozók javaslatai alapján a jövő évben sok jó javaslatot valósítanak meg, amelynek döntő része saját erőből, kisebb részé felújítás­ból, illetve beruházásból ké­szül. Többi között savballon- gyártáshoz műszénből készíte­nek formát, a generátor-tele­pet felújítják, nyomó vízveze­ték körhálózatot építenek, az üzemgépesítés miatt áz erő­átvitelt kiépítik, de ezenkívül még több intézkedést fogana­tosítanak a termelés korszerű­sítésére, a technikai fejlődés elősegítésére. Ezután felhívta a műszaki dolgozók figyelmét a szo­cialista munkaverseny fel­lendítésére, a dolgozók eredményeinek rendszeres értékelésére és a verseny­nyilvánosságra. Végezetül arra kérte az üzem­vezetőket, hogy lelkiismerete­sen készüljenek fel a tervis­mertető értekezletek megtar­tására, hogy minden dolgozó pontosan tudja, mit kell elvé­geznie ahhoz, hogy az 1956-os tervév nagy feladatait mara­dék nélkül megvalósíthassák. A beszámoló után elsőnek Jermendi Károly elvtárs, a gyár főmérnöke szólalt fel. Elmondotta, hogy 1955-ben rendkívül hullámzó volt egy- egy üzemrészben a termelt áruk termelési költsége. Fel­hívta a műszaki dolgozók fi­gyelmét az anyagnormák be­tartására. Javasolta, hogy a jövőben az üzemrészek veze­tői törekedjenek a gyártmá­nyok alsó súlyhatárának be­tartására. Ez évben ugyanis legtöbb üzemegység még a fel­sőbb súlyhatárt is túllépte, minek következtében kedve­zőtlenül alakult a termelt áruk önköltsége. Ha a zöldke mence a megengedett legki­sebb súllyal készítené termé­keit, ezzel számítása szerint mintegy 117 tonna anyagot lehetne megtakarítani. Ez súlymennyiség viszont 220 000 forint értékű áru gyártásához lenne elegendő. Jermendi elv­társ bejelentette, hogy a jövő évben szeretne a gyártmányok súlyára vonatkozólag olyan tervet kidolgozni, amelynek betartásával egész évben több millió forinttal csökkenteni lehetne a tennékek önköltsé­gét. Batta elvtársnő, a személy zeti vezető nagyobb fegyelem re intette a műszaki dolgozó­kat, Ravasz elvtárs a kikopott formákra hivatkozva indokol­ta az áruknál jelenleg megte vő súlytöbbletet, Rakita elv társnő raktárvezető a szállt tásra kész becsomagolt áruk­nál történt nagy törés-százaié kokról beszélt. Sándor Vilmos elvtárs az üzemek közötti összhang megteremtésének fontosságáról beszélt. Pleczner József pedig a dolgozókról va ló fokozatosabb gondoskodás­ra hívta fel a figyelmet. Ezenkívül még sok hozzá­szóló volt, akik ugyan segítsé­get adtak a Salgótarjáni Üveg­gyárban meglevő hibák kijaví­tásához, de a műszaki konfe­rencia ennek ellenére nem volt olyan színvonalas, amit az 1956-os tervév nagy felada­tai megköveteltek volna. A Salgótarjáni Üveggyár dolgo­zói és köztük műszaki dol­gozók is jó munkát végeztek 1955-ben. Ez a harcosság azonban, amely ezen a mű­szaki konferencián megmutat­kozott, aligha lesz elegendő a jövő nagy feladataihoz. A párt- szervezet, szakszervezet és mű szaki vezetők tegyék lehetővé a termelés irányítóinak to­vábbi szakmai fejlődését, mert csak abban az esetben válik lehetővé a gyár technikai fej­lődésének állandó fokozása, ha jó gyakorlati ismeret, jó elmé­leti felkészültséggel párosul. S noha erről nem is esett szó a műszaki konferencián, ezen fáradoznak most megyénk többi ipari üzemében is és a jövő évi tevékenységükből az üveggyár vezetői se felejtsék ki a termelés korszerűsítésé­nek, fokozásának ezt a nagyon fontos előfeltételét. Ünnepi röpgyuléseken köszöntötték a nógrádi dolgozók hazánk felvételét az ENSZ-be Megyénk dolgozói örömmel értesültek arról a tényről, hogy hazánkat is felvették az Egyesült Nemzetek Szerveze­tébe a többi 15 állammal együtt december 15-én. Az ezt követő napokban az üzemek­ben, bányákban, tsz-ekben és gépállomásokon mindenütt röpgyűléseken beszélték meg jelentőségét, adtak hangot lel­kesedésüknek. Salgótarján üzemeiben már péntek reggel, műszakkezdés előtt gyülekezz-K a munkások, hogy elbeszélgessenek a nagy jelentőségű eseményről. Az Acélárugyár 18 üzemrészlegé­nek röpgyűlésén minden dol­gozó résztvett, s a központosí­tott irodában, a hideghenger­műben és a vasöntödében több helyes hozzászólás hangzott el. Bella Gyula vasöntödéi dolgozó ezeket mondta: „Nagy jelentőségű esemény az, hogy hazánkat is felvették az ENSZ-be, mert ezentúl min­den megkülönböztetés nélkül, egyenlő félként a magyar nép is következetesen tud harcolni a béke, a biztonság kérdései­ben“. Ugyanezen a napon délelőtt 10 órakor a Salgótarjáni Üveggyár közel 300 nődolgo­zója az MNDSZ félévi beszá­moló-gyűlésén javaslatot tett arra, hogy táviratban üdvö­zöljék a gyár dolgozói az Or­szágos Béketanácsot abból az alkalomból, hogy hazánkat felvették az ENSZ-be. A táv­irat szövegében a lelkesedés hangján tűi kötelezettséget is vállaltak a gyár dolgozói. „Mi, a Salgótarjáni Üveg­gyár dolgozói megfogadjuk, e bizalom további kiérdemelése céljából, hogy még fokozot­tabban harcolunk a világ bé­kéjéért. Megfogadjuk, hogy még sikeresebb termelési eredményeket érünk el né­pünk életszínvonalának emelé­séért, valamint a világ béke­szerető államaival fenntartott békés, politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok megszi­lárdításáért”. Tiribes, Üjlak, Szorospatak, K anyás, Mátranovák, Mizser fa, Katalin bányászai, ipari munkásai érdeklődéssel, teljes létszámban vettek részt a röp­gyűléseken. Adamovik Pál, az újlaki üzem villanyszerelője a követ­kezőként nyilatkozott: — Nagy jelentőségű, első­sorban politikailag az a hír, hogy azok a népi demokrá­ciák, amelyek bekerültek az ENSZ-be, ellensúlyozzák a há borús tervek táborát. Bányá­szainknak új lendületet kell hogy adjon munkájukhoz, munkaversenyre kell hogy lel­kesítse az a tudat, hogy bele­szólásuk van a világ dolgai­ba. Én magam, mint propa gandista foglalkozni fogok az emberekkel. Nem elégszem meg azzal, hogy csupán ma­gamba zárom lelkesedése­met, örömömet. Beszélnem kel] róla, hogy mind többen és többen átérezzék e nagy ese­mény jelentőségét. Időt szakí­tok arra, hogy 10—15 percig elbeszél ".-sek a csoportomban lévő emberekkel. A röpgyűlések és békebe­szélgetések azonban még nerr fejeződtek be, főleg a tsz ék­ben és gépállomásokon foly­nak még ezekben a napokban. I A tsz DISZ-fialalok versenyében a lörincpusztaiak gyöziek Ebben a gazdasági évben me­gyénk ihat termelőszövetkezeté­nek fiataljai brigádba tömörül­ve egymást versenyre hívták ki. A verseny tartama egy év volt és a versenypontokban a növényápolástól a gazdasági év végéig minden munkafolya­mat, sőt a zárszámadás és a munkaegységek száma is ben­ne szerepeltek. Az alap mun­kaegység nőknél 250, férfiak­nál 400. Ennek — mint a ver­senyfeltételek is megállapítják — meg kell lenni. Elérkezett az eredményki­hirdetés ideje. A megyei DISZ- bizottság az alapszervezet je­lentése alapján a verseny győzteseként a lőrinepusztai Dimitrov Tsz DISZ-brigádját nyilvánította, mivel itt a heterózis kukori­cából a vállalt 30 helyett 37, lófogú kukoricából 30 helyett 40, burgonyából 60 helyett 72 mázsát, cukorrépából 110 má­zsát termeltek holdanként. A cséplésnél a norma teljesít­ményt a vállalt 120 százalékkal szemben 125 százalék lett. A két százalékos szemveszteség helyett 102 százalékra teljesí­tették vállalásukat. Jóval felülmúlták az alapul vett munkaegységek számát is. Nőknél 320, férfiaknál 410 munkaegység lett az évvégi át­lag. A tolmácsi Szabadság Tsz fiataljai másodikok a verseny­ben. Ök sem sokkéi maradtak el. Jó munkájukat főleg az egyes DISZ-tagok eredményei igazolják legjobban. Itt egy munkaegység 40 forintot ér és a DISZ-tagok közül Fodor Sán­dornak 436 Farkas Mihálynak 453 és Poíholecki Máriának 310 munkaegységet sikerült el­érni. A harmadik helyet az erdőtarcsai Szabadság Tsz fiataljai szerezték meg. Az első három helyezett eredményei szorosan állnak egymás mögött; Bírálat illeti a cered-tótűj- falui Búzakalász és a Palotási Május 1. termelőszövetkezetek DISZ-vezetőségét, mert nem küldték be a DISZ megvebi- zottságra eredményeiket a megadott időre és így nem is tudták azokat értékelni. Négy új földművesszövetkezsti küliúicsoport alakult Nógrádiján Nógrád megye falusi kul- túrmunkájóban tevékenyen részt vesznek a földművesszö­vetkezetek dolgozói is. Megye- szerte elismerést szereztek már a pásztói, szécsényi és a kisterenyei körzeti földmű- vesszövetkezeti kultúrcsopor- tok. A megye földművesszö­vetkezeti központja most dol­gozóik kérésére új kultúrcso- portot szervez a sziráki, ma- gyamándori, érsekvadikerti és őrhalmi földművesszövetkezeti körzetekben. A falusi fiatalok bevonására különösen nagy gondot fordítanak és a DISZ- szervezetekkel közösen arra törekednek, hogy az új kul- túrcsoportok a DISZ szerve­zeti életének megélénkülését is elősegítsék. Magyamándor- l>an a földművesszövetkezet ügyvezető elnöke már meg­kezdte a kultúrcsoport szerve­zését és még a télen mind a négy új kultúrcsoport meg­alakul. Nagy karácsonyi vásárt render í salgótarjáni OfOIÍRT-bolt Az OFOTÉRT Vállalat a me­gye sajátosságainak megfele­lően állítja össze salgótarjáni, 27-es boltjának árukészletét. Különösen nagy tekintettel van arra, hogy Salgótarjánban élénk fotoélet folyik. A bolt egyes cikkeit olcsób­ban hozza forgalomba, illetve kiárusítja. Ilyen például a szí­nes Agfakolor film, amely most 79,90 forint helyett 40 forintért kapható. Szem előtt tartja a bolt a fiatal fotoamatőrök igényeit is. Több féle tanulógépet hoznak forgalomba, ilyenek az Uti- társ, a Pajtás és az Altissa. Ezek a gépek 148—200 forintos árban kerülnek eladásra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents