Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)

1955-07-20 / 56. szám

4 SZABAD KOGßl» 1955. július 20. Július 22. Lengyelország felszabadulásának nemzeti ünnepe A szovjet hadsereg és az oldalán küzdő lengyel alaku­latok 1944. júliusában gyors ütemben vetették vissza ,G Hitler-fasiszta megszállókat a Búg-menti harcokban. 1944. július 21-én áttörték a Búg vonalát. Július 22-én felszabadult Chelm, kelet-lengyelországi városka. Július 23-án felszabadí­tották Lublint. Július 31-én a szovjet hadsereg benyomult a Varsótól keletre és északkeletre elterülő körzetekbe. Július 22-én megalakult a Lengyel Nemzeti Felszabadító Bizottság, a lengyel nép első népi kormányzata. Július 22-én a Lengyel Nemzeti Felszabadító Bizottság kiáltvánnyal fordult a lengyel nemzethez. A Júliusi Manifesztum a népi Lengyel- ország elsőrendű fontosságú dokumentuma. A Júliusi Mani­fesztum halált követelt a megszállókra, szabadságot hirdetett a népnek, a lengyel—szovjet barátság szószólója lett. Meghir­dette a demokratikus szabadságjogok helyreállítását, az ál­lampolgárok egyenlőségét, a földosztást, az oktatás rendszeré­nek újjászervezéséi és egész sor forradalmi változást. Ezt a napot azóta a baráti lengyel nép hazája újjászüle- iáeÓAsk nemzeti ünnepeként üli meg. ri1izenegy esztendő nem nagy idő egy nép történetében. Éppen ezért figyelemreméltóak a lengyel nép nagy­szerű erőfeszítései, amelyeket a gazdaság fejlesztésére, a népi kultúra felvirágoztatása, az állam függetlenségének megerő­sítése terén kifejtett. A népi kormányzat felszámolta az ország évszázados el­maradottságát, sok sikert ért el a szocializmus építésében. A nehézipar fejlesztésének gránit alapján fellendült az or­szág többi iparága is. Az ipar globális termelése viszonyítva megkétszereződött. Lengyelország 1954-ben 4 millió tonna acélt, 91 millió tonna szenet, 15 milliárd kilowatt óra villamos­energiát, 26 ezer tonna fémmegmunkálógépet termelt, 120 nagy hajót épített. A mezőgazdaság többet termel, mint a háború előtt. A dol­gozó parasztok reáljövedelme 75 százalékkal nagyobb, mint a háború előtti években. A mezőgazdaságban 51 ezer traktor működik. A múlt év végén a termelőszövetkezetek száma csak­nem elérte a 10 ezret, A népi hatalom egyik legnagyobb vívmánya, hogy felszá­molta az írástudatlanságot. Az ország több mint 80 főiskoláján 140 ezer fiatal tanul. A lengyel tudósok és művészek sikereiről elismerően nyilatkozik egyre több külföldi lap. Igen figyelemre méltó a Combat című tekintélyes polgári francia lap megállapítása Lengyelországról: „Lengyelország meggyőzően bebizonyitotta életerejét és el­pusztíthatatlan energiáját. Lengyelország gazdasági termelése meghaladja Olaszországét. Az eredmények szerzői és kivitele­zői nemcsak kizárólag a politikai és szociális szempontokat tartották szem előtt. Nemcsak az a cél lebegett előttük, hogy gépesítsék a mezőgazdaságot, vagy, hogy a lakosság életszín­vonala túllépje a Nyugat népes országainak életszínvonalát. Szemük előtt lebegett az a cél is, hogy biztosítsák a valódi vé delmet. Meg vannak győződve arról, hogy semmiféle hadsereg, még a leghősiesebb sem, nem tudja megállítani az ellenség gé­pesített hadosztályait abban az esetben, ha nincs jelentős ipar és megfelelő technika hátvéd gyanánt“ — írja a Combat, T engyelország a nemzetközi élet különböző fórumain kö- vetkezetesen és szívósan harcol a világbékéért, a fe­szültség enyhítéséért, a népek közötti barátság elmélyítéséért. A lengyel dolgozók kiváló munkasikereikkel köszöntik ha­zájuk felszabadulásának ünnepét. A július 22 tiszteletére indí­tott verseny során a többi között üzembehelyezték a noiva- hutai kohászati kombinát harmadik Martin-kemencéjét. Július 22-én adják át rendeltetésének a varsói kultúrpalotát, a Szov­jetunió nemes ajándékát. A baráti lengyel nép sikerei a mi sikereink is. Mindenkor örömmel üdvözöljük a népi Lengyelország eredmé­nyeit. A sok évszázados lengyel—magyar barátság új tartalom­mal telítődött meg, a két nép vállvetve halad egymás mellett a Szovjetunió vezette béketábor első soraiban, a párt vezeté­sével építi a két ország a szocializmust, az egyre szebb jövőt. Nagy tervek megvalósítása előtt áll a Salgótarjáni Acélárugyár kultúrotthona Nógrád megye egyik legjob­ban működő kultúrháza a Sal­gótarjáni Acélárugyár kultúr­otthona, ahol mintegy 8000 dolgozó for­dul meg havonta. Különösen nagy népszerűség­nek örvendenek a dolgozók kö­rében a szocialista kultúráért kitüntetéssel jutalmazott Pe­tőfi színjátszó-csoport előadá­sai, valamint a 23-tagú szim­fonikus zenekar és az 50-tagú vegyes-kórus hangversenyei. Népszerűek előadásaik az ,.Egy marék boldogság“, vagy a ..Kő­szívű ember fiai“ 9—10 előadá­sig sem került le a műsorról. A kultúrotthon most komo­lyan készül az augusztus 20-i ünnepségekre és az őszi szín­házi évad megkezdésére. A mű­vészi színvonal emelése érde­kében fokozott gondot fordíta­nak a fiatalok nevelésére. A zenekarban 10, a kultúr­otthon saját színjátszó is­kolájában 9 fiatalt oktat­nak. A színjátszó-csoport nemrégi­ben tanulmányi-úton volt a budapesti színházakban és az összegyűjtött tapasztalatokat felhasználva fogtak hozzá tér veik megvalósításához. Nyolc darab egyfelvonásos darabbal (Déri: Talpsimogatók, Csehov A medve stb.) készülnek, amel lett megkezdték Heltai: néma leventéjének próbáit és előadják majd Vincze Ottónak kis kamaraegyüttesre írt Sevil­lai borbélyát, valamint Petrov Béke szigetét is. Ezzel egyidőben önálló hangversenyre ké­szül a szimfonikus zenekar és vegyes-kórus. A következő számokkal lépnek majd fel: Mozart: Jupiter szim fónia, első tétel, Schubert H-moll szimfóniájának mind két tétele, Csajkovszkij Me­lankolikus szerenádja. A zene kar és kórus előadja majd Verdi: Nabucco című operájá­ból a Rabszolga-kórust, Wag­ner Lohengrin című operájá ból a nászkart. A kórus műsor­számai: Vincze: Bujdosik az árva madár, Maros: Csillagom, Meglepetésként előadják Krai- csi Lajos saját kantátáját is, A magyarít ándoriak nem pihennek bahéraikon Az amerikai bűvész Avagy hogyan lesz az adóból tank? (Tudósítónktól.) Szép eredményeket hozott megyénkben is a DISZ II. kongresszusa tiszteletére indí­tott kulturális seregszemle. Igazi seregszemle volt ez. a-melven felmérhettük a szer­vezeteinkben rejlő, még szuny. nvadó erőket. És jelentőségét növelte az is. hogy a döntőbe olyan csoportok is bekerültek, amelyek éddig még ismeretle­nek voltak. Ilyen például a magyarnándori DISZ-énekkax', amely Daróczi igazgató elv­társ vezetésével a megyei döntőben első helyezést ért el. Jutalma: világvevő rádióké­szülék. Komoly erőpróba volt ez a nagy verseny, sajnos azonban mégis úgy látszik, hogy sok csoport babérain megpihen és nem tartja feladatának, hogy az egyes kisebb, jelentéktele­nebbnek látszó feladatokra lel­kesítsen. Pedip- milyen fontos lenne például a nyári mun­kákban élenjáró dolgozó pa­rasztok köszöntése! Sajnos, van olvan csoport, amely az ilyen feladatban ereje lebe­csülését látja. Példamutató ki­vétel ez alól. a magyarnándori kultúrcsoport. Az énekkar ko­molyan -készült az aratási kö­szöntésekre. Tarsolyukban Gluskov: Kaszások dala, Sár­közi: Aratók dala és több helyi feldolgozású népdal. Megtör­tént már az előkészület az augusztusi új kenyér ünnepé­re is. Az úttörők jelenettel énekkel, tánccal, a diszisták pedig különböző énekkari szá­mokkal készültek fel. Fontos azonban az, hogy segítsék is ezeket a fiatalokat. A helyi népdalok feldolgozásában nagy segítségükre van a Palóc mú­zeum igazgatója. Dr. Manga János és nagy szerepe lenne itt magnetofonjának is. Ta­lán érdemes lenne megemlíte­ni, milyen lehetőségeket hasz­nálnak fel a magyarnándoriak munkájukban. Először is, va­sárnaponként rendszerint van valamilyen ülés, vagy gyűlés, ahol megjelenik a falu népe. Ilyen alkalommal egy-egy dallal, vagy egy-egy műsor­számmal köszöntik az élenjá­ró dolgozókat. Az úttörők házaikban, vagy éppen a mezőn keresik fel rigmusaikkal a jól dolgozókat, és végül felhasználják az élenjáró dolgozó parasztok népszerűsítésére, az állami gazdaság hangosbemondóját is. Lemezeket küldenek a jól dolgozó gazdáknak. Példájuk mutatja, nincsen lehetetlen ott, ahol egy kis akarat van. BEDEGI JÓZSEFNÉ olva­sónk levelét nemrégiben kö­zöltük, amely azt kifogásolta, (hogy az OFOTÉRT rendszere­sen nem tartja be az amatőr­képek előhívására megadott ha­táridőket. A levélre válaszol­va az OFOTÉRT budapesti központja közölte szerkesztősé­günkkel, hogy ők a Salgótar­jánból felküldött képeket 48 órán belül kidolgozva vissza­küldik. A levélírónk által ki­fogásolt késadelmeskedés való­színűleg abból ered, hogy a salgótarjáni boltban kevés munka gyűlt össze, s csak ak­kor küldték fel a képeket, ami­kor már nagyobb mennyiséget tudtak egyszerre postára adni. így történhetett meg, hogy egyes képek néhány napig a boltban feküdtek, s ezért nem készültek el az eredeti határ­időre; Hogy a jövőben hasonló pa­naszra ne legyen ok, az OFOTÉRT vállalat központja utasította salgótarjáni fiókját, hogy ezentúl az amatőrképeket mindennap, kevés kép esetén pedig minden másnap küldjék el Budapestre feldolgozásra; TÓTH ÉERENC levélírónk közölte velünk, hogy márciusi illetményeiből 220 forintot jog­talanul levontak munkahelyén kártérítés címén, holott ő a részére előírt kártérítést mái korábban kifizette, teljes egé­szében. Szerkesztőségünk kérte a Cserháti Állami Erdőgazda­ság vezetőségét, vizsgálják fe­lül Tóth Ferenc márciusi fize­tésének számfejtését. A vállalat levélben értesítet­te szerkesztőségünket, hogy Tóth Ferenc panasza jogos, a 220 forintot tévesen vonták le tőle, ezért ezt az összeget át­utalták levélírónknak; ★ SZABÓ JÓZSEF karancs- keszi lakos panasszal fordult szerkesztőségünkhöz. Elmond­ta, hogy még 1954 szeptembe­rében a litkei földművesszö­vetkezet szabad felvásárlójá­nak csátét (sást) adott el Sal­gótarjánban, és annak ellen­értékéül 308 forintot kapott. De a fuvarért járó térítést, 270 forintot nem fizették ki neki, számára ismeretlen okból. Többször járt a pénz után, de mindhiába,- mert senki sem tudott felvilágosítást adni. Szerkesztőségünk kivizsgálta az ügyet. Kiderült, hogy Szabó József karancskeszi lakost ösz- szetévesztették a Lltkén lakó Szabó Józseffel, és így minden valószínűség szerint a fuvar­díjat tévedésből az utóbbi kap­ta meg. A litkei földművesszövetke­zet kötelezettséget vállalt, (hogy ö- napon belül, legkésőbb 19-ig olvasónk megkapja a 270 fo­rintot. SZßm NÓGRM Termelőszövetkezetünk életéről Szép eredményeik születtek a felsőtoldi Május 1 Termelő- szövetkezetben. Négyszer ka­páltuk a ikvikoricát, az egyelé- sen és a saraboláson kívül. A burgonyát háromszor töltöttük. A széna betakarítását és táro­lását pedig már befejeztük. A növényápolási munkákban nagy segítségünkre volt a Pásztói Gépállomás, amely gcpikaszával levágta a vörös­herét és a rétet. A gépi kapá­lás népszerűsítésére bemutató kaszálást tartottalk. A gépállo­más vezetői: Kazinczi és Kiss elvtársik mindent megtesznek, hogy kielégítsék a tsz gép­igényeit és nagy gondot fordí­tanak arra is, hogy a kihelye­zett mezőgazdászok komolyan segítsék, támogassák a terme­lőszövetkezetet. Megtörténtek az előkészüle­tek az aratásra is. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a gabonát a legminimálisabb szemveszteséggel takarítsuk be és természetesen az első gabo­nát a cséplőgéptől azonnal be­szolgáltatjuk, teljesítve hazánk iránti kötelességüriket. Állatállományunk nagyon szép és jövedelmező. Szaksze­rű takarmányozással elértük azt, hogy két hónap óta tejter­més átlagunk 6,9 literről 8,72 literre emellcedett. A sertés­Nem így kellene! tenyésztésben is jó eredményt értünk el. Tény észsertéseink jó kondícióban vonnák, keresz­tezett sertéseink fialási átlaga hét. Hízottsertésből 101 száza­lékra. tejből 75 százalékra, to­jásból 85 százalékra teljesítet­tük beadási tervünket. A tsz tagságának jó munkáját szem­léltetően bizonyítja a jövede­lem. Munkaegységenként 7,5 forintot és 7,5 kilogramm szé­nát osztottunk. Sajnos azonban az eredmé- nyék mellett hiányosság is van. Es ez olyan természetű, ami a legtöbb tsz-nél előfordul. Nem rendelkezünk csikótelep­pel, pedig ennek hiányában megyei viszonylatban évenként több ezer forint megy veszen­dőbe. A Termelőszövetkezet cí­mű lapban olvasták, hogy az öregcsertői tsz-ben 100 férő­helyes csikóistállót létesítettek állami költségen. Nálunk is lenne lehetőség erre, sőt jó minőségű legelővel is rendel- kezürik. Mezőgazdaságunk fej­lesztéséhez nagyban hozzájá­rulna ez is. Éppen ezért kér­jük a megyei tanács illetékes osztályát, intézkedjen ezzel kapcsolatban, lehetőleg minél sürgősebben. Kiss Gyula, kihelyezett mezőgazdász Amint mindany- karítsa, másrészt a nyian tudjuk, az el- többiek iránti fi­múlt szinte mindennapos ladó dolgozók hu­moros megjegyzé- napokban oyelmességből. Egy- seket tesznek, bár szerre azonban el- magukban bizonyá­volt az eső. amely veszt}. eOVensúlyát bőségesen megön­tözte a földet. Az egyik esős napon láttam a következő, cseppet sem épüle­tes esetet. és a. tócsa kellős kö­zepébe lép, olyan szerencsétlenül, hogy a mellette lé­vő munkáslány szoknyájára fröcs- csen néhány csepp- Az Acélárugyár- nyi sár. A fiú ép- ban, a Salgói-kapu yen bocsánatot kér, felé vezető vasúton amikor egy idősebb nagy tócsák ékte- asszony hangosan lenkednek a pár szidalmazni kezdi: órával ezelőtti ki- — a mindenségit adós zápor marad- az ilyen piszok csir- ványaként. A gyár- kefogónak, fel kell ból hazatérő dolga- pofozni ezt a ha­zák türelmetlenül szontalan szélhá- kerülik ki ezeket a most. Te szemtelen tócsákat. Egy fiatal strici — ömlenek fiú a sínen megy, szájából a csú- egyrészt, hogy a fő- nyábbnál csúnyább lösleges utat megta- szavak. Az arra ha­ra elítélik az asz- szony viselkedé­sét ... Engem nagyon bosszantott ez a helytelen magatar­tás. Lapunk útján szeretném felhívni az ismeretlen néni figyelmét arra a közmondásra, hogy: „a lónak négy lába van. mégis megbot­lik.“ Nem ilyen durva, rosszindula­tú magatartást kö­vetel az embersze- retet! Legyünk el­nézőbbek. türelme­sebbek egymáshoz az utcán is. Nagy Zoltán „Adós fizess" - de hányszor?! A tereskei Zalka Máté Ter­melőszövetkezet 1953-ban köl­csön kapott a Balassagyarmati Terményforgalmi Vállalattól 18,30 mázsa tavaszibúza-vető­magot. A búzát elvetették, le­aratták, majd elcsépelték; 40 mázsa egynéhány kilogrammot beadtak a terménybegyűjtő vállalatnak és ezzel úgy gon­dolták a tartozásnak és köte­lességnek eleget tettek. 1954-ben azonban felszólítot­ták a tsz-t tartozásának hala­déktalan rendezésére, holott tartozásról egyáltalán nincs szó, a tsz teljesítette köteles­ségét. A tsz tiltakozása alap­ján kivizsgálták az ügyet, és már úgy látszott, rendben van minden. De korai volt az öröm. 1955- ben ismét felszólították a tsz-t tartozása rendezésére, sőt a helyi begyűjtő figyelmét is fel­hívták az adósság behajtására. És még ezzel sincs vége az ügynek. A vállalat ismét kö­vetel 8,40 mázsa árpát (holott árpát nem is kapott a tsz) és, 1,06 mázsa kukoricát, pedig ezt már régen beadták. Hol itt a hiba? Ki itt a hi­bás? Ügy gondoljuk, a Ter­ményforgalmi Vállalat. Nézze­nek csak utána, azt hisszük, érdemes! Varga Erzsébet, körzeti instruktor Akik födjék, hogy mi a kötelesség Nemti község dolgozó pa­rasztjai pártunkhoz való hűsé­güket a beszolgáltatáshoz, az adófizetéshez, a talajmunkák jó elvégzéséhez való becsületes hozzáállásban mutatják meg. példák között is elsőnek kell megemlíteni Lukács Pált. aki élőállatból és állati ter­mékből 147 százalékra teljesí­tette beadását. Példamutatóan teljesíti még beadási kötele­zettségét Petre József. Kiss Sándor, Petre János, Pintér Sándor Káplár és Gyurcsák Sándor is. Alkotmányunk tiszteletére 14-en fogadták meg. hogy mind a beadás, mind pedig a mezőgazdasági munkák au­gusztus végéig esedékes részét 100 százalékra teljesítik, illet­ve elvégzik. Lukács Pál pél­dául a nyári mezőgazdasági munkák augusztus 20-ig való elvégzésére hívta ki versenyre Pintér Sándor Káplárt. Czakó János, begyűjtési előadó, Nemti.

Next

/
Thumbnails
Contents