Szabad Nógrád. 1955. szeptember (11. évfolyam. 69-76. szám)
1955-09-24 / 75. szám
2 1355. szeptember 24. SZABAD A4M.KÁD Szoros együttműködés a műszaki fejlesztés érdekében... Csávázzuk a vetőmagot! Minden vetőmagvat a vetés előtt meg kell csávázni, mert csak a tiszta és csávázott vetőmagtól várhatunk jó termést. Ha nem csávázunk, úgy járunk, mint Kocsis Vencel, balassagyarmati dolgozó paraszt, aki az elmúlt évben nem csávázta a gabona vetőmagját, s így gabonájának majdnem 15 százaléka pusztult el. A lícárt az üszöggomba okozta. Az üszöggomba súlyos szemveszteséget okoz és rontja a minőséget. A gombabetegségek, ellen legjobban csávázással védekezhetünk, amely történhet nedves, vagy száraz csávázással. A nedves csává- zásnál a csávázószer a csá- vázás ideje alatt, míg a száraz csávázásnál a talajban fejti ki hatását. Megyénk területén legjobban elterjedt mód a kádcsávázás. Csávázószefként pedig a rézgálicot használják. Legmegfelelőbb az egy százalékos oldattal egy negyedóráig történő csávázás. Töményebb oldattal nemcsalk felesleges, hanem káros is csávázni, mert a vetőmag csirázótképességét rontja. A rézgálicos csávázáson kívül igen ajánlatos „Higosan“ higanyos permetezőszerrel csávázni. Előnye, hogy az előírt töménységű oldat használata és a csávázási idő betartása mellett, nem csökkenti a vetőmag csírá- zási képességét, sőt serkentő hatású, így a csávázási meggyorsítja. A „Higosan“ nedves csávázószerből átlagosan egy mázsa vetőmag csávázásához 10 dekagramm szükséges. Minden egyes egyénileg dolgozó paraszt és valamennyi termelőszövetkezet érdeke a vetőmag csávázá- sa. Jó példával járnak elől ebben a karancssági Alkotmány, a ceredi Búzakalász, a keremesényi Dózsa termelőszövetkezeteik, ahol már szakszerűen és rendszeresen történik a vetőmag csává- zása. De nagyon sok még megyénkben az olyan tsz és főként egyénileg dolgozó paraszt, alkik nem fektetnek nagy súlyt a kifogástalan vetőmag biztosítására. Az üzemeikben, gyárakban és bányákban, fizikai és műszaki dolgozókat, párttagokat és pár- tonikívülieket egyaránt az a lelkesítő feladat fűti, hogy tudásukkal és gyakorlati tapasztalatukkal minél jobban hozzájáruljanak a korszerűbb termelési módszerek kialakításához, a jobb munkaszervezéséhez. A termelés korszerűsítése, a munka termelékenységének fokozása és az önköltségcsökkentés nem kis feladat. Helytelen lenne, ha azt tartanánk, hogy az ezzel járó bajok és gondok kizárólag a műszaki dolgozók feladatát képezi. Igen helyes az a módszer, ami a kisterenyei bányánknál található. Itt ugyanis a műszaki intézkedési tervek kidolgozásához, gyakorlati megvalósításához a párt, szakszervezet és DISZ-szervezet is minden támogatást megad. Györki Béla elvtárs. a kisterenyei bányaüzem párt- szervezetének titkára, a párt- szervezet vezetőségével karöltve azon dolgozik, hogy az üzem összes kommunistáit és pártonkívüli dolgozóit bevonja az üzemfejlesztés problémáinak megoldásába. A pártvezetőség intézkedési tervet dolgozott ki, amely szerint még az elmúlt hónap elején, kibővített vezetőségi . ülésen beszélték meg a műszaki fejlesztés feladatait. A kibővített vezetőségi ülésre meghívták a legjobb sztahanovistákat, műszaki vezetőket és újítókat. Ezt követően népnevelő értekezletet tartottak. A népnevelőkkel megbeszélték, hogy hó- gyári mozgósítsák a dolgozókat minél több. a műszaki fejlesztést szolgáló javaslat megtételére. A pártszervezet ezután aktívaértekezletet tartott, amelyen a kommunisták és pár- tcnkívüliek, fizikai és műszaki dolgozók egy egész sor javaslatot tettek a termelés fokozásának elősegítésére. a termelés korszerűbbé tétele érdekében. Sándor Illés Rámán lőmester javasolta: mivel a csigakúti bánya nagyon vizes és az üzemet állandó vízbetörés fenyegeti, (ami tönkretenné a vágatot) ennek elkerülésére baloldalon készítsenek egy légvágatot. Ezen keresztül a vizet le lehetne vezetni, minek következtében a fővágat és a bányarész mentes lenne a víztől. Lévai elvtárs kitérők létesítésére tett javaslatot, hogy a szállításnál jelenleg meglévő hibákat ezzel a jövőben megszüntessék. Joó Gyula elvtárs. a tordasi üzemből azt javasolta, hogy mivel az egyes telep jobboldali ereszkéjében nagy a nyomás és a jelenlegi biztosítás gyenge, egy 50 méteres szakaszon moll ívvel biztosítsanak. Ezenkívül még több hasznos javaslat hangzott el az atk- tívaéntekezleten, amely elősegítette az üzem műszaki intézkedési tervének kidolgozását. Az aktívaértekezleten a pártvezetőség javaslatára megválasztottak egy bizottságot, amelynek feladata lesz a dolgozók által a termelés növelése érdekében benyújtott javaslatok és újítások felülvizsgálása és a javaslatok végrehajtásának ellenőrzése. A bizottságban helyet kaptak a párt. szakszervezet, DISZ- szervezet és a műszaki vezetés képviselői. A pártszervezet vezetői ezenkívül segítséget nyújtanak a tervbevett műszaki intézkedések végrehajtásához is. Györki elvtárs, a kisterenyei üzem párttitkára a bányajárás előtt rendszerint megnézd a műszaki intézkedési tervet, megbeszélést folytat az üzemvezetőséggel és arra a bányarészre megy el. ahol éppen az intézkedési tervben szereplő napi feladatokat végzik. A kisterenyei bánya nyomásviszonyai olyanok, hogy helyenként a folyamatos termelés szempont, jából moll ácsoiattal. vagy TH gyűrűvel keld biztosítani. A biztosításnak ez a módja ezelőtt ismeretlen volt a kisterenyei bányászok előtt, éppen ezért kezdetben idegenkedtek is tőle. A párttitkár és az ÜB. elnök felvilágosító munkája nyomán ma már zavartalanul folyik a TH gyűrűik és a moll ácsoiattal való biztosítós. A pártszervezet mellett a szakszervezet és a DlSZ-szer- vezet vezetői is fontos feladatuknak tekintik, a műszaki intézkedési tervek sikeres végrehajtásának elősegítését. A műszaki intézkedési tervben szereplő vógatki- hajtások meggyorsítására párosversenyt szerveztek a dolgozók között. A szakszervezet intézkedési terve szerint az előbbi 6—8 csapatnál folyó párosversenyt folyamatosan 25—30 csapatnál szervezi meg. Kakuk ifjú Pál szakszervezeti munkavédelmi felelős a műszaki intézkedési tervben szereplő feladatok figyelembevételével rendszeresen megtartja a havi szemlét. A legutóbb Kovács István bányamérnökkel járta végig az üzemet és az észrevételeket mindjárt a helyszínen meg is beszélték. A műszaki intézkedési tervek megvalósítása érdekében a DISZ-szervezetek vezetői is tervbe vették, hogy az üzemnél dolgozó ifjúmunkások 80— 95 százalékát megnyerik a szocialista versenynek, és az év végére összesen nyolc DISZ- brigádot szerveznek. A pártszervezet irányítása mellett, a szakszervezet és a DISZ-szervezet vezetői is rendszeres kapcsolatot tartanaik fenn az üzem gazdasági vezetőivel és arra törekszenek, hogy a termelés korszerűsítése terén az üzemek előtt álló feladatok megvalósításához minél nagyobb segítséget biztosítsanak. A pártszervezet, szakszervezet, DISZ-szervezet és műszaki vezetők közös és jó együttműködésére különösen nagy szükség van most, amikor a második ötéves terv előkészületeinek és zökkenő- mentes megindulásának nagy föladatai vaunak napirenden. A jövőben feltétlenül ápolni kell ezt az együttműködést, hogy a jövőben az ötéves terv célkitűzései napról napra megvalósuljanak. Orosz Béla iZflBflh NÚGRflD Tanút, hogy hasin ns tagja tehessen a tcrmelösaöeetheaetneh Az elmúlt télen gazdasági tanfolyamot rendeztek községünkben, ezen a hallgatók az oktatás mellett díjtalanul kaptak segédeszközöket is. 40 állandó és 10—15 vendéghallgatóval indult a tanfolyam. Rendkívül sok érdekes és 'hasznos tudnivalóval ismerkedtem meg ezeken az előadásokon. Azóta már jónéhány hónap telt el, de most mutatkozik meg igazán, hogy érdemes volt tanulni. A tanfolyamon hallottakat ugyanis a gyakorlatban is megvalósítottam 800 négyszögöles háztáji földünkön, amelynek gondozását édesapám — aki a tszcs- ben dolgozik — rám bízta. Munkámat a gyümölcsösben kezdtem, alapos tisztogatással, majd trágyázással. Ez utóbbihoz érett istáliótrágyát használtam, s még rügyfakadás előtt megpermeteztem a fákat. Ezután felástam, elgereblyéztem a talajt és víztárolás céljára több csatornát létesítettem. Virágzás után háromszor is permeteztem a gyümölcsösben, férgek és pézsmagombák ellen. Az eredmény az lett, hogy Nagylócon ma senkinek sincs szebb, féregmentesebb gyümölcsöse, mint nekünk. Konyhakertet is létesítettem, 200 négyszögölön. A rendes trágyázás mellett kiültetés után tövenként még egy-egy evőkanál műtrágyát is szórtam a palántákhoz. Amikor nem volt eső, naponta megöntöztem a növényeket, s öntözés után rögtön kapáltam is, ezzel a talajt állandóan gyommentesen és porhanyósan tartottam. Növényeim ezáltal 120 cm-re is megnőttek, s igen sok és szép paradicsom, paprika, uborka és káposzta termett a kertben* A jó eredmények láttán elhatároztam, hogy most télen ismét jelentkezem szaktanfolyamra és még szorgalmasabban tanulok, mint tavaly. Ha ezután befejezem a tanfolyamot, bátran beléphetek én is a termelőszövetkezetbe, ahol — mivel a rámbízott terület is nagyobb lesz — még jobb lehetőségek nyílnak a tanultak fel- használására, gyümölcsözteté- sére. Balázs Rózsa, Nagylóc* Kérés a MÁVAUT-ho* Amiről most a Szabad Nógrádnak írok, ez nemcsak az én ügyem: tíz ember ügye. Mi valamennyien Nagybátony különböző üzemeiben dolgozunk és Etesen lakunk. Rau- aknáig jön be értünk az iná- szói járat. Karancsalján pedig át kell szállnunk a Bocsárla- pujtő—nagybátonyi járatra. Ez meglassítja, megnehezíti hazajutásunkat, ráadásul, amikor már hűvösebb idők járnak, fázunk is a várakozás ideje alatt. Arra kértük hát a Nógrádi Szénbányászati Trösztöt, intézze el nekünk, hogy vagy bejárjon az inászói járat velünk, falusiakkal a faluba, vagy — ami még helyesebb lenne — indítanának Etesről is járatot, s ez vinné el a karancsaljaia- kat is. Levelünket még június 29-én elküldtük a trösztnek, de azóta sem intézkedés nem történt, sem választ nem kaptunk. Pedig kértük a levélben, hogy akkor is válaszoljanak, ha valami ok miatt egyelőre nem lehetséges az intézkedés, hogy legalább tudjuk, mihez tartsuk magunkat. A trösztnél azonban úgy látszik nem vették figyelembe sorainkat. Most a Szabad Nógrád útján a MÁVAUT-hoz fordulunk, Szeretnénk, ha mire beáll az őszi és téli hideg, orvosolnák panaszunkat, s bennünket is egészen bevinnének a faluba, hogy ne kelljen fagyoskod- nunk, várakoznunk műszak után. Az utazási költséget úgyis megfizetjük, tehát a MÁVAUfT sem károsodna az etesi munkásjárat által. Gyurkó Jenő vájár, Etes, BÍRÓSÁG ELŐTT A.kik tönkretették a Miis térén tjei Állatni Gazdaság áll a tál latnán gát Négy férfi áll a megyei bíróság tárgyalótermében a birák emelvénye előtt. Ha külsejükkel, magatartásukkal akarjuk jellemezni őket, körülbelül ezt mondhatjuk róluk: Vasanics Dezső, az elsőrendű vádlott, alacsony, vékony, őszülő férfi. Térdnadrágja alól sovány lábszár kandikál ki. Keskeny, csontos arcából csak bozontos szemöldöke és horgas karvalyorra figyelemre méltó, amely gúnyos kifejezést ad vonásainak. Amikor kérdezik, színtelen fahangon válaszol. Valószínűleg ugyanilyen szenvtelen hangon adta ki annakide. jén azokat az utasításokat is, amelyekért idekerült s amelyekről sok szó lesz a továbbiakban ... Falfehér, beesett arc, szögletes, kiugró csontok, nagy, erős termet — ez Lázi Károly, a bűnper másodrendű vádlottja. Kimért, korrekt mondatokban beszél, mintha ezzel akarná becsületességét bizonyítana. Vajon érzi-e, hogy túlságosan késői időpontot választott erre?! Somogyi Dénes szálfaterme- lű, testes, jóképű fiatalember. Bár arca a vizsgálati fogságban kissé megsoványodott, el- színtelenedett, könnyű elképzelni, hogy nemrégiben még kicsattanóan piros, kövér arccal, zsíros tokával járkálhatott a világban ez a jólmegter- mett férfi. Akkor még fellépése, mozgása is biztosabb, dölyfösebb lelhetett: itt most csupa alázat, hódolatteljes tisztelet az egész ember. Minden második mondatát így kezdi: „Bíró úr kérem ... Tessék elhinni, bíró űr..Somogyi Dénesnek a történtek után azonban nehéz hinni. Sőt, nem is lehet, hiszen a tanúvallomá. sokból lépten-nyomon kiderül, hogy a hizelgős zengő hang, az udvarias, síma modor — hazudik. Ártalmatlan, tutyi-mutyi öregnek látszik Varga János, a negyedik vádlott. Valójában nem is olyan öreg, totyogó járása nincs arányban korával. Apró szemeinek alamuszi pillantása ijedten rebben egyik arcról a másikra. Hangja olyan halk, hogy sokszor maga a tanácsvezető bíró sem hallja. Igaz, válaszai amúgy sem érdekesek. hiszen jóformán min. den kérdésre ugyanazt motyogja: „Nem tudom... Nem emlékszem.. Persze, nem nagyon akar emlékezni a másik három sem. Színlelnek, alakoskodnak. Ügy állnak, úgy mozognak, úgy beszélnek, hogy minél jelentéktelenebbnek és főleg minél ártatlanabbnak lássák őket- Nem lenne hát értelme, ha külsejük, mentegetődző szavaik, megtévesztő mellébeszélésük alapján próbálnánk véleményt formálni róluk. Ha pontosan akarjuk tudni, kik ezek az „ártatlan“ emberek, másutt kell kezdenünk az ismerkedést velük: a Kisterenyei Állami Gazdaságban, ahol az idén tavasszal történt leleplezésük előtt vezető állásokat töltöttek be. Vasanics Dezső, mint főagronómus az állattenyésztést irányította. Lázi Károly a tejházat, Somogyi Dénes az egyik farmot, majd később üzemegységet, Varga János pedig a gépcsoportot vezette. Működésük évekig tartott. Hogy milyen eredménynyel, arról most a bírósági tárgyalás készít mérleget a mezőgazdasági szakemberekből álló vizsgálóbizottság jelentése, a tanúk vallomása és a beszerzett bizonyítékok alapján. Már a tárgyalás első óráiban kiderül, hogy gyűlöletes, kezet ökölbeszorító, becsületes emberek számára felháborító az a kép. amely a négy elvetemült ember bűntettei nyomán bontakozik ki. A kisterenyei gazdaságnak, mlnt az állami gazdaságoknak általában, az volt az egyik legfontosabb feladata, hogy élenjáró módszerekkel kiváló állatfajtákat tenyésszen ki a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák számára. 1950-ben többszáz állatból álló szarvasmarhatörzset vett át a gazdaság továbbtenyésztésre. A marhák akkor egészségesek, jóltápláltak voltak. Három évvel később, az első tüdőszűrővizsgálatkor kiderült, hogy azóta az állatok 10 százaléka megkapta a gümőkórt. Egy évvel később már az állomány 40 százalékán állapították meg a tbc-t. Idén tavasszal pedig a fertőzöttség aránya 60—70 százalékra emelkedett... A tüdővész természeti csapás ugyan, de ma már nem állunk védtelenül vele szemben. Amikor először jelentkezik, az állatok szigorú elkülönítésével, a megfelelő egészségügyi rendszabályok következetes alkalmazásával meg lehet akadályozni továbbterjedését. Mindezek végrehajtására különben miniszteri utasítás is van, ennek értelmében legkésőbb 1953. júliusáig minden állami gazdaságban el kellett különíteni a tüdővészes marhákat. Kisterenyén ez nem történt meg sem akkor, sem később. „Nem volt helyünk, új istállókat sem tudtunk építeni, ezért nem hajtottuk végre az utasítást" — mentegeti magát a bíróság előtt Vasanics. A szakértők azonban meggyőző, minden mellébeszélést megcáfoló tényekkel bizonyítják, hogy új istállók létesítése nélkül is meg lehetett volna oldani az elkülönítést még kezdetben, amikor a fertőzöttség kisebb arányú volt. Mivel azonban a vádlottaknak eszük ágában sem volt, hogy intézkedjenek, odáig fajult a gazdaságban a helyzet, hogy a szarvasmarhaállomány 70 százaléka feleértékűre csökkent, hiszen a gü- mőkóros tehenek továbbtenyésztésre alkalmatlanok, csupán húsértékük van. Utódaik is gyenge szervezettel jönnek a világra, s öröklik a hajlamosságot a tüdővészre. Mindez — figyelembe véve a terenyei marhaállomány számát —több százezer forintos kárt jelent az államnak, a dolgozóknak- Az anyagi károsodás azonban csak egyik része a dolognak; Nem lehet forintokkal mérni azt a veszélyt, amelyet a tüdővészes állatok teje jelen, tett. Ezt a tejet ugyanis a gazdaságban összekeverték az egészséges állatok tejével, s úgy adták át a pásztói Tejipari Vállalatnak. Ez még hagyján, mert a vállalat pasztörizálta a tejet, s így az elvesztette fertőzőképességét, de a gazdaság dolgozói még minden fertőtlenítés nélkül kapták meg tejjárandóságukat a tejházból. „Kérem, figyelmeztettük őket, hogy forralják fel“ — védeke. zík Lázi László volt tejházke- zelő olyan lelki nyugalommal, mintha meg lenne győződve arról, hogy ezzel az állítólagos figyelmeztetéssel ő már teljesen eleget is tett kötelezettségének. Pedig ha a tbc-s tej nem okozott felmérhetetlen kárt emberéletben, a dolgozók egészségében, az ártatlan, mit sem sejtő kisgyermekek tüdejében, az csupán a szerencsés véletlennek, nem a vádlottak gondosságának köszönhető! Ök a kisujjukat sem mozdították a veszély elhárítására. Az már aztán nem is meglepő az előzmények után, hogy a tanúvallomások bizonysága szerint Láziék a borjaknak is fertőzött táplálékot adtak, továbbá a beadásra szánt tejszínt fölözött tejjel, a teljes tejet pedig vízzel hígították rendszeresen. így „teljesítették“ tejbeadási tervüket, így jutottak többízben jogtalan prémiumhoz. Még 1952-ben jelent meg az a miniszteri utasítás, amely elrendelte, hog^ az állami gazdaságoknak egy éven belül át kell térniök a mesterséges borjúnevelésre. Megfelelő anyagi eszközöket, kellő hitelkeretet is biztosított erre a célra a rendelet, csupán az igényeket, az építkezési és edényszükségletet kellett bejelenteni. Kisterenyéről nem jelentet, tek semmit, nem kértek semmit. Vasanicsnak kisebb gondja is nagyobb volt a mesterséges borjúnevelés bevezetésénél. Ehelyett meghonosított — bármiféle engedély nélkül — egy olyan módszert, amely ellentétben áll a haladó állat- tenyésztéssel, tehát nagyüzemi alkalmazása tilos. Ez a módszer: a dajkatehenészet. Lényege az volt, hogy születése után a borjút elvették anyjától — amelyet aztán fogyasztás céljára fejtek — és átadták az úgynevezett dajkatehénnek. Dajkának olyan állatokat jelöltek ki, amelyek előrehaladott vemhességük miatt már csupán két-három, sőt nem egy esetben mindössze egy (!) liter tejet adtak naponta. Ezzel a táplálékkal kellett beérniök a szerencsétlen kis borjaknak! (A gazdaság könyvelési jelentéseiben viszont úgy tüntették fel, mintha a borjak a természetes szoptatásnál előírt napi 9 liter te. jet fogyasztották volna el.) Persze, a hiányos táplálkozás miatt a borjúk elcsenevészesedtek, fejlődöképtelenné váltak. Dajkáikat is megviselte az elles előtti utolsó pillanatig tartó szoptatás és beteg, csökött utódaik születtek. Ráadásul Vasanicsék nem érték be a dajkatehenészet által okozott kárral, hanem olyan szakszerűtlenül, rendszertelenül és hiányosan látták el takármánnyal az állatokat, hogy hároméves üszőik közül alig néhány érte el az 500 kilogrammot. a többi meg sem közelítette a koráihoz képest normális súlyt, sőt igen sok még a 250 kilóig sem jutott eb Tbc-fertőzés, dajkatehenészet, rossz takarmányozás —> íme. így gazdálkodtak Vasanicsék a rájuk bízott értékekkel. Ezzel „mutattak példát* a termelőszövetkezeteknek é9 egyénieknek, ezzel segítették a mezőgazdaság szocialista átszervezését, ilymódon tenyésztettek szarvasmarha törzsállományt! De ez még nem minden. Bűnlistájukról sorrakerül az elhullások eltitkolása is. A bíró kérdéseire hosszas köntörfalazás után Vasanics, Lázi és Varga végül kénytelenek kinyögni, hogy több esetben a szabályok ellenére nem jelentették a borjak elhullását, hanem pótolták az elpusztult állatokat a friss eilésekből. Természetesen olyan „fekete“ el- lésekről van szó, amelyekről — ugyancsak törvénytelenül —> nem vettek fel ellési jegyzőkönyvet. Hogy mikor, mennyi* szer hamisították meg az elhul- lási és ellési statisztikát, azt ma már szinte lehetetlen megállapítani. mivel a vizsgáló bizottságnak csak az utóbbi két év számadásai — tegyük hozzá: jórészt hamis számadások — álltak rendelkezésére a gazdaságban. A régebbi adatokat, kimutatásokat megsemmisítették a vádlottak, amikor megneszelték a vizsgálatot. — Átadtuk az iratokat a papírgyűjtés alkalmával a MÉH- nek — álszenteskedik Vasanics, mintha nem tudná, hogy a törvény értelmében a könyvelési bizonylatokat legalább tíz, a bérelszámolási aktákat pedig legalább öt évig meg kell őrizniök a vállalatoknak, intézményeknek. Dehát hiába tüntették el az áruló nyomok egy részét, rajtuk ez sem segít. Minél több tanú tesz vallomást minél több szakértő mond véleményt, annál világosabb az ügy. És an-
