Szabad Nógrád. 1955. október (11. évfolyam. 77-85. szám)

1955-10-19 / 82. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XX. ÉVFOLYAM, 82. SZÁM­ARA: 50 FILLÉR 1955. OKTOBER 19. MD P KJ Ó G RÁ DM EGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA .>XXXXX>OOOCOOOCKX>COCOOCOOOOOOOCX)OOCOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOÖQO» . MAI SZÁMUNKBAN: Üdvözöljük megyénk kézbesítőit... (2. old.) —' A ter­melőszövetkezetek zárszámadása elé. (2. old.) — Fény és árnyék. — Vasárnapi séta a Bányavárosban. (3. old.) — Asszonyoknak — lányoknak. (6. old.) — Sport (6. oldal.) fOOOOOOOOOCXX>XX>XXDOOOOO<X)OOOCXX)OOOOC» BECSÜLJÜK, SEGÍTSÜK MUNKÁJÁT AZ ÍJJÍTÖK A munka termelékenysé­" gének növelése és a ter­mékek önköltségének csök­kentése dolgozó népünk leg­fontosabb feladatai közé tarto­zik. Ma már büszkén mond­hatjuk, hogy ezeknek a fon­tos feladatoknak megoldásán megyénk ipari üzemeiben is ezer és ezer fizikai és műsza­ki dolgozó tevékenykedik; Dolgozóink alkotó- és kezde­ményezőkészsége egyre ma­gasabbra emeli technikánk fejlettségét, újítanak, korsze­rűbb technológiai folyamato­kat vezetnek be, hogy előse­gítsék az egész társadalom boldogabb, egyre jobb életé­nek kialakulását. A Salgótarjáni Acélárugyár­ban például Bilek Károly a kapagyártás területén eszkö­zölt újításával évi 457 631 fo­rint megtakarítást ért el. A sodronyüzemben Balázs, Ko- lonics, Nagyfaludi, Eisler és Panpurik elvtársak a csizma- patkó-gyártásra dolgoztak ki új eljárást és alkotó együtt­működésük évente közel 100 000 forintos megtakarítást eredményez. De a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói ez év elejétől szeptember végéig összesen 428 különböző javas­latot nyújtottak be a termelé­kenység növelése és az ön­költség csökkentésére és közülük 424 javaslatot már be is vezettek. A gyár dolgozói által benyújtott újítási javas­latok előkalkulált gazdasági eredménye meghaladja a más- félmillió forintot. A Salgótar­jáni Tűzhelygyárban az év első felében 46 jelentős újí-' tást vezettek be, s ezek együttvéve mintegy 150 000 fo­rint megtakarítást jelentenek népgazdaságunknak.' De ha­sonló eredmények vannak a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár­ban, az erőműnél, a vasötvö- zetgyáriban és üveggyáraink­nál is. Az itt felsorolt néhány adat az újítás területén elért ered­ményeknek csak egy része. Azonban már ezek az adatok fényesen igazolják, hogy az a segítség, amelyet újítóink és ésszerűsítőink nyújtanak a népgazdasági tervek teljesíté­séhez, a termékek előállítási költségének csökkentéséhez mind egyéni, mind népgazda­sági szempontból igen jelentő­sek. Leszögezhetjük, hogy üzemeink dolgozóinak kezde­ményezőkészsége és alkotóvá­gya kellő segítséggel és támo­gatással egyre nagyobb szere­pet tölt be mindennapi éle­tünkben. Egyes üzemeinknél mégis az tapasztalható, hogy sem a párt, sem a szakszerve­zeti szervek, sem a gazdasági vezetők nem foglalkoznak ki­elégítően az újítómozgalom­mal. Bár a Központi Vezetőség márciusi határozata után az újítók munkájának megbecsü­lése, segítése terén sikerült kezdeti eredményeket elérni (az acélgyárban, tűzhely­gyárban és a két üveggyárban már rendszeresebben foglal­koznak az újítómozgalommal, rátértek az újítókkal való ta­nácskozásokra), de főképp a bányászat területén még ma is nagy felületesség tapasztalha­tó ezen a területen. A bányaüzemek párt- és szakszervezeti szervei próbál­koznak erőfeszítéseket tenni az újítók megbecsülése és segíté­se terén, de a gazdasági veze­tők vajmi keveset tesznek technikai előrehaladásuk ér- 'ékes mozgalmának kibonta­koztatására. Például a mizser- íai ’ üzemegység főmérnöke megkapta a tröszt újítási osz­tályától a Minisztertanács újí­tások és találmányok kiszéle­sítéséről szóló legutóbbi hatá­rozatát. Ez a határozat azon­ban felbontatlanul az asztal­fiókba került, anélkül, hogy az üzemnél levő újítókkal, szta­hanovistákkal ismertették vol­na. A szénbányászati tröszt egyes műszaki vezetői is úgy vélekednek, hogy nem érnek rá az újításokkal foglalkozni. Igen súlyos hiba, hogy a szénbányászat területén az üzemi bizottságok újítási bi­zottságai sem ismerik a Mi­nisztertanács újításokról szóló határozatát. Mindmáig nem tárgyalták meg bizottsági ülé­seken az ezzel kapcsolatos fel­adatokat, s így nem is tudják biztosítani az újítók megbecsü­lését, segítését. Az újítások bürokratikus ügykezelése lát­tán több újító kedvét veszti, s eí' kedvezőtlen hatással van az újítómozgalom tömeges ki­bontakozására. Üzemi bizott­ságaink külön nyilvántartják az újítóbizottságokat, de több­nyire ezek is csak papíron vannak meg, munkát nem vé­geznek, pedig a technika fej­lesztése a bányászatban is az egyik legfontosabb feladat. Minden vezető beosztású em­bernek tudnia kell, hogy az újítók igen nagy segítséget tudnak adni technikai előre­haladásunkhoz, ha velük rend­szeresen, céltudatosan foglal­koznak. A SZOT VII. teljes ülése a szakszervezetek elsőrendű fel­adataként szabta meg az újí­tómozgalom fejlesztését. En­nek megfelelően kell végez­nie minden szakszervezeti funkcionáriusnak munkáját. Legfontosabb tennivalónk most, hogy a legutóbbi két év mulasztásait pótoljuk. Minden üzemben a le^nagyoob segít­séget és megbecsülést kell biz­tosítani az újítók részére. A szakszervezeti és gazdasági vezetőknek arra kell töreked­niük, hogy az újítók figyel­mét mindig a legfontosabb fel­adatokra irányítsák; Az újítómozgalom céltudatos irányításának fontos eszközei a pályázatok és feladattervek kidolgozása. Szakszervezeti szerveink megyénk minden üzemében követeljék meg a gazdasági vezetőktől, hogy fel­adattervben határozzák meg azokat a tennivalókat, ame­lyek megoldásával legjobban hozzá tudnak járulni az üze­mek folyamatos tervteljesíté­séhez, a különböző gyártási áeak, vagy munkafolyamatok összhangjának kialakításához. A szakszervezetek felelősek azért, hogy a kidolgozott fel­adatterveket minden dolgozó megismerje. Sokat segíthet­nek a szakszervezetek azzal is, ha komplex-brigádokat szer­veznek egy-egy fontosabb mű­szaki probléma megoldására, ha segítik az újítókat és hoz­záférhetővé teszik számukra a szükséges műszaki irodalma­kat, vagy megszervezik a mű­szaki tanácsadást; El kell érni, hogy az újító­mozgalom irányítása a veze­tés gyakorlati ^munkájának szerves részévé váljon. Üzemi bizottságaink ennek érdeké­ben az újítómozgalom irányí­tásával kapcsolatos feladatok­kal pótlólag egészítsék ki a kollektív szerződést és állan­dóan ellenőrizzék, hogy a gaz­dasági vezetőkre e téren há­ruló feladatok maradéktala­nul megvalósuljanak. Alaposabb és körültekin­tőbb munkát kell végezni, és nem szabad megengedni, hogy esy-két hónapig, vagy még en­nél is tovább elhúzódjék egy- egy újítás elfogadása és hogy az elfogadott újításokat csak hosszú huza-vona után veze­tik be, vagy gyakorlatban azo­kat ne alkalmazzák. Haladék­talanul érvényt kell szerezni a Minisztertanács újításokról szóló határozatának és el kell érni, hogy minden iparágon belül becsüljék és segítsék technikai haladásunk úttörőit. Baksa Sándor SZMT elnök Mit láttunk a termelőszövetkezeti látogatáson? Az elmúlt vasárnap meg­látogattuk a tolmácsi tsz-t. Erről a baráti látogatásról szeretnék beszámolni. A tolmácsi Szabadság TSZ- nek 160 kh. szántóföldje van, amit kiválóan művelnek meg. Erről tanúskodik a még kint lévő termés, a kukorica és napraforgó, vagy az őszön vetett búza, rozs és árpa. Káposztájuk fejenként a 8—10 kilogrammot kerülgeti, s a 4 kh. cukorrépaföldjükön 160— 200 mázsa átlagtermés lesz. A szép termés után gazdag jövedelmet is várnak. Már eddig egy munkaegységre 4 kg kenyérgabonát kaptak, de cukor is bőven jut majd mun­kaegységenként. A bő termés mellett állat­állományuk is fejlődik. Növen­dékállataik olyan szépek, hogy közülünk sokan megirigyelték, s .arról érdeklődtek, lehetne-e venni belőlük. Az állatok téli takarmánya már készenlétben áll nagy kazlakba rakva és silójuk színültig töltve. Baromfiállományuk sem meg­vetendő, hiszen ez is nagy hasznot hajt szövetkezetük­nek. A sertésfiaztatóban szép, fekete, jól gondozott malacok szaladgálnak. Általában amerre jártunk, mindenhol azt tapasztaltuk, hogy lesz mit a tejbe aprítani az idén a Szabadság TSZ tag­jainak. Minden, amit csak lát­tunk, mind a tagság jólétét szolgálja. S ez a sok minden az övék, senki másé. Dolgoz­nak is becsülettel. Egymás utón épülnek ú - karos, új házak. Már egyikük sem lakik a régi cselédházban, bár többségük urasági cseléd­sorból emelkedett boldog tsz­taggá. Van miből építeniük. Drajkó Gábor például nem­régen lépett be a tsz-be s ez évben csak a prémiuma 2134 forint volt. Elképzelhető, mennyi lehet a jövedelme! Ilyen életük van ma a volt cselédeknek, ügy hiszem, ha a régi földesúr feltámadna és látná, hogy a kisemmizett cselédekből, zsellérekből mi lett, inkább újra meghalna, minthogy nézze azok boldog életét. Mert vígan élnek és boldogan, ez kétségtelen. Csak egy dologra szeretném felhívni a Szabadság TSZ figyelmét: ültessenek fákat a határba, ne hagyják úgy, ahogy ezelőtt 10 évvel volt — kopáran. Ezzel szépül házuk tája, s az utak szélén szél­fogóként is hasznára válnak a fák a tsz-nek. Kurics Gábor Nőtincs. „Örülök, hogy hallgattam a fsamra../' 49 éves özvegyasszony va- I gyök. Hét év óta sokat bete- | geskedtem, azóta két fiam se- ‘ gít a gazdálkodásban, hogy 6 holdas földemet rendesen megművelhessem. Akármilyen kérdésről van szó, mindig kö­zösen szoktuk megbeszélni fiaimmal, mit csináljunk, ho­gyan intézkedjünk. Egyik nap az a fiam, aki a helyi földművesszö vetkezetnél dolgozik, azzal jött haza, hogy „édesanyám, kössünk kukorica értékesítési szerződésit az ál­lammal”. Én azelőtt ilyen szerződésről nem hallottam, ezért elmagyarázta.ttam ma­gamnak, miről van szó. A magyarázat biztatóan hangzott, de azért nem döntöt­tem mindjárt. „Tényleg jó lesz ez nekünk, fiam?“ — kér­deztem egy kis aggodalommal. „Hogyne lenne jó, ha én mon­dom, édesanyám!“ _ — vála­szolta. „Meg aztán mit szól­nának az emberek” ha éppen az én anyám nem szerződne, amikor én gyűjtöm a szerző­déseket” — tette hozzá. Most, már nem mondtam el­lent. Elhatároztam, hogy 1200 négyszögöl kukoricavetésem után 4 mázsa kukoricára kö­tök szerződést. Úgy is lett. És most már nagyon örülök, hogy hallgattam a fiamra. A 4 má­zsa után rögtön megkaptam a 400 forintot, a másik' 400-at pedig akkor fizetik ki, amint beadom a kukoricát. S ami a legjobb; jövőre kapok utal­ványra cserepet és kijavíttat­hatom a házunk tetejét. Elő­re örülök neki, müyen szép lesz a ház a friss, piros cse­repekkel. Egészen újjászületik majd. A szerződés mellett nyugodtan teljesíthetem 143 kg-os beadásomat, a maradék pedig elég lesz arra, hogy disznónkat meghízlaljam és libáimat is rendesen megtöm­jem. Arra is gondolok, hogy én becsületesen válaszoltam kor­mányunk felhívására és erőm- höz képest hozzájárultam ah­hoz, hogy elegendő hús, zsír kerüljön a városi dolgozók háztartásába. Ez a megnyug­tató érzés esik talán a legjob­ban! özv. Dénes Mihályné Kétbodony; SEGÍTSENEK A EÖLDMŰVESS2ÖVETKEZETEK IS SZERZŐDÉSKÖTÉSEKÉ! Nagy feladatok várnak • földművesszövetkezetek dol­gozóira a sertéshizlalási és ku­koricaértékesítési szerződések megkötésével kapcsolatban. Nekik kell ismertetni a szer­ződéskötések módját, feltéte­leit, s ami ennél is fontosabb: meg kell magyarázniok dol­gozó parasztságunknak, mi a jelentősége a népgazdaság, a dolgozók zavartalan ellátása szempontból a kormány in­tézkedésének. Azokban a községekben, ahol jó az együttműködés a tanács és a földművesszövet­kezetek között, megfelelő eredmények születnek. Példa­mutatóan Jialad a szerződések kötése Honton, Ipolyszögön, Szandált és Cserháthalápon. Arra kérem földművesszö­vetkezeti dolgozóinkat, vegyék nagyon-nagyon komolyan fon­tos megbízatásukat. Ne felejt­sék el egy pillanatra sem, hogy az ő munkájuktól is függ, hogy megjavuljon a vá­rosi dolgozók hús- és zsírel­látása. Mutassanak személye­sen is példát, ne sajnálják az időt és a fáradságot arra, hogy hogy szorosan együttműköd­ve a falvak pártszervezeteivel és tanácsaival minden egyes dolgozó parasztot meggyőzze­nek e szerződéskötések politi­kai jelentőségéről és előnyei­ről. Ne engedjük, hogy me­gyénk elmaradjon! Kövessünk el mindent a szerződésköté­sek sikeréért! Piiinyi László Földművesszövetkezetek Nóg- rád megyei szövetkezeti központja.; 18*—19 éves kékoverálos fia­talemberek kormányozzák a gépeket. Fejükön négyzsinóros diáksapka. Az ő akaratuknak engedelmeskedik az eszterga­pad acélforgácsot szelő kése, a vaslemezbe süllyedő fúró, a 'gyalugép — minden. A 10-es számú Salgótarjáni Gépipari Technikum IV. B. osztályának 24 tanulója készül az életre. A gépműhely közepén esz­tergapad áll. Most alakul, for­málódik. 24 szorgos diákkéz alakítja, formálja. A diákok ceruza és toll helyett most ka­lapácsot, vésőt, vasi űrászt vet­tek a kezükbe, munkaruhát öltöttek magukra, hogy — mint mondani szokás — az el­méletet összeházasítsák a gya­korlattal. A vésőgép mellett Járja Ist­ván ül. Önhalomból jött fel a technikumiba. Ö volt itt az el­ső őrhalmi. Szülei a felszaba­A HOLNAP TECHNIKUSAI KÖZÖTT 1— Mikor és hogyan határoz­ta el, hogy tovább tanul, hogy technikus lesz — kérdezzük. — Amikor nyolcadikba jár­tam. kezembe ákadt egy könyv, amelyik gépekről, meg a gyári munkáról szólt. Na­gyon megtetszett. Sokszor el­olvasgattam. Aztán elhatároz­tam, hogy beiratkozom ide a technikumba. Ennyi volt az egész.;: Ezt mosolyogva mondja: ennyi volt az egész. Hiszen olyan természetes ez már ná­lunk. Valaki elhatározza, hogy tovább tanul és ki akadályoz­za meg ebben? — M'ég amikor elsős vol­tam. édesapám minden hónap­ban kétszer is meglátogatott — folytatja. — Hogy megy a so­rod, fiam? Ez volt az első sza­va. — Most már ritkábban jön? — Igen. Tudja, hogy itt aztán egy gyárban hasznosíta­ni az itt tanultakat.. > Búcsúzunk, s ő még utánunk SZÓI; két idősebb, tapasztalt „va­sas“, Szőke Gyula és Varga Imre. Öröm látni, tudni, hogy a holnap technikusainak fel­járja István a készülő esztergapad egyik alkatrészét vési. (Foto: Gáspár) Lázasan dolgoznak a IV. bé-sek, hogy mielőbb elkészülhessen az új esztergapad dulós után kapott 4 holdon gazdálkodnak és nagyon bol­dogok, hogy fiuk technikus lesz. megvan mindenem. — Milyen tervei vannak? — Szeretném jó bizonyít­vánnyal elhagyni az iskolát, és ■— Azt hiszem, nem vallóik szégyent, a felkészüléssel nem lesz baj... — és újra vésni kezd. Janák Elemér a IV. B leg­jobb tanulója. Balassagyar­matról jött a technikumba. Éppen egy Ózdról kapott gya­lugép beállításával foglalatos­kodik. — Örülök, hogy ezt a szak­mát választottam — mondja. — Édesapám is vasas, én is az leszek. — Amikor hazalátogat, szoktak-e az édesapjával szak­' mai kérdésekről beszélgetni? — Bizony gyakran vitatko­zunk. A vitában még többször alul maradok, de remélem, már nem sokáig..: A gyakorlati életre készül ez a 24 fiatalember. Mozdulataik fölött — amelyek egyre hatá- rozottabbak, napról napra ma- gabiztosabbaík — ott őrködik készülése nincs a véletlenre bízva. — Megtanítjuk veilük a leg­fejlettebb termelési módsze­reket is — mondja Szőke elvtárs. — Rövidesen be­mutatjuk nekik például az örvénylő menetvágást, meg a Koleszov szélesvágást. Tanulóinkkal rendszeresen is­mertetjük az Újítók Lapját. Azt akarjuk, hogy esztendőről esztendőre nagyobb tudású, sokrétűen képzett fiatal hagy­ja el ezt a technikumot. Közel másfélszáz technikust nevelt már ez az iskola. És túlzás nélkül mondhatjuk: va­lamennyien megállták helyű­ket. Az ország minden részébe eljutottak és munkájuk vilá­gosan bizonyította: a tarjáni gépipari technikumban jó ke­I zekben van a fiatalok nevelése. Az életre, a munkára nevelik őket; (kiss)

Next

/
Thumbnails
Contents