Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)

1955-07-27 / 58. szám

2 SZABAD !VOCR](n 1955. Július 27* PártépItés + Tartsuk be az átjelentkezés szabályait Üzemeink dolgozói helytálltak a termelésben A megyei pártbizottság nagyaktiva-értekezlete A párt alapszervezeti tag­ság pontos nyilvántartásának és az át jelentések időbeni végrehajtásának nagy jelentő­sége van a párt életében és tevékenységében — erre már több párthatározat utalt. A szervezeti szabályzat IV. pa­ragrafusának 10. pontja is ki­mondja: „Azt a párttagot, vagy tagjelöltet, aki munkahe­lyet, vagy lakóhelyet változtat, át kell igazolni az új munka­helyén, vagy lakóhelyén műkö­dő pártszervezetbe.“ E határozat végrehajtásában megyénk több alapszervezeté­nél már vannak eredmények. A párttagok, tagjelöltek a szervezeti szabályzatnak és a Központi Vezetőség határoza­tának megfelelően, öt napon belül átjelentkeznek. Ezeknél az alapszervezeteknél ismerik az átjelentkezés fontosságát. Taggyűlésen rendszeresen be­számolnak a párttagok, tagje­löltek számáról, kik érkeztek, vagy kik távoztak az alap­szervezettől. Beszámol a veze­tőség a taggyűlésen arról is, hogy a párttagság hány száza­léka nem fizetett tagdíjat, hány tagjelöltet vettek fel és így tovább. A párttagsággal az ilyen irányú foglalkozás jó hatást vált ki. De a legtöbb pártszervezet nem tudatosítja az átjelentés fontosságát, és ebből adódott, hogy megyénk­ben igen magas azoknak a párttagoknak és tagjelölteknek a száma, akik a szervezeti sza­bályzatban az átjelentkezésről meghatározott kötelességüket nem tartják be, és több párt­tagunk, tagjelöltünk csak he­tek múlva jelentkezik át új alapszervezetéhez. A vizsgála­tok eredményei azt igazolják, hogy az átjelentkezésről szóló KV-határozatot azok a párt­tagok, tagjelöltek nem tartják be, akik olyan szervezettől tá­voznak, ahol eddig nem ismer­tették az átjelentkezés fontos­ságát. Sok párttag még az át- jelentkezési határidőt sem is­meri. Az alapszervezetek vezetősé­geinek fontos feladata, hogy minden esetben tudjanak ar­ról, ha valaki távozni akar az alapszervezettől, vagy új párt­tag érkezik az üzembe, illetve a faluba. Fontos megismerked­ni az új munkással, akkor is, ha az nem párttag, elbeszél­getni, foglalkozni vele, hogy később párttag legyen belőle. Mielőtt egy párttag valahon­nan eltávoznék, igen körülte­kintően meg kell vizsgálni: in­dokolt-e a távozása. Sok ta­pasztalat bizonyítja — külö­nösen a normarendezés után —, hogy egyesek indoktalanul akarták, sőt többen el is hagy­ták az üzemet minden bejelen­tés nélkül, önkényesen. Van­nak esetek, amikor jogos a párttagnak a másik alapszer­vezetbe való távozása. Ilyen esetben a párt átjelentő kiál­lítása mellett be kell írni a tagkönyvébe, hogy hová távo­zik, és a távozási értesítőn je­lenteni a járási, városi párt VB nyilvántartásra és kérni a törlési engedélyt. Az érkezett párttagtól az át­jelentő lapot el kell kérni, ezt kitöltve a KV új átjelentkezé­st rendje szerint az érkezési értesítővel elküldeni a járási, városi párt VB nyilvántartá­sára. Az engedély megadása után — a párttagot, vagy tag­jelöltet — nyilvántartásba kell venni az alapszervezetnél. Az alapszervezet vezetőségei mind az érkezésnél, mind a távozásnál fordítsanak gondot arra, hogy a nyomtatványokat, törlési és nyilvántartásba vé­teli értesítőket 48 órán belül továbbítsák. Számos alapszervezet, pél­dául a Margittáró bányaüzemi alapszervezet vezetősége, bár jelentette a városi párt VB nyilvántartásához az érkező párttagokat, de ők nem vezet­ték be, s ebből adódott, hogy amikor a felsőbb szerv egyez­tette a nyilvántartásokat, 42 párttag nem volt az alapszer­vezet nyilvántartásában. A nyilvántartás helytelen kezelése, az átjelentkezés el­hanyagolása arra hagy követ­keztetni, hogy az alapszerve­zetek vezetőségei sincsenek tisztában párttagságuk lét­számával, így pontatlan jelen­tést adnak, ami kihat a tag- díjfizetés átlagának megálla­pítására is, és ez nagyban gá­tolja az erők pontos felméré­sét. Az átjelentkezés helytelen kezelése sok fölösleges mun­kát ad a járási, városi párt VB-oknak, még végre megta­lálják ezeket a párttagokat. Az ilyen felelőtlen munka, leg­többször pártbüntetéssel szo­kott végződni. Az eltávozó párttagnál az alapszervezet vezetőségének munkája necsak abban merül­jön ki, hogy kiállítja az átje­lentő lapot és a távozási érte­sítőt, hanem magyarázza meg, ha szükséges többször is, hogy öt napon belül jelentkezni kell az új alapszervezetnél. Számos példa bizonyítja, hogy az alap­szervezetnél komoly hibák vannak. Például a Salgótarjá­ni Városi Párt VB-nál még mindig 13 olyan párttag van, akik már hónapokkal ezelőtt elkerültek munkahelyükről, vagy nyugdíjba helyezték és nem jelentkeztek be új alap­szervezetükhöz. Ezek nem él­nek pártéletet, és ha tovább így engedjük, ezek az elvtár- sak elvesznek a párt számára. A másik nagy hiányosság az alapszervezeteinknél, hogy még a szabályosan távozott tagok és tagjelöltek átjelentési értesítését is hosszú ideig visz- szatartják. Például Mizserfán, a bányaüzemnél találkoztunk ilyennel ellenőrzésünk során. Olyan esetek is előfordultak, hogy bár jelentik a felsőbb szerv nyilvántartása felé, hogy hány távozott, illetve érkezett, azonban elfelejtik a hó végén a változás jelentés összesítőre ráírni ezeket, mint például Kányás bányaüzemi alapszer­vezetnél. Ez létszámzavarokat okoz az alapszervezet és a já­rási, városi nyilvántartás kö­zött. Meg kell értenie minden alapszervezetnek, s magyaráz­ni minden párttagnak, hogy mit jelent a párt ügyrendje. A rendezetlen nyilvántartás következtében olyan helyzet­be jutnak a pártszervek, mint az a hadvezér, aki nem tud­ja mennyi a katonája. A párttagok magas százalék­arányú mozgása, fokozott fel­adatokat ró a pártszervezetek­re. Pártszervezeteink vezető­ségeinek, a párttagok nyilván­tartása és minden pártokmány mögött élő embert kell lát- niok. A gondosan vezetett nyilvántartás mutatja a párt- szervezet belső életét, állan­dóan jelzi a párttagság szá­mában, összetételében történt változásokat, segíti a pártszer­vezet vezetőségét a reáháruló politikai feladatok megoldá­sában. Brechó Gyula megyei párt VB tag- nyilv. vez. Megjelent a Pirtépítés Júliusi száma, amely az alábbi cikkeket tartalmazza: A pártszervezetek szarepe a begyűjtésben. A pártpropaganda Jelentősége a márciusi határozatok végrehaj­tásában. A taggyűlés — az alap­szervezetek legfontosabb tanács­kozása. A pártszervezetek fel­adatai az új technika elterjeszté­sében. Vita a pártmunka módsze­reiről c. rovatban: Az egyéni megbeszélések módszerei. A pártmunka napi kérdései c. rovatban: A termelőszövetkezeti mozgalom helyzete Szabolcs— Szatmár megyében. A pártcsoportok munkája Kom­lón. Az 1955/56-os pártoktatási év előkészítése Vas megyében. A fiataloknak a pártba való felvételéről. Tegyük otthonosabbá a falusi párthelyiségeket! Levelek és tudósítások a párt­életből c. rovatban: A jászberé­nyi járási pártbizottság a fa­lusi pártmunka fejlesztéséért. Nyári terveink. Tartsuk be az átigazolás sza­bályait! A szakszervezet iránti köteles­ség teljesítéséről. A Palóc Múzeumról — a Népművelés legutóbbi számában A Népművelési Minisztérium és a SZOT kulturális folyóira­tának júliusi számában érde­kes cikk jelent meg Manga Já­nosnak, a Palóc Múzeum igaz­gatójának tollából. A cikk arról számol be, milyen szerepet vál­lal a mezőgazdaság fejlesztésé­ért folytatott küzdelemből a balassagyarmati múzeum. A lap többi cikke a mezőgazdasá­gi és az üzemi kultúrnevelési tevékenység és a népművelés legfontosabb kérdéseivel fog­lalkozik. Gecse János elvtárs újítása Ha valaki járt az Acélárugyár Huzalmű profilcsiszoló mű­helyében, akkor láthatta, hogy ebben a műhelyben különböző finom szerszámok csiszolása folyik, századmillimetemyi pontos­sággal. Azaz csak századmillimétemyi pontossággal kelleti vol­na a munkát végezni, ezt azonban nem minden esetben tudták biztosítani. A munkadarabok fölfogása eddig fölfogólapok és csavarok segítségével történik. A fölfogók a meg muiikálást, a munka közbeni ellenőrzési méréseiket megnehezítették. A munkadarabok nem voltak a kívánt méretre elkészítve és ez­által sokszor a fölfogó elcsavarodott. A meglévő hibák fölszámolása érdekében Gecse János elv- társ, többszörös újító saját készítésű eléktromágnes felfogólap­pal segített. A mágneses lap a megmunkálandó munkadarabot tökéletesen rögzíti. Gecse János újításának nagy előnye, hogy a megmunkálandó darabnak csak az egyik oldala foglalt és az, hogy a mágneses felfogó olyan erős, hogy ákár 20 kilogramm nagyságú munkadarabot is könnyűszerrel felfog. Gecse János elvtárs ezen újítását az elmúlt hét keddjén adta be. Az üzem vezetősége látva az újítás előnyét, soronkívül el­fogadta s már szombaton gyakorlatba is bevezette. A megtaka­rítást számszerűleg kimutatni még nem lehet, de kétségtelen, hogy a tökéletesebben megmunkált szerszámok nagy segítséget fognak nyújtani a dolgozóknak, az új normák túlteljesítéséhez. Gecse János elvtárs, többszörös újítónak a gyár vezetősége a 300 forint eszmei díjat ki is fizette. Az újítási hét alkalmával, a dolgozók 57 darab újítást ad­tak be. Most arra kell törekednie a gyár vezetőségének, hogy a lehetőség szerint minden újítást gyorsan elbíráljon, hogy ezál­tal az éves tervüket sikeresebben teljesíthessék, PÉNTEKEN DÉLUTÁN 1 órakor a salgótarjáni pártisko­la helyiségében, a megyei párt- bizottság ipari osztálya nagy- aktíva-értekezletet tartott Az értekezlet feladata az első fél­éves terv eredményeinek érté­kelése, majd a második féléves terv feladatainak megvitatása volt. Az értekezleten részt vett a megyei pártbizottság számos tagja, továbbá a tömegszerve­zetek üzemi vezetői, az üzemek műszaki vezetői és kiváló doL gozói. Takács Vilmos elvtáfs, a Nógrád megyei pártbizottság másodtitkára megnyitó szavai után Pintér László, a megyei pártbizottság termelési osztá­lyának vezetője tartott beszá­molót. Többek között a követ­kezőket mondotta: — Az elmúlt félévben me­gyénk ipari üzemeinek dolgo­zói a munkásosztály hagyomá­nyaihoz híven helytálltak a termelés frontján. A tervek tel. jesítésében jelentős eredmé­nyeket értek el. A május 21-én megtartott ipari aktívaértekez- le-t, amelyen csatlakoztunk a húsz budapesti nagyüzem fel­hívásához, nem volt hiába va­ló. A párt, a tömegszerveze­tek és a gazdasági vezetők szervezetten, egységesen, adol­Sok a javítani való a műnk« Az első félévben mintegy 3560 műszak esett ki csupán az iga­zolatlan hiányzásból. Ha ez nem történik meg, 3560 tonná­val több szenet lehetett volna biztosítani ipari üzemeknek. Nem mutat jobb képet a beteg- létszám alakulása sem, mert a féléves szintet vizsgálva, meg­állapíthatjuk, hogy naponként 560—600 fő között mozgott a beteglétszám, sőt egyes napo­kon még ezt is túlszárnyalta. Rosszul áll bányáinknál az ön­költségcsökkentés is. Az első félév folyamán a tervezett 126.02 forintos költség helyett 1 tonna szenet 133,61 forintért állítottak, elő..- A..forint/tßOna„ költség ilyen mérvű túllépésé­vel a szénbányászati tröszt te­rületén több mint 14 millió fo­rintos béralap-túllépés volt. A szénbányászathoz hason­lóan a vasas-üzemek és az üvegipar dolgozói is valóra váltották adott szavukat, ter­veiket teljesítették, illetve túl­teljesítették. Az exportkötele­zettségüknek mindhárom üze­münk, az Acélárugyár és a két üveggyár eleget tett. Az Acél­árugyár második negyedéves tervfeladatát 1,2 százalékos ön­költségcsökkentés és 100,2-es export-tervteljesítés mellett 100.3 százalékra teljesítette. A TÜ2ihelygyár második negyed­éves tervét értékben szintén túlteljesítette, emellett azonban mennyiségben 729 darabbal maradt le. De a lemaradás el­lenére az önköltségcsökkentési, termelékenységi és a minőségi mutatókat is teljesítették. Jó­nak nevezhető a Vasötvözet- gyár termelési eredménye is, mivel a második negyedév fo­lyamán 103,8 százalékos terv­teljesítés mellett 2 053 000 fo­rintot takarítottak meg a ter­vezetthez képest. A második ne­gyedévre adott szavukat min­den részletében teljesítették. A Salgótarjáni Üveggyár eredménye is jónak mondható, mivel az év eddig eltelt idősza­kában már az éves vállalásu­kat is túlteljesítették. Az Acél­árugyár kollektívája bármeny- nyiségben teljesítette éves vál­nagy segítséget nyújtottak szakszervezetei, sztahanovistái, kiváló dolgozói és műszaki ve­zetői. Jelentős segítséget nyúj­tottak a DISZ-brigádok, me­lyek száma ipari üzemeinkben közel 120. A szénbányászatban meglevő 42 fejtési és elővájási DlSZ-brigád a második ne­gyedévre vállalt 10 000 tonna szén helyett több, mint 16 000 tonnát termelt ki. Példaképül kell állítani Kovács Lászlót és Demecs József fejtési brigád­jait, akik 163, illetve 142 szá­zalékra teljesítették második negyedéves tervüket. A máso­dik negyedévben a pártszerve­zet vezetésével, a szakszerve­zet jobban mozgósította a dol­gozókat. Ezt bizonyítja az is, hogy az ipari dolgozók 80—85 százaléka vett részt a munka­gozókkal karöltve Indultak harcba a terv teljesítéséért, adott szavuk valóraváltásáért. Igazolja ezt az is, hogy egy­két üzem kivételével teljesítet, ték tervüket. A féléves munka eredményességét igazolja, hogy a szénbányászati tröszt 29 400 tonna szenet adott terven felül népgazdaságunknak. NEM MONDHATJUK EL AZONBAN ugyanezt a terme­lékenység, illetve a teljesítmé­nyek alakulásáról. Az össz- üzemi teljesítménynél egyet­len egy hónap nem volt a fél­évben, amikor 100 százalékban teljesítették volna az erre elő­írt tervet. Nem volt kielégítő a szénbá­nyászat vezetőinek munkája a minőségi termelés területén. Ezt bizonyítja az is, hogy az I. félév 6 hónapjában egyesei­ben sem tudták elérni a terve­zett kalória fűtőértéket és mintegy 5 tized százalékkal túllépték a megengedett pala­tartalmat. Ennél fogva a félév folyamán bányáink annyi kö­vet szállítottak felszínre, ami majdnem egy napi termelésük­nek felel meg és ez nagyban befolyásolta az önköltségnek, de magának a termelékenység­nek az alakulását is. fegyelem megszilárdításában lalását, de értékben elmaradt annak teljesítésétől. Ez azt je­lenti, hogy 618 000 forinttal ad­tak kevesebbet népgazdasá­gunknak, mint amennyit kel­lett volna. Itt különösképpen súlyos a lemaradás a gazda­sági szerárugyártásnál, ahol mintegy 266 tonnával — érték­ben kifejezve 1 439 000 forinttal — maradtak adósai népgazda­ságunknak. Az önköltségcsökkentési ter­vek teljesítésénél említésre méltó a Salgótarjáni Üveggyár eredménye, ahol a tervezetthez képest 1,3 százalékos megtaka­rítást értek el, míg az elmúlt é.v folyamán egy ízben sem tudták teljesíteni az üzem gaz­daságosságának e fontos fok­mérőjét. A Salgótarjáni Tűz­helygyár eredményei az ön­költség terén szintén jónak ne­vezhetők, mivel több mint 300 ezer forintos megtakarítást ér­tek el a második negyedév fo­lyamán. Az eredmények ellenére azonban még sok javítanivaló van üzemeinknél. Különösen elburjánzott, hogy egyes veze­tőink a júniusi határozat hely­telen alkalmazása folytán libe­rálisan kezelték a bérezés kér­dését. Ez alkalmat és módot adott arra, hogy egyesek jog­talan bért vehettek fel. Egyes műszaki vezetők nem töreked­tek az új technológiai eljárá­sok bevezetésére. Az elavult normák hiányosságai, különös­képpen megmutatkoztak az új normarendezés alkalmával. Az új, műszaki normák helyessége már Beigazolódott. Például a Salgótarjáni Tűzhelygyár gép- fonmázói 25,5 százalékos nor­mafeszítés mellett 200 száza­lékra teljesítik tervüket. De így lehetne ezt sorolni tovább a többi üzemekben is. Az építőiparban is sokat ja­vult a munka. Második ne­gyedévi tervüket 96,5 százalék­ra teljesítették és ezenkívül, amíg az első negyedévben 1 millió 968 ezer forintos veszte­ségük volt, most közel 600 000 forint megtakarítást értek el. Eredményeink eléréséhez ai üzemek pártszervezetei, versenyben. Javult a termelés pártellenőrzése is. Pártszerve­zeteink nemcsak a termelés mennyiségét, hanem a külön­böző mutatószámok alakulását is ellenőrizték. Pártszerveze­teink beszámoltatták a gazda­sági vezetőket is a végzett munkáról, intézkedési terveket dolgoztak ki a tervek és a fel­ajánlások teljesítése érdekében. Pártszervezeteink rendszere­sen taggyűléseken, aktívaérte­kezleteken tárgyalták meg az üzem problémáit és mozgósí­tották a kommunistákat a fel­adatok végrehajtására. Az elért eredmények azon­ban nem tehetnek bennünket elbizakodottakká! Feladataink a harmadik negyedévben sem lettek kisebbek, sőt inkább na­gySbbak azok. Sikereink to­vábbi biztosítéka az lesz, ha a párt- és tömegszervezetek, va­lamint a gazdasági vezetők egységesen indulnak harcba a feladatok teljesítéséért. Éppen ezért legfontosabb teendőnk, hogy a mennyiségi termelésen túl, többet foglalkozzunk az ön­költség csökkentésével, a ta­karékossággal. Az üzemek ve­zetőinek jobban kell támasz- kodniok a dolgozók kezdemé­nyezéseire, sokkal többet kell tartózkodniok a munkahelye­ken, lelkiismeretesebben kell bánniok a dolgozók által be­adott újításokkal, s az eddigi­nél sokkal többet kell foglal­koznak a munkafegyelem megszilárdításával. Számos példa igazolja, hogy a munkafegyelem megszilárdí­tását a műszaki vezetőség ki­zárólagosan. a pártszervezet és a szakszervezet feladatának te­kinti. Pártszervezeteink rend­szeresen számoltassák be a műszaki vezetőséget a végzett munkáról, és követeljék meg, hogy a műszaki vezetők a mun­kafegyelem kérdésével is tö­rődjenek. Szüntessék meg a munkafegyelem területén mu­tatkozó súlyos lazaságokat, ver­jék vissza azt a helytelen né­zetet, hogy aratási időszakban nem lehet a tervet teljesíteni; Harcoljanak az álbetegek le­leplezéséért. Pintér elvtárs beszámolója után következtek. A sok felszólaló között Si-* mon Ernő, a Zagyvái Szénbá­nyák igazgatója hozzászólásá­ban elmondotta, hogy 147 iga­zolatlan műszak esett ki a ter­melésből üzemünknél, s ez kö­zel 200 tonna szénveszteséget okozott a népgazdaságnak* Nagy hiba, hogy a műszaki ve­zetőség nem foglalkozott a mű­szakot mulasztott dolgozókkal* Rossz volt a felvilágosító mun­ka, és ennek tudható be az, hogy jelenleg is laza a munka- fegyelem. Az aknavezetők és körletvezetők engedékenyek* Többszöri ellenőrzés alkalmá­val megállapították, hogy a dolgozók egy félórával előbb abbahagyják a munkát, ami 24 óránként nem kevesebb, mint 3 óra kiesést okoz a termelés­ből. A mizserfai Pálhegy III. bá­nyában dolgozó Kaposvári Fe-i renc, többszörösen kitüntetett, kiváló vájár, a gazdaságos ter­melésről ezeket mondotta: — Szüntessük meg azt az áldatlan állapotot, hogy az el­romlott gépeket Tatabányára küldjük kijavítani. Nincs erre semmi szükség, mert saját mű­helyünkben is meg tudnánk ja­víttatni azokat, és ezáltal a gé­peket előbb vissza lehetne ál­lítani a termelésbe, anélkül* hogy szállítási költséget is fi­zettünk volna ki értük. A gyárak részéről felszólaló igazgató és dolgozó elvtársak a meglevő hiányosságok mel­lett kitértek a szén minőségé­nek megjavítására is. Az Erő­mű részéről Kupola igazgató elvtárs elmondotta: — Annak ellenére, hogy a vállalt 3 szá­zalékos önköltségcsökkentést túlteljesítettük és mintegy 170 ezer forint megtakarítást ér­tünk el, még jobbak lehettek volna az eredményeink, ha a bányától kapott szén minősége jobb lett volna. A szén rossz minősége nemcsak az energia, termelésre, de a gépiek üzemel­tetésére is káros hatással van: Kérem az aktíván részvevő műszaki vezetőket és dolgozó­kat, tegyenek meg mindent azért, hogy megjavítsák ászén minőségét! Az aktívaértekezleten fel­szólaló elvtársak — de azok is* akik nem szólaltak fel — az­zal hagyták el az értekezletet, hogy üzemükben az eddiginél sokkal nagyobb lelkesedéssel dolgoznak a harmadik negyed­éves terv teljesítéséért, éves tervük és vállalásaik sikeres valóraváltásáért

Next

/
Thumbnails
Contents