Szabad Nógrád. 1955. augusztus (11. évfolyam. 60-68. szám)

1955-08-24 / 66. szám

SZARAI) XOGRAD 1955. augusztus ti. 2«•*•••••••«•••••••••*•! Termelőszövetkezetek! I Egyéni termelők ! j Figyelem! • Kormányunk az állathlzla- I ; lási szerződéskötési lehetősé- • • get kibővítette. Szerződés köt- • S hetö sertés, bikaborjú. tinó. • J majd kiselejtezett tehén. üsző. J S továbbá ökör. tinó és bika ; • hizlalására. • Végül tenyészüszö és vem- hesüszö nevelésére. 1. Sertéshizlalási akció: Leszerződtethetö 40 kg-nál j nagyobb súlyú süldő. I Átadási Idő: 2—8 hónap Súly: legalább 126 kg. Átvételi ár: 18—22 Ft. Előleg: tsz-nél 600 Ft. egyéni termelőnél 400 Ft. Beadásra kötelezetteknél takarmánybeadási kedvez­mény 100—230 kg. a sertés súlyához mérten, 1955. de­cember 31-ig történő átadás esetén. Ár: 16—18 Ft. Ha nem veszi Igénybe a kedvezményt a termelő, an­nak a magasabb árat fizet­jük. 2 Bacon sertésnevelési ak- ! cíó. : Leszerződtethető 40—70 kg S súlyú fehér húsjellegü süldő. ! Átvétel: 2—8 hónap. Súly: • 90—110 kg. J Átvételi ár: 18 Ft. Előleg: J tsz-nél 600 Ft. egyéni terme- { lőnél 400 FL i Mindkét sertésakciónál a • kitett árakon felül termelő- í szövetkezeti és társashizlalá- ! sok esetén 5—20 db. sertés • átadásakor kg-ként 80 fillért. « 20 darabon felüli átadás ese- * tén kg-onként 1 Ft mennyi- • ségl prémiumot fizetünk. 3. Hízottbika (tinó) akció. ; Szerződés köthető 70— 300 { kg súlyú legfeljebb 18 hóna- J pos korú hizlalásra alkalmas S blkaborjüra (tinóra). I Átvételi idő: 4—18 hónap, i Súly 400 kg. Átvételi ár: 9—11 Ft. Elő- ; leg 300 Ft. ; 4. Felnőtt szarvasmarha • akció: Szerződés köthető 300 kg- S nál nehezebb súlyú, hizlalás- • ra alkalmas kiselejtezett te- í hénre. üszőre, valamint ökör- • re. tinóra, bikára. Átadási Idő: 3—6 hónap. • legalább 100 kg ráhizlalás- I sál. A ráhizlalt súly átvételi J ára 14 Ft. Előleg: 1500 Ft. : egyösszegben. 5. Tenyészüszö akció: Leszerződtethetö tenyész- • tésre alkalmas magyartarka ; és szimentáli fajtájú 4—10 • hónapos korú. jól fejlett. ; egészséges szervezetű üsző- I borjú. t Átadási Idő: 12—18 hónap. : 22 hónapos életkorban, leg- • alább C-tenyészmlnőségben ; és legalább II. osztályú vágó- • marhának megfelelő erőálla- ; pótban. S Átvételi ár: a küllem! ősz- S tályzattól függően 9—12 Ft. Z Előleg: 1500 Ft. három egyen- S lő részben kifizetve. 6. Vemhesüsző akció: Leszerződtethető 8—13 hó- ! napos korú. jól fejlett, egész- • séges szervezetű üsző. A lekötött üszőt 16—28 hó- • napon belül 7 hónapos vem- í hes állapotban. 28—35 hóna- ; pos korban, legalább C-minö- ! ségben és legalább 480 kg-os ! súlyban. II. osztályzatú vágó- ! marhának megfelelő erőálla- • pótban tartozik szerződtető j átadni. ; » Átvételi ár: minőségtől füg- J gően 9—12 Ft. azonkívül ; 1000 Ft vemhességl pótdlj. i Előleg: 1500 Ft. három egyen- S lő részben kifizetve. Bővebb felvilágosítást ki- ; rendeltségeink és felvásár- • Jóink adnak. Nóqrád megyei Allatforgalmi S Vállalat Salgótarján, Karancs u, 7. í Telefon: 11—21. az. • BARÁTSÁG, AMELYET RÁKOSI ELVTÁRS FÁJA ALATT KÖTÖTTEK Pénteken délben iZßatott tü_ reknetlen asszonyok várták a pesti vonat megérkezését a salgótarjáni állomáson. Hama­rosan be is futott a nehezen várt vonat, s meghozta a bu­dapesti XIX. kerület (Kispest) 13 tagú asszonyküldöttségét. A kispesti asszonyok a me­gyei MNDSZ meghívására ér­keztek hozzánk, hogy megis­merkedjenek Salgótarjánnal és résztvegyenek a megye mun­kás- és parasztasszonyainak találkozóján. Mi vei csak rövid huszon­négy óra állt rendelkezésre, a vendégek azonnal elindultak a város megtekintésére. Először ellátogattak az Üveggyárba, majd a nógrádi asszonyok ve­zetőivel elmentek ahhoz a fá­hoz, ahonnét 1919-ben Rákosi elvtárs vezetésével diadalmas rohamra indultak a szénme­dence vörös katonái. Megha- tódottan ölelkeztek össze a helytállásra lelkesítő történel­mi emlék tövében a találkozó részvevői s megfogadták, hogy barátságukat, amely az Anyák Országos Kongresszu­sán kezdődött, gondosan ápol­ják továbbra is. Estefelé kiderült, hogy köl_ csönösen meglepték egymást az asszonyok. A kispestiek maguk hímezte kézimunkákat, a selyemszövőben remekbe ké­szült selyemkendőket, szép porcelán Déryné szobrot és a legjobb aktívák részére köny­veket hoztak a nógrádiak­nak, akik a megye színes, ősi, népviseleteinek fényképeit tartalmazó díszalbummal, az Üveggyár tetszetős, kedves pohárkáival és tálkáival, gyö­nyörű palóc főkötővel és ugyancsak könyvekkel viszo­nozták a figyelmességet. De az igazi ajándék nem ez volt, hanem az a rengeteg tapaszta­lat, módszer, amelyet 20-án délelőtt, a tulajdonképpeni ta­lálkozón, barátságos beszélge­tés közben átadtak egymás­nak az asszonyok: — Hogyan tudnánk mi, asz- szonyok, édesanyák, minél hat­hatósabban segíteni a béke­harcot? — ez volt a beszélge­tés fő kérdése. És ehhez a mindenkit érdeklő témához szóltak hozzá a kispesti gyá­rak: a Vörös Csillag Traktor­gyár. a Férfiruhagyár, az Elektromos mérőkészülékek gyára nődolgozóinak kiküldöt­tei. a XIX. kerületi tanács el­nöknője, a Salgótarjáni Acél­árugyár dolgozója, továbbá nagybátonyi és karancsaljai parasztasszonyok Sokat ta­nultak egymástól! A főváro­siak figyelmesen jegyezték Ja- kubecz Jánosnénak, a nagy­bátonyi MNDSZ elnökének szavait, aki elmondta, milyen jelentős összegeket teremtett elő cukorkaárulás. Kultúrmű­sorok rendezése útján a falu MNDSZ-szervezete. s hogyan használták fel ezt a pénz* a Gyermeknap megrendezésére (3300 forintért vettek disznót a gyermekeknek!), a rászoru­lók segélyezésére, az arra ér­demesek jutalmazására. Kiss elvtársnő, a kispesti Hungá­ria Jacquard selyemszövő­gyárból viszont ismertette, hogyan adja át ő a munka- módszerét egy sereg fiatalnak, hogyan neveli őket. Farkas Jánosné. aki a Vörös Csillag Traktorgyár asszonyainak üd­vözletét hozta, megkapó sza­vakkal számolt be az asszo­nyok véradó-mozgalmáról és tolmácsolta a gyári Vöröske­reszt üzenetét: „Nógrádi édes­anyák! Adjatok Ti is vért!* A beszélgetés végén elége­detten állapították meg az asszonyok, hogy „kölcsönösen megteltek a tarsolyok’1. De hangoztatták azt is, hogy ez csak a -kezdet! Szükség van rendszeres le­velezésre. újabb látogatások­ra. tapasztalatcserékre, hogy jobban megismerhessék egy­mást s eredményesebben dol­gozhassanak együtt a közös célért. Lado6 Mihályné. a XIX. kerületi tanács elnöke, mind­járt javasolta is. hogy szer­vezzenek csere-üdültetést a gyermekeknek, készítsenek pontos tervet arról, hogyan tudnák a jövőben megismerni és segíteni a Nógrád megyei és a kispesti kulturális és szo­ciális létesítményekét. A forró hangulatú, baráti 6sz. szejövetel végén táviratot küldtek az asszonyok Rákosi elvtársnak. Megírták, hogy a híres „Rákosi fa” alatt örök­re szóló barátságot kötöttek egymással s megfogadták, hogy a találkozó után még si­keresebben, még eredménye­sebben küzdenek közösen a békért, a szocialista Magyar- országért. Rákosi elvtársnak ígérték ezt — biztosak lehe­tünk tehát benne, hogy az ígéretből valóság lesz. s a szép tervekből értékes eredmények születnek maid! PÁSZTÓ IS ÜNNEPELT Alkotmányunk ünnepén, augusztus 20-án. lelkesen ün­nepeltek Pásztó dolgozói is. Délelőtt 11 órakor a járási ta­nács pénzügyi osztályának íel- lobogózott épülete előtt Ko­vács József «Ívtárs. a megyei pártbizottság ipari osztályá­nak vezetője beszélt a község dolgozóihoz. Beszéde bevezetőjében el­mondta. hogyan erősödött év­ről évre államhatalmunk alap­ja. a munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetsége. Ezután különbséget vont az úri Magyarország alkotmánya, az „ezeréves alkotmány“ és a népköztársaság alkotmánya között. Az előbbi a földesurak­nak, a tőkéseknek biztosította a jogokat, a dolgozó kis embe­reknek pedig csak teljes jog- fosztottságot adott. A hat év­vel ezelőtt törvénybeiktatott új alkotmány először mondta ki hazánkban, örökre és visz- szavonhatatlanul: „A Magyar Népköztársaság a munkások és a dolgozó parasztok állama, a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó né­pé.“ Példákat sorolt fel, hogy az alkotmány egyes pontjai, ho­gyan és milyen mértékben valósultak már meg eddig Pásztón is és. hogy milyen mértékben teremtette meg ál­lamunk a jogok gyakorlásának lehetőségét ebben a községben. Elmondta, többek között, hogy közel 10 000 kötetes könyvtá­rat kapott a község. Egyete­men tanul Zsilyák László, volt napszámos gyermeke és orvos lesz belőle, de rajta kívül na­gyon sok munkás és dolgozó paraszt gyermeke tanul a főis­kolákon és különböző közép­iskolákban. 1950-ben korszerű tüdőgondozót létesítettek a köz­ségben 200 000 forintos beru­házással napközi otthont. 340 000 forintos beruházással bölcsőde épült és körülbelül 120 családi házat építettek ál­lami támogatással. Az alkotmány megszabta kö­telességekről szólva, arról be­szélt, hogy népköztársaságunk gazdasági erejének fokozását, mezőgazdaságunk — bár mu­tatkozik bizonyos fejlődés — pártunk és kormányunk mesz- szemenő segítése, intézkedése ellenére sem tudja megfelelő mértékben ellátni. Ennek az az oka, hogy a kisparaszti egyéni gazdaságokban nem hasznosíthatók teljes mérték­ben a mezőgazdasági technika sok vívmánya, nem használ­hatjuk fel a termelés fejleszté­se érdekében megteremtett le­hetőségeket. Beszélt arról, hogy már Pásztón a meglévő két termelőszövetkezet ered­ményei is nyilvánvalóan bizo­nyítják, hogy a nagyüzemi gazdálkodás mennyivel többre képes. Az ünnepi beszéd után a község legjobb munkát végző szövetkezeti és egyéni dolgo­zóinak átadták a földművelés- ügyi miniszter kitüntetését. A délelőtti ünnepség kultúrmű­sorral fejeződött be. Délután gazdag sportműsort rendeztek az alkotmány tiszteletére, majd reggelig tartó táncmulat­sággal fejeződött be az ünnep­ség. Győzelmek a munka frontján A NÖGRÄD MEGYEI GÉP­ÁLLOMÁSOK dolgozói 20-át és 21-ét jó munkával ünnepel­ték. 20-án 182, 21-én 160 csép­lőgép, mintegy 306 vagon ga­bonát csépelt el és bocsátott útra. A legjobb eredményt a szécsényi gépállomás érte el, amely a két napon 47 géppel 55 vagon gabonát csépelt el. Ugyancsak 55 vagon gabonát csépelt 59 géppel az érsekvad­kerti gépállomás. Dicséretet érdemelnek azonban a többi gépállomások is. nagyszerű munkát és jó eredményt értek el. A NÓGRÁDI BÁNYÁSZOK alkotmányunk születésnapját rekorderedménnyel, a pénteki előirányzat 144,5 százalékos teljesítésével köszöntötték. Velük egy sorban kiemelkedő sikert jelenthettek az aknamé­lyítők. akik az új szorospata­ki beszálló akna építésénél mé­teres előnyt szereztek tervük^ kel szemben és ezzel már va­lóra váltották bányásznapi felajánlásukat is. Eredményü­ket nagyrészt a néhány hete kapott kitűnő szovjet BCSI tí­pusú aknamélyítő gépnek kö­szönhetik, amellyel gépesítet­ték a kézirakodást. Ezzel meg­szűnt a rakodás problémája« de most felvetődött egy másik kérdés, hogyan gyorsítsák meg a robbantást, hogy jobban ki­használják a nagyszerű gépet és túlteljesíthessék bányász­napi felajánlásukat. A műsza­ki vezetőség a dolgozókkal kar­öltve máris megtalálta a meg­oldást. így hétfőn megszületett a közös elhatározás, hogy még e héten bevezetik a millsze- kundumos robbantást, amely­nek segítségével a bányász­napig újabb egy méterrel túl— I teljesítik aknamélyítési tervü­ket. Kétszázezer kilométeren felül... Kein nehcz eltalálni hozzá. A 76-os bérházban mindenki is­meri „az öreg Zsivera bácsit“. Az első, akitől érdeklődöm, még az ajtószámot is meg­mondja. Vasárnap délután van. ott­hon találom a felesége, lányai, fia és unokája társaságában. Középmagas, izmos, telt férfi Zsivera János. Sötétszőke ha- ia gondosan elválasztva, fris­sen borotvált arc. kis nyírott bajusz. Régi ismerősök va­gyunk, könnyen indul a szó. — Beszéljen a munkájáról, hogyan lett négyszeres sztaha­novista? — ötvenegyben kerültem a Tűzhelygyárba. Nem itt kezd­tem, hanem a bányánál. 1908- ban már csillés voltam. 1910- ben géplakatos tanuló lettem. A gépkocsivezetést a régi vö­rös hadseregben tanultam, de 1926-ban újra kellett vizsgáz­nom, mert nem ismerték el a katonai gépkocsivezetői vizs- gát. Ettől kezdve vegyesen voltam gépkocsivezető és gép­lakatos. Hiába húzott a szívem a kocsihoz, nem jutottam min­dig kocsira. A pálfalvi mű­helyben dolgoztam. Később önálló kisiparos lettem, most pedig a Tűzhelygyárban dol­gozom. Itt mindig kocsin vol­tam Szünetet tart. elgondolkodik változatos életén. Aztán így folytatja: — Akadtak, akik nem a leg­jobb szívvel fogadtak, mert önálló kisiparos voltam. De mindjárt az első évben 6000 kilométert tettem a kocsim­mal havonként átlagosan. Balesetem nem volt se akkor, se azelőtt, se azóta. Afct is észrevették mindjárt, íjogy soha semmi baja a kocsim­nak. Tőlem még nem hajtotta senki a négy és fél év alatt, hogy „nem tudok menni, mert rossz a kocsim“. — És az eredmény? — Megszerettek. A követ­kező év elején sztahanovista lapujtői bácsi mondja ezt, aki itt a Kelet-Nógrád megyei Népbolt vásári árudája előtt Így ni! Kihegyeztük ceruzán­kat, elővettük jegyzetünket. Indulhatunk. Bevettük magun­kat a vásár vidám forgatagá­ba és feljegyezzük mindazt, amit érdemes feljegyezni. Az­az, hogy majd meglátjuk, pa­pírra tudunk-e vetni mindent, ami éppen oda kívánkozna. Tehát indulhatunk. Erre a kis vidámvásári sétára meg­hívják önöket is, kedves olva­sóink. Jöjjenek velünk, néz­zünk szét a pavilonok között, olvassunk a sok-scfk mosolygós arcról, álljunk meg egy-két percre ott, ahol legtöbb, leg­érdekesebb a látnivaló Hullámzik, hömpölyög a lá­togatók sokezres tömege, a közel 1000 méter hosszúságban húzódó sátrak, pavilonok kö­zött. Egyelőre még több a né­zelődő, mint a vásárló. Állnak azért sokan a pultoknál is, fog. ialkoztatják, ügyességből, für­geségből alaposan próbára te­szik az eladókat, az üzletkö­tés, az áru hosszabb-rövidebb inustrálása után rendszerint elmarad. Nem mintha kifogás esnék a minőség ellen — á, dehogy —. hanem — rmat azt az egyik szécsényi paraszt bá­csi megjegyzi —, azért a vidám vásáron is csak megnézi az ember, hogy mit vesz, meg hogy nem jobb-e, olcsóbb-e ugyanaz egy másik sátorban. E’ bíz‘ igaz, paraszti nyuga­lom, alaposság kell a vásárlás­hoz. Nem kell azt elsietni. A szebbnél-szebb textilanya- goknalk, férfiöltönyöknek, zo­máncozott tűzhelyeknek, bú­toroknak azonban nem lehet soká ellentállni. Különösen akkor, ha nem lapos a pénz­tárca. A percről percre emel­kedő vásárlási láz meg azt bi­zonyítja, hogy az bizony nem lapos. A balassagyarmati nép­bolt, a salgótarjáni kiskereske­delmi vállalat, a pásztói és a szurdokpüspöki földművesszö­vetkezet pavilonjaiban eddig már több mint 300 000 forint értékű árut adtak el, pedig még csak 2 órája áll a vásár. — Az áldóját, de jó megfes­tették ezt a pavélont, Egy hatvan-hetven év körüli áll, kezében hatalmas csoma­got szorongatva. Valóban, a járás egyik legszebb javilonja a Kelet-Nógrád megyei Nép­bolt dekorációsainak jó mun­káját dicséri. Nagy is körülöt­te a tolongás, amiben bizony nem kis szerepe van az ízléses reklámnak. Óráról órára több 10 000 forinttal emelkedik a forgalom Megcsodáljuk az őrhalmi és berceli földművesszövetkeze­tek sátrait, benne a gyönyörű népviseletbe öltözött elárusító­kat. És... és ... most valóság­gal földbegyökerezik az ember lába. Itt a salgótarjáni Kisker pavilonja előtt olyan pokoli lárma fogadja a vásárlátogatót, hogy fül legyen, amelyik kiáll­ja. Minden második felnőtt és minden egyes gyerek apró, éleshangú trombitát és dudát fúj. Uj, kedves színfoltja a vásár­nak a kiskereskedelmi vállalat nagy pettyes labdája, amely­ben csak apró, pettyes gumi­labdákat lehet vásárolni. Kár, hogy az árát egy kicsit ma­gasra szabták. Most rábízzuk magunkat a tömegre. Hadd vigyen, hadd sodorjon bennünket. És mire feleszmélnénk, már a borkóstoló előtt találjuk ma­gunkat. Az áldóját! Pedig mi nem is erre akartunk jönni. Na. de nem baj. Ha már itt vagyunk, kérünk a 12 borfajta valamelyikéből. Mint ahogy mindenki iszik itt a jó vásár után egy kis badacsonyit, mó­rit, vagy csopakit. Az első po­hár után a második még job­ban esik. A harmadik pohár után jut esziirtícbe, hogy jegy­zetfüzetünkben már csak egy lap van. De hisz akkor nem is kalauzolhatjuk tovább az olvasót! A ceruzánk is fogy­tán van már. No, de azért erre az egy lapra még gyorsan rá­rajzoljuk útunk — meg úgy­szólván valamennyi vásárló — utolsó áldomását. uü* ********** így ni. Most pedig bocsána­tot kérünk, kedves 'olvasóink, hogy itt hagyjuk önöket a vá­sár ffcdfös közepén. De már nincs se jegyzetünk, se ceru­zánk. Ne hagyják elfelejteni, hogy mához egy év múlva innen, a borkóstolótól kezdjük a sétát... — k. gy. j. — lettem. Az oklevél a falon van bekeretezetten. Előkerül a többi oklevél is. meg a szta­hanovista jelvények. Idei is van közötte. A legfrissebb 1955. március. „A szakma ki­váló dolgozója.” — Tovább is tartani tudta az első év eredményét? — kí­váncsiskodom. Erre már szivarra gyújt« mosolyog és úgy folytatja: — Még fokoztam is. 1952- ben 7000 kilométert tettem meg havonként átlagosan, 1953-ban pedig 8000 kilomé­tert. Pedig ez a tél nehéz volt a kegyetlen hideg miatt. Én meg ekkor futottam a legtöb­bet a kocsival. Szeptembertől az év végéig minden hónap­ban 10 000 kilométert mentem átlagosan. Sokszor kellett mennen Kisvárdára. Pestre: Ködben, hóban, nem egyszer olyan úton. amelyikről azt mondta be a rádió, hogy jár­hatatlan. Egyszer se akadtam el. Megtörtént, hogy ebben az időben 1024 kilométert futot­tam 24 óra alatt. Olyan hó esett, hogy az ablakseprőt is letörte, mégse volt semmi ba­junk. — Ez a kocsi, amelyet most vezetek. 216 000 kilométert fu­tott eddig. Cseh kocsi, Skoda: Ma is úgy van még. ahogyan kikerült a gyárból. Ugyanaz a motor, ugyanaz a futószerke­zet rúgó. Idegen kéz nem nyúlt még ehhez a kocsihoz és remélem, hogy egyhamar nem is fog. Ügy fut ez még most is. hogy öröm vezetni. Nagyot szív a szivarból és folytatja: — A múlt évben egész éven át csak kétszer volt gumide­fektem. Ez már szerencse dol­ga. A kocsira azonban nagyon ügyelek. Ha a legkisebb hibát észreveszem, addig nem tudok aludni, míg ki nem javítom: Ilyen kis hibákkal lehet még futni, de ilyenekből lesz a na­gyobb baj, ha elhanyagoljuk; Hát én nem várom meg a na­gyobb bajt. — Anyagilag mit jelentett a négyszeres sztahanovista okle­vél és a magas teljesítmény? Körülmutat a szobán. Szép kombinált szobabútor, a fala­kon képek, lemezjátszó rádió, sok lemez, szakkönyvek. Ezek maguktól is beszélnek. Zsive­ra elvtárs pedig kiegészíti. — 1953-ban nagyon sokat futottam a kocsival. Akkor állandóan 4000 forinton felül volt a havi keresetem. Most lóval kevesebbet futok, az idén átlagosan 5000 kilométert tet­tem meg havonként, így 2400 —2500 forintot keresek. Iga­zán jól élek. Néz/iik a sok lemezt, zsivera elvtárs maga is zenész. Hosszú éveken át a bányai zenekar­ban játszott, vadászkürtöt és szárnykürtöt fújt Mo6t is a lemezek közt válogat és a lá­nya találja meg Tosca levél­áriáját. Ezt szereti talán a leg­jobban. Meghallgatjuk és bú­csúzom. Zsivera elvtárs is ka­bátot vesz, a városban van dolga. Kabátján ott csillog a 4 sztahanovista jelvény. 61 éves, de friss, fiatalos. Ilyen mellet­tem az utcán és ilyen a mun­kájában is. ahol lelkiismere­tességéről. szorgalmából, mun­kaszeretetéről példát vehet akármelyik fiatal gépkocsive­zető.

Next

/
Thumbnails
Contents