Szabad Nógrád. 1955. szeptember (11. évfolyam. 69-76. szám)

1955-09-03 / 69. szám

2 SZABAD NOGR'Id 1955. szeptember S. PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS & A diósjenői kommunisták harca a KV júniusi határozatának megvalósításáért Műkedvelő csoportjaink körös vállalkozása lesz az ősszel a színházi hét A salgótarjániak sokat tud- V-dnák mesélni azokról az apró torzsalkodásokról, féltékeny­kedésekről, amelyék nem is olyan régen még megkeserí­tették az üzemek kultúrcso- portjainak, sportegyesületeinek életét. Megtörtént, hogy „csak azért se“ engedtek, makacsul kitartottak álláspontjuk mel­lett, még ha abból a városnak, sőt magának a csoportnak is csak kára származott. Ezért ültünk bizonyos fenn­tartással, tartózkodó óvatos­sággal azon a megbeszélésen, amelyet a megye és város népművelési szervei hívtak egybe. A város legjobb szín­játszócsoportjainak vezetői ül­ték körül a kis asztalt és hall­gatták a rövid beszámolót, amely nagyszabású tervet tárt eléjük: színjátszó hetet aka­runk rendezni Salgótarjánban a város (sőt valószínűleg a me­gye) legjobb csoportjainak köz­reműködésével. Külön-külön valamennyi csoportot láttuk már, de most egymás mellett, csaknem egy- időben mutatnák be tudásu­kat. Balga Csongor mellett „balga“ igazán; egymagában, összehasonlítási lehetőség nél­kül nehéz róla helyes véle­ményt mondani. A csoportok erényei és hibái, játékuk fi­nomsága vagy csiszolatlansága is így tűnne ki igazán. Az egész hetes játékot nagy­szabású vita követné, amely leszűrné a tapasztalátóltat, meghatározná a felad ltokat és módszerbeli, mesterségbeli se­gítséget is adna. Az évről évre megrendezés­re kerülő (mert ilyen távolab­bi terv is van!) színjátszó hét, az egészséges vetélkedés fokoz­ná a csoportok becsvágyát, emelné az évközi előadások színvonalát, gondosabbá ten­né a felkészülést. Ennek jóté­kony hatása egyelőre még csak nagy vonásokban mérhető le: csiszolná a közönség ízlését, hozzászoktatná, igénnyé fej­lesztené benne a színházláto­gatást, nem is beszélve a jó darabok jellemnevelő hatá­sáról. És ami ennek a több esz­tendőre szóló tervnek a végén áll: az állandó színház, amely nem jöhet létre egy ilyen kö­zönségnevelő munka nélkül... Feltehetően a feladat nagy­sága és szépsége okozta, hogy a fő kérdésekben gyors meg­egyezés jött létre a megbeszé­lésen. Egy óra se telt bele és kialakult a közös álláspont: mikor és melyik kultűrotthon- ban rendezzük, hogyan fedez­zük az előzetes kiadásaikat, hogyan történjék a közönség- szervezés, új vagy már ré­gebben bemutatott darabbal vegyenek részt a csoportok, stb. Ezernyi más, apróbb kérdés maradt még persze nyitva, ami azonban már alig­ha befolyásolja lényegesen az eddigi eredményeket. Az egyetértés szép példája volt, hogy néhány csoport az őszi bemutatók bevételét is felajánlotta az előzetes kiadá­sok fedezésére. Ha a tervekből valóság lesz, új korszak kezdődik a város, sőt az egész megye kulturális életében is. M. 1. A Központi Vezetőség jú­niusi határozatának megjele­nése után egyik legdöntőbb feladata volt az MDP községi szervezet vezetőségének a kommunisták alapos felkészítése a megjelölt feladatok végre­hajtására. Felmértük, hogy a mi községünkben hogyan lelhet a helyi viszonyoknak megfele­lően a legjobban végrehajtani e nagy jelentőségű határozatot. Vezetőségi üléseken, taggyűlé­seken beszéltünk róla. Többek között arról, hogy elsősorban a kommunistákkal, a tanácsta­gokkal, a tömegszervezetek ve­zetőivel értessük meg a hatá­rozatot. Intézkedési tervet dolgoztunk ki, hogy a párt- szervezet, a tanács és a többi tömegszervezetek mit fognak tenni, hogyan segítik elő e ha­tározat végrehajtását: a me­zőgazdasági termelés fellendí­tését, a mezőgazdaság szocia­lista átszervezését. De nem volt elég az, hogy a kommunisták a tömegszervezetek vezetői, tagjai ismerték a határozatot, meg kellett ismertetni a széles dolgozó paraszti tömegekkel is. Ezért, elkerülhetetlenül szüksé­ges volt egy jó népnevelő agi- tációs gárda létrehozása. A népnevelők kiválasztásá­nál figyelembe vettük politikai felkészültségüket, szilárd meg­győződésüket, a párt politiká­ja melletti kiállásukat. Így hoztunk létre egy 20—25 főből álló népnevelő-gárdát, elsősor­ban a pártvezetőség tagjaiból, a tömegszervezetek vezetőiből, a tanácstagokból, a párt- és tö­megszervezetek legjobb tagjai­ból és ami a legfontosabb, a tsz-ek legjobbjaiból. Elosztá­suknál meghallgattuk a nép­nevelők javaslatait, hogy sa­ját maguk választhatták ki azt a 2—3 családot, akiket legjob­ban ismernek, akiknek közel­ről ismerik a múlt és jelenbeli életüket, életmódjukat, szoká­saikat, családi életüket, prob­lémáikat. Másik igen fontos feladat volt a községi pártszervezet ve­zetőségének, a népnevelőknek alapos politikai felkészítése, az agitáció tartalmának és a helyi politikának kidolgozása. A pártvezetőség a népneve­lők által rendszeresen értesült a község dolgozó parasztjainak hangulatáról, az ellenség tevé­kenységéről. A népnevelők rendszeresen beszéltek a tsz-ek eredményeiről, a tsz-tagok jö­vedelméről, anyagi helyzetük­ről és mindazokról a kérdések­ről, amelyek legjobban foglal­koztatták a kívülálló dolgozó parasztokat, mint a tsz-ek min­taalapszabályzata. A tsz-szervezést nagyban elősegítette az is, hogy a Tol- buchin XII. típusú TSZ, mely 1949-ben alakult, példásan dol­gozott. Jó volt a munkaszerve­zés, a munkafegyelem, a csa­ládtagok bevonásával sem volt hiba. Az idén is háromszor ka­páltak. Jól dolgoztak a II. tí­pusú termelőszövetkezetek is, különösen a Kossuth és a Rá­kóczi TSZ, ahol őszi árpából 16, őszi búzából 10 mázsán fe­lüli átlagtermést értek el. Ez­zel szemben a kívülállók őszi árpa termése nem haladta meg a 10. búzatermésük pedig a 8 mázsát holdanként. A termés­eredmények ismertetése mel­lett nagy gondot fordítottunk egy-egy tsz-tag és egy-egy egyénileg dolgozó paraszt jö­vedelmének, életének összeha­sonlítására. Elmondottuk pél­dául, hogy a III. típusú Tol- buchin TSZ ez évben búzából 5,5 kg-ot, árpából 2 kg-ot fog osztani és pénzből már eddig 8,35 forintot osztottak egy munkaegységre előlegként. Fel­használtuk agitációnkban Szá­lai László tehéngondozó példá­ját is, aki 392 munkaegysége után búzából 22, árpából 9 mázsát és eddig 2974 forintot kapott. Bocskoros elvtárs a kultúr­igazgató figyelembe véve a községi pártszervezet vezetősé­gének javaslatát, a legjobb tsz-tagokat népszerűsítette, fényképeiket feltűnő helyekre kitette. Friss adatokat dolgoz ki a hangoshíradóba, állan­dóan ismertette az újonnan be­lépők neveit, lemezjátszón nó­tát küldött ezeknek a dolgozó parasztoknak. Állandóan nép­szerűsítette a munkában, a ter­melésben példamutató tsz-ta­gokat és az egyénileg dolgozó parasztokat is. Kuty Géza pe­dagógus grafikonon kimutatta a Tolbuchin TSZ állatállomá­nyának emelkedését és azt, hogy egy tsz-tag jövedelme ho­gyan emelkedett 1949 óta év­ről évre. Az úttörőkből Vég László elvtárs csasztuska- és köszöntőbrigádot szervezett, akik az újonnan belépőket a munkában élenjáró tsz-tago­kat és az egyénileg dolgozó parasztokat köszöntötték. Nem volt könnyű ez a harc. Dolgozó parasztjainkban mé­lyen él a kisparcellás gazdál­kodás, a régi, a megszokott. A kulákok igyekeztek az asszo­nyok és az öregek között olyan hangulatot keltem, hogy az ősi örökölt vagyonukat ne en­gedjék a tsz-be, s ha már .mu­száj is lesz“, először adják el állatállományukat, gazdasági felszerelésüket. Igen nehéz volt megértetni a dolgozó pa­rasztokkal. hogy az ellenség most is ellenük dolgozik. Szí­vós harcok árán sikerült meg­értetnünk a dolgozó parasztok­kal, hogy a bevitt állatállo­mány és a gazdasági felszere­lések után megkapják a térí­tést. A kulákok nyíltan felléptek a tsz-szervezés ellen, különösen Vida Bálint kulák, Boboß Já­nos (pocsikaj) iparkodtak lebe­szélni a parasztokat a tsz- mozgalomba való tömörülésről. Vida Bálint kulák úgy agitált, hogy „ne lépjetek a tsz-be, hi­szen úgyis hamarosan vége lesz ennek a kommunista vi­lágnak“. Nem egyszer kijelen­tette, hogy nem mehet így to­vább, mivel a kisparasztok nem bírják a terheket és sokkal jobb lesz, ha egy-egy gazdá­nak 50 tóh földje lesz. Dobos János kulák nem egy esetben arról beszélt a dolgozó pa­rasztoknak. hogy a genfi ér­tekezletig tartsanak ki és utá­na úgyis megfordul a rend­szer. De amikor a népnevelők megmagyarázták, hogy ezek a vérszívó kulákok az említett 50 holddal újra cselédsorsot, a szolgabírók és csendőrök szu­ronyának uralmát akarják visszaállítani, gyűlölettel fordultak a kulák ellen. De nem egy esetben igyekeztek olyan légkört is kialakítani, hogy „szégyen tsz-tagnak len­ni“. A pártszervezet, a nép­nevelők válaszul állandóan magyarázták, hogy a szövetke­zeti út az egyetlen helyes út, amely a felemelkedés felé ver zet. Aki ez ellen van, ellensé­ge a pártnak és minden dol­gozó parasztnak. Jól bevált módszer, hogy maguk a tsz-tagok mentek el az egyénileg dolgozó parasztok­hoz agitálni. Órájuk jobban hallgattak, hiszen ők maguk beszéltek arról, hogy mennyi­vel jobb az életük a tsz-ben. Az Űj Barázda TSZ tagjai, akik most alakultak át a II-ről III. típusra, elmondották tervei­ket a szövetkezet fejlesztésére vonatkozóan. A tsz-be belépő új tagok önként vállalták egy- egy kívülálló meggyőzését. Tus­kó József is, miután belépett a tsz-be, ő maga kereste fel Mo­csári János 15 kh-s dolgozó pa­rasztot és Tuskó Miklóst, akik a felvilágosító szó nyomán kö­vették őt. A dolgozó parasztok várták, hogy a Tolbuchin TSZ tagjai menjenek hozzájuk beszélgetni, pedig kezdetben a tsz vezető­sége — például Fekete elvtárs, a tsz elnöke is — tartózkodtak az agitálástól. Igen nehezen is­merték fel ezt a «helytelen ál­lásfoglalásukat. Amikor változ­tattak rajta, mindjárt megin­dult hozzájuk is a belépés. Eredményeink elérésében sok segítséget nyújtottak a felsőbb párt- és tanácsszervek, vala­mint a helyi tanács. Az eredmények döntő része agitátoraink és a tsz-tagok jó munkájának gyümölcse, akik nagy segítséget adtak dolgozó parasztjainknak ahhoz, hogy megértsék: az önkéntesség el­vének legmesszebbmenő be­tartása mellett lépjenek a jobb életet biztosító nagyüzemi gazdálkodás útjára. Pártszer­vezetünk sem áll meg az ered­mények mellett, hanem tovább folytatjuk az agitáclót, a még kívülálló néhány család meggyőzéséért, a KV június 7—8-i határozatának végrehaj­tásáért. Horváth Pál, a diósjenői MDP községi szervezet titkára. GOo<xxDc<xxxxx)Cxxxxioooooooooooooooooooooooooooooooooooooooc^y)OQc>ooooooocx3ocooooc?ciooog>. cooocooo KÉT HÍR SZÉCSÉNYBŐL (Tudósítónktól.) Alig tíz esztendős a szécsé- nyi földművesszövetkezet. 1945-ben azok az emberek ala­pították, akiket a felszabadu­lás juttatott földhöz, akiknek a felszabadulás hozta meg a szabad, boldog életet. Hányszor elmesélte már Gal- csik Gyula, Molnár Mihály, Varga Pál, Bőviz Ferenc, meg a többi gazda, hogy titokban — az asszonyok tudta nélkül —, hogyan hoztak el otthonról egy-egy zsák krumplit, vagy fél zsák árpát, aminek az árá­ból teremtettek aztán pénz­alapot, a földművesszövetkezet megalapításához. Kemény, dolgos évtized telt el azóta. Ma már aki vásárol­ni akar Szécsénybén, az bármit megkap a földművesszövetke­zet valamelyik boltjában, öt fűszer és vegyesáru bolttal. 4 italbolttal, egy bútor lerakat­tál, zsír- és tojásgyűjtővel, olajcsere-teleppel, műtrágya le­rakattál, sertéshizlaldával, két húsbolttal, egy trafikkal, piaci standdal, étkezdével és cuk­rászdával rendelkezik a föld­művesszövetkezet. Csak egye­dül a kisáruház árukészletének értéke két és félmillió forin­tot tesz ki. Az 1945-ben létesített egyet­len italboltból 5 200 000 forin­tos árukészlettel rendelkező szövetkezet lett, amelynek havi forgalma meghaladja az egy­milliót. A szövetkezet tagjainak lét­száma is hónapról hónapra emelkedik. A jelenlegi taglét­szám 864. Az elmúlt esztendő­ben a névjegyzékre és vásár­lási könyvekre több mint 32 000 forintot osztottak szét a tagok között, akik már régen meg­győződtek arról, hogy össze sem lehet hasonlítani a mosta­ni szövetkezetét, a felszabadu­lás előtti „Hangyával“. A kezdeti nehézségeket le­küzdve gazdaságilag évről- évre erősödve látja el felada­tát a szécsényi földművesszö­vetkezet, amely hirdetője a szövetkezeti gondolatnak, az emberi összefogásban rejlő ha­talmas erőnek is. látogatás a malomban — Éppen ideje már, hogy tudomást vegyen munkánkról a sajtó is. Ezzel fogadnak bennünket a szécsényi malom dolgozói. És mi tagadás, bizony már régen nem jártunk a szécsényi ma­lomban. Romhányi József művezető kalauzol bennünket, meglepő tisztaság, rend mindenfelé. Gyönyörű, modern, űj a be­rendezés. Látható, hogy nagy változáson ment keresztül a malom az utóbbi időben. — Aki, mondjuk két eszten­dő óta nem járt nálunk, az biztos rá se ismerne a malom­ra, annyira megváltozott itt minden — magyaráz kísé­rőnk. — Az elmúlt évben más- félmillió forintos beruházással korszerűsítették a malmot. Ép­pen ideje volt már. Űj beren­dezést, modern mosógépeket, daratisztítókat, lisztkeverőgé­peket, szitákat stb. kaptunk. — Ez a korszerűsítés milyen hatással volt a termelés növe­kedésére? — Azelőtt soha nem tudtunk egy műszakban 80—85 mázsa lisztnél többet őrölni. Ma már rendszeresen túlhaladjuk a 100 mázsát. Két műszakban dol­gozunk és a szécsényi járás szükségletét teljes mértékben kielégítjük, sőt ha szükséges, más járásokat is kisegítünk. Napi termelésünk 200 mázsa. A korszerűsítés óta — mint ahogyan azt az üzem munká­sai elmondják — szín** hónap­ról hónapra csökkentik az ön­költséget. egyre többet takarí­tanak meg. Kezdetben — hogy A isz-mozgalom időszerű kérdései Miért előnyös a szövetkezetbe bevinni az állatokat is ?, A mezőgazdasági termelőszö­vetkezet mintaalapszabálya ki­mondja: „A termelőszövetke­zetbe belépő tag, illetve csa­lád köteles a tér emlőszövetke­zet közös gazdálkodásába be­vinni: összes igásállatait és a háztáji gazdálkodás' kereteit meghaladó haszonállatait, ösz- szes fő mezőgazdasági termelő- eszközeit ...” Több szalmatercsi és egyhá- zasdengelegi dolgozó paraszt kérdéssel fordult a párt nép- nevelőihöz: „bevisszük az álla­tokat — mondották —, a gaz­dasági felszerelést és ezek ér­tékének 20—35 százalékát a fel nem osztható szövetkezeti alaphoz adjuk. De mit ad a szövetkezeti alapba az a dol­gozó paraszt, aki esetleg egy­két hold földdel, vagy föld és állat nélkül lép be szövetke­zetbe? Csak mi segítsük a szö­vetkezeti alapot?..." Tehát sérelmesnek találják az alap­szabály törvényét s úgy látják, káruk származik ebből. Megkárosodásról szó sincs! Az állattal belépő gazdák in­kább gazdasági előnyhöz jut­nak, mintsem, hogy megkáro­sodnak. A szövetkezetbe állat, vagy föld nélkül belépő dol­gozó parasztok puszta munka­erejüket, a gazdálkodásban szerzett tapasztalataikat viszik a szövetkezetbe, amely egyik kiapadhatatlan forrását képezi a szövetkezeti alap állandó nö­vekedésének. A szövetkezetbe igás- és ha­szonállattal, földdel belépő dolgozó parasztok gazdasági előnyben részesülnek, Szabad­piaci áron veszi át tőlük a szö­vetkezet a bevitt állatokat és gazdasági felszereléseket. A szövetkezeti alaphoz való hoz­zájárulás után maradó pénz­érték egynegyed részét a szö­vetkezet előre kifizeti. A tehe­nek és anyasertések után egy éven belül, a ló és egyéb álla­tok, valamint felszerelések után négy évi egyenlő részlet­ben lesz az érték a tag részére kifizetve. Amíg a szövetkezet­be föld nélkül lépő tag csak a ledolgozott munkaegység után részesül a jövedelemben, addig az állattal, földdel, gaz­dasági felszereléssel szövetke­zetbe lépett tag a munkaegy­ség után járó jövedelem mel­lett földjáradékot és a bevitt állat után járó s esedékes pénzrészletet is megkapja. Egyházasdengelegen már van olyan dolgozó paraszt is, aki a belépési nyilatkozat ki­töltése előtt eladta igás- és haszonállatait. Az alapszabály kimondja: „csak azzal a felté­tellel lehet felvenni a termelő- szövetkezetbe, ha kötelezi ma­gát, hogy az eladott állatok és felszerelés értékének 20—35 százalékát egy éven belül be­fizeti. Ellenkező ésetben ezt az összeget a tag részesedéséből le kell vonni". összegezve az elmondotta­kat: az új termelőszövetkezet, a fejlődését és közös gazdálko­dásának jövedelmezőségét az­zal alapozza meg legbiztosab­ban, ha megalakulása után rövid időn belül jelentős és in­tenzív állattenyésztésre ren­dezkedik be. A tsz-tagok érde­ke, hogy a fogaterőt és haszon- állattenyésztésük alapjait első­sorban saját állataik, növen­dék állataik bevitelével bizto­sítsák. Az ilyen szövetkezet könnyebben birkózik meg a kezdet nehézségeivel és rövi- debb idő alatt jól jövedelmező gazdálkodást tud meghonosí- tani% A magas termés titka - a jó vetőmag, a korai vetés, a jó taiajslokészítés Dúzából szép termésered- U ményeket értek el a megye termelőszövetkezetei. 150 holdon termelt búzát a nagyoroszi Úttörő Termelőszö­vetkezet. Termésátlaga 15.84 mázsa, míg az egyénieké csak 9,8 mázsa. A termelőszövetke­zetnek volt egy olyan 20 hol­das táblája, ahol a holdanként! termés e érte a 19 mázsát. Hogy hogyan érték el ezt a magas búzatermést, a feleletet a termelőszövetkezet növény- termelési brigádvezetője, Hof- fer István adta meg. „Nagy gondot fordítunk a búzavetésre. Tavaly is jól meg­választottuk az előveteményt. Annál a 20 holdas táblánál pé dáu] vöröshere volt az elő- vetemény, amit a második ka­szálás után 20 centiméter mé­lyen traktorral felszántottunk, két hét múlva pedig, amikor a talaj már egy kissé leülepedett, megtárcsáztuk, hogy minél porhanyósabb legyen a terület. A vetés előtt még meg is foga- soltuk. Szeptember 15-én vé­geztük el a vetést Ebbe a 20 holdas táblába nemesített ve­tőmagot vetettünk. Ezen a vi­)0000000000000COCX3000O000000CXXyxXAJUUUC»h csak ezzel az egy példával él­jünk — egy mázsa búza őrlésé­hez 6,3 kilowattóra áramot hasz­náltak fel. Hosszas kísérletez­getés után Romhányi elvtárs vezetésével egy újító csoport­nak — amely természetesen a malom dolgozóiból tevődött- össze — sikerült egy 35 lóerős villanymotor kiiktatásával, meg sok-sok apró ésszerűsítés­sel elérni azt, hogy ma már 4,5 kilowattóra is elegendő egy mázsa búza feldolgozásához. Az újítások évente 40 000 forin­tos megtakarítást jelentenek. (Nem számítva a kiiktatott mo­tor tóbbezer forintos értékét.) A szécsényi malom dolgozói szorgalmas, lelkiismeretes munkájukért megérdemlik a dicséretet. Balcsó János, Ju­hász Ferenc, Kovács Flórián, Dér József, Tátrai János, Rom- hányi József és Gregor Sán­dor derekas munkája nagymér­tékben hozzájárul a szécsényi járás zavartalan és bőséges kenyérellá Sásához. déken a Fleismann 481-es bú­zafajta a legjobb. Mi is ilyet vetettünk. Ennek a búzának az a jó tulajdonsága, hogy ki­válóan bokrosodik, nagy állo­mánysűrűséget és magas ter­mést ad. A vetés után szintén megfogasoltuk a területet. Az ősz kedvező volt, veté­sünk jól megbokrosodott. Egy szemről 14—16 búzakalász is fejlődött. Tavasszal, amint a területre rá lehetett menni, azonnal elvégeztük a fejtrá­gyázást. Majd később meg­fogasoltuk a táblát, hogy a cse­repesedést megszüntessük. A gyomirtás egy részét vegysze­res gyomirtóval, a másik ré­szét pedig kézi erővel végez­tük el A tavaszi és nyáreleji rossz időjárás ellenére a gabo­na szépen fejlődött és ha az a sok nyári zápor és vihar meg nem dönti, még nagyobb ter­mésátlagot él-tünk volna el. Az aratást kézi erővel kellett elvégezni és így nagyobb volt a szemveszteség.“ Koffer elvtárs ezután el­mondotta, hogy a magas búza­termésért az első dijat nyerték el a járási mezőgazdasági ki­állításon és egyben kiérdemel­ték azt, hogy részt vehetnek az Országos Mezőgazdasági Ki­állításon is. A nagyoroszi Űttörő Ter­melőszövetkezet már most gondol a jövő évi ter­mésre. Az idén még több ga­bonát vetnek, mint tavaly és már most elkezdték a terület megművelését. Példát vehet- nek„tő.íe a megye többi ter­melőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai. Náiuk már bebizonyosodott, hogy nagy tábla földeken jó vetőmaggal* korai vetéssel, jó elővetemény- nyel magas termést lehet el­érni. Beleihe kiadd Haton Jóisel »« »,,1íhlvs|a Saiqótarlén Oamlanlctt 61 3 Telefon 18-74 19.74 16-83 T>rte?7tllc a Merve Poetahl 'ál Hlrlaoosetál-e hf rí itt;hevire oncrabívsfatok Btőfi Postahivataloknál a? «er 9ftflknél. Havi előfizetési 1 3.50 n Síikra laonvomda Budapest. Vltl.. Rfikk Szllárd-o svtef/v Verető' Kulcsár Mitaá

Next

/
Thumbnails
Contents