Szabad Nógrád. 1955. szeptember (11. évfolyam. 69-76. szám)
1955-09-24 / 75. szám
% SZABAD XOI.RAII 1955. szeptember 24. A Szovjetunió és a népi demokráciák ipari életéből BARTÓK EMLÉKE — Tíz éve halt meg a nagy magyar zeneszerző — A moszkvai dolgozók munkasikerei a XX. kongresszus tiszteletére A moszkvai dolgozók is örömmel fogadták azt a hírt, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának júliusi teljes ülése elhatározta, hogy 1956. február 14-re egybehívja a párt XX. kongresszusát. A kongresszus a többi között megvitatja majd az 1956—60-ra vonatkozó (hatodik népgazdaságfejlesztési tervet. Az ötödik ötéves tervet az ipar, a termelés volumene tekintetében már 1955. május elsejére, azaz: négy év és négy hónap alatt teljesítette. A XX. pártkongresszus tiszteletére versengő ..Sarló és Kalapács“-gyár kohászai megfogadták, hogy 14 200 tonna nyersacéllal és 11 200 tonna hengereltacéllal toldják meg az 1955. évi tervüket, a gyár munkásai még a percekkel is takarékoskodnak. Iván Jeros- kin martinász nemrégen egy műszak alatt több mint tíz tonna kiváló minőségű acélt csapolt terven felül. A kiválóak sorából is kitűnik Gre- beskov, Zabegajev, Rjabov és Ovesinnykov gyorsolvasztár. Az „Elektroliz“-gyár már teljesítette ötéves tervét. A kollektíva az eddigieknél is nagyobb feladatokra készül. Az I-es számú üzemrészben például elhatározták, hogy az év végéig 600 000 rubel értékű terméket adnak a népgazdaságnak terven felül, s 8 százalékkal csökkentik a villamos- energia-feühasználását. Ezekben a napokban különösen megnőtt az újítók és a feltalálók aktivitásé. Az utóbbi négy hónap folyamán 105 ezer rubel évi megtakarítást eredményező újítási javaslatot váltottak valóra. A kongresz- szus tiszteletére tett javaslatok ismét több ezer rubelt takarítanak meg az országnak. A moszkvai építkezéseken gyorsabban megy a munka a XX. kongresszus tiszteletére folyó versenyben. A moszkvai lakásépítkezési tröszt 4. számú igazgatósága teljesítette, sőt 260 százalékkal túl is teljesítette tervfeladatát, s most két lakótömböt épít a Tyeksztyil- scikov utcában. A város építkezésein mind több előregyártott elemet használnak. Az Építőelemgyár azt adja ajándékul a XX. pártkongresszusnak, hogy az előbbi vállalásokkal szemben nem december 25-re, hanem már december 20-ra teljesíti vasbetonelem- gyártási tervét. A gyár fokozza a szilikát-tömbök gyártását. A moszkvai vállalatok párt-, Komszamol- és szakszervezeti szervei a XX. pártkongresszus tiszteletére fokozottabban terjesztik a szocialista versenyben élenjárók tapasztalatait, azokat valamennyi munkás közkincsévé teszik, s arra törekednek, hogy tömegméretekben alkalmazzák az élenjárók vívmányait. „Vinil" műanyag a sportolók szolgálatában A csehszlovák kutatók a felszabadulás óta igen nagy sikereket értek el a műanyag- gyártás területén. A napokban újabb találmánnyal öregbítették a csehszlovák műanyag- gyártás hírnevét: a „Vinil“ nevű műanyag előállításával ezúttal a sportolókat szolgálják. A jövőben nincs szükség arra, hogy a labdarúgó-pályákon a felező- és egyéb vonalakat mész-, vagy gipszporral hintsék ki. Arra sincs szükség, hogy a tornatermekben és a sportcsarnokökban olajfestéket használjanak jelölésre. A „Vinil“ műanyagból készült, egészen vékony, fehér színű sávval nem kell mást tenni, mint könnyedén hozzányomni bármilyen anyaghoz és máris tökéletesen odaragad. A „Vinil“- sávok kitűnően ellenállnak a nedvességnek és a különböző savaknak. Csehszlovákiában már hozzáláttak a „Vinil“ gyakorlati alkalmazásához. Nowa-Hutában elkészült a negyedik Martin-kemence A Leninről elnevezett nowa- hutai kohászati kombinátban a dolgozók szívós erőfeszítéseinek eredményeként újabb munkagyőzelem született: elkészült a negyedik martinkemence. Kapacitása 185 tonna műszakonként. Az új martin- kemencét főképpen fiatalok kezelik. 18 másodperc alatt elkészül egy pár cipó Krakkótól nem messze. Ne- wy Targ-ban jelentősen előrehaladtak a cipőipari kombinát építkezései. A gépeket Csehszlovákia szállította Lengyel- országnak. A termelés egész folyamatát automatizálják. Ennek eredményeként minden 18 másodpercben teljesen elkészül egy pár cipő. A továbbiak folyamán a termelés menete még jobban meggyorsul. A kombinát első üzemrészlegeiben rövidesen megindul a termelés, a környék lakóiból sok százat átképeztek már a különböző szakmunkákra. Uj lakótelepet is építenek a munkások és családtagjaik számára. Két boldog hét Lengyelországban (2. folytatás) Szobtól kezdve már a baráti Csehszlovákiában jártunk. A vonatból a Vág völgyének szépségei tárultak elérik. Gyönyörködtünk a trencséni várban. majd a tündérváraikra emlékeztető mészkőszirteken •felejtettük szemünket. Szinte sajnáltuk, amikor elhagyta vonatunk a szép szlovák tájaikat. Cseplicében, ahol leszálltunk, a nenzetközi úttörőtáborban már egy héttel érkezésünk előtt összegyűltek a külföldi pajtásók és nagy lelkesedéssel vártáik a magyarokat. Igen kedvesen üdvözöltek, hatalmas virágcsokrokkal fogadtak bennünket. Ettől kezdve az ünnepélyes zászlófelvonásokon velünk együtt már 15 nemzet vidám, örömteli úttörői tisztelegtek a lengyel nép és a béke zászlainak. Megható érzés töltötte el szívemet — és így volt ezzel valamennyi magyar úttörő — amikor 15 nemzet nyelvén hangzott fel egyszerre a Dolgozó Ifjúság Világszövetsége himnusza, az j,Egy a jelszónk, a béke ...“ Cseplicéröl sok helyre ellátogattunk, kirándulásaink során sdk meglepetés ért bennünket. A Jelenagorai gyárban például az egyik gép mellől egy elvtársnő váratlanul odaszólt hozzánk: — Honnan jöttetek, kislányctk? — kérdezte, méghozzá magyarul. Beszélgetni kezdtünk vele és hamarosan kiderült, hogy az elvtársnő édesapja magyar és megtanította őt is a mi anyanyelvűnkre. Cseplice mellett fekszik az 1600 méter magas, Szveska nevű hegy. Egy egésznapos kirándulás alkalmával ezt is megmásztak. Zuhogó esőben indultunk neki és ragyogó napsütésben érkeztünk meg a hatalmas hegycsúcs tetején ékeskedő várromhoz. Innen akartunk lenézni a tájra, de képzeljétek el, pajtások, csak a közvetlenül alattunk, a hegyoldalban lévő mammut- fenyok tetejét láthattuk. Mást mindent elborítottak a mélyen a hegycsúcs alatt gomolygó sűrű felhők ... Csincsik Orsolya (Folytatjuk.) Eheti postánkból azt a szép, kedves levelet közöljük, amelyet a szécsényi úttörők Írtak az ottani Rákóczl-ünnep- séqrői. Olvassátok el ti is, pajtások, és Írjatok sok-sok olyan levelet, mint a széesé- nyiekl Szeptember 11-én volt 250 esztendeje, hogy a szécsényi Várkertben megkezdődött 1705-ben az az országgyűlés, amelyen II. Rákóczi Ferencet Magyarország fejedelmévé választották. Az évforduló napján borús reggelre virradt az ünneplő község népe, de a házak fel voltak lobogózva és mindenki lelkesen készült az ünnepségre. A felnőtt dolgozók a munkahelyükön, a tanulók az iskolákban gyülekeztek. 9 órakor kezdődött meg a felvonulás. A menet elején lovasok haladtak, né- hánvan kuruc ruhában. Utána következett a salgótarjáni bányász zenekar, ezt a Rákóczi Katonai Középiskola szakaszának tagjai és a kiküldöttek követték. Mi. általános iskolások is részt vettünk a felvonuláson és az ünnepélyen. Nekünk, szécsényi úttörőknek nagyon kedves és felejthetetlen volt ez az ünnep, különösen azért, mert a mi úttörő-csapatunk II. Rákóczi Ferenc nevét viseli. Mi büszkék vagyunk erre és méltók akarunk lenni Rákóczi nevére, ezért iparkodunk jól tanulni, jói dolgozni. Rózsa Kálmán és Vilimi József VL osztályosok Keresd meg pajtás! II. forduló Rejtvényversenyünk első fordulójának megfejtése: Litke. A megfejtést 13 pajtás küldte be helyesen, ezért mindegyiküknek öt-öt pontot jóváírtunk. A verseny most folytatódik tovább. A rejtvény pontozásra megy. ezért olyanok is bekapcsolódhatnak megfejtéseikkel, akik a múltkor nem küldtek be megfejtést. Most pediq figyeljetek, pajtások! Ebben a fordulóban öt mondatot közlünk. Mindegyixben egy-egy külföldi folyó nevét rejtettük el. Aki mind az öt folyónevet hibátlanul megtalálja, az öt pontot kap. Aki kevesebbet j talál meg, annyi pontot írunk jóvá, ahány folyónevet beküld, így annak a pajtásnak is érdemes pályázni, aki csak egyet talált meg, mert ezzel is egy ponttal többet szerez a versenyben, s növekszik esélye a könyvjutalomra. Az öt mondat az elrejtett folyónevekkel: Nem ezen, hanem amazon a szigeten kötöttünk ki csónakázás közben. A kutya egy csontot visz túl a kerítésen. Dobbal nem lehet verebet fogni! 1944 telén a szovjet hadsereg felszabadította Magyarország nagy részét. Ni-ni. a garas leesett a kezemből és nem találom se- hol. Rajta, pajtások! Aki keres; talál! Nagy ember- j;Wv nek lenni bízó- nyos szempont- ból hálátlan dolog. A távolság, kegyelet fokról fokra lekoptatja róluk azokat az apró hibákat, kicsinyes erényeket, amelyek nélkül élő ember ném létezik. A nagy ember alakja gyakran elvonitá válik: megfoghatalan erények halmazává. Nincs szebb írói feladat, mint ezt feltúr ni, kiásni, élettel telíteni a nagy erényeket, felbontani apró összetevőikre. Sokszor okoz csalódást egy ilyen munka. Eszményképek homályosulnak el a nagy felfedezésben: ő is csak ember volt. De még többször nyer általa: ember volt, mint én és mire volt képes! Sokáig megközelíthetetlen, elvont eszmény volt számomra Bartók Béla. És ebben — különös eset — fontos szerepet játszott a fényképe. Még nem nagyon ismerték a müveit, amikor kezembe került egyik portréja. Hűvös levegő vette körül, éreztem, nem mehetek egészen a közelébe, hogy illő tisztelettel kell várakoznom. Rám sem nézett. A két, élesen, tisztán csillogó szem elnézett fölöttem. Hiába próbáltam belekapcsolni a tekintetemet — nem sikerült. Vékony volt az arc, éles, kiugró vonásokkal, finom, remegő orral és keskeny szájjal. Készenlét, várakozás, gyors reagálási képesség, fegyelmezettség tartotta féken. Olyan embernek éreztem, aki a legapróbb jelenségre is azonnal válaszol, de képes a legnagyobbak mellett is szó nélkül elmenni, ha keik — A homlok magas volt. Fölötte megkopott a haj. Ami megmaradt, fehéren csillogott. A fül kicsi és érzékenyen rezdül minden hangra. Nyakkendőt viselt. Kabátja finoman, előkelőén simult. Két kezét egymásra fektette. Az ujjai. Hányszor megnéztem! Vékonyak, halványan erezettek. Nem tudtam közeledni hozzá. Egyszer aztán egyik művét hallottam. Székely népdalfeldolgozás volt. Lágy és egyszerű. Az estéről beszélt, amelyben lányok, legények ülnek hallgatva egymás mellett. Még aznap este újra elővettem a képet. A hűvös, tartózkodó vonások mögött keresni kezdtem a másikat, aki a dalocskát írta. Nemsokkal később kezembe került leveleinek egy kis gyűjteménye. Elámultam. Ez is ő? Most már kutattam. Történeteket olvastam róla. De főleg a dalai beszéltek. így alakult, ki egy másik portré, amelyben a keménység mellett lágyság, a fegyelmezettség mellett rakoncátlan jókedv, a megközelíthetetlen hűvösség mellett közeledő szeretet állt. És mind egyetértésben. így vált emberré. Kicsinyes gondokkal, apró sértődésekkel és a magyar zenét megújító gondolatokkal. Most hittem el róla először, hogy jól érezte magát egyszerű emberek körében, beszélni tudott a nyelvükön, viccelődött velük, szerette őket. Most már természetesnek találtam egyik 1909-es levelét, amelyben néhány dallam lejegyzése után a következők állnak: „Ezt és hasonlókat játszott egy paraszt hegedűs j az III. fekvésben, spárgával lekötött hegedűjén. Elég érdekes? A belényesi oláhok körében megbetegedtem, azért onnan a mezőségi oláhok karjai közé mentem.. Ez a vékony, vagy inkább törékeny, csupa ideg férfi „oláhparasztok között! Nem szerette ezt a szót. Vitája is volt róla. Még az első világháború idején néhány dudást hívtak meg egy népdalokból álló hangversenyre. Bartók kifogásolta az „oláh" szó használatát, mert „A románok bizonyos joggal lekicsinylő szándékot, vagy politikai célzatot láthatnak az — oláh — elnevezésben.’“ Apróság, kicsinyeskedés, vagy inkább következetesség? Hamarosan meggyőződtem, hogy az utóbbi. Szenvedélyesen gyűjtötte a inagyarságot körülvevő népek dalait és elég messzemenő következtetéseket vont le belőlük. Olyanokat, amelyek élesen szembeállították az akkori Magyarország soviniszta vezetőivel. Ez a törékeny férfi tudott harcolni. Pedig de sok ellen kellett harcolnia! Imádta az ősi magyar dallamokat és látnia kellett, hogyan szorul visz- sza egyre gyorsabban. Még faluhelyen is. Meg akarta menteni a pusztulástól, át akarta ültetni a modern zenébe, hogy nemesítse vele. A gyors, megerőltető munkában, amikor sírni lett volna kedve, még nevetni is tudott. Egyik körútjáról humoros párbeszéd formájában írt levelet küldött haza. Az a lényege, hogy a gyűjtő felkeres egy idős parasztasszonyt, s régi dalokról, balladákról faggatja. Az asszony elbámul: ezért jött ide Budapestről? No, ha szép dalokat akar, hát mondok én. És rákezd a „Rózsabokorban jöttem a világra .— kezdetűre. A gyűjtő megállítja. Neki régebbi kell. — Az is van — bólint az asz- szony és egy másikba kezd: „Képeddel alszom el, képeddel ébredem.. A levél humoros, a felállított ellentét is az, de közben fáj a szíve. Nemcsak az ősi dallamok pusztulásáért. Furcsa ellentét, de így van: miközben az ősi dallamokat félti, elszörnyülködik, hogy a falu még mindig a régi, helyenként évszázadokkal azelőtti állapotban tesped. Egyik levelében írja: „Hiába, ez az ország legérdekesebb része a népzene szempontjából. Itt minden ősi. — Kolyikletnek pl. (Kót-liget) sose volt iskolája, se papja; egy ember se tud se írni, se olvasni. Mintaközség! Sáros üdvözletek.” Itt is van humor (főleg az üdvözlés), de kétségbeeséssel vegyítve. És talán ez a? ellentmondás Bartók Béla életének kulcskérdése. Mert a falu azért változott. Ha anyagilag nem is, de kultúrájában: pusztult a régi, helyére tolakodott a városból áradó sláger. És ezt megállítani nem lehetett. Bartók az egyedül lehetséges helyre nyúlt: a műzenét akarta megújítani a régi dallamkinccsel, hogy visszaáradva a faluba nemesítse az embereket. Ma már tudjuk, hogy ez nem elég. A falu (és egyben a város) anyagi életét kell megváltoztatni, akkor fog csak helyes irányban fejlődni kultúrája is. Bartók lépése mégis rendkívül fontos volt számunkra. Munkásságát sokan igyekeztek akadályozni, megpróbálták a hivatalos rend oldalára vonni. Sikertelenül. A második világháború idején már nem bírta tovább. Undor és gyűlölet fojtogatta. 1940. október 8-án adta utolsó hangversenyét Budapesten, majd családjával együtt az Egyesült Államokba utazott. Beteg volt már ekkor. Nem is gyógyult meg többé. Sok nyelven beszélt. Bejárta Európa csaknem valamennyi államát, megfordult minden világrészen, ismerte a legnagyobb külföldi és magyar művészeket. Tanított a Zeneművészeti Főiskolán és járta a sáros, kis falvakat, tisztelte az európai zene nagyjait és rajongott az egyszerű emberek dalaiért. Alig van ma hangversenyterem a világon, ahol ne játszanék. Művészete különös súlyt kapott az utóbbi esztendőkben: segített megérteni a népek békés együttélésének hasznosságát és szükségességét. Nagyműveltségű, a jövőnek élő férfi volt, aki szerette az életet, hitt az emberekben, a művészetben. Ahogy ő mondta: „Ha én keresztet vetnék, azt mondanám: A Ttirmészetnelc, a Művészetnek, a Tudománynak nevében..Magyari I Az iskolaév kezdetétől mozgalmas a DISZ-éíet a Salgótarjáni Közgazdasági Technikumban A Salgótarjáni Közgazdasági Technikumban az iskolaév megkezdésétől mozgalmas DISZ-élet folyik. Mór az első napokban a rend és a fegyelem megtartása érdekében kijelölték a vonattal és autóbusszal bejáró diákok felelőseit. Az iskolai fegyelem megtartásán pedig minden hónapban más-más osztályból kijelölt brigád őrködik. Nagyobb gondot fordítanak idén az elsőévesek nevelésére és a DISZ-munkába való bevonására is. Ezért a legkiválóbb felsőéves tan-utók közül pa-tro- náiókat választottak ki. akik mindenben segítik az első osztályok tanulóit. Az elmúlt évinél nagyobb gondot fordítanak idén a tanulók politikai fejlődésére is. Minden osztályban Szabad Ifjúság táblát készítenek, s ezekre kiteszik azokat a politikai cikkeket, amelyekből hetenként vitát rendeznek. így akarják elérni, hogy minden egyes tanuló figyelemmel kísérje a fontosabb nemzetközi eseményeket. Tervbe vették azt is, ho-gy az üzemekhez hasonlóan az iskola folyosóin dicsőségtáblákat állítanak majd fel, hol rendszeresen közük egy-egy tanuló eredményeit és ismertetik a DISZ-ben végzett munkáját. Gazdag téli programot dolgozott ki a HIT \!ógrád megyei szervezete A TTIT Nóg-rád megyei szervezete sokoldalú, gazdag programot dolgozott ki a téli hónapokra. Az év hátralévő időszakában csaknem fé'eze-r előadást tartanak Salgótarjánban. Balassa warmaton a többi járási székhelyen és a nagyobb községekben. A dolgozók érdeklődési körét figyelembe véve a TTIT nyolc szakosztálya 22 előadásban foglalkozik majd a többi között a politikai és a társadalmi élet időszerű kérdéseivel, az agrotechnika fejlődésével, az irodalmi és történelmi évfordulókkal A szervezet úgy tervezi még. hogy az előadásokon kívül rendszeres kirakat kiállításokat rendez és ezúton is megismerteti majd a dolgozókkal a tudományos élet egv- egv kérdését. Az őszi és téli műsort a különböző szakosztályok kirándulásokkal és üzemlátogatásokkal teszik változatossá. Elhatározták., hogy megismertetik a megve legjobb állami gazdaságainak életét, munkáját és eredményeit. Az ipar iránt érdeklődők pedig Salgótarján legnagyobb atomenergia felhasználásával, üzemeibe látogatnak majd el,
