Szabad Nógrád. 1955. október (11. évfolyam. 77-85. szám)

1955-10-26 / 84. szám

1955. október 28. SZARA» INO«, ft-i» Mi újság Karancsalja szövetkezeti községben Karancsalja történetében ko­moly változást hoztak az el­múlt hetek. Szeptember 3-án megalakult a Béke Termelő- szövetkezet. Az alapító tago­kat új tagok követték a társas­gazdálkodás útján, és a község szövetkezeti község lett. Felkerestem őket, hogy kö­zelről lássam a friss terveket, bimbózó reményeket. Vasárnap reggel van. Ünne­pet mutatnak a sepert utcák, ,az ünneplőbe öltözött fiatalok. Az ünnep azonban nem jelent tétlenséget. Juhász Jánossal, a termelőszövetkezet elnökével az utcán találkozom. Nagy Mi­hály könyvelővel igyekszik a határ felé. Hozzájuk csatlako­zom. Juhász viszi a szót: — Vetni szeretnénk már az őszi árpát. A vetőmagot már csáváztuk is, a szántást is megkezdtük. A Keszi Gépállo­más egyik traktorosa megígér­te, hogy ma eljön tárcsázni. Megyünk a határ felé. Szó most alig akad, mert társaim fülelnek: hallatszik-e a gép pö- fögése? Csend van. Az ígéret csak üres ígéret maradt, a traktoros nem jött. A tárcsák a szántás szélén vannak, Ju­hász és Nagy elvtársak pedig bosszankodnak. Nem kis dologról van itt szó. A község szeme az első napjait élő termelőszövetkeze­ten van. Szerető és kétkedő te­kintetek keverednek: mire is viszitek? Jó szándékban, akarásban nincs itt hiány. Tovább megyünk a Verőalja dűlőbe. Közben Szőllős Lajos­sal találkozunk, ö is tagja a tsz-nek. Nincs ugyan benne a vezetőségben, de a közös ügyért való gond kihozta a ha­tárba: vizsgál, nézeget, hogy hol és mit kell a legsürgőseb­ben csinálni. Most már négyen megyünk. A tagosítás során a tsz kapta a Verőalja dűlőt, és mivel a jövő héten itt akarnak szántani, most megnézik: nem vár-e valami tennivaló a tag­ságra? Az egyik helyen ott­felejteti kukoricaszár, tökin­da, máshol töretlen kukorica van még, sőt ásatlan marha­répa is akad. — Holnap ide kell jönni az asszonyoknak — indítványozza Szőllős Lajos. — El kell taka­rítani a szárat meg a tökin­dát a traktor elöl. — Beszélni kell a gazdákkal is, hogy még holnap takarítsák be a kintlévő termést, ne hát­ráltassák a munkánkat. — Ha jó a kukoricaszár, és nem kell a gazdájának, akkor mi behordjuk, és jó lesz a silóba — teszi hozzá Nagy elv­társ. Most aztán azon tanakod­nak, hogy hol legyen a siló. Találnak alkalmas helyet en­nek is. A végleges döntést dél­utánra halasztják. Közben azt is elhatározzák, hogy hová vessék a cukorré­pát. Három hold cukorrépára ugyanis szerződést kötöttek. Későbbi beszélgetésükben ki­bontakozik a tavaszi konyha­kertészet is. — A silót holnap áshatjuk is — ajánlja Juhász elvtárs. így gondolja a másik kettő is. 60—70 köbméteres földsilót csinálnak. Kezdetnek az is jó lesz. Meg is kezdik a földmun­kát. Amint ezzel készen lesz­nek, kezdik a silózást. A gép­állomással már szerződést kö­töttek a silózásra is. Közben a tanya helyét né­zegetik. Hová is építsék? A télen még a községben tartják az állatokat két helyen, ta­vasszal azonban hozzákezde­nek az építéshez. Ló, tehén, sértés, baromfi lesz itt, míg a juhokat máshol akarják el­helyezni. Erre is van tervük, csak nem tudják, hogy meg- oldható-e? — Az erdészházat szeretnénk megszerezni. Most az erdésze­té, de nekünk is nagyon jó lenne, mert az istállóban el­helyezhetnénk a juhokat, és jó tárolóhelyet kapnánk a gyü­mölcsnek is. — Gyümölcsösük is van? — érdeklődöm. — Harminc hold. Javarész­ben alma és dió, van azonban benne szilva, körte, cseresz­nye, mandula is. Tárolóhe- lyünk nincs a gyümölcsnek, az erdészházban pedig elállna tavaszig is, amikor sokkal jobb árat kapnánk érte. Mindenesetre megpróbáljuk, hogy megegyezzünk az erdé­szettel. Visszamegyünk az elnök por­tájára és ott folytatjuk a be­szélgetést. — Alig alakult meg a termelőszövetkezet, mindjárt munkához láttunk. Műtrágyát hozattunk Tarjánból. Jó páran igazán serényen kezdtek mun­kához. Azonnal munkára je­lentkeztek, és ahol csak dolog volt, mindenütt látni lehetett őket. A szántóföldeken fákat kellett kivágni, gyökereket ki­ásni, aztán mindig akadt va­lami munka. — Hogy állnak a középpa­rasztokkal? — Magam is az voltam — kezdi az elnök. 16 holdon gaz­dálkodtam, most a termelőszö­vetkezet az otthonom. Sajnos, a belépett középparasztok egy része még nem találta meg a helyét a szövetkezetben. Této­vázik, vár. Nem mindenkire vonatkozik ez, mert például Szőllős János huszár igazán benne van minden munkában, ő már magáénak érzi a ter­melőszövetkezetet. Nem Szől­lős az egyetlen ilyen közép­paraszt. Van más is, csak ő jutott hirtelen eszembe. — Mi lesz a többiekkel? Az igazi próbaidő csak most következik. Vetünk, silógödröt ásunk, silózunk, trágyát hor­dunk. Dolgos emberek ezek mindnyájan. Most még vára­koznak, tétlenkednek, aztán majd látják, hogy megindul az élet, nekik is bizseregni kezd a tenyerük, és nem tudnak majd tétlenül maradni. Persze nem ülünk ölhetett kezekkel. Felkeressük őket, beszélünk velük. Itt lesznek ők is, ha szorít a munka. — Hát az asszonyokkal hogy vannak? — Közel harminc nő van a csoportban. Ök is belekapcso­lódtak a munkába. Szántás előtt eltakarították a gazt a traktor elől, ők szórták szét a műtrágyát is. Mennek ők is jó szívvel. — Minden ilyen simán megy? — No, nem egészen — húzza el a szót Juhász elvtárs. A búza miatt bizony már sokat bosszankodtunk. Beadtuk az igénylést minőségi vetőmagra. Nem utaltak ki csak szokvány­vetőmagot. Pedig legalább tíz mázsa bánkúti búzát akarunk vetni. Ez a fajta búza nagyon jól beválik a mi vidékünkön. Kapnánk is Palotáson a Május 1 Termelőszövetkezetben. Ez azonban messze van, igen sok­ba kerülne a szállítás. Igazán jó lenne, ha valaki kisegítene bennünket egy teherautóval. Egy kis csend van, azután folytatja: — Az is baj, hogy nem feje­ződött még be a tagosítás. Pon­tosan még nem is tudjuk, hogy melyik föld lesz a miénk. Van, amit megkaptunk már, azon- nyomban dolgozni is kezdtünk. Jó lenne azonban, ha pontosan tudnánk, hogy mi is a miénk, így aztán azt se tudjuk még, hogy tulajdonképpen hány hold szántónk, legelőnk van. Mialatt beszélgetünk, újabb látogató érkezik, hívja az el­nököt. Megy is azonnal. A faluban járkálok. Né­hány tsz-taggal is összeaka­dok, s azok bizonykodnak: — Szép élet lesz a mi ter­melőszövetkezetünkben! Most még csak az elején vagyunk, és ez a legnehezebb. Nem a szántóföldből akarunk meg­élni kizáróan. Kertészetünk öntözését biztosítani tudjuk, ez komoly jövedelemmel jár. A gyümölcsös is megadja a magáét, ha gondozzák. Most még nehézséget jelent az ál­lattenyésztés, nincs takarmá­nyunk. Földsilót csinálunk ugyan, de szálastakarmány is kell. Enélkül csak tavasszal kezdhetünk a tehenészethez. No, az majd elválik még.;; Több helyen beszélnek ma így Karancsalján. Tervek, re­mények születnek, amelyek né­hány ember szívét máris átfor- rósítják, mások pedig topog­nak, várnak, figyelnek. A ter­melőszövetkezet hívei hiszik, hogy lelkesedésük a várakozó­kat is magával ragadja, és megváltozik itt az élet. Rajtuk múlik, a munkájukon múlik! Molnár Jenő Felhívás a megye DlSZ-fiataljaihoz Nógrád megyei fiatalok és diszisták, felhívással fordu­lunk hozzátok az őszi mező- gazdasági munkák gyors el­végzése érdekében. Az őszi munkák kellős közepén a ti lelkes munkátokra biztosan számítunk. Megyénkben is, mint az or­szág más vidékén a rossz idő­járás következtében elhúzó­dott a kapásnövények érési stádiuma. A kapások érése nagyban akadá’yozza a gabona­vetés időbeni elvégzését. A betakarítási munkák meg­gyorsítása érdekében felhí­vunk minden fiatalt, minden DISZ-tagot, legyenek támoga­tói, segítői ennek a munkának. Iparban, bányában, üzemben dolgozó fiatalok, rendezzetek betakarítási napokat a közel­ben lévő tsz-nél. Az állatállomány áttelelteté- sének egyik előfeltétele a meg­felelő takarmánybázis biztosí­tása. Megfelelő és elegendő ta­karmányt csak úgy tudunk biz­tosítani, ha minél nagvobb mennyiségű silót készítünk. DISZ-fiatalok, szervezzetek si­ló-brigádokat, silózzatok minél többet, hogy bőséges takar­mányt biztosíthassunk álla­taink részére. Silózásban és be­takarításban részvevő fiata­tok az elvégzett munka után jutalomban részesülnek, amit a december 15-i értékeléskor kapnak meg. Díjazás a következő: I. díj 500, II. díj 300, III. díj 200 fo­rint. Induljon meg hát a nemes verseny, szervezzetek DISZ- csapatokat. a betakarítási és silózási munkák gyors elvégzé­sére. Vasárnaponként rendez­zetek betakarítási, silózási na­pokat, hogy az idő teljes ki­használásával biztosítsuk az őszi mezőgazdasági munkák gyors végrehajtását. Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatósága Nógrádmegyei DISZ Végrehajtó Bizottsága Teljesítette nyári tervét az Érsekvadkerti, nem teljesítette vállalását a Pásztói Gépállomás Mezőgazdasági könyvvásár megyénkben Megyénk 80 községében, va­lamennyi állami gazdaságában, termelőszövetkezetében és gépállomásán lesz mezőgazda- sági könyvvásár. A könyvvá­sárt a Népművelési. Földmű­velésügyi és Állami Gazdasá­gok Minisztériumai közösen rendezik október 29 és novem­ber 13 között. A könyvvásár célja az, hogy a téli időszakra, amikor dol­gozó parasztságunk jobban ráér, ellássa őket olyan köny­vekkel, amelyekből megismer­hetik az új és fejlettebb me­zőgazdasági módszereket, a mezőgazdasági termelés fel­lendítésének módjait, de célja az is. hogy a termelőszövetke­zeti mozgalmat népszerűsítse. A könyvvásár idején könyv- ismertető előadások, megbe­szélések (ankétok), kiállítások is lesznek. Az előadások a leg­újabb és legjobb mezőgazda­sági szakkönyveket ismertetik, a megbeszélések tárgya egy- egy helyileg előtérben álló mezőgazdasági kérdés lesz, míg a könyvkiállítások lehe­tőséget nyújtanak dolgozó pa­rasztságunknak, hogy megis­merkedjék a színvonalas, ta­nulságos és szórakoztató köny­vekkel. Az előadásokat, megbeszélé­seket főleg agronómusok és tsz-elnökök tartják majd. A Nógrád megyei gépállomá­sok, is csatlakoztak a 20 buda­pesti üzem versenyfelhívásá­hoz, az éves költségeik csök­kentésére. A csatlakozás óta 5 hónap telt el és most, amikor elké­szült a gépállomások nyári munkáinak mérlege, számot adhatunk a vállalások teljesí­téséről, Gépállomásaink 73,1 százalékra teljesítették válla­lásukat. A nyolc gépállomás közűi hét gépállomás megtakarítás­sal zárta ezt az időszakot, a pásztói gépállomás viszont 65 000 forinttal túllépte elő­irányzott költségeit. tehát vállalását sem teljesítette, bár nyári tervét 120,9 százalékra teljesítette. Az érsekvadkerti gépállomáson, ahol 124 száza­lékban teljesítették a nyári tervet, 322 600 forint megtaka-- rítást értek el. Válasz Tuskán Pál levelére A miről Tuskán Pál gazdatársam nemrégiben írt a Szabad Nógrád hasábjain, azzal teljesen egyetértek. Az előrelátó, iózan gondolkodású földműves-embereknek mindig az volt a törekvésük, hogy földjükön a lehető legjobbat és legtöbbet ter­meljék. Fokozott mértékben érvényesül ez a szándék most, amikor a mezőgazdaság fejlődése hatalmas mértékben halad előre. A jövő évi termés megalapozása már ilyenkor ősszel kez­dődik. Jó termést csak jól megművelt földtől várhatunk. A föld megfelelő előkészítéséhez szükségünk van erős, teherbíró igavonókra, a gépállomások segítségére, mezőgazdasági gépek­re, kellő mennyiségű istálló- és műtrágyára. Mindezt államunk támogatásával biztosítani tudjuk magunknak, csak élnünk kell a lehetőségekkel és nem szabad sajnálnunk a munkát, fárad­ságot. Mi iparkodunk felhasználni a segítséget. Járásunkban an­nak ellenére, hogy a kukorica lassan érik, az őszi vetéstervet már körülbelül 80 százalékra teljesítettük, a burgonya beta­karítása csaknem 100 százalékos eredménnyel járt. Ha töb­bet alkarunk termelni, nem szabad megijednünk az időjárás viszontagságaitól! Márpedig én magam is lényegesen túl alka­rom szárnyalni az idei terméseredményeimet. Őszi búzából most holdanként átlag 13 mázsa termett, jövőre egy holdon 15 mázsát akarok termelni. Rozstermelésem átlagát 9 mázsáról 11-re emelem, az őszi árpáét pedig 10-ről 12-re. Cukorrépából 180 mázsáról 210 mázsára, burgonyából 120 mázsáról 140 má­zsára szeretném növelni terméseredményemet holdanként. Tudom azt, hogy a mesterséges takarmányok termelésére is nagy gondot kell fordítanunk, a takaránymagvak mennyiségét lényegesen emelnünk kell. Az idén 40 kg lueemamagot, 60 'kg lóheremagot termeltem. Jövőre ugyanezen a területen lucerna- magból 60 kg-ot, lóheremagból 80 kg-ot termelek, ezenkívül növelem a takarmánymagvak vetésterületét. Ezáltal az állat­tenyésztés érdekeit kívánom szolgálni, hiszen fejlett állatte­nyésztés nélkül el sem képzelhető a mezőgazdasági termelés. Jó állattenyésztés révén juthatunk több tejhez, húshoz, gyap­júhoz és egyéb állati eredetű termékhez, amire dolgozó né­pünknek mind nagyobb szüksége van. Én már teljes egészében teljesítettem őszi vetéstervemet, A föld előkészítését, trágyázását időben elvégeztem, s a vetés­forgó szükségességét szem előtt tartva, a legnagyobb mérték­ben igyekszem kihasználni a föld termőerejét. Burgonya alá is elvégeztem a szükséges őszi trágyázást. A földbe csak meg­felelően kitisztított, csávázott vetőmag került, ami a jó termés egyik legfontosabb előfeltétele. Szeretném, ha járásunk valamennyi dolgozó parasztja el- fogadná és követné elgondolásaimat, törekvéseimet. A na­gyobb terméseredmények által mind családunknak, mind dol­gozó népünknek több élelmet, magasabb életszínvonalat bizto­sítunk. Kérem gazdatársaimat, írják meg a Szabad Nógrádnak, milyen módon akarják térmésátlagai1<at növelni, hogy az új termelési tapasztalatokat kicserélve, azokkal felvértezve, kö­zös erővel küzdhessünk azért, hogy mezőgazdaságunk régi, alacsony hozamát végre megfelelő, korszerű színvonalra emel­jük. Ifj. Nagy István a balassagyarmati járási tanács mezőgazdasági állandó bizottságának elnökei 99Különas9 est meg kell fejteni. ­A CÍMMEL ELLENTÉTBEN nem rejtvény következik, csak tárgyilagos közlés és néhány kérdés. Előfordul­hat azonban, hogy ezek némelyike rejtvénynek látszik majd az illetéke­sek előtt. A cím maga egy kedves dalocska szövegének egyik sora. Szombat és vasárnap este (október 8—9.) énekel­ték a salgótarjáni városi kultúrház színpadán az egri Gárdonyi Géza színház művészei. Most mutatkoztak be. Nehéz volt a színészek dolga ezen az előadáson. No, nem éppen a da­rab miatt. Azzal sikeresen megbir­kóztak. Sokkal inkább a közönség és fejteni: közöny, vagy szervezetlenség (esetleg a kettő együtt!) tette ilyenné a bemutatót? Nem könnyű felelni. Játszott itt már a Faluszínház telt házzal és gyönge eredménnyel. A Néma levente első előadásai fél házzal mentek, az utolsók zsúfolva. Tartottak előadást néhány ember előtt és volt úgy, hogy alig fértek a terembe. Az Operaház művészeinek legutóbbi hangversenyén harmadáig telt meg a terem... Ez az egyenetlenség jellemzi Salgótarján kulturális életét. Vajon miért? Mások az emberek, mint Mizserfán, vagy Baglyasalján, ahol még állni sem le­het a teremben a Faluszínház előadá­a színház miatt Ez a különös! És ezt sain? Van valami különlegesség az kellene megfejteni. itteni viszonyokban? Miért van az, Ha egy írónak nem kelendő a köny- hogy a megye székhelyének kulturá- ve, ha évszámra porosodik kötetével Hs élete ilyen szeszélyesen változó, az üzletek polcain, elmegy a kedve az hogy kisebb községek is sokkal meg­írástól. Ha egy munkás nem látja állapodottabb, kialakultabb képet mu­munkájának eredményét, hasznát kedvetlenül végzi tovább. A színész játékának eredményét a közönség tetszése fejezi ki. meg azok az emlékek, amelyek az előadás után is megmaradnak. De mit érez az a színész, aiki a bemutató előadáson fél házat (és ez még jó!) lát maga'előtt? Nem mer a nézőtérre nézni, nehogy túllásson a fejeken — az üres székso­rokra. És vidámnak kell lennie, vi­tatnak? Ez ugye eléggé különös. És a válasz? — Igen különböző. — „A tarjáni közönség nem szereti.“ — mondogatják egy-egy kudarc után. — „Hiába no, mit lehet tenni.“ Ha vi­szont sikerült, az ellenkezőjét jelen­tik ki. Legtöbbször ezt a kifogást hal­lani: „Nem megy a szervezés, nem le­het itt semmit sem csinálni“ — és egy kézlegyintéssel tesznek pontot dámságot kell árasztania, amikor hű- utána. Pedig hányszor lehet! vösség csapja meg mindenfelől. Különös és szép: a fiatal együttes el tudta feledtetni a fél házat. Játé­kuk lassan belangyosította a termet, feloldódott a merev, feszélyezett han­gulat és mindenki önfeledten neve­tett. Hol van az igazság? A kívülálló szeme, aki előtt még nem természe­tes. magától értetődő mindez, gyor­sabban meglátja a baj okát. AZ EGYENETLENSÉG, rendszerte­lenség főoka abban van, hogy a kul­turális élet a város központjában alig ÉS MOST JÖN AZ, amit meg kell kap helyet, Kihúzódik az üzemi kul­túrotthonokba. Ami van, itt van, a szervezés is jóval erősebb. Ez bizonyos mértékig érthető, hiszen az üzemek kul­turális életének múltja van, a város központi kultúrházának viszont jófor­mán semmi. És ez bizony nagy szó, (hiszen a közönség szívesebben jár oda, ahol már megszokott. A városi kultúrház pedig nem a legbarátságo- sabb találkozóhely. Nagy tatarozásba (elkelne!) nem mernek belekezdeni, mert tervbe vették egy nagyobb át­alakítást. amely korszerű színházte­remmé változtatná a jelenlegi előadó­termet. Szép terv de ha olyan ütem­ben halad, mint az előkészítő viták, akkor még sokáig nem lesz Salgótar­jánnak megfelelő színházterme. Pe­dig égetően szükséges lenne! Vala­mennyi kultúrház táncteremnek is használja a nagytermet. Ez a magya­rázata, miért maradnak üresein a kö­zépső sorok: innen legfeljebb derék­tól fölfelé látni a szereplőket. A jó kultúrház magához vonzaná a közönséget (mint ahogy a filmvetítés­nél ez már meg van), alkalmat adna a nagyobb rendezvények központi be­mutatására, amire a túlságosan is ki­eső üzemi kultúrotthonok aligha al­kalmasak. De nemcsak ez a hiba. szorosan kapcsolódik hozzá egy másik: amúgy- is széteső a kulturális élet, ráadásul olyan program sincs, amely legalább rendezvényeiben összetartaná. Leg­alábbis nem látszik, hogy lenne. APRÓSÁGNAK LÁTSZÓ tényezők is rontják a helyzetet. A város fő- útja egyetlen mázolvány. Hónapos plakátok virítanak a házak falán és ember .legyen, aki mindig megtalálja közöttük a legújabbat. Bizonyos ki­adással járna, de megérné, ha végre ebben is rendet teremtene a városi tanács. Mindössze (hirdetőtáblákat kel­lene felállítani, amelyeken helyet kapna a három mozi, a két színház (Faluszínház, Gárdonyi színház) és a kultúrházak. Na persze ez esetben ki­sebb alakú plakátokat kellene rend­szeresíteni, de legalább áttekinthető lenne — és ami fő! — mindig a leg­újabb hirdetés lenne felül! Az ugyan vágyálomnak látszik, de szükséges lenne, hogy a két sizínház és a kul­túrházak közös jegyirodát állítsanak fel a város központjában, ahol min­denki megfordul. Több hiba nincs? Elég ez is, bár még bőven lehetne sorolni. Most már csak mutatóba egyet-kettőt. A FILMVETÍTÉSEKET és egyéb rendezvényeket egyesek igen kultú­rálatlan megjegyzésekkel kísérik. Ez bosszantja és sérti a jobbízlésűeket. Mondjuk meg kereken: Pesten az ilyen modortalan látogatókat kitessé- kelik a színházból. Amellett sem me­hetünk el szó nélkül, hogy egyik kul- túrházunfc 8—15 forintos helyárakat hirdetett a már emelített hangver­senyre. Nem túlzás ez? Egy 'huszonöt­ezres városban feltétlenül. ÉRTHETŐ A SZÍNÉSZEK KED­VETLENSÉGE. Mit válaszoljunk ne­kik? Még ott a szerep mosolya az arcukon, aztán fáradtan lejönnek és legyintenek. — Igazuk van. így nem érdemes. Pedig milyen szép program­mal indultak. Hetenként jöttek vol­na Salgótarián’-'a! Műsorra tűztek e™ operát, a János vitézt, egy Szigligeti művet... Tíz-tizenkét új darab egy évben. S ha ehhez még hozzávesszük a Faluszínház előadásait, nyugodtan •mondhatjuk, hogy nem kell Pestre mennünk egy jó előadásért. — Ám­bár, ki tudja. Még lehet, hogy ez lesz a vége, ha nem teremtünk végre ren­det. Magyari István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents