Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)

1955-07-06 / 52. szám

1955. .«Hus 6. SZABAD KŐGR'ÍD 3 ,,Készülünk az aratás, cséplés, beszolgáltatás élenjáróinak köszöntésére44 (Beszélgetés a rétsági járási tanács népművelési csoportjának vezetőjével) Hogyan készültek fel a Járás községeinek kultúrcsoportjai az aratás-cséplés, beszolgáltatás élen­járóinak köszöntésére, népszerű­sítésére, s mit kíván tenni a já­rási népművelési csoport a ke­nyércsata sikereiért? Paulinyi János elvtárshoz, a rétsági Járás népművelési cso­portjának vezetöjél-ez intéztük e kérdést. Paulinyi elvtárs kérdé­sünkre válaszolva a következőket mondotta; A kultúrmunkásoknak is nagy részt kell vállalniok a nyári mezőgazdasági munkák­ból. Éppen ezért mi már he­tekkel ezelőtt megkezdtük a felkészülést, az előttünk álló feladatok megoldására. A kul­túrotthon igazgatók és a köz­ségek népművelési előadóinak harmadik negyedévi munka­terveit úgy állítottuk össze, hogy a falusi kultúrcsoportok első és legfontosabb feladataik között a munkában élenjáró termelőszövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodók köszön­tése szerepeljen. Alsópetényben, Legénden, Nézsán, Romhányban és még nyolc községben a színjátszó- és tánccsoportok a pedagógu­sok segítségével, vezetésével tartják próbáikat. Máris sok szép népi táncot, rövid egy- felvonásos jelenetet tudnak. A csoportok felkészülése néhány nap múlva befejeződik. Ugyan­ezekben a községekben most végzik a rigmus-brigádok szer­vezését is. A dallal, tánccal, rigmussal való köszöntés mellett Nőtin­csen. Diósjenőn, Rútságon. Tol­mácson és még hét községben a hangos-híradót és a film­előadás szüneteit is felhasznál­juk a népszerűsítésre. E közsé­gek mindegyikében már elkezd­ték ezt. A nézsai képzőművészeti szakkör plakátokat készít majd a járás községei számára, ame. lyekre az illető község jól dol­gozóinak képét festik, vagy rajzolják. Ehhez a népműve­lési csoport biztosítja az anya­got a nézsaiaknak. Nagymértékben hozzájárul­nak feladataink eredményes megoldásához á díszítő-brigá­dok, amelyeknek szervezését most végezzük. Tíz községben létesítünk ilyen brigádot. Fel­adatuk az lesz, hogy az aratás, begyűjtés példamutatóinak há­zait kidíszítsék. Egy-egy ilyen kicsinosított ház világosan bi­zonyítja majd. hogy gazdája nem tétlenkedett, megfogta a kasza nyelét, és példásan tel­jesítette államiránti kötelezett­ségét. A nyári munkák idején nagy gondot fordítunk a termelő- szövetkezetek szervezésére, eredményeik ismertetésére. Nagyorosziban és Diósjenőn a helyi tsz-ek életét, munkáját, fejlődését dokumentáló kiállí­tást rendezünk. Azokban a községekben pe­dig, ahol termelőszövetkezeti előkészítő bizottságok működ­nek — mint például Kisecseten A budapesti helyiipari vásá­ron részt vett kínai delegáció a kínai nép nevében bejelen­tette, hogy a budapesti vásáron felépített kínai pavilont, an­nak teljes berendezésével és anyagával a magyar népnek ajándékozza. Pongrácz Kál­mán, a Fővárosi Tanács Végre- hajtobizottságának. elnöke me­leg köszönettel fogadta a nagy­lelkű ajándékot. A kínai hang­szerkülönlegességeket a Ma­— dia-filmvetítéseket rende­zünk egy-egy fejlett termelő- szövetkezet eredményeiről, hogy az egyénileg gazdálkodók filmen is láthassák a szövetke­zeti gazdálkodás előnyét, ma- gasabbrendűségét. Ezentúl a népművelési cso­port a diósjenői Tolbuhin TSZ patronálását is vállalta. A szö­vetkezet életéről fényképeket készítünk és abból kiállítást rendezünk a községben — fe­jezte be nyilatkozatát a nép­művelési csoport vezetője. gyár Nemzeti Múzeum Kelet­ázsiai Múzeumában helyezik, el, a játékszereket úttörőcsapatok között fogják szétosztani. Meg­felelő helyre kerülnek a pe­kingi kiállítás nagyértékű tu­dományos felszerelési tárgyai, láboratóriu m-berendezései. A pekingi pavilont és berende­zési tárgyait a Budapesti Vá­sárrendező Iroda fogja felhasz­nálni. FELVÉTEL MEZŐGAZDASÁGI SZAKISKOLÁBA Termelőszövetkezeti tagok, állami gazdaságok dolgozói, egyénileg dolgozó parasztfiata- lők! Jelentkezzetek a Balassa­gyarmati Mezőgazdasági Szak­iskolába! Az idkola 1955. szeptember elsején indul, s várja a 17—28 éves férfiakat, akik az általá­nos iskola nyolc osztályát, vagy a hat elemit elvégezték, s részt akarnak venni a mező- gazdaság fejlesztésében, ered­ményesebben akarnak dolgozni a növénytermelés állattenyész­tés terén. A vidéki tanulók elhelyezé­sét és ellátását biztosítják. Az iskolában a kiképzés el­méleti és gyakorlati. Tanulmá­nyi idő két év. Jelentdcezési ha­táridő: augusztus 15. A felvé­teli kérelmet a Balassagyarma­ti Mezőgazdasági Szakiskolá­hoz kell beküldeni. (Balassa­gyarmat, Hétvezér utca 26— 28.) A kérelemhez csatolni kell a születési anyakönyvi kivona­tot, istkolai bizonyítványt, gaz­daság, illetve egyénileg dolgozó paraszt fiataloknál a községi tanács ajánlását. Bővebb felvilágosítást a Ba­lassagyarmati Mezőgazdasági Szakisikola igazgatója ad. Milyen kedvezményt kaphatnak a mezőgazdasági szakiskolán tanuló tsz-tagok ? A Termelőszövetkezeti Ta­nács titkársága felhívja a ter­melőszövetkezeteket, hogy mi­nél több dolgozót jelöljenek a kétéves mezőgazdasági szakis­kolákra, amelyeken az 1956-os évben legalább ezer termelő­szövetkezeti tagnak kell tanul­nia. A tanulás az iskolákban díjtalan, s az alapszabály 33. pontja értelmében a tanulók részére munkaegységjóváírást is kell biztosítani. A nőtlen, illetve olyan nős embert, aki­nek gyermeke, eltartott család­tagja nincs és felesége munka­képes, az előző évben teljesí­tett munkaegységének 20 szá­zalékában kell részesíteni. A gyermekeiről, keresetképtelen családtagjairól gondoskodó ta­nuló 30 százalékos, indokolt esetben legfeljebb 50 százalékos jóváírásban részesíthető. A nős, vagy keresőképtelen családta­gokat eltartó tanuló családtag­jainak biztosítják a háztáji föl­det és a tagoknak járó egyéb kedvezményekből a tanuló csa­ládtagjait is részesítik. ÖTVENEZER FORINT Szombat délután... már hazafelé készü­lődnénk, ám egy­szerre megcsörren a telefon. Izgatott hang hallózik a kagylóba, majd amikor jelentke­zünk, egylélegzetre végig hadarja mon­danivalóját: — Jaj, nagyon rámosoly- gott a nógrádiakra a szerencse ennél a húzásnál! Már eddig két ötvenezer forin­tos és két huszonöt­ezer forintos nyere­mény gazdája je­lentkezett. Jöjjenek hamar az elvtársak ide a Takarékpénz­tárba, éppen most vesz fel 50 000 forin­tot az egyik nyerő. Nekünk sem kell több, szaladunk egy­szerre (ketten is. A boldog nyertest — szép szál, huszon­hat éves fiatalem­ber — már a pénz­tárablaknál talál­juk, számolás köz­ben. Hát ilyenkor bizony nem illik za­varni valakit... De nem is lkellett. meri a nyertest már elő­zőleg kifaggatták a Takarékpénztár dol­gozói, akik egymás­sal versenyezve mondják az adato­kat. Tehát: A szerencsés nye­rő Körösi József bo­kori tanító. Reg­gel keltette fel apó­sa a jó hírrel: Fiam, nyertél 50 ezer forintot. (Ilyen ébresztő bizony töb­bet ér, mint a vek­kercsörgés!) A pénzből 125-ös Cse- pel-motort, bútort és ruhát vásárol a család, a maradékot takarékba teszik. , Ezután már nincs is mit beszéljünk Körösi Józseffel, aki közben felvette a pénzt. Gratulálás közben mégis meg­kérdezzük: „Mit érez most?" Sugárzó arccal áll a boldog nyerő, egyik kezében a zacsikót szorongatja, amelyben ott lapul­nak a piroshasú kö- tegefk. Gondolkozik — szinte beleizzad — majd rápillant a zacskóra és elneveti magát: — Hát... mondják, mit lehet erre felelni? Hát igaz. igaz.-.-. Valóban nem túlsá­gosan értelmes kér­dés. Hiába, nehezen tudják magunkat beleélni a szeren­csés nyertes lelkiál­lapotába. Mentsé- gürikre szolgáljon, hogy mi még nem nyertünk 50 ezer fo­rintot — bár szíve­sen megpróbálnánk! Peking a magyar dolgozóknak ajándékozta a kiállítási pavilont és értáes anyagát KÉPEK AZ ARATÁSRÓL A szécsényi tangazdaság 20 hold ősziárpáját két darab kéve-i kötő aratógéppel idejében, viasz-érésben learatta. Aratás után a gazdaság dolgozói keresztekbe rakják a kévékbe kötött árpát Nem feledkeznek meg az elhullott kalászokról sem. Jóska bácsi, a gazdaság dolgozója lógereblyézi a táblát Az aratás mellett nagy gondot fordítanak a szénabetakarí- tásra. Eddig mintegy 70 vagon lóhere és rétiszénát gyűjtöttek össze. A jó minőségű takarmányt elevátorok segítségével kaz­lakba rakják Figyelmeztető beszédek a kulakfondorlatról — A kuiákok? .: s Az egyik kutya, a másik eb..; Hej, ha úgy vóna módjuk, mint ahogy nincs, de a nya­kunkra ülnének... ! Ügy utál­nak minket, hogy még jobban az anyjukat sem, akik a vi­lágra hozták őket — magya­rázza egy napbarnított arcú, erős, derék ember, a pataki Zsdánov Termelőszövetkezet tagja. S kihajol a tanácsház utcára nyíló ablakán. Az eget kémleli. Néhány percig szótla­nul nézi a vakító fénnyel ci­kázó villámokat, a szél hátán sebesen tova rohanó, egymás­sal viaskodó, sötét viharfel­hőket, majd megszólal: — Tudja mit? — fordul fe­lém. — Menjen el Oravecz Ferenc kulákhoz, adja ki ma­gát kelmefestőnek, vagy ha­sonszőrű embernek. Beszéljen jól a foguk alá. Mindjárt ki­tárják fekete lelkűket: az asszony is', meg a férje is. Ilyen tanácsot vétek lenne elvetni... ★ Igen terjedelmes és piszkos az Oravecz-féle kulák porta. Bezzeg a múltban halálra sze- kírozta volna cselédjét, ha így néz ki az udvar. Most meg a mérhetetlen szegénységet reklámozza. A porta közepén egy szép ház áll. Erre mondta a községi DISZ-titkárnő, hogy a sze­gényparasztoktól elrablóit pénzen építette Oravecz. Há­ború után, amikor kijött a jó pénz, 12 forintért adta a kor­pával kevert liszt kilóját. Rú- lul kihasználta a szegénypa- tasztok akkori helyzetét. Az istálló előtt egy mezítlá­bas, alacsonytermetű ember HL Fekete kalapja, nadrágja fongyos és piszkos. Kövér ar­ia rücskös. — Kit keres az úrfi — szólt rám dörgő hangon. — Oravecz Ferenc urat —* felelem nyájasan. — Az meg én vagyok —1 fogta halkabbra a szót és be­tessékelt a házba. A konyhában a felesége foga­dott. Hellyel kínáltak. — Hajaj. Rossz idők járnak a magunkfajta emberekre. De nagy kár is magukért. Hisz önökből tevődött ki a magyar gazdák színe, java — mon­dom rájuknézve. — Igazat beszél az úrfi. Ezek a rongyosok akarnak most bennünket vezetni — mutat a tanácsháza és a szö­vetkezet felé. — De mi nem ettünk szappant. Ügy védeke­zünk ellenük ahogy tudunk — felelt a férfi és ravasz pil­lantást vetett rám. (Biztosan megnyertem a bi­zalmát.) — A mi eszünkön nem jár­nak túl. Kellene beadni tojást, hizott- és soványbaromfit, ser­tést, marhát, hogy legyen mit falniok a városiaknak, meg ezeknek a rongyosoknak. Hát nem! Nem tartunk semmit. Így nincs mit elvenniök. He... he ... he... Hát nem jól tesz- szük? — s olyan nevetésre fa­kadt, hogv kilátszott, az odvas fogsora. — Van egy pár lo­vam. azt meg csak azért tar­tom, mert nem veszik el. Kell a 32 hold földhöz. A földet is megdolgozom, meg fuvarba is járok. De inkább a fuvarból élek. Így kell most élni. — A tanács nem szól sem­mit? — Mit szólna. A múltkori­ban is arra köteleztek, minket igazi gazdákat, hogy földünk­höz képest tartsunk megfelelő számos állatot. Mi aláírtuk a kötelezvényt s csak ennyi az egész. Mindent hagytunk a régibe. Áh..; a tanács csak ijezgetni akar. — Most is azzal ijezget, hogy elárverezik a házam — szól közbe az asszony.;. Meg­gyűlt az adó, meg nem ad­tunk be sertést..; — Nem is adunk be egy de­kát sem — mondja a házba belépő fiatal Oravecz. — A tanács meg hagy be­széljen amit akar. A házat nem fogják elárverezni soha! ★ (Mekkorát tévedett ez a zsíros! A Megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága már hatá­rozatot hozott a ház elárvere­zésére. S, hogy ezt végrehajt­ják. az biztos. Erre Oravecz mérget vehet! Azt mondják, hogy már vevő is akadt a ház­ra: egy helybeli szövetkezeti tag.) — Vigyázzon be fogják bör- tönözni. — Már egyszer becsuk­tak ..; (Ha a disznóólba rejtette a gabonát!) — Nem baj no. Hadd zárjo- nak. De, hogy borsót törünk a tanács orra alá, az biztos. Sok középparaszt követ még minket. Egy részük épp úgy nem fizeti az adót, mint mink, akik régen a lelkei voltunk a községnek. Háborgatják Bu­sái Misát is, a rokont. És mi­ért. Azt a 45 holdacskát saj­nálják tőle, amit verejtékkel szerzett... Tévedés! Nem Busái Mi­hály kulák verejtéke öntözte és gyarapította azt a földet, hanem a nincstelen agrárpro­letárok és szegényparasztoké. „15—16 órán át nyolcvan fil­lérért dolgoztatott, reggel 4 órától éjjel 12-kor szólított va­csorára bennünket be a föld­ről” — mondja Hegyesi Péter szegényparaszt. — Aki nála aratást vállalt, annak egész nyáron ingyen kellett szénát kaszálnia, gyűjtenie, mert másként nem kapott aratást. Emlékeznek még erre Mák András Balázs, Goda János, Vodnák András agrárproletá­rok. Busái községi törvénybíró volt. Bizony minden szemreb­benés nélkül elhajtották a marhát a szegényparaszt ud­varából és elárvereztette. — No azért csak nem kese­regnek el. — Kesereg a fene! Lesz még nekünk jó élet. (Tévedés! A kulákokna'k csak volt jó életük.) — Bíznak benne? — Bízunk! — s mindhár­man elvigyorogták magukat. (Ez a bizakodás már csak annyit ér, mint döglött lón a rozsdás patkó ...) ★ Azt hiszem a kép teljes. Aki kulák, az is marad, míg él! A kulák halálosan gyűlöli a né­pi demokráciát, a munkásosz­tályt, a szövetkezeteket, a szegényparasztokat. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy a község 13 kulákja 427 200 fo­rint adóval tartozik a nép ál­lamának. Ezt a helyzetet a párt politikájának elferdítői hozták létre. Pártunk szét­zúzta a jobboldali opportunis­ta nézeteket. A falusi párt- szervezet kommunistái pedig a kulák szabotázsok nyílt le­leplezésév 1 segítsék leválasz­tani a még hunyott szemmel járó középparasztokat a bur­zsoázia oldaláról, mert a ku­lák ellensége a középparaszt- ságnak is. (L—1) Ami a tsz-eket és a dolgozó parasztokat' érdekli A Minisztertanács határo­zata értelmében korpajutta­tásban részesülnek azok a ter­melőszövetkezetek és dolgozó parasztok, akik a cséplőgéptől teljesítik beadási kötelezettsé­güket. Az állattenyésztésnél a kor­pa mint elsőrendű abraktakar­mány szerepel. Azért a kor­mányzatunk ezt figyelembe véve, rendeletet hozott a kor­pajuttatásra. A terület utáni kenyérgabo­nabeadás, valamint a termé­szetbeni gépállomási talajmun- kadíj képezi a korpajuttatás alapját. Tehát az a tsz és dolgozó pa­raszt, aki kenyérgabonabeadá- si_ kötelezettségét a cséplőgép­től teljesíti, minden mázsa ke­nyérgabonáért 10 kilogramm korpát kap ellentérták nélkül. Abban az esetben, ha valaki­nek a cséplés befejezése késő estére nyúlna ki és saját hibá­ján kívül nem teljesíti gabona­beadási kötelezettségét, a ren­delet kimondja, hogy a csép- léstől számított 24 órán belül: teljesítés esetén a termény-át­vevő köteles a korpautalványt kiadni. A gabonabeadás után járó korpajuttatást az átvevő-tele­pek bonyolítják le. Ha a kor­pajárandóság mennyisége 30 kilogramm, vagy ennél keve­sebb, a járandóságot egyrész- letben, ha 30-tól 90 kilogramm között van, az első részletként 30 kilogrammot, azonfelüli mennyiséget két egyenlő rész­letben, ha korpajárandóság a 90 kilogrammot meghaladja, azt 3 egyenlő részletben kell kiadni. A korpajárandóság el­ső részletét a kenyérgabona­beadás után azonnal, a másik részletét 1955 november 25-e — 1956 január 31-e között — míg a harmadik részletet, 1956 március 1-e és április 30-a kö­zött kell kiadni. Stevlik János példamutatása Úgy érezzük, a nyilvánosság elé kívánkozik községünk egyik dolgozójának, a 12 kát. holdon gazdálkodó Stevlik Jánosnak szép példamutatása. Stevlik János időben eleget tett félévi adófizetési (kötelezettségének, de amikor a tanácsházán be­szélgetés közben megtudta, hogy egyes késedelmeskedők miatt veszélyben van a község félévi tervteljesítése, őriként befizetett második félévi adó­jára 500 forintot, hogy ezzel növelje Kozárd község ered­ményeit. Stevlik elvtárs a be­adásban is élenjár: sertés- és vágómarhabeadását már egész évre teljesítette. Baromfiból másfél kilogrammot, tojásból pedig mindössze 2 kilogram­mot kell már csak beadnia eh* ben az évben! Stevlik János példáját követi a községben Csorna János 14 kát. holdas és Jaskó József 8 kát. holdas dol­gozó paraszt is. A községi tanács nevében kérjük a Szabad Nógrádot, ad­jon helyet a lapban levelünk* nek. PETE PÁL VB-elnők JUHÁSZ GYULÁNÉ VB-elnökhelyettes Kozárd ★ Szerkesztőségünk szívesen tesz eleget a kérésnek. Ml is szere­tettel köszöntjük stevlik Jánost és társait, s reméljük, máskor Is alkalmat adnak arra, hogy jd munkájukról megemlékezzünk. t

Next

/
Thumbnails
Contents