Szabad Nógrád. 1955. szeptember (11. évfolyam. 69-76. szám)
1955-09-14 / 72. szám
SZABAD IS'UGRAD 1955. szeptember 14. Szakítani kell a szétszórt telepítésű, kistermelésé munkahelyek rendszerével Hozzászólás Lassan József: Létesítsünk minél több tömegtermelő munkahelyet bányáinkban c. cikkéhez A . . . - j helyeken milyen eredméoZdUaO nOgläu VoiitAKKí nyékét értünk el: Zsidai László csapata, amikor a frontfejtés teljes kapacitással dolgozott és biztosítva voltak a szükséges műszaki feltételek, 80 cm vastag szénben 80 folyóméter hosszú frontfejtésen műszakonként átlagosan három és fél tonna fejteljesítményt ért el. Vagy Kossuth tárón a csoportos kamrafejté- sen Sólyom László csapata júniusban műszakonként 7,3 tonna, júliusban 7,16 tonna, augusztusban pedig 7,3 tonna fejteljesítményt ért el. Ismeretes az is, hogy egy 80 centiméter vastag szénben a szétszórt, kistermelésű munkahelyen alig 2—2,5 tonna a műszakonkénti fejteljesítmény. Ezek a példák tehát igazolják, hogy minden olyan üzemben, amelyben alkalmazni lehet a tömegtermelésű munkahelyet, legcélszerűbb és leggazdaságosabb a széntermelésnek ez a művelési formája. A nagyfrontfejtési rendszer és a csoportos kamrafej- tési rendszer bevezetése tehát szénbányászatunk legsürgősebb feladatát képezi. Tisztában kell lennünk tehát azzal, hogy a frontfejtés nélkül nem lehet a jövesztést úgy gépesíteni, hogy a gépek kapacitása a lehető legnagyobb mértékben ki legyen használva, ©nélkül a rendelkezésünkre álló munkaerőket sem tudjuk elég gazdaságosan telepíteni, de a termés fokozása terén reánk háruló feladatokat sem tudjuk megoldani, ami viszont szorosan összefügg népünk jólétének, boldogulásának ügyével-. Tanyai Ferenc a nagybátonyi üzemegység igazgatója legutóbbi Bzámában cikket közölt Lassan József elvtárs. a Nógrádi Szénbányászati Tröszt főmérnökétől „Létesítsünk minél több tömegtermelő munkahelyet bányáinkban“ címmel. A cikk a szénbányászat legidőszerűbb problémáját vetette fel. Nekünk bányászoknak, műszaki és fizikai dolgozóknak egyaránt tudnunk kell, hogy a második ötéves terv minden eddiginél nagyobb feladatot állít elénk, ötéves tervünk folyamán az egyre fejlődő iparunknak több és jobb szénre lesz szüksége, mint amit jelenleg termelünk. Azt is tudjuk, hogy hazánkban a munkanélküliséget teljesen felszámoltuk és nem lehet arra számítani, hogy létszámbővítéssel, több munkaerő beállításával oldjuk meg a szénbányászat előtt álló feladatokat. Éppen ezért feladataink megoldásának egyetlen és legbiztosabb útja, hogy korszerűbbé kell tenni a bányaművelést. Meg kell vizsgálnunk a széntermelést befolyásoló tényezőket és olyan változásokat kell eszközölni a bányaművelésben, amelyek a meglévő emberi és gépi erőkkel lehetővé teszik a széntermelés fokozódását. A Szabad Nógrádban megjelent cikkben Lassan József elvtárs helyesen szögezi le, hogy több tömegtermelő munkahelyet kell létesíteni bányáinkban és hogy a modem bányaművelés alapvető elve: mindazon telepeket, ahoi lehetőség van rá, nagyteljesítményű frontfejtéssel, kamrafejtéssel műveljük. A második ötéves terv á1ta] előírt szénmennyiség kibányá- szása bányászatunk jelenlegi képének megváltoztatását, korszerűsítését kivárja meg. Nagy gondot kell fordítanunk a helyes munkaerőgazdálko- dásra, a felesleges műszakokat produktív termelőmunkára kell fordítani. Minden adott lehetőségünket a legcélszerűbben kell kihasználni. Az üzemvezetőknek és egyéb műszaki beosztottaknak együttesen kell megoldani a munkaerő helyes elosztását, a lehető legjobban ki kell használni meglévő bányagépeink kapacitását. a bányabeli adottságok szem előtt tartásával. Ez azt jelenti, hogy szakítani kell az eddig szétszórt telepítésű, kistermelésű munkahelyek rendszerével. Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy áttérjünk a mezőben és hazafelé haladó magasteljesítményt adó front- és csoportos kamra- fejtések rendszerére; Bár a frontfejtéseknek vannak hátrányai is, de ezek az előnyök mellett eltörpülnek. A frontfejtések egyik előnye, hogy legalkalmasabb a gépesítésre és a gépek kapacitásának kihasználására, a központos szállításra. A második előnye. hogy kevés a fejtési vesztesé" ezenkívül kevés vágat- kihajtást és fenntartást tesz szükségessé — ezenkívül lehetővé teszi a jó légvezetést. A frontfejtések hátrányai mind olyanok, amelyek a kis- fejtéseken is érvényesülnek. Ezek közé tartozik, hogy az előre nem ismert vető a termelésben zavart okoz, a másik, hogy a szállítóberendezések meghibásodásai jelentős termeléskiesést okozhatnak. A Lassan elvtárs által fölvetett két tömegtermelő munkahely fajta, a frontfejtés és a csoportos kamrafejtés egyaránt alkalmazható a nagybátonyi üzemegységnél. A frontfejtés a Katalin üzemnél, ahol 70—80 cm vastag széntelepünk van. különösen célszerű, ha 70—80 méter hosszú frontszár- nyakkal dolgozunk. így a Képek jobban ki vannak használva és emellett kevesebb elővájás szükséges ugyanolyan mennyiségű szénvawon kifejtésének előkészítéséhez, mint ha rövid homlokhosszal dolgoznánk. Nézzünk egy-két példát aTTa vonatkozólag, hogy üzemeinknél a tömegtermelő munkaSzervezzük meg jobban a taggyűléseket Levél a szerkesztőséghez A szorospataki üzemegység pártszervezetének vezetősége négy nappal a legutóbbi taggyűlés előtt megbeszélte a taggyűlés napirendi pontjait, azok fontosságát, szerepét, az elkövetett hibákat, azok okait, az eredményeket és a feladatokat. Másnap a pártcsoportvezetők. majd a népnevelők értekezletén elmondottuk a vezetőség álláspontját és személyek szerint elosztottuk az ebből következő feladatokat. A vezetőség egyes tagjai külön beszéltek a műszaki vezetőkkel. Azt akarták, hogy jól sikerüljön ez a taggyűlés, annál is inkább, mert a tagjelölt- felvétel is egyik napirendi pont volt. A Központi Vezetőség ‘határozata nyomán, különösen fontos ez Szorospatakon, mert az üzemnél több mint 1330 bányász dolgozik, amelyből az egyharmadánál is jóval kevesebb a párttagok száma. A pártvezetőség terve — mint mér annyiszor — most sem sikerült. A párttagoknak és tagjelölteknek csak egynegyedrésze jelent meg a taggyűlésen. pedig a pártvezetőség a taggyűlés előtti napon a beszállás előtt mind a három aknánál összehívta a párttagságot és beszélt a taggyűlésről. A tagság ígérte is, hogy részt vesz a taggyűlésen. Ez az ígéret azonban nem vált be. Igen sok párttag távolmaradt a taggyűlésről. Sok hiba van a műszakiak megjelenése körül is. Az aknászok. lőmesterek és az iparosok beleértésével, mintegy 94 főt jelentenek. Közülük 80 párttag. de a taggyűlésen csak 15-en jelentek meg. Pedig ezeknek a középkádereknek az elsők között kellene harcol- niok, felvilágosító munkát folytatniok a taggyűlések és pártrendezvények sikere érdekében. Sok javítanivaló van — főképp Kossuth-lejtősön — a pártvezetőség tagjainak példa- mutatásán. Elmaradtak a taggyűlésről Csuz Sándor és Szabó Lajos DISZ-titkár vezetőségi tagok is. így nem is csoda. hogy a tagság is hozzájuk hasonlóan vélekedve elmulasztotta a taggyűlésen való megjelenést. V- ajon mi lehet az oka, hogy több esetben elmaradnak párttagjaink taggyűlésről és mivel ez nem határozatképes, el kell halasztanunk. A hibát elsősorban a szervezésben kell keresnünk, bár ismertetjük a taggyűlések időpontját, napirendi pontjait, a népnevelő-értekezleteket rendszeresen megtartjuk, kiadjuk a feladatokat, de az ellenőrzések csak alig-alig történnek meg, azok is gyengék, felszínesek. A pártvezetőség egyes tagjai, a pártcsoport-vezetők és a népnevelők meggyőző és felvilágosító munkájukban sokszor komoly hibák vannak. Legtöbbször — anélkül, hogy behatóbban foglalkoznának egy- egy feladat jelentőségével, fontosságával — csak megemlítik a feladatokat és a párttagság ugyan olyan felszínesen, kötelességérzet nélkül veszi tudomásul és hajtja is végre. A szervezési munka hiánya tehát kihat a párttagság felelősség- érzetére és példamutatására is. Szükséges tehát, hogy a jövőben fokozottabb súlyt helyezzünk a szervezési munkákra, a pártcso port-bizalmiaknak és népnevelőknek kiadott feladatok elvégzésére. Batki Pál párttitkár MIÉRT KÉSIK AZ ÁLLAMI ÁRUHÁZ ÉPÍTKEZÉSE? Emlékszünk még arra az időre, amikor öt évvel ezelőtt híre futott, hogy Salgótarjánban állami áruházat építenek. A hír örömet keltett a város és a környék lakói között. Ez a hír egyrészt azt jelentette, hogy a rohamosan fejlődő Salgótarján tovább szépül, másrészt az ellátottság további megjavulásának reményét jelezte. Hamarosan a Petőfi téren, a Fő utca egyik régi, mintegy 50 méteres épületsorát lebontották. Amikor egy sor, üzle tét és hivatalt kiköltöztettek és a bontást befejezték, újabb hír érkezett: a létesítményre beruházási hitel nem áll rendelkezésre. Azonban egy napon mégis munkások jelentek meg a téren: megkapták az építkezésre a beruházást. Hatalmas cölöpverő gépet vonultattak fel. Több százezer forint költséggel cölöpöket vertek a laza földbe. Néhány napig dolgoztak csak, aztán ismét abbamaradt a munka. Végül ez év tavaszán a létesítmény helyére felvonult az ÉM Nógrád- Megyei Építőipari Vállalat, hogy 5 millió forintos beruházással megkezdje az áruház építését. Megkezdték a tartópillérek és a főfal építését. A munka lendületesen haladt, szinte egyik napról a másikra nőtt ki a földből a földszintsor. Már az első emelet falát is felhúzták, amikor a húsz budapesti üzem felhívásához csatlakozva az építkezés dolgozói bejelentették, hogy az áruház építését ez év december 31-e helyett november 10-re befejezik. A határidő rohamosan közeledik. Alig két hónap választ el tőle. Már néhány hete olyan, mintha valami nem lenne rendben az építkezés körül. A lakosok, akik a nyári hónapokban még bíztak az építők lelkes munkájában, most az építkezés előtt gyakran megállnak, ismét arról beszélnek, hogy biztosan megint a beruházás körül van a baj, hiszen az építkezésen alig lehet látni embereket. Nézzük hát közelebbről, milyen problémák vannak a már fölhúzott áruház falai közötti Elsőként a vállalat főmérnökét. Nagy elvtársat kerestem fel, hogy van-e lehetőség, hogy az áruházat november 10-re fölépítsék. Kérésemre elmondotta, hogy az építkezésen nem eléggé szervezetten folyik a munka, a vezetőknek rossz a dolgozókhoz való viszonya, nem kielégítő a munkafegyelem, s emiatt három hét elmaradás mutatkozik az építkezésen. Igaz. az elmaradást a hosszú ideig tartó esőzés is befolyásolta. Ezután Vörös István építési vezetőt kerestem fel. hogy kellően tájékozódjak a lemaradás okairól. Az épület alagsorában Saf- rankó László kubikos brigádja a talapzat betonozását végzi. Az első emeleten a szerelők kábelokat szerelnek, majd a balsarokban négy kőműves közfalaz. A tetőn pedig Ver- bói Imre kőműves brigádja a szigetelési munkálatokat végzi. Ez a brigád hónapról hónapra 160—170 százalék közt teljesíti tervét. Az építkezésen az elmúlt két hónap alatt, de most szeptemberben sincs egyetlenegy dolgozó sem, aki 100 százalék alatt teljesítené tervét. Mégis mi lehet az oka a lemaradásnak? — kérdem Veres István elvtárstól. Tőle senki sem ismerheti jobban az elmaradás okát. Ennek ellenére mégis ezeket mondja: — Semmiféle felvilágosítást nem adok. Forduljon a vállalat műszaki vezetőségéhez. Egy alkalommal már a szerkesztőségnek adott nyilatkozatomban felfedtem a hiányosságokat, amelyért a vállalat dolgozói úton-útfélen szidnak. Veres elvtárs nyilatkozata nem volt alaptalan, hiszen eleinte a zsaluzási anyag, későbbi időben pedig az előregyártott vasbetongerendák hiánya hátráltatta az építkezést. Emiatt az év első hat hónapjában 273 000 forint értékkel kevesebbet építettek be az előirányzott tervnél. A lemaradás tulajdonképpen már ekkor megkezdődött. Közbejött az aratás is. Safrankó László tíztagú kubikosbrigádja másfél hónapig távol volt munkahelyétől. A brigád távolléte miatt több. mint két hetet késett a födém betonozása. Ez év első hónapjaiban a zsaluzás és a vasbetongerenda hiánya, jelenleg pedig a légfűtés és szellőzőberendezés késői leszállítása akadályozza az építkezés ütemszerű végzését. Nyilvánvaló tehát, ha az építkezés kellő időben nem kapja meg a szükséges anyagot, a tervet nem teljesítheti. De a jelenlegi létszám is kevés az építkezéshez. Az elmaradást tehát elsősorban nem a szervezés hiányában, a dolgozókhoz való rossz viszonyban, s a rossz munka- fegyelemben kell keresni, hanem inkább a vállalatvezetés bürokratikus munkájában. Annak ellenére, hogy az állami áruház építkezése közel esik a vállalat központjához, mégis a központ műszaki vezetői elszakadtak a munkahelytől Annak ellenére, hogy ismerik az építkezés munkaerő problémáit, vajmi keveset tettek megváltoztatása érdekében. Helytelen tehát a lemaradásért egyedül Veres elvtársat felelőssé tenni, amikor a központ ludas az ügyben. A vállalat műszaki vezetőinek lát- niok kell, hogy a lemaradást gyengeségükkel ők is elősegítették. Ök maguk is megtűrik a fegyelmezetlenséget. Ugyanis augusztus végén az acélárugyári építkezésről két dolgozót áttelepítettek az áruház építkezéséhez, de azok önkényesen elhagyták a munkahelyet. Hasonlóan tette Róka Imre 12 tagú kőműves-brigádja is. amelyet a zagyvapál- falvi építkezésről szeptember 9-én hoztak át az áruházhoz. Természetesen, ha az ilyen és hasonló esetekben elmarad a dolgozók felelősségrevonása. akkor nem sok remény van arra, hogy biztosítani tudják az építkezéshez szükséges munkaerőt. A vállalat vezetőségének legfontosabb teendője, hogy a kétkedő sopánkodást és kishitűséget minél előbb felszámolja, megszüntesse a nehézségeket, mert Salgótarján lakossága már nagyon várja az áruház elkészültét. Szabó Sándor JZABA& NÓGRAD, Becsüljük melt lobban orvosainkat! A szerkesztőség legutóbbi válaszlevelét éppen az elutazásom előtti utolsó pillanatban kaptam meg. Váratlan szerencse ért ugyanis: a salgótarjáni rendelőintézet belgyógyászatától beutalást kaptam Párádra, hogy itt megerősödjem, tökéletesen rendbejöjjek gyomorműtétem után. Most innen. Párádról írok. Azelőtt sokat hallottam erről a helyről, s amit látok, tapasztalok, az mindenben igazolja előzetes várakozásomat, sőt felül is múlja azt. A szanatórium és környéke nagyon szép. különösen a minden igényt kielégítő étterem és társalgó tetszik. Az ellátás kitűnő, zavartalan a kényelmünk, az orvosok és alkalmazottak nagy gonddal, rendkívül udvariasan és figyelmesen bánnak a betegekkel. Ahogyan az orvosok lelkiismeretes munkáját figyelem, mind többször gondolok régebbi tapasztalataimra, amelyeket már korábban is meg akartam írni a Szabad Nógrád- nak, de eddig nemigen jutott rá időm. Arról van szó, hogy véleményem szérint orvosaink még mindig nem részesülnek ol> an megbecsülésben, amilyent érdemelnek. Különösen a rendelőintézeti orvosokat éri sok alaptalan vád. sérelem. Dolgozóink közül ugyanis nagyon sokan nem veszik figyelembe, nem értik meg, hogy az orvos is dolgozó, még pedig olyan dolgozó, akinek megértés, szeretet jár. hiszen számtalanszor ment életet, ^ számtalanszor áldozza fel még éjszakai nyugalmát is egy-egy beteg érdekében. Annak, hogy orvosainkat nálunk, Nógrádban nem becsüljük meg eléggé, szemmel látható bizonyítéka az, hogy több helyen orvos nélkül vannak új, modern rendelőintézeteink, mert nem szívesen jönnek megyénkbe az orvosok; Elsősorban a sajtó feladata lenne, hogy meggyőző, felvilágosító cikkekkel közelebb hozza a dolgozókat az orvosokhoz, megértesse velük azok áldozatos munkájának jelentőségét; De a tömegszervezetekre is sok teendő vár ezen a téren. Végezetül még egyet! Nagyon helyesnek tartanám, ha a bányásznaphoz, vas- utosnaphoz, pedagógusnaphoz hasonlóan, évente egyszer orvosnap rendezését is előírná kormányzatunk. A megbecsülésnek ez a jele bizonyára elősegítené hogy orvosaink még lelkesebben, még eredményesebben küzdjenek népünk egészségéért. Munkájuk különösen értékes, fontos ma, amikor olyanok az életkörülmények, hogy az idősebbek soká, nagyon soká szeretnének élni, az 50 évesek legszívesebben 20 évessé változnának ismét, hogy minél tovább örülhessenek a fejlődésnek gyönyörködhessenek országunk gyarapodásában. Urban Béláné Maconka Jólsikerült bányásznapi ünnepséget rendezett •az MNDSZ Alberttelepen Nálunk. Albert-telepen is megünnepeltük a bányásznapot. Abban, hogy az ünnepség igen jól, hangulatosan sikerült, nagy szerepük volt a telep asszonyainak, a helyi MNDSZ-szervezetnek. Az MNDSZ az albertaknai kultúr- házban délután vendégül látta a telep 150 bányászdolgozóját, közöttük a kisterenvei üzemnél dolgozó Telek József elvtársat, aki dicsőséget szerzett telepünknek: sztahanovista lett. 49 nyugdíjas, idős bányász is hivatalos volt az ünnepségre. A jó, ízletes vacsora után színes kultúrműsor, vidám zene szórakoztatta a vendégeket. Az alberttelepi asszonyok nagyszerű kezdeményezésének elsősorban Liska Vencelné volt a mozgatója. Liska elv- társnő és az MNDSZ-tagok rendkívül ügyesen, leleményesen teremtették elő az ünnepséghez szükséges pénzt és lelkesen szervezték az előkészületeket. Remélem, hogy az ünnepség sikere, a bányászok köszöneté további jó munkára serkenti az MNDSZ-szerve- zetet. s egyre több sikert érnek majd el az asszonyok a falu életének fellendítésében, gyermekeink szocialista szellemű nevelésében, a pártunk és kormányunk által kitűzött nagyszerű feladatok végrehajtásában. Sok sikert kívánunk nekik ehhez! Adamovik Pál Albert-telep Búcsú az Óvodától Két kislányom a balassagyarmati I. számú, napközi otthonos óvodában járt az elmúlt évben. Most a napokban, búcsút vettek a kedves óvónéniktől, a megszokott játszóhelytől. mivel már megkezdődött számukra az iskolába járás. a tanulás felelősségteljes ideje. Gyermekeim búcsúzásakor az járt az eszemben, hogy mennyi hálával is tartozunk mi, szülők az óvoda személyzetének. Reggelenként mindig nyugodtan vihettem oda a gyerekeket, mert meggyőződtem róla, hogy gondosan vigyáznak rájuk, jó kezekben vannak, és csak jót tanulhatnak, így én napközben zavartalanul végezhettem munkámat. Úgy érzem, hogy sok-sok szülő nevében beszélek, amikor ezúton köszönöm meg az I. sz. óvoda vezetőjének, beosztott óvónőinek és dajkáinak azt a fáradságot nem ismerő, áldozatos munkát, amellyel gyermekeinket — közöttük az én két kislányomat — ápolták, nevelték. Sztancsik Gyuláné Balassagyarmat Hasznos szünidő volt az idei Ismét diákok zajától hangos a tanítóképző IV. b. osztálya. Huszonhét megbámult, megizmosodott fiú meséli egymásnak a szünidőben szerzett élményeket, tapasztalatokat. „Hát te mit csináltál? .;. Jól szórakoztál? ... Dolgoztál te is valahol?“ — röpködnek a kérdések, alig győzünk egymásnak válaszolni. Kiderül, hogy legtöbben az aratásban és cséplésben segítettek szüleiknek. Mucsina Kornél és Mihalik Mihály például az aratásban, Gyur- gyik Mihály, Szabó Lajos meg a cséplésben vettek részt, s szorgalmukkal jelentősen megkönnyítették szüleik nehéz munkáját. Mások gyárakban, üzemekben helyezkedtek el a szünidő alatt. Kiss József, Gondos Bertalan és Nagy Vilmos például megismertek az üzemi életet, a gyári munkát. Én is dolgoztam Salgótarjánban, egy üzemi építkezésen, a vakáció vége felé pedig az erdészetben segítettem, ez különösen érdekes munka volt. Persze, a hasznos elfoglaltság mellett sok minden másra is jutott idő: Virág József rendszeresen részt vett a karancssági DISZ-szervezet életében, a fiatalság közös megmozdulásaiban. István Ferenc és Tóth Aladár szabad idejükben sokat olvastak, s tapasztalataik alapján most jobbnál-jobb könyveket ajánlanak társaiknak. Osztályunk a múlt évben jól megállta helyét a tanulásban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az. hogy nálunk van „Az iskola legjobb osztálya“ feliratú vándorzászló. A nyáron — amint az első napokban hallott beszámolók tanúsítják — a termelőmunkából is alaposan kivettük a részünket; amellett jól kipihentük magunkat, felkészültünk az új iskolaévre. Most az első naptól kezdve azon iparkodunk, hogy továbbra is a mi osztályunk legyen a tanítóképző büszkesége. Nagy Zoltán Balassagyarmat
