Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)

1955-07-02 / 51. szám

1955. július 2. SZABAD IVOGKAD 3 iiiTgrrrf ... < ■ ■ cgnunmsr-.zaa— -n -sas ssraa Losínszkij-mozgalom a gépállomásokon Ismeretes már Sztálin elv­társnak a számvitelről mon­dott véleménye, amely a szám­viteli munkák fontosságát, je­lentőségét és szükségszerűsé­gét, a termelésben játszott sze­repét fejezi ki. Az a tény pe­dig. hogy a Minisztertanács határozatban foglalkozott a számviteli munkák megjavítá­sával és ezen belül az ütem­terv szerinti, úgynevezett Lo- zinszkij-módszer szerinti szám­vitellel mutatja, hogy a mi kormányzatunk is igen nagy jelentőséget tulajdonít a szám­vitelnek, a számviteli dolgozók jó munkájának. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Minisztertanácsnak a mező- gazdaság fejlesztésére vonat­kozó határozata komoly fel­adatokat ró a gépállomásokra, s ezen belül a gépállomási számviteli dolgozókra, a gép- állomási számvitelre is. Kétségtelen, hogy ezen a té­ren határozottan kimutatható eredményeink vannak. Míg 1952-ben augusztusban készült el az előző év mérlege, 1954- ben már januárban készen volt. Javult az adatok megbíz­hatósága és számviteli dolgo­zóink szakmai felkészültsége is. Mindez azonban még kevés és a jelenlegi követelményeket nem elégíti ki. A társadalmi tulajdon védelme, a szocialista vagyon védelme, az önköltség- csökkentés igen nagy feladatok elvégzését követeli meg és ko­moly előfeltételeket kíván. Gépállomásaink számvitelé, ben sajnos, még mindig igen sok olyan tényező ván, amely azt nem teszi kellően megbíz­hatóvá és ezek késedelmessége nem teszi lehetővé az időbeni és pontos adatokon alapuló elemzést, a további munkák megjavítására. És főként ez az oka annak, hogy a gépállomá­sokon a számviteli munkák és a számviteli dolgozók megbe­csülése és értékelése még min­dig nem érte el azt a színvona­lat, amit feltétlenül el kell mi­előbb érnie. Hogy a vezetőség ezt a bizal­matlanságot, amely még mu­tatkozik, levetkőzze, a vezető­ség és a számviteli dolgozók közös munkájának eredménye lehet. A vezetőségnek — első­sorban az igazgatónak — meg kell teremtenie a helyes és időbeni számviteli munkák előfeltételeit. Biztosítania kell a megfelelő munkakörülmé­nyeket és azt, hogy a munka­területekről a bizonylatok idő­ben és megfelelően elkészítve kerüljenek be a könyvelésre. A munkák további jó megszerve­zése és elvégzése a számviteli dolgozók feladata. Ahhoz tehát, hogy a számvi­tel a termelés segítségére és irányítására lehessen, az ada­tokat időben és pontosan kell szolgáltatni. Hogy pedig ezen feladatát el tudja látni, a gya­korlatban bevált, ténylegesen, tényekkel igazolható legjobb módszer az ütemterv szerinti számvitel, az úgynevezett Lo- zinszkij-módszer. Ez pedig olyan számviteli módszer, amelynek előfeltéte­lei éppen azok a követelmé­nyek, amelyek megteremtik a jó és időbeni adatszolgáltatást, és alkalmazásának eredménye, ként a jó és időbeni adatszol­gáltatáson túlmenően olyan időtartalékokat képez, ame­lyekben a számviteli dolgozók olyan munkákat is elvégezhet­nek, amelyekre eddig idő nem jutott. És ezen munkák között elsősorban említeni kell a bel­ső ellenőrzést, amely egyre inkább feltárja a helytelensé­geket, szabálytalanságokat és a társadalmi tulajdon védelmé­nek fontos eszköze. Idő jut az elemzésre amely a gazdálko­dás alapos és érdemi ellenőr­zését, bírálatát jelenti, s ezen keresztül érvényesül az az elv, hogy a főkönyvelő az ál­lami vagyon őre. De nem utol­sósorban meg kell emliteni azt, hogy idő jut a termelőszövet­kezetek látogatására, segítésé­re, a kapcsolatok szorosabbá tételére is. Az ütemterv szerinti számvi­tel megvalósítása a gépállomás egész kollektívájának elsőren­dű érdeke és bár a megszerve­zése a főkönyvelő feladata, eb­ben a munkában tevékeny részt kell vállalnia a gépállo­más igazgatójának, a szakveze­tőknek, de valamennyi dolgo­zónak is. A legfontosabb elő­feltétel a bizonylati rend meg­szilárdítása, amely kötelezett­séget ró a traktorostól az igaz­gatóig mindenkire. A bér-, anyag-, pénztári bizonylatok megfelelő, előírásszerinti elő­állítása, azok tartalmi helyes­sége feladatot ad minden dol­gozónak. De még ez sem elég. Igen fontos előfeltétel az, hogy rend legyen a gépállomáson. Az a rend, vagy mondhatom így is, rendetlenség, amely ál­talánosságban uralkodik gép­állomásainkon, gátlója minden tervszerű, megbízható, jó mun­kának. Meg kell szüntetni — tűzzel-vassal — ezt a rendet­lenséget és rendet kell terem­teni, amely alapja lehet a ma­gasabb színvonalú munkának, az ütemterv szerinti számvitel bevezetésének. Ezen előfeltételek megterem­tése után kerülhet sor a tény­leges szervezési munkára, amely a gépállomási főköny­velő feladata. Ezen munkák so­rán a munkaerőket úgy kell csoportosítani, hogy mindenki elvégezze saját munkáját, munkájának mestere legyen és ellenőrizze valamelyik másik dolgozó munkáját. Csakis el­lenőrzött munkákat lehet elfo­gadni. És ez az egyik legdön­tőbb feladatunk és célunk. Ez­zel küszöböljük ki és szüntet­jük meg a még mindig töme­gesen jelentkező számszerű és egyéb hibákat. Ezen követelmények, előfel­tételek megteremtésére min­denhol megvan a lehetőség. Megalkuvó, könnyelmű állás- foglalás az, hogy erre az elő­feltételek nincsenek meg. Aki ezt mondja, az azt az elvet vallja, hogy nincsen szükség a társadalmi tulajdon védelmére, a szocialista vagyon gondos ke­zelésére. Meg kell tehát terem­teni ezeket a feltételeket és mielőbb valamennyi gépállo­máson be kell indítani az ütemterv szerinti számvitelt, mint ahogyan azt már — több kevesebb eredménnyel —, a Kisterenyei és a Karancskeszi Gépállomáson megtették. Antalfy István megyei igazgatóság főkönyvelője, Verseny indul két baráti állam két gépállomása között A Csehszlovák Demokratikus Köztársaság füleki gépállomásának igazgatója és főagro- nómusa, baráti látogatást tettek a karancs­keszi gépállomáson. Ezen a látogatáson a füleki gépállomás ve­zetői és a karancskeszi gépállomás vezetője gépállomásaik nevében egyéves versenyre hívták ki egymást. Csehszlovák elvtársaink a verseny feltéte­leit igen körültekintően és komoly megfon­tolással készítették el. Versenyfelhívásuk fő célja a termelőszövetkezetek tervezett átlag­terméseinek túlteljesítése, továbbá új termelő- szövetkezetek szervezése, a meglévő termelő- szövetkezetek megszilárdítása. A verseny- szempontokat lefektették, hogy a gépállomás körzetében működő termelőszövetkezetek gazdasági eredménye a gépállomás jó mun­kájától függ és ezért a verseny értékelésénél feltétlenül figyelembe kívánják venni az ak­tívan záró termelőszövetkezetek számát. A verseny másik fő szempontja az önkölt­ség csökkentése, az egyes tervek részleteiben való túlteljesítése, valamint az elvégzett mun kák díjának tervszerinti inkasszálása. A csehszlovák elvtársak versenykihívásából, illetve versenyfeltételeiből igen fontos tanul­ságot vonhatnak le a megye gépállomásai. Kétségtelen, hogy megyénk gépállomásainak munkájában is van javulás, amit bizonyít a múlt év őszén és a tavasszal a termelőszö­vetkezeteknek adott gépi és egyéb segítség. Azonban a gépállomások jó munkáját, se­gítségét akkor tudjuk legjobban lemérni, hogy ha termelőszövetkezeteinkben kézzel­fogható gazdasági eredményeket is tudunk fel­mutatni. Nem lehet közömbös a gépállomás dolgozóinak,, hogy a termelőszövetkezetek hogyan zárnak a gazdasági év végeztével. Gépállomásaink akkor mondhatják el maguk­ról. hogy mindent megtettek g termelőszö­vetkezetek megszilárdítása érdekében, ha me­gyénkben nem lesz az év végén passzívan- záró termelőszövetkezet. A verseny célja baráti kapcsolatok kimé­lyítése és a tapasztalatok kicserélése, hogy ezzel is tudjuk munkánkat javítani. Schrodt Ernő A lőrinepusztai Dimitrov TSZ kertészetében Többezer forintot jövedelmezett már eddig a lőrinepusztai Dimitrov termelőszövetkezet 3 holdas öntözéses kertészete. Pár hét múlva az ízletes sárgadinnye is piacra kerül. öntözésre használják a Lókos-patak bő vizét, amelyet a pesti patronáló üzemtől kapott motorosszivattyú juttat el a földekre. Móricz Zsigmond:* A TEHÉN ÉS A SZAMÁR Mikor Firenzében jártam, fent laktam Fiesoléban. Ez egy tündén szép hely, olyanformán van ott az ember a varos felett, mintha a Budapestre jövő idegen a Svábhegyen venne szállást. A kilátás elbűvölő, pláne ezekben az áprilisi napok­ban oly feledhetetlen szép volt. hogy a szív elszorul az em­lékétől. A szomszédomban volt az a kert, ahol Boccaccio me­sélte történeteit. Itt megérti az ember nemcsak a költőt, de a világot is, mely ezeket a finoman gáláns kalandokat való­sággal kitermelte. Furcsa a miliőt felelőssé tenni az emberi élet dolgaiért, de itt valóban a szépség hazáját leltem meg. Az a ködfátyol, amely a város felett állandóan ott lebegett, olyan volt, mint valami bűbájos tündérfátyol, a szép hajdan játékos emléke. És itt, bármilyen groteszk is, mégis legerősebb emlékem egy tehén s egy szamár esete. * Házigazdám, egy kedves öreg úr, büszke volt rá, hogy tehene van, de én sehol semmi nyomát nem láttam a tehén­nek. Dús virágoskert volt az egész terület s az istállót nem bírtam felfedezni, pláne annak semmi nyoma sem volt, hogy a tehén merre szokott kimenni a legelőre. — Hol a tehén? — kérdem egyszer a kisfiútól, áld azon­nal pattant s vezetett egy komor, ablaktalan várbástya felé, ahol véleményem szerint csak a baglyok élhetnek meg. Vagy esetleg kincskamra, mert az ajtó is lakatra volt lezárva, úgy kellett a kertésztől a kulcsot elővadászni. De mikor beléptem a sötét terembe, szalmát láttam a tartóban $ a tehén szagát lehetett érezni. Látni nem lehetett. Ellen­ben az istálló betonnal volt burkolva s villanyvüágítás volt, amelyet mikor felgyújtottak, az egész helyiség mint valami pedáns szoba tűnt fel. A tehén ott állott baloldalt a falnál s nyugodtan maj- ezolta a szénát. Nagy barna állat volt, s véres szemekkel, mogorván nézett rank az erős fényben. — Merre megy ez a rétre? — kérdeztem. — Ez? Semerre. — Mindig istállóban van? — Igen. Ez még nem volt kinn a szabad levegőn, csak mikor vettük s elhoztuk. Bámulva néztem a hosszúszőrű állatot. — Nézze csak a körmét — mondta a fiú —, hogy meg­nőtt. Nem is tud járni. A tehénnek furcsa, hosszú csülke volt s az egész állat vad s kietlen jelenség. Feltűnt, hogy a kisfiú nem mert közel menni hozzá. Aztán megmagyarázta, hogy itt minden tehén olyan, mint a vadállat: harap és barátságtalan, Soha nem látnak idegent, csak azt az egyetlen férfit, aki feji őket. Ez is úgy tűnt fel nekem, mint valami ősi dolog, a ró­maiak tehene ez, talán kétezeréves ez is, annyira furcsa s idegen. Hogy kellett becézni a mi risfcánkat, emlékszem gyerek­koromból, hogy ami jó volt, az mind neki ment. Vakargat- tuk, simogattuk, káposztalevelet, tökbelet, édes füvecskét gyűjtöttünk neki, a család szemeiénye volt és boldogok vol­tunk, ha érdes nyelvével megnyalta a kezünket. A tehén az én emlékeimben a legszelídebb, a legjobb lelkű állat, de ezt a fiesolei vad tehenet szinte félve néztem: a sötétség mily mizantróppá tette. Egy barna csacsi volt még az istállóban. Ez nem volt megkötve, jött-ment s a tehén mellett bujkált. — Ez nem fél tőle? — Nem — mondta a kisfiú —, ezzel jóbarátok. Ha a csa­csit kivisszük az istállóból, visszafordul és sokáig bőg utána, sőt néha az utcán is megáll a kocsival s errefelé fordul, és _ míg ki nem jajgatja magát a tehén után, addig nem megy tovább. De a kertész kitalálta a módját, hogy lehet megbékí­teni. Mindig visz magával egy pamacs tehénszőrt és mikor a szamár az úton makrancoskodik, akkor fogja s az orra elé tartja a szőrcsomót. És ekkor a csacsi tovább húzza a két­kerekű kordét. Nagyon meghatott ez a szerelem, megsimogattam a csa­csit, mire az elkezdett ugrálni s olyan eszeveszett volt, hogy ki kellett menni az istállóból. Két hátulsó lábával legalább tizenötször rúgott a levegőbe, csak úgy bolondjába. Nevettem rajta és érthetetlen volt ez az állatélet. Mikor bezárták, hermetice, a nagy pántos várkaput s azok ott maradtak a sötétben, mert hisz alig volt valami kis lőrés a hátsó falon, mindjárt béke volt odabent s csönd, csak a szamár ihházott egyet, bizonyára örömének adott kifeje­zést a kétlábú korcs állatok eltávozása felett. Kint az olajfák dúsan rügyeztek, a fügefák görcsösen . bimbóztak, mintha kínlódnának a tavaszi gyönyörtől; de | ezek az állatok nem kéredztek a napra. Pár nap múlva arról értesültem, hogy a tehenet elad­ták, mire reggel felkeltem, már nem is volt ott, elhajtották. Kíváncsi voltam, mit csinál most a szamár. A szamár, mikor az ajtót benyitottuk, ott feküdt az egyik sarokban s hörgött. Megvizsgálja a kertész, mi van vele: hát szörnyű vér­tócsa van körülötte s patája beleszorulva a fejébe. Szétrúgta az agyát s most az utolsó perceit élte. Példátlan. Öngyilkos lett a tehén utáni bánatában. Szegény szamár úgy járt, mint aki színésznőbe szerelmes és elkötik az orra elől. Szabkovics János kertész jó szakképzettségét s a szövetke-' zethez való hűségét bizonyítja a virágzó, jól jövedelmező ker­tészet. • 1879 június 30-án, nagy magyar realista. 76 éve született Móricz Zsigmond, a A tsz asszonyai — Toldi Jánosné, Rék Józsefné, Szőke La- josné, Mátrifi Sándorné — is részt kértek a kertészeti munká­ból. Kapavágásaik után elpusztult a gyom, s nagyra nő a hagyma, a paprika, a karalábé... ÍRÓSZERÉ KÉRDÉSEK Milyen érési fokon arassuk gabonáinkat ? Köztudomású, hogy a gabo­nafélék tápértéke és minősége nagymértékben függ az aratás időpontjának megválasztásától. A búza acélosabb, pirosabb, hektoliter fajsúlya pedig na­gyobb lesz, ha viaszérésben aratjuk. Ez akkor következik be, amikor a szemek viaszhoz hasonlóan puhák és körömmel még átvághatók. A rozsot sár­gaéréskor, vagyis a teljes érés kezdetén kell aratni. Ilyenkor a szár és a levélzet már sárga* de a szár felső két-három bütyke még vastag és nedvdús. Az őszi és a tavaszi árpát egy­aránt sárgaérésben arassuk* Kivétel ez alól a sörárpa* amellyel meg kell várni a tel­jes érés kezdetét. Ha kombájn­nal aratunk, a búzát a teljes érés kezdetén takarítsuk be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents