Szabad Nógrád. 1955. augusztus (11. évfolyam. 60-68. szám)

1955-08-31 / 68. szám

1955. augusztus 31. SZABAD NŐGRÁD 9 Előlegosztás a varsányi Dózsa TSZ-ben Pctrovics István 13,5 mázsa búzát és 1400 forintot kapott. Bárány András 24 mázsa búzát és 2100 forintot vitt haza. Kelecsényi István eddigi része­sedése 23 mázsa búza és 2030 forint. Fejezzék be a héten a cséplést a salgótarjáni járásban is A salgótarjáni járás nagyon elmaradt a gabonaeséplési és a beadási tervteljesítésben. A járások között folyó verseny­ben az utolsó helyet foglalja el. Mi a lemaradás oka? A kedvezőtlen időjárás kö­vetkeztében később érett ka­sza alá a gabona, mint a töb­bi járásokban. Talán a járás területén hullott le a legtöbb csapadék is. Ezen objektív nehézségeket figyelembevéve kellett hozzáfogni a kistere- nyei és karancskeszi gépállo­másoknak, hogy a gyors és a jó minőségű gépi munkával behozzák a lemaradást. És, hogy ez az igyekezett nem hozott kellő eredményt, na­gyobb rész a járás vezetőszer­veinek: a járási pártbizottság, a járási tanács és a községi tanácsszervek fogyatékos mun. kájának tudható be. Mert nem lehet minden mulasztást az esős időre kenni! A rétsá­gi járásban is sok csapadék hullott, mégis időre be tudták fejezni a gaboncséplést. Sőt járási példa is akad erre. Vizslás község augusztus 28-án befejezte a gabona- cséplési munkát. Hogyan vált ez lehetővé? E kérdésre Vim­cze Imre községi tanácselnök ad választ: „Minden cséplés- re alkalmas időt, a perceket, a félnapokat is kihasználtuk a cséplés folytatására. Még vasárnap is csépeltünk". Eb­ben van az eredmény titka. Meglehetett volna ezt a töb­bi községekben is szervezni? Meg! S most az a feladat, hogy a vizslásiak példáját követve, minden község még e héten fejezze be a gabonacséplést. Baranyi elvtárs, a kistere- nyei gépállomás igazgatója a következőket mondotta a cséplési munka meggyorsítá­sáról: „Azon dolgozunk, hogy e hét minden napján a csép- lésre alkalmas időt, teljesen kihasználva, minden cséplő­gépvezető teljesítse, sőt túltel­jesítse napi cséplési tervét. Ehhez azonban az is szüksé­ges, hogy a dolgozó parasz­tok, a kisterenyeiek, a kazá- riak, a maconkaiak és a nagybátonyiak is haladékta­lanul fejezzék be a hordást. A napi cséplési tervet eddig még nem teljesítő Soós Ju­liannának, Magyar Jánosnak, Ivádi Gyulának segítséget nyújtunk a munka megjavítá­sához. Elmondjuk nekik, Nagy Kálmán, Kiscsitári József és Fülöp Barna élenjáró cséplő­gépvezetek munkamódszereit, hogy ezeket felhasználva ne csak teljesítsék, hanem túl is teljesítsék a napi cséplési ter­vet. Mindezeken kívül azon községekből, ahol elfogyott a csépelnivaló gabona, a gépet átcsoportosítjuk olyan közsé­gekbe, ahol még nagy szükség van arra.“ A karancskeszi gépállomás ugyancsak gépátcsoportosítás- sal segíti a lemaradt községe­ket. Például Karancskeszibe újabb két gépet szállítottak, hogy mielőbb befejezhessék a gabonacséplést. A gépállomás körzetéhez tartozó községek­ben e héten befejezik a ga­bonacséplést, mert minden felelős gépvezető túlteljesíti napi cséplési normáját. E járásban nincs ok a meg­nyugvásra, a tétlenségre. A pártszervezeteknek és a ta­nácsoknak azon kell dolgoz­niuk, hogy egy-két napon belül befejeződjék a hordás és ezzel egyidőben a gabona- cséplés. A munkára alkal­mas idő kihasználásával a gépek helyes és tervszerű át­csoportosításával ezt a célt meg lehet s meg is kell való­sítani. Jól jött a békekölcsönjegyzésből kapott visszatérítés Végefelé jár lassan a cséplés. Hamarosan több szabad idővel rendelkeznek majd a falvak dolgozói, s ismét sor kerülhet olyan munkákra, társadalmi megmozdulásokra, amelyek a közös jólét fokozását, a falu fejlődését, csinosodását szol­gálják. Sokhelyütt máris szóba kerül esténként, beszélgetés közben, hogyan folytatják ősz­szel a községfejlesztési tervek végrehajtását, amely a nagy nyári munkák idején a fonto­sabb és sürgősebb teendők miatt átmenetileg szünetelt. Az idén tavasszal jól indult a községfejlesztés. Számos fa­luban kitűnő kezdeményezé­seket valósítottak meg. Ahol előrelátók voltak a gazdák, ott elsősorban az utak, hidak rend­behozásáról gondoskodtak, hi­szen a hordás ideién különö­sen fontosak a használható utak. Bereden egészen nagyará­nyú vállalkozást hajtott végre a lakosság: 600 mé­ter hosszúságban kikövezte a Béke utat, amelyen az­előtt esős, sáros idő esetén igen nehéz volt a közleke­dés. 4000 forint értékű társadalmi munka mellett csaknem 13 000 forintot kellett volna áldozni az anyagra. Igen ám, de a ta­nácsnak csak 10 000 forintja volt... No. azért mégsem kel­lett abbahagyni a munkát, há­la azoknak, akik tavaly öntu datosan jegyeztek békeköl­csönt! Az általuk befizetett készpénz 25 százalékát ugyan­is a törvény értelmében Bér­ed községfejlesztási alapjának javára utalta vissza az állam Éppen a legjobbkor, mivel ez az összeg tette lehetővé, hogy sikeresen befejezzék a Béke ú* kövezését. Nemcsak a bercelieknek, ha­nem más falvak lakóinak is igen jól jött a kölcsönjegyzés- ből kapott visszatérítés. Kallón anyagot tudtak vá­sárolni belőle ahhoz, hogy megjavítsák az utakat. Mivel társadalmi munkára so­kan jelentkeztek, még arra is futotta a kölcsönből közvetle­nül visszakapott 2500 forintból hogy teljesen lebontsák és új­jáépítsék. cementgyűrűvel lás­sák el behorpadt közúti hiúju­kat. továbbá, vödröket, lánco­kat szerezzenek be a közkutak- hoz, Bujákon ugyancsak 2500 forint jutott a jegy-zésből a községfejlesztési alapra. Ebhői a pénzből lebontják a főúti hidat, és újat, szé­lesebbet. modernebbet épí­tenek helyette. Már tavasszal megkezdték a munkát, s ahogy befejezik a cséplést. ismét folytatják. Szep­tember 15-én akarják avatni az új hidat. Persze, a költség lényegesen több lenne, mint 2500 forint, de a lakosság min­den munkát díjmentesen vál­lalt. csak az anyagért kell fi­zetniük. ..Jól jegyeztünk és szí­vesen végzünk társadalmi munkát... Csoda-e. hogy év­ről évre csinosabb lesz a fa­lunk?” — büszkélkednek a kállóiak — és igazuk van. Ér­demes követni a példájukat! A bányásznap előtt A csipkési új front már csaknem 512 tonna szénnel termelt többet előirányzatánál A Nógrádi Szénbányászati Tröszt csipkési aknájában alig múlt két hete, hogy új front­fejtés indult, amely az üzem termelésének több mint a felét adja. Gecse Péter Márton bri­gádja maga készítette elő a frontot és gondos munkája eredményeként máris felzár­kózott a szénmedence legjobb frontcsapatai közé. 27-ig a brigád már csaknem 512 ton­na szenet küldött a felszínre terven felül, s gondja volt ar­ra is, hogy közben a front homlokszélességét növelje. Az induláskor 55, s most 70 mé­teres fronton dolgoznak. A teljesítményük is szépen emel­kedett. A bét elején már több mint másfélszeresére tél­iesítettek napi előirányzatu­kat. A bányásznapi verseny sikere érdekében az üzemve­zető és a brigád vezetője új- faita ácsolat bevezetésén dol­gozik. Úgy tervezik, hogy a fa-felhasználás csökkentésére tovább fejlesztik az acéltám- biztosítást azzal, hogy az acél- tárnokra helyezendő fejfát is fa helyett acélból készítiki Csúz Sándor csapata áll az első helyen A bányásznapi versenyben «J kamarafejtö csapatok között lelkes vetélkedés folyik az első helyért. Budavári Károly mizserfai és Csúz Sándor szo­rospataki csapatai még június 1-én léptek egymással ver­senybe. A Csúz-csapat tudta, hogy nem lesz könnyű meg­nyerni a versenyt, — hiszen a Kossuth-díjas Budavári Ká­roly csapata minden erejét lat­ba fogja vetni, hogy megtartsa az első helyet. Csúzék éppen ezért még jobban megszervez­ték a munkát, felhasználták a bánya nyomási viszonyait is és szilárd fegyelmet teremtet­tek a csapatban. Jellemző, hogy a 30 főből álló csapatban huszonegyen a ,.Szakma kiváló dolgozója“ jelvényt viselik. Ez évben még egyetlen hiányzó­juk sem volt. Lelkesedésük és akaratuk meghozta eredményét: le­győzték Budaváriékat. Június 1-től napjainkig több mint 2000 tonna terven felül kiter­melt szénnel adtak többet a népgazdaságnak, mint Buda­váriék. Emellett nagy gondot fordítottak a robbantóanyag felhasználására is. Júniusban több mint 7 mázsa robbantó­anyagot takarítottak meg. Nagymennyiségű, már koráb­ban használt bányafát tettek ismét használhatóvá. A csa­pat ebben az évben közel 12 000 tonna szenet termel terven fe­lül. A Csúz-csapat tehát most megelőzte versenytársát. A ver­seny azonban még nem ért vé­get, a szerződést az év végéig kötötték meg és Budaváriék minden bizonnyal most fokozot­tabb erővel látnak munkához, Már módosított felajánlásán dolgozik a kisierenyei Tóth Alberti István DISZ-brigádja A nógrádi szénmedence kis- terenyei bányaüzeméből 16 csapat jelentette már, hogy maradéktalanul beváltotta a bányásznap tiszteletére adott szavát. Közülük is Tóth Al­berti István DISZ-brigádja a legjobb. A vállalt 105 tonna helyett több, mint kétszer- annyi terven felüli szenet ter­melt, pedig a brigád nehéz körülmények között, vékony széntelepben dolgozik. A nyo­más is nagy, úgyhogy nem­rég annyira összeszűkült a szállító sikló, hogy a csille megakadt az ácsolatban. Az ifjú bányászok teljesítménye ekkor sem csökkent. Szénter­melés közben arra is szakítot­tak időt, hogy a zavartalan szállítás érdekében a siklót át­ácsolják és „talpat“ szedje­nek. A brigád tagjai nagy figyel­met fordítanak a gazdaságos termelésre. Ezért módosították a fúrólyukak telepítését. így jelentősen növelték a robban­tás hatásfokát, ami naponta egy kilón felüli robbanóanyag megtakarítását tette lehetővé és emellett még öt csillére való szénnel több omlik le a rob­bantások után, mint azelőtt. A kitűnő DISZ-brigád már mó­dosított felajánlásának teljesí­tésén dolgozik azért, hogy a bányásznapig 300 tonnára ke­rekítsék a terven felül fel­színre küldött szén mennyisé­gét. Minden műszakban túlszárnyalta tervét Jelentés a szövetkezeti községből A KÜZDELEM z eredmények nem maguktól szü­letnek, küzdeni, harcolni kell ér­tük. Így történt ez Diósjenön is. Itt is vannak kulákok, akik fanyalogva nézték, hogy mennyire megnőtt az érdeklődés a termelőszövetkezetek iránt. Érezték, hogy minél jobban erősödik a termelő­szövetkezet, ők annál kisebb területre szorulnak, csökken a befolyásuk. Nem ■maradtak tétlenek. Hirtelen különös dátumok kaptak szárnyra a csendes estéken: — Várjanak csak, majd meglátják, hogy mi lesz itt a párizsi szerződések ratifikálása után. Be ne lépjenek addig! Bogarat tetteik az emberek fülébe. Akadt ugyan olyan is, aki csak legyin­tett rá, ismerte az ilyen meséket, de bi­zony többet megbolygatott a hír. Az óva­tosak igy gondolkoztak: — Várjunk csak. Sose lehet tudni... Hátha van benne valami, ne hamarkod­juk el a dolgot... Vártak. Az idő pedig haladt, a francia parlament a nép állandó tiltakozása elle­nére jóváhagyta a párizsi szerződéseket, a csoda azonban elmaradt. Az élet ment a maga útján. A szövetkezeti tagók — ha lehet — még szorgalmasabban dolgoz­tak; azók, akik a suttogás ellenére a kom­munista népnevelők szavára hallgattak, boldogan mosolyogtak, még erősebb lett a hitük: a helyes utat választották. Azok pedig, akik felültek a kuláíksuttogásnak, legyintettek: becsapták őket a kulákok, ismét a kommunista népnevelőknek lett igazuk. A suttogás azonban nem ült el. A ku­lákok is állandó figyelemmel kísérik a nemzetközi élet minden mozzanatát. — Genf... Majd a genfi tárgyaláso­kon . > i Aztán megnézhetik magúikat a kommunisták, meg azok is, akik beálltak a szövetkezetbe. rT' ermészetesen a népnevelők se vol­tak tétlenek. A pártélet különben is megélénkült a községben. Horváth Pál elvtárs személyében új titkár került a pártszervezet élére és ez a csendes be­szédű ember hihetetlen . energiával ve­tette bele magát az egyre élesebbé váló osztályharcba. Egyetlen suttogó hang se kerülte el a fülét, és a kommunista nép­nevelők ott voltak mindenütt, ahol hig­gadt felvilágosításra volt szükség. Legna­gyobb érvük a cselekedetük volt: sorra beléptek a termelőszövetkezetbe. Velük együtt voltak a pártonkívüli tsz-tagók is, akiket az évről évre gazdagodó tsz, évről évre szebbé váló életük alaposan meg­győződött a közös gazdálkodás előnyéről. fi őzben befejeződtek a genfi tárgya- lások. — Megegyeztek — mondogatták lógó orral a kulákok. A községben azonban nem szűnt a harc. Két varázsos dátum elmúlt, elvitte a kulákok naiv álmát. Az ő tarsolyuk azonban kimeríthetetlen, ha valótlan, vad híreikről van szó. Talán maguk se tudnák megmondani, hogy honnan vet­ték, hiszen erre még „Szabad Európa" kósza hírei se adtak tápot, új időpontot „dobtak be" csendes suttogással. — Ne lépjetek most be! Ki kell tartani! Csak augusztus 5-ig, akkor megszűnik a kommunista agitáció és utána jó dolga lesz a parasztságnak. Kevés hallgatója volt már ezeknek a meséknek. Hitelüket vesztett emberek szájából keltek szárnyra, egy becsületes ember se akadt, aki komolyan hitt volna az újabb dátumban. Augusztus 5-én Diósjenön jártam. A népnevelők és a pártonkívüli tsz tagok ne~n törődtek azzal, hogy a kvlákmcse szerint nekik be kellett volna szüntetniük a felvilágosító munkát, tovább is ott vol­tak mindenütt. Nem ismerték a fáradt­ságot és ezekben a napokban is több egyénileg dolgozó paraszt választotta felvilágosító munkájuk nyomán a közös gazdálkodást. Nevetve mondogatták: — Van már valami, amit elhiszünk a kulákok meséjéből, most lesz jó dolga a parasztoknak. De mi hozzátesszük azt is; a termelő­szövetkezetben. Látták már a kulákok, hogy csacska meséjük ideje lejár, nem tudnák olyan dátumot kitalálni, amelyet az élet kímé­letlen valósága meg ne cáfoljon. Más utat választottak tehát. Béniről próbál­tak rombolni, a szövetkezetből. Egyre több középparaszt lépett be a tsz-ekbe. Fájt ez nekik, ezt szerették volna meg- ákadályozni. Még pedig egészen különös módon. — Ne vegyetek be középparasztot a szövetkezetbe, mert ezeknek a bevitt földjüík után földjáradékot' kell fizetni, így aztán kevesebb jut majd nektek az osztáskor — mondták a földhözjuttatoi- taknak és kisparasztoknák. A tsz-ék vezetői, a párt- és tanács azonnal felfigyeltek erre a hírre is és a tagság kellő felvilágosítást kapott. Nem lehettek tétlenek, mert komoly veszedel­met jelentett volna ez a kósza hír, ha hitelre talál. Résenállásük azonban meg­akadályozta, hogy ez a fondorlat ered­ményt érjen el. Pgy bizonyos. Régen elmúlt az az idő, amikor a kulákok kézlegyintéssel intézték el a termelőszövetkezetet. Ma két szemmel figyelik, hol látnalk valami rést, amelyen át támadhatnának. Mindez éberségre int. Erre figyelmezteti Diósje- nőt a múlt is. Most újból szövetkezeti község lett. Nagy eredmény ez, amely­nek megőrzése érdekében éberen kell őr­ködni! Molnár Jenő Pártunk márciusi határoza­tának megjelenése óta nem. volt egyetlen egy műszak, hogy Kovács László nyolctagú „Kiváló dolgozó“ jelvénnyel kitüntetett brigádja 4—5 csil­le szenet ne termelt volna terven felül. Volt olyan mű­szak is, amikor közel tíz csil­lével termeltek többet a meg­adott tervüknél. Kovács Zászló brigádjának tagjai mindig meleg csákányt váltanak. A csapatok — s így a brigádvezetők — közvetlen a szénfalnál beszélik meg a műszak egyes problémáit. A jó munkaszervezés és munka­idő kihasználás eredménye­képpen a brigád az év elejé­től augusztus 1-ig 2481 tonna szenet küldött felszínre ter­ven felül, A brigád alig másfél hó­nappal ezelőtt került Margit- táró ötös lejtősaknájába. Az üzemvezetőség siklóhajtással bízta meg, tekintettel a sikló­hajtás fontosságára. Ezen a helyen a brigád előtt lévő Hi­ves Sándor csapata mijidössze 93,5 százalékra teljesítette jú­lius havi tervét. Amikor a brigádot a siklóhajtáshoz tet­ték, az emberek így véleked­tek. — No majd meglátjuk, hogy a híres DISZ-brigád jobb eredményt tud-e felmutatni? Kovács László elvtárs bri­gádja lelkesen li'tott a mun­kához. Augusztus 20-ig esedé­kes tervét 110,2 százalékra teL jesitette. A brigád kemény harca, helytállása jobb munkára kell, hpgy serkentse Margittáró- üiem összes bányászait, mert még mindig csak 92,5 száza­lékra teljesítik tervet és többezer tonna szénnel adósai az országnak. Az aknamélyítők a bányásznapra készülnek Az Aknamélyépítő Vállalat nagybátony—szorospataki üzemegységének dolgozói is megértették, milyen nagy je­lentőségű számukra a szeptem­ber első vasárnapján megren­dezésre kerülő, immár hagyo­mányos bányásznap. Mind­annyian azon iparkodunk, hogy minél jobb teljesítmé­nyekkel köszönjük meg pár­tunknak és kormányunknak azt a nagy megbecsülést és a sok-sok kitüntetést, amelyben részünk van. A bányásznap tiszteletére vállaltuk, hogy havi tervünket 10 százalékkal túl­teljesítjük. Hogy vállalásunkat eredményesebben válthassuk valóra, bevezetjük a millsze- kundumos robbantást, mert ez meggyorsítja a munkát. Nem feledkezünk meg arról sem. hogy a bányászatnak munka­erő-utánpótlásra, mesterségü­ket szerető és jól értő fiatal bányászokra van szüksége. Ezért elhatároztuk, hogy sze­mélyes példamutatással, ta­pasztalataink és tudásunk át­adásával kiváló aknavájárokat nevelünk. Kiss Lajos az Aknamélyépítő Vállalat dolgozója.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents