Szabad Nógrád. 1955. november (11. évfolyam. 86-94. szám)
1955-11-30 / 94. szám
2 SZABAD IVÖGB'ÍD 1955. november 30. PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS & Jól dolgoznak a nováki népnevelők A KV haitirnaatanah végrehajtásáért Kovács János, a salgótarjáni pályaudvar ipartelepi ellenőrző raktárosa: Gyors szállítással segítjük az éves tervek teljesítését feladatot egy párttag, mint a párt szavát eljuttatni a dolgozókhoz, megbeszélni velük, hogy egy-egy feladatot hogyan lehetne a legjobban megoldani, jogos panaszaikat, észrevételeiket eljuttatni a vezetőséghez, nevelni a dolgozókat. Ilyen szép és megtisztelő feladat a népnevelés. Ahol a népnevelőgárda nemcsak papíron van meg, hanem a valóságban is, ott a pártszervezet sikeresen tudja mozgósítani a dolgozókat a termelési tervek tejesítésére, tud minden problémájukról. Ezt bizonyítja a November 7-akna címért folyó verseny is. Ha megnézzük, hogy milyen szerepe van a népnevelőknek abban, hogy a mátranováki főtáró megnyerte a versenyt, azt látjuk, hogy nagyon sok. A pártvezetőség az ő jó munkájuk nélkül képtelen lett volna a dolgozókat ilyen nagy feladat végrehajtására mozgósítani. Bármily sokat tartózkodnak is a pártvezetőség tagjai a bányában, egy-egy dolgozóval személyesen mégis csak ritkán tudnak beszélgetni, hiszen hat akna van Novákon. A pártcsoportvezetők és a népnevelők az összekötőkapocs a pártszervezet vezetősége és a dolgozók között. Nádasdi elvtárs, a párt- szervezet titkára ezért helyez nagy súlyt arra, hogy a népnevelő értekezleteket rendszeresen megtartsák, sőt minden nagyobb feladat előtt soron kívül is összehívják őket. Minden csapatban és minden műszakban van egy népnevelő. A legjobb, legpéldamutatóbb vájárok, lőmesterek, körletvezetők közül kerülnek ki a népnevelők. Ezek egy-két indokolt esettől eltekintve, mindig részt vesznek a népnevelő-értekezleten és a pártvezetőséggel megvitatják, hol, melyik munkahelyen mit kell tenni azért, hogy a termelésben a lehető legjobb eredmé- nyeket érjék el. Amikor a November 7-akna eímért folyó verseny megindult, Nádasdi elvtárs és Simon elvtárs a termelési felelős végig járták az összes munkahelyeket. így a népnevelő-értekezleten konkrétan megmondhatták minden népnevelőnek, hogyan lehetne a munkát megjavítani, melyik csapatnak mennyit kell naponta termelnie ahhoz, hogy a versenyt megnyerjék és milyen módon tudják elérni azt, hogy többet termeljenek. Kikérték a népnevelők véleményét is, megkérdezték például, hogy 6 szerintük hogyan lehetne a zavartalan szállítást biztosítani. A népnevelők véleménye az volt, hogy pontosan be kell tartani a ciklusos módszert. Megfogadták, olyan felvilágosító munkát végeznek, hogy amikor egy csapatnak egy fél órája van csak a munkaidő befejezéséig, akkor is robbantson le a következő csapat számára. Csak így tudják elkerülni, hogy műszak kezdéskor egyszerre robbantsanak a csapatok, tehát egyszerre induljon meg a szállítás mindenütt. Száméi József népnevelő szerint meg kell győzni minden csapatvezető vájárt arról, hogy helytelen 6—7 csillét hosszú ideig egy-egy munkahelyen tartani, csak a robbantás után kérjenek csillét Számtalan javaslatot tesznek a népnevelők a műszaki vezetésnek is. Például, hogy az önköltségcsökkentés érdekében mindig a kért méretben küldjék a munkahelyekre a fát. A III-as ereszkében kérték, hogy ventillátort szerelienek be stb És ha ígéretük ellenére nem teljesítik amit kértek, a legközelebbi értekezleten — igen helyesen — erélyesen föllépnek az ígéret beváltásáért. A ventillátor esetében például az történt, hogy már két hete folyt a verseny, de az ígért ventillátort még mindig nem szerelték be, pontosabban a motor nem volt meg hozzá. Kotrocó Imre a legközelebbi népnevelő-értekezleten javasolta, hogy a pártvezetőség nézze meg a műszaki vezetés miért hanyagolja el ezt a kérést; A népnevelők jó felvilágosító, nevelőmunkája így nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Fő-táró egész hónapon át 100 százalék fölött teljesítette a tervét. A hónap végén azonban kiderült, hogy ez még mindig kevés, Szorospataknak nagyobb az esélye a verseny megnyerésére. Ekkor ismét felmérte a pártvezetőség a lehetőségeket és megbeszélte a népnevelőkkel, hogy a hátralévő öt napban melyik csapat, hány csillével tudna naponta többet termelni. A népnevelők még aznap megbeszélték a bányászokkal, hogy ha minden csapat naponta egy vagy két csillével többet termel — aszerint, hogy melyik csapatban milyenek voltak az adottságok —, akkor meg tudják nyerni a versenyt. Nem is maradt el az eredmény. „Úgy jöttek ki a csillék a bányából, mint a gyerekek az iskolából” — így jellemzi Nádasdi elvtárs a verseny utolsó négy napját. A népnevelőmunka nem lanyhult azóta sem. 115—117 százalék között mozog a napi tervteljesítés a verseny befejezése óta is. A mátranováki bányánál minden szempontból a kommunisták járnak az élen, de közöttük is leginkább a népnevelők. Persze nem mind egyformán. Van, aki kevésbé lelkesen végzi feladatát, de többen vannak, akik mindig törik a fejüket, hogy a munkát jobbá, szervezettebbé, termelékenyebbé tegyék. Egy pár példa bizonyítja ezt a legékes- szólóbban, E hó 1-én indult be Alig másfél hónap választja el ifjúsági szövetségünket, a DISZ-alapszervezeteket, az alapszervezetek tagjait a DISZ tagkönyvcserétöl. A DISZ Központi Vezetőség intéző bizottságának határozata értelmében 1956. január 1-én új tagsági könyv kerül kiosztásra. Nem kis munka előtt áll a DISZ, hiszen a tagkönyvcsere nem csupán az adminisztrációs munká elvégzését jelenti. Olyan munka ez, mely megerősíti a DlSZ-alapszervezete- ket és a szervezeten kívül álló fiatalok nagy többségét kapcsolja be a szocialista munkaversenybe, oktatásba, sport- és kultúrmunkába. Ahhoz, hogy ifjúságunk nagy többségét a szocializmus építésére, a nép szeretetére neveljük szükséges, hogy a fiatalok százai és ezrei kövessék a pártot és a szervezeten kívüli fiatalok nagy többsége az elkövetkező időben álljon az ifjúsági szövetség soraiba. Az új tagsági könyvek kiosztását megelőzi majd a DISZ-tagok összeírása december 11-től 1956 január 15-ig. Az összeírás alkalmat ad arra, hogy a párt és a társadalmi szervek aktívái eljussanak minden fiatalhoz, a diszisták- hoz, valamint a DISZ-en kívüliekhez egyaránt. Beszélgessenek a fiatalokkal arról, hogy mit jelent DISZ-tagnak lenni, azok pedig mondják el, hogy mit várnak ők a szervezettől. Az összeírás alkalmával fontos az, hogy minden fiatalt ott íijanak össze, ahol dolgozik. Fiataljaink elsősorban az üzemhez tartoznak, mind továbbképzésüket, mind problémáikat az üzemi DISZ-szerve* zet oldja meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a DISZ-tagok nem élhetnek aktív szervezeti életet községükben. Sőt kötelességük, hogy falujuk DISZ- szervezetét segítsék. Az új tagkönyv kiadása minden DISZ-bizottság és alapszervezet életében nagy jelentőségű esemény lesz. Bizottságaink, DlSZ-alapszerve- zeteink a napokban vegyék számba erejüket és az új tagsági könyvek kiadásával jobb munkára serkentsék fiataljainkat. Ez a munka alkalmas lesz arra is, hogy a tagság és a vezető szervek kapcsolata szorosabbá váljék. Növeli az új tagsági könyv jelentőségét az új altáró. Az odakapott csillék keréktávolsága kisebb volt a régieknél. Bárhogy okoskodtak, úgy látszott, hogy csak átrakodással lehet a szállítást megoldani. Répás István b. népnevelő javasolta, hogy a sínek nyomtávolságát vegyék két centiméterrel kisebbre és akkor mindkét fajta csille el tud rajta menni. így is lett és ezzel komoly kiadást kerülhettek el. Be nemcsak a termeléssel, hanem a dolgozók ügyes-bajos problémáival is törődnek a népnevelők. Az üdülési beutalóktól kezdve a szociális segélyekig a legtöbb problémával hozzájuk fordulnak a dolgozók, hiszen ővelük vannak együtt minden nap, s tudják, hogy ők továbbítják minden jogos kérésüket a párt- szervezethez, vagy a műszaki vezetőkhöz és nem nyugszanak addig, míg azt el nem intézték. Gyüre Péter rakodó- munkás nem dolgozik együtt id. Czene Józseffel, de tudja róla, hogy népnevelő, ezért, amikor hosszabb ideig nem kapta meg azt a szociális segélyt, amely jogosan járt volna neki, hozzáfordult és nem is hiába. Mint annyi más dolgozó jogos panaszát, ezt is orvosolták Czene elvtárs segítségével. így dolgoznak Mátranová- kon a népnevelők azért, hogy a dolgozók elégedetten, megfelelő munkakörülmények között dolgozzanak, a lehető legtöbb szenet tudják adni a hazának. még az is, hogy egyidőben történik az új ötéves terv megkezdésével. Megyénk területén a tagkönyvcsere előkészületi rpup- kák már folynak az egyes DISZ-alapszervezetekben. A szécsényi és a rétsági járási pártbizottság azzal is segíti a tagkönyvcsere jó előkészítését és a DISZ-munka megjavítását, hogy húsz-húsz pártaktívát küldött ki a járás területére. Egyes alapszervezetekben, mind például Bujákon, a szécsényi gépállomáson, Szorospatakon, Ságújfalun a párt, s tanács segítsége nyomán most az előkészületek alkalmával igen lendületes szervezeti élet alakult ki. Ezeken a helyeken a fiatalság 90 százaléka DISZ-tag, s a beszámoló taggyűlések is jól sikerültek. A DISZ-hez való tartozásukat itt azzal is bebizonyítják a fiatalok, hogy 100 százalékosan fizetnek tagdíjat. Sajnos, ez nem mondható el minden alapszervről. Például Diósjenőn, Szátokon, Mátra- szőllősön, Nagylócon a fiatalok nem vonzódnak a szervezet felé. Ennek oka főleg abban rejlik, hogy az illetékes DISZ- bizottságok, a helyi pártszervezetek vezetőségei és a helyi tanácsok nem segítenek megfelelően. Ezeken a helyeken a taggyűlések rendszeresen elmaradnak, a fiatalok nem találják meg a kultúr- és sportszórakozásokat. Többségük nem fizet tagsági díjat sem. Például Bánkon, Kétbodony- ban. Szécsényben és Szátokon előfordult azonban az is, hogy még a DISZ-vezetők sem vették meg a tagsági bélyeget. Pártszervezeteknek segíteniük kell a DISZ-nek, hogy mulasztásaikat mielőbb pótolják, kövessék a jó DlSZ-szer- vezetek példáját. Tudatosítani kell a tagsággal, hogy csak azok kaphatják meg új tagsági könyvüket, akiknek tagdíjuk rendezve van. A pártbizottságok, DISZ-bi- zottságok, pártalapszervezetek vezetőin, a tanács funkcionáriusokon, valamint a műszaki és gazdasági vezetőkön is múlik, hogy a tagkönyvcserét sikeresen végrehajtsa a DISZ. A tagkönyvcsere nem csupán DISZ-ügy — mindannyiunk ügye. Oravecz Ernő Bennünket, vasutasokat különösen örömmel tölt el a Központi Vezetőség határozata, hiszen ebben a vasutak korszerűsítése is szerepel. Óriási távlatokat nyit meg ez előttünk. A gőzmozdonyok Diesel- és elektromos mozdonyokkal való felcserélése például 65—70 százalékkal gyorsítja meg a forgalmat, nem is beszélve arról, hogy az ilyen mozdonyok személyzete sokkal tisztább és fizikailag könnyebb munkát végez, mint a gőzmozdonyok vezetői. Az önműködő vasúti biztosító berendezések bevezetése felszabadít egy sereg munkaerőt, amellett csaknem teljesen kiküszöböli a baleseti lehetőségeket. Külön szeretnék beszélni a ki- és berakások gépesítéséről, mivel beosztásomnál fogva ez érint engem legközelebbről. Jelenleg — különösen ilyenkor, az őszi csúcsforgalom idején — a megnövekedett teherszállátás igen nehéz feladat elé állít bennünket. Most is rengeteg kira- katlan áru van a vasút területén, aminek főleg az az oka, hogy a vállalatok nem tudnas elég munkaerőt biztosítani a rakodáshoz. Ha a gépesítés megtörténik, ez a probléma megszűnik. Nagymértékben meggyorsul az anyagmozgatás, s mi is lényegesen csökkenteni tudjuk a kocsiforduló idejét. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy erre a hatalmas arányú gépesítésre fokozatosan kerülhet csak sor. Nekünk azonban már most, az első pillanattól kezdve segítenünk kell a határozat megvalósítását olymódon, hogy gyorsan szállítjuk az iparnak az éves terv teljesítéséhez, a technikai színvonal fejlesztéséhez szükséges árukat, anyagokat. Mi iparkodunk a szállítást a lehető legjobban végezni. Ver- senyzünik a gyöngyösi pályaudvarral, s eddigi eredményeink alapján minden reményünk megvan ahhoz, hogy ebben a párosversenyben mi leszünk az elsők. Egyedül azonban minden igyekezetünk mellett sem oldhatjuk meg feladatainkat. Szükségünk van a szállító felek együttműködésére is. Vannak egyes vállalatok, amelyek nem látják be, hogy a népgazNevelőink marxista—leninista továbbképzése az elmúlt évben kialakult keretek között, de a márciusi párthatározat szellemében új feladatokkal bővülve folytatódik az 1955/56. tanévben. Az ideológiai továbbképzés elmúlt évben bevezetett rendszere alapjában véve bevált. Nevelőink 5 különböző színvonalú és tartalmú tanfolyamon tanulhatnak, önkéntes elhatározással kapcsolódhattak be az előképzettségüknek legmegfelelőbb tanfolyam munkájába. Az Oktatásügyi Minisztérium rendeletének szellemében öt éven belül minden nevelő köteles elvégezni a felsorolt tanfolyamok valamelyikét. Nevelőink marxista—leninista továbbképzésének alapja az egyéni tanulás, ezt egészítik ki évi 5 alkalommal az egy-egy témaegység tanulmányozását lezáró konferenciák. Meg kell őszintén mondanunk, hogy nevelőink egyéni tanulása az elmúlt évben nem volt kielégítő. A konferenciákon gyakran tapasztaltuk a gyenge, felületes felkészültséget, a kötelező irodalom átvételének hiányát. Különösen megmutatkozott ez a hiba a p>olitikai isko’a tanfolyamon, ahol a hallgatók többsége az óvónők köréből került ki, de tapasztaltuk legmagasabbfokú oktatási formában, a filozófiai tanfolyamon is. Nevelőink egy része sajnos nem ismerte fel a továbbképzés jelentőségét. Ez mutatkozott meg a konferenciákon a viszonylag nagyszámú (a megyében átlag 15 ( százalék — egyes járásokban, mint például a szécsényi jádaságnak is. saját maguknak is érdekük a vasúton érkező küldemények határidőre történő kirakása. A 33-as Autóközlekedési Vállalatnak például 3 napja áll már itt az állomáson egy kétvagonos gázolaj szállítmánya. A vállalat ma is még csak az egyik vagont akarja kirakni, mondván, hogy „nem tudják hová tenni a többit“. De akkor miért rendeltek egyszerre ilyen nagy mennyiséget? Azért, hogy más vállalatok miattuk ne tudják igénybe venni az oly „kapós“ tartály- kocsikat? A TÜZÉP is nagyon nehezen gondoskodik az áru kirakásáról. Újabban — bár ez a vállalatnak tetemes többlet- kiadást jelent — inkább hagyják, hogy kényszerkirakáshoz folyamodjunk, mert — mint mondják — az nem készpénz- kiadás, hiszen a vállalat csekken fizet a vasútnak. Igen ám, de a vasút nem tud elég embert biztosítani a kirakáshoz, azonkívül a vagonok ilyen elA Központi Vezetőség határozatának tanulmányozásánál egyre világosabban látjuk az előttünk álló feladatokat. Ha megvizsgáljuk üzemünk — Margittáró — tervteljesítését, megállapíthatjuk, hogy az elmúlt hónapban is adósai maradtunk népgazdaságunknak. Üzemünk 93,9 százalékra teljesítette tervét. A lemaradást leginkább az okozta, hogy munkahelyeinken többnyire elő- vájási munkák voltak. így üzemzavarok esetén nem tudtuk az áttelepítéseket megvalósítani. Ma már kedvezőbb a helyzet, mert a hármas számú siklóban megkezdtük a visszafejtést. így több lehetőség van a munkahelyek telepítésére. A csapatok üresellátását a jövőben jobban megszervezzük és a régi rossz csillékből többet megjavítunk. A kiszolgáló személyzet munkájának megkönnyítésére váltókat épírásban 40—50 százalék) indokolatlan hiányzásban is. A tanulási és munkafegyelem lazaságai nagymértékben csökkentették a továbbképzés eredményességét. A tanév elején 355 nevelő kapcsolódott be a továbbképzésbe. A tanév végén azonban ezek közül csak 280 kapott igazolást az évfolyam elvégzéséről. Nagy feladat vár oktatási osztályainkra, igazgatóinkra, idkolai pártszervezeteinkre, szakszervezeti bizottságainkra. El kell érnünk, hogy ebben az évben már minden nevelő mu- laszthatatlan feladatának tekintse ideológiai önképzésével való törődését. Sokat harcoltunk az elmúlt évben konferenciánk „jó légköréért”, de ezt a jó légkört nem mindig helyesen, sokszor egyoldalúan értelmeztük; Helyes, hogy harcoltunk az „iskolás” jelleg, a merev, dogmatikus, „kikérdező” módszer ellen. Ezt a harcot, ha emelni akarjuk konferenciáink színvonalát, továbbra is folytatni kell. Szeretnénk, ha ebben az évben már nem lenne olyan konferenciánk, ahol a nevelők csupán „felelnek” a vezető kérdéseire, anélkül, hogy közvetlen módon és elmélyülten megbeszélnénk az anyagot. Hiba azonban, hogy nagyon sok esetben, egészen öncélúan hangoztattuk a konferenciák „őszinteségének”, „jó légkörének” kérdését, örültünk, ha a konferencián a nevelők megnyilatkoztak, elmondták a bennük élő problémákat, de arra már nem ügyeltünk eléggé, választ kaptak-e kérdéseikre, a vitában helyesen tisztázód- tak-e a téves nézetek, folyt-e járás esetén hosszabb ideig kimaradnak a forgalomból, noha égető szükség lenne rájuk. Hogy az együttműködést megjavítsuk, bevezettük a komplex-brigád értekezleteket, amelyeken a vállalatok is képviseltetik magukat, s itt közösen beszéljük meg, mit tehetünk kölcsönösen a szállítás gyorsításáért. Kérjük a szállító feleket, ezután ne csak elfogadják. hanem tartsák is be a vállalt intézkedéseket, hiszen látniok kell, hogy a Központi Vezetőség határozatának megvalósítását is segítjük ezzel, Bányászainktól pedig azt kérjük, adjanak jobb minőségű szenet nekünk, hogy kevesebb baj legyen a mozdonyok karbantartásával, s így jobban kihasználhassuk azokat; Mi pedig ígérjük: a verseny fokozásával, a „Rakva rakott“- mozgalom — amely a kocsik minél tökéletesebb használását szolgálja — fellendítésével sikeresen fogjuk lebonyolítani a csúcsforgalmat. tünk be. Az eddigieknél fokozottabban gondoskodunk a csapatok levegőellátásáról, mert ez a legfőbb követelmény. Több gondot fordítunk dolgozóink kezdeményezéseire is, mert sok hasznos javaslat van, melyeket, ha reálisan mérlegelünk, felkaroljuk azokat, nagy segítséget jelentenek a munkában, üzemünk tervének teljesítésében. Mindezeken kívül nagy gondot fordítunk majd a munkafegyelem megszilárdítására is. A pártszervezettel közösen agitációs érveket dolgozunk ki. Szembe állítjuk a becsületes dolgozók és a mulasztók eredményeit és előnyeit. Ugyancsak nevelőmunkával akarjuk megvalósítani, hogy a dolgozók a jövőben jobban bírálják a műszaki vezetést, hogy az üzemet érintő problémát nemcsak a műszaki vezetőség, hanem az üzem minden egye* dolgozójának gondja legyen, ból a marxizmus—leninizmus tanításai kerültek-e ki győztesen? Mi tehát az új oktatási évben a teendőnk? Tisztázni és tudatosítani kell mind a hallgatók, mind a konferenciavezetők előtt, mit értünk a konferenciák „jó légkörén”, „őszinteségén”, Jó a légkör azon a konferencián, ahol a nevelők őszintén megnyilatkoznak, elmondják véleményüket, problémájúikat. Az emberi haladás, a haza sorsával összefüggő kérdésekről beszélgetnek, de nem akárhogyan, hanem úgy, hogy e beszélgetésben közelebbjut- naik a marxizmus—leninizmus egyes alapkérdésének megértéséhez, a helytelen nézetek elleni harcban tisztázódnak előttük ezek az elvek. Az ellenséges, helytelen nézetek ellen állandóan harcot ikell folytatni konferenciáinkon. Sok konferenciavezető attól fél, hogy ha folytatja ezt a harcot, a nevelők nem mernek majd megnyilatkozni, oda lesz a konferenciák „őszintesé. ge”. Természetesen itt nem személyek elleni harcról, nem egyes kérdéseket helytelenül látó nevelők „ledorongolásá- ról” van szó, hanem a helyes és helytelen álláspontok közötti elvi harcról. S ezt várják is nevelőink. Különben mit sem ér az olyan, úgynevezett „őszinte” légkörű konferencia, amely nem győzi le a nevelőinkben még élő burzsoá nézetek maradványait, amely nem járul hozzá világnézetünk átalakításához. Kelemen Erzsébet továbbképzési előadó Kaphat-e megtisztelőbb KÖZÖS ÜGYÜNK: A DISZ-TAGKÖNYVCSERE Pedagógusaink marxista-leninista továbbképzésének új éve elvi harc ezek ellen, s a vitá* Juhász Pál, margittárói bányamester: Hasznosítjuk a dolgozók helyes javaslatait
