Szabad Nógrád. 1955. augusztus (11. évfolyam. 60-68. szám)
1955-08-20 / 65. szám
6 SZABAD iNOCRAD 1955. augusztus 29. Hírek Csehszlovákiából KORSZERŰ ÉPÍTKEZÉS Előregyártott elemekből épülő házak Prágában. A háttérben már készen áll az első háztömb, elől további házak alapjait készítik. ÜJ ERŐMŰ Tavaly kezdték meg a Moldva folyón, Őrlik váránál nemcsak Csehszlovákia, hanem egész Közép-Európa legnagyobb duzzasztógátjának és vízierőművének építkezését. Az építkezés hét éve alatt annyi betont használnak fel, amennyi egy, az Északi sarktól a föld középpontján keresztül a Déli sarkig húzódó csatornához is elegendő volna. A tervezett tó — amely a legnagyobb mesterséges víztároló lesz Csehszlovákiában •— nemcsak az áramtermelést s ezen keresztül Dél-Csehor- szág még fokozottabb iparosítását szolgálja, hanem elegendő vizet biztosít a mező- gazdaság számára is. ÜZEMBE HELYEZTÉK A ZÓLYOMI HŐERŐMŰVET A besztercebányai kerület legmodernebb ipari üzeme az ötéves terv keretében felépült zólyomi hőerőmű. A próba- üzemeltetés sikeres befejezése után most az utolsó ellenőrzéseket végzik, hogy a hőerőművet hamarosan végleg átadhassák rendeltetésének. ÜJ AUTÓBUSZVONALAK Évről évre mind több autó- buszjárat közlekedik Csehszlovákiában. A múlt év folyamán Csehország területén 87 vonalon indították meg az autóbuszközlekedést. Az új járatok teljes hossza 2452 km. Szlovákiában 63 új autó- buszjáratot indítottak 2630 kilométeres vonalon. Vagy egy korsó víz, vagy vissza a középkorba A jezsuita vezetés alatt álló munkakutató intézet nemrég Páduában konferenciát tartott, melyen egyetlen napirendi pont szerepelt: „Az emberek közötti humánus viszony a mezőgazdaságban.”. A keresztény-demokrata gróf Marzotto felszólalásában eredeti felfedezést tett. Midőn arról beszélt, hogy a mezőgazdasági munkások rendkívül nehéz munkája különleges fáradtságot idéz elő, ezt tanácsolta: „Ilyen esetekben egy korsó viz a legnagyobb fáradtságot is enyhíti. Ha szükséges, még több vizet kell adni s az eredmény nem marad el.” B. Soppi, a konferencia másik szónoka a földesurak és a parasztok közötti viszony megjavítása érdekében azt ajánlotta, hogy „végérvényesen el kell vetni az agrárreform tolakodó gondolatát”. Vagy egy korsó víz, vagy vissza a középkorba! Ebben merül ki az olasz földesurak „humanizmusa”. Olaszországban négymillió hektár föld parlagon hever. A törvény szerint a kereszténydemokrata hatóságoknak szét kellene osztani ezeket a földeket a földtelenek és a kisbirtokosok között. A négymillió hektárból azonban mindössze 200 000 hektárt osztottak fel, de ezt is véres harcok árán vívták ki a parasztok. Az olasz falvakban közel kétmillió munkanélküli zsellért tartanak nyilván, de a foglalkoztatott zsellérek is évente csak átlag 160 napot, egyes déli kerületekben pedig mindössze 78 napot dolgoznak. GENF UTÁN Legfőbb ideje, hogy felhagyjon piszkos mesterségével. (A Neues Deutschlandból) DRÉGELYPALÁNKI VÁLTOZÁSOK Hírek Rövid, de annál sokatmondóbb, annál szíV- bemarkolóbb és keserűbb hangú újságcikk jelezte 1932-ben, hogy Móricz Zsigmond Dré- gelypalánkon járt. Már az írás címe is a falu, az ország akkori, szomorú helyzetére utal: „Kis falvak, nagy bajok.” S ahogyan a riportot olvassuk, úgy érezzük, nemcsak Arany balladájában hanyatlott felhőbe a drégelyi várrom, hanem súlyos, nehéz felhő telepedett Móricz korában magára a falura is: a gond, a nyomorúság sötét felhője. Ezen a mindennél nyomasztóbb felhőn keresztül csak egyetlen egyszer villant fel valami fényt, valami derűsebb távlatot az író. Megrázó riportját ezzel a néhány sorral fejezi be: „Fantasztikus egy világ ez a magyar világ. Ma a siralom völgye, de lesz ez még jobban is, úgy-e magyarok? Lesz! Hisznek benne, hogy lesz. Élet van az erekben. — A jelenlegi szükséges állapot nagyon kicsiszolja az emberek fejét — mondja a bíró bizalommal.” Huszonhárom esztendővel ezelőtt, a nagy gazdasági válság idején, kilátástalannak tűnő helyzetben születtek Móricz tollából ezek a bizakodó mondatok. Abban a kétségbeejtő korban vallotta, stíkak szemében akkor talán indokolatlanul, hogy „lesz ez még jobban is.: Hát — lett-e? És hogyan? Erre a kérdésre keresünk választ a drégelypalánki tanácsházán, a falu vezetőivel közösen. Vagy hatan is ülünk a szobában, körülöttünk sűrű cigaretta- füst, az elmélyült figyelem, az elgondolkodás jeleként. Egyikünk emlékeztetésképpen hangosan idézi az író szavait: „Bementem a bíróhoz, a jegyzőhöz s azt kérdeztem: — Hogy élnek? Mint mindenütt, mint akárhol az ilyen kis magyar falvakon. Élnek. Még élnek egy kicsit. A községnek van kétezer lakosa és van kétezerháromszáz hold határa. Ebből 1200 hold a hercegprímásé, 1100 hold kétezer léleké.. — Álljunk csak meg, elvtárs! — vágnak itt közbe ketten is a hallgatók közül, s máris egymással versenyezve, egymás emlékezetét kisegítve, kiegészítve magyarázzák, hogyan is vette át a nép a hercegprímás földjét. Az 1200 holdon két falu: Hont és Drégelypalánk osztozott. A drégelyieknek jutott a nagyobb rész, 900 hold. 310 személy kapott földet a faluban, általában 2 és 5 hold között. De van, aki ennél is többhöz jutott! Csizmadia Ferenc bácsinak például 8 holdat mértek ki az új honfoglaláskor, 1945-ben. A népet megnyomorító úri nagybirtok s a falu lakóinak földínsége tehát a múlté. Történelmi emlék — igaz, rosszízű emlék — az embertelen cselédsors is. No és a háziiparos- kodás? Mert Móricz idejében ez volt itt a fő- foglalkozás, más megélhetési lehetőség nem jutott a falubelieknek. Kosarakat, szatyrokat készítettek, törölközőket, abroszokat szőttek, fonalat fontak az asszonyok. Eladni ugyan nemigen tudták, legfeljebb egy kis lisztet cserélhettek értük, hogy legalább az éhenhalástól megmeneküljön a család.:: Ma már nemigen foglalkoznak a faluban háziipari munkával. Ha szőnek-fonnak is imitt-amott, csak saját használatukra teszik: Eladásra már nem kerül a szőttes, vagy a fonott kosár. Azt tartják az emberek, nem érdemes ilyesmivel kereskedni, hiszen sokkal jövedelmezőbb foglalkozások is akadnak. Például az epertermelés. Ö, az eper! Felcsillan a szemük a falu vezetőinek, amikor erről a zamatos gyümölcsről, a drégelypalánki földek értékes kincséről beszélnek. Néhány év óta honosodott meg itt nagy területeken az eper, s nagyon sok pénzt hozott már a lakosságnak. Az idén például félmillió forintot:.; Málnából is kiárultak 70 —80 000 forintot, újburgonyából meg 120 000- et. És olyan jó minőségű az itteni eper, hogy 5 vagonnal vittek belőle az idén a külföldi országokba, s Drégelvpalánkot zárt export- területnek nyilvánították az eper szempontjából. A falusiaknak nem kell sehová sem vinniük áruikat: helyben átveszi a MEZÖKER, meg a földművesszövetkezet. A másik főfoglalkozási ág gyanánt az állat- tenyésztést említi Móricz Zsigmond. Csakhogy a harmincas években ebből sem tudtak megélni még azok sem, akiknek szép számmal voltak állataik. Ismét az írót hallgatjuk figyelmesen: — Hogy lehetne ezen a falun segíteni, bíró úr? A bíró azt mondja: ■— Hogy? Jó kereskedelmi szerződések kellenek, hogy az állatot ki lehessen szállítani jó áron, az államnak arra kellene töfekedni, hogy jó ára legyen a jószágnak. — Hej, dehogy törődtek azok az állatok árával, a megélhetéssel! — szakítja félbe a felolvasót a tanácselnök. Most azonban érdemes állatot tartani, mert j« meg lehet élni belőle. Csak a napokban is 9500-ért, meg 12 000 forintért vett át egy-egy marhát az Állatforgalmi. Huszonötén kötöttek a faluból hízlalási szerződést szarvasmarhára. Lám, bőségesen kamatoznak már a dús, selymes Ipoly- menti rétek, nem úgy, mint az író látogatásának idejében! Megvannak a hajdan hiába áhított jó szerződések is. Biztosítja ezeket is, mint annyi mást, a mi pártunk, a mi államunk. Móricz Zsigmond annakidején még hiába kérdezte a bírótól, hogyan lehetne segíteni a nagy bajokon, a nyomorúságon. Gyökeres segítséget csak egy adhatott: a felszabadulás. a népi demokrácia, a munkásosztály hatalma, Ennek az igazi, alapos segítségnek köszönhető az is, hogy olyan kereseti forrás tárult fel a közelmúltban a falu lakói előtt, amilyenről húsz évvel ezelőtt nem is álmodhattak. Ez az új kereseti forrás: az ipar. Mostanában ugyanis már az ipari munka is fő foglalkozásnak számít Drégelypalánkon. A falu vezetői rövid gondolkodás, számítgatás után kijelentik, hogy nincs olyan család náluk, amelyikből legalább egy ember ne dolgozna valamelyik üzemben, akár itt a környéken, akár Balassagyarmaton, Salgótarjánban, Budapesten, de még Sztálinvárosban és Győrben is. Munka, megélhetés ezek szerint bőven van. Nézzük hát, hogyan élnek a dolgozók? De előbb hallgassuk meg, hogyan éltek annakidején: „Hogy él a nép? Nagyon nehezen, nagyon keservesen. Van legalább 30 család, amelyik ősz óta nem látott kenyeret, s aratásig nem is fog. De nagyon sok család van, ahol már évek óta nem vágtak disznót és semmi zsírozójuk nincs. A legszegényebbek nem is krumplin élnek, hanem kukoricán. Megfőzik a szemes kukoricát vízben, s azt eszik reggel is, délben is, vacsorára is.“ Nehéz, emlékező csend ül egy pillanatra a kis szobában. De aztán, mintha lidércnyomás múlt volna el, vidám nevetés harsan. Hogyne nevetnénk mindannyian, hiszen hol van már a vízben főtt kukorica! Mechura elvtárs, a tanácselnök ezt mondja: — Akkoriban, ha egy hentes levágott egy ökröt, gond volt eladni. Most ha tizenötöt vágna le egyszerre, akkor is az lenne a probléma, hogyan ossza úgy szét, hogy mindenkinek kielégítse az igényeit. Persze, szó szerint véve, talán van valami túlzás ebben a kijelentésben. De a lényeget illetőleg mégsem túlzás ez, mert élelmezési gondjai ma már senkinek sincsenek a faluban, sőt ruhára, iparcikkekre is jut pénz. A falu két földművesszövetkezeti boltjában az első félévben 1 263 355 forint értékű árut adtak el. (Ebben az összegben nincs benne a hentesüzlet és a kocsma forgalma!) Tóth Kálmán elvtárs, az egyik bolt vezetője elmondja, hogy az idén 20 rádiót, 8—10 kerékpárt, 5—6 tűzhelyet adott el — de ennél sokkal többet vásárolnának a faluban, csak az üzlet nem kap annyi árut egyszerre, amennyit értékesíteni tudna. Hát még mi változott meg? Nem kell sokat keresni, kutatni.:: Szinte az író mindegyik mondatánál félbeszakítják a felolvasót, szinte mindegyik sorhoz van egy-egy közbeszólás, hogy „ma már ez nem így van, hanem...“ Hanem? íme, lássuk: „ ... a régi házaik kidőlt-bedőlt, roskadozó viskók, szalmával fedve, a szalmatető zöldéi, virágzik, mohos...“ — mondja Móricz. — Talán három szalmatetős ház van irr már mindössze a faluban, ebből is az egyik műemlék, ezért nem szabad változtatni rajta — mondja a VB-titkár. — A felszabadulás óta 52 új ház épült Drégelypalánkon, körülbelül 120-at pedig teljesen átalakítottak, rendbehoztak. 240 házhelyet osztottak ki a lakosságnak, s jelenleg is 24 építési kérelem fekszik a tanácsnál. ,, -. .. kétszázhatvan gyerek van ebben a kis faluban az iskolában, és négy tanító“ — halljuk Móricz szavait. — Ma kétszáznyolcvanöt iskolásgyermekünk van, de 10 tanító neveli őket. Bővült és korszerűsödött az iskola — mondja Mechura elvtárs; — Persze, sok egyebet is kapott Drégelypalánk az államtól, arról se feledkezzünk meg! — vág közbe Oravecz elvtárs, aki ugyan „látogatóban“ van csak itt a járási tanácstól, de épp olyan jól ismeri a falut, mint az idevalósiak. — Itt van például a szép összekötő- híd, amelyet 110 000 forintból építettek. Vagy a kisipari termelőszövetkezet és a tszcs, ezek is állami segtíséggel létesültek ::: Igen, sok mindent kapnak. Édes gyermeke ma már Drégelypalánk is a hazának, akárcsak a többi falu. Meg is érdemlik a segítséget a drégelyiek, hiszen ők is tudják, mivel tartoznak a dolgozó népnek: begyűjtésben, adózásban jelenleg a másodikok a járásban. Véget ér a felolvasás, az összehasonlítás. Magunk is elcsodálkozunk, mennyi szép, mennyi nagyszerű változás történt csak ebben az egyetlen faluban is! — De ez az épület még a régi. Itt járt Móricz Zsigmond is! — mondjuk megilletődötten a tanácselnöknek, kifelé menet. — Hát nem egészen itt, hanem szemben, a kisebb épületben — mutat rá Mechura elvtárs az udvaron arra a frissen festett házra, amelynek homlokzatán nagy betűk hirdetik: Egészségház. — Igen, igen — erősködik kérdő pillantásunkra az elnök. — Móricz idejében itt volt a községháza a kis házban. Azt tarották, a falunak ez is elég a közügyek intézésére. Ebben a szép, n^gy, vadszőlővel befuttatott épületben, ahol most a tanács dolgozik, a jegyző úr lakott..: A jegyző úr! Ö is hogy eltűnt az idő süllyesztőjében! Helyette most Mechura János elvtárs, a hercegprímás volt bérese és társai: a nép okos, hű fiai vezetik a falut. Ó, ha ezt láthatná Móricz Zsigmond! A pirostetős új házakat, a dús eperpalántákat, a tanács hangoshíradóját, az iskola szertárát, s mindenekelőtt az emelt fejű, derűs embereket! Az embereket, akiknek annyira „kicsiszolta a fejét“ a szabadság ... Milyen nagyszerű, tüzes sorokban ünnepelné a változást, s milyen, de milyen jó érzéssel írná drága, szálkás betűivel cikke fölé talán éppen ezt a j címet: „Kis falvak — boldog falvak.“ Miklós Dezső I A JÖVŐ HÉTEN nyílik meg a fővárosban az ország első „önkiszolgáló“ boltja. Ebben az üzletben nincs eladó, a vevő amikor betér az üzletbe, azt az árucikket helyezi kosarába, amire éppen szüksége van. A csomagoló- nál kiemeli a kiválasztott cikkeket, amelyeknek az árát a szomszédos pénztárnál kifizetik ★ MEGYÉNK 19 KÖZSÉGÉBEN lesz augusztus 20-án és 21-én szövetkezeti nap. •k A PARADICSOM FEL* DOLGOZÁSÁT megkezdte a Szegedi Konzervgyár. Zöldpaprikával keverve az első nap mintegy 5000 kiló lecsót készítettek a gyár dolgozói. ★ 15 MÁZSA KENYÉRGABONÁT adott szabadfelvásárlási áron az államnak Kosz- tolnik Péter szatóki 15 holdas dolgozó paraszti ★ HOSSZÚ HÓNAPOK fáradságot nem ismerő munkája eredményeként megkezdődött a műtrágya gyártása a Borsodi Vegyikombinátban. ★ MÁR TELJESÍTETTÉK 1956-ra cukorrépa-szerződéskötési tervüket a tereskei gazdák. k ÚJFAJTA LEMEZJÁTSZÓ készül a Mechanikai Mérőműszerek Gyárában. Az új gyártással sikerült az eddigi mellékzörejeket teljesen megszüntetni. A gyár ez év végéig csaknem 10 000 lemezjátszót ad a kereskedelem- nők. k A BEGYŰJTÉSI MINISZTÉRIUM — az augusztus 13-i állapotnak megfelelő — értékelése szerint megyénk a gabonabegyűjtésben a 17., az állat-és állati termék begyűjtésben pedig a 11. helyet foglalja el a megyék versenyében. , k 100,7 SZÁZALÉKRA teljesítette a cserhátsurányi Szabadság TSZ kenyérgabona beszolgáltatási kötelezettségét-, k A BALASSAGYARMATI JÁRÁS eddig 2816, a pásztói 1332, a rétsági 2004, a szé- csényi 1085, a salgótarjáni járás dolgozó parasztjai pedig 207 mázsa gabonát adtak szabadfelvásárlás útján az államnak. k A ZSUNYPUSZTAI, a pataki és a mátraszőllősi ifjúsági aratóbrigádokat, akik segítettek az aratás gyors elvégzsé- sében, egy-egy sakk-készlettel ajándékozta meg a megyei DISZ-bizottság. * NÓGRÁDSÁPON is magasabb a termelőszövetkezet termésátlaga, mint az egyénieké; A tsz árpából 14, búzából pedig 9 mázsát takarított be holdanként az egyéniek 10, ület- ve 7 mázsás termésátlagával szemben. A SZERKESZTŐSÉG EUNTÍZÍE Júniusban azzal a kéréssel fordultam a szerkesztőséghez, hogy segítsenek engem abban, hogy a szociális kedvezményt — amely a fennálló rendelet szerint megillet, hiszen egyedülálló, idős asszony vagyok — segítsenek megszerezni, mert valamilyen oknál fogva nem kaptam azt meg a megfelelő időben. A szerkesztőség intézkedése nyomán most értesítettek az illetékes szervek, hogy megkaptam a szociális kedvezményt. Idegbeteg asszony vagyok. és sok álmatlan éjszakát okozott az, hogy annakidején nem tudtam igazságomat érvényre juttatni. Most hogy rendbejött a dolog, megnyugodtam. Hálásan köszönöm a segítségüket! özv. Tóth Béláné Szurdokpüspöki Szőrtelenítse lábát. Barbine krémmel 4 percnyi használat után bőre bársony sima. Utánvéttel 7,20. Dr. Rnbinek, vegyészmérnök, Székesfehérvár, piactér. Zagyvapálfalván Brezina dűlőben egy 500 négyszögöles termő gyümölcsös eladó. Cím: Baj- cstk József. Salgótarján, Zój’a krt. 7. Egy nagy dupla szárnyas vaskapu eladó. Cím: Bajcsik József. Salgótarján, Zója krt. 7.
