Szabad Nógrád. 1955. augusztus (11. évfolyam. 60-68. szám)

1955-08-27 / 67. szám

SZABAD \oi.n\n 3 1955. augusztus 27 EGY ÚJÍTÁS TÖRTÉNETE... III. RÉSZ AiOi) 31 estén még sokáig fennvoltak. Éjfél már jóval el­múlott, amikor Hadusovszky elvtárs — mint a brigád leg­idősebb tagja — „parancsot adott" a lefekvésre. Reggel a brigád minden egyes tagja szinte ünnepi han­gulattal ébredt A beszállás­nál valamennyien arról beszél­gettek, vajon sikerül-e majd az első robbantás, mert ettől függ az újításuk elbírálása, meg a május 1-i verseny győ­zelme. Volt izgalom. Egyesek nagy jövőt jósoltak az új eljá­rásnak. Bálint István elvtárs, a brigád egyik tagja pedig így vélekedett: — Ebből az újításból sem valami sok lesz, pedig nem rossz! A mi vezetőink... csak a Hideg is nehogy azt kapja, amit én annakidején a Ko- rompai főaknásztól. amikor a nagy nyomás elleni védekezés­ről elmondottam egy-két el­gondolásomat. Ö kereken ki­jelentette, hoigy nem vagyok hivatott a bánya irányítására és csak dolgozzam. Hideg elvtárs még a fúrá­sokkal sem végzett, amikor a lómester már ott volt a rob­bantáshoz szükséges anyagok­kal. A robbanóanyagok elhe­lyezésére került a sor. A lyu­kak aljában másfél, középen egy gyutacsot helyeztek el és a közbe eső részeket erősen eltömték. Miután a robbantás­hoz előkészültek, utoljára a ló- mester és Hideg elvtárs hagy­ták el a munkahelyet. Soha ily izgalom nem volt tapasz­talható a csapatnál. Minden­ki arról bőszéit, vajon hogy sikerül a robbantás? Közben „ti:ppelgettek’‘. Voltak, akik 80 centi, illetve 1 méter szakí­tást jósoltak. Az igazi izgalom csak altkor kezdődött, amikor a lőmester teljesen felszerelte a villamos robbantógépet és jobbkezével az indítókarhoz nyúlt, hogy végrehajtsa a rob­bantást. Ebben a pillanatban egy zúgó moraj hallatszott. Mintha egy egész osztó dőlt volna összeg Már ez is szokat­lan volt. Az izgalom tetőfokon állott. De a lőmester egy pár percig senkit nem engedett a helyszínre. Ha nem lenne 6Újtóléges ez az akna, nagyon sok cigarettát elszívnának ez alatt a 15—20 perc alatt. Végre szabad az út. Az &nA)e. rdk futnak a robbanás színhe­lyére. Megállnak és hol egy­mást, höl a leomlott szenet nézik. — No, mi a véleményed? — töri meg a csendet Hadusov- szky — Hideg elvtárs felé for­dulva. Hidegnek most nem jött ki hang a torkán. Csak az ar­cán látszott, hogy elégedett, mintha csak azt akarná mon­dani: győztünk. E robbantás során 17 köb­méter szén omlott le és majd­nem kétméteres a szakítás. Két-három ember egész nap rakodhatott belőle. Ennél az eljárásnál említésre méltó még, hogy kevesebb robbanó­anyag kell egy-egy robbantás­hoz és a kevesebb robbanó­anyagból kevesebb gáz képző­dik és annak is nagy részét a lerobbantott szén letakarja. Így egészségesebb a levegő és a robbanás után a munkahe­lyet hamarább lehet megköze­líteni. Jobb a szén minősége is. Nem törik olyan apróra. Hideg elvtárs — és a többiek is — mindezeket az előnyöket rész­leteiben elmondották Fusch igazgató elvtársnak a műszak végén. — Kérem, Hideg elvtárs. az újítás jó, most már csak az 4tóU, hogy minél előbb rajzol­ja ezt le nekünk és a többit mi majd elintézzük. a brigád tagok azon tanakodtak, hogy is lehetne ügyesen, elfogadhatóan leraj­zolni, mert eddig ők ilyent még nem készítettek. Újra Hi­degekhez mentek. A brigádve­zető — Hideg elvtárs — mint valami műszaki rajzoló úgy forgatja a ceruzáját. A végén azonban be kellett Iátniok, hogy elsőre nem sikerült. A másodikat már gondosabban készítették. A következő na­pon aztán a rajzot bevitték az igazgatóhoz. — Az újítás az jó, de a rajz­ban van egy kis hiba. — Majd egy pirosszínű ceruzát vett elő zsebéből, mellyel egy pár vo­nalat húzott a rajzon. — Va­lahogy így kellett volna — mondotta. — Én nem vagyok műszaki rajzoló — védekezett Hideg elvtárs —. én nem is tudha­tom olyan tökéletesen, jól megrajzolni. Ennek alapján maguk már könnyebben és jobban megrajzolhatják. — Nem úgy van az, kérem. Rajzolja ezt csak le maga — feleli határozottan az igazgató és ezzel visszaadta a rajzot. Hideg elvtárs eltette a visz- szaadött rajzokat és hazavit­te. Egyszer-kétszer még meg­próbálta átrajzolni, de nem si­került. és íw lemondott a to­vábbi kísérletezésekről. Saj­nos, közben a műszaki vezető­ség egyetlen egy tagja sem ke­reste fel, nem is törődtek ve­le és ez az oka annak, hogy az újítást még most sem vezet­ték be. Az eredményeit azon- ba nem lehet eltitkolni. A Hi­deg-brigád ennek köszönheti, hogy a május elsején a ver­senyt fölényesen megnyerte és egy hónap alatt az ilyen rob­bantási eljárással 165 kilo­gramm robbanóanyagot taka­rított meg. i* nem egyedül álló jelenség ez a dolgozók újí­tásainak elintézésében. Sók hasonló eset történt még. Mi­sem bizonyítja jobban a hely­zet súlyosságát, hogy amíg az elmúlt évben 34 darabot, a beadott újítások 60 százalékát, az idén csak 6 darabot, a be­adott újítások 50 százalékát vezették be. Eddig még sem a pártszervezet, sem a szakszer­vezet, sem a gazdasági veze­tők nem igyekeztek a jelen­legi helyzeten változtatni. Pe­dig pártunk a szocialista épí­tés jelenlegi szakaszában egy­re fokozottabban állítja elénk azt a feladatot, hogy meglévő gépeink, szerszámaink, mun­kaeszközeink és termelési el­járásaink tökéletesítésével nö­veljük a termelékenységet, amely dolgozó népünk élet- színvonala emelésének, a szo­cializmus építésének legfőbb feltétele. Kökényes! Béla Állattenyésztéssel teremt szilárd alapot a zagyvapáífalvi Vörös Csillag Termelőszövetkezet A Zagyvapáífalvi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagságára még sok munka vár a következő napokban. Többek között S0 holdról még behor- dásra vár a gabona. A szorgal­mas munka mellett azonban a tagok már a jövő évi gazda­gabb életet tervezik. Az eddig eltelt évek tapasztalatai arra tanították a termelőszövetke­zetet, hogy állattenyésztéssel teremtse meg a szövetkezet szilárd alapját. Ugyanis he­gyekkel körülvett területükön gondos munlca mellett sem tudnak elérni magas termésát­lagokat. Elhatározták, hogy az állatállomány fejlesztését már a jövő gazdasági évben elkez­dik. A csaknem háromszáz holdat kitevő legelőjük elegen­dő ahhoz, hogy jelenlegi szarvasmarhaállományukat megkétszerezzék, ezért jövőre már 10 tehénnel többet tarta­nak és a 450 juhot számláló nyájukat 1000-re növelik. Még az ősszel megkezdik egy 20 férőhelyes istálló építését, amelyben a tagok háztáji gaz­daságából és a közös tehené­szetből származó szerződéses borjakat fogják felnevelni. Nö­velik sertésállományukat is és 10 anyakoca tenyésztésbe állí­tásával el akarják érni, hogy ezentúl, a beadásukon felül is tudjanak hizottsertést adni a dolgozóknak. A termelőszövet­kezet tagsága úgy tervezi, hogy a tejből, gyapjúból, a szerződéses borjúból és sertés­ből mintegy 100 000 forintos tiszta jövedelemhez jutnak már a követi ező években, A helyes normák fontos ösztönzői a technikai haladásnak — Tapasztalatok a Salgótarjáni Tűzhelygyárban — Mindannyiunk előtt ismere­tes, hogy pártunk és kormá­nyunk legfőbb gondja a népjó­lét emelése. Ebben nincs is semmi meglepő, mert célkitű­zésünk a szocializmus felépíté­se. A szocializmusban a tulaj­don viszonyok, osztály viszo­nyok és elosztási viszonyok megváltozásával megvan min­den lehetőség a népjólét állan­dó és tervszerű emelésére. A népjólét emelésének kul­csa azonban a mi kezünkben van letéve. A mi munkánktól függ, hogyan, milyen ütemben és mértékben emelkedik az anya­gi és kulturális szükségletek kielégítésének mutatója. Ha azonos időben mindig azonos értékű terméket termelünk, az lehetőséget biztosít arra, hogy a termelt javak értékének megfelelő szinten állandósítjuk, vagy tartóssá tegyük az élet- színvonalat. Dolgozó népünk igényei azonban állandóan növeked­nek. A növekvő igényeket ter­mészetesen nem lehet változat­lan értékű termékkel kielégí­teni. Az állandóan növekvő igények kielégítésére, tehát állandóan növekvő termelésre van szükség. Arra, hogy min­den olyan dolgot, amely régi, elavult, amely gátolja, akadá­lyozza fejlődésünket, félre kell dobni utunkból és helyébe az újat. a fejlődőt, az eredmé­nyeink fokozásának ösztönzőjét tegyük. Az egyik ilyen fontos, gazda­sági fejlődésünket befolyásoló tényező, a norma. A helyes norma segíti fejlődésünket, ki­hatással van a termelésre, a munkatermelékenység emelé­sére: olyan hajtóerő, amely célkitűzéseink megvalósításá­hoz vezet bennünket. Ez év első felében ország­szerte és így megyénk ipari üzemeiben is az volt tapasztal­ható, hogy a menetközben tör­tént jobb munkaszervezések, az újabb és fejlettebb techno­lógiai eljárások bevezetése, fejlettebb munkamódszerek és újítások alkalmazása el­avulttá tette a normákat. A Salgótarjáni Tűzhelygyár­ban például azelőtt egyszerű rácsra dobálták a formaszekré­nyeket. Ezen a rácson a dolgo­zóknak maguknak kellett ki­bontani az öntvényt a homok­ból. A termelés korszerűsítése és a munka meggyorsítása vé­gett egy vibrátort szereltek fel az ürítéshez. A vibrátor üzem­behelyezése után a kibontást a gép végezte. A nikkelezőben ezelőtt drót­tal kellett felkötözni a munka­darabokat a rúdra. Ez is igen sok időt igényelt. Itt is speciá­lis akasztókat alkalmaznak az­óta. A sajtolóban állandóan foly­nak a kísérletek a művelet­összevonásokra. A kisérletek sikerrel jártak és a tűzhely el­ső válaszfalat a régi három mű­velet helyett, egy művelettel megoldják. így a munkaidő fe­lére csökkent. Az ilyen és hasonló új eljá­rások alkalmazásában nagy ré­szük van az előzőleg megálla­pított helyes normák ösztönző hatásának. Itt azonban nem lehet meg­állni. Helytelen lenne azt állí­tani. hogy most már mindent megtettünk nagy céljaink meg­valósításáért. Az újabb techno­lógiai eljárások, a termelés jobb megszervezése terén be­állott változások, a szakmai színvonal emelése egy megha­tározott ideig segíti fejlődésün­ket, de fejlődésünk során ezek ismét elavulttá válnak és gá­tolják előrehaladásunkat. A Salgótarjáni Tűzhelygyár­ban, mint általában többi ipari üzemeinkben 1955. július 1-től félretették az elavult normá­kat. Az új normák életbelépé­sét követő első napokban vol­tak ugyan egyesek, akik mél­tatlankodtak, de a gyár dolgo­zói többségükben lelkes, lendü­letes munkával harcoltak az újabb eredményekért. A normarendezés előtt össze­sen 33 fő teljesítette 100 száza­lék alatt napi tervét. A norma­rendezés után a 100 százalékon alul teljesítők száma megdup­lázódott, Ezt az állapotot azon­ban nem lehet végleges álla­potnak tekinteni. A lemezlakatos-műhelyben mutatkozott a legnagyobb visz- szaesés. Itt a normarendezés előtt 140 százalék volt az át­lagtermelés. A rendezés után ez év július hónapban 96 szá­zalékra esett. A normairoda azonnal meg­vizsgálta a helyzetet és meg­állapította, hogy különösen az anyagmozgató-csoport kerese­ténél van a vártnál nagyobb csökkenés. Később aztán ki­derült az is, hogy a műszaki vezetés sem végezte elég lelki- ismeretesen feladatát. Ugyanis a nonmarendezés előtti 'hónap­ban: júniusban felhasznált anyagmozgatási órával szem­ben, júliusban 1800 órával több időt fordítottak az anyagmoz­gatásra. Az egész vállalat teljesít­ménybérben dolgozó munkásai­nak helyzete azonban másképp néz ki. Annak ellenére, hogy helyenként 15—20, sőt 25 szá­zalékos szigorítások is voltak, júliusban a normarendezést követő első hónapban az új normával mégis 132,9 százalék lett az átlagteljesítményük a teljesítményben dolgozóknak. Az öntödében például hatal­mas tábla hirdeti, hogy Nagy József és Nagy István gépfor- mázók augusztus hó 12-én 445 szekrényt formáztak. Ez az eredmény 238 százaléknak felel meg, amire, ketten 156 forintot ke­restek. Egy másik tábla Mes­ter György és' Gerhard Miklós nagyszerű eredményeit hir­deti. Mint gépformázók augusz­tus 12-én 443 szekrényt készí­tettek. amely 228 százalékos eredménynek felel meg. A normarendezés időszerűsé­géről és helyességéről tanús­kodik a következő néhány adat is: Miskolc László nagyköszö­rűs például a normarendezés előtti hónapban átlagosan 162 százalékot teljesített és kere­sete 1380 forint volt. A norma­rendezés után 15 százalékos szigorítás ellenére az átlag­teljesítménye 193 százalékra fokozódott és ezzel egyidőben keresete is 1643 forintra nőtt. Ferenci József nagyköszörűs az előző havi 202 százalékos átlagteljesítményét a norma- rendezést követő hónapban 248 százalékra fokozta, és ezzel egyidőben keresete is mintegy 260 forinttal növekedett. Pusztai József öntvényfara- gó a normarendezés előtt 1559 forintot keresett, a normaren­dezés után 1852 forintra nőtt a keresete, Zsélyi Ferenc csi­szoló termelése a régi 168 szá­zalékkal szemben az új normá­val 186 százalékra emelkedett* keresete szintén több mint két százalékkal nőtt. Igen örvendetes, hogy míg a normarendezés előtt a gépíor- mázók átlagosan naponta alig 300 darab formaszekrényt ké­szítettek el, addig a norma- rendezés után a gépformázó formaszekrény átlaga megkö­zelíti a 400 darabot. A Salgótarjáni Tűzhelygyár műszaki dolgozói a norma­rendezés után újult erővel fog­tak hozzá a termelés korszerű megszervezéséhez és egyre több javaslat érkezik be a régi technológiai folyama­tok újabbal való felcserélésére* Az öntödében már meg is vál­toztatták a melegüzemi tech­nológiát. A homok előkészítés* vasválogatás és egyéb munka­fázisok jobb összehangolásával sikerült folyamatosabbá tenni a termelést és az előző gép­állási időt teljes mértékben ki­küszöbölni. A helyes adagelő­készítés, a jó adag összetétel kiszámításával növekedett a munka termelékenysége. a formázok jobban ki tudják használni a munkaidőt. A normarendezés óta felülvizs­gálták a hajlító és sajtóló- műveleteket. Tervbe vették a zománcszárítás és az alapzo- máncozás gépesítését. Kísérlet indult meg a kulcsformázás­nál, a selejtcsökkentésre. A nikkelezőben a nikkelfürdőket gépesítik, s ezzel a jövőben to­vább javul a minőség és meg­gyorsul a termelés. A zomán- cozóban gépesíteni akarják a zománcszórást. De még egy egész sor új ötletet vetett fel a normarendezés, amelyek a megvalósulás esetén jelentős mértékben e'ősegítik a terme­lékenység növelését és az ön­költségcsökkentést A termelékenység növekedé­se és az önköltség csökkentése az egyik legfontosabb feladat a szocializmus építése szem­pontjából. . Egy pillanatra sem szabad megállnunk. Tovább kell harcolnunk az újabb és újabb teumelég| győzelmekért* a termelékenység növeléséért* az önköltség csökkentéséért és a minőség megjavításáért. Orosz Béla UOOaUOUUtXXMUUlXlúUUOÚ \1 ár története, múltja van. Nagy har- cok, közös erőfeszítések kovácsol­ták egybe a tagságot, növelték a közös vagyont, vele az életszínvonalat. Ma a tsz békés, szorgalmas család. Menjünk sorjában. — 1950-ben alakult a tsz. 17 tagja volt akkor és 60 holdon gazdálkodott — kezdi a beszélgetést Fekete István elvtárs, a termelőszövetkezet jelenlegi elnöke. Az ő elbeszélését a későbbiek során ki­egészítették, aztán a magam szemével is láttam. 17 tag. Bizony nem sok egy közel 3000 lelket számláló községben. Az úttörők nehéz sorsa volt az osztályrészük. — Ugyan mit akarnak ezek a senkik? — hangzott többféléi is a kulákok gú­nyos megjegyzése. Igen, a diósjenői Tolbuchin Termelő­szövetkezetet a volt cselédek alakították, akik a földreform során kaptak pár hold földet és mivel apró parcelláikon egyen­ként csak nyomorogni tudtak, állatok, gépek nélkül ki voltak szolgáltatva a kulákságnak. nagy elhatározással össze­álltak, termelőszövetkezetet alakítottak. Nem volt egyebük, csak elszántságuk, munkaszeretetük: meg kell változtatni az életet, emberibbé, szebbé tenni. Állatállományuk semmi, felszerelésük semmi, körülöttük lenéző mosoly és gúny, de támogatta őket a pártszervezet és a tanács. Nem a tsz történetét mondom el, hiszen ez hosszú lenne. Nézzük inkább a jelent. Ma már 341 holdon gazdálkodik a tsz 46 tagja. — Ha meg akarja ismerni a Tolbuchin TSZ-t, akkor jöjjön ki a mezőre, meg a tanyára — adja a tanácsot Bankó Imre elvtárs a tsz irodájában. Aztán hozzá­teszi még: — Ott többet lát majd, mint amennyit mi el tudunk mondani. Indulunk. lőször a lóistállókat nézzük végig. A lovaknak a fele nincs benn. ezek is csak azért, mert szemerkélő esős idő van. Jóállású nagycsontú lovak, fénylik a szőrük, gondozzák őket. Van csikójuk is. Ezzel külön büszkélkednek. Itt találkoztam Mocsári Gábor bácsi­val, a Tolbuchin legöregebb tagjával. 74 éves, de nem látszik rajta. Trágyát hord Jelentés a szövetkezeti községből A Tolbuchin TSZ ki az istállóból. Tempósan, de eredmé­nyesen. Ör a beosztása. — Mikor lépett be a tsz-be. Gábor bácsi? — kérdezem tőle. —1 Mindjárt akkor, amikor megalakul­tunk — mondja az öreg a villára tá­maszkodva. ötvenben. — Aztán, hogyan határozta el magát, hogy tsz-tag legyen? Legyint, aztán egy sóhajtás után be­szélni kezd: — Két fiam is van, de egyik se törő­dött velem. Magam maradtam, így meg nem, bírtam. Beálltam a csoportba. A múlt esztendőben 351 munkaegységem volt. Tisztességesen élek, nem panaszkod- hatom. Íme egy élet a Tolbuchin TSZ-ből. Re­ménytelenségből, elhagyatottságból biz­tos, szép emberi élet. Elgondolkoztató ez! Vajon mi lett volna Gábor bácsival, ha 15 évvel ezelőtt kerül ilyen sorsba? z udvaron túl Fekete elvtárs, a tsz elnöke is csatlakozik hozzánk. Bemegyünk a kukoricásba. Pár lépés után már elveszünk benne. De nemcsak a szár szép. hanem a csövek is. Jól ha­ladhatunk a négyzetesen vetett, többször is gondosan kapált kukoricában. Ebből bizony szép termés lesz! A kukorica után krumpli következik. Haragoszöld, nagy bokrok. Az idő is kedvez nekik. A legelőn meglátjuk a tsz teheneit. Arra tartunk. Csupa törzskönyvezett tehén. Jó legelőjük van, korpát is kapnak, most feljövőben van a tejhozam. Az istállóát­lag 10 liter. — Nézze meg a tanyán a növendék­állatokat — ajánlja Bankó elvtárs. Lát­szik rajta, hogy a növendékállatokat még a teheneknél is többre tartja. A cukorrépa következik. A földet el­borítják a levelek. — Ugyan milyen lehet? — kérdezi Fe­kete elvtárs. Lehajol és válogatás nélkül kihúz egyet. Felmutatja. Legalább 30 dekás lehet már a répa. fis hol van még októ­ber közepe, a szedés ideje? A konyhakertészetbe visz az ütünk. Itt XXXJOOOOCOQOOOOOOCK&OOOOOOOOIXXXyOOOOOOOOOOOOQOOOOOOQOOOt már Mészáros István elvtárs, a kertész irányít. Paprikát szednek. Gyorsan telik a kosár, a kosárból a zsák. Szapora műn* ka, mert dúsan van a töveken. Napom* ként lehet innen paprikát szállítani* Nemcsak paprikát, hanem paradicsomot is. mert a paradicsombokrokon is für- tökben van a termés. — Vetünk még uborkát másodvetés- ként — mondja Mészáros elvtárs. — Ok­tóberre pénz lesz abból is. A konyhakert szélén árok van, innen vezették fel a palántákra a vizet* Most persze nincs szükség öntözésre, sok az eső. Az árok másik oldalán dohány. — Kétszer törtük már — mondja az elnök. — A leveleket mind felfűztük* Nemsokára törhetjük harmadszor is. Másfél hold a dohánytábla. A nagy* egészséges levelekért szép pénzt kap majd a szövetkezet. No most a tanyára! Ezt már a tsz építette. Istállók, juhaklok, fészerek» Nagy kazlakban szalma és széna. Min- denütt rend. Itt vannak a növendékálla* tok, köztük egy bika. Gyönyörű! — Kiállításra visszük! — büszkélked- nek. Jogosan. Ennek a növendékbikának ki* állításon van a helye. Nem vallanak vele szégyent, az biztos. Nem messze van a 100 köbméteres siló. Most még üres. de bőven van, ami- vei megtölthetik. Felkapaszkodunk a vasúti töltésre. Jde látszik a szövetkezet halastava. Az idén létesítették. Húszadikán próbahalászatot tartottak, ősszel pedig megindul a rend- szeres halászat. — Nagyon várják már ezt a község- ben — kapom a felvilágosítást. — Az ffl terv. hogy a községben felállítunk egy halasboltot. Ez is segít a húsellátásoni Nem feledkezünk meg Salgótarjánról se* Hetenként 3 mázsa halat akarunk Tar- jánba szállítani. Befejezzük a kör járatot. Láttuk közben a juhokat, később a disznókat, is. AZ előbbiből 400 van. az utóbbiból 50 Jwva* r---* annnkoc.a. 27 ellésre vár. J^QV ilyen kör jár at alkalmával nem lehet mindent felmérni. Felmérték a községbeliek a nagy elhatározások előttiig Molnár Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents